tag:blogger.com,1999:blog-77982549223639652432024-03-05T19:04:23.524+01:00They don't know how love youFanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.comBlogger53125tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-82791163872277730392017-02-26T12:10:00.001+01:002017-02-26T18:54:18.207+01:00SeventhHi Guys!<br />
Sajnálom ismét a késést, de megérkezett az új rész.<br />
Jó olvasást!<br />
~Fanni<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">…: Harper
Payne:…<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtkMas4NahIwx0y9BZ-sTowP27GuRhHdFVDJcCHnFGxHcAKNOcjB-jm7_o7gwjUkxujrbS0KLb8hgTC9YcA3NPXGvZDSQz3YyO0lT7E5bSkyMD382DE9sLYngcFF31pWF_elS50W7Qw9g/s1600/1.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtkMas4NahIwx0y9BZ-sTowP27GuRhHdFVDJcCHnFGxHcAKNOcjB-jm7_o7gwjUkxujrbS0KLb8hgTC9YcA3NPXGvZDSQz3YyO0lT7E5bSkyMD382DE9sLYngcFF31pWF_elS50W7Qw9g/s320/1.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Iszonyatosan erős fejfájásra
ébredtem fel a telefonom rezgésére, amit az éjjeliszekrény irányából
érzékeltem. Az erős fény bántotta a retinámat így a szemeimet inkább csukva
tartottam és csak hosszú percek múlva pattantak ki, amikor megéreztem egy kezet
megmozdulni a derekamon. Ekkor rémülten ültem fel olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam,
amitől a fejem csak még jobban megsajdult. Amikor megláttam annak a bizonyos
kéznek a tulajdonosát, a számat kis híján egy sikoly hagyta el. Egyszerűen nem
értettem semmit és azt sem tudtam, hogy pontosan mi történt az éjszaka és
miképpen kerülhettem ide mellé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden oké Harper? – kérdezte a
reggeli rekedtes hangjával és kissé borostás arcával iszonyatosan vonzó volt.
Nem tudtam mit is felelhetnék neki, hiszen eléggé pánikba voltam esve, hogy
mégis mi a csudát keresek itt vele egy ágyban. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy kerültem ide? – kérdeztem
aggódva miközben az alsó ajkamat harapdáltam. Ő csak vigyorogva megrázta a
fejét. Nagyon rendes tőle, hogy ezt ilyen szórakoztatónak tartja és ilyen jól
múlat az én szerencsétlenségemen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy klub mellett találtam rád.
Elég rendesen ki voltál ütve így hazahoztalak, mert nem akartam, hogy bármi
bajod essen a belvárosban egyedül. Nem is értem, hogy - hogy kerültél oda és
miért ittad le magad annyira. Sosem gondoltam volna, hogy saját akaratodból te
be tudsz rúgni. Mindig azt hittem, hogy te afféle jó kislány vagy, aki csak
ritkán jár el otthonról, mondjuk csak házibulikba. – magyarázta én pedig
lehunytam a szemeimet és próbáltam bármiféle emlékfoszlányt előcsalogatni, de a
fejem túlságosan fájt hozzá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mire ismét rá néztem ő érdeklődve
pislogott felém és a tekintetétől teljes nyugodtság öntött el. Féltem, hogy
miket mondhattam neki ittas állapotban vagy esetleg miket tehettem. Egyszerűen
megkérdezni sem merem, mert a végén csak kinevetne. Apró emlékfoszlányok
derengtek, hogy kissé magam alatt voltam miatta, az előző napi visszautasítás
miatt. Tudom jól, hogy nem ennek kellett volna a helyes döntésemnek lennie,
hogy leiszom magam. Egy idétlen szánalmas és hisztis tinédzsernek éreztem
magam, pedig sosem voltam az a fajta. Talán azért mert mindig megkaptam azt,
amit én szerettem vagy éppen vágytam rá. Most azonban, hogy én hiába szeretnék
vele lenni több mint barátként viszont ő nem akar kissé megváltoztatott. Nem
szabad többé ilyet tegyek, mert mi van akkor, ha legközelebb nem ő talál rám
hanem egy kitudja milyen ember. A puszta gondolattól elkapott a rosszullét.
Theo gyengéden végigsimította a karomat, majd kiszállt az ágyból. A tekintetem
a kidolgozott felsőtestére és a kockás hasára siklott. Szinte rabul ejtette a
tekintetemet. A fürdőszobája irányába indult azonban az ajtóból visszafordult
és a tekintetünk találkozott egymással. Éreztem, hogy az arcomra pír szökik,
amiért lebuktam előtte, hogy őt bámulom. Ő azonban csak rám mosolygott, majd az
ajtót maga után becsukva eltűnt. Közben a telefonomra pillantva észrevettem
számos nem fogadott hívást a szüleimtől. Már meg is feledkeztem róluk és szinte
minden másról. Theo közelében úgy érzem, mintha egy külön kis szappanbuborékban
lebegnénk, miközben a külvilág szinte megszűnik létezni számomra.
Visszazuhantam a párnák közé és lehunytam pár perc erejéig a szemeimet.
Hirtelen olyan képjelenetek futottak végig előttem, amik teljesen valótlannak
tűntek akár csak egy álom. Theo kezei a derekamon, az enyémek az ő nyaka körül
az ajkai pedig az enyémen. Biztosan csak egy álom lehet, hiszen egyszerűen
elképzelhetetlen, hogy igaz legyen. Teljes mértékben tudom, hogy nem lett volna
erre képes főleg úgy, hogy eléggé ittas állapotban vagyok. Felültem és
megráztam a fejem, hogy az említett képsorokat kirázzam a fejemből, ami nem
igazán akart sikerülni. A gondolataim akörül forogtak, hogy milyen jó lenne, ha
ez valóban megtörtént volna és éppenséggel tisztán emlékeznék rá. Theo egy
rövidnadrágban lépett ki a fürdőből. A haja kissé nedves volt a zuhanyzástól és
egy csibészes mosolyt küldött felém, amikor ismét észrevette, hogy a
tekintetemet rajta legeltetem. Az alsó ajkamat beszívva igyekeztem összeszedni
magam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Lassan haza kellene, menjek. –
szökött ki ez a mondat a számon. A saját füleimnek is feltűnt, hogy milyen
keservesen cseng a hangom, hogy nemsokára ismét távol leszek tőle. A fejemben
az a kérdés keringet megválaszolatlanul, hogy mikor láthatom őt legközelebb.
Theo kivett a szekrényéből egy sima kék pólót, majd bele is bújt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben, de előbb készítek
neked valami reggelit. Addig nyugodtan öltözz fel, lent megtalálsz. –
mosolygott rám kedvesen, majd ismét egyedül maradtam a szobájában. Most vettem
csak észre, hogy az ő pólójában aludhattam valószínűleg. Lassan beleszagoltam a
pólóba, aminek kellemes Theo illata volt, az arcomra pedig egy apró mosoly
szökött. Nem igen akarództam levenni, de pár perc után rászántam magam arra,
hogy visszavegyem a saját holmiijaimat. A hajamat a fürdőjében gyorsan
megfésültem és igyekeztem a kissé elmosódott sminkemet is kiigazítani. Miután
elkészültem elindultam lefelé a konyhájuk felé, ahol nagy szerencsémre csak
Theo volt. Amint megpillantott széles mosoly kerekedett az arcára, ami belőlem
is egy mosolyt váltott ki. A tűzhely mellett állt és éppen tojásrántottát
készített. – Készítettem ki neked egy fejfájás gyógyszert oda. – bökött a
fejével a pult felé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Oh, köszönöm. – hálálkodtam és
pár pillanat alatt be is vettem, mivel a fejem még mindig eléggé sajgott a
tegnap estétől. Nem tudtam, hogy hogyan kérdezzek rá a tegnap estére, hogy az
álom lehetett-e vagy sem. Féltem a reakciójától, hogy ismét kioktatna arról,
hogy ez nem lenne helyes. Így hát
jobbnak véltem azt, ha hallgatok az egészről és nem kérdezek rá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon hallgatag vagy ma
reggel. – jegyezte meg és átható pillantásokat méregetett. Zavaromban a hajamat
az arcomba húztam és a hajam aljával kezdtem babrálni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bevallom, kicsit szégyellem
magam, amiért olyan állapotban láttál. – csúszott ki a számon gondolkodás
nélkül. Ezt pedig valóban így éreztem. Második alkalom, hogy így látott és ő
volt az aki megmentett kitudja milyen emberektől. Először attól a lúzertől,
most pedig ismét csak éppenséggel fogalmam sincsen, hogy kitől. Hálás vagyok
neki érte és ebből több alkalom nem lehet, hiszen így végkép nem lesz nála
semmiféle esélyem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs miért, ez bárkivel
megtörténhetett volna. – lépett oda elém és a derekamnál fogva felültetett a
konyhapultra. A szívem a mellkasomban ez alatt sebesen dobogott és a pulzusom
is eléggé megemelkedett. A kézfejével végig simított az arcomon, míg a másik
keze a derekamon pihent még mindig. Éreztem, hogy a vér az arcomba szökik és
pírként ül ki az arcomra. Az alsó ajkamba haraptam és igyekeztem összeszedni
magam, hogy ebben a gyenge állapotomban semmiféle baromságot ne kotyogjak
össze-vissza. A tekintete fogva tartotta az enyémet és én úgy éreztem, hogy a
gyönyörűen kéke szemeibe képes lennék órákon át elveszve lenni. A tekintete az
ajkaimra tévedt, de a fejét megrázva hunyta le a szemeit. Biztos voltam benne,
hogy ő is érez valamit és csak tagadja előttem és maga előtt is magunkat
féltve. Hiszen nem lehet biztos benne, hogy ha valami komolyabb kapcsolat
alakulna ki közöttünk az milyen hatást gyakorolna a családjainkra tekintve. Egy
apró mosolyt erőltettem magamra, azonban amilyen hirtelen történt a közeledése
olyan gyorsan lépett is el. Fizikai fájdalmat okoz közel lenni hozzá, de egyben
mégis oly távol. Ezután igyekezet ismét távolabb maradni tőlem, amitől a szívem
kissé ismét összetört. Reggeli után egyenesen haza is vitt ahogyan ígérte. A
rádióban szokásos pop zenék szóltak, amiket ő előszeretettel dúdolt. A Nap
gyönyörűen sütőt az égen. Az ablakon beszűrődő napfény melege kellemesen
melengette a karomat. Néha Theora pillantottam és olyankor észrevettem, hogy ő
is engem néz. Amint egyre közelebb kerültünk a házunkhoz a torkom annál jobban
kezdett elszorulni. Nem akartam őt itt hagyni, hogy aztán ismét a szüleim
haragjával kelljen szembesülnöm a felelőtlen viselkedésem miatt. Theoval
szeretném tölteni a napot a parton vagy akárhol a lényeg az, hogy csak vele
legyek. Amikor leparkolt a feljárónkon a motort leállította és a kék szemeit
egyenesen rám vezette. Perceken keresztül néma csendben ültünk, mire a csendet
én törtem meg. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Még egyszer köszönöm, hogy
megmentettél. Nem is tudom mi lenne velem nélküled. – mosolyodtam el, ami
belőle is egy széles vigyort váltott ki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezek szerint egy igazi
szuperhős vagyok. Legalábbis a tiéd. – kacsintott és csibészes vigyorra húzta
az ajkait. – Rám mindig számíthatsz, bármi van. – tette hozzá, most már
komolyabb hangnemre váltva. – Viszont most már jó lenne úgy találkozni, hogy ne
mindig egy buliból mentselek meg téged. – vigyorgott rám reménykedve. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval akkor most már nem fogsz
engem kerülni? – kérdeztem és a saját fülemnek is feltűnt a hangomból áradó
keserűség és fájdalom. Theo arca megrándult és összepréselte az ajkait.
Gondolom neki is feltűnt a belőlem áradó szomorúság. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harper én tényleg nagyon
sajnálom, de hidd el, hogy azzal csak neked akartam jót. Nem tudtam, hogy ilyen
fájdalmat fog neked okozni. Ahogy azt sem gondoltam, hogy ez miatt az alkohol
menedékébe menekülsz. Ígérd meg nekem, hogy több ilyen nem lesz. Cserében én is
itt és most megígérem neked azt, hogy ezen túl nem fogsz tudni tőlem
megszabadulni. Minden áldott nap zaklatni foglak. – nevetett és játékosan
megbökte az oldalamat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Megígérem. Akkor hát gondolom
nemsokára látjuk egymást. – sóhajtottam. – De most jobb ha bemegyek és
megmagyarázok mindent a szüleimnek. – motyogtam és lelkileg igyekeztem
felkészülni a bent lezajló elkövetkezendő eseményekre. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben. Majd felhívlak, addig
is jó legyél és vigyázz magadra. – mosolygott rám kedvesen és a tekintetéből
nyugodtság sugárzott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm még egyszer, szia. –
nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam a kocsiból és a ház felé vettem
az irányt nehéz szívvel. A tudat, hogy félt engem és megígérte, hogy hívni fog
elmondhatatlan boldogsággal töltött el. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4 style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
<b><span style="font-size: 16.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">……………..</span></b></h4>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A szüleimtől egy kisebb fejmosás
után fáradtan, de mégis éberen feküdtem az ágyamon, miközben az éjjeli
szekrényemen lévő Theoval közös kiskori fotót bámultam. A telefonom mellettem
hevert az ágyon és az ő hívására vártam, mint egy idétlen kamaszlány. A nap
további részét alvással töltöttem, csak késő délután ébredtem fel a telefonom
csörgésére. A reményeim azonnal szertefoszlottak, amikor a képernyőn Ryan neve
és képe villant fel. Kissé bánatosan és csalódottan húztam el a zöld vonalat és
tettem a fülemhez a készüléket. Végig hallgattam Ryan mondandóját, majd
megbeszéltünk egy találkozott a tengerparton fél óra múltára. Kikászálódtam az
ágyamból és a fürdőszobám felé vettem az irányt. A ruháimat a szennyesek közé
dobtam, majd a hosszú barna hajamat egy kontyba fogva beléptem a zuhany alatt.
A vízcseppek folytonos érintésére hamar magamhoz tértem és felfrissülve éreztem
magam. A tusfürdőt alaposan szétkentem a testem egész felületén, az illata
pedig igazán kellemes volt. Miután leöblítettem magamról a habot, elzártam a
csapot és törülközőbe csavarva magamat, siettem a szobámba. Tiszta fehérneműt
öltöttem magamra, majd egy rózsaszín trikót és egy farmer rövidnadrágot húztam
magamra. A hajamat szabadon engedtem a hátamra omlani, majd egy pillantást
vetettem magamra a tükör előtt és már indultam is. A Nap még mindig melegen
sütött és a homokból is áradt az egész nap magába szívott melegség. A víz
mentén sétálgattam, amikor csatlakozott hozzám Ryan. Egy öleléssel köszöntöttük
egymást, majd a sétát tovább folytattuk. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rettenetesen megijesztettél az
elmúlt éjjel, hogy csak úgy eltűntél a klubból. – dorgált le. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, hogy aggódnod kellett
miattam. Nem éreztem jól magam azt hiszem, de nem vagyok biztos már benne. Nem
sok mindenre emlékszem az elmúlt estéből. Szerencsém volt, hogy Theo talált rám
az utcán és nem valami perverz alak. Theo elvihetett magához, mivel reggel nála
ébredtem. Nem tudom mi történhetett este, de olyan érzésem van mintha
megcsókolt volna, de feltételezem, hogy csak egy egyszerű álom volt. Kétlem,
hogy valóban megtörtént volna hiszen ő nem használna ki ittas állapotomban. –
meséltem el neki a dolgokat, amikre emlékszem halványan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hűha! Hát nem tudom, de elég
valószínűtlenek látom én is, hogy az a csók valós lett volna. Talán tényleg
csak álmodtad az egészet. – mondta és közben a naplementét kezdte fixírozni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ma ő hozott haza és a kocsiban
még kicsit beszélgettünk. Megígérte, hogy nem fog többé kerülni, ha én pedig
megígérem neki azt, hogy nem lesz több ilyen, hogy neki kelljen megmentenie.
Aztán mondta, hogy majd hívni fog, de eddig még nem hívott. – sóhajtottam és én
is a naplementét figyeltem, miközben leültünk a homokba egymás mellé.
Beszámoltam arról is ami Theonál történt a konyhába, amire Ryan csak a fejét
ingatta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolod, hogy akkor ezek után talán
ő is úgy fog érezni? – kérdezte kis szünet után. Nem tudtam mit felelhetnék rá,
hiszen Theon kiigazodni nem volt éppen egyszerű. Azonban a szívem rejtetten
ebben reménykedett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyit tudok csak, hogy én már
teljesen bele szerettem, ez ellen pedig már senki sem tud semmit sem tenni. –
mondtam és a lábaimat a mellkasomhoz felhúzva átöleltem a térdeimet.</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Egészen addig maradtunk a parton,
amíg a Nap utolsó sugarait is el nem nyelték a tenger hullámai. </div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-53742052139810248872016-11-18T22:21:00.002+01:002016-11-18T22:21:34.092+01:00SixthHi Guys!<div>
Sajnálom a hosszú kimaradást, de meghoztam az új részt. </div>
<div>
Remélem tetszeni fog. </div>
<div>
Jó hétvégét és kellemes olvasást!</div>
<div>
~Fanni</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;"><b>...:H a r p e r
P a y n e:...</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://66.media.tumblr.com/9025d1af9b08b70635777f4e46b8b773/tumblr_mf7q5z4gbJ1r1477wo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Image result for danielle campbell gif" border="0" height="176" src="http://66.media.tumblr.com/9025d1af9b08b70635777f4e46b8b773/tumblr_mf7q5z4gbJ1r1477wo1_500.gif" width="320" /></a>Amikor Theo elkapta a kezemet és
akaratosan leültetett a székre tudtam, hogy komolyan beszélni szeretne velem,
mivel különben már régen feladta volna. A karjaimat összefontam a mellem alatt
és csendesen és figyelmesen hallgattam őt. Oké eleinte elég cinikus hallgatója
voltam, de ahogy kezdett rátérni a lényegre a figyelmem is úgy koncentrálódott
rá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nézd Harper! Tudom, vagyis
sejtem azt, hogy mit gondolhatsz rólam. Egy igazi idiótának tarthatsz, amiért
ezt tettem. Azonban nyomos okom volt minderre, hogy egyszerű kertelés nélkül
kimondjam, hogy kerültelek minden lehetséges módon ahogy csak tudtam. Nem
kerestelek és nem is akartam találkozni veled. Tudom, hogy ez elég bunkón
csenghet a füleidnek, de nem akarok neked hazudni. Úgy döntöttem, hogy teljes
mértékben őszinte leszek veled, hiszen megérdemled az őszinteségem és a
magyarázatomat is. Muszáj volt idejönnöm, hogy ezt mind elmondhassam neked.
Tudom jól azt is, hogy ez az egész majd mind furcsán fog hangzani, de nem
érdekel. Ha valóban a barátom akarsz lenni, akkor erről tudnod kell. – hadarta,
majd a szemeit először lehunyta majd mélyen a szemeimbe nézett és úgy folytatta
– Nem értem magam sem, de különös érzések és vágyak kezdtek feléledni bennem
mióta találkoztunk abban az étteremben. Azelőtt olyan voltál nekem, mintha a
kishúgom lennél. Most pedig ha rád nézek, nem az jut eszembe, hanem eléggé más
dolgok, amiket nem győzők kiverni a fejemből. Részben így a te hibád is, hogy
kerültelek mivel ennyire gyönyörű vagy. – mondta majd kifújta a levegőt,
azonban a varázslatosan kék szemei fogva tartották az enyémeket. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval szerinted gyönyörű
vagyok? – kezdtem vele flörtölni és az egyik hajtincsemet az ujjam köré
tekertem. A pultnak támaszkodott mire én felálltam és szorosan hozzá simultam.
A kezeim a mellkasán pihentek. Ő csak megdermedve állt és várta, hogy én
lépjek. Az ajkaim már majdnem az övéhez értek, amikor hirtelen óvatosan eltolt
magától. A szemeimet lesütöttem és éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság
és pirulni kezdek. Elég kínos szituáció volt, ami elől nem találtam megfelelő
menekülési útvonalat és tervem sem volt, hogy hogyan hagyhatnám itt és
menekülhetnék fel a szobámba. Nem mertem ránézni helyette a földet fixíroztam
amíg ő magyarázkodni kezdett. A gyomromban pillangók szárnycsapkodásait éreztem
és szívem szerint láthatatlanná váltam volna. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt nem szabad tudod jól. –
mondta és elmanőverezett mellettem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ehhez nagyon értesz. –
motyogtam magam elé majd végül rá néztem. Ő értetlenül nézett rám, magyarázatra
várva, amit tőlem meg is kapott. – A dolgok elcseszéséhez. – világosítottam
fel. Lehajtotta a fejét és mély lélegzetet vett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom Harper, de jó pár év
korkülönbség van közöttünk. A szüleid sem helyeselnénk sem a nagybácsikám.
Muszáj lesz egy határt szabnunk, amit nem szabad túllépnünk rendben? – hadarta
és a hajába túrt, amitől még vonzóbb lett számomra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Felejtsük el, jó? – kérdeztem
és mély levegőt vettem. Theo aprót bólintott majd szorosan átölelt. A délután
további kis részét együtt töltöttük, majd egy sürgős hívást kapott és elment.
Azután a szobám négy fala közt feküdtem az ágyamon és az agyam folyamatosan a
mai nap történtek körül forogtak. Nem tudom mi a csuda üthetett belém, hiszen
sosem voltam az a rámenős és nyomulós fajta. Theonak azonban talán sikerült elő
csalogatnia azt az oldalamat is. Estefelé felhívtam Ryant, hogy beszámoljak
neki a történtekről, mire ő kitalálta, hogy menjünk el a szokásos klubunkba
meginni egy italt, ami mellett beszámolhatok neki mindenről. Felhívtam Mia-t is
de neki nem volt kedve kimozdulni otthonról így hát Ryannel kettesben vágtunk
bele az éjszakába. A klub előtt találkoztunk és egy öleléssel köszöntöttük
egymást. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Na mesélj hallgatlak! –
kiabálta túl a zenét, miután megrendeltük az italainkat. A példáját követve
igyekeztem átkiabálni a hangos disco zenét. Beszámoltam neki pontosan
mindenről, amiktől csak a fejét rosszállóan rázta. – El kellene felejtsed őt
nem gondolod Harper? – tanácsolta és nagyot kortyolt az italából. Én a
poharamat szorongattam és a szívószállal szórakoztam közben. Tudtam, hogy igaza
van és elkell felejtenem Theot és beletörődnöm, hogy ez az egész csupán
egyoldali és reménytelen szerelem. Semmi esélyem sincsen nála ennek már
világosnak kellene legyen számomra. Az este további részében igyekeztem nem rá
gondolni kisebb nagyobb sikerekkel. Az italok egymás után csúsztak le a
torkomon, amiknek a mámoros íze azonnal elborította az elmémet. Ryant
felrángattam és egyenesen a táncparket felé vonszoltam, hogy táncoljon velem. A
klubban hangosan dübörgött a zene és fiatalok sokasága zsúfolódott be a bárba.
Kis idővel később nem éreztem teljesen jól magam a fülledt levegő miatt, így
kitántorogtam a szabad levegőre a klub elé. Pár méterre a bejárattól leültem a
fal tövébe és próbáltam összeszedni magam nem sok sikerrel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;"><b>…:Theo Horan:… <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifMgSNq5y2APJY0L6FmoAdcvx6lTYg9ocOkOYrWQ114n-u5shNQt23rMXVVnOFXv5PO0VH241ImPG6oYRXvV106SDxA64lgLTEqvVtDqtUSOdslnKKLkWwV3PiQ9Neof_uTX78PR0Ru4c/s1600/tumblr_mq7iwbC5d61sapgido3_r1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifMgSNq5y2APJY0L6FmoAdcvx6lTYg9ocOkOYrWQ114n-u5shNQt23rMXVVnOFXv5PO0VH241ImPG6oYRXvV106SDxA64lgLTEqvVtDqtUSOdslnKKLkWwV3PiQ9Neof_uTX78PR0Ru4c/s1600/tumblr_mq7iwbC5d61sapgido3_r1_250.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Furcsa érzések kezdtek feléledni
bennem mióta hosszú évek után először megpillantottam Harpert. Azonban tudtam,
hogy nem szabad többnek kialakulnia közöttünk, mint puszta barátság. Ő még
fiatal és itt áll előtte az egész élet, nekem pedig már komoly terveim vannak a
jövőre tekintve, amikkel őt nem köthettem le magam mellé. Idősebb vagyok nála
és kettőnk közül nekem kell felnőtt fejjel gondolkodnom, hiszen tudom, hogy nem
lenne helyes ha ő közte és én köztem komoly érzelmi szállak kezdenének
kibontakozni. Csírájában el kell tehát fojtsam már magát a gondolatot is a
fejemben. A környezetünkben élő emberek sem repdesnének örömükben attól, ha
esetleg a barátságunk átlépné azt a bizonyos baráti zónát. Engem valószínűleg
hatalmas lecseszés érne a nagybácsikám részéről és abban is biztos vagyok, hogy
Liam bácsi sem tenne másképpen. Ezért is igyekeztem őt elkerülni minden
lehetséges módon, de kudarcot vallottam mivel rettenetesen hiányzott és tudtam
azt is, hogy ezzel a viselkedésemmel megbántom. Azonban részben az is volt vele
a célom, hogy más fiúkkal is találkozgasson. Őszintén bevallva viszont
belefáradtam abba, hogy távol tartsam magam tőle, így azt éreztem helyesnek és
egyben járható útnak, hogy tisztázzam vele a dolgokat. Amikor viszont az ajkait
a délután folyamán kis távolság választotta el az enyémektől akkor úgy éreztem,
hogy a határok kezdenek elmosódni és semmi másra sem vágyom csakhogy a
karjaimban tarthassam jó szorosan és megcsókolhassam. Viszont az utolsó
másodpercben a reálisan gondolkozó énem felülkerekedett. Jó volt vele lenni
azután miután tisztáztuk a dolgokat hiszen visszakaptam az egykori egyik
legkedvesebb barátomat. A telefonom csörgése szakította félbe a vele töltött
időt, amitől a szívem kissé összeszorult amikor közöltem Harperrel, hogy sajnos
távoznom kell. Apró mosolyt erőltetett az arcára, majd búcsút vettünk
egymástól. </div>
<div class="MsoNormal">
Az egyik legjobb barátom házához
hajtottam a kocsimmal, ahol a ház előtt leparkoltam és kocogva közelítettem meg
a bejáratot. A lábtörlő alól kiszedtem a kulcsot, majd otthonosan mozogva
megközelítettem Dave barátom szobáját. Az ágyán feküdt és eléggé ki volt
borulva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Haver mi történt? – kérdeztem tőle
aggódva, hiszen őt nem sűrűn láttam még ilyen állapotban. Nem szólt hozzám
helyette a plafont bámulta meredt tekintettel, miközben az eljegyzési gyűrűjét szorongatta
a kezében. Kezdtem eléggé aggódni miatta, de nem úgy tűnt, mint aki mostanában
szólásra készülne. Hosszas percek teltek el néma csöndben, mire végül
megszólalt. A hallottakat azonban nem akartam neki elhinni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Naomi megcsalt az edzőjével,
majd közölte velem, hogy elhagy. – nyögte ki és látszott rajta, hogy komolyan
megviseli az ügy. Tudom jól, hogy mennyire szerette a barátnőjét, aki számomra
sosem volt szimpatikus. Dave miatt azonban eltűrtem őt és hagytam, hogy a
legjobb barátomból papucs barátot csináljon. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rettenetesen sajnálom haver!
Nem is tudom mit kellene mondanom, hogy talán jobb lesz így neked nélküle. –
vakartam meg a tarkómat és próbáltam valami vigasztalót kitalálni. Néhány órán
át csak a kanapén ültünk a nappaliban és focimeccset néztünk, mire az órámra
néztem láttam, hogy már közel tíz óra van. – Tesó szerintem neked jót tenne, ha
most kicsit kimozdulnánk. Mit szólsz hozzá? – kérdeztem és feltápászkodtam a
kanapéról. Ő aprót bólintott és nehézkesen elindult a szobája felé összeszedni
magát. Körülbelül egy órán át ülhettünk egy közeli klubban, miközben én a
táncparketten lévő lányokat figyeltem és egyikük különösen ismerős volt
számomra. Hiszen nevetséges vagyok, miért látom őt minden lányban? Biztosan
otthon van és a szülei nem engednék el őt ilyen későig. Igyekeztem nem rá
gondolni hanem arra, hogy miként segíthetnék az elkeseredett barátomon. Amikor
azonban hazafelé vettük az irányt a klub oldalánál megpillantottam egy lányt
aki a földre volt rogyva és nem úgy tűnt, mint aki jól volna. Valamiért benne
is ismerősnek látszott ezért odamentem hozzá, hogy megkérdezzem minden oké-e.
Azonban amikor a tekintetét rám emelte akkor csapott arcon a felismerés, hogy
az a lány nem más, mint Harper. Az én Harperem, aki eléggé ittas állapotban van
és ha a szülei így meglátnák akkor biztosra vehetem, hogy jó hosszú ideig
szobafogságban lenne. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harper te meg mit keresel itt? –
csúszott ki a számon miközben igyekeztem őt felsegíteni. Eleinte megtántorodott
így jobbnak véltem, hogy támogassam őt a derekánál fogva, azonban amikor
másodszor is megbotlott egy laza és könnyed mozdulattal a térdei alá nyúltam és
a karjaimba fogva vittem őt az autóm felé Dave-el a nyomomban. A karjait a
nyakam köré fonta és a fejét a vállamon pihentette. Kissé alkohol szaga volt,
de nem tudott zavarni mivel eléggé aggódtam érte. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy kicsit becsiccsentettem. –
ismerte be és közben édesen kuncogott. Be kell vallanom aranyos volt még így
is. Oda dobtam Dave-nek a kocsi kulcsot, majd besegítettem a hátsó ülésre
Harpert. – Hová viszel? – kérdezte kissé kábultan, miközben a biztonsági övet
bekötöttem neki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hamarosan meglátod. –
kacsintottam hátra a visszapillantó tükörből. Először hazavittem Dave-t, akivel
elköszönésképpen lepacsiztunk, majd az otthonom felé vettük az irányt. Óvatosan
vezettem hiszen nem akartam sem magamnak sem Harpernek balesetet okozni. A
rádióban közben halkan szólt a zene, amit dúdolgatni kezdtem. Amikor szépen
lassan megérkeztünk az úticélunkhoz Harpert ismét a karjaimba fogtam és úgy
indultam meg vele a szobám felé, ahol az ajtót azonnal kulcsra zártam. Ugyanis
nem szerettem volna ha Niall bácsi vagy Lottie néni ilyen állapotban látnák
Harpert, mert arról másnap Liam bácsi és Tiffany néni rögtön tudomást
szereznének. – Harper nem szabad hangoskodni, ha csak nem szeretnéd, hogy a
pletykás nagybácsikámtól holnap a szüleid fülébe kerüljön az, hogy milyen jól
sikerült az estéd. – magyaráztam neki, mire ő csak egy aprót bólintott. –
Egyébként miért ittad le magad ennyire? Történt valami amiről én nem tudok? –
kérdeztem tőle aggódva. Mély levegőt vett és beszélni kezdett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát van egy fiú aki totálisan
bejön már hosszú évek óta, de mostanában totál beleestem. Azonban ő nem szeret
engem viszont így ez miatt kicsit letört voltam, majd Ryannel elmentem bulizni,
hogy egy kicsit feldobjon. – mondta és ekkor tudatosult bennem, hogy Harpernek
valójában jelenleg fogalma sincs róla, hogy én kivagyok. Másnapra mindent elfog
felejteni remélhetőleg viszont a csúnya és fájdalmas fejfájásra biztosan
számíthat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hidd el nekem az a srác nem
érdemel meg téged. Viszont ha esetleg vigasztal téged biztosan bejössz neki
csak valami oknál fogva egy beszari alak, aki nem mer kockáztatni. –
magyaráztam, miközben a szekrényemből elővettem egy pólót és egy alsónadrágot. –
Segítek átöltözni jó? Utána pedig aludjál rendben? – kérdeztem tőle, majd a
felsőjét óvatosan levettem róla és ráadtam a pólómat, ami igen csak jól
mutatott rajta. A nadrágjából is kibújtattam és az alsónadrágot is óvatosan
ráadtam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarok addig aludni, amíg
nem kapok egy jó éjt puszit Theotól! – makacskodott, majd hirtelen felpattant
és táncolni kezdett. – Idehívnád nekem? – kérdezte kiskutya szemekkel, amiknek
nem tudtam ellenállni. Bár kissé zavarban voltam és nem tudtam mit tehetnék. Ha
nem akarom, hogy Niall bácsiék felébredjenek és megtudják, hogy mi történt
Harperrel, akkor kénytelen leszek beadni a derekamat. Holnap reggelre úgysem
fog emlékezni semmire sem. Így hát mély levegőt vettem és igyekeztem uralkodni
magamon, hogy semmi több ne történjen, mint aminek beadtam a derekam. Egy arcra
puszi nem a világvége és azt hiszem, hogy azzal semmi rosszat nem fogok
elkövetni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó-jó megkapod a jó éjt
puszidat, ha utána megígéred, hogy aludni fogsz! – fújtam ki a bent tartott
levegőt. A kezénél fogva óvatosan visszahúztam az ágyra majd készültem, hogy
megpusziljam az arcát, mikor a fejét véletlenül elfordította és az a szájára
ment. Az önkontrollomat pedig abban a pillanatban sikerült elveszítsem. A
karjait a nyakam köré fonta, míg az én kezeim a derekán pihentek. Az ajkai elváltak
egymástól így a nyelvem könnyen bebocsájtást nyert, majd az övével könnyed
táncot járt. Pár pillanat múlva azonban eltávolodott tőlem és elaludt. Talán
jobb is így, mivel sikerült visszanyernem az uralmat az érzéseim felett. Óvatosan
elfektettem őt az ágyamon, majd gyengéden betakargattam. A farmeromat és a
pólómat a földre dobtam és őt átölelve merültem mély álomba. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-28713206892855266592016-09-03T21:19:00.000+02:002016-09-07T22:30:25.694+02:00FifthHi Guys!<br />
<div>
Először is rettenetesen sajnálom, hogy így eltűntem hosszú - hosszú hónapokon át. Amint korábban említettem érettségire készültem és nem volt időm a blog írására és írói ihlet hiányban is szenvedtem. Remélem a hosszú kihagyás ellenére még továbbra is figyelemmel kíséritek a blog további folytatását.</div>
<div>
Jó olvasást!</div>
<div>
Fanni~</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<h3>
<br />...:H a r p e r P a y n e:...</h3>
</div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlFxuVIDmnpM2fzVmaWtRFl-9MXoNqyP7o0r_AkL6C3p94evVsdYZ8KxcUG_xXyRZqimzc7ID_ga14CLtqX6YDy-D-yiUj0mWgIPs4KoUmhjZeHFF7EMDz-pbOoUl318oPHHKHtXnDqTk/s1600/tumblr_n44shfKJdY1rlvdl7o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhlFxuVIDmnpM2fzVmaWtRFl-9MXoNqyP7o0r_AkL6C3p94evVsdYZ8KxcUG_xXyRZqimzc7ID_ga14CLtqX6YDy-D-yiUj0mWgIPs4KoUmhjZeHFF7EMDz-pbOoUl318oPHHKHtXnDqTk/s320/tumblr_n44shfKJdY1rlvdl7o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Csendben ültem a legjobb barátnőm
mellett miközben ő halkan hullatta a könnyeit. A kezei a hasán pihentek és
egészen biztosan azt a tényt ízelgette magában, hogy pár hónap múlva egy emberi
lénynek ad életet, aki már most ott növekszik benne. Nem tudtam mit mondhatnék
neki. Rettenetesen sajnáltam, mert tudtam mit szeretne elérni a közeljövőben és
abban a gyerekszülés még nem szerepelt. A szüleit ismerve pedig tudom, hogy
kitagadják őt a családjukból, amiért idő előtt teherbeesett egy olyan szánalmas
selyemfiútól, aki képtelen vállalni a tetteiért a következményeket. Magamban
azonban megfogadtam, hogy nem fogja zsebre tenni azt az a szemét, amit tőlem
fog kapni. Óvatosan átöleltem, majd felkeltem mellőle az ágyról és
kinyújtóztattam a végtagjaimat. A lelki szemeim előtt láttam azt, hogy behúzok
annak a köcsögnek, amiért ezt tette a legjobb barátnőmmel, aki már egy bizonyos
részről a testvérem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Elmész? – kérdezte szipogva és
a fejét felém fordította és a tekintete könnyáztatta volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen… holnap iskola és még van
egy kis kitérőm hazafelé menet. Te viszont nyugodj le és pihenj. Holnap iskola
után kitalálunk valamit rendben? – öleltem át ismét szorosan. A kezét megfogva
biztosítottam magam róla, hogy ne merészeljen magával emiatt hülyeséget
csinálni. Aprót bólintott, majd elköszöntem tőle. Az autómba beülve mély
levegőt vettem és igyekeztem tiszta fejjel gondolkodni. Az utamat mondhatni a
harag és az indulat vezérelte azonban igyekeztem biztonságosan vezetni, mivel
nem volt kedvem még a balesetire utazni a mentővel vagy pedig a rendőrségre
kerülni felelőtlen vezetés miatt. Pontosan tudtam az úti célomat és hagytam,
hogy az ösztöneim vezessenek oda. Amikor leparkoltam az a bizonyos ház előtt,
ahonnan pár héttel ezelőtt Theo vitt el engem, teljesen higgadt lettem. A kocsiból
mély levegőt véve szálltam ki, majd lassan indultam el a bejárati ajtó felé.
Miközben a kezemet a csengő felé közelítettem az alsó ajkamat harapdáltam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Segíthetek valamiben? – jött
egy hang a hátam mögül, amitől kissé összerezdültem. – Harper? Harper Payne? Te
meg mit keresel itt? – kérdezte értetlenül összevont szemöldökkel. A mellem
alatt szorosan összefontam a kezem és igyekeztem összeszedni a gondolataimat,
amiket szeretnék a fejéhez vágni. A kezeim pedig ökölbe szorultak a puszta
külsejétől. Undorodva néztem rá és szívem szerint már most bemutattam volna a
jobb öklömnek.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen, hozzád jöttem. Tudsz
róla, hogy egy hatalmas seggfej vagy? – tettem fel a költői kérdést. Ő persze
értetlen arckifejezéssel nézett rám. Hát ennyit arról, hogy a gazdag szülök
kölykei értelmesek. Ez a gyerek lehetséges, hogy helyes volt miközben a jelleme
inkább egy utolsó gazemberére hasonlított. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miért is? – kérdezte tőlem
gúnyos vigyorral az arcán, majd nekitámaszkodott a veranda egyik oszlopának. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Képes voltál teherbe ejteni
Mia-t és amikor ma ezt közölte veled képes voltál arra is, hogy a szemébe
röhögj és lemondj a saját gyerekedről. – világosítottam fel és a szemeimmel
villámokat szórtam felé. Az arca továbbra is gúnyos maradt, amit én szívem
szerint egy pofonnal mostam volna le róla. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudja bizonyítani, hogy
tőlem van a gyerek. Bárkivel összefetrenghetett és felcsináltathatta magát most
pedig előjön azzal, hogy az a gyerek az enyém. – mondta és fel-le mászkált. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem szégyelled azt a mocskos
képedet? Teherbe ejtettél egy lányt, aki a te gyerekedet hordja a szíve alatt!
Miaról pedig úgy beszélsz mintha egy nem is tudom mekkora kurva lenne, pedig
nem az! – hadartam és éreztem ahogyan a kezem ökölbe szorul. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel akkor sem. Nem
akarok szülő lenni és kész. Előttem fényes karrier vár az ország másik felében.
Ebbe pedig a holmi egy éjszakás hibák nem férnek bele, szóval üzenem a
barátnődnek, hogy vetesse el a kölyköt vagy csináljon vele amit akar, engem nem
érdekel se ő se a gyerek. Szíves örömmel aláírom a papírt amivel lemondok az
apai jogaimról. Most pedig ha nem bánnod én bemegyek. Köszönöm a szívélyes
látogatásodat és ha szeretnél esetleg legközelebb felugrani a szobámba, akkor
szívesen fogadlak csak dumájuk meg előtte. – mondta miközben egy perverz
vigyor suhant át az arcán. Nekem pedig több sem kellett az öklömmel erősen
behúztam neki, majd a térdemmel ágyékon találtam, amitől rögtön a földre
rogyott. Gúnyos vigyort küldtem neki, amikor ő a tetteimre értetlenül bámult
fel. – Ezt még megbánod Payne nagyon is!- nyöszörögte, amit én csak elengedtem
a füleim mellett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt te csak hiszed édes. Te
fogod megbánni azt, amit tettél a legjobb barátnőmmel. – mondtam fenyegetően és
otthagytam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az agyvizem kissé felment tőle,
ahogyan Miaról beszélt és a közös születendő gyerekükről. A hazafelé úton azon
gondolkodtam, hogy mégis mit tehetnék Mia érdekében. Talán el kellene mondanom
a szüleimnek ők biztosan, tudnak valamit, ami esetleg segíthet rajta és a
babán. Talán megengednék azt, hogy Mia hozzánk költözzön, ha a szülei
elzavarják ez miatt otthonról. Próbáltam átérezni a helyzetét, de egyszerűen
lehetetlennek tűnt számomra. Fogalmam sincs milyen érzés lehet ilyen fiatalon
ilyen helyzetben lenni és őszintén szólva nem is akarom megtapasztalni. Édesanyám
kislánykoromban is már azt sulykolta belém, hogy először a tanulás a
legfontosabb és a megfelelő családi alapok megteremtése, majd utána a
családteremtés. Ezekkel pedig egyetértek vele és mindig igyekszem hozzátartani
magam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem áll szándékomban felborítani
a jövőbeli terveimet mivel pontosan tudom, hogy mit szeretnék elérni az
életemben. Beültem az autómba és igyekeztem lehiggadni, mivel nem szeretnék
továbbra sem közúti balesetet okozni és szenvedni sem egyaránt. Körülbelül öt
percet ültem és tereltem a gondolataimat a rádióban szóló zenék éneklésével,
amivel sikerrel is jártam. Miután a pörgő éjszakai forgalmon átverekedtem magam
nagyot sóhajtva álltam be a garázsba. A lakásban már nem égett egy lámpa sem
így csendesen osontam be a szobámba, ahol a pizsamám magamra öltése után az
ágyamba zuhantam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
<h4>
…………………</h4>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Másnap igyekeztem úgy tenni a
családom és mindenki más előtt, mintha nem gondolkodnék folyamatosan egy nagyon
fontos dologról. Arról, hogy miként tudnék segíteni a legjobb barátnőmnek a
várandóságával kapcsolatban. Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy hogyan
lehettek ennyire felelőtlenek, hogy védekezés nélkül feküdjenek le egymással.
Attól az idiótától nem is lehet elvárni, de Miaról azt hittem, hogy ő képes
arra hogy észnél legyen. A szerelem azonban elvette az eszét teljesen és vele
együtt a jövőbeli terveit is. Az iskola menzáján Mia az ebédjét éppen csak
piszkálgatta, ami a velünk szemben ülő Ryan barátunknak igen csak feltűnő volt.
Felvont szemöldökkel és aggódó tekintettel vizslatta a barátnőmet, akinek ez
mind fel sem tűnt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Minden oké Mia? – kérdezte meg
végül. Én a tekintetemet kettejük közt mozgattam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze, miért ne lenne? –
kérdezte értetlenül a drágalátos barátnőm. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
-Csupán azért, mert az orrodat
lógatod egész nap. – mondta és letette az evőeszközét és teljes figyelmét
Mianak szentelte. Erre a kedves barátnőm teljesen ledermedt és nem tudta, hogy
egyszerűen mit tegyen. Ismertük mindketten Ryant így tisztában voltunk vele,
hogy behúzott volna Tomnak alaposan, amiért nem vállalja a tetteiért a
következményt. Azonban azt nem szerettük volna, hogy emiatt ő bajba keveredjen.
Mia kétségbeesve pislogott rám én pedig csak vállat vontam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
-Lányok mi folyik itt amit nekem
nem árultok el? – kérdezte kissé kikelve magából. Mia ezután nagyot sóhajtott
és mély levegőt vett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Előre szólok, hogy szeretném azt,
hogy ne kiabálj és ne rendezz jelenetet. Nincs szükség arra sem, hogy hangosan
kimond azt, amit én fogok mondani. Sikerült ezt megérteni? – kérdezte a
megrémült fiútól, aki csak biccenteni tudott. – Az a helyzet, hogy véletlenül
teherbe estem és fogalmam sincsen, hogy mégis mit kezdhetnék. – hadarta halkan
Mia, mire Ryan arcbőre kezdett egyre sápadtabb árnyalatot ölteni. Már kezdtünk
aggódni, hogy sokkot kapott amikor percek után sem tudott egy szót sem
kipréselni az ajkai közül. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hé Ryan minden rendben van? –
fogtam meg a kezét, amitől kissé magához tért. Válaszul megingatta a fejét
jobbra majd balra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Melyik vadbarom tette ezt veled?
– kérdezte Miatól, aki csak a kezén lévő karkötőt tanulmányozta. – Várj csak,
kitalálom! Tom? Ő tette ezt veled?! – fakadt ki dühösen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ryan nyugodj le, kérlek szépen! –
suttogta Mia miközben a dühös fiúra pillantott. A drágalátos barátunk pedig
igyekezett lenyugodni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ő tud erről? – kérdezte a fogait
összeszorítva. Látszott Mia-n, hogy ő kénytelen tovább beszélni erről az
egészről így átvettem a további magyarázást.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell neki a gyerek és lemond
róla. – hadartam és közben megszorítottam Mia kezét. Ryan tekintete közben
elkalandozott az ebédlő egy másik szögletébe. Amikor én is arra vezettem a
pillantásomat észre vettem azt a bizonyos személyt, akit Ryan is szuggerált. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hülye köcsög! Azt hiszi, hogy
megússza ezt ennyivel? Azt gondolja, hogy a tettei után is következmény? A
szart is kiverem belőle esküszöm. Szívem szerint most odamennék és bevernék
neki egy akkorát, hogy arra emlékezne örök életében. – hadarta dühösen miközben
a kezei ökölbe szorultak és a tekintete is kezdett elhomályosodni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ryan nem éri meg hidd el. A
szülei gazdagok és azt hiszi, hogy bármit megtehet, amit csak szeretne még ha
ehhez másokat kell eltipornia is. Esélyem sincs szembeszállni vele, mivel az ő
családja gazdagabb az enyémnél. Az én családom pedig teljesen ki lesz akadva
ettől a helyzettől, amibe keveredtem. – sóhajtotta keservesen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi támogatni fogunk téged
bármiről is legyen szó! Én mindig melletted leszek megígérem. – fogta meg a
kezét Ryan, Mia pedig kis híján majdnem elsírta magát. Azonban teljes mértékben igaza van Ryan barátomnak abban, hogy bármiben támogatni fogjuk Miat. Az a seggfej Tom pedig feldughatja magának a pénzét. Az ő barátai csupán a vagyona miatt barátkoznak vele, hogy a jobbnál jobb házibulijain ingyen piához jussanak. A normális ésszel gondolkozó emberek gyomra felfordul az ő társaságától. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<h4 style="text-align: justify;">
…………………</h4>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az iskola után miután haza
fuvaroztam a legjobb barátaimat nagyot sóhajtva parkoltam le otthon a
felhajtónkon, ahol egy számomra nagyon ismerős jármű parkolt. A szemöldökömet
felvonva vizslattam a járművet, majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam
befelé. Az iskolatáskámat ledobtam a kanapé mellé, majd anyám nevetgélése után
indultam, ami a terasz felől szűrődőt be a lakásba. Mielőtt kiléptem volna
igyekeztem rendezni a vonásaimat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Anya megjöttem! – mondtam
miközben tettem pár lépést előre és megpillantottam őt, ahogyan ott ül a kerti
székeink egyikén és kedvesen mosolyogva engem néz. Nem tudtam mire vélni a
váratlan megjelenését. Már jó ideje leszarja, hogy mi van velem, most pedig itt
ül előttem és édesanyámmal kacarászik. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim nézd ki jött hozzánk látogatóba?
Hát nem kedves Theotól, hogy benézett hozzánk? – áradozott anyukám, amire én
szívem szerint csak a szemeimet forgatnám. Azonban ahogyan Theo kék színű
szemeibe meredtem valahogy a goromba énem nem tudott felszínre törni. Helyette
összepréselt ajkakkal meredtem rá akár egy idióta. Anyám kérdéseire nem tudtam
mit válaszolni csak a fejemet ingattam előre s hátra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Én azt hiszem felmegyek és neki
állok megírni a házi feladatomat. – léptem egyet hátra. A kijelentésemre anyám
értetlen arckifejezéssel reagált. A szemei kikerekedtek a döbbenettől és
éreztem, hogy nem fog olyan könnyen menni az, hogy meglépjek Theo közeléből. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- De hát péntek délután van!
Ilyenkor nem szoktál házit írni főleg úgy, hogy vendégünk van. Harper ne légy
udvariatlan! – szidott le anyám, amiért én magamban szitkozódni kezdtem egyre
erőteljesebben. – Egy pillanat fel kell vegyem a telefonomat. – tette hozzám,
majd hirtelen felállt és apa dolgozószobája felé sietett. Én addig a hűtőhöz
sétáltam és kivettem belőle egy kellemesen hideg szénsavas ásványvizet, majd a
kupakját letekerve nagyot kortyoltam belőle. A felhevült testemnek és a kissé
kiszáradt torkomnak igazán jól esett a cselekedetem. – Harper! Nekem be kell
menjek a céghez! Ugye ellesztek kettesben Theoval? Legyetek jók, majd jövök
ahogyan csak tudok. – mondta és egy figyelmeztető tekintet után megpuszilta a
homlokomat, majd az említett szőke hajú fiút átölelve távozott. Hát ez
egyszerűen remek. Az anyám képes volt a kiskorú kamasz lányát egyedül hagyni
kettesben egy nála idősebb fiúval. Azt hiszem, a normális szülök nem szoktak
ilyet tenni a filmekben. Apa ha itthon lenne szerintem nem így reagált volna
ebben a helyzetben. Ő képes lett volna Theot hazafuvarozni csak hogy véletlenül
se hagyjon vele egyedül. Nem tudtam mit mondhatnék Theonak így csak meredten
néztem magam elé miközben a karjaimat összefontam a mellem előtt. A pultnak
támaszkodtam és azon gondolkodtam, miképpen vessek véget ennek a kínos csendnek
és mehessek a saját dolgomra. Hirtelen az ő mély hangja törte meg a csendet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Beszélhetnénk? – kérdezte és
bízott abban, hogy a válaszom igen lesz. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Minek? – kérdeztem tőle kicsit
sem kedvesen. – Az egyik pillanatban még azt akarod, hogy barátkozzunk újra
össze utána pedig mint aki nem is létezik úgy bánsz velem. Nem tudlak már
nyomon követni Theo, komolyan nem. Mit szeretnél tőlem? Jó lenne ha minél előbb
kitalálnád, mert ezzel nem teszel jót nekem. Totálisan kiakasztasz vele és
neked az fel sem tűnik. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy mindazok miatt én
min megyek keresztül. – hadartam, majd mély levegőt vettem. – Tudod mit? Úgysem
értenéd meg szóval nekünk nincs miről beszélünk. Próbáltam otthagyni, de
hirtelen elkapta a karomat és lenyomott egy székre és beszélni kezdett. A
mondanivalója végén pedig csak lefagyva ültem és meg sem tudtam szólalni. </div>
</div>
</div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-17484319477871859952016-02-28T22:42:00.001+01:002016-02-29T20:19:56.022+01:00Fourth<div style="text-align: center;">
Hi Guys!</div>
<div style="text-align: center;">
Először is nem hittem volna, hogy elkészül az új rész, de hát valami különös csoda folytán sikerült befejezzem és itt is van. Köszönöm az előző részhez a kommenteket és pipákat. Kitartást a hétre az iskolában és a részhez pedig jó olvasást kívánok!</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi Fanni~</div>
<br />
<br />
<h3>
…: H a r p e r P a y n e:… </h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA4XvfVElt2D8ApNJ43cmmG9cxtqid4V96YTS7M8NJbEkr4pkrH8s2b8M5SJ8s0Z_BvlRMHfKa-84ccSeRkvpBO2dx7JE6d6Kgb93q6M9J9_a6sjuRrMbAV0kbvVkuuC8Qjp9vxZJcUeI/s1600/tumblr_ne6rsnxyGe1qacbojo3_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA4XvfVElt2D8ApNJ43cmmG9cxtqid4V96YTS7M8NJbEkr4pkrH8s2b8M5SJ8s0Z_BvlRMHfKa-84ccSeRkvpBO2dx7JE6d6Kgb93q6M9J9_a6sjuRrMbAV0kbvVkuuC8Qjp9vxZJcUeI/s1600/tumblr_ne6rsnxyGe1qacbojo3_250.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A délután folyamán miközben a
kedvenc koktélos helyünkön kortyolgattunk pihenésképpen egy alak rögtön szemet
szúrt nekem. Ryan eddigi próbálkozása arra, hogy jókedvre derítsen kicsit
szétfoszlani látszottak. A szívem helyén valami furcsa érzés kezdett hatalmába
keríteni attól a látványtól, ami a szemeim elé tárultak. Az ereimben a düh,
féltékenység és csalódottság vegyes keveréke áramlott szét a vérembe jutva. A
szívószálat egyre szorosabban fogtam, aminek az lett a vége, hogy megtörtem a
szálat. Ryan is arra kapta a fejét, amerre én néztem, amíg ő megállás nélkül
magyarázott nekem. Azonban én cseppet sem tudtam rá figyelni, mivel a
tekintetemet mágnesként vonzotta Theo, amint egy másik lánnyal sétálgat. Ryan
javaslatára jobb volt lelépni onnan, mielőtt ő is észrevett volna engem.
Elmondása alapján képes lettem volna a szememmel megölni azt a lányt, aki maga
volt a következő playboy nyuszi egy férfimagazin címlapján. Mellette pedig én
egy teljesen átlagosnak éreztem volna magamat. A koktélunkat gyorsan lehúzva
indultunk vissza a helyünkhöz, majd ismét a hullámok közé vetettük magunkat.
Igyekeztem elterelni a gondolataimat, de ismét az a kép villant be, amint a
kezük összeér. Próbáltam magam azzal győzködni, hogy nem érdekel az, hogy Theo
egy egészen más lánnyal sétálgatott nevetgélve kézen fogva. Ahogyan az sem,
hogy vajon lehet-e még esetleg közös jövőm vele. Abban a percben kiszerettem
belőle és ürességet éreztem. Megértettem azt, hogy miért nem foglalkozott velem
az óta a délután óta. Elhatároztam, hogy találok magamnak egy jobb fiút, aki
mellett tényleg igazán boldog lehetek és mindig ott lesz, mellettem bármi is
történjék velem. Aki támogatni fog mindenben és megvéd mindentől, amitől csak
lehetséges akár még önmagamtól is. Aki mellett reggel felébredek és éjjel elalszom,
miközben az arcomon egy mosoly ül ki, amit ő vált ki belőlem a puszta
létezésével. Aki smink nélkül is szépnek talál és nem képes arra, hogy
megbántson és ellökjön magától. Ez így mind szép és jó, de úgy érzem nem ilyen
egyszerű a dolog, mivel ez inkább egy filmbeillő monológ. Ilyen fiúk sajnos a
valódi nagybetűs életben nem léteznek. Ahhoz pedig, hogy ne ringassam magam
ilyen álommesékben, hiszen már elég nagy vagyok. Olyan, hogy <i>t ö k é l e t e s </i> nem létezik, mivel embertől függő és
tárgyilagos az egész, hogy kinek mi a jó. Tág fogalom a tökéletesség pontos
meghatározása. A gondolataimba merülve feküdtem a homokba és a lemenő napot
szemléltem, miközben az alkarjaimmal támaszkodtam. Az életem maga a tökéletesség
volt mielőtt ő ismét belépet egy ajtón, majd a következőn távozott is. Nem
szabad megadnom neki azt az örömöt, hogy lássa azt, hogy milyen benyomást tett
rám ismét. A gondolatmenetemből egy érintés ragadott ki. Kérdőn fordultam felé
a fejemmel, amíg ő komoly arccal figyelt rám és a tekintetéből sugárzott az
aggodalom. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig ő rajta agyalsz
igaz? – kérdezte, de magában szerintem pontosan tudta a választ vagy pedig
leolvasott valamit az arcomról. A tekintetemet vissza is vezettem a naplemente
felé és az alsó ajkamat óvatosan beszívtam. – Nem értelek Harper bevallom
őszintén… nem ilyennek ismertelek meg téged. Sosem voltál ennyire oda egyetlen
fiúért sem. Ha szerelmes vagy belé, amit megjegyzek, lerí rólad akár mennyire
is tagadod még önmagadban is. Mond el neki, amíg nem késő. – jegyezte meg, de
én egyáltalán nem értettem vele egyet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok belé szerelmes
érted?! – pufogtam és kifújtam az eddig benntartott levegőt a tüdőmből, majd
mély lélegzetet vettem mielőtt ismét megszólalhattam volna. – Ő csak egy
egyszerű barát, aki azzal jár, akivel csak akar. Nem szólok bele az életébe és
nem fogok utána futni akár csak egy szánalmas tini lány, akinek megáll az élete
egy fiú miatt, aki nem foglalkozik vele. Ha ő nem kér a barátságomból, akkor az
csak az ő baja engem nem érdekel. Meguntam már azt, hogy mindig én futok
mindenki után és én keresem az embereket. Talán belefáradtam már abba. Ha
igazán fontos lennék a számára, akkor megkeresne, de így… - hadartam és
éreztem, hogy a könnyeim szúrni kezdik a szemeimet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt most nekem próbálod
bemesélni vagy saját magadat nyugtatod vele? – kérdezte, amivel ismét sikerült
beletrafálnia valamibe a lelkem mélyén. A kérdését figyelmen kívül hagytam és
nagyot sóhajtva feltápászkodtam a homokból. Leporoltam magamról a homokot és
lenéztem Ryanre. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk most inkább haza. Azt hiszem,
szükségem van egy jó kis akciófilmre, hogy eltereljem vele a gondolataimat. –
motyogtam lehunyt szemekkel. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudok egy másik programot, hogy
segítsek felejteni. – kacsintott rám majd egy perverz vigyorral ajándékozott
meg. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Dinka. – forgattam meg a
szemeimet, majd játékosan a vállába bokszoltam. – Arról csak ne is álmodj. –
tettem hozzá. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mégis miről? Én sosem gondolok
semmi rosszra, hiszen maga vagyok a szentlélek. – tette maga elé
védekezésképpen a kezeit. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze, naná, hogy te maga vagy
a szentlélek. – nevettem el magam, ami belőle is kiváltotta a nevetést. Tudtam,
hogy csak hülyéskedik és ismét azon dolgozik, hogy elterelje a gondolataimat és
felvidítson, amiért hálás voltam neki ismét. Csendben sétáltunk a házunkig,
ahol a konyhában anya éppen a terítéssel ügyködött. – Szia anyu. – nyomtam egy
puszit az arcára. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Üdv Mrs Payne! – köszönt Ryan
is jól nevelten.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok gyerekek! Na milyen
napotok volt? – kérdezte érdeklődve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Remek, mint mindig. – húztam
mosolyra a számat a hazugság pedig csak úgy égette a szám. Anyám azonban
elhitte és egy mosolyt küldött felém válaszul. Ryan azonban átlátott rajtam és
a pillantása átható volt. – Nem gond ha ma este Ryan is velünk vacsorázik és
itt aludna nálam? – kérdeztem reménykedve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy gond! Ryan már olyan
mintha a másik fiam lenne. – nevette el magát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt örömmel hallom Mrs Payne
mivel én magát tartom az én második anyukámnak. – kedveskedet, amitől anyámat
ismét megmosolyogtatta.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az est további része eléggé
kellemes családias hangulatban telt el. A szüleim megállás nélkül vicces
kis kori történeteimet mesélték, amiket szívem szerint elfelejtenék, de Ryan
csak jól mulatott rajtuk. A vacsora közben teljesen megfeledkeztem mindenről,
amit a parton láttam. A vacsora után nevetve dőltünk ki a szobám padlóján. Nem
szóltunk semmit a másikhoz csak csendesen feküdtünk és mindketten a saját
gondolatainkba merültünk. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mit gondolsz arról, hogy
esetleg egy barátságból szerelem alakuljon ki? – kérdezte csendesen, amit én
nem igazán tudtam mire vélni. Néhány pillanatig emésztgettem a kérdését mielőtt
megszólalhattam volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát egy bölcs embert idézve azt
mondanám, hogy a szerelem és a barátság kölcsönösen kizárja egymást. Nem
lehetsz valakinek a barátja miközben szerelmes vagy belé. Legalábbis én így
vélem, de ez most, hogy jutott eszedbe? – feküdtem oldalra és rá néztem. Ő a
plafont bámulta és látszott rajta, hogy habozik abban, hogy elmondja-e az
igazat nekem. – Tudod, hogy bízhatsz bennem. – simítottam végig a karjain és
bátorítóan mosolyogtam rá, noha ő még mindig nem nézett énrám. Azonban most úgy
éreztem bántja valami, de nem tudja, hogy miként tudja elmondani nekem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Van egy lány, akivel már régóta
nagyon jóban vagyunk. Néha szívjuk egymás vérét, de mindazok mellett nagyon jó
barátom, de úgy érzem, kezdek belezúgni bár, tudom, hogy nem helyes mivel a
barátságunk sokkal fontosabb annál, hogy tönkretegyem azzal, hogy elmondom
neki. Mindegy nem is olyan fontos. – húzta savanyú mosolyra az ajkait. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nincs olyan, hogy nem olyan
fontos. Ha szereted, akkor el kell neki mondanod, mert nem szeretném mindennap
a fancsali képedet nézni. Gondolj bele abba, hogy lehet ő az igazi a számodra
és elengednéd, mert nem mered neki elmondani azt, hogy mit érzel iránta. Képes
lennél végignézni azt, hogy másik fiú mellett találja meg a boldogságot és az
orrod előtt tegye ezt mind meg? – kérdeztem tőle, ami úgy tűnik rávette arra,
hogy rám emelje a tekintetét, de abból semmit sem tudtam kiolvasni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt pont te mondod Harper?!
Komolyan?! Kicsit ironikusan hangzik ez a te szádból. – mondta, majd rögtön
hozzátette. – Sajnálom, nem akartalak megbántani. – hadarta és sajnálkozó
pillantásokat küldött felém. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Semmi gond, azt hiszem, ebben
igazad van. – motyogtam és lehunytam a szemeimet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem az a Harper Payne, akit
én évekkel ezelőtt megismertem. Az a Harper küzdött azért, amit szeretett
volna, amíg meg nem szerezte. Ha tetszik az a fiú, akkor tegyél érte, hogy a
tiéd legyen. – mondta biztatásképpen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az a Harper valahol eltűnt és
inkább beletörődik abba, hogy az élet még dolgozik az ő love sztoriján, ami
elképesztően menő lesz akár hiszen akár nem. – kacsintottam rá, majd a fejét
megrázva nevetni kezdett. Feltápászkodtam a földről és a dvd lejátszóm felé
araszoltam, majd az egyik kedvenc filmünket helyeztem be. A film közben minden
mást kizártam és csak a képernyőre összpontosítottam. A film közepe felé a
szemhéjaimat egyre nehezebbnek éreztem, majd végül lecsukódtak és az álmok mély
birodalmába kerültem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<h4 style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
:::…:::…:::…:::…:::…:::</h4>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 176.65pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Valóban ezt akarom-e? Biztosan
megéri kockáztatni valamit csak azért, mert képtelen vagyok beismerni az
érzéseimet magamnak? Képes leszek úgy tenni mintha semmit sem éreznék iránta
csak azért, mert félek. Félek attól, hogy visszautasítana, és azt nem viselném
el. Utálom, hogy ilyenné váltam miatta, hiszen Ryannak igaza volt abban, hogy
én nem ilyen vagyok. Azonban ha ő nem keresi a közelségemet, akkor nekem sem
lenne szabad így kétségbeesve siránkozni utána, amikor semmi sem volt köztünk. A
gondolatmenetemből a telefonom csörgése szakított ki. Habozás nélkül nyúltam
érte a fürdőkádam melletti székhez és húztam végig rajta a zöld csíkot. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen Mia? – szóltam bele, de
csak a szipogása és a sírása hallatszott. – Mia valami gond van? Mi a bajod
megsebesültél? – kérdeztem aggódva és a légzésem kezdett egyre szaporább lenni
a félelem miatt, hogy szeretett barátnőmmel esetleg valami súlyos probléma van.
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper áttudnál jönni hozzám
most azonnal? – kérdezte és ismét sírni kezdett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze! Azonnal indulok. –
hadartam, majd bontottam is a vonalat. Magam köré csavartam a törülközőmet és a
szobámba siettem, ahol magamra kapkodtam egy rövid ujjú kockás inget és egy farmer
sortot. A slusszkulcsommal és a telefonommal a kezembe siettem lefelé, ahol
belebújtam a converse tornacipőim egyikébe és a szüleimnek szóltam, hogy
elmegyek itthonról. Az autómmal igyekeztem minél gyorsabban menni, hogy
mihamarabb Mia mellett lehessek és megtudhassam, hogy mi a baja. Úgy érzem,
most mindennél fontosabb az, hogy mellette legyek. A piros lámpáknál idegesen
doboltam az ujjaimmal a kormányon. Amikor leparkoltam a házuk előtt futva
tettem meg az utat a bejáratukig, ahol a csengőre nyomtam a kezem és egészen
addig el nem engedtem, amíg ki nem nyitották az ajtót. A testvére engedett be
meglepő módon. Amikor megkérdeztem merre van a nővére a szobája felé
irányított. A lépcsőjükön kettesével szeltem a fokokat, majd a szobaajtaját
verni kezdtem. Könnyes szemekkel nyitotta ki azt és miután beléptem a nyakamba
borult. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper nagyon szépen köszönöm,
hogy idejöttél. – sírt és a hangja remegett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy mindig számíthatsz
rám, bármiről is legyen szó, de most már áruld el, hogy mi a problémád rendben?
– fogtam meg a kezét és vezettem az ágyához. Nagyot sóhajtva kiment a
fürdőszobába és egy zsebkendőbe csomagolt valamit nyomott a kezembe. Amikor
kibontottam egy terhességi tesztet véltem felfedezni. Értetlenül és döbbenten
tartottam és egyszerűen nem tudtam elhinni. A teszt pozitív volt, ami azt
jelentette, hogy az én gyönyörűséges szőke barátnőm gyermeket vár. – Mia… ez
biztosan jó eredmény? – kérdeztem tőle bár a válaszát előre sejtettem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos igen. Ezen kívül vagy öt
tesztet megcsináltam már és mindegyik pozitív lett. Harper az életemben befellegzett
hivatalosan is. Nem készültem fel erre és a szüleim is nagyon ki fognak akadni,
ha ezt megtudják. Harper én nem tudom, hogy mit csináljak. – hadarta kétségbeesve,
majd egy újabb sírógörcs ragadta magával. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A baba apjával beszéltél már? –
kérdeztem tőle. Ő csak aprót biccentett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell neki a baba és én sem.
Teljesen egyedül maradtam ezzel a gonddal. – motyogta és lehunyta a szemeit. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mekkora egy szemétláda! Ugye
nem az a köcsög az apja, akire én gondolok? – kérdeztem a fogaimat
összeszorítva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos, Tom az apja. Azon a
bizonyos házibulin fogant meg. – sóhajtotta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Esküszöm, hogy kicsinálom
Barkert. Leszedem a golyóit és utána megetettem vele. – dühöngtem és a lelki
szemeim előtt elképzeltem a jelenetet. – Ne aggódj, semmitől én végig melletted
fogok maradni, megígérem. Bármi is történjen én itt leszek veled és segíteni
fogok amiben csak tudok. – mondtam és szorosan átöleltem. Ezt pedig komolyan is
gondoltam. Nem számít, hogy mi fog történni a jövőben az biztos, hogy én itt fogok
lenni mellette és támogatni fogom akár miről is legyen szó. Ugyanis ez egy jó
barát dolga, hogy ott legyen a másiknak. Ha ez fordított esetben történne,
tudom, hogy ő is ugyanezt tenné értem. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-56135003944927188672016-02-22T22:54:00.002+01:002016-02-24T20:50:02.314+01:00Third<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
Hi Guys!</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
Sajnálom a késést, de megérkezett az új rész. Nem szeretnék magyarázkodni, mert untatni sem szeretnélek titeket és a drága időtöket rabolni. Az előző részhez a kommentekre még nem volt időm válaszolni, de holnap igyekszem rá. Köszönöm az előző részhez a kommenteket és a pipákat. Jó olvasást!</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
Puszi Fanni~</div>
</div>
<br />
<br />
<br />
<h3>
::: H a r p e r P a y
n e :::</h3>
<div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV3innoBk_WrKbzE8ustEY5f-Y1xZE9pm8HN8PmFCP6aUV0UwPYde9-9K9IkdHJancauZSyCGp1RX8ezT-u9CCcp30H_V4hof0BgkXUBjIe2X-1AKDH5J5mZ2sMOJBcHVgb7r7H0wXOGA/s1600/tumblr_n08ppsxW481s27cuqo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV3innoBk_WrKbzE8ustEY5f-Y1xZE9pm8HN8PmFCP6aUV0UwPYde9-9K9IkdHJancauZSyCGp1RX8ezT-u9CCcp30H_V4hof0BgkXUBjIe2X-1AKDH5J5mZ2sMOJBcHVgb7r7H0wXOGA/s320/tumblr_n08ppsxW481s27cuqo1_500.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Erős fejfájással ébredtem fel. A szemeimet képtelen voltam
egyszerűen kinyitni, mivel az erős fény bántotta a retinámat. A tegnap estéből
nem sok emlékem maradt meg. Igazából arra sem emlékszem, hogy miként kerültem
haza. A kezemmel tapogatózni kezdtem az éjjeliszekrényem felé, hogy megnézzem
az órát. Azonban a szekrénynek és az órámnak hűlt helye volt. A levegőbe
kalimpáltam még a kezemmel, hogy biztosra menjek abban, hogy a szekrény nincs
ott. A szemeim is kipattantak és rémülten néztem körbe a számomra idegen
szobában. Egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy hol lehetek, de a gyomrom
görcsbe rándult. A ruháim rajtam voltak, de az még nem azt jelenti, hogy nem
történhetett semmi. Már csak az a kérdés, hogy ki hozott ide és az ide az
pontosan hol is van. A szüleim száz százalék, hogy soha többet nem fognak
utcára engedni. Abban is egészen biztos vagyok, hogy aggódnak értem, amiért nem
jelentkeztem, hogy nem megyek haza éjszakára. Reményeim szerint azt
gondolhatják, hogy ott aludtam Mianál. Kimásztam az ágyból és lassú és óvatos
léptekkel kinyitottam a szobaajtót. Kikukucskáltam a résnyire nyílt ajtón, majd
elindultam a fehér színű folyóson lefelé a mahagóni lépcsőn lefelé. A korlát
kellemes bársonyborítás fedte, amit az ember szívesesen érint meg. A falon egy
hosszú polc húzódott végig, amin különböző zenei díjak és lemezek helyezkedtek
el. A lépcső alján egy újabb folyosón találtam magamat, amit egy nagy boltív
kötött össze egy tágas és hatalmas nappalival. Fogalmam sem volt róla még
mindig, hogy hol lehetek, amíg meg nem pillantottam egy képet a szekrényen,
amiről a Horan házaspár nézett vissza. Szinte már egyszerűen semmit sem
értettem, hogy mégis mit keresek itt és miként kerültem oda.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Felébredtél Csipkerózsika? – jött egy ismerős hang a hátam
mögül, amitől megtorpantam. A hajamat hátradobva fordultam felé és néztem rá,
amíg ő a formás ajakit egy szexi féloldalas mosolyra húzta. Magamban
elmotyogtam egy imát, amiért csak ő az és nem egy teljesen vadidegen fiú és
főképpen nem Niall bácsi az.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Theo! Hogy kerülök ide? – kérdeztem tőle és beharaptam az
alsó ajkamat. Ő kuncogni kezdett és megrázta a fejét egyszerűen. Leült a
kanapéra és a lábait felrakta az asztalra, majd megpaskolta maga mellett a
helyet. A fejemet lehajtva leültem mellé és a lábaimat felhúztam magam elé és
az államat a térdeimre helyeztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Teljes képkiesés van a tegnap estéből? – kérdezte kissé
játékosan. Aprót biccentettem, mire ő folytatta. – Eléggé megleptél tegnap
éjjel egyáltalán nem számítottam arra, hogy ittas állapotban foglak találni
akkor, ha felhívlak telefonon. – mondta jókedvűen még mindig, mire én
közbevágtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi beszéltünk telefonon? – szaladt ki a számon és attól
féltem, hogy ittas állapotban vajon miket mondhattam neki. Ezért sem szeretek
alkoholt inni, mert annak mindig csúnya következményei vannak. Ez is egy kiváló
példa rá: elveszítem az emlékeimet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen, mert elmentem hozzátok, hogy lenne-e kedved filmet
nézni velem, de a szüleid mondták, hogy bulizni mentél. Azután felhívtalak
hazafelé jövet, de te azt akartad, hogy elmenjek oda ahol vagy. Nem akartam
elmenni, de a hangodból hallottam, hogy valami nem stimmel veled így végülis
elmentem oda. Szerencsére éppen időben érkeztem, mivel az egyik srác majdnem
megerőszakolt odakint a teraszon. Azután elhoztalak ide, mert mégsem
hagyhattam, hogy vezess olyan állapotban. A szüleidet felhívtam és mondtam
nekik, hogy a bulit meguntad és eljössz hozzám filmet nézni és itt is alszol.
Azt üzenték, hogy semmi gond és jó szórakozást kívántak. Nagyjából ennyi
történt tegnap este. Ja meg folytattuk az ivást nálunk aztán csókolózni
kezdtünk, majd lefeküdtünk. – vonta meg a vállát egyszerűen és a kezeit
összefonta a feje mögött. Az arca teljesen komoly volt, amitől én teljesen
berezeltem. Az nem lehet, hogy lefeküdtem vele és nem emlékszem rá, hiszen
annak minden pillanatára emlékezni szeretnék, akár csak a csókjára és az
érintésére. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Komoly? – szaladt magasra a hangom és vele együtt a
szemöldököm is. Nem tudom, hogy mit olvashatott le az arcomról, de hirtelen
kitört belőle a hangos nevetés. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem, de viszont tényleg jó szórakozást kívántak a
filmezéshez. Azonban te annyira kivoltál ütve, hogy azon nyomban elaludtál,
amint a vendégszobába vittelek. – mesélte, amitől én egyszerre éreztem magam
nyugodtnak és egyben csalódottnak is. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hülye! – bokszoltam bele játékosan a vállába. – Nem
tudtad, hogy nem illik a lányok szüzességével szórakozni? – szökött ki a számon
véletlenül, amit utána egyből meg is bántam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Bocs, nem tudtam. – mondta megbánóan, majd hogy a
hangulatot enyhítse az oldalam csiklandozásába kezdett. Hangosan kacagtam és
könyörögtem, hogy fejezze be, mivel így is majd szétmegy a fejem. Azonban ő nem
foglalkozott velem, hanem tovább kínzott. A könnyeim már szabályosan folytak a
nevetéstől. Óvatosan a csípőmre ült és esélyt sem adott arra, hogy meneküljek
tőle. – Gyere, adok gyógyszert. – szállt le rólam és maga után húzott a
konyhájukba. Leültetett az asztalhoz és a szekrényhez lépett. Néhány pillanat
múlva néhány pirulát és egy pohár vizet helyezett le elém. Megvárta amíg
beveszem őket, majd ismét visszahúzott a nappaliba. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lassan haza kellene mennem. – motyogtam, amikor leültem
mellé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hova ilyen sürgősen? Azt hittem, hogy ma csinálunk valamit
közösen, mint régen. Ahhoz, hogy igazán jó barátok legyünk ismét sok időt
kellene együtt töltsünk. Én arra, gondoltam nézhetnénk, valami filmet azután
pedig kimehetnénk a medencéhez. – sorolta a terveit lelkesen. Talán igaza van
abban, hogy ismét össze kellene csiszolódnunk, hogy a barátságunkat megalapozzuk.
– Azt is javasolhatnám még, hogy igyunk
valami finomat Niall bácsi bárszekrényéből. – húzta széles vigyorra az ajkait.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van Horan! Teljes mértékben, hiszen másnaposan mi
is lehet annál jobb, hogy ismét leigyam magam?! – tettem fel a költői kérdést,
majd a szemeimet forgattam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már Payne! Lazíts kicsit csak szórakozok. – emelte
fel játékosan maga elé a kezeit védekezésképpen. – Viszont a filmnézést
komolyan gondoltam. Van rengeteg dvd a szekrényben szóval egyet választhatnánk.
A gyógyszer pedig addig meg is hozná a végére a hatását. – mondta továbbra is
lelkesen. Végül elfogadtam az ajánlatát és egy humoros film mellett
döntöttünk, ami nem más volt, mint a Fák jú tanár úr. Az egész filmet
végignevettük és a film végére valóban kezdtem magam jobban érezni. Azonban
ettől függetlenül még nem kapott el az a vágy, hogy alkoholt fogyasszak. Az
ebéd közledtével Theo úgy határozott, hogy rendel egy kis kínai kaját, amit
utána szintén jó hangulatban fogyasztottunk el. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nekem lassan ideje lenne hazamennem, hogy apuék lássák
azt, hogy még élek és egészben vagyok. – kuncogtam el magam, majd a telefonom
kijelzőjét figyeltem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. – mondta és közben a mobilját nyomkodta ő is. Hát
ennyit arról, hogy egymásra figyelünk és próbálkozunk összebarátkozni ismét.
Nem igazán udvarias az, amikor hozzá beszélek és ő annyira sem méltat, hogy rám
nézzen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Holnap találkozunk? – kérdeztem tőle egyszerű hangnemben.
– Theo hozzád beszélek! – kaptam ki a kezéből a készüléket és játékosan a hátam
mögé dugtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom még, majd akkor csörgök oké? – kérdezte én pedig
az alsó ajkamat rágcsálva bólintottam egyet. – Visszakapom a telefonom? –
kérdezte és a varázslatos kék tekintetének nem tudtam ellenállni. A tenyerébe
pottyantottam, majd óvatosan feltápászkodtam. – Várj, kikísérlek a kocsidhoz. –
állt fel ő is és egymás mellett lépkedve igyekeztünk kifelé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor, szia Horan. – nyújtottam a kezem egy pacsira
búcsúzásképpen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia Payne. – húzta vigyorra a tökéletes ajkait, majd belecsapott,
aztán hirtelen valahogy a karomnál fogva szorosan magához rántott és átölelt.
Mosolyogva ültem be a volán mögé és kissé fájó szívvel hajtottam el tőle. A
rádióban valami pörgős popzene szólt, aminek a ritmusát a kormányon doboltam.
Miután hazaértem leparkoltam a garázsban és a kezemmel végigsimítottam a
szeretett autóm motortetőén. A cipőmet lerúgva mezítláb csattogtam felfelé a
szobámba. A táskám ledobtam az ágyamra és a fürdőszobába vezetett a további
utam. A ruhámat a földre dobtam és a fehérneműtől is megszabadultam. A hajamat
egy lófarokba kötöttem a fejem tetejére, majd beléptem a zuhany alá. A vizet
kellemes hőmérsékletűre állítottam és hagytam, hogy a víz lehűtse a felhevült
testemet. A sminkemet is hagytam, hogy lemossa, majd a kedvenc csoki és rózsa
illatú tusfürdőm után nyúltam, aminek az illata szokásához híven most is
elvarázsolt. Miután leöblítettem magamról a habot, elráztam a csapot és egy
törülközőt magam köré csavarva léptem be a szobámba. A felöltözés után
tiszteletemet tettem a konyhába, hogy lássák épségben hazakerültem karcolások
vagy bármiféle baleset nélkül. Ezt pedig egyrészről Theonak köszönhetem. A
szobámban ücsörögve a falat bámultam amikor a húgom nagy lendülettel landolt az
ágyamon. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Chloe! Minden oké? Mi ez a hiperaktívság? – kérdeztem tőle
kuncogva, mire ő csak vigyorogva nézett rám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mesélj el mindent. Milyen volt a tegnap este? Pasinál
aludtál vagy miért nem jöttél haza eddig? – esett nekem a kérdésáradatával. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Fogjuk rá, hogy pasinál aludtam, de ne gondolj semmi rosszra…
a bulin valahogy a puncsba alkohol került és sikerült tőle becsiccsentsek és
valahogyan reggel Theonál ébredtem fel. – sóhajtottam nagyot, a drágalátos
húgocskám arcára pedig még nagyobb vigyor kerekedett. Ennyit arról, hogy
figyelmezettem, hogy ne gondoljon semmi rosszra. Arra az elhatározásra
jutottam, hogy inkább ráhagyom, hogy higgyen amit csak akar, ugyanis én tudom,
hogy mi az igazság és mások véleménye pedig nem igazán izgat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
</div>
<h3 style="text-align: center;">
<b>:::…:::…:::…:::…:::</b></h3>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Hangosan sóhajtva csaptam be a szobám ajtaját miután Ryant
magam elé engedtem. Ismét eltelt egy hét az iskolából és szerencsére ismételten
péntek délután van. Theoval lassan már két hete nem beszéltem mióta eljöttem
tőle az a bizonyos szombat délután. Egy részem hiányolja őt míg a másik
teljesen a jó oldalát látja annak, hogy nem találkozunk. Van időm arra, hogy
mással foglalkozzak és véletlenül se tudjak beleszeretni ismét, mert félek
annak nem lenne jó oldala. A barátaim pedig ebben rengeteget segítenek, akár
csak a testvéreim. Jó az öcsém orrára nem mertem rábízni már a titkomat
miszerint fogalmam sincsen, hogy mit érzek Theo iránt, hiszen számomra is
megmagyarázhatatlan. Tudom, hogy ő sosem tekintene rám olyan szemmel, mint
esetleg én rá. Az pedig eléggé szánalmas dolog lenne a részemről, hogy belezúgjak
egy olyan fiúba, aki még a barátjának is alig tart. Két ember vajon hogyan
tudott legjobb barátságból úgy eltávolodni egymástól, mint két idegen? Miért
keresett meg az a vacsora után és akarta, hogy ismét barátok legyünk, ha most
ismét ellök magától? Én nem kerestem volna őt, de ő megtette és ennek így most
nem sok értelmét látom. Az a biztos, hogy nem engedhetem közel magamhoz, mert
nem tudnám elviselni a visszautasítását ismét. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szóval akkor mi lesz a program? – kérdezte érdeklődve
Ryan, miközben leült az ágyamra és ezzel kirántott a gondolatmenetemből. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom. – rágcsáltam az alsó ajkamat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Megint rá gondoltál igaz? – kérdezte és a hangja komoly
volt. Nem akartam neki hazudni hiszen az egyik legjobb barátom. Így végül megsemmisülve
fúrtam bele az arcomat a párnába. – Jaj te lány! Mit tegyek, hogy végre ne
rajta agyalj?! – tette fel a költői kérdést. – Á meg is van… szörfözni megyünk utána
pedig ha a szüleid is megengedik itt aludnék és valami jó filmet néznénk. Mit
szólsz hozzá? Hékás ne fojtsad meg magad azzal a párnába. – nevette el magát és
kihúzta a fejem alól a párnát. – Minden oké igaz? – kérdezte, miközben furcsa
és vicces grimaszokat kezdett vágni, amitől a nevetés azonnal kitört belőlem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Minden remekül hangzik. – mondtam, majd átöleltem. –
Köszönök mindent Ryan. – motyogtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mikre vannak a barátok?! – tette fel a költői kérdést. –
Na irány és húzd fel a bikinidet, mert megyünk le a partra most azonnal. – adta
ki a parancsot, amit én szívesen teljesítettem. Odakint még mindig hőség volt
és ahogyan a papucsommal a kezemben
sétáltam a forró homokban szinte perzselte a talpam, de most valahogyan nem
tudtam vele foglalkozni ugyanis a tenger sós illata teljesen elvarázsolt hű
szokásához híven. Ryan próbált közben ismét nevettetni, amit nem volt nehéz
elérnie. Nála jobb barátot kívánni sem tudnék, hiszen mindig ott van mellettem,
amikor valami problémám akadna. Ezért pedig mindig rettentő hálás vagyok. Sokan
mondják, hogy egyes fiú-lány barátságok biztosan nem létezhetnek mivel az egyik
fél mindig többet fog érezni a másik iránt, még ha ő azt észre sem venné. Azonban
szerintem ez hülyeség ugyanis Ryan hosszú évek óta a legjobb barátom és sosem
tekintettünk úgy a másikra. Olyanok vagyunk a másik számára, mint a testvérek
és azok pedig köztudottan nem szeretnek bele a másikba. Az első utunk James
szörfdeszka kölcsönzőjéhez vezetett, ahol egy-egy öleléssel és puszival
köszöntem neki, amíg Ryan egy pacsival üdvözölte. A deszkáinkat miután
megkaptuk lepakoltuk a törülközőinket egy csendes kis zugba, majd a farmer
sortomat lehúzva magamról kentem be a karjaimat naptejjel. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A hátamat bekennéd? – kérdeztem Ryantől, aki szíves
örömest teljesítette a kérésemet. Kicsit hagytam, hogy a bőröm beszívja a
krémet közben pedig a tengert figyeltem. Ismét csak azok a gondolatok lepték el
az elmémet, hogy elképzelni sem tudnám magam a világon máshol. Miután a vízbe értünk
és beúsztunk a mély vízbe, ahol a legjobb hullámok voltak, majd versenyezni kezdtünk,
hogy ki tud tovább állva maradni a deszkáján. A nap további részében pedig eszembe
sem jutott Theora gondolni ugyanis Ryan minden percben igyekezett lefoglalni,
hogy remekül érezzem magam. Ezt pedig sikeresen elérte ismét, amiért ismételten
csak hálás voltam neki. Tudom, hogy jöhet számtalan barát és szakítás, de
tudom, hogy ő mindig itt lesz mellettem és támogatni fog. Ez pedig fordított
esetben is igaz, hiszen ő is számíthat rám majd bármiről is legyen szó. Ez
pedig bizonyíték arra, hogy igen is létezik fiú és lány között egy igazán jó
barátság. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-62414234651486581292016-02-08T23:52:00.002+01:002016-02-09T21:50:57.433+01:00SecondHi Guys!<br />
Ismét sajnálom a késést, de az indokaim ismét csak azok, amik mostanában mindig. Viszont sikerült befejezzem a részt. Hibák még lehetnek benne mivel nem volt időm átolvasni, de amint tudom kijavítom. Köszönöm a kommenteket és a pipákat az előző részhez. Jó olvasást!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<h3>
::: H a r p e r P a y
n e :::</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVE3G9EoCsYDf2PDh_tXk37KR-vFwYfaz1agxKzSV39YmB97JKOhx52OJLwi1Q4tYmCmWKYBBMLLgStMI8f128eGAIFDWW7BCL8bYbgnVJknmtZilV_O-WytBP2ayO1Bwp1OfE3s5YzTc/s1600/Danielle-Campbell-Photography-By-Lorenzo-9.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVE3G9EoCsYDf2PDh_tXk37KR-vFwYfaz1agxKzSV39YmB97JKOhx52OJLwi1Q4tYmCmWKYBBMLLgStMI8f128eGAIFDWW7BCL8bYbgnVJknmtZilV_O-WytBP2ayO1Bwp1OfE3s5YzTc/s320/Danielle-Campbell-Photography-By-Lorenzo-9.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Egy száll fehérneműben sminkeltem magam a fürdőszobai tükröm
előtt miközben a szobámban hangosan szólt a zene. Őszintén bevallva semmi
kedvem sem volt elkészülni és elmenni itthonról, azonban tudom, hogy Mia úgysem
hagyná ennyiben, hogy nélkülem menjen el Tom Barker szokásos házibulijába.
Szívem szerint bebújnék az ágyamba a számítógépemmel az ölemben és filmet
néznék vagy pedig írnám a beadandó dolgozatomat. Tudom, hogy elég strébernek
tűnők amiatt, hogy péntek este a bulizás helyett a tanulást választanám, de
őszintén kinek van kedve ahhoz, hogy csont részeg tinik közt üldögéljen
hajnalig? Amúgy sem szeretem annyira az alkoholt főleg nem az emberekre
gyakorolt hatását. Nem értem az embereket, hogy miért kell ahhoz segg részegre
inni magukat, hogy ,,jól érezzék” magukat, amikor a nélkül is tudnának
szórakozni. Legalábbis én tudok alkohol nélkül is múlatni és kikapcsolódni.
Azonban néhányan attól érzik, csak jól magukat másnap pedig szenvednek a
fejfájástól, de olyankor egy cseppet sem tudom őket sajnálni, sőt véleményem
szerint meg is érdemlik. Megértem én azt is, hogy inni kell, de lehet azt
mértékkel is tenni. Miután elkészültem a sminkemmel belebújtam egy sötétkék
háromnegyedes ujjú mini ruhába, aminek az ujját és a hátát csipkék fedik. A
hajamat a sütővasammal begöndörítettem, majd egy körülbelül egy kiló hajlakkot
magamra fújtam. A fekete magas sarkúmmal és a ridikülömmel indultam meg lefelé.
A szüleim a nappaliban tévéztek összebújva miközben az asztalon egy üveg bor
volt mellette pedig egy-egy borospohár. Úgy látom ma jobb lesz az, ha nem
leszek itthon. Szeretem a romantikát, mint minden korombeli lány, de
szingliként nem igazán tudom elviselni a nyálas dolgok látványát. Bár nem
mintha párkapcsolatra vágynék, hiszen így is remekül megvagyok a barátaim
mellett. Egy barát amúgy is csak lekorlátozna és elvenné szinte minden időmet,
amit a tanulásra kellene szentelnem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Már indulsz is? – kérdezte érdeklődve édesapám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Elviszem a kocsimat is. Nem maradok olyan sokáig és úgysem
iszom. Majd jövök. – nyomtam puszit az arcukra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már tinédzser vagy és nyugodtan szórakozz a
barátaiddal, de természetesen vigyázz magadra. Ha bármi gond adódna, akkor
feltétlenül telefonálj. – vágott közbe anyu. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Oké-oké. – motyogtam, majd a slusszkulcsomat felkapva
indultam meg a garázs felé. Amikor elindultam a rádióval kezdtem el énekelni és
az egyik piros lámpánál megállva írtam egy sms-t Mianak, hogy hamarosan ott
vagyok érte és jó lenne, ha most kivételesen nem kellene rá fél órát várakoznom
ugyanis fehérneműbe rohangál a szekrénye előtt, mert nem tudja eldönteni, hogy
milyen ruhát vegyen fel. Valami csoda folytán, amikor leálltam a hídjukon már
topogott is kifelé a házukból. Egy vörös ruhát viselt, ami gyönyörűen állt az
alakjához. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia csajszi! – köszönt, amikor beült az anyósülésre. –
Készen állsz a bulira? – érdeklődőt és a vak is látta rajta, hogy ő mennyire be
van zsongva ettől a paritól már most. Nem szerettem volna ünneprontó lenni így
igyekeztem lelkesnek mutatni magam. – Hidd el nekem, hogy nagyon jól fogod
magad érezni. Ha jól hallottam ott lesz Ric Grey is és azt csiripelték a
madarak, hogy eléggé bejössz neki. – kacsintott rám, mire én csak a szemeimet
forgattam rá. Ric valóban helyes fiú, de mégsem tudnám magamat mellette
elképzelni és azt is kötve hiszem, hogy én valóban tetszenék neki. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Túl élénk a fantáziád Mia. – mondtam, majd gázt adtam a
kocsinak és elindultunk a parti helyszíne felé. Az út odafelé elég jó
hangulatban telt. Miaval együtt énekeltük a dalokat és a piros lámpáknál az
ujjaimmal a kormányon doboltam a ritmust. Talán mégsem volt olyan rossz dolog
otthon maradni a szobám rejtett kis zugában. Az autót pár házzal odébb tudtam
csak leparkolni onnan pedig gyalog tettük meg a maradék utat a bejáratig. Már
kintről hallatszót a zene hangos basszusa odabent pedig majd meg süketültem
tőle. Odabent tele volt az egész ház korunkbeli fiatalokkal, akik szemlátomást
jól mulattak. Jó páran táncoltak, míg mások a falat támasztva beszélgettek. Mia
szinte egyből magamra hagyott, amikor meglátta Tom-ot. Szép kis barátnő, de elnézem,
neki mivel tudom, hogy tényleg szerelmes abba a fiúba. Csak ezért jöttem el ide
semmi másért, de ki tudja talán én is jól fogom érezni magamat még ha ezt most
még nem is hiszem el. A konyhába mentem egyenesen, majd egy pohár üdítőt
megragadva igyekeztem elvegyülni a többi ember között. Amíg az italommal voltam
elfoglalva, addig a táncoló embereket figyeltem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia. – ült le mellém Ric, amitől én teljesen meglepődtem.
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia. – mondtam és kortyoltam egyet ismét az italomból. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azon gondolkodtam, hogy miért ül itt ez a gyönyörű lány
egymagába egy ilyen nagyszerű buliban. – mondta, de belőlem kitört a nevetés
ettől az ócska dumától. Nem hiszem el, hogy minden jól kinéző pasi ezzel
próbálkozik, ahelyett hogy normálisan megszólítaná csak a lányt. – Van kedved
táncolni velem? – kérdezte reménykedve és egy szívdöglesztő mosolyt küldött
felém. Kis gondolkodás után felé nyújtottam a kezem és hagytam, hogy a
táncparkettre húzzon. A pörgős zenére a csípőmet jobbra-balra ringattam és éreztem,
ahogyan Ric keze a hasamon pihen. Igyekeztem nem tudomást venni róla, de a
lehelete csiklandozni kezdte a nyakamat, ahogyan apró csókokat hagy rajta. Bevallom
Ric igazán helyes fiú talán még el is tudnám magamat mellette képzelni, mint a
barátnőjét, de ez a tempó nekem akkor is gyors. Nem szeretem, mikor azt hiszik,
hogy attól mert jól néznek ki és menők rögtön az ágyukba tudnak csalogatni,
mint egy kis buta libát. – Van kedved feljönni az egyik emeleti szobába? –
kérdezte a fülemhez hajolva. Rögtön abbahagytam a táncolást és éreztem, hogy
ledermedek. Leráztam magamról a kezét és szembefordultam vele. Kérdőn felvontam
az egyik szemöldökömet és a mellem előtt összefontam a kezeimet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Seggfej. – mondtam, majd otthagytam. Úgy éreztem, hogy
nekem elég is lesz ebből a buliból. Kár volt eljönnöm, hiszen ebben a
társaságban valahogy nem találom a helyemet, ami egy bizonyos szempontból nevetséges,
hiszen ők nagyrészt az iskolatársaim, akikkel nap mint nap összefutok az
iskolában. Próbáltam megtalálni Mia-t, hogy szóljak neki, hogy hazamegyek.
Bőven elég volt ennyi részeg tinédzsert látnom ma estére. Azonban nem igazán
jártam sikerrel a barátnőm keresgélése közben. A konyhában töltöttem magamnak
az asztalon kirakott puncsból és nagy kortyokban döntöttem magamban. Éreztem,
hogy az alkohol szétáramlik a testemben és rögtön megbántam azt, hogy ittam
belőle. Így tuti nem vezethetek különben azt a jogosítványom bánná, ha útban
hazafelé keresztezné az utam egy rendőrrel. Nem hinném, hogy a szüleim
ellennének tőle ragadtatva, hogy az őrsre kellene értem befáradniuk. Az
érzékszerveim lelassultak és lassabban tudtam gondolkodni is. Aztán egyszerűen
nem érdekelt semmi más, hanem ismét táncolni kezdtem néhány szurkolólánnyal
együtt. A táskámban lévő telefonom rezegni kezdett és azt gyorsan próbáltam
felvenni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper! Előbb voltam itt nálatok, de a szüleid mondták,
hogy bulizni vagy. Hoztam egy jó kis filmet és rágcsálnivalót is. – szólt bele
Theo az arcomra pedig egy hatalmas vigyor szökött. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Theo! Sajnálom, ma nem vagyok otthon. – nevettem el magam
és kicsit megtántorodtam, de szerencse, hogy ő a vonal másik feléről mit sem
sejt. – Van kedved eljönni ide? – kérdeztem nagylelkűen miközben még mindig
vigyorogtam, mint akinek nincs ki mind a négy kereke. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Már elindultam hazafelé majd talán máskor. Azért köszönöm
a meghívást. Jó a buli egyébként? – kérdezte érdeklődve, de a jókedvem egy
kicsit lelankadt az miatt, mert nem jön ide. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyszerű, de sokkal jobb lesz ha idejössz. Elküldöm
üzenetben a címet. – mondtam nemet nem tűrő hangon, majd ismét valami oknál
fogva nevetni kezdtem, mint mindig amikor kicsit a pohár aljára nézek. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper, te be vagy rúgva? – kérdezte döbbenten.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem egy picit talán igen. – vonogattam a vállam,
amit ő nem láthatott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Küld azt a címet gyorsan, mert elhozlak onnan, mielőtt
valami bajba keverednél. – sóhajtott nagyot én pedig ismét rettentő boldog
lettem, amiért idejön csakis miattam. Már éppen mondtam volna neki, hogy
mennyire várom, amikor bontotta a vonalat. Ahogyan csak tudtam igyekeztem
lepötyögni a pontos címet és elküldeni neki. Miután az sikeresen megtörtént nem
tudtam, hogy idebent várakozzak rá vagy pedig odakint a ház előtt. Végül is a
teraszt választottam. Ismét iszogatni kezdtem és már türelmetlenül várakoztam
Theora. Az időérzékemet pedig már egy jó ideje elvesztettem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper cica! Odabent már agyon kerestelek téged odabent.
Nem volt szép tőled, hogy csak otthagytál bent. – ült le mellém szorosan. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ric kopj le rólam légy szíves. Azt hittem te más vagy,
mint a többiek, de rájöttem, hogy te is csak egy beképzelt majom vagy, aki csak
arra megy rá, hogy megdöntse a nőket. Kösz, de abból nem kérek. – mondtam és
próbáltam lelökni magamról a kezét, ami a combomat simogatta. – Nem akarok
tőled semmit se. – tettem hozzá és undorodva néztem rá. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már Harper cica, ne csináld ezt. – mondta akár egy
durcás kisgyerek, aki nem kapja meg azt, amit akar. – Tudod, hogy mennyire
tetszel nekem és ha jól tudom én is igencsak bejövök neked. – vigyorgott
nagyképűen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ha eddig tetszettél is egy nagyon picikét az már elmúlt.
El kell, hogy keserítselek, sajnálom. Menj, keress magadnak valami másik csajt,
de engem már hagyj békén. – löktem le magamról ismét a kezét, de ő egyre
erőszakosabban tapizott. – Fejezd be légy szíves! – szóltam rá, de mintha a
falnak beszéltem volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondta elég lesz, nem érteted meg?! Talán süket vagy
gyerek?! – szólalt meg egy erényes hang, amire azonnal elengedett és az
illetőre meredt gyilkos tekintettel. Engem pedig az a hang rögtön a nyugalom
tengerére varázsolt, mivel tudtam, hogy most már semmi bajom nem eshet, mivel ő
itt van. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te meg ki a fene vagy? – állt fel, de rögtön
megtántorodott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az, aki mindjárt ellátja a bajodat, ha most azonnal nem
húzol oda befelé. Meg ne lássalak még egyszer a közelében világos? – mutatott felém,
majd elkezdte befelé lökdösni. Majd visszatért hozzám. – Veled minden oké? –
kérdezte aggódva és a gyönyörű szép kék szemeivel áthatóan vizslatott. Aprót
bólintottam, majd megpróbáltam felállni, de kissé szédültem. – Gyere, segítek,
most pedig elviszlek innen. – nyúlt a lábam alá és könnyedén felkapott.
Hadakozni készültem vele, de túl gyengének és részegnek éreztem magam ahhoz. A
fejemet a vállára hajtottam és a finom illatát magamba szívtam. Az arcomra
pedig levakarhatatlan vigyor kerekedett, amit Theo közelsége váltott ki
belőlem. Beültetett óvatosan az autóm anyósülésére ő pedig kocogva kerülte meg
a kocsit és a volán mögé ült. Bekötötte a biztonsági övem, majd a sajátját is. Szó
nélkül gyújtást adott rá és elindult. Nem tudtam azt, hogy merre tartunk és
valahogyan nem is érdekelt. A tekintetemet végig rajta tartottam és igyekeztem
nem elhányni magam, mivel az nem vetne rám jó fényt. Bár már most is meglehet
rólam a véleménye saját magában, amit nem mer kimondani, de biztosan arra
gondol, hogy egy felelőtlen tini lány vagyok. Nem is tudom, hogy mennyi idő
telhetett el, mire egy villa előtt találtam magam az autóban. Ismét a karjába
fogva vitt befelé, de az ajtó előtt kicsit a saját lábamra helyezett, de az
egyik karjával még így is a derekamnál fogva tartott magához, hogy nehogy
elessek. A másik kezével a zárral babrált, majd ismét felvéve vitt be a
nappaliba. Ismeretlen hely volt, de a falon képek lógtak Niall bácsiról és
Lottie néniről, így sejtettem azt, hogy az ő házukba hozhatott. Kis időre
eltűnt, majd egy pohár vizet nyomott a kezembe. – Idd meg ezt. – adta ki az utasítást,
amit szinte azonnal teljesítettem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem láthatnak így meg Niall bácsiék. Elfogja mondani
apámnak és akkor nekem végem lesz abban teljesen biztos vagyok. – estem kissé
pánikba. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj nincsenek itthon egész hétvégén. Golfozni mentek
a klubba, majd csak vasárnap este jönnek haza. Segítek felmenni az emeletre a
vendégszobába. Jobb lesz, ha kialszod magad, mert van egy olyan érzésem, hogy
holnap nagyon másnapos leszel. – vigyorogta el magát. Igaza van, de valamiért
úgy éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok álmos. Azonban tényleg jobb lenne, ha
aludnék, mivel fent áll az esélye arra, hogy hülyét csinálok magamból előtte
még ennél is jobban és különböző dolgokat fecsegnék ki. Bólintottam, mivel
többre úgy éreztem nem vagyok képes és ahogy láttam és érzékeltem, most nem is
várta el tőlem azt, hogy beszéljek. Ismét a térdhajlatom alá nyúlt én pedig a
nyaka körül összefontam a karjaimat és úgy kapaszkodtam belé. Egy hatalmas
franciaágyra helyezett le és takart be. Óvatosan végigsimított az arcomon, majd
egy „jó éjszakát” elmotyogása után rögtön az álmok mély birodalmába csöppentem.
Hallottam, ahogyan még ő is jó éjszakát kíván, majd leoltja a lámpát és magamra
hagy. Rettentő hálás vagyok érte, amiért eljött értem és vigyázz rám. Azonban a
szüleimnek még így is egy magyarázattal tartozom, amiért nem mentem haza, de
majd valami jó dolgot kitalálok addigra. Most arra tudtam csak gondolni, hogy
másnap miként fogom ezt tudni meghálálni Theonak. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-70739604463126817382016-01-27T18:37:00.001+01:002016-01-27T21:33:44.044+01:00First<div style="text-align: justify;">
Hi Guys!</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is szeretnék elnézést kérni amiért így eltűntem, de rengeteg tanulnivalóm van így nem igazán tudtam időt szakítani a rész megírására, de végül is ezt tudtam kihozni belőle. Köszönöm a kommenteket és pipákat és kitartást a maradék pár napra a suliból. Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi Fanni ~</div>
<br />
<br />
<h2>
::: H a r p e r P a y
n e :::</h2>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOffPDdwQd-aH9XaCjxd9c2-PXXnFDZFPUbPqgNDWpbeuysq0pnWdP0sT11xmvsq5QCQSzS-B5xJ9LDt-GYK2ShDr3ENQK1MPBqxkFx0vKup5inOUQ_AIb0gz73ujdd8tz8uIjOEY8Xvw/s1600/5962555.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOffPDdwQd-aH9XaCjxd9c2-PXXnFDZFPUbPqgNDWpbeuysq0pnWdP0sT11xmvsq5QCQSzS-B5xJ9LDt-GYK2ShDr3ENQK1MPBqxkFx0vKup5inOUQ_AIb0gz73ujdd8tz8uIjOEY8Xvw/s320/5962555.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem fel a telefonomon
lévő ébresztő hangjára. A legtöbb ember kora reggel nem igazán repked az
örömtől, amiért fel kell kelniük és a kényelmes és puha biztonságot nyújtó ágyukat
elhagyják az aznapi teendőik elvégzése véget. Én azonban alig vártam már, hogy
iskolába mehessek és ott minél hamarabb végezhessek, hogy láthassam Theot. Ez a
részemről pedig nem normális és egy bizonyos fokban beteges megszállásnak is
tekinthető. Hosszú évek teltek el anélkül, hogy egy árva szót is beszéltünk
volna. Éppen, hogy már eszembe sem jutott jó ideje és szinte sikeresen
elfelejtettem az érzéseimet iránta, most mégis felbukkan a semmiből és mindent
összekutyul körülöttem. Bekapcsoltam a zenelejátszóm és a zene ritmusára
kezdtem el a reggeli rutinomat elvégezni. Miután felöltöztem és a sminkemet is
elkészítettem a hajammal együtt elindultam a lépcsőn lefelé. Anyukám szokásához
híven már a konyhában tevékenykedett, amíg a drága testvéreim az emeleten
készülődtek akár csak a drága apukám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt. – szökdécseltem be és felültem a pultra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szép jó reggelt neked is angyalom. Mi ez a nagy vidámság?
– kérdezte kedvesen és az asztalra helyezte a frissen készült rántottát. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Semmi különös. – vontam vállat, majd a körmömet kezdtem el
piszkálni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ha ma szeretnél elmenni valamerre Miaval, akkor nagyon
szívesen elengedünk apáddal. Ott voltál a vacsorán bár nem volt egyszerű téged
rávenni. – magyarázta én pedig még vidámabb lettem. Hiszen ez remek hír. Egész
délutánra kimenőt kaptam itthonról, ami azt jelenti, hogy nem kell siessek a
Theoval történő találkozás után. Azonban van egy kisebb bökkenő: nem kértem el
Theo telefonszámát, ahogyan ő sem kérte el az enyémet, ami azt jelenti,
fogalmam sincsen, hogy mégis hogyan találkozhatunk mikor és hol hiszen nem
beszéltük meg a részleteket. Reményeim szerint apának megvan a telefonszáma a
telefonjában. Így hát ameddig odafent készülődött óvatosan lógtam be a
dolgozószobájába és kezdtem az asztalon lévő mobilkészülékében a névjegyek
között kutakodni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Megkérdezhetném, hogy mégis mit csinálsz ifjú hölgy? –
jött a kérdés az ajtó felől és a telefon kiesett kis híján a kezeim közül.
Félénken fordultam édesapám felé és valami jó válasz után kutakodtam a
gondolataim között. Érdeklődve támaszkodott neki az ajtófélfának és a
válaszomat várta, ami nem igazán akart kicsúszni a számon. Legalábbis az igazi
ok nem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt apa! – köszöntem és egy mosolyt villantottam
felé. – Niall bácsi telefonszámát szerettem volna csak kiírni magamnak ugyanis
kérdezni szerettem volna tőle valamit. – hadartam és a készüléket visszatettem
az asztalra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Valóban?! – kérdezte kételkedve. Remek apám mindig átlát
rajtam már egészen kiskorom óta. – Délután találkozok vele ugyanis
megbeszélésünk lesz itt a dolgozószobámban. Miután hazajössz az iskolából,
beszélhetsz vele. – mondta és elvette a mobilját és az öltönye zsebébe
süllyesztette. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem olyan fontos. – legyintettem és kisurrantam mellette
az ajtón. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Kifújtam a levegőt miután beültem az autóba és elindultam az
iskola felé. A drága testvéreim szerencsére egymás szóbeli gyilkolásával voltak
elfoglalva, amire én nem igazán figyeltem. A gondolataim a körül forogtak, hogy
vajon mit szeretne ma délután beszélni velem Theo. Szinte észre sem vettem,
hogy már az iskola parkolójában vagyok és az épület felé tartok. Hirtelen
valaki befogta a szemeimet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia Ryan. – mosolyogtam és megöleltem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi a helyzet csajszi? Már kiabáltam utánad, de meg sem
hallod. Nagyon el vagy varázsolva tán nem szerelmes itt valaki? – húzta az
agyamat, amire a szemeimet lesütöttem. - Ooo… beletrafáltam valamibe talán?! –
cukkolt tovább.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát előfordulhat, hogy valakibe kicsit belehabarodtam. –
motyogtam és éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság. A cipőm orrát kezdtem
el tanulmányozni közben, hogy a zavarómat kissé leplezni próbáljam. Nem
szívesen szoktam firtatni az érzéseimet, amit persze Ryan nagyon jól tud is.
Most azonban mintha ezt valami oknál fogva elfelejtette volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezért nem mentél el tegnap Miaval? Engem rángatott el
magával szóval jössz nekem egyel. – nevetett és elkezdet a szekrényeink felé
sétálni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Családi vacsorára kellett menjek és ott voltak apám legjobb
barátjának a családja is meg ott volt egy nagyon régi gyerekkori barátom is,
akibe anno szerelmes voltam. Most pedig, hogy újra láttam mintha valami ismerős
érzések kavarognának bennem. Délután találkozok vele elméletileg, de nagyon
izgulok. Ryan elképesztő, hogy milyen helyes lett, de sajnos idősebb nálam jó
pár évvel. Kétlem, hogy ő úgy nézne rám, mint ahogyan én ő rá. Számára én csak
egy régi ismerős vagyok. – hadartam és az alsó ajkam belső felét kezdtem el
harapdálni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper, ha ez érzésed ismét felerősödik, akkor
valószínűleg sohasem múlt el. – mondta és egy kedves mosolyt küldött felém. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudtam, hogy benned ilyen gondolatok lapulnak. –
kuncogtam el magamat, majd átöleltem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az instagramon láttam egy ilyen idézetes képet és úgy
gondoltam, hogy most pont ide illő. – nevette el magát ő is. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Illúzióromboló vagy. – forgattam meg a szemeimet. – Azért
köszönöm. – mondtam és elindultam az első órámra. Az órákon többnyire
igyekeztem figyelni, de nagyon érdekelt, hogy mégis hogyan fogok tudni majd
találkozni. A szünetekben azt hallgattam Miatól, hogy mégis milyen rossz volt
neki kettesben lenni Ryannel. Állítása szerint olyan volt mellette sétálni,
mintha egy első randin lenne. Ezen persze csak jót kuncogtam. Miután elmeséltem
neki, hogy ma találkozom lesz Theoval kissé megenyhült, azonban részletes
beszámolót kér róla, miután elváltam tőle. Ezt azt hiszem nem lesz nehéz
teljesíteni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik neked? – kérdezte és maga elé tette az egyik kezét
és a mutatóujját égnek tartotta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem igen. – motyogtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mesélj el róla mindent most. – húzott le maga mellé az
ebédszünetbe a szokásos asztalunkhoz. – Hány éves? Hogy néz ki? Milyen magas? –
kezdett bele a kérdéseibe, amire apránként kezdtem el válaszolgatni. Az utolsó
óra után én fuvaroztam haza ismét Mia-t és Ryan-t is. Mire hazaértem szinte
teljesen meggyőződtem arról, hogy nem fogok ma találkozni Theoval, hacsak
valami égi csoda nem történik. Kissé csalódottan indultam el befelé. A táskámat
ledobtam az egyik konyhaszékre és töltöttem magamnak egy pohár limonádét. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Édesem haza is értél már ilyen hamar? Nem mentek semerre
Miaval? – kérdezte anya és a hangjától kissé megijedtem és sikeresen a felsőmre
borítottam az innivalót. – A szobádban vár téged egy kis meglepetés örülni fogsz
neki. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyszerű. – morogtam és azonnal lekaptam magamról a
felsőmet és elindultam felfelé. Biztosan nagyon boldog leszek bármi is az
ugyanis utálom a meglepetéseket már egészen kiskorom óta. Valahogyan mindig
csak csalódást okoztak a meglepetések. Egyetlen dolognak tudnék nagyon örülni,
de annak már búcsút intettem magamnak hazafelé jövet. Már éppen kiabáltam volna
anyának, hogy mégis mi lehet az, amitől ő is ilyen izgatott, ám a szobámba
belépve rögtön megtudtam annak az okát. Hirtelen úgy éreztem, hogy teljesen
megdermedtem és mozdulni is képtelen voltam. Pedig célszerű lett volna a
pólómat magam elé tartanom ugyanis Theo ott állt a szobám közepén teljes
életnagyságban. Azt hittem csak álmodok és az álmom perceken belül szétfoszlik
a semmibe. Lehunytam a szemeimet, majd újra kinyitottam, de ő továbbra is ott
állt és engem bámult, méghozzá a melleimet. – Theo! Te mit keresel itt, ha
szabad kérdeznem? – tettem fel a kérdést és a pólómat magam elé tartottam. Nem
volt kérdés, hogy mennyire zavarba voltam, ahogyan ő is miután észrevette, hogy
rájöttem, hogy engem bámult. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper… Anyukád mondta, hogy nyugodtan várjalak meg téged
itt fent. – szabadkozott, amíg én a szekrényemből elő szedtem egy tiszta
felsőt. – Tegnap ugye megbeszéltük, hogy ma találkozunk, de olyan feledékeny
voltam, hogy elfelejtettem elkérni a számodat. Úgyhogy azt gondoltam, hogy megleplek,
így hát itt vagyok. – vigyorogta el magát, amitől a szívem kis híján pár ütemet
kihagyott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Luxus lett volna odalent a nappaliban meglepned? – kérdeztem
felvont szemöldökkel. – Tudod, mit inkább hagyjuk. – legyintettem és beszívtam
az alsó ajkamat. – Miért is szerettél volna találkozni ma? – érdeklődtem és
próbáltam hűvös maradni vagyis legalábbis annak látszani.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném újrakezdeni a barátságunkat. – mondta egyszerűen
és vállat vont. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan gondolod? – kérdeztem értetlenül és a karomat
összefontam a mellem alatt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Régen eléggé jó barátok voltunk és szeretném, hogy ismét
azok legyünk. Tudom, hogy én szakítottam meg veled a kapcsolatot, de Harper
mentségemre szolgáljon az, hogy akkor kezdtem kamaszodni. Egy igazi őrült
korszakom volt az egész, de nem hinném, hogy tegnap a puszta véletlen műve lett
volna az, hogy találkozzunk. Te nem így gondolod? – hadarta és közelebb lépett
hozzám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ha komolyan gondolod, akkor felőlem oké. – mosolyogtam el
magam, amire ő csak még közelebb jött és átölelt. Furcsa érzések futottak át
rajtam természetesen a jó értelemben véve. Nem gondoltam volna, hogy erről
szeretne velem beszélni. Sőt igazából gőzöm sem volt róla, hogy mit szeretne
tőlem, de most már tudom. Ez pedig most rettentő boldoggá tett, amiről
szerintem fogalma sincsen és nem is lesz, ha rajtam múlik. – Van kedved sétálni
a parton? – kérdeztem kissé zavartan és a súlyomat az egyik lábamról a másikra
helyeztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – mondta lelkesen, ami miatt egyből egy mosoly
kúszott az arcomra. Egymás mellett indultunk el lefelé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hova-hova ifjúság? – kérdezte anya a teraszon állva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sétálni, de majd valamikor jövök. – nyomtam puszit az
arcára, azután pedig kiléptünk a hátsó udvarra, ami egyenesen a tengerpartra
vezetett. Elég csendesen sétáltunk egymás mellett és nem igazán tudtam, hogy
milyen témát hozhatnék szóba és látszólag Theo is így volt vele. Az ég
gyönyörűen kék volt és egyetlen felhő sem úszott rajta csupán néhány sirály
repkedett a víz felett szállva. A papucsomat levettem és a kezembe fogva
lépkedtem a meleg homokban. Imádom egyszerűen a tengerpartot: a napfény melegét
a bőrömön, a tenger sós illatát és a hullámok hangját. Elképzelni sem tudnék
másik helyet ahol szívesebben élnék, mint itt. Tudom, hogy a gyökereim Angliába
vezethetőek vissza, de nekem ez a tökéletes élőhely. Egyáltalán nem szeretem az
esőt és a hűvöst sem, kivétel az amikor síelni járunk Olaszországba. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Milyen napod volt? – kérdezte érdeklődve. Milyen aranyos
tőle, hogy próbál valami témát keresni. Azonban még mindig nem értem azt, hogy
miért akar ismét a barátom lenni. Nem szerethetek bele, hiszen apám legjobb
barátjának az unokaöccse. Természetesen pedig ott van az a jó néhány év
korkülönbség kettőnk között, ami szintén akadálya annak, hogy valami csoda
folytán szerelmes legyen belém ő is és engem válasszon egy esetleges felsőéves
egyetemista lány helyet. Nem bírnám ki amúgy sem, ha ismét összetörné a
szívemet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát átlagban eléggé unalmas. Nem igazán aludtam jól az
éjszaka szóval kicsit fáradt is vagyok. – magyaráztam és lehuppantam a homokba.
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ismerős érzés. – ült le mellém szorosan és a tengert
kezdte el pásztázni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Valami gond van az egyetemen? – kérdeztem félénken és nem
mertem ránézni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szerencsére nem csak nagyon sok a tanulnivalóm. – vakarta
meg a tarkóját majd a káprázatos kék szemeit rám emelte. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nekem mondod? Ez az utolsó évem a gimiben és hatalmas
nyomás alatt vagyok. Úgy érzem, hogy meg kell felelnem a különböző
elvárásoknak. A szüleim nem egészen támogatnak abban, hogy filmrendező legyek,
mert szerintük abból nem lehet megélni, de nekem az álmom, hogy azzá válhassak
és valami nagyot alkothassak, hogy azért ismerjenek és nem azért, mert Liam Payne
az egykori One Direction egyik énekesének a lánya vagyok. El tudod képzelni,
hogy milyen érzés, amiért az apád múltja miatt akar mindenki a barátod lenni?
Tudod, hogy könnyen barátkozok másokkal, de nem olyan egyszerű nekem, hiszen
nem tudhatom, hogy valóban önmagamért szeretnének a barátaim lenni vagy pedig
azért, mert apám ki volt. Olyan frusztráló tud néha lenni és sokszor azt
kívánom, bárcsak egy sima átlagos család lehetnénk. Majd arra gondolok, hogy a
mostani barátaim akkor is a barátaim lennének vagy ezek az emberek akik
szeretnének azok lenni akkor is szeretnének? – hadartam miközben a tengert
néztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el az sem könnyebb, ha a nagybácsikád Niall Horan.
Amint meghallják a vezetéknevemet, rögtön visítgatni kezdenek, hogy az
anyukájuk egykor milyen nagy rajongója volt neki. Nem könnyű,de örüljünk neki,
hogy nekünk megadatott ez a szerencse, hiszen nézd meg a régi videókat mennyien
szerették őket. Rengetegen lennének a helyünkben, mi pedig itt siránkozunk
azon, hogy milyen rossz az életünk is mellettük. – bökte meg a vállam, amitől
mosolyognom kellet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, igazad van. Olyan furcsa ez az egész, hogy itt
ülök melletted. Pár napja nem is mertem volna arra gondolni sem, hogy
találkozni fogunk. Igazából azt hittem, hogy már évek óta elfelejtettél, hiszen
egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot. – mondtam és az egyik hajtincsemmel
játszottam közben. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper mondtam már, hogy egy igazi őrült korszakom volt.
Az után pedig már szégyelltem magam, hogy annyi éven át nem foglalkoztam veled,
amikor kiskorunkban te voltál a legjobb barátom és picinek anyukám szerint az
első szerelmem. – mondta nevetve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Amíg én kis hülye anno beléd nem szerettem. – motyogtam és
lesütöttem a szemeimet és az alsó ajkamat pedig beszívtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Már nagyok vagyunk, szóval tudunk parancsolni a szívünknek
és még nem késő, hogy ismét legjobb barátok legyünk. – kacsintott rám én pedig
egy mosolyféleséget igyekeztem rá villantani. Azonban az a mosoly nem igazán
szívből jött. Helyette inkább elsírtam volna magam, amiért éppen most közölte
velem finoman akarata ellenére is, hogy szerelmesek legyünk egymásba.
Legalábbis az ő részéről nem, mert ezek szerint ismét én leszek előbb vagy
utóbb ennek a barátságnak az elrontója azzal, hogy nem tudok parancsolni a
szívemnek. Pedig az eszem azt súgja, hogy lépjek rajta tovább és ne
kockáztassam meg azt ismét, hogy elveszítsem. Minden tőlem telhetőt meg fogok
tenni, hogy az érzéseimet visszatereljem és kordában tartsam a puszta baráti
zónában. Azonban tudom, hogy ez nem lesz egy egyszerű mentet, de hiszem azt,
hogy képes leszek rá mivel nem veszíthetem őt el még egyszer. Kaptunk egy
második esélyt a sorstól a barátságunk ápolásáért ezt pedig nem ronthatom el.
Annál ő sokkal fontosabb a számomra, minthogy eljátsszam a barátságunkat. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-2054496603670026352016-01-10T21:59:00.001+01:002016-01-10T22:00:56.174+01:00Prologue<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Hi Guys!</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Megérkeztem az első résszel. Amint látjátok a blog kinézete megváltozott és még egyszer nagyon köszönöm Roxananak ezt a csodás kinézetet imádom. Jövő héten nem tudom mikor tudom hozni az új részt, mert pénteken szalagtűzőm lesz és barátnőméknél alszok, de valahogy majd megoldom. Kitartást mindenkinek a héthez! A részhez pedig jó olvasást. </div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
Puszi Fanni~</div>
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
::: H a r p e r P a y
n e :::</h2>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQcK8ueXXnJXNLCMwE1_0EoFnM2AzWI8YPLMwOZdTNwC-oBfDazansyEvua4y8Gd-FvSJI1Rl6wF_KN2HAuZXIx4lbgiv5qqERBbLawBiYbyBmcmggRoT5IXRFN65XgLAmYeck72XsQXY/s1600/iconnn.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQcK8ueXXnJXNLCMwE1_0EoFnM2AzWI8YPLMwOZdTNwC-oBfDazansyEvua4y8Gd-FvSJI1Rl6wF_KN2HAuZXIx4lbgiv5qqERBbLawBiYbyBmcmggRoT5IXRFN65XgLAmYeck72XsQXY/s320/iconnn.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mindig azt mondják, hogy rettentő nehéz az embernek
megtalálni a másik felét. Azt, aki mellett igazán el tudja képzelni az egész
életét. Aki mellett minden reggel fel szeretne ébredni miközben az egész világról,
megfeledkezik hosszú perceken keresztül és csak rá összpontosít. Aki smink
nélkül is gyönyörűnek talál, és nem számít, hogy mi fog történni veled a nap
végére, tudod, hogy ő ott lesz. Azt is
mondják az emberek, hogy a szerelemben nem számít a kor csak az, hogy
szeressétek és fogadjátok el egymást olyannak, amilyenek valójában vagytok. Na
persze kizárólag a romantikus filmekben és a könyvekben. A valóság azonban már
egy más tészta. Ha egy nálad pár évvel idősebb személlyel hozz össze a sors,
akivel egymásra találtok az emberek azonnal összesúgnak a hátad mögött és nem
nézik jól szemmel. Pedig nem értem miért, hiszen igazándiból csakis kettejükre
tartozik. A legtöbb korombeli lányhoz hasonlóan én is imádom a romantikus
hollywoodi filmeket és mindig abban reménykedem benne, hogy a sors nekem is
valamilyen különleges szerelmi életet tartogat. A legtöbb embernek ezek a
vágyai nem igazán vállnak valóra. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem? Én
úgy vélem, hogy a saját love sztoriját mindenki saját magának kell megírnia és
tennie érte. Hiszen mégis hogyan várhatja el a valóságban azt valaki, hogy az a
személy valami furcsa csoda módján szerelmet vall neki, akibe titkon már jó
ideje epedezik. Jó tanács: Ha a srác nem elég tökös ahhoz, hogy ezt megtegye,
akkor vedd te magad az irányítást a kezedbe. Jó magam is sokáig várakoztam és
álmodoztam a szőke herceg után és hittem, hogy egy napon értem is eljön, majd a
tengerparton ellovagolunk a naplementébe. Na igen, de ez az a bizonyos
dajkamese, amikben én már egyáltalán nem hiszek, ahogyan a szerelem valódi
létezésében is néhanapján meginognak a képzeleteim. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper gyere és hagyd azt a bugyuta blogodat és indulj,
mert különben elkésünk a suliból már a tanév első napján. – rontott be a
szobámba az én egyetlen és gyönyörű húgom Chloe. Egy pink ruha volt rajta és az
enyémhez hasonló barna kissé göndör haját szabadon hagyta omlani a hátára.
Egészen jó testvérek vagyunk és elég szoros kapcsolatban is állunk. Nagyon
sokat szoktunk közös programokat tervezni, mint például a medencénél lógni és
napozni vagy a tengerparton sétálni. Néhanapján pedig kisebb viták is
kialakulnak köztünk és szívjuk egymás vérét, mint ahogyan azt rendes testvérek
között illik. A mindennapjaimat azonban nem csak Chloe varázsolja színessé,
hanem az egy szem öcsém Austin is. Ő szinte a nagybácsikánk kiköpött mása, bár
eléggé népszerű a suliban a lányok körében. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azonnal jövök. – kiabáltam neki, mivel átvonult a saját
szobájába, ami az én szobámmal szemközt található. Gyorsan kikapcsoltam a
laptopomat, majd villámgyorsan öltözködni kezdtem. Utolsó éves gimnazista
vagyok az egyik legnépszerűbb iskolában Malibuban. A hajamat amilyen gyorsan
csak tudtam kifésültem és egy kevés sminket vittem fel magamra, ami többnyire
szempillaspirálból és szemceruzából állt. A ruháim közül egy barackszínű felsőt
vettem fel és egy világos színű mini sortot. A táskámat felkaptam a földről és
már trappoltam is lefelé a lépcsőn. – Jó reggelt! – köszöntem a konyhában
tartózkodó családomnak. Anya a tűzhely előtt sürgött forgott, amíg apa az
asztalnál ülve a szokásos kávéját kortyolgatta és a reggeli újságot olvasta. Az
öcsém Austin pedig a reggelijét fogyasztotta. Leültem a helyemre és az ablakból
a tengerpart csodálatos látványát szemléltem, miközben a pirítósomra egy kis
vajat vittem fel. Chloe is pár perc múlva csatlakozott hozzánk. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- El sem hiszem, hogy mindhárman gimnazisták vagytok már. –
érzékenyült el édesanyánk, miközben szokás szerint Austinra vártunk, hogy
lehozza a táskáját a rumlis szobájából. – Hiszen csak most születettek és máris
ekkorák vagytok. – mondta és átölelt minket. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sok sikert az első naphoz kölykök. – mondta apu, majd
anyuval egy szenvedélyes csókot váltottak és elindult a munkájába dolgozni.
Miután Austin is letalált végre elindulhattunk a kocsimmal az iskola felé.
Chloeval egészen az iskoláig a rádióval együtt énekeltünk, amíg a drága
öcsikénk a telefonja nyomkodásával volt elfoglalva. A parkolóban, amikor
leállítottam a motort az orromra tettem a napszemüvegem és elindultam a húgom
mellett befelé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Austin barátkozz, és ne hozz ránk szégyent, ha kérhetünk.
– mondta Chloe. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy nővérkém. Ebédnél találkozunk! –
hadarta, amikor meglátott egy szőke hajú lányt elsétálni előttünk és a nyomába
eredt. A fejemet kuncogva ráztam meg és indultam meg a szekrényem felé. Egy
darabig Chloe is velem tartott, de amikor összefutott az egyik barátnőjével az
útjaink elváltak. Miközben a szekrényembe bepakoltam a könyveimet valaki
hátulról befogta a szemeimet. Az arcomra közben azonnal egy széles mosoly szökött
ugyanis pontosan tudtam, hogy ki az. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Találd ki, hogy kivagyok. – mondta én pedig
szembefordultam vele.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy Ryan, de a hangodat még mindig
felismerem mivel a legjobb barátom vagy. – mondtam és egy kacsintást küldtem
felé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te pedig az én legjobb lánybarátom vagy. Hogy telt a
szünidőd amióta elutaztam? – kérdezte és a szekrényeknek dőlt. Ryan körülbelül
az általános iskola második osztálya óta a legjobb barátom és nem csak azért,
mert tudja, hogy az apám ekkor ki volt. Önmagam miatt kedvelt meg és valahogyan
az óta sem unta meg, az életem egy részének lenni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Egész jól. A szüleimmel megint elutaztunk két hétre
Hawaiira, mint minden évben. Angliában is voltam pár hetet a nagybácsikámnál.
Itthon pedig amikor csak tehetem a parton voltam esténként pedig buliztam
Miaval. – vontam vállat egyszerűen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A Hawaii nyaralások szinte a családunk hagyományává váltak,
mivel a szüleink ott jöttek össze még fiatalkorukban először és rendszeresen
ellátogatunk oda, amikor az évfordulójukat tartják. Mia pedig a legjobb
barátnőm egészen nyolcadik osztály óta. Igazándiból teljesen különböző
stílusúak vagyunk, de éppen ezért is jövünk ki olyan jól. Nem is kellett olyan
sok, amikor megjelent a folyóson és egyenesen felénk sétált. Széles mosollyal
az arcán ölelt át először engem majd Ryan-t is. Mia fecsegésbe kezdett én pedig
jó barátnő módjára igyekeztem rá figyelni, míg ő a hosszú szőke haját dobálta
és az ujjai körül csavargatta. A csengő hangja szakította félbe a
beszélgetésünket és sürgősen elindultunk a terem felé, ahol az első óránk lesz.
A tanteremben számos ismerős arccal találkoztam, akik egy-egy mosolyt küldtek
felém miközben a szokásos helyemre ültem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A nap további része szinte eseménytelenül telt. Az
ebédszünetben összefutottam az öcsémmel és a húgommal is. A kerti asztalok
egyikénél foglaltunk helyet így a napszemüvegemet az orromra csúsztattam. Mia
ismét fecsegésbe kezdett, hogy az úszócsapat kapitánya mennyire tetszik neki és
minden vágya, hogy randira hívja. Imádom Mia-t de néha annyira felszínes tud
lenni, főleg ha a pasikról van szó. Azt hiszi néha, hogy a szőke hajával
bármelyik pasit megszerezheti magának. Ennek ellenére viszont nagyon kedvelem
mivel a legrosszabb napjaimon is képes mosolyt csalni az arcomra. Az utolsó
órák csiga lassúsággal teltek és alig vártam már, hogy beülhessek az autómba és
haza mehessek. A mutató azonban mintha most ellenem játszott volna, mivel
hajszálnyi mozdulatokat tett csupán. Amikor meghallottam a csengő hangját kis
híján összerezzentem mivel teljesen a gondolataimba mélyedtem. Amilyen gyorsan
tudtam belepakoltam a könyveimet a táskámba és már indultam is kifelé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mis Payne. – szólt rám Mr John. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen tanár úr? – fordultam felé és egy mosolyt varázsoltam
az arcomra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném megköszönni az édesapjának a támogatását, amit
az iskolának szánt. – mondta lelkesen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Semmiség. – legyintettem. Majd egy nagy sóhaj hagyta el az
ajkaimat, amikor kiléptem az iskola épületéből. Az autómnál már Mia és Ryan
várt rám a testvéreimmel együtt. Próbáltam jó pofit vágni mindenkihez, aki a
járművemhez menet megállított és a nyaramról kérdezősködött. A kérdésekre tömören válaszoltam majd gyorsan
beszálltam az autóba. Mellettem Ryan foglalt helyet, amíg hátul Mia, Chloe és
Austin helyezkedett el. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Bemegyünk Beverly Hillsbe? – kérdezte Mia, miközben a
körmeit nézegette. Az egyik kedvenc elfoglaltsága a Beverly Hills-i plázákban
való vásárolgatása és nézelődése, amikre engem örökösen elcibál magával azzal
az indokkal, hogy remek szórakozás lesz. Ilyenkor általában számos olyan ruhára
beszél rá, amiket egyébként nem sűrűn viselek. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Benne vagyok, de előbb haza kell menjek kirakni a
tesóimat. – sóhajtottam fel. Tudom, hogy nem lenne sok esély arra, hogy
belenyugodjon abba, hogy nélkülem kelljen vásárolni mennie. Először Mia-t
tettem ki, majd Ryan-t is. Az utam pedig ezután egyenesen hazafelé vezetett. Az
öcsém egyenesen felvonult a szobájába, amíg Chloeval a nappaliban ücsörögtünk.
Pár perc múlva pedig anya is megjelent. Egy-egy öleléssel köszöntött minket,
majd leült közénk. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Anya ha nem bánjátok én elmennék a délután folyamán Miaval
Beverly Hillsbe. Vásárolnánk, nézelődnénk, majd megnéznénk egy jó filmet, utána
pedig beülnénk vacsizni valahová, este pedig jönnék is haza. – soroltam a
programokat, amikért egyébkén eléggé belelkesültem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom édesem, de attól tartok, hogy ma nem mehetsz el.
– mondta teljesen nyugodt hangnemben. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miért? – fakadtam ki. Sosem voltam az a hisztizős típus,
de nem szeretem, amikor a terveimnek valaki keresztbe tesz. Az anyám pedig most
éppen azt tette. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vacsorázni megyünk Horanékkal. – válaszolta és a türelme
még mindig makulátlan volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarok elmenni. – vágtam rá egyből. – Programom van a
legjobb barátnőmmel, nem fogod fel? – erőszakoskodtam bár tudtam, hogy nem fog
sikerülni meggyőzzem. Havonta pár alkalommal mindig vacsorázni mennek velük.
Lottie Horan anyám legjobb barátnője, azóta amióta az eszemet tudom. Körülbelül
velem egyidős lehetett, amikor barátságuk kialakult és az idő telésével sem
hanyagolták el egymást. Niall Horan pedig apám egyik legjobb barátja amióta
fiatalkorában jelentkezett egy tehetségkutatóba, ami után hatalmas sikereket
értek el a nagybácsikámmal Harry Stylesal együtt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom kislányom, de most igenis jönnöd kell. Niallékhez
költözött az unokaöccse Theo és ő is ott lesz. Kislány korodban mindig alig
vártad, hogy láthasd. Most pedig kihagynál vele egy találkozást azért, mert
szórakozni mennél Miaval, akivel szinte az egész nyaradat töltötted? Ne
butáskodj már Harper. – magyarázta anyu, mire én csak összefontam a karjaimat a
mellem alatt. Utálom, amikor ezt csinálja, hogy a múltbéli barátaimat hozza
fel. Azonban a név hallatán szívem nagyot dobbant és az emlékek hada elöntötte
az elmémet. Theoba valóban bele voltam zúgva kislánykoromban. Mindig alig
vártam, hogy Angliába utazhassak és találkozhassak vele a szünidőkben. Hiszen
teljesen olyan volt, mint a mesékben leírt szőke hercegek. Így hát őt tartottam
az én szőke hercegemnek, aki végül is sosem jött el értem. Otthon mindig róla
áradoztam a szüleimnek, akik csak nevettek rajtam. Hétéves koromban pedig ismét
róla áradoztam a vele való találkozás előtt, hogy mennyire szeretem. Austin
pedig természetesen már tudott beszélni és teljesen véletlenül kifecsegte Theo
előtt, hogy én mennyire odavagyok érte. Theo pedig csak egyszerűen vállat vont
és kinevetett. Akkor emlékszem sírva futottam be az ottani szobámba. Vele pedig
az óta nem is beszéltem. Igazi vicces gyerekszerelem volt ám még mindig
kellemetlen érzést kelt bennem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Akkor sem megyek. – mondtam és ezzel lezártnak tekintettem
a témát. Nem mertem elmondani, hogy mi az oka annak, hogy nem akarok találkozni
vele mivel, tudom jól, hogy ezt nevetve mesélnék el Theonak a vacsora alatt az
én jelenlétemmel együtt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Attól tartok, hogy nem léptem fel eléggé akaratosan a saját
programom mellett mivel a vacsorára erőszakosan elrángattak. Az autóban
duzzogva ültem és tőlem minden tehető ígéretet megtettem csakhogy ne kelljen,
elmenjek. Szinte már messziről felismertem őket, főleg amikor Lottie integetni
kezdett. Chloe mellett sétálva közelítettem az asztal felé. A gyomromban
pillangókat éreztem és a szívem is gyorsabban kalapált a mellkasomban. Nem
nézet rám helyette Lottie és Niall ölelt át engem is majd a húgomat is. Apa
rögtön helyet foglalt az asztalnál a családom többi tagjával együtt. Austin
elfoglalta a Theo melletti helyet így kissé fellélegeztem, hogy nem kell a
közelébe ülnöm. Félek, hogy még benne is úgy élnek az emlékek, ahogyan bennem
is. Ami szerintem szánalmas dolog rám nézve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Theo ugye emlékszel még Liam és Tiffany gyerekeire? –
kezdett bele Niall, én pedig a tekintetemet a karkötőmre szegeztem. Kizárt,
hogy emlékezne rám abban az incidensben hiszen már oly régen történt.
Legalábbis ezzel kezdtem el nyugtatni magamat. Azonban ez a gondolatom
darabokra foszlott amikor Theo megszólalt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen emlékszek rájuk bácsikám. Szia Harper. –
vigyorgott rám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia. – mormoltam és ezután a húgommal elegyedtem
beszélgetésbe, amíg Austin szóba tartotta Theot. A hangja sokkal mélyebb lett,
aminek a hallatától különleges bizsergés futott végig a testemen. Amikor pedig
az óceán kék színű tekintete pedig akárhányszor találkozott az enyémmel úgy
éreztem, hogy teljesen elmerülők bennük. Elég Harper! Nem szabad ilyenekre
gondolnod. Nem engedheted meg magadnak, hogy ismét elvarázsoljon és magába
bolondítson, hogy utána ismét kinevessen. Bár igaz már nagyobbak vagyunk és
érettek, de ő már szinte egy fiatal felnőtt ember. Esélyem sem lenne nála,
hiszen biztos van neki egy barátnője. A vacsora ideje alatt nem beszéltem vele,
hiszen a drága öcsikémmel annyira jó közös témát találtak maguknak. – Elmegyek
kicsit sétálni. – tettem le az evőeszközömet és válasz nélkül indultam meg a
klub udvara felé. Egy fehérre festett padra ültem, ami a kerti-tó mellett volt
közvetlen. A gondolataimba merültem és reménykedtem benne, hogy minél előbb hazamehetek,
és a szobámba lehetek. Léptek zaját hallottam, majd amikor az illető hangját is
észleltem, ahogyan hozzám szól kis híján lefordultam a padról. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem bánod, ha leülök ide melléd? – kérdezte ellenállhatatlanul
és egy féloldalas mosolyt küldött felém. Az alsó ajkam beharapva ráztam meg a
fejemet miközben ismét a tekintetébe merültem. Gyorsan a víz felszínét kezdtem
el pásztázni, miközben igyekeztem uralkodni magamon. Nem szabad hagynom, hogy
az a buta szívem ismét beleszeressen. Az eszem tudja, hogy nem lenne jó vége,
de az a makacs és egyetlen szívem hajthatatlan. – Hogy vagy? – kérdezte kedvesen
és a felsőtestével felém fordult. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Remekül annak ellenére, hogy nem akartam eljönni ide. –
vontam vállat egyszerűen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is más programom lett volna. – mondta, majd kínos
csend alakult ki közöttünk. Nem tudtam, hogy vajon miről beszélgethetnénk és
úgy tűnt ő sem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hogyhogy Niallékhez költöztél? Nem tetszik Írország? –
kérdeztem és ezzel feldobtam a további beszélgetés labdáját. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szeretem Írországot, de az itteni lehetőségek sokkal
jobbak mint az ottaniak. Az egyetem is jobb itt, mint ott. Te még gimnazista vagy
ugye? – kérdezte érdeklődve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen az utolsó évem. Utána a filmiparral szeretnék
foglalkozni. – válaszoltam, de a tekintetemet még mindig a vízre szegeztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Színésznő szeretnél lenni? Biztosan nagy sikereid lesznek,
mivel nagyon szép lettél. Akarom mondani, hogy még szebb lettél. – hadarta és
látszott rajta, hogy zavarba jött. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Köszi, de rendező szeretnék lenni. – kuncogtam el magam és
kicsit én magam is zavarba jöttem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harper! Indulunk haza! – kiabálta Austin tőlünk nem messze
állva. Azonnal talpra pattanttam és elindultam befelé a sarkamban Theoval. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt a beszélgetést még folytatjuk. – kacsintott rám, én
pedig nagyot nyeltem. Remek pedig már kezdtem abban reménykedni, hogy nem kell
vele találkoznom. Hát úgy látszik tévedtél Harper méghozzá jó nagyot. Aprót
bólintottam és elbúcsúztam Horanéktól, majd beszálltam az autóba. Az ablakon
azonban valaki kopogott így azt lehúztam és érdeklődve figyeltem az illetőre. –
Holnap délután ráérsz? – kérdezte és ismét azt a dögös féloldalas mosolyával
ajándékozott meg.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Talán. – küldtem felé egy mosolyt. Az ő arcán egy hatalmas
vigyor terült szét. Próbáltam komoly és rideg maradni. – Jó éjt Theo. –
intettem neki, majd felhúztam az ablakot, azonban még hallottam, ahogyan a
nevemet mondja. Az ablak szerencsére sötétített volt így nem látszódott az,
ahogyan vigyorogni kezdek akár az őrültek. Pár perc múlva a szüleim és a
testvéreim is beszálltak. Szerencsére senki sem foglalkozott velem, így
teljesen nyugodtan a gondolataimba merülhettem. Otthon amilyen gyorsan csak
tudtam lezuhanyoztam és a kedvenc pizsamámba dőltem el az ágyamon az ölemben a
számítógépemmel. Rögtön megírtam a történéseket. A szekrényem egyik legfelső
polcáról előkerestem egy dobozt, amiben a régi képeimet tároltam. Számos kép
volt rólam, amin Theo is rajta volt. Az énem egy része alig várta, hogy
találkozhassak vele holnap, míg a másik részem hadakozni próbált ellene. Azonban,
hogy az énem melyik fele fog győzedelmeskedni azt még én magam sem tudom. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-16668206561528418492016-01-04T22:09:00.003+01:002016-01-07T18:18:41.047+01:00They don't know how love you<div style="text-align: center;">
Hi Guys!</div>
<div style="text-align: center;">
Meghoztam nektek következő történetemnek az előzetesét. Várom a véleményeteket, hogy érdekelne-e így titeket. A hétvégén igyekszek hozni a prológust is. Addig is kitartást az iskolába mindenkinek.</div>
<div style="text-align: center;">
Puszi Fanni~</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/jg9QFhZ38Qw/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/jg9QFhZ38Qw?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<br />FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-77873156916679841082016-01-03T15:13:00.000+01:002016-01-07T18:21:08.218+01:00EpilogueHi Guys!<br />
<div style="text-align: justify;">
Hát elérkezett a végső rész is ebből a történetből. Ismét sorokat tudnék csak írni, hogy mennyire hálás vagyok nektek, hogy támogattatok a történet megírása során a pipákkal, a kommentekkel, a díjakkal és a feliratkozásokkal. Ez volt az eddigi legsikeresebb blogom és ezt nektek köszönhetem. Még mindig nehezen tudom elengedni ezt a történetemet, de úgy érzem nem nagyon tudnám tovább húzni Tiffany és Liam bonyodalmas életét (legalábbis az övékét nem). Azonban nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mivel tudnám mégis tovább éltetni ezt a blogomat amíg arra jutottam, hogy egy szereplő bonyodalmas szerelmi életével fogom a szálakat tovább vinni egy új szereplő felbukkanásával. Azonban ezt nem tudom, hogy pontosan mikor hogyan fogom tudni megvalósítani, de igyekezni fogok vele, ha esetleg igényt tartanátok a további írásaim olvasására. Na de nem szeretném az értékes időtöket rabolni, hiszen így is a szünet utolsó napja van és holnap mindnyájan visszakerülünk az iskola padjai közé három hónapig ismét. A részhez jó olvasást! Remélem sikerül ezzel is elnyernem a tetszéseteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi Fanni~</div>
<br />
<br />
<br />
<h3>
~Liam Payne~</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnrMt_-bfudd7Mba5Ou7Xb7WR98h5CB31fpQfOAaBz01NlZBOHREIyu3GXb1Uq61s9JXOKyxuQJTIglJqyjn8ejuwpGAqDCj9ig2V7xcTAcYdDUkdf7hmZGyhrU_i40HR1FilGa4NFY8U/s1600/tumblr_inline_n4p8w0yD8p1rhv84x.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnrMt_-bfudd7Mba5Ou7Xb7WR98h5CB31fpQfOAaBz01NlZBOHREIyu3GXb1Uq61s9JXOKyxuQJTIglJqyjn8ejuwpGAqDCj9ig2V7xcTAcYdDUkdf7hmZGyhrU_i40HR1FilGa4NFY8U/s320/tumblr_inline_n4p8w0yD8p1rhv84x.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Ragyogó fényességre ébredtem kipihenten. A takarót lerúgva
magamról ültem fel és nyújtózkodtam egyet aztán a papucsomba bele bújva
elindultam lefelé. Az életemben az egyik legfontosabb és varázslatosabb nő a
tűzhely mögött alkotott miközben lenyűgöző vidámsággal dudorászott és táncolt.
A látványa elgondolkoztatott a régi időkre, amikor beleszerettem. Amikor
először megpillantottam tudtam, hogy ő álmaim nője és nincsen más, aki mellett
elképzeljem magam. Valahogyan éreztem, hogy szükségem van rá és neki is rám.
Igaz akkoriban még Sophia mellett voltam, de a tudatalattim teljesen
beleszeretett Tiffany Millsbe. A lányba, aki állandóan mosolyog és vidám, aki
nem fél felvállalni az érzéseit és olykor sírva bújik hozzám, amíg én szorosan
köré fonom a karjaimat és nyugtatgatni kezdem. Kettőnknek már saját történelme
van, hiszen annyi mindent éltünk már át közösen. Szeretem őt és nem tudnám az
életemet nélküle elképzelni. Bele gondolni is egyszerűen borzalmas, hogy milyen
lenne az életem nélküle. Mi lett volna akkor, ha a turné Kaliforniai állomásán
nem megyek utána? Vajon akkor a főiskolán a továbbiakban talált volna magának
egy másik fiút, aki elnyerte volna a szívét és talán vele élte volna az életét?
Én pedig célomnak tűztem volna ki, hogy találjak egy olyan lányt, aki
Tiffanynak a szöges ellentéte? Ezekre a kérdésekre szerencsére sohasem fogok
választ kapni, amit nem bánok egy cseppet sem. A turné befejezése után az
ígéreteimnek híven lakást vettem magamnak a főiskola közelében, hogy Tiffany mellett
ébredhessek és feküdhessek a nap kezdetén és végén. Életem egyik legjobb
döntése volt. Néha adódtak apró konfliktusok, de azokon hamar túltettük
magunkat, mert a mi szerelmünk más, mint a többi emberré. Számos kihíváson
estünk túl, de kitartottunk egymás mellett. Éppen ezért is jutottam el arra
döntésre, hogy a második évfordulónkon megkértem a kezét. Valami varázslatos
oknál fogva pedig igent mondott és az eljegyzés után másfél év múlva pedig a
családunk és a közeli barátaink előtt kimondtuk a boldogító igent. Az esküvő
után két hónap telt el, amikor ismét egy varázslatos dolog történt kettőnkkel
ugyanis megfogant az első gyerekünk. A terhesség alatt Malibuba költöztünk egy
tengerparti családi házba majd február 20.-án látta meg a napvilágot Elizabeth
Harper Payne.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A születése után pedig az életünk még mesésebbé vált, mint valaha
volt. Olyan pici és törékeny volt, hogy szinte alig mertem hozzáérni, mert
féltem, hogy esetleg kárt teszek benne. Tiffany azonban remek anyuka és feleség
volt egyszerre. A következő gyermekünk pedig három évvel később született meg,
június 3.-án Charlotte Chloe Payne is a világra jött. A szüleim és a nővéreim
gyakran meglátogattak minket. A One Direction pedig hosszú szünetre ment az a
bizonyos turné befejezése után. Mindegyikünk a saját karrierjének az
egyengetésére szeretett volna összpontosítani és a családalapításra. Nem sokkal
Harper születése után Niall és Lottie is saját baba projektbe kezdett és Los
Angelesbe költöztek. Louis idővel teljesen belenyugodott abba, hogy az ír
barátunk a családjának a tagja lett a húgával való eljegyzése során. Louis
Londonban maradt és a szakításukat követően pár évre rá kibékült volt
szerelmével Eleanorral. Harry Miamiba helyezte át a lakhelyét és sűrűn
meglátogatott bennünket. Kívülállóként látva a Tiffanyval való testvéri
kapcsolata igazán különleges és szoros volt. Tiffany főiskolai évei alatt is,
amikor csak tehette meglátogatta a húgát és órákat tudtak beszélgetni. Tiffany
néhol sírt néha pedig nevetett a beszélgetéseik során, amikor szóba került a
számukra igazságtalan múlt. </div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szép jó reggelt szívem! – mosolygott rám Tiffany és
táncoló mozdulatokkal közeledett felém. Óvatosan öleltem át és lágy csókot
nyomtam a puha ajkaira. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Apa! Apa! – tapsikolt Chloe az etetőszékében. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt gyönyörűségem! Hogy aludtál? Milyen finomságot
adott neked a mami reggelire? – kaptam ki a székből a vidáman kacagó barna
göndör hajú kislányomat. Az én szemeimet
örökölte ő is akár csak a nővére. Chloe tulajdonságai viszont leginkább
Tiffanyra hasonlítottak akár a többi vonása. Harper azonban a barátaink és a
családunk szerint kiköpött én. Le sem tagadhatnám, hogy az én lányom. Reggeltől
estig, amikor csak teheti, mindenféle dalokat énekel. A nagyszülők és számos
barátunk szerint előtte még nagy karrier lehetőség áll, amivel biztosan élni
fog. A médiától azonban igyekszünk távol tartani őket és sosem engedjük, hogy a
lesifotósok fényképezgessék őket. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mami fogjon meg. – nevetett a karomban lévő csöppségem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Angyalkám a mami most nem tud téged megfogni, mivel
készíti apának a reggelit. Én nem is vagyok már jó neked? – simítottam végig a
piciny kis arcán. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam a reggeli után el kellene kezdeni a csomagolást.
Lottie hívott, hogy megvan a magángép, ami Los Angelesből indul és még semmit
sem csomagoltam be. – magyarázta Tif és egy bögre kávét helyezett az asztalra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Louis nekem írt, hogy ők már ma érkeznek Olaszországba és
lefoglalja a szállást. – mondtam, miközben Chloe-t visszatettem a székbe. Azt
talán még nem említettem, hogy a többiekkel egy csoportos kiruccanást
szerveztünk egybekötve a Szilveszterrel. Mivel régen nem tudtunk közösen
bulizni a gyerekek miatt sem úgy gondoltuk ez egy jó megoldás, hogy az egész
csapat együtt legyen. – Harper nem jön reggelizni? – kérdeztem, amikor Tif
leült velem szembe. Éppen, hogy kiejtettem a nagyobbik lányom nevét ő már
azonnal ugrált be az étkezőbe. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szép jó reggelt kis bogaram. – nyomtam puszit a hajába,
amikor az ölembe mászott. – Össze pakoltad a játékaidat amiket hozni szeretnél?
– kérdeztem tőle, majd Tiffre néztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ühöm. – hümmögött és a rénszarvasos bögréjéből
belekortyolt a kakaójába. – A mami azt mondta, hogy Niall bácsiék is velünk
jönnek Lottie nénivel. Remélem Niall bácsi unokaöccse is ott lesz, mert annyira
aranyos. – lelkendezett a kislányom, amin Tiffanyval csak jót kacagtunk. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Édesem, Theo idős hozzád és nem hiszem, hogy ő is jönne.
Majd a repülőn megkérdezheted Nialltől. A reggeli további része csendesen telt.
Amíg Tiffany elmosogatott és rendbe tette a konyhánkat, addig én a gyerekeket a
szobájukba tereltem, hogy segítsek nekik felöltözni. A csomagolásban igyekeztem
besegíteni a feleségemnek, de inkább csak az autóba való kihordásban segédkeztem.
Tiffany a fél házat képes volt szinte felpakolni egyetlen hét miatt. Azonban
nem mertem egy szót sem szólni mivel azzal csak én húztam volna ki a gyufát. Körülbelül
fél egykor sikerült a gyerekeket az autóba ültetni és így elindulni Los Angeles
reptere felé. Tiffany az anyósülésen ült és éppen Lottie-t hívta, hogy
elindultunk. A kocsiban együtt énekeltem Harperrel, amit Tif mosolyogva
hallgatott. Miután a reptérre értünk a gyerekek még izgatottabbak voltak, mint
az autóba ültetésük előtt. A magángépen találkoztunk Lottieval és Niallel,
akinek a gyerekek rettentően örültek. A jó pár órás repülő út egészen hamar
eltelt, ami nem is csoda ugyanis a mondás is úgy szól, hogy jó társaságban
hamar eltelik az idő. A szilvesztert megelőző napon már mindenki megérkezett az
olaszországi szállásunkra. A szállás egészen otthonos volt. A falakat fa fedte
és a kandallóban csak úgy ropogott a tűz miközben melegséget árasztott. Harry
elhúzta bemutatni számunkra az új barátnőjét, aki igazán bájos volt, de semmi
pénzért sem cserélném el Tiffanyra. A lányaink odavoltak nagybácsikájukért,
ahogyan ő is az unokahúgaiért. Folyamatosan nyúzta őket, de ezt a lányok nem
bánták egy percig sem. Szilveszter estjén a Lottie és Tiffany neki látott egy
különleges vacsora elkészítésének, amíg Eleanor a pár hónapos kisbabájukat
dajkálta és Louis énekelt nekik. Harry a barátnőjével, az én lányaimmal
játszott a szőnyegen. A vacsora után a lányokat a szobájukba vittük és
lefektettük őket aludni ugyanis a bácsikájuknak köszönhetően eléggé fáradtak
lettek a sok szánkózásban és hó csatában. Mi felnőttek a nappaliban lévő
kanapékon ücsörögtünk és különböző olasz borokat kóstolgattunk. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim te nem is iszol belőle? – kérdeztem Tiffanyt és
felé nyújtottam a poharamat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet, ugyanis nem ihatok. – mondta és rám mosolygott.
Értetlenül néztem rá azonban a szobában tartózkodó többi lány azonnal sejtelmes
mosolygásba kezdett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem? Pedig nagyon finom. Ilyesmit ittunk a
nászutunkon is. – erősködtem, de ő makacsul visszautasította. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam nem ihatok alkoholt. Itt szerettem volna elmondani
neked is mindenki előtt egy jó hírt. Az a helyzet, hogy ismét várandós vagyok. –
nyögte ki és az alsó ajkát beharapva nézett rám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Micsoda? – kérdeztem, mert féltem, hogy rosszul hallottam.
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kisbabánk lesz ismét. – kuncogott én pedig azonnal felkaptam
és csókok sokaságát nyomtam az arcára majd a hasára is. Leírhatatlan
boldogságot éreztem és ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. A többiek is átölelték
Tiffanyt és mindkettőnknek gratulálni kezdtek. Biztosra veszem, hogy az
életünket az a kis csöppség még vidámabbá fogja tenni. Egyszerűen már alig
várom, hogy őt is a karomba tarthassam. Jobb választásom nem is lehetett volna,
mint amikor elmentem az X Faktor válogatására másodszor is. Bele sem tudok
gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha nem állunk össze egy bandaként és a
verseny után nem folytattuk volna a zenélést. Talán egy tanár lennék vagy
tűzoltóként dolgoznék. Nem ismerhettem volna meg Tiffanyt sem és nem lennének a
gyönyörű lányaink sem, akiket az életemnél is jobban szeretek akár csak a
varázslatos feleségemet sem. Egy dolgot tanultam meg az élettől: néha a
legváratlanabb találkozások változtatják meg az életünket teljes mértékben, de
a mi kezünkben van az, hogy ezeket az embereket mennyire engedjük közel
magunkhoz. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<h3 style="text-align: justify;">
~Tiffany Mills~</h3>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggxIKxVY_pqtFMnL5twcZ4xPwV3vWhM942TnRX-UDYcHB0bYCJFXZ2XXAjAG-S8J949ZbO3feyKe0LhMVCa8aBLMd7T4dX-so1KrtCLyaVG2rSwGB7Fs2WY7WVeNv210pJumKy4RYyvZo/s1600/tumblr_n0zqm5hRZC1qmtfiyo1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggxIKxVY_pqtFMnL5twcZ4xPwV3vWhM942TnRX-UDYcHB0bYCJFXZ2XXAjAG-S8J949ZbO3feyKe0LhMVCa8aBLMd7T4dX-so1KrtCLyaVG2rSwGB7Fs2WY7WVeNv210pJumKy4RYyvZo/s320/tumblr_n0zqm5hRZC1qmtfiyo1_400.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Szinte lehetetlen szavakba foglalni az érzelmeimet Liam
iránt, aki már maga a családom. Életem egyik legszebb napja volt, amikor
megkérte a kezem az esküvőnk pedig maga volt az álom. Az első várandóságom
ideje alatt végig mellettem volt, akár csak a másodiknál. Leste minden
kívánságomat és azonnal ugrott azért a valamiért még az éjszaka közepén is.
Liam tökéletes férj és igazi családapa. Tudom, hogy bármit megtenne a
lányainkért és értem is, ez pedig fordítva is igaz. Mindennél fontosabb
számomra a gyerekeinkkel együtt. Sosem gondoltam, hogy valaha is olyan boldog
lehetek nap mint nap, mint ő mellette. Igaz néha vannak nehezebb napjaim, de ő
ott van mellettem és támogat. Addig nem nyugszik amíg nem tud mosolyt csalni az
arcomra. Számomra ő a nagy Ő és nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.
Mellette akarom leélni az életemet és nincsen más akire annyira szükségem
lenne, mint őrá. Ha valaha is elhagyna egy másik nőért én tudom, hogy abba
belepusztulnék. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lenne velem, ha azon a napon
nem jött volna utánam a főiskolára és nem vallotta volna be az érzéseit. Akkor
azt hittem, hogy hazudik nekem és ismét össze akarja törni a szívemet, mint
amikor a tévében meghallottam azt, hogy azzal az örült libával kavar. Nem
értettem, hogy mit akar tőlem, hiszen én hozzá képest egy senki vagyok.
Aggódtam, hogy a terhességem után elhagy azért, mert talál egy nálam sokkal
jobban hozzáillő nőt. Ám nem tette, hanem velem maradt és ugyan olyan szeretettel
szeretett, mint a kapcsolatunk elején. A szikra egy pillanatnyilag sem hűlt ki
kettőnk között, hanem az idő múlásával csak egyre erősebbé vált. Tudom butaság
volt arra gondolni, hogy elhagy miután feleségül vett és szégyellem is érte
magamat. Az oltárnál megfogadta nekem, hogy örökké szeretni fog és ezen semmi
sem fog tudni változtatni. Amikor rá nézzek, a szívem egyre hevesebben ver,
mint mindig, amikor a közelembe van vagy csak rá gondolok. Hiszem, hogy az új
terhességem is csak még jobban össze fog tartani bennünket, bár ennél jobban
nem gondolom, hogy még szorosabban lehetne bárkihez ragaszkodni vagy bárkit
szeretni. Az ablak mellett álldogáltam
és néztem kifelé a hóesésbe, amikor két kezet éreztem meg a derekam körül.
Mosolyogva fordultam meg a karjai között és hajtottam a fejemet a mellkasára. A
szokásos finom illata megnyugtatott és elűzte az aggodalmaimat, hogy köztünk
bármi gond adódhatna valaha is.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Féltem, hogy nem akarod ezt a kisbabát és esetleg arra
kérsz, hogy vetessük el. – motyogtam halkan és leszegeztem a fejemet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany… - nyúlt az állam alá és felemelte a fejemet. –
Mond mégis, hogyan lehettél ilyen buta, hogy ilyen ostobaságokon törd azt a
szép fejedet? Hát még mindig nem érted? – kérdezte, amíg én egy apró lélegzetet
vettem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Micsodát? – kérdeztem és kifújtam a levegőt, ami a
tüdőmben volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát azt, hogy mennyire szeretlek. Sosem lennék képes tőled
ilyet kérni Tiffany. Már most alig várom, hogy a karomban tarthassam azt a kis
apróságot, amit ismételten mi ketten hoztunk össze. – nyomott egy csókot az
ajkaimra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Úgy érzem fiú lesz. – mosolyogtam el magam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod? – kérdezte értetlenül. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Anyai megérzés. – vontam vállat. – Ha a babára gondolok
akkor egy fiú jelenik meg, aki kiköpötten a te másod. A lányokat majd nem fogja
tudni levakarni magáról. Ha a te szemeidet örökli majd, akkor bármelyik csajt
leveszi a lábáról úgy ahogyan te is engem. – kuncogtam el magam. Liam kezei a
hátamat simogatták és ezzel kellemes érzéseket okozott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Erre a nézésre gondolsz?! – kérdezte és a mogyoróbarna
tekintetét az enyémbe fúrta. Aprót bólintottam és a karjaimat a nyaka köré fonva
húztam közelebb egy csókra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Soha sem fogok mást annyira szeretni, mint téged. Tudom,
hogy néha elviselhetetlen voltam a múltba, de a szívem mélyén mindig is tudtam,
hogy te vagy az igazi és nem vágyok másra csak te rád. – mondtam és nem
engedtem el a tekintetét az enyémmel. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ebben tévedsz. – mondta halál komoly arccal, de látta,
hogy értetlenül nézek rá így gyorsan hozzátette. – Ott vannak a gyerekeink is.
Remekül összehoztuk őket és senki sem tud úgy szeretni bárkit, mint ahogyan én
szeretlek titeket. Te vagy életem legjobb döntése. – csókolt meg és teljesen
kizártuk a külvilágot. A pillanatot Harry zavarta meg, amikor egy pohár pezsgőt
nyomott Liam kezébe, az enyémbe pedig gyerekpezsgőt. A nappali közepén álltunk
immáron egy körbe és számoltuk a másodperceket, amik ebből az évből maradtak
csak vissza. Amikor a számláló a nullához ért Liam az ajkait az enyémekre
nyomta, ahogyan ezt a többi pár is tette. Liam után Harryvel koccintottam
először. Az idő telésével igazi testvérek lettünk és amiben csak tehettük
támogattuk a másikat. Jobb volt, hogy később derült ki a titok miszerint ikrek
vagyunk, mintha sosem tudhattuk volna meg. Az évek során sikerült elfogadnunk
mindkettőnknek Anne akkori döntését. Rájöttünk, hogy nem volt más választása, ha
normális életet akart biztosítani a kettőnk számára. Ám még időben tudhattuk
meg és nem volt hozzá túl késő, hogy ott legyünk egymásnak. Az életem nem
teljesen hétköznapi, de ilyen család és barátok mellett képtelenség is lenne,
ha az lenne. Szeretem az életemet és ennél jobbat álmodni sem lehetne nemhogy
megvalósítani. Néha nem a mi döntéseink befolyásolják az életünket, de nekünk
kell rajta változtatni mivel a mi sorsunk irányítása a saját kezünkben van. Nem
szabad félni a félelmeinktől és a legrosszabb és legkilátástalanabb pillanatokban
is erősnek kell maradnia az embernek. Sosem szabad feladni a bizakodást, mert
különben búcsút vehettünk attól a valamitől abban a minutumban. Bíztam benne,
hogy Liam mellett igazi boldog életem lehet és ez a bizakodásom be is vált. Egy
másodpercig sem bizonytalanodtam el abban, hogy Liamet választottam volna-e
akkor is, ha nem derült volna ki az igazság rólam és Harryről. Liam az én
múltam, a jelenem és az egyetlen jövőm. Elképzelni sem tudnék magamnak másik
életet, amiben ő ne lenne benne. Adódhat ezeregy problémánk az életben,
költözhetünk bárhová nem probléma, mivel tudom, hogy együtt maradunk bármi is
történjék az életben. Ezen pedig senki és semmi nem fog tudni változtatni. Liam
Payne életem nagy szerelme és mindörökké az is marad.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
~THE END~</h2>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-32283858156601834872015-12-30T01:49:00.001+01:002016-01-07T18:18:30.787+01:00Thirty-seventh<div style="text-align: justify;">
Hi Guys!</div>
<div style="text-align: justify;">
Először is hol kezdjem?! Nagyon hálás vagyok, amiért támogattatok a történet megírása közben. El sem tudjátok képzelni mekkora erővel töltöttek fel a kommentjeitek olvasása. Elérkeztünk az utolsó részhez, ami most jóval hosszabbá sikeredett a szokásosnál. Remélem most sem okoztam nektek csalódást és elnyeri a tetszéseteket. Az éjszaka (1:30) sikerült befejezzem a részt és úgy döntöttem egyből feltöltöm, mivel reggel elutazom és nem tudom mikor tudnám feltenni. Sikerekben Gazdag Boldog Újévet szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi Fanni~</div>
<br />
<br />
<br />
<h3>
~Liam Payne~</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbAkayrVHS4HwXGtAybiwL1a-g9gW9uVz-S3pVKYv9l66KU3_s8oAa421OqGhM3iQDSJUTAZMO3WBziZx0OVsua1daIHVsa-b4amynwXDCv88QP7pUUXeHhPwFWdrnNo4Ye1Qp_C5S8Wo/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbAkayrVHS4HwXGtAybiwL1a-g9gW9uVz-S3pVKYv9l66KU3_s8oAa421OqGhM3iQDSJUTAZMO3WBziZx0OVsua1daIHVsa-b4amynwXDCv88QP7pUUXeHhPwFWdrnNo4Ye1Qp_C5S8Wo/s320/large.gif" width="320" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Ezt elbasztad Payne rendesen. Hagytad őt úgy elmenni, hogy
azt hiszi már semmit sem érzel iránta. – Ezekkel a mondatokkal ostromoltam
magamat már hetek óta. Igen tisztában vagyok vele, hogy egy vérbeli balfék
vagyok a párkapcsolatok terén. Végre találtam egy lányt, akit igazán szeretek
és ő is viszont szeret engem, mire én engedem őt elmenni. Rengeteget
gondolkoztam azon, hogy mégis miként lephetném őt meg. Netán egy hatalmas
csokor rózsával vagy valami másik értékes ajándékkal? Lehetséges, hogy más
lányokat azonnal levennék a lábáról ennyivel, de Tiffanyt nem. Ő teljesen más,
mint a többi lány és éppen ezért szerettem bele. Sohasem akartam őt szándékosan
megbántani, de egyszerűen féltékeny voltam és nem tudtam magam felett
uralkodni. Féltettem őt attól, hogy elveszítsem, amíg a hülyeségemnek a
következte az lett, hogy valóban elveszítettem őt. A hülyeségeimet pedig csak
folyamatosan fokoztam innen. Bulizni kezdtem minden hétvégén: jobbnál jobb
bárokba jártam és más lányok mellett kerestem a boldogságot. Igyekeztem
elfelejteni őt és túllépni rajta, hogy valaha is szerettem, de minden
próbálkozásom kudarcba fulladt. A szennylapok címlapjára sikerült magam
rakassam csupán ezzel az új életformámmal. Őszintén bevallva nem érdekelt már
szinte semmi más csupán a felejtés. A menedzserünk pedig ezt nem igazán nézte
jó szemmel így egy napon betelt nála az a bizonyos utolsó csepp is a pohárban.
Behívatott az irodájába és ledobálta elém az összes újságot, aminek a címlapján
én virítottam olyan címekkel, amikre egyáltalán nem vagyok büszke. Feltette nekem a kérdést, hogy valóban ezt szeretném
tovább folytatni, mert különben a srácokkal is kicseszek rendesen. Ez volt az
ütőlap amivel sikerült kicsit magamhoz térítenie. Beláttam, hogy a fiúk nem ezt
érdemlik tőlem. Próbáltak mellettem maradni és biztatni, hogy menjek Tiffany
után, de nem tettem, mert túl gyáva voltam hozzá. Úgy érzem, hogy a napok és a
hetek telésével a gyávaságom még erősebbé vált. Visszagondolva gyerekes voltam
és bolond. Én ugyan úgy megbántottam őt, ahogyan ő engem. Szóval mondhatni
kvittek vagyunk egymással szemben.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném, hogy Sophiaval eljátsszátok azt, hogy ismét
együtt vagytok. – mondta a menedzserünk. Először azt hittem, hogy csak rosszul
hallom azt, amit mond. Nevetni kezdtem és azt hajtogattam, hogy ez csak egy
kibaszott vicc. Látni sem akartam azt a lányt nemhogy eljátssza velem azt, hogy
járunk. Éppen eléggé kihasznált már szerintem nincsen szükség arra, hogy ezt
ismét megtegye. Nem felejtem el, hogy megcsalt azzal a görénnyel, aki Tiffanyt elrabolta.
Egyszerűen képtelen lennék rá. Hazudott nekem rengeteg dologban köztük abban
is, hogy kisbabát vár méghozzá tőlem. Tudta jól, hogy mennyire vágytam rá, hogy
gyerekünk legyen és képes volt ezt kihasználni ellenem csakhogy vele maradjak.
Ezeket a tetteit sohasem fogom neki elfelejteni. Hadakozni kezdtem, de hiába
minden szavam süket fülekre leltek. – Sophiaval is megbeszéltem már és szívesen
elvállalja. Nemsokára elkezditek a turnét és kell a felhajtás körülöttetek. –
mondta és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetésünket. Pufogva lépkedtem ki
az autómhoz, aminek az ajtaját nagy erővel csaptam be. Nagyot csaptam a
kormányra is, de rájöttem, hogy ezzel nem fogok semmit elérni azon kívül, hogy
kárt teszek a tulajdon autómban. Ez után hazamentem és a szobámban
gubbasztottam. Louis időnként beült hozzám és elmesélte, hogy mi van
Tiffanyval, de úgy tettem mint akit nem érdekelt. Elmondtam Louisnak, hogy mi
történt az irodában és velem értett egyet az ügyben, hogy nem helyes Sophiaval
ez a színjátszásos kapcsolat. Sorra jöttek a gálaestek, amiken kötelező volt a
megjelenésünk. Niall Lottie mellett pózolt a kamerákban és a szerelmük
őszintének látszott, de hiszen nem is csoda mivel teljesen odavoltak egymásért.
Nekem pedig Sophia kezét fogva kellett végigsétálnom a vörös szőnyegen. Nem
éreztem semmi mást csak undort, de az arcomon lévő erőltetett mosoly teljesen
valóságosnak látszott. Akik valóban ismertek azok tudták, hogy nem vagyok
boldog. A címlapokon mégis álompárként szerepeltünk. Szerencsére a turnénk
ideje alatt nem kellett találkoznom vele. Folyamatosan Tiffany járt a fejemben
és az, hogy mi módon hozhatnám helyre. Az európai turné egész hamar eltelt.
Rengeteg országban jártunk, ahol telt házas koncerteket adtunk. Fél év telt el
azóta, hogy Tiffany otthagyott engem búcsú nélkül. Mi van akkor, ha talált
magnak egy másik fiút, aki mellett most boldog és engem pedig szépen lassan
elfelejtett. A turnébuszon többnyire új dalokat kezdtem el írni, amiket
reményeim szerint sikerül az új albumra tegyünk. Az egyik kedvencem az a dal,
amit Tiffany ihletett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam ezt muszáj, neki előad. Kaliforniában lesz az első
koncertünk, de előtte lesz pár szabadnapunk. Imádni fogja szerintem. –
lelkendezett az ír manó. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ha egyáltalán még szóba áll velem. Hiába hívtam nem veszi
fel nekem. Seggfejként bántam vele és a médián keresztül biztosan tudja, hogy
én és Sophia… - Sóhajtottam és a gitáromat tovább pengetem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Payne ez azt hiszem ideje lenne oda adnom neked. –
nyújtott felém egy levelet Louis. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kitől van? – kérdeztem értetlenül. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany hagyta még neked. A szobájában találtam rá és
gondoltam elrakom neked. Amíg olyan idiótán viselkedtél úgy éreztem nem
érdemled meg, de rossz nézni a szenvedésedet. – mondta és leült és a telefonját
kezdte el nyomkodni. Mély levegőt véve nyitottam fel a borítékot és hajtogattam
szét a papírt. Tiffany kézírása virított rajta valóban. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Kedves Liam!</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom, hogy nem vagy
hajlandó velem szóba állni így ezért is döntöttem e levél megírásánál. Először
is szeretném, hogy tudjad azt, hogy mennyire szeretlek. Egyszerűen képtelen
vagyok szavakba foglalni az érzéseimet irántad. Ha veled vagyok, teljesnek
érzem magam, de ilyenkor mikor itt vagy velem egy házba mégis közel, de egyben
oly távol is érezlek. Tudom, hogy hallottad azt a beszélgetésemet Louisal, de
félreérteted és nem adtál rá egyszerűen esélyt, hogy elmagyarázzam neked. Igen
éreztem valamit még Harry iránt is, de az a szeretet és érzelem nem fogható
ahhoz, amit te irántad érzek. Reménykedtem benne, hogy az indulásom előtt még
megbeszélhetjük a dolgokat, de rájöttem arra, hogy gyűlölsz. Láttam reggel a
szemedben amikor Harry szobájából kijöttem. Azt az esetet is nagyon
félreértetted. Nem történt közte és köztem semmi az ég egy adta világon.
Személyesen szerettem volna neked elmondani, de arra sem kaphattam esélyt. Anne
elmondta nekem és Harrynek, hogy ikertestvérek vagyunk. Engem a születésünk
után egyből örökbe adott a bátyjának. Szerettem volna ezt úgy elmondani neked
miközben hozzád bújok és te átölelsz. Majd a hátamat simogatva nyugtatgatni
kezdenél, hogy ez nem az én hibám. Azt hiszem valóban pocsék ember lehetek, ha
már a vér szerinti anyám is lemondott rólam. Az énem egy része viszont megérti
és elfogadja Anne döntését. Talán még én is így tettem volna a helyében.
Délután hazautazom, hogy a szüleimmel erről beszélhessek, de a korábbi hazautazásomnak
a fő oka nem ez volt. Ez csak egy próbálkozás volt, hogy még maradjak. Azonban
nem tudom tovább nézni azt, hogy semmibe veszel. Átnézel rajtam, mintha ott sem
lennék. Ez pedig borzalmas érzés, de te észre sem veszed. Ezért döntöttem úgy,
hogy megkíméllek téged is és magamat is az ilyen kínos találkozásoktól. Remélem,
így jobban fogod érezni magad és nem fogsz kellemetlen helyzetbe keveredni
miattam. A többiek próbáltak rávenni arra, hogy maradjak, de egyszerűen
hajthatatlan voltam. Ezért ne őket hibáztasd, kérlek. Azt hittem, hogy te más
vagy, mint a többi fiú, de talán tévedtem benne. Sajnálom, hogy megbántottalak
annak ellenére, hogy megígértem, hogy én nem foglak. Légy boldog mindig és ne
felejtsd el, hogy én szeretlek és szeretni is foglak bármi történjék is. </i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Tiffany xXx.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Remegő kezekkel olvastam végig a levelet és néhol látszott,
hogy a levél írása közben sírt. Ezután még jobban haragszom magamra, amiért
hagytam őt elmenni. Valamit tennem kell, hogy visszaszerezzem. Nem érdekel a
menedzserünk, én azzal a lánnyal akarok együtt pózolni a kamerák előtt, akit
valóban szeretek színjáték nélkül. Amikor a buszunk leparkolt a szálloda előtt
az első dolgom volt, hogy kicsomagoltam a szobámban, majd gyorsan letusoltam. Megérdeklődtem
Nialltől, hogy Tiffany mikor végez az iskolában és elhatároztam, hogy elmegyek
elé. Az internet segítségével kiderítettem az iskola címét így egy taxit fogva
indultam el felé. A város látványa nem igazán kötött le most, helyette a
mobilomat nyomkodtam. Amikor kiszálltam egy napszemüveget tettem fel és egy
baseballsapkát. A gitáromat a kezembe cipeltem és Tif keresésére indultam.
Néhány hallgatót megkérdeztem, hogy ismerik-e egyáltalán vagy esetleg tudják-e
merre találom. Egy diáklány az udvar felé mutatott, hogy talán arra látta
nemrég. Hálásan megköszöntem és rögtön arra siettem. Azonban hiába sétáltam
körbe a főiskola udvarát sehol sem láttam a többi diák között. Már kezdtem
volna feladni a keresését, amikor egy ismerős hang a nevemen szólított. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam? Te meg mit keresel itt? – kérdezte értetlenül és az
arca érzelemmentes volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany, tudom, hogy nem érdemlem meg, de meghallgatnál? –
kérdeztem tőle szinte már kétségbeesve. Aprót bólintott és leült a fűbe én
pedig követtem a példáját és énekelni kezdtem az egyik legújabb szerzeményem,
amit ő ihletett a Love you goodbye-t. Lehunyt szemekkel énekeltem teljes
beleéléssel. Belül pedig reménykedtem benne, hogy sikerül meghatnom vele. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<h4 style="text-align: justify;">
~Tiffany Mills~</h4>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz4b3eXzWBBBNDtQW0HGu7fvYKUIMn9tfnrtuUT_l_LUO2hM93BNz5584lUU-Y0qBArj7THz2sO5EfLur5vXNqJaYWUcUlt6m7fsOYKys0z4-u592giRZy4LUZ4F7sNQh2_cF0OmwDCUQ/s1600/tumblr_nbn1xzGeKb1tcy426o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz4b3eXzWBBBNDtQW0HGu7fvYKUIMn9tfnrtuUT_l_LUO2hM93BNz5584lUU-Y0qBArj7THz2sO5EfLur5vXNqJaYWUcUlt6m7fsOYKys0z4-u592giRZy4LUZ4F7sNQh2_cF0OmwDCUQ/s320/tumblr_nbn1xzGeKb1tcy426o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Félév telt el azóta, hogy magam mögött hagytam Londont. A
szüleim elmeséltek mindent, hogy miért nem mondták el a teljes igazságot az
örökbefogadásomat illetően. Úgy gondoltam, hogy beavatom őket mindenbe, ami ott
történt velem. Vegyes érzelmekkel fogadták a dolgokat, de persze a Harryvel
való kapcsolatomat ellenezték. Marry sírva hallgatta azt, hogy a tulajdon
bátyámmal milyen érzelmes kapcsolat alakult ki köztünk. Rájuk is rettenetesen
haragudtam akár csak Annere. Ahogyan a többieknek megígértem szinte nap, mint
nap tartottuk a kapcsolatot az internet segítségével. Mindegyikükkel kivéve
Liammel. Egy picit reménykedtem benne, hogy kifut elém a reptérre és megkér rá,
hogy még maradjak pár napot, de hiába vártam nem jött. A repülőn ülve arra
vártam, hogy a következő járattal utánam jön, vagy pedig magángéppel előbb
ideér, mint én és egy csokor virággal a kezében vigyorogva vár rám. Sajnos ez
az opció sem valósult meg és lassan rádöbbentem arra, hogy a valóság és az élet
nem egy tündérmese. Hiába is szerettem volna a jövőmet Liam mellett elképzelni,
megvalósítani képtelen lettem volna. Pár napot töltöttem otthon mielőtt a holmijaimmal
beköltöztem volna a főiskola kollégiumába. Azután pedig nem is számítottam
semmilyen romantikus filmbeillő jelenetre Liammel. A költözésem napján
megpróbáltam kibékülni a szüleimmel. Bevallom nem volt könnyű, de be kellet
látnom, hogy mégiscsak ők neveltek fel és adtak meg nekem mindent, amire csak
szükségem volt vagy megkívántam. Az indulás előtt végignéztem a szobámon, ami a
gyerekkoromra emlékeztetett, de tudtam, hogy a főiskola egy új élet kezdetét jelenti.
Az utolsó csomag is az autóba került, majd a szüleim egy utolsó nyálas
sajnálkozásba kezdtek. Igyekeztem visszafogni magam, mielőtt valami csípős és
bántó dolog hagyná el a számat ezzel kapcsolatban. A kollégium felé az út
eléggé csendesen telt. Én az ablakon kifelé nézelődtem, amíg a szüleim elől
csendesen fecsegtek. A tudatalatti énem kissé ideges volt hiszen mégis csak egy
új társaságba fogok kerülni, akik nem biztos, hogy kedvelni fognak. A
mobiltelefonomat előhalászva a táskámból kikerestem Harry számát. Kis ideig
kicsengett mire felvette. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? – szólt bele rekedtesen a vonalba. Közben eszembe
jutott, hogy Londonban valószínű még éjszaka van. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de úgy éreztem
beszélnem kell veled mielőtt még teljesen megbolondulnék. – hadartam, de
félbeszakított. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Történt valami baj? – kérdezte aggódva és a hangja máris
élénkebbé vált. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán, de éppen útban vagyunk a kollégiumom felé és
kicsit ideges vagyok. Félek, hogy nem fognak kedvelni az ottani emberek. Nem
igazán jövök ki a lányokkal és félek attól is, hogy nem lesz egy barátom se. –
motyogtam, amire csak ő nevetni kezdett. – Köszi, nagyon rendes testvér vagy. –
pufogtam és halkabban kezdett rajtam kuncogni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany butaság aggódnod. Hidd el, hogy rengeteg új
barátot fogsz szerezni. A pasikat alig fogod tudni levakarni magadról. A végén
még nekem kell, odamenjek jó testvér módjára megvédenem a kishúgomat. –
nyugtatott és magam elé képzeltem, ahogyan nagyképűen felhúzza az orrát. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- El ne száj magadtól azért Styles! Egyébként is, ha nem tudnád,
egyidősek vagyunk. – nevettem el magam halkan. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Én vagyok az idősebb méghozzá öt perccel. Szóval akkor is
a kishúgom vagy. – mondta akaratosan és a hangjából hallottam, hogy jót mulat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Olyan jó lenne, ha itt lennél. – mondtam halkabban. Kis
ideig csendben volt azt hittem, hogy visszaaludt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudom Tiffany. Hidd, el szívem szerint ott lennék most
veled. Nem kellett volna, egyedül elengedjelek, de elkezdtünk az új albumon
dolgozni. Melletted kellett volna legyek hiszen biztosan nem volt könnyű
megbeszélni a szüleiddel ezt az egészet. – mondta, amíg én a szám belső felének
a rágcsálásával voltam elfoglalva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt a legkönnyebb, de lehet, hogy jobb volt így. –
sóhajtottam nagyot. – Hagylak aludni, majd írok, hogy milyen az új helyen. –
mondtam és vártam a válaszát. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Rendben és ne izgulj, minden a legnagyobb rendben lesz.
Szeretlek és vigyázz magadra. Jó legyél, szia! – mondta szépen lassan tagolva a
mondatokat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te is vigyázz magadra és szép álmokat, szeretlek, szia
Harry! – motyogtam és bontottam a vonalat. Az út további részében a telefonomat
nyomkodtam és a nyáron készült közös fotókat nézegettem. Némelyiken szívem
szerint nagyot kacagtam volna, de helyette csak aprót mosolyogtam. A Liammel való
közös képek elszorították pár pillanatra a szívemet és a sírás kerülgetett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben van kislányom? – kérdezte aggódva apu,
miközben a visszapillantóba tekintett és a tekintete találkozott az enyémmel. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze apu, minden a legnagyobb rendben van. – hazudtam és
egy mosolyt erőltettem az arcomra. Nem szeretném most a Liammel kapcsolatos
érzéseimet boncolgatni, mert abból biztosan egy félórás sírás lenne a
végeredmény. A sminkemmel pedig hosszas perceken át szenvedtem szóval
sajnálnám, ha a könnyeim lemosnák. Miután megérkeztünk és kiszálltunk a
parkolóba azonnal elkezdtem kinyújtani az elgémberedett végtagjaimat. A szüleim
segítettek behordani a holmijaimat. A szobában két ágy foglalt helyet két
íróasztallal. A falakon polcok helyezkedtek el. Az ágyak mellett egy-egy
éjjeliszekrény is helyet kapott. Miután
a szüleim elmentek neki láttam a csomagjaim kipakolásának. Néhány bekeretezett
közös fotó is kikerült az éjjeliszekrényemre, amit később a szobatársam Jessica
megdicsért, hogy milyen szép szerkesztés. Hiába bizonygattam, hogy valóban
ismerem őket nem hitt nekem, helyette gúnyolódni kezdett. Utána hagytam, hogy
azt higgyen, amit csak akar. Talán ha fordítva lenne, én sem hinnék neki,
hiszen valóban elég lehetetlen és örült sztori, hogy Harry Styles a testvérem
és Liam pedig a volt barátom. Igaz, hogy nem mondtuk ki a szakítást, de egy
nyugis estén amikor Jessica a tévét nézte szólt, hogy hagyjam abba az olvasást,
mert Liamről van szó a tévében. A tekintetem rögtön a képernyőre vezettem és a
távirányítóval azonnal hangot is adtam rá. Arról volt szó, hogy Liam és volt
barátnője Sophia ismét együtt vannak. Ott úgy éreztem magam, mint akit
megcsaltak. A srácoktól hallottam, hogy a távozásom eléggé szíven ütötte és
kicsit elindult a leejtőn lefelé, de ezek szerint remekül érzi magát ismét.
Azonban ismertem őt és nem az a fiú volt, akibe beleszerettem. Ő egy másik srác
volt. Megértem természetesen, hogy tovább szeretne lépni, de nem számítottam
arra, hogy pont azzal a nővel szűri össze a levet. Hazudnék, ha nem éreztem úgy
mint akit becsaptak és átvertek. A többiek is hazudtak róla és hiába kérdeztem
rá egyszerűen nem voltak hajlandóak róla beszélni elvileg Liam kérése volt. A
későbbiekben elindult az európai turnéjuk második fele én pedig éltem a
teljesen hétköznapi éltemet. A délutánjaim nagy részét a tanulással töltöttem
este pedig Jessica néhány barátjával klubokba jártunk. A téli szünidőt a
szüleimmel töltöttem és nagy bánatomra Harry nélkül. Az iskolába teljesen beolvadtam
és az órákra többnyire rendszeresen bejártam és szorgosan jegyzeteltem. A
kollégium felé sétálva kis ideig a gondolataimba merültem és Jessica hangja
rántott ki belőle. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany, ha nem tévedek az expasid téged kajtat arrafelé. –
lihegte és látszott rajta, hogy sietett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jes ez nagyon rossz vicc. Tudom, hogy szeretsz szívatni,
de ezzel ne szórakozz. – mondtam kicsit ingerülten. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem hazudok! Komolyan mondom, hogy Liam Payne itt van és
téged keress. Számos embert megkérdezett, hogy ismer-e téged vagy tudja-e merre
talál. Austint is az előbb mondta nekem, hogy leszólította, de neki fogalma sem
volt róla, hogy merre vagy. Tudom, hogy még szereted, mivel minden éjjel miatta
sírsz amikor azt hiszed, hogy már alszok. – hadarta és megszorította a kezem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jes, ha átversz, én utána esküszöm, hogy kinyírlak. –
fenyegettem. – Merre van? – kérdeztem tőle és mély levegőt vettem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azon az udvaron
ott. – mutatta az irányt. – Ajánlom, hogy kéz a kézben hozd fel a kollégiumi
szobánkba. – kacsintott rám. Futólag átöleltem és elindultam az egykori barátom
keresésére. Az udvaron a szokásosnál kevesebben mozogtak, de még így is sokan
voltak. Láttam, ahogyan fel-le mászkál, de alig volt merszem a közelébe menni.
Nem értettem, hogy mit keres itt és mit szeretne tőlem. Az utolsó találkozásunkkor
levegőnek nézett előtte pedig megvádolt azzal, hogy köztem és Harry között van
valami. Remegő lábbakkal indultam meg felé és nagy bátorságot véve
megszólítottam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam? Te meg mit keresel itt? – kérdeztem értetlenül és az
arca érzelemmentes volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany, tudom, hogy nem érdemlem meg, de meghallgatnál? –
kérdezte tőlem szinte már kétségbeesve. Aprót bólintottam és leültem a fűbe ő
pedig követte a példámat. A kezében lévő gitárt pengetni kezdte és a szemeit lehunyta
és énekelni kezdett. Új szerzemény lehetett és úgy éreztem ezt valóban rólam
írta. Megbántottam én is őt és ő is engem. Úgy hagytam ott őt, hogy nem búcsúztam
el tőle kellő módon. Viszont abba a levélbe leírtam az érzéseimet és kicsit
reménykedtem benne, hogy felhív, hogy átbeszélhessük. A tekintetem kissé elhomályosult
a könnyfátyoltól, amit a meghatódottság okozott. Amikor a dalt abbahagyta a
mogyoróbarna tekintetét rám vezette. Letöröltem a kibuggyanó könnycseppeket és
az ajkamat kezdtem rágcsálni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy elszúrtam és utánad kellett volna mennem a
következő géppel, de nem volt bátorságom. Azt hittem azért mentél el, hogy többé
ne kelljen találkozni velem, mert látni sem bírsz. Ma kaptam meg Louistól azt a
bizonyos levelet, amit írtál nekem. Kicsim nem tudom, hogy ugyan azt érzed-e
még irántam, de én szeretlek. Ha kell világgá is kürtölőm csak azt akarom, hogy
az enyém legyél csak az enyém. Nem tudom megváltoztatni a múltat hiába is
szeretném mindennél jobban. Képes vagy nekem megbocsájtani, amiért ilyen töketlen
voltam? – kérdezte szinte már kétségbeesve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom Liam. Még mindig szeretlek bár az utóbbi időben
a médián keresztül láttam, hogy mennyire megváltoztál. Mi lesz Sophiaval? Úgy
tudom a barátnőd, akivel milyen tökéletes álompár vagytok. – mondtam és
próbáltam úgy tenni, mint akit cseppet sem bánt az, hogy azzal a libával van
együtt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany… csak egy ostoba marketingfogás a menedzserünk
részéről. Utálom, amikor a közelébe kell menjek. Ha te is szeretsz engem és én
is téged akkor mire várunk még?! – kérdezte és a kezem után nyúlt. Az ujjainkat
összefontuk és a másik kezével végigsimított az arcomon. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom Liam… félek. Mi van akkor ha nem fog működni?
Nekem itt van az egyetem neked pedig ott a banda. Nem akarlak arra
kényszeríteni, hogy válassz köztem és köztük. A banda a te életed és szereted
azt csinálni amit csinálsz… - hadartam, majd Liam az egyik ujját a számra
tette. Kérdőn vontam fel a szemöldökömet erre a tettére. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Túl sokat agyalsz. Mindenre van megoldás édesem. – mondta és
az arca vészesen közeledett az enyém felé. A puha ajkait az enyémre tapasztotta
és egy apró sóhajjal megadtam magam. Nem hazudok, ha azt mondom nagyon hiányzott
már ez az egész. A kezeimet a nyaka köré fontam, amíg az ő kezei a derekamon
pihentek és óvatosan az ölébe húzott. Úgy éreztem, hogy a külvilág megszűnt
számunkra létezni és csak ketten voltunk egy tökéletes szappanbuborékban. Ez az
állapot pedig a nap további részében is a hatása alatt tartott. Kézen fogva
sétáltunk a közeli parkban és beszélgettünk. Elmesélte, hogy mi történt vele
addig, amíg távol voltunk egymástól egészen odáig, amíg idekerült hozzám. Kifaggatót,
hogy velem mi történt e idő alatt és mennyire tetszik az iskola. Mindenféle
dologról fecsegtünk és szinte észre sem vettük, hogy az idő mennyire elszaladt
mellettünk. Mivel pénteki nap volt így ismertem néhány helyet ahová kicsit
beülhettünk szórakozni. A kedvenc klubomba vittem, ahol a többi itteni barátom ücsörgött
ilyenkor. Bemutattam Liamet a barátaimnak, akiket többnyire Jessica miatt
ismertem meg, de a velük való barátságom közel sem hasonlít ahhoz, ami a
srácokhoz és Lottiehoz fűz. A zene hangosan dübörgött és néhány ital után táncolni
volt kedvem, így Liam kezét megragadva a táncparkettre ráncigáltam. Az egyik
kedvenc dalom szólt, ami nem más volt, mint az ’’<a href="https://www.youtube.com/watch?v=VjHMDlAPMUw" target="_blank">Are you with me</a>”. A csípőm a
zene ritmusára mozgott és Liam pedig hátulról átölelve mozgott velem együtt. Jó
néhány ital után a kollégiumi szobámban kötöttünk ki egy érzelmes csókcsata
közepén. Liam az ágyra döntve megszakítás nélkül folytatta a csókunkat. Majd
hagytuk, hogy a dolgok a továbbiakban maguktól megtörténjenek, mint azon az
éjjelen a nyaralásunk során. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tif… - kezdett bele, amikor mellettem feküdt és a hátamat
simogatta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen? – kérdeztem és az arcomat rá emeltem és a kezemmel a
mellkasán támaszkodtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lennél újra a barátnőm? – kérdezte reménykedve és a szemei
varázslatosan csillogtak. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt azért mondod megint, mert lefeküdtem veled? –
kérdeztem kuncogva, mire csak a szemeit forgatta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te a gondolataimban olvasol. – csókolt bele a tenyerembe. –
Na de komolyra fordítva a szót… lennél megint a barátnőm? – kérdezte miközben a
szemeimbe nézett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ha jól emlékszem nem is szakítottunk… vagyis nem mondtad
ki, hogy vége. – simítottam végig a meztelen vállán. – mosolyodtam el. –
Szeretlek és szeretni is foglak öröké. – suttogtam, neki pedig nem kellett
több, hogy ismét megcsókoljon. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A világ legszerencsésebb idiótájának érzem magam. – mondta
vigyorogva, amikor levegő hiányában szétváltak az ajkaink. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam? – kérdeztem az álom és az ébrenlét közötti
állapotban.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen édesem? – kérdezte és a hangja is fáradt volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hogy fogjuk megoldani a távolságot? – kérdeztem és a
fejemet a mellkasára helyeztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Veszek egy lakást a közelben és ide költözöm. Te pedig
majd hozzám költözöl. – mondta és ettől kipattantak a szemeim. – De ezt majd
még megbeszéljük holnap. Most viszont aludj szépségem. Álmodj szépeket. –
simított végig a hátamon és feljebb húzta magunkon a takarómat. Az éjszaka
további részét is összebújva töltöttük, majd az álom szépen lassan elnyomott.
Nem érdekelt a jövő, hogy mégis mi hogyan lesz mivel tudtam, hogy Liam most már
velem lesz. Visszakaptam őt és ezek után nincs szükségem semmi másra. Még fél
évet kell valahogyan kibírnom, hogy újra vele lehessek nap mint nap. Bár tudom,
hogy így még nehezebben és lassabban fognak telni a napjaim. Azonban alig
vártam már, hogy velük tarthassak az amerikai turnén, majd nyár közepén
visszatérjek vele Londonba. A szeptember beköszöntével pedig velem jöjjön és az
iskola után hozzábújhassak a kanapén. Este pedig az ő arcát szeretném látni és
az ő hangját hallani. Egyszerűen teljesen elvarázsolt és úgy érzem ebből a
varázsból sosem fogok tudni kiábrándulni. A közelsége mámorítóan hat rám, ami
nélkül elvesztettem az énem egy részét. Tudom, hogy rengeteg akadály vár még
ránk, de a kapcsolatunk erősebb mindennél és nevetve fog legyőzni minden elénk
gördülő nehézséget. Egyáltalán nem bántam meg, hogy beleszerettem és ha
visszamehetnék az időben ugyan úgy tennék. Semmin sem változtatnék, mert így
mindketten rájöttünk, hogy képtelenek vagyunk a másik nélkül élni és szükségünk
van egymásra. Nekem legalábbis mindenképpen szükségem van rá. Szeretem őt
mindennél jobban és azt teljesen komolyan gondolom, hogy szeretni fogom amíg
csak élek. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-52808419205174759372015-12-28T00:19:00.001+01:002015-12-28T00:19:59.985+01:00Thirty-sixthHi Guys!<br />
Elérkeztünk az utolsó előtti részhez szóval ez után még egy rész plusz az epilógus következik. Mindkettőt igyekszem még szilveszter előtt megírni, de hogy ide mikor kerülnek fel az még kész rejtély. Utólag is boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak! A kommenteket és pipákat ismét csak köszönöm! Jó olvasást!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<br />
<br />
<h3>
~Tiffany Mills~</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrCb7ZdAU6xt1wjMq36WPhuPhNrh6QU6iu7m_jdFrMDPUZitI4thctEvi3s6fUCSsbnKd9_FVtUH2AuIby2Vi8k1g2DkaqYl5IFBzjGzvhb1loKrKYvCEk9XwCxONtYDu-3hJiXZmKgj0/s1600/687474703a2f2f64617461332e77686963646e2e636f6d2f696d616765732f37303030393839362f6c617267652e676966.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrCb7ZdAU6xt1wjMq36WPhuPhNrh6QU6iu7m_jdFrMDPUZitI4thctEvi3s6fUCSsbnKd9_FVtUH2AuIby2Vi8k1g2DkaqYl5IFBzjGzvhb1loKrKYvCEk9XwCxONtYDu-3hJiXZmKgj0/s1600/687474703a2f2f64617461332e77686963646e2e636f6d2f696d616765732f37303030393839362f6c617267652e676966.gif" /></a>Képtelenség szavakba foglalni az érzéseimet. Egyszerűen úgy
érzem, hogy az érzelmeim egy nagy masszává vannak összeállva, ami teljesen maga
alá temetett. Nem tudom és egyszerűen nem is akarom megérteni Anne-t, hogy
mégis hogyan tudott engem örökbe adni, amíg Harryt megtartotta magának. Kicsit
igazságtalannak találom, de nem tudhatom, hogy mégis milyen nehéz volt neki ezt
a döntést meghoznia. Idővel talán megértem és elfogadom a döntését, de ez
egyelőre még nem megy. Az életem mondhatni a feje tetejére állt. Túl sok minden
történt velem a nyár folyamán, amire nem voltam felkészülve: szerelem, titkok,
átverések, de természetesen nem bánnom, hogy ide jöttem ugyanis igaz barátokra
leltem. Lottie egy igazi kincsnek bizonyul és biztosra veszem, hogy tartani
fogom vele a kapcsolatot. Mindent meg tudok vele beszélni és támogat is
bármiben. Louis és Niall pedig szintén imádnivaló és nem mindennapi srácok. Ha
bármire szükségem lenne valaha, tudom, hogy rájuk is számíthatok bármiről is
legyen szó. Harryvel a kapcsolatunk pedig erősebb lesz mindennél, mint valaha
volt. Ott fogunk lenni a másiknak, ha éppen szükségünk van egymásra. Hosszú
éveket fogunk bepótolni, amiket senki sem vehet már el többé. Most már nem tud
semmi sem szétválasztani minket egymástól. Az este folyamán Harryvel aludtam és
beszélgettünk nagyon sok mindenről. Elképzeltük, hogy milyen lett volna az
életünk, ha együtt nőttünk volna fel. Milyen lett volna a közös születésnapi
zsúrunk és milyen sok csíntalanságot követhettünk volna el együtt és miként
akasztottuk volna már szinte ki Anne-t vagyis a vér szerinti anyámat.
Haragudtam Anne-re és a szüleimre is, amiért nem voltak képesek elmondani az
igazságot ilyen hosszú éveken át. Magamban azonban megfogadtam, hogy továbbra
is Marry-t és Joe-t tartom a szüleimnek, hiszen ők neveltek fel és támogattak
mindenben egészen idáig. Nem tudhatom, hogy szándékukban állt elmondani az
igazságot vagy pedig hazudtak volna életük végéig, de erre most már nem fogok
rájönni soha többé. A tényeken már mit sem változtatna, hogy szétválasztottak
minket a testvéremmel. Óvatosan a másik oldalamra fordultam és az arcomra
azonnal mosoly szökött. Harry göndör haja össze-visszameredezett a
halványkék színű párnáján, miközben még az igazak álmát aludta. A szívem kissé
összeszorult a gondolattól, hogy nem lesz több ilyen reggelem jó ideig. Sőt
hosszú ideig nem is fogom látni se őt sem a többieket a főiskola miatt.
Óvatosan egy puszit nyomtam az arcára, majd kimásztam az ágyból és lábujjhegyen
kimasíroztam a szobájából. Halkan csuktam be az ajtót és a szobám felé tartva
Liambe ütköztem. A sírás kerülgetett, amikor megláttam és szó nélkül igyekeztem
elhaladni mellette leszegezett fejjel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Látom Harryvel töltötted az éjszakát. Gratulálok Tiffany,
amiért visszaszaladtál hozzá. Tudod mit, ha annyira szereted, akkor legyél
vele. Nem fogok kettőtök közé állni. Csalódtam benned azt hittem te más vagy,
de ezek szerint pocsék emberismerő vagyok. – mondta és a hangjából csak úgy
sütött az undor.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam félreérted… - motyogtam, de ő azonnal a szavamba
vágott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem érdekel a magyarázkodásod Tiffany. Légy boldog vele,
de ne felejtsd el, hogy ki vigasztalt téged, amikor ő megbántott. – mondta és
otthagyott. A fal mellett a földre csúsztam és a könnyeimet nem tartottam
vissza tovább. Nem értem, miért nem tudunk viták nélkül élni békésen. Nem elég,
hogy ez kiderült rólam még Liam is tovább bonyolít mindent. Felkeltem a földről
és a szobám menedékébe menekültem. A fürdőszobában elvégeztem a reggeli
teendőimet, majd gyorsan felöltöztem. Behúztam a cipzárt az utolsó bőröndömön
is és elindultam lefelé. A konyhába belépve rámosolyogtam Lottiera és Niallre. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Muszáj elmenned? Olyan jó lenne, ha még pár napot
maradnál. Semmivel sem tudnánk téged meggyőzni, hogy maradj? – kérdezte Lottie,
miközben a kezemet szorongatta. Válaszul megráztam a fejemet és sajnálkozó
mosolyt küldtem felé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom Lottie! Nem visszaváltható a jegy és úgy érzem a
szüleimmel is beszélnem kell személyesen, de ígérem tartani fogjuk a
kapcsolatot. A fiúk amerikai turnéjára pedig ajánlom, hogy ott legyél és ha
Kaliforniában jársz látogass meg. – mondtam és átöleltem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Aj de az még olyan messze van. Mit fogok addig kezdeni a
legjobb barátnőm nélkül? – kérdezte, de a kérdése inkább költői volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hamar el fog telni az idő. – simított végig Niall a
barátnője hátán miközben egy mosolyt küldött felém. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt! – csoszogott be a konyhába Lou, miközben
szinte még aludt. A kávéfőzőhöz lépett és a répás bögréjét tele töltötte.
Nagyot kortyolt belőle és leült az asztalhoz. Lottie fecsegni kezdett arról,
hogy miket fogunk majd Kaliforniában csinálni, ha meglátogat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit fogunk ma csinálni? – kérdezte Lou érdeklődve.
Értetlenül néztünk rá, hiszen nem értettük mit szeretne. – Ez Tiffany utolsó
napja itt nem ülhetünk egy helybe siránkozva, hogy elmegy. Valamit csinálni
kellene. – magyarázta, majd hozzánk lépett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Főzzünk közösen és utána medencézzünk egyet. – javasolta
Niall. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Háromkor indul a gépem szóval a medencézés kilőve szöszi.
– húztam el a számat pedig jó ötletnek tűnt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- A francba. – csúszott ki a száján. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Menjünk el sétálni és ebédeljünk egy étteremben. –
tanácsolta Lou. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Srácok nekem tökéletes program az is, hogy itt vagytok
velem és a nappaliban vagy a kertben üldögélünk. – mondtam és a hűtőből
töltöttem egy pohár narancslevet. – Itthon megebédelünk és délután pedig
elindulunk a reptérre. Időben szeretnék kiérni. – mondtam és próbáltam
magabiztosnak látszani. Liam leizzadva lépett be a konyhába térdnadrágban és
egy szürke atlétában. Az izmai tökéletesen látszódtak a felsője alatt is. A
hűtőhöz lépett és kivett egy kis üveges ásványvizet. Beszédbe elegyedett Louval
és Niallel rólam pedig tudomást sem vett. Nagyon fájt, de én rontottam el.
Ahhoz pedig már nincsen bátorságom, hogy helyre is hozzam. A szememmel őt
figyeltem miközben Lottie fecsegését hallgattam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sziasztok! – jött be Harry is felöltözve. Óvatosan átölelt
és egy puszit nyomott az arcomra. – Hogy aludtál? – kérdezte halkan. Lottie
álla szinte a padlót súrolta és értetlenül pislogott ránk. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Volt már jobb éjszakám is. – vontam meg a vállamat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Történt valami baj? – kérdezte Lottie aggódva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Inkább kiderült az igazság egy elég fontos dologról. –
mondta Harry és megfogta a kezem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Juj! Együtt vagytok megint? – kérdezte szinte visítva.
Liam dühösen nézett ránk és a többiek tekintette is zavart volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az a helyzet, hogy… - Harry éppen elkezdte magyarázni a
történteket, de Liam szó nélkül fogta magát és feltrappolt a lépcsőn. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Testvérek vagyunk vagyis pontosabban ikrek. – nyögtem ki
és szívem szerint felfutottam volna Liam után. A többiek szája tátva maradt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis hogyan lehetséges ez? – kérdezte értetlenül Niall. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Anyu örökbe adta Tiffanyt a születésünkkor a
nagybácsikámnak. Tegnap tudtuk csak meg
szóval még nehéz mindkettőnknek elfogadni. – magyarázta Harry továbbra is, amíg
én az oldalához bújva hallgattam csak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg hasonlítotok egymásra. – morfondírozott Lou.
Ezután próbáltunk vidámabb témákra evezni. Öten álltunk neki a reggeli
elkészítésére, bár Niall inkább csak hátráltatta a rántotta sütését azzal, hogy
folyamatosan Lottie nyakát puszilgatta ezzel pedig Louis agyát húzta. – Horan
ha már elviselem azt, hogy a húgommal járj akkor annyit tegyél meg kérlek, hogy
nem a szemem előtt akarod megerőszakolni. Menjetek szobára vagy bánnom is én,
de ne inkább ne is érj hozzá úgy. – hadarta idegesen. Harryvel összenézve jót
nevettünk ennek a két majomnak a kötekedésén. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudjátok mit? Ti ketten menjetek és terítsetek meg anélkül,
hogy tovább szekáljátok egymást. – parancsolt rájuk Lottie. Harry a kakaók
elkészítésével foglalatoskodott. A reggelizés egészen jó hangulatban telt, akár
csak a nap további része. Hiányzott Liam közelsége és az is, hogy hozzá
bújhassak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A reggeli után a
kertben fociztunk és időnként kidőlve a fűben feküdtünk. Nem volt a legmelegebb
időjárás így hosszú ruhában kellett kint lenni, hogy véletlenül se fázzunk fel.
A tekintetem néha Liam szobája felé kalandozott és reménykedtem benne, hogy ő
is kijön. Aztán eszembe jutott, hogy miért is jönne ki? Hiszen azt sem tudja,
hogy pár óra múlva magam mögött hagyom Londont. A véleménye szerint olyan
vagyok, mint a volt barátnője Sophia. Pedig úgy elmondanám neki azt, hogy
félreértés történt, hiszen Harry csak a bátyám, de esélyt sem ad rá, hogy
elmagyarázzam neki. Erről pedig csakis én tehetek. Ebédre pizzát rendeltünk,
amit a teraszon fogyasztottunk el. Az evés után csak ücsörögtünk és a srácok
énekelni kezdtek az új albumukról, amiben biztos vagyok, hogy hatalmas
sikereket fog elérni. Lassan pedig készülődni kezdtem a repülőtérre. A srácok
segítettek levinni a bejáratig a csomagjaimat. Kissé fájó szívvel néztem körbe
a szobába. Az emlékek hada azonnal elöntötte az elmémet. Néhány emlék mosolyt
csalt az arcomra, amíg egyes emlékeken sírhatnékom támadt. Becsuktam magam
mögött az ajtót és ezzel lezártnak tekintettem a múltam egy részét. Liam esélyt
sem adott arra, hogy elbúcsúzhassak tőle így számára egy levelet hagytam a
szobámban a párnámon. Louis vezetett a repülőtér felé. Lottie ült elől amíg én
hátul Niall és Harry között ücsörögtem. A gépem indulása előtt egy órával
indultunk, hogy biztosan kiérjünk hiszen nem lehet tudni, hogy milyen
közlekedési bonyodalmak alakulhatnának ki, amik gátolnák a kiérésemet a repülőtérre.
Szerencsére negyed óra alatt épségben a parkolóba értünk. A srácok a kapucnikat
a fejükre húzták és napszemüveget tette magukra. Továbbra is segítettek a
csomagjaim cipelésében. Odabent viszont eljött a búcsú ideje. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ígérd meg, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. – ölelt át
szorosan Lottie.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt már megbeszéltük. – mosolyogtam rá. A barátnője után
engem ölelt meg Niall.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hiányozni fogsz csajszi. Vigyázz magadra nagyon és írj ha
tudsz és esetleg eszedbe jutok. – vigyorgott Niall és ügyetlenkedve átölelt.
Lou is elkapott és jó erősen átölelt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Amint landolt a géped ajánlom, hogy jelentkezz. Nem akarom
magam halálra aggódni miattad. Nagyon fogsz hiányozni Tif. Liamnek is, de most
egy kész bolond. Semmivel sem tudnálak még itt tartani? – kérdezte
reménykedve. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, sajnálom. Te is hiányozni fogsz Lou. Amint tudlak
hívlak skype-on. Vigyázz a többiekre és magadra is. – mondtam, miközben
felnéztem az arára. Louis után Harry vont magához. A karjait szorosan fonta
körém és úgy tűnt, mint aki nem akar elengedni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akarom, hogy elmenj. Azt akarom, hogy itt maradj
velem. – mondta akár egy hisztis kis óvodás. – Rettentően fogsz hiányozni
Tiffany. Megígérem, amint tudlak, meglátogatlak a főiskolán. Szeretlek. –
nyomott egy puszit az arcomra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te is hiányozni fogsz Hazza. Vigyázz te is magadra és
találd meg a boldogságot egy kedves és odaadó lány mellett. Beszélj Carlyval és
kérj tőle bocsánatot az akkori viselkedésedért. Ha valóban szeret téged, akkor
meg fog neked bocsátani. – biztattam és még egyszer átöleltem őket mielőtt
elmentek volna. Reménykedtem benne, hogy Liam felbukkan és átölel és minden
rendbe jön, mint a filmekben ilyenkor, de erre nem került sor sajnos. Miután a
többiek elmentek hosszas perceket töltöttem a terminálban arra várva, hogy
felbukkanjon Ő. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hölgyem, ha nem száll be most a gépbe, akkor attól tartok
lekési a járatot. – szólt egy úr. Aprót bólintottam és odaadtam neki a jegyemet
és felszálltam a gépre. A jegyem ablakmellé szólt így a kilátást kis ideig
élvezhettem. A könnyeimet immár nem tartottam vissza, hanem utat engedtem
nekik. Egy ideig figyeltem az alattunk elterülő Londont, amikor a gép emelkedni
kezdett, majd a fülhallgatómat a fülembe téve lehunytam a szemeimet és
felkészültem a hosszú útra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4>
~Liam Payne~</h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tudom gyerekesen és ostobán viselkedek, amiért nem vagyok
hajlandó szóba állni a saját barátnőmmel. Attól félek, hogyha továbbra is ezt
folytatom, akkor netán elveszítem őt. Azt pedig nagyon nem szeretném, mivel
nagyon szeretem őt, bár ezt furcsán fejezem ki iránta. A reggeli kis
beszólásomat inkább a féltékenység vezérelte, mint én saját magam. Amint
lehetőségem lesz rá ezért is elnézést kérek tőle. Bevallom rettenetesen fájt
azt hallani, hogy Harry még mindig nem közömbös számára. Egész nap a szobámban
feküdtem és csak ő járt a fejemben. Estére úgy döntöttem, hogy megpróbálom
kiengesztelni a borzalmas viselkedésem miatt. Úgy terveztem vacsorázni viszem
egy hajóra. Hallottam, amikor elmennek valahová az autóval, s amikor
meghallottam csapódni a bejárati ajtót rögtön lefelé kezdtem rohanni. Lent
azonban Tiffanyt sehol sem láttam csak a többieknek egy depressziósabb énjének
a változatát. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Veletek meg mi a fene történt? Tiffanyt merre hagytátok? –
kérdeztem tőlük értetlenül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- A reptéren van és a gépére vár. Megkért minket, hogy
hagyjuk ott magára. – mondta Harry. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hazamegy? De hiszen arról volt szó, hogy még jó pár napig
marad. – nyögtem ki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem akart tovább téged kerülgetni, amiért nem állsz vele
szóba. – mondta Lottie. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit érdekelte őt az, hogy nem beszélek vele? Hamar
visszatalált Harryhez. – motyogtam idegesen. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam Tiffany és köztem semmi olyasmi sincsen, mint amire
te gondolsz! Sőt elég helytelen lenne ha bármi lenne köztünk ugyanis ő a húgom.
Ha pedig most hagyod így elmenni, akkor nagy hibát követsz el. – mondta Harry. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor indul a gépe? – kérdeztem és közben már a cipőmet
rángattam magamra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Háromkor száll fel. Vigyázz a kocsimra kint áll. – dobta
nekem a kulcsot Harry. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam kifelé. A
közlekedési szabályokra nagyjából fittyet hánytam csak oda akartam érni a
reptérre időben. Valamiért mindig akkor kerülök rengeteg akadályba, amikor
éppenséggel sürgősen oda kellene érnem valahová. Az óra vészesen közeledett a
háromhoz én pedig kezdtem versenyt futni az idővel. Nem hagyhatom őt így
elmenni anélkül, hogy nem búcsúzott el tőlem. El kell, neki mondjam, hogy
mennyire szeretem és nem hagyhat el a rémes viselkedésem miatt. Szükségem van
rá mindennél jobban. Hiába nyomtam volna a gázt a közlekedési rendszer a levesembe
köpött. Akadozva is, de tíz perccel a gép indulása előtt megérkeztem a
reptérre. A parkolóban azonban felismertek és körém gyűltek. Néhány aláírást
osztottam és mosolyogni próbáltam a kamerákba. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Ne haragudjatok, de ha most nem megyek be oda, akkor
elveszítek egy számomra nagyon fontos lányt. – mondtam és próbáltam elindulni
befelé. Közben kérdések hada zendített el, hogy mégis milyen lány az és kicsoda
ő nekem. Nem válaszoltam egyikre sem, hanem csörtettem befelé. Szeretem a
rajongóinkat, de ő most mindennél fontosabb számomra. A terminálokon végig
rohantam, de az órámat megnézve láttam, hogy elkéstem. Sehol sem láttam őt és a
hangosbemondó is mondta, hogy a Kaliforniába tartó járat indulásra készen áll.
Az üvegnek dőlve figyeltem, ahogyan a gép emelkedni kezd. Szívem szerint
üvölteni tudtam volna, de helyette csak néztem, ahogyan a gép felszáll én pedig
nem tudtam tenni ellene semmit. Elveszítettem őt és egyszerűen fogalmam
sincsen, hogy mégis miként tudom őt visszaszerezni. Egy dologban biztos vagyok:
szeretem őt és valami módnál fogva vissza fogom szerezni. Bármit is kell tennem
érte, megteszem. <span style="font-size: 12pt;">Elszúrtam és addig nem tudok megnyugodni, amíg ezt
helyre nem hozom. Újra a karomban akarom őt tartani és számtalanszor a tudatára
adni, hogy mégis mennyire szeretem őt. Ezt pedig nem akarom tovább titkolni a
nagyvilág elől. El akarom mondani mindenkinek, hogy szerelmes vagyok belé és
senki mást nem akarok csak őt, de őt mindennél jobban.</span></div>
<span style="font-size: 12pt;"> </span>FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-48838866148822512632015-12-20T22:54:00.001+01:002015-12-20T23:02:09.927+01:00Thirty-fifthHi Guys!<br />
Hát meghoztam az új részt. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket. Minden egyes résszel egyre közelebb kerül a történet a végéhez. Körülbelül ezen kívül két rész és az epilógus várható. Addig is kellemes szünetet kívánok mindenkinek a részhez pedig jó olvasást!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<br />
<h3>
~Tiffany Mills~</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt4bQKxoN3VbLECG3mlMGMMzD_zMLVgAZdk_4_w2NAOTyNuMTf3s8Auy88YqugpFVrDuBLbqVT6qFZs_g5jxGBJKhpbXnUDkh53G1mGw_X42eh73JwEOTM9ACdvL03f5bmH-RteNJFucQ/s1600/687474703a2f2f693131322e70686f746f6275636b65742e636f6d2f616c62756d732f6e3137302f616361696e66696e69746965732f33335f7a707332336437646535652e6a7067.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt4bQKxoN3VbLECG3mlMGMMzD_zMLVgAZdk_4_w2NAOTyNuMTf3s8Auy88YqugpFVrDuBLbqVT6qFZs_g5jxGBJKhpbXnUDkh53G1mGw_X42eh73JwEOTM9ACdvL03f5bmH-RteNJFucQ/s320/687474703a2f2f693131322e70686f746f6275636b65742e636f6d2f616c62756d732f6e3137302f616361696e66696e69746965732f33335f7a707332336437646535652e6a7067.jpg" width="320" /></a>A hirtelen tartott buli óta már két nap is eltelt. Liam
pedig az óta nem hajlandó szóba állni velem. Hiába minden erőfeszítésem az
ügyben, hogy megmagyarázzam neki azt, amit Louisnak mondtam. Egyszerűen
hajthatatlan és elzárkózik előlem. Hiába a kedvenc mondásom, hogy „soha nem
adom fel” lehetséges, hogy most ezt az ügyet feladom. Liam jobbat érdemel
nálam. Egy olyan lányra van szüksége, aki teljes szívéből szereti és mellette
van mindig. Arra aki sosem képes őt megbántani. Szeretem őt, de elengedni
valakit a legnehezebb a világon, de ha szeretsz valakit el kell engedned. Éppen
ezért jutottam arra a következtetésre, hogy sokkal jobb lesz, ha nem várom meg
azt az időpontot, amit a távozásom idejének tűztem ki. Az internet segítségével
lefoglaltam egy helyet a holnap induló járatra. Éppen eléggé felforgattam az
életüket és nem szeretném ennél is jobban. Odakint erősen esős idő volt. Egy
hosszú farmerben és egy halvány rózsaszínű hosszú ujjú felsőben hajtogattam a
szekrényemből a ruhákat a bőröndjeimben. Közben a telefonomról halk zongoraszó
szólt. A könnyeim pedig a csomagolás közben fokozatosan potyogni kezdtek. Halk
kopogás hallatszót az ajtó másik feléről. Próbáltam eltüntetni annak a
bizonyítékát, hogy sírtam volna ám az ajtó hirtelen kitárult és Louis lépett be
rajta. Maga után becsukta az ajtót és értetlenül nézte a szanaszét heverő
ruháimat és a félig meddig megpakolt bőröndjeimet. Kérdőn felvonta a
szemöldökét miközben a kék szemeit rám emelte. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudhatnám, hogy hova csomagolsz? Tudtommal még hat napod
van a géped indulásáig. – fonta össze a karjait a mellkasa előtt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap indul a gépem délután háromkor. – motyogtam és nem
tudtam ránézni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tiffany mond, hogy szívatsz! Kurvára nem vicces szóval
ezzel ne szórakozz! – förmedt rám ám a hangja elhaló volt és kissé csalódott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, Louis én ezt nem bírom itt tovább. Haza kell
mennem, értsd meg. Elcsesztem Harryvel és Liammel is… egyikük sem áll velem
igazán szóba. Liam is inkább elkerül szóval jobb ha elmegyek és nem kell úgy
tennie mintha ott sem lennék ahol ő van. Ha elmegyek, akkor talán boldog lehet
és nem kell magát kellemetlenül éreznie, ha véletlenül nem sikerül elkerülnie.
– magyaráztam és a könnyeim ismét kibuktak belőlem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát te bolond vagy! Komolyan! Nem veszed észre, hogy
mindketten szeretnek téged?! Ők is bolondok és te is az vagy! Mindhárman
megérdemelnétek egymást. Pakolj szépen ki ezekből a táskákból, mert nem mész
holnap sehova. Ha kell megkötözlek és összebilincsellek azzal a két idiótával.
– hadarta és próbált nyugodtnak látszani. – Bocs ez rossz vicc volt. – tette
hozzá és a Nick-es ügyre utalt vele. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Louis én el akarok menni innen. Hazamegyek, és nem
fogsz tudni meggyőzni az ellenkezőjéről. – mondtam és egy újabb adag ruhát
helyeztem a bőröndbe. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Fogadunk, hogy megtudlak?! – kérdezte, de inkább hangzott
költői kérdésnek. Elengedtem a fülem mellett és folytattam a csomagolást. Ő
pedig szó nélkül magamra hagyott. A nap telésével Louis megpróbált hatni rám
úgy, hogy Lottiet és Niallt is beküldte hozzám. Egyikük sem akarta azt, hogy elmenjek,
de egyszerűen hajthatatlan és makacs voltam. Idővel talán belátták, hogy ezt
most komolyan gondolom. Az est közeledtével a csengő hangját hallottam, de nem
szándékoztam lemenni és megnézni, hogy vajon ki lehet az. Csendben ültem a
szobámban a nagyjából becsomagolt holmiijaim között. Halk kopogás hallatszót
majd egy ,,gyere be” mormolás után az ajtó kinyílt és egy nem várt személy
lépett be rajta. Amint megláttam szó nélkül pattantam fel és öleltem át
szorosan. Az ölelése kellemes volt és megnyugtató. Néha még az anyukám
ölelésénél is jobban szerettem az övét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Anne olyan jó látni téged. – motyogtam szorosabban
öleltem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Téged is angyalom. Hallom van valami baj, ami miatt itt
akarod hagyni a srácokat és haza utazol. Mi a gond édesem? – kérdezte és
finoman simogatni kezdte a hajamat.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bonyolult az egész igazából. – húztam el a számat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát akkor helyezzük magunkat kényelembe és hadd halljam. –
ültetett le az ágyra és a teljes figyelmét rám szentelte. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam és én még a közös nyaralás alatt összejöttünk. Most
azonban nagyon úgy fest, hogy ennek ami köztünk van vége. Nagy bolondságot
csináltam Anne…- hadartam és próbáltam kertelni, de rájöttem, hogy el kell neki
mondanom mindent. – Az a helyzet, hogy amikor Harryvel ott voltunk nálad valami
különös dolog történt köztünk… valami furcsa vonzalom. Ami tulajdonképpen akkor
kezdődőt amikor idejöttem. Miután hazajöttünk ide járni kezdtünk titokban.
Senkinek nem mondtuk el csak mi tudtunk róla. Tudtuk, hogy mások számára
elítélő lenne hiszen abban a tudatban nőttünk fel, hogy unokatestvérek vagyunk,
de magunkat azzal nyugtattuk, hogy nem vér szerinti ez a kapcsolat. Néhány
héttel később volt egy nagy összeveszésünk, aminek a következtében
szakítottunk. – hadartam és közben a takaróm szélét birizgáltam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval rólad beszélt mindig Harry, hogy mennyire odavan
érted. A lány nevét sosem mondta meg. – mondta, de nem mertem ránézni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval akkor mindent elmondott neked kivéve azt, hogy
rólam van szó? – kérdeztem félénken. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy mondod. Tiffany van valami, amiről úgy érzem
tudnotok kell Harryvel. Lent ül a nappaliban szeretném, hogy le gyere velem és
elmondhassam nektek. – mondta én pedig a kérését teljesítve követtem. Louis a
konyhából leskelődött, amíg Harry a kanapén ülve nyomkodta a telefonját. Amikor
leültem a fotelba rám emelte a tekintetét, majd ismét a telefonjának szentelte
a figyelmét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? – kérdezte Harry az édesanyjától, miközben az
érintőképernyős telefonján írogatott valakinek. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom, hogy mégis mi volt ez az egész köztetek, amiről
Tiffany az előbb beszámolt és jó pár héttel ezelőtt névtelenül te is Harry, de
nagyon nem volt helyes. Talán már régebben el kellett volna mondanom nektek, de
nem akartuk azt Joeval és Marryvel, hogy a tetteink miatt megutáljatok minket.
Sok mindenben egyformák vagytok, amiket tudtok is természetesen. A szívetek
mélyén pedig sejthetitek azt, hogy mire szeretnék kilyukadni… - mondta,
miközben fel-le mászkált. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én ebből egy kukkot sem értek! – ráncolta össze a
szemöldökét Hazza. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan annyi idősek vagytok és ugyan azon a napon van a
születésnapotok. Hasonló dolgokat szerettek és a szemetek is egyforma zöldes
árnyalatú… - sorolta Anne nekem pedig kezdett oszladozni az a bizonyos és
rejtelmes köd. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne merészeld kimondani Anne. – mondtam és minden erőmre
szükség volt, hogy nyugodt maradjak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Testvérek vagytok méghozzá ikrek. – mondta bennem pedig
valami összetört. A könnyeim fokozatosan kezdtek hullani a szememből és levegőt
is nehezen kaptam. A tenyereim izzadni kezdtek és a torkom is elszorult.
Egyszerűen nem tudtam elhinni azt, amit mondott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4>
<o:p> </o:p>~ Harry Styles~</h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf3f-eine48vKLgYa-CiuNSBp41u1_dtbKDvtnuoaqnaXiafDeT4K-6a8Jl7KgisN2aaPqU0mfXzYMXmYypFwnh7Yo6zktbbeQDtvGG-rTX0DYCXm-7d4G2AaS6Fqhn6bmayLRbBp0jxo/s1600/82111giveittimelovephotoloveimageholdinghands.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf3f-eine48vKLgYa-CiuNSBp41u1_dtbKDvtnuoaqnaXiafDeT4K-6a8Jl7KgisN2aaPqU0mfXzYMXmYypFwnh7Yo6zktbbeQDtvGG-rTX0DYCXm-7d4G2AaS6Fqhn6bmayLRbBp0jxo/s320/82111giveittimelovephotoloveimageholdinghands.jpg" width="320" /></a>Fájdalom. Harag. Düh. Ingerültség és csalódottság. Ezek azok
az érzelmek, amiket jelenleg csak érezni tudtam. Egyszerűen hihetetlennek tűnt
az egész történet, amivel anyám elő állt. Nem tudtam elhinni, hogy az a lány,
akibe tényleg bele szerettem a vér szerinti húgom legyen. Vagyis az
ikertestvérem, akit anyám a születésünk után a nagybácsikámnak adott akár egy
ajándék kiskutyát. Közel húsz éve éltem én és Tiffany is abban a tudatban, hogy
mostoha unokatestvérek vagyunk. Túlságosan bonyolult és nevetséges volt ez az
egész helyzet. Szívem szerint ordítottam volna anyámmal, amiért ilyen
hazugságban nevelt fel. Átverve éreztem magamat és nem tudtam eldönteni, hogy
az eddigi életemből mi igaz és mi nem. Viszont ordibálás helyet csak ültem a
kanapén elszörnyedve és a kitörni készülő könnyeim ellen harcoltam. A fotelban
ücsörgő lány pedig nem küzdőt ellenük és a sós könnycseppjei szabályosan
potyogtak a gyönyörű szeméből. A bőre most sápadt volt és a levegőt is kapkodva
vette. Sosem láttam ennyire sírni még sosem. Szívem szerint beültettem volna a
kocsimba és elhajtottam volna vele valami csendes és eldugott helyre ahol
nyugalom venne minket körül és rendezni tudnánk a gondolatainkat. Kérdések
száza kavargott a fejemben, amiket fel szerettem volna tenni édesanyánk részére,
de nem találtam a hangomat. Az öklömet ökölbe szorítva ültem és vártam, hogy ő
kezdjen bele a mesélésbe hiszen ennyit megérdemlünk, hogy immáron az igazsághoz
jussunk. Azonban nem az ő hangja törte meg a csendet, hanem Tiffany. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? – kérdezte egyszerűen és próbálta minden erejével
visszafogni az újabb kitörni készülő zokogását. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Higgyétek el nem volt más választásom. Ha lett volna,
akkor szerintetek önszántamból oda adtam volna a lányomat a fivéremnek?
Fiatalon estem teherbe véletlenül. A fogantatásotok után kicsivel apátok úgy
döntött, hogy elhagy és nem vállal értetek semmiféle felelősséget. Nem állt
készen arra, hogy apa legyen. A nagyszüleitekkel pedig nem igazán ápoltam
akkoriban jó viszonyt és azt javasolták, hogy vetesselek el titeket. De nem volt szívem ahhoz, hogy megöljelek
benneteket. Anyagilag sem álltam valami jól. Közben Joe és Marry rengeteget
próbálkoztak, hogy gyerekük legyen, de nem jártak sikerrel. Amikor pedig
kiderült, hogy ikrek növekednek a pocakomban Joe felajánlotta, hogy
egyikkötőket örökbe fogadják, ha benne vagyok. Rengeteget gondolkodtam azon,
hogy mi lenne a helyes. Ha szétválasztalak titeket már újszülött korotokban
vagy pedig nagy anyagi küszködések árán felnevellek titeket együtt. Végül pedig
a születésetek után, amikor a karomban tartottalak benneteket tudtam dönteni.
Ahogyan váltogattam köztetek a tekintetem és láttam, ahogyan Joe miként
gyönyörködik Tiffany kis csöppnyi arcában ott határoztam el, hogy Harryt tartom
meg. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen nehéz volt meghoznom a döntést. De
amikor már nagyobb lettél Joe és Marry mindig elhoztak téged megmutatni. Amikor
együtt játszottatok a homokozóban csakis az járt a fejemben, hogy mi lett
volna, ha nem adlak oda nekik és téged is én nevellek fel. Féltünk, hogy mi lesz akkor, ha nagyobbak
lesztek és kezditek észrevenni a hasonlóságokat egymáson. Ezért is döntöttek
úgy Joe-ék hogy Amerikába költöznek. Évente egyszer meglátogattak minket így
olyankor mindig láttalak. Higgyétek el nem volt könnyű a helyzet. Nem is
gondolnátok hány éjszakát virrasztottam illetve sírtam álomba magam ez miatt. Egy
anya számára a legrosszabb a világon, ha a nem lehet a gyermeke mellett. –
hadarta és az ő könnyei is előbukkantak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hiszem el, hogy képes voltál eltitkolni előlem, hogy
van egy húgom! Tudod, hogy hány évet vettél el tőlünk, amit együtt tölthettünk
volna? Pár hónap híján majdnem húsz évet! Ezeket az éveket pedig soha nem
fogjuk visszakapni! – fakadtam ki dühösen és a hangom egyre feljebb szökött. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Megértem, hogyha dühös vagy. Én is az lennék a helyedben,
de szeretném, hogy megértsétek, hogy miért tettem azt, amit tettem. Kénytelen
voltam rá, ha nem akartam mindkettőtöket elveszíteni. – mondta és helyet
foglalt a kanapén. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te pedig azt nem tudod, hogy milyen érzés most arra
gondolni, hogy a tulajdon húgommal csókolóztam számtalanszor. – fakadtam ki és
hirtelenjében felpattantam és mászkálni kezdtem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Levegőre van szükségem. – állt fel Tif is és elindult
kifelé a hátsó teraszra. Magamban forrtam a dühtől és a csalódottság is eléggé
szíven ütött. Viszont az érzéseim Tiffany iránt azonnal irányt változtattak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry kérlek maradj! – fogta meg a kezem amikor elindultam
én is kifelé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hagyj! – ráztam le a kezeit magamról. Tudom, hogy bunkón
viselkedek most vele és később bűntudatom is lesz miatta, de most más mellett
kell legyek. Most a húgom mellett kell, hogy legyek. Óvatosan nyitottam ki az elhúzatós
ajtót. Tif az egyik karosszékben ült és könnyes szemekkel nézte az eső
zuhogását. – Nem gond ha én is ide ülök? – kérdeztem meg tőle, amikor a
közelébe értem. A fejét halványan megrázta, de nem nézett rám. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te el tudod ezt hinni, hogy mi testvérek vagyunk? –
kérdezte és továbbra is maga elé meredt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát nem igazán… Olyan furcsa szerelmes voltam a saját
húgomba. – rázom meg a fejem és próbálok egy erőltetett mosolyt varázsolni az
arcomra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én meg ezek szerint nem vagyok egyszerű zabigyerek. Mindig
is arra vágytam, hogy legyen egy testvérem és ezek szerint végig itt volt az
orrom előtt. Miért nem tudtunk rájönni korábban erre? Hiszen visszagondolva
annyira nyilvánvaló volt minden. – mondta és kifújta a levegőt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem gondolhattuk volna, hiszen még szinte kölykök voltunk.
A fene se gondolta volna, hogy van egy húgom, akit anyám örökbe adott a
testvérének. – morogtam és megfogtam Tif kezét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Holnap délután fogok hazarepülni. – motyogta, ami engem
szinte azonnal megrázott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Micsoda? De úgy volt, hogy hat nap múlva indul a géped!
Nem mehetsz el most csak úgy? Ez miatt mész el? Tiffany most van a legnagyobb
szükségünk egymásra… nem hagyhatsz most csak így itt. Liammel mi lesz? Ő rá sem
gondolsz? – hadartam és kezdtem kétségbeesni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Komolyan sajnálom Harry, de éppen Liam miatt megyek el.
Hallott egy kényes beszélgetést Louisal, ami éppen rólad szólt. Azóta pedig nem
hajlandó szóba állni velem ha észrevetted volna. – szinte suttogva mondta az
egészet és a hangja elkeseredett volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi volt olyan dolog ami rólam szólt és Liamet ennyire
szíven ütötte? – kérdeztem értetlenül. Hosszas percek teltek el mire Tif mély
levegőt vett és szólásra nyitotta az ajkait. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az, hogy még nem tudtalak elfelejteni hiába is szerettem
volna. – ez a mondata pedig engem azonnal ledöbbentett. Tudtam, hogy nem
alkalmas erre a mostani helyzet, hogy ezt a témát boncolgassuk, de mégis
kiszökött a számon. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha most ez nem derült volna ki… hogy mi testvérek vagyunk…
lett volna még esélyem nálad és engem választanál helyette? – kérdeztem a
megfelelő szavak után kutakodva. Tiffany nem tudott egyből válaszolni. Hosszas
másodpercek teltek el amik szinte örökkévalóságnak tűntek számomra mire ismét
megszólalt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom Harry. Erre nem tudok válaszolni mivel ez az
egész olyan bonyolult. Főleg most nem tudok válaszolni erre ebben a
lelkiállapotban, amiben most vagyok. Azonban egy dologban biztos vagyok. Nem
szabad puszta testvéri szeretetnél többet éreznünk egymás iránt. – hadarta és
az ajkába harapott. Ezek után csak csendben ültünk egymás mellett miközben a
másik kezét szorongattuk. Bevallom kurva szar érzés megtudni, hogy az eddigi
életemet hazugságban töltöttem. Ezeket az éveket sehogyan sem fogjuk tudni
visszaszerezni, de még épp időben tudtuk meg ahhoz, hogy még igazi jó testvérek
legyünk. Még ott tudok lenni számos dologban Tiffany mellett, mint például a
pasijait szépen meg tudom fenyíteni olyan Styles módon. Az a lényeg, hogy
tudjuk már az igazságot és azt is tudjuk mélyen a szívünkben, hogy mindig
számíthatunk a másikra. Támogatni és segíteni fogjuk egymást, bármiről is
legyen szó. Hiszen ez a testvérek dolga. Igaz nem igazán tudom, hogy milyen is
egy jó testvéri kapcsolat, mert ez az egész újdonság mindkettőnk számára. </div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-25414284103362526842015-12-14T22:48:00.001+01:002016-01-07T18:19:14.387+01:00Thirty-fourth<div style="text-align: justify;">
Hi Guys!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy is kezdhetném?! Szörnyen röstellem magam, amiért elég hosszú ideig eltűntem. Az iskola mellett elég kevés időm jut az írásra és ihletem sem igen volt mostanában. Jó hír, hogy mindjárt téli szünet csupán pár nap. Ezt már féllábon állva is kitudjuk bírni. A szünetben igyekszek megírni a hátralévő részeket és talán szilveszterig be is tudnám fejezni a blogot. Vagyis a terveim eddig így néznek ki. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat is egyaránt.Kitartást a sulihoz a szünetig. Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi</div>
Fanni~<br />
<br />
<br />
<h3>
~Liam Payne~ </h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD3A2wqCKemqIlwx_sM5o0mfOTPS_riOo3QMMFT4dqJPSw4591zRKcQsUq3Jbp3YWkJe9E9_nB6W79FvJiwOqGwsPLunxXYjiZC1lM957HwZ4Ax0-RQi2D4LKaVCTXsEyNE6D3R7P2UEs/s1600/tumblr_mx6b0mcKyM1sb1bm4o2_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiD3A2wqCKemqIlwx_sM5o0mfOTPS_riOo3QMMFT4dqJPSw4591zRKcQsUq3Jbp3YWkJe9E9_nB6W79FvJiwOqGwsPLunxXYjiZC1lM957HwZ4Ax0-RQi2D4LKaVCTXsEyNE6D3R7P2UEs/s320/tumblr_mx6b0mcKyM1sb1bm4o2_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Széles mosollyal az arcon ébredtem napok óta először. A
fejemet oldalra hajtva láttam, hogy Tiffany még békésen szuszog mellettem.
Olyan békés, ártatlan és gyönyörű volt egyszerre akár egy angyal. Imádtam őt
nézni, amikor aludt és a szépségében gyönyörködni. Olyan megnyugtató érzés volt
őt magam mellett tudni. Forgolódni kezdett, mint mindig mielőtt felébredne.
Óvatosan simogatni kezdtem az arcát miközben a vállán apró puszikat hagytam.
Majd a szemeit lassan kinyitotta és a gyönyörű mosolyát is megvillantotta felém
amivel minden alkalommal elkápráztat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt szépségem! – köszöntem neki és megvillantottam
felé egy vigyort. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt! – nyomott egy puszit az arcomra, majd a fejét
a mellkasomra hajtotta. A karjaimat köré fontam és szorosan öleltem magamhoz. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hogy aludtál? – kérdeztem érdeklődve miközben kifésültem
az arcából egy kósza hajtincset. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Így remekül. – mondta majd a fejét felemelve mosolyt
villantott felém. – Hiányozni fog ez, hogy veled alhassak. Körülbelül egy hét
múlva indul a gépem. Nem akarok elmenni, de muszáj lesz. Hogy fogjuk tartani a
kapcsolatot? – kérdezte és a könyökére támaszkodva nézett a szemeimbe. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te is rettenetesen fogsz hiányozni nekem édesem. Nem tudom
még, hogy pontosan mi lesz, de megoldjuk. – csókoltam bele a másik tenyerébe,
majd az ujjainkat összefontam az övével. – Most viszont élvezzük ki az időt.
Most viszont ideje lenne felkelni és reggelizni valamit. Később még átjönnek a
srácok is, hogy beszélgethess még velük. Szeretnének téged jobban megismerni. –
mondtam miközben a szabad kezemmel az arcát simogattam. Tif álla pedig szinte a
földet súrolta a döbbenettől. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Úgy érted, hogy a 5SOS tagjai szeretnének engem megismerni
jobban? Ezt el sem tudom hinni. De hiszen nem is vagyok valami nagy szám és még
érdekesnek se mondható… - kezdett bele azonban félbeszakítottam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Édesem te még mindig nem látod magad tisztán. Gyönyörű,
okos, kedves és megértő vagy. Azt hiszem, önző leszek és nem foglak elengedni
és itt tartalak örökké, hogy csak velem legyél. – mondtam miközben szélesen
vigyorogtam rá. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem is hangzik rosszul. – kacsintott rám
ellenállhatatlanul, amitől az önkontrollomat szinte teljesen elveszítettem. Az
ajkamat az övére tapasztottam és mohon kezdtem falni. Tiffany ülő helyzetbe
tornázta magát, azonban az ajkaimtól egy pillanatra sem szakadt el. A csípőmre
ült és a kezeivel a mellkasomra támaszkodott. A haja szinte függönyként omlott
az arcunk köré. A kezeim a derekán pihentek és akaratom ellenére is elkezdtem a
pólóját felfelé húzni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szép jó reggelt cukorborsóim! – vágódott ki az ajtó, amin
Louis lépett be nagy vinnyogással. Mi pedig úgy váltunk szét egymástól, mint
akikbe a villám csapott. – Hoppá csak nem megzavartam itt valamit?! –
vigyorgott ránk mindent tudóan, majd leült az ágy végébe. Tiffany szégyenlősen
bújt az oldalamhoz miközben a takarót magára terítette és az arcát a párnájába
fúrta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tomlinson neked nem szokásod kopogni? – kérdeztem tőle
költőien. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ennyi erővel én azt kérdezhetném tőletek, hogy nem
szokásotok bezárni az ajtót, amikor éppen huncutkodni van kedvetek. – mondta
felhúzott orral én pedig úgy éreztem, hogy szívem szerint fejbe csapnám saját
magamat. – Egyébkén pedig unatkozom ezért jöttem ide hozzátok. Lottie és Niall folyamatosan
csak smárolnak és nem foglalkoznak velem. Harry a szobájába fekszik és depizik.
De látom ti sem vagytok jobbak, mint az a kettő jómadár odalent. – sóhajtott
drámaian. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baja Harrynek? – kérdezte Tif aggódva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekes. Nem lett volna szabad kikotyogjam. A szokásos
problémáira tippelek, de majd túlteszi magát rajta. – mondta miközben a
szőnyeget fixírozta. Nekem pedig azonnal leesett, hogy mi is az a dolog, ami
annyira böki Harry barátunk csőrét. Még mindig szerelmes méghozzá az én
barátnőmbe. Nem fog ennek jó vége lenni, ha megjátssza csupán, hogy nem zavarja
ez az egész, ami köztem és Tif között van, miközben ő odabent fortyog a
féltékenységtől. Kezd most már nagyon elegem lenni a viselkedéséből, hiszen nem
ilyenek ismertem meg egyáltalán évekkel ezelőtt. Vissza akarom kapni azt a
Harry Styelest, aki minden héten más nőket hozz haza és nem érdeklik a komoly
kapcsolatok. Én pedig papolhatok neki arról, hogy ez miért is nem helyes és
felelőtlen cselekedet. Azelőtt azt hittem, hogy az üres falakhoz beszélek,
amikor a komoly kapcsolat előnyeiről magyaráztam neki és arról, hogy hagyjon
fel ezzel az egy éjszakás kalandos életformával. Most valahogy visszasírom az a
Harryt magamban. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Beszéljek vele? – kérdezte Tiffany. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. – vágtam rá hirtelen,
amire Tif rögtön felém kapta a tekintetét. Nem akarom, hogy ő beszéljen
Harryvel arról, hogy érez-e még valamit iránta. - Inkább én beszélnék vele, ha
nem gond. – tettem hozzá és köhintettem egyet. Louis mindent tudóan tekintett
rám.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tif szerintem is jobb, ha Liam beszélne vele. Ez olyan
fiús ügy, ha érted mire gondolok. Jobb, ha te ebből kimaradsz. – mondta és
megfogta a barátnőm kezét. Kissé szúrós szemekkel néztem rá, de tudom, hogy
Louis csak barátként tekint rá főleg ezek után, hogy tudja, mennyire szeretem
ezt a csodálatos lányt. Nem fogom engedni, hogy bármi is közénk álljon és
elválasszon tőle. Számomra ő a jelenem és a jövőm. Vicces hogyha a jövőmre
gondolok akkor csak vele tudom elképzelni igazán. Egy jó öt év múlva örülnék
neki, ha már a feleségem lenne és utána nem sokkal megszületne az első kis
tündéri kisbabánk. Mindennél jobban vágyom erre a jövőben. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem beszélhetek én? Tudom Liam féltesz attól, hogy
Harry érez irántam valamit. Majd beszélgetés közben elcsavarná a fejemet és
szívesebben lennék vele. Így van igaz? – kérdezte és úgy éreztem beletrafált a
dolgok közepébe és a lényegre tapintott. Aprót bólintottam és lesütöttem a
szemeimet. – Hát nem érted valóban. – hallottam a hangján, hogy csalódott.
Közben azt is jól hallottam, hogy Louis csendesen szó nélkül távozik a
szobából. – Liam én téged szeretlek! Sokszor úgy érzem, hogy én sokkal jobban
szeretlek téged, mint te engem. Minden percben attól rettegek, hogy mikor
veszed észre, hogy bennem nincsen semmi különleges és mikor határozod el, hogy
elhagysz egy másik lányért, akinek az élete sokkal izgalmasabb és színesebb,
mint az enyém. – ekkor már rá néztem és a szívem minden szavánál egyre jobban
összeszorult. A gyönyörű szemei könnyekkel voltak teli. Nem tudtam tovább
hallgatni ezt ahogyan magáról beszélt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tif… - suttogtam őt megszakítva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Még várj. – mutatta fel az egyik ujját. – Ezzel az
egésszel csak annyit akartam kimondani, hogy sosem szerettem még senkit
ennyire, mint téged. Nagyon-nagyon szeretlek Liam! – mondta és az első könnyei
azonnal utat törtek maguknak. Szó nélkül öleltem át szorosan és az ajkaimat az
övére nyomtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Rosszul hiszed, ha azt gondolod, hogy kevésbé szeretek én
téged, mint te engem. – mondtam miután az ajkaink szétváltak egymástól
levegőhiány miatt. – Te vagy nekem a mindenem érted? Szeretlek mindennél
jobban. – mondtam magabiztosan majd az arcát a két tenyerem közé véve csókoltam
meg ismét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom elrontani a pillanatot, de a srácok most
hívtak, hogy tízperc múlva itt vannak. – dugta be a fejét Lou. Válaszadásképpen
egy párnát dobtam felé, de mire a párna a közelébe ért ő már visszacsukta az
ajtót. Így a párna halk puffanással a földön kötött ki. Tiffany jókedvűen
kuncogott a remek dobóképességemen. Csendben felkelt és a fürdőszobája felé
vonult. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hova ilyen sebesen szép hölgy? – kaptam el a derekánál és
a nyakába csókoltam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Zuhanyozni és készülődni mivel normálisan szeretnék
kinézni, ha találkozok a srácokkal. – mondta mosolyogva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A zuhanyozás remekül hangzik. Azonban úgy vélem
kötelességem veled tartani és vigyázni rád, hiszen egy ilyen ifjú és gyönyörű
hölgyre rengeteg veszély leselkedhet a zuhanyzókabinban. – mondtam és
meghajoltam előtte a mosolyomat visszatartva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, most ezt az ajánlatot kénytelen leszek
visszautasítani, mivel kevés az időnk most és nem csak egyszerű zuhanyozás
lenne belőle. – kacsintott rám én pedig hirtelen egy pillanatra megdermedtem.
Számomra még újdonság, hogy Tiffany ennyire nyílt velem szemben. Eddig azt
hittem kerüli a témát és esetleg megbánta azt, ami a nyaraláson történt azon a
bizonyos éjszakán, amikor az ártatlanságának a kulcsát a kezembe nyomta. – Most
viszont várj meg itt nyugodtan. – nyomott egy puszit az arcomra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szavadon foglak! – kiáltottam utána, mielőtt még
becsukhatta volna a fürdőszobájának az ajtaját. Napról-napra és percről-perce
egyre jobban csak szeretem őt mindennél jobban. Mindig meg tud lepni valamivel,
amikor már azt hittem róla, hogy ismerem a teljes énjét. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<h4 style="text-align: justify;">
~Tiffany Mills~</h4>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcTP6ysRVUdKpeeivQOl3pdCQ62I7MTsbXkkGxSOAKlBXsUcEQuMufq8TOC25_Wjd1fLXAo_5mhFI1DXwMdo2MQLPyO1dKYgDRvn9Ovr8GYQ8s6M8HuusEIuqZGx29K_YwBwaY1WOIokg/s1600/tumblr_inline_mnoyg5FeGh1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcTP6ysRVUdKpeeivQOl3pdCQ62I7MTsbXkkGxSOAKlBXsUcEQuMufq8TOC25_Wjd1fLXAo_5mhFI1DXwMdo2MQLPyO1dKYgDRvn9Ovr8GYQ8s6M8HuusEIuqZGx29K_YwBwaY1WOIokg/s320/tumblr_inline_mnoyg5FeGh1qz4rgp.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Sosem gondoltam, hogy valaha lesz olyan személy az
életemben, akit annyira fogok szeretni, hogy azt szavakban sem lehet kifejezni.
Ha nincs mellettem, akkor örökösen körülötte forognak a gondolataim. A
mozdulataink pedig szinte mágnesként működnek. Ha mellettem van akkor a szívem
oly hevesen dobog, hogy majd’ kiugrik a mellkasomból, amíg a gyomromban
pillangók ezreinek bizsergető szárnycsapkodásait érzem. Ezelőtt rengeteget
olvastam erről az érzésről és több rendező próbálta a mozivászonra vetíteni ezt
az érzést. Az azonban semmit sem ad át arról pontosan, hogy milyen is
valójában. Az életemnél is jobban szerettem Liamet és minden egyes porcikám ő
utána sóvárgott kétségbeesetten. Olyan volt ő számomra akár egy drog. Ami
minden egyes alkalommal egyre erősebben hatott rám. A gondolataimat pedig
bilincsbe ejtve saját magára összpontosította. Minden egyes percet ki akartam
használni, amit vele tölthettek mielőtt visszautaztam volna Kaliforniába. A
jelenre koncentráltam csupán és nem agyaltam azon, hogy mit fog rejtegetni
számunkra a jövő. Percekig folyattam magamra a langyos hőmérsékletű vizet mire
az orchidea illatú tusfürdőm után nyúltam, amit szétkentem az összes szabad
porcikámon. Az illata kellemes hatással volt rám, de jobbnak véltem, ha elzárom
a csapot és készülődni kezdek. Fogalmam sincsen, hogy mégis miként érdemeltem
ki Liam szerelmét, azt pedig pláne nem, hogy az egyik legkedvesebb
együttesemnek a tagjainak az érdeklődését miként váltottam ki. Még a legvadabb
álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok velük. Miután
elzártam a csapot egy törülközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból.
Tiszta ruhát azonban elfelejtettem behozni így kénytelen voltam ezt a vékony
textildarabot magamon szorongatva dugtam ki a fejemet óvatosan az ajtón. Nagy
megkönnyebbülés volt amikor Liamet nem találtam a szobámban. Gyorsan
felöltöztem és a hajamat egy copfba kötöttem a fejem tetejére. A szemeimet csak
felül kihúztam és szempillaspirált vittem fel. A hajam jobbra-balra libegett,
amikor a lépcsőn siettem lefelé. Az utolsó lépcsőfoknál azonban megbotlottam és
kis híján hasra estem, de Harry éppen idejében kapott el, amikor a nappaliból
kifelé sétált. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Köszi. – habogtam és a rémülettől kissé nehezen kaptam a
levegőt és a szívem is gyorsabban vert. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hányszor kell neked elmondani azt, hogy vigyázz magadra
jobban? A legegyszerűbb megoldás lenne téged körbetekerni buborékos fóliával és
az legalább megvédene téged az ügyetlenkedésedtől. – nevetett rajtam jókedvűen
miközben a fejét rázta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hahaha nagyon vicces vagy Harry! – nyújtottam ki rá a
nyelvem amikor elengedett. A párbeszédünknek Liam és Louis is szemtanúja volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? – kérdezte Liam amikor mellé értem, de a
kérdését inkább Harrynek intézte. Szó nélkül bújtam oda hozzá és a karjait
szorosan, de mégis gyengéden fonta körém. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szokásos bénázása. – nevetett ismét a göndör. Idegesen
néztem rá mivel kezdett elegem lenni abból, hogy engem szekál. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Befejeznéd végre? Nem történt semmi bajom! Nem értem miért
kell a bolhából elefántot csinálni! – fakadtam ki akaratom ellenére. A
hangomból pedig kissé sugárzott az ingerültség. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Bocs, hogy foglalkozok és törődök veled! Bocs, azért mert
nem akarom, hogy bármi bajod essen! Tényleg… - kiabált, amitől kissé
összerezzentem a barátom karjai között. Tudom nem kellett volna kiakadnom, mert
igaza van. Valóban ügyetlen vagyok, de nem tudok ellene tenni semmit. Szerintem
már megszokhatta volna tőlem. Harry dühösen trappolt felfelé én pedig
kibontakoztam Liam öleléséből és a hátsóudvarra vonultam. Leültem a hintára és
csendben lökődtem magam a földtől. Jó ideig csendben ültem és az égen repülő
madarakat szemléltem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hé Tif minden oké? – jött közelebb Louis. – Mi volt ez az
egész odabent? – kérdezte, amikor leült mellém a másik hintába. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Egyszerűen csak megint kezdődik az, hogy
örökösen szekál, hogy milyen ügyetlen vagyok és s a többi. Én csak… - kezdtem el
hadarni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szereted. – jelentette ki Louis, amire én a fejemet
azonnal felkaptam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy szeretem hiszen az unokatestvérem. – mondtam,
miközben a cipőm orrát tanulmányoztam, amit még kifelé menet kaptam magamra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy értettem tudod jól. Ne kertelj nekem tudom, hogy
szereted még te is Harryt ahogyan ő is szeret téged. Természetesen tudom, hogy
Liamet is nagyon szereted, mert látom ahogyan rá nézel. De azt is látom,
ahogyan Harryre pillantasz akaratod ellenére is. Olyan kapcsolat van kettőtök
között, amit képtelenség megmagyarázni. Tökéletesen hasonlítotok egymásra.
Még sohasem láttam senkit akik így kiegészítenék egymást, mint ti ketten
Harryvel akik nem testvérek. – magyarázta, amit én csendben hallgattam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lou ez nevetséges. Harryvel ezt már megbeszéltük és nem
lenne értelme a szüleink véleménye miatt sem. Liam pedig az életemet jelenti.
Úgy érzem ő a nagy Ő és nem akarom őt elveszíteni. Kedves tőled, hogy így
aggódsz, de nincs értelme. – sóhajtottam nagyot és eltűrtem egy tincset a fülem
mögé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nekem hazudhatsz, de saját magadnak nem tudsz Tiffany. Nem
egy nőt láttam szerelmesen nézni tudom milyen az. – vigyorogta el magát és
igyekezett jókedvre deríteni. – Nem felejtetted még őt el és igyekszel minden
erőddel egy új kapcsolatba menekülni Liam mellett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom Lou… - kezdtem volna bele de a teraszról Luke és
a többiek integettek felénk. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt a beszélgetést még folytatjuk. – kacsintott rám Lou és
segített kikelni a hintából. Óvatosan megölelt és csiklandozni kezdtem, amitől
a nevetésem azonnal kirobbant. Miután üdvözöltük a srácokat a teraszon
telepedtünk le. Lottie Niall ölében ücsörgött és jókat kacagott Ashton viccein
a szöszi barátjával együtt. Liam kicsivel később csatlakozott hozzánk Harryvel
az oldalánál. Nem nézett rám hanem úgy tett velem, mint aki ott sem lenne. A
feszültség szinte tapintható volt közöttünk. A gondolataim az körül jártak
amiket Lou mondott nekem. Mi van akkor, ha igaza van és a tudatalattim egy
része még mindig nem felejtette el Harryt. Mi van akkor, ha ez valóban így van?
Akkor egy szörnyű ember lennék? Olyan aki egyszerre szerelmes két férfiba?
Ahogy a nap egyre jobban eltelt egyre több kérdés merült fel magamban, amikor
éppen senki sem beszélgetett velem. Liam mellettem ült és a kezemet simogatta.
Próbáltam mosolyogva figyelni Luke-ék beszélgetésére és megfelelően válaszolni
a nekem feltett kérdésekre. Ez pedig többnyire könnyen ment. Azt este közeledtével
kitalálták a többiek, hogy további kikapcsolódásként iszogassunk egy kicsit. Nem
szerettem volna sokat inni, mivel nem másnapossággal szerettem volna a
másnapomat tölteni. Amint az alkohol kissé mámorító ereje hatással lett a
gondolataimra, annál világosabban kezdtem látni azt, amit Tommo említett. Szó
nélkül keltem fel Liam mellől és sétáltam be a lakásba. A konyhába a pult szélébe
kapaszkodva igyekeztem összeszedni a gondolataimat. Nem tudom mennyi idő
telhetett el, amikor léptek zaját hallottam a hátam mögül. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tif minden rendben van? – kérdezte Lou. A fejemet
megráztam és mély lélegzetet véve szólásra nyitottam a számat. </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igazad volt. Még nem felejtettem el őt teljesen hiába
próbálkoztam. – motyogtam miközben a könnyeim utat törtek maguknak. Lou
szorosan ölelt magához és a hátamat kezdte el simogatni. A sarok felől egy
árnyékot véltem felfedezni, ami gyors léptekkel távozott kifelé. Tudtam, hogy ki
lehetett az és azt is pontosan tudtam, hogy minden bizonnyal megsértettem, de
képtelen voltam utána menni. Egyszerűen földbegyökerezett a lábam. A
gondolataim pedig már a körül keringtek, hogy miként fogom őt kiengesztelni ez
miatt. Feltéve, ha még egyáltalán szóba áll velem ezek után. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-54253033548350941342015-11-22T01:48:00.001+01:002016-01-07T18:20:11.954+01:00Thirty-third<div style="text-align: justify;">
Hi Guys!</div>
<div style="text-align: justify;">
Kicsit késve de megérkezett az új rész. Nagyon köszönöm a pipákat és a kommenteket ismét. Az iskolára való jókívánságokat is köszönöm. A hetem elég mozgalmas volt ismét szóval elnézést, hogy a rész kissé lapos lett esetleg rövidebb mint szokott. Ennek ellenére remélem tetszeni fog. A résszel úgy körülbelül most az éjszaka közepén sikerült befejeznem szóval helyesírási hibákért is elnézést.</div>
<div style="text-align: justify;">
Puszi Fanni~</div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<h3>
~Liam Payne~</h3>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_btkKnKY4bhP__Ng22Jkj2JsyAcWE9WemO4qCL_Tu3FFvBTOFuENK1dPk6rch15QMF55YHVsPzjfhQC1NDpsHMYXMMCPW2FQKPWnVLYdTOCo-v7ND8uwBKssQUvk7UT8OLiSxR9Ig7HI/s1600/tumblr_inline_nn6uqsEdMq1ruvcha_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_btkKnKY4bhP__Ng22Jkj2JsyAcWE9WemO4qCL_Tu3FFvBTOFuENK1dPk6rch15QMF55YHVsPzjfhQC1NDpsHMYXMMCPW2FQKPWnVLYdTOCo-v7ND8uwBKssQUvk7UT8OLiSxR9Ig7HI/s1600/tumblr_inline_nn6uqsEdMq1ruvcha_500.gif" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Iszonyatos bűntudat uralkodott rajtam, amiért nem voltam mellette,
amikor szüksége lett volna rám ezek után, amiken keresztülment. Csapnivaló
barát vagyok ezt kétségkívül kár tagadni. Azonban tudtam, hogy Harry vele lesz,
ugyanis amíg ő felment vele sms-ben megbeszéltük, hogy itt az ideje annak a
bulinak a megtartására. Luke és a többiek is a városba jöttek már így csupán a
buli pontos helyszínét és időpontját kellett kitűznöm. Ez pedig egységesen
sikerült is minden résztvevővel megbeszélnem. Nem tudtam mást kifogást találni,
minthogy a nővéremmel találkozok. Miattam pedig Louisnak és a többieknek is
hazudnia kell Tiffanynak. De ez afféle kegyes hazugság, ami a másik jóléte
miatt történik csak meg. Legalábbis én ezzel nyugtatgattam magam. Kíváncsi
vagyok, hogy milyen arcot fog vágni amikor meglátja a bulijának a helyszínén a
színpadon a srácokat amint éppen neki énekelnek. Szerintem elfogja magát sírni
hiszen tudom, hogy mennyire odavan a srácokért. Luke miatt egy minimális
féltékenységem is akad, hiszen mielőtt engem személyesen megismert volna Tif
addig ő róla álmodozott. Hogy ezt mégis honnan tudom? Tiffany mesélte el szinte
szóról szóra az egészet, amikor kissé becsiccsentve üldögéltünk a hátsóudvarban
és iszogattunk miközben egyszerűen élveztük egymás társaságát és közelségét.
Furcsának tartottam, hogy Harry semmiféle hátsószándék nélkül igyekszik nekem a
parti szervezést lebonyolítani anélkül, hogy Tiffany és én közém állna. Épp a
lufikat kötöttem ki a korlátokra, amikor Harry betoppant.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi siettem, ahogyan csak tudtam. Itt a ruhád öltözz át.
Louis megnézeti vele a Harry Potter első részét aztán Lottie véletlenül
kitalálja, hogy menjenek el bulizni így kisminkeli és idejönnek mindnyájan. –
hadarta, majd a kezembe nyomta a ruhámat, amit egy szatyorba hajtogatott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kösz! A srácok is hamarosan érkeznek. Fejezd be ott a
díszítést és kész vagyunk. A vendégek körülbelül félóra múlva érkeznek. Mit
mondtál neki hová készülsz kicsípve? – érdeklődtem miközben ledobtam a pólómat
és egy fehér trikót aggattam magamra egy bordó színű kockás ing kíséretében. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Más nem jutott eszembe minthogy randira megyek. De azt
hiszem bevette.. – motyogta Harry azonban a hangjából sugárzott a bűntudat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Örülni fog ennek az egésznek szerinted? – kérdeztem
aggódva egy picit. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen de foglalkozz vele nagyon sokat. Érezze azt, hogy
szereted és szükséged van rá. Azt hiszi, hogy már nem szereted és helyette az a
lotyó exbarátnődet választod. Az is bántja, hogy a te gyerekedet várja
állítólag. – mondta miközben leült az egyik bőrkanapéra az egyik boxban. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Erről ő honnan tud? Te mondtad el neki? – kérdeztem és
igyekeztem megemészteni a hallottakat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen nem, hanem attól a vadállattól, akivel te
egyedül hagytad és így sikerült neki elrabolnia tőlünk egy egész éjszakára te
zseni. – mondta Harry miközben a szemeit forgatta. – A féltékenysége pedig
teljesen jogos. Csajból van így természetes, hogy nem akarja, hogy a pasiját
elveszítse egy mániákusan hazudozó liba miatt. Csak azt nem értem, hogy pont
arra a tyúkra legyen féltékeny, amikor ők ég és föld teljes mértékben… -
sóhajtott és kezeit összefonta a tarkóján. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy hagynám el Sophiáért és azért vigyázz a szádra
Styles! Még mindig a nőkről beszélsz, akik érző lények akár csak te. –
oktattam, majd egy nagy sóhaj után folytattam. – Ne nézz bolondnak
természetesen nem hiszek Sophianak, hogy terhes lenne pláne tőlem amikor közel
egy hónapja szakítottunk és előtte sem érintkeztünk testileg. Főleg úgy, hogy
védekezni szoktunk és ő gyógyszert szed. A gyerekemet szeretném mindennél
jobban, de őt ugyan úgy utálnám és megvetném akár csak most. Nem fogom miatta
elveszíteni Tiffanyt. Ma este bebizonyítom neki, hogy nagyon szeretem és
számomra a világot jelenti. – mondtam miközben lezökkentem Harry barátommal
szemben és a fejemet az asztalra hajtottam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Én hiszek neked Liam, de ezt ne csak mond, hanem
bizonyítsd be neki. Ismered, hogy folyton mennyit agyal és általában annak nem
lesz jó vége. Ez a buli ráért volna még szerintem és most nem Luke és a többiek
éneklésére van szüksége, hanem rád, mint barátjára. Neki elég lett volna, hogy
átöleld és azt mond neki, hogy ott vagy vele és nem hagyod többé magára. Meg
azt is mondhattad volna, hogy mennyire szereted. De ne nekem kelljen a szádba
rágnom, hiszen te jobban értesz gondolom a nőkhöz…. – magyarázta és igaza volt.
Ha megjön ide, azonnal átölelem és el se fogom engedni egész éjszaka. Ez után
csend következett elég hosszú ideig. Nem volt mit mondanom Harrynek és ő se
tudott mit mondani nekem. A csendet az ajtó csapódása törte meg majd hirtelen négyen
kezdtek felénk rohanni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam! Harry! Jó titeket újra látni! – örvendett Luke. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Titeket is! – pacsizott le velük Harry majd én is. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hol van az a csinos kis hölgy, aki olyan nagy rajongónk? –
kérdezte pajkosan Ashton, amire én csak szúrós tekintettel jutalmaztam meg. –
Jól van, csak hülyéskedek. – röhögte el magát, amire csak a szemeimet
forgattam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig beteg a humorod. – feleltem és próbáltam
vigyort erőltetni az arcomra. – Még otthon van, de olyan másfél óra múlva
érkeznek. Ti addig nyugodtan pakoljatok ott fent össze, amire szükségetek van.
A nadrágzsebembe lévő telefonom közben rezegni kezdett rövid ideig, ami azt
jelentette, hogy sms érkezett rá. Az ujjammal a képernyőre koppintottam majd
megnyitottam a kis borítékot. A feladója pedig nem más volt, mint Tiffany. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
,,<i> Merre vagy egész nap? Hiányzol</i><span style="background: rgb(244, 244, 244); font-family: "arial"; font-size: 10pt;">♥</span><i>” </i><span style="background: rgb(244, 244, 244); font-family: "arial"; font-size: 10pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A torkom ismét elszorul a bűntudat miatt. Nem szeretnék
ismét hazudni neki így válaszként annyit pötyögök vissza, hogy - <i>„Ne haragudj, amiért ma nem lehettem veled.
Hamarosan újra veled leszek. Szeretlek xXx”</i> – majd a küldés gombra
kattintva próbáltam türelmesen várni, hogy az idő elteljen, ő pedig itt
lehessen velem. Ezzel az üzenettel pedig nem hazudtam neki többet. Válasz nem
érkezett az üzenetre így tudtam, hogy valóban neheztel rám egy kicsit. Ez miatt
pedig rosszabbul éreztem magam. Az első vendégek lassan szállingózni kezdtek,
majd őket követték a többiek. Többnyire jó ismerőseinket hívtuk meg, mint
például az egyik legkedvesebb barátomat Andy-t. Harry már a táncparketten
múlatott egy szőke hajú lánnyal, akiről úgy tudom Louis egyik ismerőse. Egyre
jobban izgatott lettem, főleg amikor Louis elküldte az sms-t, hogy úton vannak
idefelé. A 5SOS-es srácok már készenlétben álltak odafent az emeleten lévő
színpadon, amit lentről is jól lehetett látni. A telefonom pedig csörögni kezdett,
ami azt jelentette odakint vannak. Az ajtó pedig kinyílt és először Niall és
Lottie lépett be kézen fogva, majd Tiffany mögötte Louissal. A lépcsőről állva
figyeltem az arcát, amikor meghallotta énekelni a színpadon a srácokat.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A most következő számunkat Tiffany Millsnek küldjük,
akinek a barátja egy piszok mázlista srác amiért ilyen barátnője van.
Következzen a She looks so perfect című dalunk csak neked Tiffany!- mondta Luke
miközben a mikrofont leszedte az állványról. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Tiffany a tenyereit a
szája elé kapta és láttam, ahogyan a többiek nevetgélve közelebb húzzák.
Azonnal énekelni kezdett a srácokkal párhuzamosan. Nem tudtam tovább várni
rögtön elindultam felé az embereket pedig óvatosan kerültem ki. Amikor mögé
értem a hasa előtt összefontam a karjaimat a nyakára pedig apró puszit
leheltem. Az ölelésemben azonnal megfordult és a karjait a nyakam köré vezette.
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia! – mondtam mosolyogva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia! – mondta és apró mosolyt varázsolt az arcára. A
szemei kissé könnyesek voltak és nem tudtam eldönteni, hogy a meghatódástól
vagy pedig a szomorúságtól, amiért nem voltam vele. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik a meglepetésed? – kérdeztem tőle érdeklődve
miközben a szemeiben teljesen elvesztem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ez a te műved? – kérdezte miközben aprót kuncogott.
Bólintottam nem tudtam más válasszal szolgálni számára. – Ezért tűntél el egy
egész napra? Tudod elég lett volna ez is, hogy átölelj és kapjak jó néhány
ilyet. – mondta majd az édes ajkait az enyémekre nyomta. Az én ajkam szinte
azonnal bekebelezte az övét és a kezeimmel a csípőjét markoltam. A nyelveink egymásra
találtak és őrületes táncba keveredtek. Levegőhiányában váltunk el egymástól,
de még mindig szorosan öleltem magamhoz. – Köszönöm ezt az egészet. – mondta
halkan a fülembe suttogva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek mindennél jobban! El sem tudod képzelni mennyire
fontos vagy számomra. A múlt éjszaka volt életem egyik legborzalmasabb
éjszakára. Bele betegedtem szinte a gondolatba, hogy elveszítelek, mert egyedül
hagytalak azzal a… - hadartam, de az apró tenyerét a számra nyomta. A szemei
könnyesek voltak és látszott rajta, hogy zavarba van.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem a te hibád volt Liam. De erről ma este nem akarok
beszélni. Én is szeretlek mindennél jobban, de ha te őt szeretnéd választani,
akkor megértem. Nem vagyok olyan, mint ő. Tudom, egy részed még szereti őt
főleg ezek után, hogy a te állítólagos gyerekedet várja… - hadarta és a könnyei
ellen küzdőt. Most rajtam volt a sor, hogy megszakítsam a monológjában. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem szeretem őt. Téged szeretlek és nem érdekel más csak
te. – mondtam miközben a kézfejemmel végigsimítottam az arcán. A gyönyörű
szemeiből kicsordult az első könnycsepp, amit azonnal lepusziltam a tökéletes
arcáról. – Most viszont valakik várnak téged odafent a színpadon. – nevettem el
magam és a kezét megfogva indultam el vele felfelé. A srácok miután befejezték
a dalt és a közönség kiénezte magát odajöttek hozzánk. Tiffanyi bátortalanul
mosolygott rájuk és a kezemet szorongatta. Ettől pedig hatalmas mosoly volt az
arcomon. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany hadd mutassalak be a srácoknak. Srácok ő itt
Tiffany a barátnőm. Ők pedig itt Luke, Calum, Ashton és Michael. De gondolom
ismered őket. – nevettem el magam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Üdv Mi lady. – hajolt meg Ashton majd egy csókot nyomott
Tiffany másik kézfejére, ami éppen nem a kezemet szorongatta. Tiffanyi csak
kuncogott ezen a köszönésformán. – Ashton vagyok és már rengeteget hallottam
rólad az utóbbi pár hétben ettől az elbűvölő fiatalembertől, aki ön mellett
áll. – tette hozzá és röhögés nélkül ausztrál akcentussal beszélt. A többiek
csak röhögtek rajta, akár csak én. Közben Louis is csatlakozott hozzánk, aki
Tif másik oldalára állt miután lepacsizott a srácokkal. Szépen sorjában
bemutatkoztak Tiffanynak, akinek a szorítása kezdett egyre gyengébb lenni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- El sem hiszem, hogy itt álltok előttem. Az egész olyan
mint egy álom. – nevette el magát és látszott rajta, hogy zavarba volt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ilyen, ha az ember lányának egy világsztár a pasija. –
tette hozzá Luke és átölelte ügyetlenül. Elengedtem Tif-t, hogy rendesen
átölelhessék a többiek is. Félreálltam és hagytam, hogy beszegethessen a
srácokkal. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Rendes volt ez az egész Liam. – tette a kezét a vállamra
Lou és megveregette azt. Én közben végig csak Tiffany-t néztem. Egyszerűen
gyönyörű volt, ahogyan ott mosolyogva igyekezett beszélgetni azzal a bandával,
akikért odavolt mielőtt megismerkedett velünk személyesen is. Annyira
kislányosnak és egyben felnőtt nőnek látszott, ahogyan ott állt és kuncogva
hallgatta a fiúk meséléseit. Niall és Lottie is csatlakoztak hozzánk idefent,
ahogyan kis idővel később Harry is. Láttam rajta, hogyan néz Tiffanyra és
tudtam, hogy még szereti őt és csak miattam és a barátságunk miatt nem meri
bevallani. Ezt pedig onnan tudtam ilyen biztosra, mert én is így nézek rá.
Tiffany beállt a srácok közé és Niall egy fényképet készített róluk. Valóban
boldognak és vidámnak látszott. Az est további részében az a megtiszteltetés is
érte, hogy az Amnesia című számukat a srácoknak ő is velük énekelhette. Majd
együtt buliztunk odalent elvegyülve a többi ember között. Tánc közben néha odasimultam
Tifhez és egy-két csókot loptam a puha ajkairól. Biztosra veszem, hogy nem
fogom őt elveszíteni, mert számomra ő jelenti a világomat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 18.0pt;">*~*~*~*~*~*~*</span></b></h4>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Körülbelül olyan hajlani fél-kettő felé értünk haza. Én
voltam a sofőr szokás szerint, mint amikor máskor is bulizni megyünk. Ám az
utóbbi időben erre nem sokszor került sor. Tiffany elől ült mellettem az
anyósülésen. Louis és Harry leghátul ültek és mondhatni elég szépen sikerült
becsiccsenteniük. Lottie és Niall páros a józanság és a részegség között
mozogtak. A rádió csendben szólt, miközben a tekintetemmel görcsösen az utat
figyeltem. A közlekedési szabályoknak megfelelően vezettem és igyekeztem felelősségteljesen
vezetni és mindenkit biztonságban hazajuttatni épségben. Tiffanyn is látszott,
hogy bizony a pohár fenekére nézett párszor. De szerencse, hogy itt vagyok én
és majd vigyázok rá, hogy nehogy bántódása essék. Vezetésközben egyszer csak megéreztem az
enyémhez képest apró kezét amint a combom környékén simogatni kezd. A kezeimmel
erősen szorítottam a kormányt. Ahogyan a szemeibe néztem a tekintete igéző volt
és varázslatos egyaránt. A fejemet megráztam jelezve, hogy ennek nem itt a helye
most éppen. Körülbelül huszonöt perc elteltével már a garázsból támogattam
befelé Tiffanyt, aki kis híján elaludt a karom között. Óvatosan a karomba fogtam,
amikor a lépcsőn felfelé cipeltem. Az ágyára fektettem és betakargattam, majd
leszaladtam és Tommot és Harryt is a saját szobájába tuszkoltam. Úgy láttam,
hogy a szöszi páros boldogul magától is így a saját szobámat vettem célba.
Hiába éreztem magam fáradtak muszáj volt letusolnom. Egy tiszta alsónadrágot
vettem elő a fiókomból és a fürdőmbe vonultam. Levettem a ruháimat és beálltam
a zuhany alá. A csapot kellemes langyosra állítottam és igyekeztem olyan hamar
végezni, ahogy csak tudtam. Leöblítettem magamról a habot és egy törölközőt magam
köré csavarva kiléptem a kabinból. Szárazra töröltem magam, majd belebújtam az
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq-ejrsY5ktdo51vxublbMgX8ywnnsMBeDngP4F3BL06gzgCZTQ5EMKiStKccNjyGLKCIT26y4iuHW3z-HSAKZ7xtxgRLm6rVDCyRUIhvnKPeURCHWeXMi3dsFeIjAduttNvhrskhKI2o/s1600/tumblr_noi6bbdOKb1qlovbho1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq-ejrsY5ktdo51vxublbMgX8ywnnsMBeDngP4F3BL06gzgCZTQ5EMKiStKccNjyGLKCIT26y4iuHW3z-HSAKZ7xtxgRLm6rVDCyRUIhvnKPeURCHWeXMi3dsFeIjAduttNvhrskhKI2o/s320/tumblr_noi6bbdOKb1qlovbho1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
alsónadrágomba és a csaphoz lépve pár perc alatt megmostam a fogaimat. Miután
ezzel is kész lettem a szobámba belebújtam egy trikóba, majd az ágyamra
vettettem magam. Kis ideig forgolódtam, de sehol sem találtam a helyemet. Így
hát egy hirtelen gondolat vezérlésével kitakaróztam és a takarómat a kezembe
fogva elindultam lábujjhegyen a folyóson az Ő szobája felé. Amikor beléptem
hozzá halkan csuktam be az ajtót. Olyan ártatlannak és gyengének tűnt miközben
az igazak álmát aludta. A haja szétterült az arca körül a párnáján. Óvatosan
feküdtem le mellé és ekkor a szemei kissé kinyíltak. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam te vagy az? – kérdezte kábán.</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Én vagyok az Édesem! Itt vagyok melletted, nem hagylak
magadra megígértem. Nagyon szeretlek. Álmodj szépeket hercegnőm! – nyomtam egy
puszit a homlokára majd hozzá bújtam és a fejemet a párnára hajtottam. Úgy
helyezkedett, hogy a feje a mellkasomon pihent. Jó darabig hallgattam az édes szuszogását,
majd én is az álmok mély birodalmába csöppentem. Tiffany nélkül valóban nem
találom a helyemet, ugyanis úgy érzem helyesnek, hogy minden percben vele legyek
a közelébe ahogyan csak lehetséges. Nagyon szeretem és nem fogom hagyni, hogy
Sophia és szinte egy kontinens és óceán elválasszon tőle. Úgy érzem senki másra
nincs szükségem csak rá. Ha kell bevállalom az ingázó fél szerepét csakhogy a
közelébe tudhassam magam a napok végén és elalvás előtt az ő bájos arcát láthassam
utoljára aznap. Reggelente ő az első gondolatom, ahogyan napvégén az utolsó is.
Szerelmes vagyok belé teljes mértékben és nem szégyellem ezt felvállalni. Még
ha ez nyálasnak is hangzik az én számból. Kibaszottul szeretem őt és ha kell
ezt világgá is ordítom. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-17057826036749987372015-11-13T19:12:00.000+01:002016-01-07T18:20:45.912+01:00Thirty-secondHi Guys!<br />
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam új részt hozni, de ismét csak egy indokot tudok felhozni:</div>
<div style="text-align: justify;">
i s k o l a - v é g z ő s é v - t a n u l á s ... De nagyon örültem a kommenteknek és a pipáknak is. Átgondoltam a bloggal a további terveimet. Körülbelül még 3-4 rész várható plusz az epilógus. Be kell vallanom, hogy nagyon a szívemhez nőt ez a történetem és ez az eddigi legsikeresebb blogom és nem szívesen engedem el és fejezem be. Felmerült a gondolataimban egy második évad, de nem tudom mit tudnék még ezek után kihozni belőle. Szerintem eléggé lezárt lesz a vége a történetnek, ami a fejemben nagyjából össze is állt. Ez a blogom után szeretném befejezni még a Forever Love című blogomat és a My Life's Not Perfect című blogomat is mielőtt az érettségire kerülne a sor. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó olvasást!</div>
Puszi<br />
Fanni ~<br />
<br />
<br />
<h3>
~Tiffany Mills~</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC-576jnOKT3P-6adSCgdutmTiMqbcGt6ZV0U5Dcn-P1bk8VZpemzb8D1OoJPC3oAX-xrVJPHh8qBcfRhUde4V5WzC2hoG6-gJOE1ryfuAiTj6_Wbe5SuO12CdNjMuFQZiI31i0YKTJWU/s1600/barbara-palvin-gifs-23.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC-576jnOKT3P-6adSCgdutmTiMqbcGt6ZV0U5Dcn-P1bk8VZpemzb8D1OoJPC3oAX-xrVJPHh8qBcfRhUde4V5WzC2hoG6-gJOE1ryfuAiTj6_Wbe5SuO12CdNjMuFQZiI31i0YKTJWU/s320/barbara-palvin-gifs-23.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Még mindig rettenetesen meg voltam ijedve és a könnyeim
megállás nélkül gördültek le az arcomon. Habár már a többiek mellett ültem
teljes biztonságban miközben Liam a kezemet szorongatta. Szívem szerint
odabújtam volna hozzá és az arcomat a mellkasába fúrtam volna. Vágytam arra,
hogy átöleljen és nyugtatgatni kezdjen. Elől Harry szitkozódását hallottam
csak, aki arra készült, hogy visszamenjen és még jobban elássa annak a
szemétládának a baját. Louis azonban emlékeztette rá, hogy semmi szüksége,
hiszen ő sokkal jobb nála. Így azzal igyekezett nyugtatgatni, hogyha
legközelebb feltűnik a közelemben, akkor azonnal felhívják a rendőrséget. Egyenesen
a házukhoz hajtottunk és Lou a garázsba állt. Lottie apró mosollyal az arcán
ölelt át amikor becsuktam magam mögött az autó ajtaját. Szorosan öleltem át
miközben a sírás ismét rázni kezdte a testemet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Most már minden oké lesz. Vigyáznak rád a srácok! –
nyugtatgatott és a hátamat simogatta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Borzalmas volt. – motyogtam miközben még mindig szorosan
öleltem magamhoz. Pár perc múlva már Harry ölelgetett és a karjaiba véve vitt
be a lakásba, ahol egyenesen az emeletre indult el velem a szobám felé.
Óvatosan fektetett le az ágyra akár egy porcelánbabát. A zsebéből pedig egy
csomag zsebkendőt varázsolt elő, amit a kezembe nyomott. Leült mellém az ágyra
és várta, hogy kicsit lenyugodjak. Kifújtam az orromat, majd mély lélegzetet
vettem és próbáltam megtalálni a hangomat. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Harry köszönöm, hogy megmentettél. Nem is tudom, hogy mi
lett volna akkor, ha ez a szemétláda tovább fogva tart. Ez az egy éjszaka is
egy örökkévalóságnak tűnt számomra. Sajnálom, amiért nem hittem neked és egy
bugyuta naiv kislányként viselkedtem. Te figyelmeztettél és igyekeztél távol
tartani tőle, de én idióta veszekedni kezdtem veled emiatt. Bárcsak
visszatekerhetném az időt és úgy minden vitánkat, amik emiatt voltak
megváltoztathatnám…. – hadartam miközben a könnyeim ismét szaporán kezdtek el
potyogni a szemeimből és a látásom is elhomályosult emiatt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem a te hibád, hogy igyekszel minden emberben csak a jót
látni. Bevallom rettenetesen féltékeny is voltam. De Tif ez már mit sem
változtat a történteken. Felejtsük el a múltat és tekintsünk inkább előre. –
simított végig a karomon miközben próbált lenyugtatni. Amikor egy fájóbb
ponthoz ért az arcom kissé eltorzult a fájdalom miatt így ő rögtön elrántotta a
kezét. – Ne haragudj. – motyogta és lehajtotta a fejét. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem lefürdők és átöltözök. – mondtam halkan és
óvatosan és lassan talpra álltam és a szekrényemből előszedtem egy laza bő
pólót és egy fekete cicanadrágot. A fiókból előszedtem egy tiszta fehérneműt
majd magam után bezártam a fürdőszobaajtót. A ruháimat lekapkodtam magamról és
a szennyes kosár mélyére hajítottam. A testemet több pontban is lila foltok
borították, amiket Nick okozott. A zuhany alatt állva próbáltam magamról
lemosni az egészet, mintha az emlékeimet is így törölhetném, ahogyan a piszkot
a bőrömről. Hosszas perceken át mozdulatlanul álltam és élveztem, ahogyan a
kellemes meleg víz ellazítja az izmaimat. A tenyerembe nyomtam egy keveset a
levendula illatú tusfürdőmből, amit a testemen kentem szét miközben az illatát
élveztem. A tenyerembe egy kevés sampont is nyomtam amit a hajamba dörgöltem és
hosszas perceken át álltam továbbra is a víz alatt. Miután úgy döntöttem elég
lesz elzártam a vizet és egy törölközőbe csavarva magamat kiléptem. Igyekeztem
szárazra törölni magam, majd a tiszta ruháimat magamra kapkodtam. A hajamat
kifésültem és nagyjából megszárítottam. Egy újbóli fésülködés után pedig
visszamentem a szobámba. Ekkora már kissé sikerült lenyugodnom és másra sem
vágytam, minthogy Liam oldalához bújva álomra hajtsam a fejem, miközben tudom, hogy
vigyázz rám. Ez a vágyam azonban rögtön szertefoszlott, amint a lábamat
visszatettem a szobámba. Harry az ágyamon ült, miközben a telefonját nyomkodta.
Amikor felé lépkedtem a tekintetét rám emelte és apró mosolyt küldött felém. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam nem jött be? – kérdeztem érdeklődve, miközben a
hajamba túrtam. Válaszadásképpen megrázta a fejét gyengéden és egy szomorkás
mosolyt küldött. A tekintetemből kiolvashatta a csalódottságot és az ezt okozó
szomorúságot. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem a te hibád. Nem is azért nem jön be, mert netán már
nem szeret. Tudom, hogy szeret, hiszen egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem
aludt. A telefonja mellett gubbasztott hajnalban is, amikor lementem.
Rettenetesen bűntudata van, amiért otthagyott téged egyedül azzal a
vadállattal. Magát hibáztatja az egészért. Úgy gondolja, ha nem ment volna el
onnan, akkor ez az egész nem történt volna meg. A bűntudata miatt pedig nem mer
a közeledbe menni. Nem tudna neked mit mondani. Próbálja magát erősnek mutatni,
de szerintem az elmúlt évek alatt nem aggódót annyit, amennyit az éjszaka
folyamán érted. Ez az egyik oka annak is, hogy nem tudlak tőle elvenni. De ez
most nem érdekes. – legyintett, majd megfogta a kezemet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- De ez hülyeség! – csattantam fel. – Nem ő tehet róla,
hanem Nick és én. Én akartam elmenni arra a hülyeségre. Ő próbált engem
lebeszélni, de hajthatatlan voltam. Végig rossz érzése volt, de rábeszéltem őt
akkor is, hogy vigyen el. Ha nem lettem volna annyira oda az egészért, akkor
nem történt volna meg! Az egész az én kibaszott hibám! – keltem ki magamból a
hirtelen ingerültség miatt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tiffany nyugodj le kérlek. – fogta meg a kezemet
szorosabban és nyugtatgatni kezdett. – Nem a te hibád, hanem azé a vadállaté.
De most már itt vagy az a lényeg és egy ujjal sem érhet hozzád soha többé. Ezt
megígérem neked. Most pedig biztosan fáradt vagy. Nem akarsz aludni egy
kicsit? - kérdezte érdeklődve és
felhajtotta a takarómat, hogy alá bújjak. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sophia miatt nem akar velem lenni igaz? Annak a hárpiának
sikerült őt visszabolondítania azzal, hogy azt hazudta Liamnek, hogy terhes
tőle? Hazudtak neki Harry! Sophia végig kihasználta őt és Nickkel jár régóta. Nem
veszíthetem el őt egy hazugság miatt Harry! – álltam fel és éreztem, ahogyan a
könnyeim szurkálni kezdik a szemeimet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem terhes? Nem is Liamtől? – kérdezte értetlenül. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Ki akarja használni a pénze miatt és a hírneve miatt
miközben még mindig azzal a szemétládával csalná őt. – mondtam, miközben
próbáltam mély levegőt venni és lenyugodni. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kizárt, hogy Liam bevenné. Sophia egyszer már megcsalta
nem hinném, hogy ismét leállna vele. Azt pedig nem hiszem, hogy nem kételkedik.
Hány hét telt el azóta, hogy szakítottak. Nem lehet valóban tőle terhes, ha
egyáltalán az. – mondta, miközben lehúzott maga mellé és átölelt. A fejemet a
mellkasára hajtottam miközben próbáltam abbahagyni a sírást. A kezével átölelt
és a hátamat simogatta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem veszíthetem el őt Harry, ahogyan téged is. – motyogtam
és közben az álom kezdett magával ragadni. Egyre nehezebbnek éreztem a
szemhéjamat, talán a fáradtság és az izgalmak miatt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek neked,
bármi legyen a jövőben. Számíthatsz rám mindenben, ezt megígérem neked. –
mondta, majd egy puszit nyomott a hajamba és azután az álmok mély világába
merültem. Az álmomban pedig ismét abban a dohos koszos pincében voltam.
Teljesen valóságosnak látszót és az egész megmentésem Harry és a srácok
részéről álomnak tűnt. Meg voltam kötözve olyan szorosan, hogy az már szinte
fájt. Hiába könyörögtem neki, hogy engedjen el csak röhögött rajtam, miközben
egyre közelebb jött. A könnyeim megállás nélkül potyogtak és a mellkasom is
hevesen emelkedett fel-le. Amikor közelebb ért a mocskos ajkait a nyakamra
tapasztotta és undorító csókokat hagyott rajta. Próbáltam eltaszítani magamtól
persze sikertelenül. A sírásom egy pillanatig sem állt el. A próbálkozásaimnak
köszönhetően, hogy ellökjem magamtól egy nagy pofon lett a következménye,
amitől a padlóra kerültem. Közben pedig arra ébredtem fel, hogy a padlón
fekszem és az arcomat bevertem a laminált padlóba. Zihálva vettem a levegőt és
próbáltam nyugtatni magamat, hogy ez csak egy rossz álom volt. Az
éjjeliszekrényen lévő órám már az este hatot mutatta. A mai napot szinte
teljesen végigaludtam ezek szerint. Belebújtam a mamuszomba és lassan
elindultam lefelé. Nem tudtam igazán, hogy mégis mit szeretnék csak egymás elé
tettem a lábaimat. A nappaliban a kanapén Louis feküdt és a tévét nézte. Valami
szappanopera szerűség ment, ami az én figyelmemet soha életemben nem tudta
lekötni. Amikor leültem mellé a tekintetét rám emelte és egy halvány mosolyt
küldött felém. Óvatosan magához ölelt, amit be kell vallanom nagyon jól esett.
Louis olyan számomra, mint egy nagy testvér, akire bármikor számíthatok. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon megijesztettél minket tegnap. Nagyon aggódtam miattad,
úgy ahogyan a többiek is. Lefekvés előtt az járt a fejemben, hogy milyen
szuperhőssé alakuljak át, hogy a kiszabadításodra igyekezzek. De aztán Harry
megelőzött ebben. – mesélte, majd kuncogni kezdett a saját magán. Ezzel pedig
az én arcomra is mosolyt csalt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ugye a szüleimet nem értesítettétek? – kérdeztem ijedten.
Semmi kedvem nem lenne hozzá, hogy anyával vitatkozzak arról, hogy miért nem
kellene előbb hazautaznom a tervezett időpont előtt. Ha rajta múlna, akkor a
leendő első géppel el kéne hagynom az Egyesült Királyság területét majd az
Egyesül Államokból soha nem engedne el miután a biztonságot nyújtó földre
tettem ismét a lábam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igazából senkinek sem jutott eszébe ez. – rázta a fejét
Lou, amitől én kissé megnyugodtam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam? – kérdeztem tőle érdeklődve. Louis sóhajtott egyet
mielőtt megszólalt volna. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nincs itthon a húga miatt. A városba utazott és azt hiszem
elment elé. – mondta és a tekintetét a képernyőre vezette. Szerencsére megunta
a műsort és átkapcsolta egy zenecsatornára, ahol az All of me kezdődőt éppen. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ez az egyik kedvencem. – böktem a tévékészülék felé. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen? Nem is tudtam. – felelte és a hangján hallatszót az,
hogy mosolyog. – Mi lenne ha énekelnéd? – kérdezte reménykedve. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán van jó énekhangom. – húztam el a számat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ne viccelj, biztosan gyönyörű hangod van. A beszédhangod
is szép szóval…. – biztatott mire mély lélegzetet vettem és énekelni kezdtem a
tévével együtt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- <i>What would I do without your smart mouth? Drawing me in,
and you kicking me out. Got my head spinning no kidding, I can’t pin you down.
What’s going on in that beautiful mind? I’m on your magical mystery ride and
i’m so dizzy, don’t know what hit me, but i’ll be alright. My head’s under
water but i’m breathing fine. You’re crazy and I’m out of my mind. ’Cause all
of me loves all of you. Love your curves and all your edges. All your perfect
imperfections. Give your all to me i’ll give my all to you. You’re my end and
my beginning even when i lose i’m winning. ’Cause I give you all of me and you
give me all of you, oh…..</i> – a dal éneklése közben teljesen belemélyedtem a
gondolataimba, miközben a szemeimet lehunyva tartottam. Amikor vége lett a
dalnak nem mertem kinyitni a szememet, mert féltem, hogy milyen reakciót
váltottam ki Louból. Ám amikor ránéztem az arcán nagy vigyor ült. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű hangod van. Komolyan. Nem szeretnél énekesnő
lenni? Készíthetnél velünk egy számot… - hadarta, amire én csak kuncogva a
fejemet ráztam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Elég egy énekes a családba az pedig Harry. – mondtam még
mindig kuncogva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagy kár. – sóhajtott Lou drámaian, amire csak a szemeimet
forgattam. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Valóban gyönyörű hangod van! – mondta Lottie, miközben
Niall maga után húzva leültek a kétszemélyes kanapéra. – De bátyus ne erőltesd
rá az éneklést. Neki kell éreznie, hogy szeretne-e az lenni vagy sem. –
dorgálta a testvérét, amin persze Tommo csak nevetett. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igazuk van Tif! Valóban kápráztató a hangod. – tette hozzá
Niall, miközben átölelte a barátnőjét. Kicsit irigykedve figyeltem őket, mivel
én is szerettem volna így odabújni Liamhez, akiről fogalmam sem volt, hogy
vajon merre lehet. A gondolataimból Harry hangja ragadott ki, amikor mögöttem
megszólt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek leléptem itthonról majd valamikor jövök. – mondta
vigyorogva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nocsak, nocsak… Merre mész galambocskám? – kérdezte Lou.
Niall pedig a kérdés hallatán felröhögött. Lottie rosszallóan nézte a
testvérét, aki ezzel mit sem törődött és foglalkozott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem kötök mindent az orrodra Tommo mert hamar megöregszel.
– röhögött Harry miközben a cipőjét húzta. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szóval ennyit ér a barátságunk? – kérdezte tetetett
sértődöttséggel Lou. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Randim lesz legyen ennyi elég. – mondta és ezzel lezárta a
témát a részéről legalábbis. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Megcsalsz te szemét? – visította és az arcát a párnába
fúrta és sírást színlelt. A szöszi fiú ezen az egész szituáción csak röhögött
és a könnyei már folytak az arcán a nevetéstől. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tomlinson állj le! Megijeszted Tiffanyt. – szidta le
Harry. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ő legalább itt marad velem nem úgy, mint te. Képes vagy őt
is itt hagyni, mint Liam? – kérdezte Lou már megkomolyodva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Liam hol van? – kérdezte Harry, miközben az ajtófélfának
támaszkodott. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lelépett a városba a húgához. – vont vállat Lou. A
beszélgetésük közben én csendben ültem és a körmeimről kapargattam a lakkot. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mikor jön haza? – kérdezte és már indulásra készen állt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudni. – kotyogott bele Niall is. Harry hümmögni
kezdett és fel-le mászkált. Az alsó ajkamat rágcsálva figyeltem őt, ahogyan egy
tincsét az ujjai köré tekerve gondolkozik. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj, ha elmegyek? Megleszel a srácokkal ugye? –
kérdezte és leguggolt elém. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Persze. – mosolyogtam rá, miközben ő megfogta a kezemet. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lou beszélhetnénk odakint? – kérdezte Louis felé fordulva.
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Aha. – hümmögte Lou és feltápászkodott mellőlem. Harry egy
gyors puszit nyomott a homlokomra búcsúzóul, majd a többiektől is elköszönt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Percek teltek el és Lou még mindig nem tért vissza. Nem
akartam zavarni Niallt és Lottiet az enyelgésükben így jobbnak tartottam
kimenni a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár ásványvizet és az egészet
kiittam. A hasam is korgásba kezdett és csak akkor jöttem rá arra, hogy tegnap
ebéd óta egy tulajdonképpen falatot sem ettem. Felmértem a hűtőszekrény
tartalmát és kipakoltam minden lehetséges alapanyagot, ami egy jó meleg
szendvicshez szükséges. Miután összeállítottam a szendvicseket egy serpenyőbe
helyezve betettem a sütőbe. Amíg a szendvicsek sültek készítettem magamnak egy
bögre habos kakaót. Amíg várakoztam a szendvics megsülésére addig egy magazint
kezdtem lapozgatni, ami a kuka mellé volt dobva. Volt benne egy cikk Sophiaról
és a többi ex 1D barátnőről. Érthető már, hogy miért került oda ez a
szerencsétlen papírdarab. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi a helyzet hercegnő? – lépett be a konyhába Lou
vigyorogva és a pultnak dőlt. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vacsorát csinálok. Fel sem tűnt eddig, hogy tegnap dél óta
semmit sem ettem. Mit akart Harry? – kérdeztem tőle érdeklődve, miközben
felültem a pultra és a lábaimat óvatosan lóbálni kezdtem. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kapok én is belőle? – bökött a sütő felé miközben
kiskutyaszemekkel bámult rám. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze. – mondtam nevetve. Lou pedig egy cuppanós
puszit nyomott az arcomra. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ha csinálnál nekem is egy olyan fincsi kakaót annak is
nagyon örülnék. – pislogott rám miközben vigyorgott, mint a tejbe tök. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lou ne etesselek is majd meg? – kérdeztem tőle kuncogva. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hmm nem hangzik rosszul. – kacsintott rám, majd nevetni
kezdett. Játékosan rácsaptam a vállára, majd kiszedtem a sütőből a
szendvicseket és két tányéra helyezve őket az asztalra tettem. Vacsora után a
nappaliban ücsörögtünk és a Harry Potter első részét néztük, miközben a
kakaóinkat szürcsölgettük. Louisnak sikerült elterelnie a gondolataimat ezzel a
filmezős estével arról, hogy mi történt velem a tegnapi nap folyamán. Ezért az
egészért pedig nagyon hálás voltam neki. </div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-75594369977890742802015-10-30T08:43:00.001+01:002015-10-30T08:43:23.809+01:00Thirty-firstHi Guys!<br />
Ismét itt az új rész. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat. Délután szerettem volna felrakni az új részt, de koncertre megyek így nem lenne rá időm. Tegnap előtt felkerült másik blogomra is az új rész hosszú kihagyás után így akit érdekel az kukkantson be oda is, amit <a href="http://sohasemhagylakegyedul.blogspot.hu/" target="_blank">ITT</a> megtehet. Jó olvasást a részhez és élvezzétek ki a szünet utolsó napjait.<br />
Puszi Fanni<br />
<br />
<br />
<h3>
~Tiffany Mills~</h3>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis0tUfLgAHAPqlS4Xvx3_Nqfoj_3Xkn_7CqYLv8YhEg3R6eckAuHjCMRHRHyEqsHv-LzGEODReCiA8uRiITZ9or6qZ08_O_k7Phhbuk4NVa_oyYAi2D6icb9fmss9Of4BeRkAZ0tkz6fc/s1600/054ed87be72939df7bc8feb4d1709918.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis0tUfLgAHAPqlS4Xvx3_Nqfoj_3Xkn_7CqYLv8YhEg3R6eckAuHjCMRHRHyEqsHv-LzGEODReCiA8uRiITZ9or6qZ08_O_k7Phhbuk4NVa_oyYAi2D6icb9fmss9Of4BeRkAZ0tkz6fc/s320/054ed87be72939df7bc8feb4d1709918.gif" width="320" /></a></div>
Kétségbeesés,
félelem, rettegés. Ezek az érzelmek dúltak bennem. Fogalmam sem volt róla, hogy
hol lehetek. Egy sötét alaksorban tértem magamhoz egy székhez kikötözve. Az
utolsó emlékem az az volt, hogy miután odaértünk a fotózás helyszínére és
nekiláttak a sminkem elkészítésének egy lilás színű üdítőitalt kaptam. Majd a
fotózás kelős közepén szédelegni kezdtem és minden elmosódott és elvesztettem
az eszméletemet. Egy gyér fény világított a lépcsőlejáró felé és egy
férfi alakját véltem felfedezni. Hunyorogva pislogtam felé, de egyszerűen nem
ismertem fel.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Szia
cica! - köszöntött gúnyosan majd elröhögte magát. Amikor a felismerés szörnyű
érzése a tudatomig ért borzasztóan éreztem magam még ennél a helyzetnél is. Nem
tudtam egyszerűen elhinni, hogy valóban az a személy tart itt fogva, akiben
megbíztam. Azt hittem, hogy már a kapcsolatunk kezd baráti lenni. Hányinger
kapott el amikor megláttam az arcát és így teljesen megbizonyosodtam, hogy igen
Ő az.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Nick? -
kérdeztem bátortalanul, amikre ő csak tovább vigyorgott. - Mit keresek itt?
Hogy kerültem ide? Megtennéd, hogy elengedsz és ideadnád a mobilomat? -
zúdítottam rá a kérdésbombáimat.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Attól
tartok nem engedhetlek el. - mondta egy kaján vigyor kíséretében.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
-
Mi-miért? - dadogtam miközben próbáltam a kezeimet kiszabadítani nem sok
sikerrel.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Mert
terveim vannak veled és a barátaiddal. Remélem megértesz és nem fogsz haragudni
rám, ha egy kicsit elszórakozok veled. - mondta, miközben egyre közelebb jött
hozzám.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Tudod
te mivel szórakozzál! - keltem ki magamból, majd a következő pillanatban egy
nagy csattanást éreztem az arcomon. A tenyerének a nyoma csak úgy égett a
bőrömön. - Ezért az egészért még nagyon szívni fogsz. A srácok előbb vagy utóbb
megtalálnak és elintézik azt, hogy börtönbe csukjanak hiszen oda való vagy. Még
mindig nem válaszoltál arra, hogy miért vagyok itt és mit akarsz pontosan a
srácoktól? - hadartam és egyre ingerültebb lettem.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- A
barátaid fizetni fognak azért, hogy téged visszakaphassanak. Remélem elnézed,
hogy mégiscsak valamiből fizetnem kell a tandíjamat és a fotózással járó
költségvetéseket is fizetnem kell. Te pedig átvertél engem. Egy randi után
összejöttél azzal a göndör hajú bohóccal. Mit sem törődtél azzal, hogy én
közben valóban éreztem irántad valamit vagy sem. Bár igaz az utóbbi az igazság
mivel más lányt szerettem és szeretek is jelenleg. Ami a legeslegjobb az nem
más, minthogy a te kis barátodat úgy palira tudja venni ismét, mint ahogyan régen
is. Sophia amíg azzal az énekes majommal kevert a hírneve miatt végig az én
barátnőm volt. Folyamatosan átverte és a szemébe hazudta azt, hogy szereti
miközben rám gondolt és énrám vágyott. Sophia ki sem tette a lábát Londonból
amikor annak az ütődött pasidnak azt mondta máshol kapott munkát. - mesélte
miközben elégedett vigyor ült az arcán.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Veled
csalta meg akkor is amikor szakítottak... - mondtam undorodva.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Még
szép. - mondta és rám kacsintott. - Jó a kapcsolatunk nem olyan mint a rendes
pároké. Ő is elszórakozik más pasikkal így ő sem akad ki, ha én is más
lányokkal töltőm el az időmet. Ezért sem haragszik, hogy itt vagyok veled
kettesben miközben ő a lakásán ül miközben a te kretén pasid hívását várja.
Egyébként nem volt nehéz őt a délután folyamán eltávolítani. Tudtad, hogy
Liamtől lesz gyereke Sophianak? Vagy a barátocskád erről már nem tett említést
neked? - mondta miközben előttem ácsorgott.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Ez
hazugság! Nem lehet Liamtől gyereke... lehetetlen... - motyogtam és belül
kezdtem kétségbeesni.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- A te
kretén pasid viszont nem fogja magára hagyni ebben Sophiát és ismét összefog
vele jönni. Nem felejtette még el őt. - mondta de én képtelen voltam hinni
neki. Ez az egész olyan furcsa volt számomra. Kettejüknek nem lehet közös
gyermekük hiszen már jó pár hét eltelt azóta, hogy szakítottak. Nem válaszoltam
erre semmit helyette lehunytam a szemeimet és igyekeztem felébredni ebből a
rossz álomból. De amint ismét kinyitottam a szemeimet rögtön rájöttem, hogy ez
a valóság.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
- Nem fog
vele összejönni mivel boldog velem és szeretjük egymást. Ez a szeretet pedig
olyan, amit te sosem fogsz megkapni és érezni sem fogsz hozzá hasonlót sem.
Liam nem fogja megbocsájtani Sophianak azt, hogy megcsalta és ahogyan azt sem,
hogy hagyja neked azt, hogy itt fogva tarts. Bucsut mondhatsz ennek az idióta
tervednek, hogy lehúzd a srácokat és átverjétek továbbra is Liamet. Mindent
elfogok neki mondani, amint innen kiszabadulok. - hadartam dühösen miközben a
könnyeimet igyekeztem visszafojtani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Édesem kinek kell a szerelem, amikor csak a baj van vele,
elmondanád? A szerelem az emberek gyenge pontja. Értelmetlen és bonyolult az
egész. Adok egy tanácsot: ne légy szerelmes! Ha kötődsz egy emberhez, akkor már
nem úgy cselekedsz, ahogyan azt igazából a szíved mélyén is tennéd. – morfondírozott
miközben fel és le mászkált. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt csak azért mondod, mert jól tudod téged sosem fog
szeretni senki igazán. Amit persze meg is érdemelsz részemről ezek után. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hidd el szívi nem az én világom a szerelem. Túl nyálas és
értelmetlen az egész. Számomra a sima testi kapcsolatok sokkal többet érnek. Ha
szeretnéd be is bizonyíthatom neked szépen, hogy milyen is az. – vigyorgott
kajánul, amitől nekem hányingerem lett és a gyomrom is görcsbe szűkült. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne merészelj hozzám érni! – sziszegtem az összeszorított
fogaimon keresztül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert különben mi lesz cicababa? Nem tehetsz ellenem semmit
és a kis barátaid sem tudják azt, hogy hol vagy. Bár telefonon kerestek már…
illetlenség lenne, ha nem hívnánk őket vissza nemde bár? – mondta miközben
előszedte a zsebéből az én mobilomat. – Most pedig beszélünk a barátaiddal. Ha
pedig jók lesznek és fizetik a lóvét akkor hamarosan vissza is kapnak téged. –
tette hozzá önelégült arckifejezéssel. A telefont kihangosította és a fejem
közelébe helyezte. Pár csengés után azonnal fel is vették a telefont. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tif merre vagy? – kérdezte aggódva Liam. A hangja hallatán
pedig azonnal könnybe lábadt a szemem és a szívem is gyorsabban kezdett verni.
Magam elé képzeltem az arcát ahogyan kétségbeesve néz maga elé a gyönyörű mogyoróbarna
szemeivel. Ám mielőtt megszólalhattam volna Nick azonnal elhúzta tőlem a
telefont.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam segíts! – sikítottam, hogy jelezzem, szükségem van
rá. Közben Nick eldarálta neki a szabadulásom feltételeit. Amikor meghallottam
Harry hangját rögtön lejátszódott a fejemben az összes vitánk, ami a fotózás és
a Nickel való találkozás ellen szólt. De én makacs és önfejű viselkedésemnek
köszönhetően nem hallgattam rá. Sőt leálltam vele veszekedni és próbáltam
meggyőzni a véleményének az ellenkezőjéről. Most már belátom, hogy én tévedtem
súlyosan. Ha kijutok innen az első dolgom lesz, hogy bocsánatot kérek Harrytől.
Addig viszont nem volt más teendőm, minthogy türelmesen várjak arra, hogy a
srácok kiszabadítsanak innen. Vagy pedig magánakcióba kezdeni és kiszabadulni
magamtól innen. Azonban esélyeim a sikeres szökéshez innen egy a tízezerhez. Az
pedig lássuk be nem túlbiztató. Miután bontotta a vonalat a mobilomat a zsebébe
süllyesztette. – Nick… ki kell menjek a mosdóba. – mondtam türelmetlenül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az szívás cica. Tartogasd csak nyugodtan, addig én
elintézek valamit odafent. – válaszolta hidegen. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- De nem tudom tartani tovább! Kérlek! – könyörögtem és
próbáltam bájosan pislogni rá. Mély levegőt vett, majd eloldozta a kezemet és a
lábamat is. Viszont erősen szorította a csuklómat miközben maga mellett
rángatva lépkedett felfelé a lépcsőn. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessék! De igyekezz! – mutatott az ajtó felé, amikor pedig
lökni kezdett felé kis híján lefejeltem az ajtófélfát. Amint magamra csuktam az
ajtót rögtön kitört belőlem a zokogás. El akartam menni innen és Liam vagy
Harry karjai közé bújni, amik megóvnak mindentől. A mosdóban egy közepes méretű
ablak volt. Úgy tippeltem, hogy talán éppen kiférnék rajta. De most nem volt
elegendő időm arra, hogy kísérletezzek. Hiszen azt sem tudtam, hogy milyen
magason vagyunk. Ha túl magasról ugornék ki, akkor kitörném a lábam és akkor
máris lőttek a tervemnek, hogy elszaladjak innen minél távolabb. Próbáltam
kissé rendbe szedni magam, de nem sok sikerrel jártam. Addig húztam az időt,
amíg csak tudtam, de az ajtó túloldaláról Nick már türelmetlenül kopogott. Így
hát a lábaimat lépésre bírva mentem vissza hozzá nulla életkedvvel. Ezután
pedig visszarángatott abba az alaksorba, ahol eddig is tartózkodtam. – Ha
szabadulni próbálsz innen, akkor tudd, nagyon megbánod világos? – kérdezte,
amire én csak erőtlenül bólintottam. Magamra hagyott, de nem kötözött meg. Ezt
talán vehetem jó jelnek is, hogy nem fog tovább bántani. Egy kissé kényelmetlen
régi kanapéra ültem és akaratom ellenére is elszundítottam. Amikor pedig
magamhoz tértem Nick ott ült az utolsó lépcsőfokon és engem figyelt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mikor engedsz el innen végre? – kérdeztem, de nehezen
találtam a hangomat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondtam már, ha a haverjaid fizetnek. Addig itt maradsz,
amíg én azt nem mondom, hogy elmehetsz. Nemrég beszéltem a kis barátaiddal és
holnap reggelre megbeszéltem velük egy találkozót. Ha odaadják a pénzt, máris
vihetnek téged, arra amerre csak szeretnének. Ez az egész nem ellened szól csak
téged túl könnyen tudtalak befolyásolni, hogy is mondjam másképpen, hogy a te
kis gyönge agyad is felfogja?! Téged nagyon egyszerű manipulálni. Amikor a mozi
után feltűnt az a göndör és a haverja azt hittem többé nem akarsz találkozni
velem és a tervemet féltettem, hogy sikerült keresztbe húzniuk. Ám nagyon is megleptél,
amikor igent mondtál a fotózásra. Pánikba estem, hogy nem sikerül Sophia terve,
hogy a te együgyű párodat átverje és jó sok pénzt húzzon le róla. Így hát
magánakcióba vágtam. A fotózáshoz azt akartam, hogy senki ne jöjjön veled így már
csak azt kellett elérnem, hogy senki ne legyen veled. Sophia végül is elérte,
hogy a pasid lekopjon innen. Ő pedig mit sem törődve azzal, hogy itt hagy téged
egy ismeretlen helyen elment. Ebből is látszik milyen fontos vagy számára. Nem
bízott bennem ő sem a kezdetek óta. Mégis elment téged velem hagyva.
Hihetetlenek és meglepőek tudnak lenni az emberek. Pedig sokan úgy vélekednek
róla, hogy az emberek kiszámíthatóak. Az én véleményem szerint pontosan az
ellenkezője. – magyarázta jókedvűen miközben a másik irányba meredt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam szeret engem és én is őt. Nem azért hagyott itt mert
bízott benned. Azért hagyott ott veled, mert bennem bízott mivel én bíztam
benned. Azt hittem jó ember vagy! De kiderült, hogy csak egy átkozott bűnöző.
Miattad nem tudod hányszor vesztem össze Harryvel mivel ő foggal körömmel
ragaszkodott hozzá, hogy veled valami nem stimmel és ne találkozzak veled
többé. – hadartam dühösen miközben a térdeimet felhúztam és átöleltem a
lábaimat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
.- Ezt is a saját manipuláltságodnak köszönheted. Könnyen meg
tudtalak győzni arról, hogy jó fiú vagyok. – vigyorgott elégedetten. – De most
ismét magadra hagylak. Holnap reggel, ha minden jól sikerül a barátaiddal
elmehetsz innen. – mondta, majd megindult felfelé a lépcsőn. Így hát csak abban
reménykedtem, hogy minél előbb kiszabadulhatok innen. A könnyeimnek ismét utat
engedtem miközben visszafeküdtem a dohos kanapéra. Álmomban pedig a srácokkal
voltam biztonságban és messze ettől a féregtől. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h3>
~Harry Styles~</h3>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgBq410mL5tmldHD_KJ0IUIUpY-CadBI5CtTwkbCJEYCDk6rbtg9KJlEvWYhNlDPARiXWSsxZdJzQbo-MvIbC7l2Qpkvt72rNaBqMJS6j0OMyNaCWf_WZpLHkrkLx1Yq_l3J2xWAEWREw/s1600/687474703a2f2f6d656469612e67697068792e636f6d2f6d656469612f747736516261656663556974692f67697068792e676966.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgBq410mL5tmldHD_KJ0IUIUpY-CadBI5CtTwkbCJEYCDk6rbtg9KJlEvWYhNlDPARiXWSsxZdJzQbo-MvIbC7l2Qpkvt72rNaBqMJS6j0OMyNaCWf_WZpLHkrkLx1Yq_l3J2xWAEWREw/s320/687474703a2f2f6d656469612e67697068792e636f6d2f6d656469612f747736516261656663556974692f67697068792e676966.gif" width="320" /></a>Gyerünk ember most légy igazi tökös férfi. Tiffanynak
szüksége van rád most mindennél jobban. Belegondolni is szörnyű, hogy vajon
mennyire lehet rémült, és hogy félhet. Ha a kezeim közé kerül ez a Nick gyerek,
én esküszöm, hogy olyat teszek vele, amit én magam is megbánok. Persze tudom,
az erőszak nem vezet semmihez, de muszáj lesz behúznom neki párat, amiért
elmerte rabolni az unokatestvéremet. Idegesen mászkáltam fel-le a nappaliban
miközben az új telefonhívást vártuk attól a gerinctelen féregtől. Komolyan
gondoltam azt, hogyha Tiffanynak egy haja szála is meggörbül, akkor ellátom a
baját egy életre. A rendőrséget viszont nem mertük értesíteni, mivel féltünk
attól, hogy olyat tesz Tifel, amitől örökre elveszíthetjük őt. Abba pedig
belepusztulnék teljesen. Szívem szerint üvöltöznék odakint, hogy a feszültségemet
levezessem. Helyette csendesen szitkozódom és morgolódok. Nem akarom a srácokon
levezetni az összes dühömet bár Liam megérdemelné. Tudta jól, hogy nem akartam,
hogy Tiffany találkozzon ezzel a Nick gyerekkel mivel nem bíztam benne. Az első
találkozás óta ellenszenves volt számomra. Szívesen mondanám azt, hogy én
megmondtam, de túl nagyképűnek tűnnék tőle. De ez most mit sem számít és
változtat a lényegen miszerint Tiffanyt az a baromarcú fogva tartja valahol. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez a te hibád és én megmondtam. – mutattam Liam felé, aki
az arcát a tenyerébe rejtve üldögélt. – Mondtam, hogy az a srác nekem nem
szimpatikus. Most már hisztek nekem és a kiváló emberismerő képességemnek?
Kiröhögtetek, hogy paranoiás vagyok és féltékeny vagyok. Oké aláírom azt, hogy
egy minimális szinten féltékeny voltam, de tényleg nem stimmelt valami a
sráccal. Bár ne lett volna igazam… - hadartam és véletlenül belerúgtam teljes
erőmből az asztalba. Szitkozódva ugráltam fél lábon a kanapéig, ahova leültem
és a lábamat felhúztam rá. Erős fájdalmat éreztem a lábujjam felől. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Attól tartok Hazza ez eltört. – hozta az orvosi formáját
Louis. A többiek is körém gyűltek és aggódva figyelték a lábamat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem mondod nagyokos! Én is érzem! Valaki vigyen be
nagyon gyorsan a kórházba! – kiabáltam a fájdalomtól. Louis pedig máris rohant a kocsi kulcsáért az
előszobába ahol egy kosárkában tartjuk a slusszkulcsokat. Hallottuk, ahogyan
kiáll a garázsból egyenesen a bejárati ajtó elé a felhajtón. Niall és Liam két
oldalról segítettek kimenni az autóig, amíg Lottie az ajtót nyitotta előttünk.
Az anyósülésen foglaltam helyet és csak azt akartam, hogy ez a fájdalom
elmúljon és Tiffanyt visszakaphassam. Louis próbált gyorsan a kórházba juttatni
amennyire csak tudott, de mégsem tudott száguldozni az utakon. A parkolóban
állt le és segített bebotladozni a bejáraton. Körülbelül fél órát kellett
várakoznom arra, hogy bárki tudomást szerezzen arról, hogy ott vagyok. Egy
orvos nehézkesen de pillantást vetett a lábujjamra. Ekkor pedig az orvos
röntgenre küldött majd annak az eredményére várakoztunk vagy egy óra hosszát.
Az után ismét pillantást vetett rá és megállapította, hogy csak rándulásról van
szó. Az javasolta, hogy pihentessem a lábam és rakjak rá egy kevés jeget. Felírt
rá egy fájdalomcsillapító kenőcsőt is, amit hazafelé tartva egy éjszakai
patikában be is szereztünk. Vagyis Louis ment be az üzletbe, amíg én az autóban
szenvedtem. Amikor haza értünk Louis leparkolt a garázsban és utána segített
bedöcögni a házba. A konyhában Lottie egy bögre kakaó fölött ücsörgött amíg
Niall egy mogyoróvajas szendvicset majszolt. Megkérdezték, hogy mi volt az
orvosnál, amire illedelmesen válaszoltam, majd egy zacskó fagyasztott borsót kivettem
a hűtőből és azt egy törülközőbe csomagolva felvonultam ügyetlenkedve az emeletre.
A szobámban levetettem magamról a ruháimat és meztelenül vetettem magam a
takaróm alá. Miközben a lábamat jegeltem az álom is szépen lassan elnyomott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4 style="text-align: center;">
<b>*~~~~~*</b></h4>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Másnap reggel, amikor magamhoz tértem az első dolgom volt,
hogy a fürdőszobámban megmosakodjak. Próbáltam hamar végezni, hogy lemehessek
minél hamarabb inni egy erős kávét, ami segít kissé felébredni és józanabbul
gondolkodni. Aztán pedig elkezdeni ötletezni, hogy miképpen is mentsük meg
Tiffanyt attól az aljas disznótól. A ruhámat magamra kapkodtam persze amilyen
gyorsan csak tudtam úgy, hogy a lábujjamra ügyeljek. A konyhában Liam virrasztott
egy bögre kávé mellett, miközben a fejét az asztalra hajtotta és a telefonja
ott volt mellette. Eléggé fáradtnak látszott mintha az éjszaka egy
szemhunyásnyit sem aludt volna. Kivettem a szekrényből a „H” feliratos bögrét
és öntöttek bele némi kávét, majd leültem Liammel szemben. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia. – köszöntem amikor a hátsó felemet a székre tettem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia Harry. – sóhajtott majd nagyot ivott a kávéjából. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Egész éjjel itt ültél? Aludtál te egyáltalán? – kérdeztem érdeklődve,
bár a válaszát már sejtettem előre a külseje alapján. Liam mindig kipihentnek
látszik még a rossz és húzós napjain is. Most azonban olyan volt, mint egy gyűrött
rongy. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudtam aludni. – sóhajtotta és megdörzsölte az arcát. –
Túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy aludni tudjak. Tiffanyra tudok csak
gondolni és arra, hogy meg kell mentsem. Ahogyan a telefonban a nevemet sikítva
kiabált, hogy segítsek neki, miközben én tehetetlen vagyok és itt kell ülnöm…. Egyszerűen
szörnyű érzés. – rázta a fejét miközben maga elé meredt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, hogy téged hibáztattalak az egészért. Nehéz
helyzetben vagy a helyedben lennék talán én is elviharoztam volna onnan.
Szerinted Sophia valóban tőled vár gyereket? – kérdeztem majd én is belekortyoltam
a kávémba. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom Harry. Szeretnék hinni neki de nem megy. Mi van
ha hazudik? Jó ideig megcsalt és a szemembe hazudott, amíg a barátnőm volt.
Most miért ne hazudna? Mi van ha nem is tőlem terhes, hanem attól akivel engem
csalt? De egy gondolat mégis ott motoszkál a fejemben, hogy mi van akkor, ha
talán mégis az én gyerekemet hordja a szíve alatt… már ha van neki egyáltalán
szíve. Akkor a saját gyerekemet dobom el magamtól? Nem lennék jó apa akkor
egyáltalán. – hadarta miközben a szemei majd leragadtak az álmosságtól. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jelentkezett az a szemét? – kérdeztem miközben a telefonja
felé böktem. Liam csak a fejét ingatta válaszadásképpen. Nagyot sóhajtott és
tovább itta a kávéját. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg kell találnom. Addig nem tudok lenyugodni, amíg itt
nem lesz mellettünk. Esküszöm, nem fogom elengedni, amíg fel nem ül a Kaliforniába
tartó gépre. – mondta miközben egy fancsali vigyort villantott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahhoz nekem is lesz egy pár szavam. – jegyeztem meg.
Ezután csendesen üldögéltünk és egyikünk sem szólt a másikhoz. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szereted még? – kérdezte és a kérdése váratlanul érintett.
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az unokatestvérem.. Még jó hogy szeretem. – vontam vállat
és reménykedtem benne, hogy nem boncolja és erőlteti tovább a témát. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy értettem, hogy úgy szereted-e még? – kérdezte, amire
én nagyot sóhajtottam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, de látom, hogy boldog veled és nem szeretnék a
kapcsolatotokba rondítani. Ő jobbat érdemel nálam. Sokszor megbántottam
akaratom ellenére is és te voltál ott mellette, hogy megvigasztald. Megérdemlitek
egymást haver. Amúgy is a mi kapcsolatunkból nem lett volna komoly és elég hosszú
távú. A nagybácsikám és anyu sem támogatta volna a dolgot. Amúgy is Harry
Styles vagyok, a 1D-ből. A média árgus szemmel figyel minden lépésemet. Mekkora
botrány tőrt volna ki akkor, ha kitudatott volna az, hogy az unokatestvéremmel jártam,
még ha nem is vér szerinti rokonom? – magyaráztam és próbáltam megnyugtatni
Liamet arról, hogy nem kell miattam aggódnia, hogy netán visszahódítást
készülők tervezni. Azonban ahogyan hangosan is kimondtam be kellett ismernem,
hogy nekem és Tiffanynak nem sok esélyünk lenne az együtt járásnak. Ezt pedig
igen fájdalmas elhinni és beismerni. De mondják, hogy néha az igazság fáj. Liam
telefonja közben megcsördült és Tiffany képe villogott a kijelzőn. A készüléket
kihangosította, hogy én is hallhassam. Nick eldarálta, hogy hol találkozzunk
majd bontotta a vonalat. Liam azonnal felszaladt, hogy szóljon a többieknek,
hogy kezdjenek el készülődni. Én pedig türelmetlenül ücsörögtem a kávém fölött
és arra tudtam gondolni, hogy Tiffany hamarosan újra velünk lesz. Körülbelül
fél óra múlva egy kávézótól nem messze parkoltunk az autóval. Én a kocsiban maradtam
a többiek akarata miatt. Liam egy hátizsákba pakolt össze némi pénzt, ami a váltságdíjként
szolgált. Idegesen üldögéltem egyedül miközben a rádiót hallgattam, amiben
valami hatvanas évekbeli zene szólt. Az út túloldalán láttam leparkolni egy
kisebb sötétített üvegű mikrobuszt, aminek a sofőrje nem más, mint Nick volt
az. A kávézó felé sétált és amint láttam, hogy bement én rögtön kipattantam a
kocsiból. Az úton kis híján elütöttek, de én bicegve is átszaladtam és
próbáltam kinyitni az autó ajtaját. Végül egy trükkel, amit még kölyökkoromban
tanultam Holmes Chapelben sikerült kinyissam a csomagtartót. Tiffany könnyes
szemekkel megkötözve és leragasztott szájjal feküdt. Az arcán és a testén
különböző lilás árnyalatú foltok éktelenkedtek. Amikor meglátott még jobban
sírni kezdett. Leszedtem róla a széles ragasztószalagot persze óvatosan, hogy
ne okozzak nagyobb fájdalmat neki, mint amekkorát eddig szenvedett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry! – mondta a nevemet, miközben a könnyei megállás
nélkül gördültek végig az arcán. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Itt vagyok Tif. Nem eshet már semmi bajod. – mondtam,
miközben eloldoztam róla a kötelet. Majd segítettem neki kimászni a furgonból. Visszamentem
a kezét szorongatva a mi kocsinkba és nyugtatni próbáltam miközben írtam egy
üzenetet Liaméknek, hogy egy fityinget se fizessenek, annak a szemétnek ugyanis
Tiffany itt van mellettem. Pár perc múlva pedig egymás sarkában loholva siettek
az autóhoz. Liam volt legelöl és szinte kitépte az ajtót olyan sebesen ölelte
át Tiffanyt is. Amikor pedig megláttam Nicket, ahogyan éppen elhagyja a kávézót
és értetlenül közelít felénk az ideg és az eddig bennem gyülemlett méreg
elborította az agyamat. Gondolkodás nélkül szálltam ki a járműből és a kezeimet
ökölbe szorítottam. Amikor elém ért a kezemet felé lendítettem és egy behúztam
neki egyet alaposan. – Ezt azért, mert elraboltad és bántottad őt. – mondtam,
majd a kissé sajgó öklömmel visszaültem a kocsiba immáron a többiek mellé. Louis
vette át a vezetést, amíg én az anyósülésen ültem. Azt hiszem mindannyiunk
nevében nyilatkozhattam, hogy hatalmas kő gurult le a szívünkről és
fellélegezhettünk, amiért Tiffany ismét velünk volt. Addig pedig nem nyugszom
meg, amíg az a szemét alak rács mögé nem kerül. Arról pedig gondoskodni fogok
abban száz százalékig biztos voltam. Egy életre megbánja amiért ki merte vívni
a haragomat. </div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-44852967222988978022015-10-29T11:03:00.000+01:002015-10-30T11:05:35.083+01:00Awards Hi Guys!<br />
Újabb díjakat kaptam és számos Dorothy Blog Awards van közöttük, amiket nem tudok végigolvasni mert kevés időm van mostanában, de nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltok rám.<br />
Puszi Fanni<br />
<br />
<br />
<b>#11</b><br />
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZH-XVuGd2JZfVyNXfQFPIEhalQpzac4lgLDWMZ_KSfyK7WPJndOnxj4x1MPpceM8W_vzN9YThqgsuXLL1jtns_nAJou-djjdGPTGD_PRoKsBov9JiFbblhYabFnQj3S2dXwgpg0R0y3I/s1600/d%25C3%25ADj.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZH-XVuGd2JZfVyNXfQFPIEhalQpzac4lgLDWMZ_KSfyK7WPJndOnxj4x1MPpceM8W_vzN9YThqgsuXLL1jtns_nAJou-djjdGPTGD_PRoKsBov9JiFbblhYabFnQj3S2dXwgpg0R0y3I/s1600/d%25C3%25ADj.png" /></a></div>
<span id="goog_507353621"></span><span id="goog_507353622"></span><br /></div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Sophienak, a <a href="http://szerelemanygyalfoldonwrittenbyzsofi.blogspot.hu/" target="_blank">Half a Heart</a> blog írójának ^-^ </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Szabályok:</span></b><u1:p></u1:p><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<ul type="disc">
<li class="MsoNormal"><span style="font-size: 13.5pt;"> Köszönd meg a díjat
annak, akitől kaptad<o:p></o:p></span></li>
<li class="MsoNormal"><span style="font-size: 13.5pt;"> Írj 10 dolgot arról
akitől kaptad<o:p></o:p></span></li>
<li class="MsoNormal"><span style="font-size: 13.5pt;"> Válaszolj 10 kérdésre<o:p></o:p></span></li>
<li class="MsoNormal"><span style="font-size: 13.5pt;"> Tegyél fel 10 kérdést<o:p></o:p></span></li>
<li class="MsoNormal"><span style="font-size: 13.5pt;"> Küldd tovább embereknek<o:p></o:p></span></li>
</ul>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">10 dolog
rólam:<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">1.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">18 éves vagyok <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">2.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Végzős vagyok egy gimnáziumban<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">3.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Imádok a barátnőimmel lógni <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">4.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Szeretek a barátommal lenni<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">5.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Szeretek zenét hallgatni<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">6.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Az írás a hobbim<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">7.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Van egy húgom<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">8.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Szeretnék egyszer eljutni Angliába<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">9.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Ez a második blogom amit be is fejezzek<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">10.<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Imádok sorozatokat nézni<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="background: white; font-size: 13.5pt;">Válaszolok 10 kérdésre:</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.15pt; margin-left: 54pt;">
</div>
<ol>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Mi a kedvenc hobbid?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">
</span><i style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">– <b>Azt
hiszem az olvasás és az írás</b></i></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Miért kezdtél el írni?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">
– </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>Pár
éve nagyon sok blogot olvastam és előtte már elkezdtem írni egy történetet egy
füzetben és úgy gondoltam kipróbálom magam.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Milyen blogokat/könyveket
olvasol szívesen?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"> </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>– Szeretem a fantasy és a romantikus
szerelmes könyveket, amik fiatalokról szólnak. Blogokban pedig leginkább
fanfictionokat szoktam olvasni vagy olyasmi jellegűeket.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Ki a kedvenc bloggered?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">
</span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>–
Do_Payne, már körülbelül másfél éve.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Mennyire tartod magad jó
bloggernek?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"> – </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>Hát az eddigi írásaimhoz képest sokat
fejlődtem úgy érzem. Olyan 10-es skálán talán 6-os lehetek.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Mi a célod az életben?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">
– </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>Szeretnék
majd pár könyvet kiadni és elismert író lenni.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">A blogod wattpadon is fenn
van?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"> – </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>Nincsen.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Volt már olyan az életben,
amikor azt gondoltad, hogy feladod?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"> </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>– Szerencsére ilyesmi nem fordult
elő velem. Nekem amúgy is van egy mottóm, hogy <u>Soha ne add fel.</u></i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Valaha majd abba hagyod az
írást?</span><u1:p style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"></u1:p><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"> – </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>Nem tervezem, sőt inkább minél többet
szeretnék foglalkozni vele.</i></b></li>
<li><span style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;">Ideális hely az írásra? </span><b style="font-size: 13.5pt; line-height: 16.15pt;"><i>– Azt
hiszem a szobám. Ott könnyen el tudok vonulni és zárkózni a külvilágtól és csak
az írásra koncentrálni.</i></b><b style="line-height: 16.15pt; text-indent: -18pt;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 13.5pt;"><o:p> </o:p></span></b></li>
</ol>
<br />
<div class="MsoNormal" style="background: white; line-height: 16.15pt; text-indent: -18.0pt;">
<b><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 13.5pt;">110
kérdés:<o:p></o:p></span></b></div>
<br />
<ol start="1" style="margin-top: 0cm;" type="1">
<li class="MsoNormal">Mennyire
tartód magad jó írónak? </li>
<li class="MsoNormal">Mi
ösztönzött arra, hogy írni kezdj?</li>
<li class="MsoNormal">Milyen
sorozatokat szoktál nézni?</li>
<li class="MsoNormal">Szoktál
zenét hallgatni írás közben?</li>
<li class="MsoNormal">Van
olyan zene, amit sokszor hallgatsz az írás közben?</li>
<li class="MsoNormal">Jelenlegi
véleményed szerint meddig fogsz az írással foglalkozni?</li>
<li class="MsoNormal">Mi
inspirált arra, hogy a jelenlegi történetedet megírd?</li>
<li class="MsoNormal">Mi
szeretnél lenni, ha ,,nagy” leszel?</li>
<li class="MsoNormal">Milyen
blogokat olvasol szívesen?</li>
<li class="MsoNormal">Szeretnél
majd a későbbiekben könyvet kiadni? </li>
</ol>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Akiknek tovább küldőm: </b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
Laura - <a href="http://shadowsbylaura.blogspot.hu/" target="_blank">Shadows follow me</a></div>
<div>
Eva H - <a href="http://littlethings-hannahandlouis.blogspot.hu/" target="_blank">Kis dolgok</a></div>
<div>
Emy - <a href="http://gottabeyouemy.blogspot.hu/" target="_blank">Gotta be you</a></div>
<div>
Easy- <a href="http://szilankosratorve-easy3.blogspot.hu/" target="_blank">Mielőtt összetörtem</a></div>
<div>
NiSzi - <a href="http://ismeretlenvilagsztar1d.blogspot.hu/" target="_blank">Ismeretlen Világsztár</a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-16119746939566661452015-10-22T19:39:00.001+02:002015-10-22T19:39:38.171+02:00ThirtiethHi Guys!<br />
Megérkezett az új rész. Igazából sorolhatnék fel egy rakás indokot, hogy miért nem tudtam előbb hozni. De ezek közül egyet emelnék ki igazán: iskola. Mivel végzős vagyok így elég sok tanulnivalóm van és előző héten beteg voltam így a múltkor sok mindent kellett bepótolnom. De végre elérkezett a várva várt őszi szünet. Mindenkinek jó pihenést kívánok hozzá. Az előző részhez érkezett kommenteket köszönöm. Jó olvasást!<br />
U.I : A srácok a "Perfect" című számukkal és klipjével ismét nagyot alkottak és szerintem szó szerint tökéletes lett.<br />
<br />
Puszi<br />
Fanni<br />
<br />
<br />
<h4>
~Liam Payne~</h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZfFJ7w0T4EhZFZKFGCE7ZVFq_PadoXuK3hCIaDKg35vDfEz8lTIsseb7HLR-hjTFJ56k2YzAB5Nh0brYkuBCysRR0F-Uzej9zeh3bC9gaz3xoDAJ189XCxxlTamM-1wEpXl7D44iadNI/s1600/tumblr_mruhaaxynk1s90t78o1_r1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZfFJ7w0T4EhZFZKFGCE7ZVFq_PadoXuK3hCIaDKg35vDfEz8lTIsseb7HLR-hjTFJ56k2YzAB5Nh0brYkuBCysRR0F-Uzej9zeh3bC9gaz3xoDAJ189XCxxlTamM-1wEpXl7D44iadNI/s320/tumblr_mruhaaxynk1s90t78o1_r1_500.gif" width="320" /></a></div>
- Indulhatunk már Liam? – kérdezte kissé türelmetlenül
Tiffany a fürdőszobám ajtajának támaszkodva, miközben én a tükör előtt
igyekeztem tökéletesen belőni a frizurámat. Magamban csak vigyorogtam azon,
ahogyan várattam őt és élveztem ezt az apró kis kínzást. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hova sietsz ennyire édesem? – kérdeztem tőle egy apró mosolyt
visszafojtva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted mégis hova? 15 perc múlva ott kellene lenni a
stúdióban és mi még itthon vagyunk. – mondta és az egyik lábáról a súlyt
áthelyezte a másikra. Felé fordultam és a karomat kitártam majd őt szorosan
magamhoz húztam. A parfümjének finom illata azonnal ködbe burkolta az elmémet.
Az arcát magam felé fordítottam az álla alá nyúlva és óvatosan megcsókoltam.
Ajkai puhasága is elképesztő hatást gyakorolt rám. A csókunkba belesóhajtott
majd a karjait a nyakam köré fonta. Az én kezeim pedig a derekán pihentek. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Most már mehetünk. – mondtam vigyorogva miután elváltak az
ajkaink egymástól. Kézen fogva caplatunk le a lépcsőn és a bejárati ajtó
mellett belebújtam a fekete bakancsomba az esős és kissé hideg idő miatt.
Reménykedem benne, hogy a hétvégén tartandó meglepetéspartira már felmelegszik
ismét a hőmérséklet és az eső is abbamarad. Bár kicsit tartok tőle, hogy ilyen
marad az idő, hiszen már másfél hét múlva véget ér a nyár és elkezdődik a
szeptember. Ami azt jelenti, hogy Tiffany itt hagy bennünket és visszautazik a
napsütötte meleg Kaliforniába. Szívesen tartanék vele én is, de itt tartanak a
kötelességeim. Nem hagyhatok itt csak úgy mindent. Pedig ahogyan már említettem
szó nélkül és szemrebbenés nélkül szállnék fel a repülőgépre. A kapucnimat a
fejemre húztam, amikor kézen fogva kiléptünk a szitáló esőbe. A feljárón állt a
hőn szeretett autóm, amibe rögtön helyett foglaltunk. Kinyitottam az anyósülés
felőli ajtót majd kocogva kerültem meg az autót és én is beültem. Egy kissé
feltekertem a fűtést majd a slusszkulcsot a helyére téve elindítottam a
járművet. Tiffany lediktálta a címet, amihez tíz perc kocsikázás után oda is
értünk. Egy régi raktárépület előtt parkoltam le és egy különös érzés kerített
hatalma alá. Eddig is rossz előérzetem volt, ahogyan egyre közelebb kerültünk
London külvárosához és az irodaépületeket és a lakásokat felváltotta a nagy
semmiség és elhagyatott betört üvegű gyárépületek. Szívem szerint nem szálltam
volna ki az autóból és Tiffanynak sem engedtem volna meg. De tudom mennyire
makacs és önfejű és erőszakhoz kellene folyamodnom, hogy visszatartsam. Tudom
azt is, hogy Harry mennyire dühös lesz, ha tudomást szerez arról, hogy mégis
hová vittem Tiffanyt. Ha nem jöttem volna el vele, akkor egyedül is eljött
volna. Akkor pedig egész idő alatt ideges lennék, amíg nem jönne haza. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Valami gond van? – kérdezte Tiffany, amikor látta hogy nem
mozdulok egy tapodtat sem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Valami nem stimmel itt. Rossz előérzetem van… nem lehetne,
hogy hazamenjünk és összebújva megnéznénk egy jó kis filmet? Választhatsz te
filmet és esküszöm, hogy jó kisfiú leszek, csak menjünk el innen. – hadartam és
reménykedve néztem rá. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam… ne csináld, ezt te is kérlek. Nem akarlak téged sem
ez miatt elveszíteni. Megígértem Nicknek. Nézd ott is van. Ne makacskodj, hanem
gyere már, ha idáig eljöttél. –mondta és kikapcsolta a biztonsági övét, majd
kiszállt a kocsiból. Nagyot sóhajtva én is kikapcsoltam az övemet ám előtte
mérgemben a kormányra csaptam. Mély levegőt vettem és igyekeztem lenyugodni. Majd
egy mosolyt erőltettem az arcomra és kiszálltam. Tiffany már Nickel beszélgetett
és amikor mellé értem mosolyogva fonta össze az ujjait az enyémekkel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nick ő itt a barátom Liam. Már találkozhattál vele, amikor
a moziban voltunk. – magyarázta Tiffany miközben végig engem nézett én pedig
őt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát hogyne emlékeznék rá. – mondta vigyorogva és valami
furcsa érzésem támadt. Azonban nem akartam bunkó lenni így a kezemet felé
nyújtottam. Miután megtörtént a bemutatkozásunk ismét Tiffanyval elegyedett beszélgetésbe.
A kezét szorongatva indultunk meg befelé az épületbe, miközben ők a fotózásról
beszélgetek. A lábam előtti talajt fixíroztam és reménykedtem benne, hogy minél
hamarabb mehetünk innen egyenesen haza. A beszélgetésre nem igazán figyeltem
oda, mert közben a gondolataim elkalandoztak egyéb irányokba. Az épületbe érve
kissé meglepődtem a jó értelemben. Valóban egy kisebb fotóstúdió volt
kialakítva a kívül elhagyatottnak látszó épületben. Viszont nem sok ember volt
a helyszínen jelen. Egy sminkes lányra tippeltem, aki barátságosan mosolyogva
közeledett felénk. Aztán ez a sejtésem be is bizonyosodott, amikor elénk ért és
tőlünk pár lépésnyire megállt. Az arcán továbbra is egy barátságos mosoly
helyezkedett el. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sziasztok! Nick akkor a sminket elkezdhetem készíteni,
hogy utána előbb elmehessek? – kérdezte reménykedve ezek szerint a főnőkét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rose… - kezdte el csóválni a fejét Nick. – Tudod, hogy
megbeszéltük azt, hogy itt maradsz… kivételes módon elmehetsz majd. Ezek után
pedig átölelte Nicket majd Tiffanyt karon ragadva indult meg egy tükrökkel és
asztalokkal kirakott sarokba, amit egy függönnyel különített el ettől a nagy
helyiségtől. Nick pedig a fényképezőgépével kezdett szórakozni így én egyedül
maradtam. Az a bizonyos rossz érzésem pedig egyáltalán nem akart megszűnni. Pár
méterrel arrébb találtam egy kanapét így arra helyeztem kényelembe magam. A
telefonomat elővettem a zsebemből és felnéztem a twitteremre. Néhány rajongónak
visszaírtam majd egy kettőt be is követtem. Ezek után csak görgettem lejjebb a
kezdőlapon hátha valami érdekes kiírást találok. Miután ezt a tevékenységemet
meguntam a mobilt ismét a zsebembe süllyesztettem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam… - halottam meg egy nagyon ismerős hangot a hátam
mögül. Hátrafordulva meg is bizonyosodtam az illető személy kilétéről. Furcsa
érzés volt vele újra találkozni az a bizonyos szakítás után. Nem is
szándékoztam vele újra találkozni. Nem értettem egyáltalán, hogy ő mit keress
itt egyáltalán. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sophia… Hát te mi járatban errefelé? – kérdeztem tőle és
valóban érdekelt a válassza. Ám nem sok kedvem volt vele cseverészni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Meglátogatom az egyik barátomat, Nicket. Ezt én is
kérdezhetném viszont tőled. – mondta és felvonta az egyik szemöldökét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tiffanyt kísértem el.- magyaráztam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry rád bízta az unokahúgit? – kérdezte gúnyosan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ő a barátnőm… - motyogtam. Ekkor ő pedig igazán meglepődöttnek
tűnt és egyből nem tudott szóhoz sem jutni. Erre pedig egy hatalmas gúnyos
vigyor ült ki az arcomra. – Veled ellentétben pedig ő nem csal meg. – tettem
hozzá, amire csak gúnyos arckifejezést kaptam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod Liam szerintem ti nem illetek össze. Ez a lány nem
hozzád való. – mondta miközben leült mellém és az egyik tenyerét a combomra
helyezte, amit én egyből leráztam magamról. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert te sokkal jobban illettél hozzám mi? – horkantam fel.
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam mi remek párost alkottunk. Gondolj, csak bele még
alkothatnánk is. Sokkal többet tudnék adni neked, mint az a lány. Úgy tudom,
hogy nem idevalósi. Szóval nemsokára elutazik innen és alig fogjátok látni
egymást. Neked ott lesz a banda és a turné és az új albumotok, amin gondolom
nemsokára elkezdtek dolgozni. Hiába vagy úgy oda érte el fogtok távolodni
egymástól. Nem lesz rá időd, hogy vele legyél, mivel tudom min mentem én magam
is át, vele ugyan az lesz. Szerinted én miért kerestem mást, akivel boldog
voltam? Mert nem foglalkoztál velem eléggé. – hadarta miközben egyre közelebb
került hozzám. Én csak undorodva hallgattam azt, amit mond és nem akartam hinni
neki. Sőt hiába is akartam volna hinni nem ment. A bizalmamat ő már eljátszotta
és képtelen lennék neki bármit is elhinni. Számomra ő már egy szánalmas
exbarátnő semmi más. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sophia nem bennem keresd a hibát a te hűtlenségedért.
Azért mert te fűvel fával összefeküdtél miközben velem jártál ne akard
megmagyarázni nekem, hogy Tiffanyval eltávolodunk egymástól. Semmit sem tudsz
kettőnk kapcsolatáról, szóval én a helyedbe befognám a számat. Nem tudsz tőle
eltávolítani jobb, ha tudomásul veszed végre. Veled ellentétben ő szeret engem
és én is szeretem őt. Olyan kötelék van köztünk, amit elég nehéz megmagyarázni
és bármennyi távolságot kibír. Ezt vésd az eszedbe! Most pedig örülnék neki,
hogyha békén hagynál. – mondtam és közben ökölbe szorult az idegességtől a
kezem. Rezzenéstelen arccal hallgatta azt, amit mondtam majd egy gonosz vigyort
villantott felém. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Már akartam veled erről beszélni. Attól tartok nem
szabadulsz tőlem ilyen könnyen. – mondta és a gonosz vigyor továbbra sem tűnt
el az arcáról. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt mégis hogy érted? – kérdeztem tőle értetlenül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy, hogy terhes vagyok méghozzá tőled Liam. – mondta és a
kezét a hasára vezette. Én pedig úgy éreztem, hogy forog velem az egész világ.
Egyszerűen képtelen volta elhinni azt, amit mond. Lehetetlen, hiszen már közel
egy hónapja, hogy szakítottunk. Nem lehet tőlem gyereke. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hiszem el. – motyogtam magam elé elhalóan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- De Liam igaz. – erősködött és továbbra is mosolygott. –
Gondolj bele, a baba újra összehozna minket. Szükségem lesz rád, mivel egyedül
képtelen vagyok végigcsinálni. A te hibád ugyan úgy, hogy terhes vagyok. – mondta
és kérlelve fogta meg a kezemet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem Sophia ne haragudj, nekem nem menne. Azt hiszed, hogy
azért mert gyerekünk lesz, minden rendbe jön köztünk és elfelejtem azt, hogy
megcsaltál? Továbbléptem és van egy fantasztikus barátnőm, akiről tudom, hogy
szeret és ő is szeret engem. A babát szeretni fogom és támogatni fogom
anyagilag, ne félj. De téged gyűlöllek, tudod? – hadartam miközben úgy éreztem
nem kapok levegőt. Minél hamarabb el akartam menni innen és nem akartam Sophia
közelében maradni. Gondolkodnom kellett, amit csak úgy tudtam, hogy egyedül
vagyok és kiszellőztettem a fejemet. Szó nélkül hagytam ott és siettem nagy
léptekkel kifelé. Levegőre volt szükségem most mindennél jobban. Egyenesen a
kocsimba ültem és a fejemet a két tenyerem közé vettem. Próbáltam alaposan
végig gondolni azt, amit odabent történt. Lehetetlenségnek tűnik az, hogy
Sophia tőlem várjon kisbabát. Hiszen megcsalt engem honnan tudjam, hogy nem-e
annak az illető gyerekét hordja a szíve alatt. Amúgy is már meg sem tudom
mondani azt, hogy mi utoljára mikor voltunk úgy együtt. Jó a szakításunk előtt igen,
de az már nem most volt. Amíg együtt voltunk én kezdtem elég komolyan gondolni
a közös jövőnket, ami abból állt volna, hogy megkérem a kezét és a gyerekek
tervezése is a listámon szerepelt. Könnyen elterveztem mindent, de az irányítás
valahogyan kicsúszott a kezeim közül. Így hát eltávolodtunk egymástól, amit
én észre sem vettem csak akkor, amikor már késő volt mivel régen szeretett
barátnőm más karjai között lelt rá a boldogságra. Nem értem miért csalt meg és
bántott meg mélyen, ha most mégis velem akar lenni. Ő cseppet sem érdekel engem,
de mi van akkor, ha mégis csak igazat beszél? Mi van akkor, ha a hasában lévő
kisbaba tőlem származik? Abban igaza van, hogy akkor az én felelősségem ugyan
úgy a baba gondozása és felnevelése. Arra viszont egy pillanatra sem tudtam
gondolni, hogy ez miatt elveszítsem Tiffanyt. Úgy véltem az lesz a legjobb, ha
egy picit kiszellőztettem a fejemet. Ez pedig a vezetéstől és egy kiadós sétából
szokott állni számomra. A slusszkulcsot a helyére tettem és gázt adtam az
autómnak. Néhány perc múlva pedig a belváros felé tartottam miközben mereven
magam elé néztem és igyekeztem minél biztonságosabban vezetni. Úgy éreztem
muszáj lesz erről valakinek beszámolnom, aki esetleg el tud látni valami jó
tanáccsal, ha nem sikerül magamtól választ kapnom arra, hogy mégis mi a
csudához kezdjek és mit higgyek el és mit ne. Amikor az autóval leparkoltam
Temzéhez közeli parkolóban a kapucnimat a fejemre húztam, hogy ne legyek
könnyen felismerhető. Az eső még mindig szemerkélt, de valahogyan nem zavart
túlságosan. Sőt inkább nyugtató hatással bírt felettem. A lábaimat lassan
helyeztem a másik elé miközben a folyót figyeltem és a rajta közlekedő hajókat.
Leültem egy padra és onnan figyeltem a körülöttem zajló teljesen hétköznapi
rohanó világot. A gondolataim pedig elkalandoztak egyenesen a jövőmre. Tegyük
fel, hogy Sophia valóban az én gyerekemet várja. Ha megszületik a baba, akkor
az életemet teljesen megváltoztatja majd. A szabadidőmet ő fogja lekötni és
tudom, hogy képtelen lennék arra, hogy ne foglalkozzak vele. De úgy érzem, nem
állok még készen arra, hogy apa legyek. Ha még együtt lennénk és boldogok
egymással, akkor egy csepp kételyem sincsen a felől, hogy most én lennék a
világ legboldogabb embere. Azonban én már semmit sem szeretnék Sophiától persze
így, hogy közös gyermekünk fog születni minden annyira más. Egy részem sajnálja
a születendő gyermekemet, hiszen nem egy rendes családban fog nevelkedni, hanem
csonka családban. Emellett pedig mondhatni eléggé elfoglalt ember vagyok, aki a
munkájának él. De bármi is történjen a későbbiekben, én a gyerekem mellett
leszek és támogatni fogom. Ha nagyobb lesz, akkor már ő is eljöhet néhány
koncertünkre és egyes turnéállomásra. Addig viszont be kell érnem azzal, hogy
ritkán látom. Viszont Sophianak bele kell abba törődnie, hogy mi már sosem
fogunk egy párt alkotni még az álmaiban sem. Nem vagyok rá képes, hogy bízzak
benne. Képtelen lennék őt már szeretni és együtt élni vele a mindennapjaimat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia Liam! – hallottam meg a hátam mögül érkező
lányhangokat, amint éppen köszöntek nekem. Mosolyt erőltetve az arcomra fordultam
feléjük. Egy szőke és két barna hajú úgy tizenöt éves lányok ácsorogtak az
esernyőjük alatt miközben félénken, de egyben izgatottan mosolyogtak rám. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sziasztok lányok! – üdvözöltem őket barátságosan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szeretnénk zavarni, de esetleg adnál autogramot és
lehetne közös fotót készíteni? – kérdezte a szőke hajú kislány és reménykedve
pislogott rám. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze. – feleltem mosolyogva továbbra is. Szeretek a
rajongóimmal lenni, hiszen mindig feldobják a napomat és tudom, hogy feltétel
nélkül szeretnek és támogatnak mindenben. Persze a problémáimat nem velük fogom
megbeszélni, hiszen azonnal továbbadnák a többi rajongónak. Az orrom alá dugták
egyesével a telefonjukat így annak a hátlapját firkantottam alá. A közös
képeken pedig továbbra is barátságosan mosolyogtam miközben átöleltem őket. Nekem
ezek a találkozások nem tartanak sokáig és nem is emlékszek rá pár nap múlva de
az adott szerencsés rajongóknak talán egy életre szóló emlék marad. Ez pedig
azt mutatja számomra, hogy megéri azt csinálni amit teszek már egy jó ideje. Miután
elköszöntek tőlem integetve figyeltem ahogyan elmennek abba az irányba
amelyikből én jöttem ide. A rajongóim számomra nagyon fontosak és örökké az
életem részei maradnak. A gondolatmenetemet az eső nagyobb és egyre gyorsabb
csepegése szakította félbe. Mivel esernyő híján voltam a legjobb dolog amit
csak tenni tudtam, hogy visszamegyek a kocsimba. Így hát a lábaimat gyorsan szedve
szinte már szaladtam a szárazságot ígérő autóm felé. Amikor beültem kissé
felsóhajtottam, hogy sikerült nem alsónadrágig áznom. A fűtést bekapcsoltam és
a lejátszóba egy cd-t helyeztem és annak a dalaira kezdtem dúdolni miközben
sikeresen eltereltem a gondolataimat a külvilágról. A fejemet fejtáblának
hajtottam és figyeltem, ahogyan az eső végigcsurog az autón. Időközben pedig
sikerült valami oknál fogva elbóbiskolnom. Amikor magamhoz tértem és a
telefonom képernyőjén megnéztem az órát kissé kétségbeestem. Több mint másfél
óra telt el az óta mióta beültem az autómba. Tiffany pedig egészen biztosan
készen van már és tök pipa lesz, amiért leléptem és otthagytam egyedül, amikor
megígértem neki, hogy ott leszek vele. Ügyes lépés volt tőled Payne mondhatom. Reménykedni
tudok csak abban, hogy még ott van és nem kószált el egyedül sehova ilyen
szakadó esőben. Azonnal gyújtást adtam a kocsinak és kitolattam a parkolóból.
Az utakon igyekeztem minél gyorsabban haladni úgy, hogy ne okozzak és
szenvedjek közlekedési balesetet. Ám a késő délutáni csúcsforgalmat képtelenség
lett volna kihagyjam. Miközben a dugóban ültem próbáltam elérni telefonon, de
egyszerűen nem vette fel. Innen arra következtettem, hogy pusztán dühős rám,
amiért ott hagytam egyedül. Azonban az a különös rossz érzés nem akart
megszűnni bennem. Amikor sikerült ismételten megindulnom a gázt egyre jobban
csak nyomtam és a szemem előtt csak az lebegett, hogy Tif-et minél előbb magam
mellett tudjam ismét. Majd haza akartam menni, hogy Louisal vagy éppen Niallel
megbeszélhessem a Sophiaval folytatott beszélgetésemet. Muszáj kibeszélnem
magamból valakinek az egészet. Körülbelül tíz perc alatt értem ahhoz a helyhez
vissza, ahol a fotózás volt. Tiffanyt továbbra is hívogattam, de csak a
hangpostája jelentkezett. Nagyot sóhajtva szálltam ki a kocsiból és szaladtam a
bejárat felé, ami immár zárva volt. Egy darabig vertem az ajtót majd arra a
következtetésre jutottam, hogy biztosan elkéstem és talán ez a bájgúnár
hazavitte és bizonyára már otthon vár rám egy kiadós lecseszéssel, amiért ilyen
pocsék barát vagyok, amiért otthagytam. Így hát visszakocogtam a kocsihoz és
egyenesen hazavezettem. Az úton lassan vezettem és az utcán sétáló embereket
figyeltem hátha meglátom őt valahol az esőben caplatni. Az autóval a garázsba
álltam és nagy léptekkel siettem be a házba. A nappaliban Niall és Lottie
enyelgett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi a zavarásért, de Tiffany hazajött már? – kérdeztem
érdeklődve miközben próbáltam nyugodtságot tükrözni. Lottie csak a fejét rázta
válaszadásképpen. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem veled volt? – kérdezte értetlenül Niall. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- De igen csak közben ott volt Sophia is és egy kicsit
kiakasztott így elmentem kiszelőztetni a fejem. Mire meg visszatértem abba az
átkozott stúdióba már egy árva lélek sem volt ott. A telefonján pedig hiába hívom,
nem tudom elérni. Azt hittem, hogy itthon van, már de ezek szerint tévedtem.
Remélem nem esett baja. – hadartam és kezdtem minél jobban kétségbeesni és
elveszíteni a hidegvérem. Niall és Lottie is próbálta elérni telefonon, de nekik
sem volt kapcsolható. Egyre jobban kezdtem ideges lenni. Ha bármi történik vele
és megsérül, akkor az mind az én hibám lesz, amit nem fogok magamnak
megbocsájtani. Közben Louis is megjelent egy répával a kezében majd leült az
egyik fotelba és érdeklődve figyelt rám. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Történt valami? Vagy mi ez a savanyú fej Liam? – kérdezte,
de nem tudtam egyszerűen megszólalni. – Mikor jöttetek meg? Tif a szobájában
van? – kérdezte lelkesedve.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Az a helyzet, hogy fogalmam sincsen egyszerűen, hogy mégis
merre lehet. – böktem ki miközben nagyot nyeltem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mondod? Csak azt ne mond, hogy elhagytad valahol! –
mondta Louis csodálkozva. Ezek után pedig Niall elmagyarázta neki az egészet
helyettem, amiért hálás voltam a szöszinek. – Tisztában vagy vele, hogy Harry
ki fog nyírni téged? Búcsút vethetsz annak, hogy a jövőben valaha is gyereked
legyen mivel, ha nem találjuk meg sürgősen Tiffanyt akkor Styles tuti kiherél
téged, amiért nem vigyáztál az unokahúgára aki mellesleg a te barátnőd. Hogy lehettél
ennyire felelőtlen Liam? – fakadt ki Louis. Tudom ő is nagyon kedveli Tiffanyt
és szinte már a fogadott húgának tekinti. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nagyon ki lesz akadva! Amint látod én is ki
vagyok készülve, hidd el nem szándékosan hagytam magára. Megjelent az idétlen
voltbarátnőm és bejelentettem, hogy terhes és én vagyok a gyerek apja. Bocsáss
meg amiért kicsit kiakadtam és levegőre volt szükségem. – álltam fel miközben a
hangom kissé remegett az idegesség miatt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt eltaláltátok… kurvára ki vagyok akadva! – lépett elő
Harry. Mindannyian összerezdültünk a hangjából sugárzó haragtól és indulattól. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry meg tudom magyarázni. – emeltem fel védekezésképpen
a kezeimet magam elé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hol van Tiffany? – kérdezte és közelebb lépett hozzám. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom, próbáljuk elérni, de nem tudjuk. Elment arra a
Nick féle fotózásra csak én kicsit otthagytam. – mondtam neki mire ő újabb
lépést tett felém. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod Liam kurvára elegem van abból, hogy ilyen felelőtlen
vagy. Elnéztem, hogy össze gyere vele miközben én is szeretem őt mindennél
jobban. Tudtad jól, hogy azért szakítottunk, mert nem akartam elengedni arra a
szar fotózásra mivel az a gyerek unszimpatikus számomra. Erre te elviszed arra
a vacakra és a tetejében egyedül is hagyod vele? Nem is ismerjük azt a srácot, mi
van akkor ha egy pszichopata állat? Ha bármi baja esik, én esküszöm, hogy kicsinállak
téged ahogyan azt Tommo is megmondta! – üvöltött egyenesen az arcomba. Mindenki
csendben ült és Harry üvöltözését hallgattuk. A hangulat pedig továbbra is
fagyos maradt. Lottie és Niall körbetelefonálták a kórházakat, hátha megsérült
és egy járókelő kihívta a mentőket és bevitték. Szerencsénkre nem kaptunk
olyanfajta információt, hogy esetleg kórházban lenne így tovább reménykedtünk,
hogy egyszer csak nevetve betoppan. Nem vall Tifre az, hogy nem veszi fel a
telefonját egyikünknek sem. Biztosan történt vele valami, mert nagyon rossz
érzésem volt. Az asztalon lévő mobiltelefonom hirtelen megszólalt és Tiffany
neve villogott a kijelzőn. Mindenki felkapta rá a fejét a telefont pedig
kihangosítottam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tif merre vagy? – kérdeztem tőle aggódva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam segíts! – sikított a háttérből az ereimben a vér
pedig azonnal megfagyott. A gyomrom úgy éreztem összeszorult és tehetetlennek
éreztem magam. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ha vissza akarod kapni a barátnődet épségben, akkor jobban
jártok a haverjaiddal, hogyha perkáltok egy szép kis összeget. – szólt bele egy
férfihang a vonalba és én rögtön felismertem Nick hangját. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni én Istenemre esküszöm,
hogy kicsinállak te szemét! – sziszegte Harry a fogait összeszorítva. A zöld
szemei pedig villámokat szórtak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Itt én dirigálok most Styles és azt csinálok a csinibabával,
amit csak akarok. Egészen addig, amíg nem perkáltok. Nemsokára még jelentkezek
és megbeszéljük a részleteket. Ha a rendőrséget értesíteni meritek a lányt nem
látjátok viszont. – mondta és mielőtt mi bármit szólhattunk volna bontotta a
vonalat. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Valamit tennünk kell. – mondta Louis és egyesével
végignézett a szobában tartózkodó embereken. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, de mit? Ez a szemét állat fogva tartja Tiffanyt és
kitudja miket művel vele? – kiabálta Harry. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szólnunk kéne a rendőrségnek. – javasolta Lottie. Most
először szólalt meg Harry megjelenése óta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyet értek vele. – mondta Lou. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lehet. Hallottátok mit mondott arról, hogyha
értesítjük a rendőröket…- szólaltam meg és a fejemet ráztam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Nekünk kell cselekednünk. – mondta Niall és átkarolta a
barátnőjét és egy puszit nyomott a hajába. Ezek után pedig idegtépőek voltak a
percek akár csak a másodpercek. Néma csendben ültünk egymás mellett és arra
vártunk, hogy a telefonom ismét megcsörrenjen. Nem veszíthetem el Tiffanyt. Meg
fogom találni abban biztos, vagyok és utána teszek róla, hogy az a mocskos alak
többé ne kerüljön többé egyetlen nőnek sem a közelébe. Most viszont a
legfontosabb feladatunk Tiffany megtalálása épségben. </div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-33978188277600824342015-10-10T10:53:00.002+02:002015-10-10T10:53:59.059+02:00Twenty-ninthHi Guys!<br />
Megérkezett az újabb rész is. A héten beteg voltam így nézzétek el nekem, hogy a rész ilyen laposra sikeredett. Az erőm és az energiám ennyire futotta. Továbbra is szívesen várom az új feliratkozásokat és a visszajelzéseknek is örülnék. Jó olvasást és kellemes hétvégét mindenkinek!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<h4>
<b>~Liam Payne~</b></h4>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM6qLGBw3AySlYGe1rEwp9lRz8g07HLqiHTU3rAucGAOxGyyBDe6-aXiBVmY57GfdeQQfsVOFkaOxWOE6qbsigerg5JmJBXequq3H-dXJYNCsqw0XmAXjH9hzpMSQeC2cQrRp3gnIk3Hw/s1600/tumblr_mvj8z67y9v1rpvs38o3_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM6qLGBw3AySlYGe1rEwp9lRz8g07HLqiHTU3rAucGAOxGyyBDe6-aXiBVmY57GfdeQQfsVOFkaOxWOE6qbsigerg5JmJBXequq3H-dXJYNCsqw0XmAXjH9hzpMSQeC2cQrRp3gnIk3Hw/s1600/tumblr_mvj8z67y9v1rpvs38o3_250.gif" /></a></div>
Körülbelül négy nap telt el azóta, hogy hazajöttünk arról a
mesebeli helyről Hawaiiról. Életem egyik legjobb nyaralása volt ezt biztosan
tudom. Hawaii nagy szerepet kapott abban is, hogy összehozott azzal a lánnyal,
aki számomra már a világomat jelenti. Ha a jövőmre gondolok csakis Tiffany
mellett tudom elképzelni magam. Nem tudnék nem vele lenni és a gondolat, hogy
rövid időn belül meg kell válnom tőle kétségbeejtő. Szeretem őt és a hiányát
nagyon nehezen fogom tudni elviselni. Képes lennék feladni az itteni életemet
és Kaliforniába költözni, hogy a közelében lehessek és láthassam őt nap mint
nap. Ám ez nehezen valósulna meg, mivel itt van az együttesünk. Nem szeretném a
srácokat és a rajongóinkat sem cserbenhagyni. Mindnyájan számítanak rám.
Önzőség lenne a részemről a saját boldogságomat választani és ezt az egészet
hátrahagyni, ahogyan Zayn is tette. Szerencsére az utazást mindenki könnyen
kipihente egy nap alatt. Tiffany búcsú buliját pedig már Lottie és Louis el is
kezdték szervezni. Elképzelésük szerint nagy bulit szeretnének csapni neki.
Részemről pedig nagy meglepetéssel szolgálok számára. Elmondása szerint kedveli
a 5 Seconds of Summer együttest és nagy vágya egy koncertjükre eljutni. Még
kész szerencse, hogy a srácokkal jó barátok vagyunk és sokat bulizunk együtt,
ha éppen egy helyen turnézunk. Így arra jutottam, hogy elhozom ide az együttest
arra a bizonyos meglepetés bulira ahol esetleg pár dalt elénekelhetnének
számára és kicsit beszélgethetnének is. Szerintem a srácok is egyből
megkedvelnék Tiffanyt ebben nem kételkedem. Így én is beszálltam a szervezésbe
a két Tomlinson testvér mellé. Niall és Harry kitalálta, hogy Tiffany menjen el
velük bevásárolni így mi nyugodtan szervezkedhettünk. A kanapén ücsörögtem és a
telefonom névjegyzékében keresgéltem Ashton telefonszámát. Amikor rátaláltam
rögtön rányomtam a hívás gombra. Néhány csengés után pedig fel is vette. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam! Haver mi a pálya? – szólt bele vidáman. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szevasz Ashton! Úgy tudom a közeljövőben lesz koncertetek
Londonban. Arra gondoltam, hogy eljöhetnétek akkor egy szuper kis általunk
rendezett buliba, ami inkább egy búcsú buli lenne egy számomra nagyon fontos
személynek. – magyaráztam, majd Ashton közbe vágott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán nem becsajoztál Payno? – kérdezte és magam elé
képzeltem a perverz vigyorgó fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán… a barátnőm nagyon kedveli a zenéteket és titeket is
bír. Arra gondoltam énekelhetnétek neki a bulin, aztán dumálhatnátok vele.
Tudom nagy kérés ez de leköteleznétek ha eljönnétek rá. – mondtam reménykedve. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, hogy elmegyünk. Várj, mindjárt megbeszélem a
többiekkel is. – a telefont távolabb tartotta magától és hangosan elkiáltotta
magát. Hiába még így is hangos frekvencián érkeztek a sugarak a dobhártyám
számára. Közben nevetgélés és dulakodás foszlányait hallottam majd Ashton
eldarálta nekik azt, amit eddig mondtam. – Természetesen szívesen segítünk
meglepni a kishölgyet, akinek sikerült elcsavarnia a kicsi Payno fejét. –
mondta Ashton, míg a többiek csak röhögtek a háttérben. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Rendben köszönöm srácok. Majd emailben elküldőm a
részleteket. Sziasztok! – mondtam majd bontottam a vonalat. Magamban nyugtáztam,
hogy ez könnyen ment. Egy dolog miatt nem várom azt a partit. Méghozzá azért
mert rá két napra indul Tiffany gépe. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden oké Liam? – kérdezte aggódva Lottie amikor leült
mellém. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Aha.. miért? – kérdeztem vissza értetlenül. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert elég savanyú pofát vágtál csak azért. Azt hittem
valami bajod van. – magyarázta miközben barátságosan mosolygott rám.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak arra gondoltam, hogy Tiffany hamarosan elmegy innen.
Nem tudom, hogy fogom bírni a távolságot, ahogyan azt sem, hogy ő hogyan fogja
tűrni. Kilenc hónapig folyamatosan úton leszünk. Rettenetesen nehéz lesz
nélküle. Ő azt hiszi nekem könnyebb lesz, mivel úgymond rutinos vagyok a
kapcsolatokban és a közben a turnézásban is. De téved és pokoli lesz ez az
egész. Nélküle más vagyok, szükségem van rá, hogy mellettem legyen. Tudom, a
legjobb embernek panaszkodok most. Hiszen nektek is nehéz lesz gondolom
Niallel. De te mégis többet fogsz velünk lenni, mint ő. – hadartam miközben a
kezeimet a tarkómra tettem és a fejemet a térdem közé szorítottam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam nyugodj le. Ne aggodalmaskodj, hanem élvezd ki a
lehetőségeket ameddig itt van. Niall sem patáliázik, hanem minden időt együtt
töltünk, ameddig tudunk. Azt tudom csak ajánlani, hogy ti is ezt csináljátok.
Jó nehezebb nektek, mert Harry is ragaszkodó típus így megértem, hogy az
unokatestvérével akar lenni. Sőt még haza is fogja vinni Holmes Chapelbe a
napokban. Gondolom oda te nem mész… - mondta, miközben a hátamat simogatta
nyugtatásképpen. A válaszom egy fejrázás volt csak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Amíg haza viszi, addig én segítek a bulit szervezni.
Tudom, hogy Harry még próbálkozni fog Tifnél de én bízok benne. Nem vagyok az a
féltékeny és folyton ellenőrős típus. Egyébként a srácok eljönnek a buliba most
beszéltem meg velük. – mondtam és végre Lottiera néztem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nahát ez remek. Biztosan fergeteges lesz a buli mivel én
tervezem leginkább. – vigyorgott és igyekezett jobb kedvre deríteni. – Harry
tudja már? – kérdezte bátortalanul. Az alsó ajkamat beszíva gondolkodtam azon,
hogy vajon avassam be Lottiet is a bátortalanságomba. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Még nem. Nem tudom, hogyan mondhatnám el neki azt, ami
történt. Bocs haver, de megfektettem az unokahúgod, aki mellékesen a barátnőm
és egyben a te volt barátnőd?! Ez olyan bizarrul hangzik. De máshogyan nem
tudom. Félek Harry reakciójától. A barátságunk már amúgy sem olyan jó, mint
amilyen nyár elején volt. Ez pedig még jobban szakadékot húzna közénk.
Tanácstalan vagyok abban, hogy mit tegyek. Sokat agyaltam azelőtt mielőtt
összejöttünk volna Tifel, hogy megéri-e kockáztatni a barátságomat Harryvel.
Bizonytalan voltam ebben az egész kapcsolatban, de rájöttem arra, hogy valóban
szeretem és vele akarok lenni. Ennek a monológnak pedig nincs sok értelme. –
nevettem el magam kínosan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam tudom, hogy szereted Tiffanyt és ez látszik is
rajtad. Ez pedig fordítva is igaz és tényleg cukik vagytok együtt. Harry pedig
megfogja érteni csak mond el neki. Jobb lesz mindkettőtöknek, ha ebből nem
bonyolódna, nagyobb vita miután kiderülne, hogy ismét titkolóztál előtte. –
mondta és végigsimított a kezemen. Bevallom nagyon jól estek a szavai miszerint
mások számára is úgy tűnik összepasszolunk Tiffanyval. </div>
<div class="MsoNormal">
- Ti is nagyon jól passzoltok Niallel. – mondtam mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Oh köszi. Megölelhetlek ugye? – kérdezte bizonytalanul,
mire én csak mosolyogva és barátságosan átöleltem. Könnyű Lottie barátjának
lenni és az ölelése is egészen nyugtató. Akár csak a vele való beszélgetés is.
Hála neki elég bátorságra tettem szert, hogy elhatározzam magamban, hogy
beszéljek Harryvel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<h4>
<b>~Harry Styles~ </b></h4>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYU8sop79NI8fivgtXv7BTRVoj_2o2QoJ8aTv_ae5jQsG8syfHVXZqmm-YrpLoT7fU6ilF7rSZQnUXzqSiJKUigtoUmN3JlmxG5rXWjXI8O016bpfL_aPlAoDZsF2_lgPl7obr608Uphw/s1600/large+%25281%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYU8sop79NI8fivgtXv7BTRVoj_2o2QoJ8aTv_ae5jQsG8syfHVXZqmm-YrpLoT7fU6ilF7rSZQnUXzqSiJKUigtoUmN3JlmxG5rXWjXI8O016bpfL_aPlAoDZsF2_lgPl7obr608Uphw/s320/large+%25281%2529.gif" width="224" /></a></div>
Remek érzés újra jóban lenni Tiffanyval. Mióta kibékültünk
azon az éjszakán Hawaiin folyton fejbe ver a bűntudat, amiért szakítottam vele.
Senkit sem szeretek annyira amennyire őt. Az érzéseim iránta egyszerűen
leírhatatlanok. Képtelen vagyok magamnak megbocsátani, azért amiért olyan
voltam vele. Bizalmatlan és fafejű a féltékenységemnek köszönhetően. De ezen
már mit sem változtathatok. A vak is látja, hogy mennyire boldog Liam mellett.
Ez pedig Payno barátomra is igaz. Egyetlen egy barátnője mellett sem láttam ennyire
boldognak, mint most Tiffanyval. Önzőség lenne a részemről, ha közéjük állnék.
De be kell ismernem magamnak azt is, hogy képtelen vagyok rajta továbbjutni.
Pedig tényleg próbálkoztam nem rajta agyalni. Miután visszatértünk Londonba
rögtön felkerestem egy hölgy ismerősömet, akivel elég közeli viszonyban állok
már hosszú ideje. Ám a vele töltött éjszaka után sem tudtam másra gondolni csak
Tiffanyra és arra, hogy vissza akarom magamnak szerezni. De valamiért arra
lyukadok csak ki, hogy ezzel a barátom és Tiffany boldogságát tenném tönkre.
Azonban így én szenvedek, amit nem igazán mutatok kifelé. Sőt inkább arra
törekszem, hogy minél vidámabbnak és boldogabbnak lássanak. Miközben belül szenvedek,
ám amiről nem tudnak az nem fáj. Vagy valami ilyesmi az a bizonyos mondás. Tudom
én baltáztam el mindent és el kellene fogadnom, hogy minden tettemnek
következményei vannak. Legalábbis amikor kicsi voltam anyu mindig ezt
tanácsolta. Talán jobb is lesz a távolság, ami közén fog kerülni, amikor
Tiffany hazautazik. Remélhetően elfelejtem őt abból a szemszögből tekintve,
hogy a barátnőm volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé, minden oké? – kérdezte nevetve Tiffany miközben az
egyik kezét elhúzta az arcom előtt. A fejemet megrázva térítettem magamat
vissza a jelenbe. Az egyik hatalmas pláza padján ücsörögtünk és a kezünkben egy
tölcsér fagylalt volt. Tudom elég hülyeség, hogy plázákban lógók vele ahol a
legtöbb ember lerohanhat a hírnevem miatt. Azonban ők most nem érdekeltek csak
a mellettem nevetgélő lány. Niall is velünk tartott amikor elhatároztuk, hogy a
mai nap délutánján császkálni és furikázni megyünk a városba. Most pedig ő
kissé elkeveredett a férfimosdó keresése során. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Aha, miért ne lenne? Mi olyan vicces? – kérdeztem tőle
felvont szemöldökkel, mire ő jobban kezdett nevetni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán csak az, hogy az egész nadrágod tiszta fagyis. –
mutatott nevetve a nadrágom felé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- A francba! Ez a kedvenc gatyám. – kezdtem el káromkodni
miközben egy idősebb pár haladt el mellettünk és rosszállóan pislogtak felém a kirohanásom
miatt. A kezemmel kezdtem el dörgölni, hogy leszedjem a foltot, de nem igazán
jártam sikerrel. Tif továbbra is rajtam múlatott, majd egy zsebkendőt nyújtott
felém. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel próbáld meg leszedni, mivel úgy csak jobban
szétkened. – mondta és a mosolyát igyekezett elfojtani. Elvettem a felém
nyújtott zsebkendőt és azzal igyekeztem eltüntetni a foltot. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ilyen vicces látvány vagyok? – kérdeztem és játékosan
összevontam a szemöldökömet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondhatni. – nevetett Tiffany továbbra is. A fagyimat
pedig az arcára kentem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt is viccesnek találod? – kérdeztem és már belőlem is
kitört a nevetés. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt miért csináltad? – kérdezte és lefagyott az arcáról a
mosoly én pedig kissé megijedtem, hogy megsértődőt esetleg. Én csak vigyorogva vállat
vontam és ezzel próbáltam meg kitérni a válasz alól. Közben messzebbről meghallottam
amint a nevetem sikítják és jobbnak láttam azt, hogy menekülőre fogjuk az
irányt. Tiffany kezét megragadva futottam az emberek között a kijárat felé.
Szeretem a rajongókat, ám most nem vagyok olyan formában és hangulatban, hogy
vigyorogjak a kamerába. Menet közben Niall is elő bukkant így már az ő nevét is
szajkózva szaladtak utánunk. Néhány ember elég furcsán nézett ránk és gondolom
miket gondolhattak rólunk. Amilyen gyorsan csak tudtunk beültünk az autómba és gázt
adva neki elhagytuk a pláza parkolójának a területét. Niall hátul ült, míg
Tiffany elől foglalt helyet az anyósülésen. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát ez igazán izgalmas volt. – jegyeztem meg miközben
megálltam egy piros lámpa előtt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért menekültél el a rajongóid elől? Úgy tudtam szereted
a munkádat és ahhoz pedig ez is hozzátartozik. Lehet, hogy olyan lány is volt közöttük,
akinek soha többé nem adódik meg a szerencse, hogy ismét láthasson téged
élőben. Gondolj csak bele milyen rosszul eshetett nekik az, hogy így
elmenekültél előlük. – mondta és közben a lábait felhúzta az ülésre az állát
pedig a térdére hajtotta és úgy figyelte a szélvédőn leperdülő esőcseppeket. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, hogy nem volt szép tőlem, de nem akartam most bájologni
meg aláírásokat osztogatni. Ha ott maradtunk volna, akkor egész délután ott
lettünk volna. Tudom te el lettél volna annyi ruhaüzletben. – csipkelődtem,
amire ő csak a szemeit forgatta. A vigyor az arcomon pedig egyre csak nagyobb
lett. A fején egy fekete baseballsapka volt így a kormányt elengedve az arcába
rántottam a sapkát. Ő erre természetesen csak morgott és az orrát fintorogva
felhúzta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam biztos örült volna neki, ha beállítasz egy szexi
fehérneműben. – röhögött Niall az ülésen miközben a telefonját nyomkodta. Érdeklődve
fordultam hátra és magyarázatra vártam az előző megjegyzéséhez. Tiffany a
körmeit kezdte el piszkálni, amíg Niall elég furcsa arckifejezéssel kezdett
bámészkodni kifelé az ablakon, miközben a tarkóját kezdte el vakargatni.
Ismerem a szőke hajú barátomat és tudom, hogy titkol előlem valamit. Aminek
most pontosan köze van Liam és Tiffany kapcsolatához. A fejemben különböző
elméletek álltak össze, de igyekeztem a legrosszabbakat elhessegetni. Nem
hinném, hogy Liam a hátam mögött megrontotta volna Tif ártatlanságát. Micsoda
ostoba és eszement gondolat lenne már. Bár azt sem árulták el, hogy ők
összejöttek. Jól van én sem kötöttem a srácok orrára azt, hogy Tiffany a
barátnőm, de az egy egészen más eset. Én féltem attól, hogy netán elítélnék a kapcsolatunkat,
azért mert mostoha unokatestvérek vagyunk. Jobban kellett volna bíznom bennük,
de ez most nem ide tartozik. Szerencséjükre a lámpa éppen zöldre váltott így
kénytelen voltam visszafordulni a volánhoz. A témát elraktároztam magamban és
amint kettesben maradok Niallel kérdőre vonom, hogy ezt mégis miként értette. </div>
<div class="MsoNormal">
- Merre menjünk? – kérdeztem érdeklődve. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Együnk valamit, mert én már konkrétan éhen halok, ha rövid
időn belül nem juttok ételhez. – nyafogta hátul a szőkeség. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te is éhes vagy? – fordultam Tif felé. Még mindig a körmei
piszkálása kötötte le a teljes figyelmét. Hol az útra hol pedig rá figyeltem. Úgy
tűnt mintha bántaná valami, de nem akartam erőltetni, hogy beszéljen róla. Ha
elszeretne mondani akármit akkor tudja, hogy engem hol talál meg és bármikor
beszélhet velem. Tabú téma pedig nincsen közöttünk. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ehetünk felőlem mindegy, hogy mit. – mondta, majd apró mosolyt
erőltetett az arcára, amikor felém fordult. Egyenesen a legközelebbi Mc Donalds
felé vettem az irányt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Beülünk vagy autós kiszolgálóba megyünk? – kérdeztem a
többieket. A kérdésemre azonban nem érkezett válasz így úgy döntöttem beülünk
és ott fogyasszuk el az ennivalót. Leparkoltam a kicsikémet a bejárathoz közeli
helyre, majd kiszálltam a kocsiból. Odabent hamar sorra kerültünk és a
tálcákkal és a burgerekkel a kezünkben ültünk le egy eldugottabb kis zugba. Csendesen
ültünk és rágtuk az előttünk lévő egészségtelen ételt. Sajnos ennek ellenére
elég sokat eszünk ilyen helyeken. De a munkánk közben folyton rohangálunk és
nem igen jut elég időnk arra, hogy rendes főt ételeket együnk. Otthon pedig
mindig megkapom édesanyámtól, hogy miért nem eszek rendesen. Hiszen tudok főzni,
de egyszerűen időhiányban szenvedek. Ha pihenőm van olyankor jobban szeretek
feküdni az ágyamban és zenét hallgatni. Tiffany lustán szürcsölgeti a kóláját,
amíg én egy sajtburger eltüntetésén dolgozom. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
- A többieknek is rendelhetnénk valamit, ha már itt vagyunk.
– mondta Niall teli szájjal, ami teljesen gusztustalan volt. Azonban már hozzá
szokhattam volna. Ilyenkor én magam is meglepődők, hogy hogyan tud ilyen
illetlen lenni híres ember létére. De Niall az csak Niall marad. A viselkedése
ellen pedig nem tudunk semmit sem tenni csupán elfogadni. Néhány rajongó itt is
odajött hozzánk és csak azért, hogy Tiffany kedvére tegyek jókedvűen dedikáltam
alá szalvétákat és telefontokokat, majd számos képet készítettem velük akár
csak Niall. Meglepő módon pedig Tifel is készítettek közös képeket és tőle is
kértek aláírást. Ezt pedig őt is meglepően és váratlanul érte. De látszott
rajta az, hogy örül neki és szívből mosolygott bele a kamerába. A rajongók
megkérdezték tőlünk, hogy Tiffany kicsoda a számunkra, mire közöltem velük,
hogy az unokatestvérem. Miután elköszöntek tőlünk folytattuk az evést és a
beszélgetést is. Majd rendeltünk még néhány burgert elvitelre a többieknek is.
Amint kifizettük a számlát a kezünkben a mekis zacskókkal ballagtunk ki az
autóhoz. Nem igazán jutott eszünkbe további program így arra az elhatározásra
jutottunk, hogy hazamegyünk a többiekhez és keresünk valami jó filmet és azt
nézzük együtt. Az út odafele elég csendesen telt. Tiffany az ablakon
bámészkodott kifelé és figyelte az ablakon legördülő és versenyfutó
esőcseppeket. Én magam a rádiót hallgattam és a kormányon doboltam a ritmust. A
visszapillantó tükörből pedig láttam, hogy Niall ismét a telefonja
nyomkodásával van elfoglalva. A késő délutáni és a kora esti órák pedig eléggé
kényelmetlenek voltak a számomra. Ugyanis több alkalommal is a szemtanúja
voltam annak, ahogyan Liam és Tiffany többször megcsókolták egymást és
ölelkeztek. A fejemben pedig újból és újból lejátszódott az a mondat, amit
Niall szájából hangzott el a kocsiban. Arra pedig minél előbb rá kell jönnöm,
hogy mégis mire értette. Különben teljesen biztos vagyok abban, hogy becsavarodok,
ugyanis az agyam csak ezen kattog. Ez pedig igen csak szánalmas a részemről
ismét. </div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-13098439189892289922015-10-03T07:45:00.000+02:002015-10-03T07:45:57.509+02:00Twenty-eighthHi Guys!<br />
Megérkezett a következő rész is. Kicsit szomorú voltam amiért csak egy komment érkezett az előző részhez. De ettől függetlenül itt az új rész. Jó olvasását és kellemes hétvégét mindenkinek!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<br />
<h4>
~Tiffany Mills~</h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkS6x7JPA6Ut1pN3jHv7MPHsqaqYFCUufbsLZvzSqbhhPWZBVa6xbqPYZQNbVk5RiJzQqLlfXIzjC5Aisi3tyBnOYflRSHHuHXVj16a1IA5KUhTKFY0CBwqFaATfMhfs8cPifNhkrTHBI/s1600/tumblr_n0y9e46uEL1rhjihjo1_r6_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkS6x7JPA6Ut1pN3jHv7MPHsqaqYFCUufbsLZvzSqbhhPWZBVa6xbqPYZQNbVk5RiJzQqLlfXIzjC5Aisi3tyBnOYflRSHHuHXVj16a1IA5KUhTKFY0CBwqFaATfMhfs8cPifNhkrTHBI/s320/tumblr_n0y9e46uEL1rhjihjo1_r6_500.gif" width="320" /></a><span id="goog_2009661038"></span><span id="goog_2009661039"></span> A homokban ülve egyszerűen nem tudtam másra gondolni csakis
az előttem pár centire ülő Liamre, akinek az arcáról a szokásos mosolya
sugárzott. Az ember pedig egyszerűen képtelen nem viszonozni a mosolyát. Az idő
kellemes meleg volt még mindig, a Nap pedig egyre hamarabb kezdett eltűnni a
tenger habjaiban. Ez pedig egy újabb nap végét jelentette, ami számomra felért
annyival, hogy ismét egy nappal közelebb kerültem ahhoz, hogy az útjaim
elváljanak az övéiktől és haza menjek. A repülőút nagy részét számításaim
szerint végig fogom sírni. Ez pedig annak köszönhető, hogy az érzelmeim nagyon
szoros kapcsolatban állnak a könnycsatornáimmal. Ha boldog vagyok, akkor is
elsírom magam. Ha pedig szomorú és bánatos, akkor úgyszintén könnyekben török
ki. De ez ellen nem tudok tenni semmit sem, ahogyan az ellen sem, hogy az időt
lelassítsam. Az egyetlen dolog amit tehetek az az, hogy kiélvezzem a velük
töltött idő minden pillanatát. A napsugarak mielőtt aznap végleg a víz alá
buktak volna még utoljára gyönyörű fényjátékot játszottak a vízfelszínén. Engem
pedig a látványa teljesen kábulatba ejtett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hiányozni fog ez a hely. – mondtam csendesen, de a
tekintetem még mindig a vizet bámulta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem is. De te többet fogod látni ugyan ezt a vizet
Kaliforniában, mint én Londonban vagy Európa más országaiban. – szólalt meg
Liam is és a hangjából is lehetett hallani, hogy mosolyog. Amikor pedig
rápillantottam erről meg is győződtem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen közel kerültök a szívemhez
mindnyájan. Normális, hogy szívem szerint nem mennék el a főiskolára és itt
maradnék veletek? – kérdeztem kuncogva. Persze nem jókedvemből nevettem el
magam, hanem kínomban. El szerettem volna vele rejteni a bánatomat, amit az a
gondolat okozott, hogy el kell tőlük válnom hosszabb időre. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem szívesen foglak felengedni arra a gépre. Sőt lehet,
kénytelen leszek téged elrabolni és fogva tartani. Különben a hiányod komoly
fizikai és lelki problémákat okozna számomra. – mondta egy csibészes féloldalas
mosollyal, amit annyira imádok benne a többi lélegzetelállító tulajdonsága
mellett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem is hangzik olyan rosszul. – kuncogtam incselkedve
és az egyik ujjammal hívogatóan csalogattam magam felé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szerintem sem. Olyan jól el lennénk egész nap. – hajolt
közelebb és az arca pár centiméterre volt csak az enyémtől. A meleg leheletét
már a bőrömön éreztem és egy késztetés fogott el, hogy megcsókoljam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan már egész nap mit tudnál kezdeni velem? – kérdeztem
és játékosan felvontam az egyik szemöldökömet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát lenne egy két tippem… például egész nap csak feküdnék
melletted és ölelgetnélek és puszilgatnálak. – magyarázta, mire én közbe
szakítottam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne magyarázd, hanem csináld te majom. – mondtam kuncogva
és a nyaka köré fontam a karjaimat, az ajkamat pedig az övére tapasztottam.
Hirtelen az első reakciója az volt, hogy meglepődött majd gyorsan észbe kapott
és rögtön visszacsókolt. A nyelve hegyével végig siklott az alsó ajkamon majd
bebocsátást kért, amit egyből meg is adtam neki. A csókja egyszerre volt
szenvedélyes, vad, lágy és gyengéd. A szeretetét pedig éreztem minden
porcikájából. Az egyik keze a hátamon pihent, míg a másik fel-le járkált az
oldalamon. Óvatosan hanyatt dőltem a pokrócon és az egyik kezemmel ügyeskedni
próbáltam kigombolni az ingét. Ez a cselekedetem után a csókunknak pedig
hirtelen vetett végett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tif ezt nem lenne szabad és nem itt. – dadogta zavartan
miközben végig a szemembe nézett azokkal a varázslatos mogyoróbarna szemeivel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam tudom, hogy szeretsz, és nem kell tovább
bizonygatnod. Azt is pontosan tudom, hogy nem akarsz kihasználni, akkor már
számtalan alkalomkor megtehetted volna. De most én is akarom… - magyaráztam
nagyot nyelve és végig simítottam az arcán miközben bátorítóan próbáltam
rámosolyogni. Nem gondoltam volna magamról, hogy egyszer ilyen rámenős legyek. De
úgy érzem a nyár folyamán eléggé megváltoztam és sikerült levetkőzzem a
gátlásaimat. A régi énem még meg sem merte volna magától csókolni egyetlen egy
fiút sem. Nemhogy éppen arra kérlelje, hogy lefeküdjön vele. Az arcán tisztán
látszódott a belső vívódása, hogy eldöntse mi helyes és mi nem az. Ha nem éppen
idekint lennénk egy eldugott kis sziklákkal körbevett zugban, hanem mondjuk a
szálláson, alig pár ajtónyira Harrytől akkor nem lennék képes erre az egészre.
Szerintem Liam sem, mivel Harry az egyik legjobb barátja és nem szeretné őt ennél
is jobban megbántani, mint ahogyan azt akarata ellen is sikerült elérnie. Bár
Harry nem mondja ki, hogy haragszik Liamre mégis érezhet némi dühöt odabent a
lelke mélyén. De persze kimondani képtelen, hiszen fontos számára a barátságuk.
Még egyszer végigsimítottam az arcán mire ő egy nagy levegőt vett és az ajkait
az enyémekre helyezte és gyengéden csókolt meg. Bár kissé habozott előtte.
Tudom, hogy nagy valószínűséggel helytelen az, amit csinálunk, hiszen Harry
csak tegnap szerzett tudomást a mi kapcsolatunkról és még esélye sem volt
feldolgozni mindezt. Most pedig az egyik legjobb barátjával és bandatársával
készülők lefeküdni. De nem tehetek róla, mivel szeretem Liamet és érezni akarom
minden emberileg lehetséges módon. Nem így terveztem el az első alkalmat, de
ennél különlegesebb kötve hiszem, hogy lehetne. Az ajkaim csókolgatásáról
áttért a nyakamra és lágy nedves puszikat hagyott rajta. Az akaratom ellenére
is egy sóhaj szökött ki az ajkaim közül, amit Liam bátorításnak vett. Ismét
felém kerekedett és újból csókban forrtunk össze. Az ujjaim a haját túrták, míg
az ő keze simogatta az oldalamat. A hajáról pedig az ujjáról áttértek az inge
gombjaihoz. Szorgosan gomboltam kifelé, majd ő maga vált meg az ingétől és a
pokróc másik felébe hajította. A meztelen izmos felsőtestén végigsimítottam. A
tekintetét közben pedig végig magamon éreztem. A mogyoróbarna szemeibe nézve
pedig látszódott a vágy. Tudtam, hogy ő is akarja csak félt, hogy én még nem
állok rá készen. Pedig igenis készen álltam arra, hogy érezzem őt minden
lehetséges módon. Senkit sem szerettem eddigi életem során úgy, mint ahogyan
őt. Na jó egyetlen ember kivételével, aki nem más mint Harry. Fölém hajolva ismét megcsókolt és közben a
ruhám cipzárjával kezdett el babrálni. Szinte alig észrevehetően fordított a
helyzetünkön így ő került alulra és én a mellkasán támaszkodva folytattam a
csókolózást vele, miközben ő egyetlen mozdulattal lehúzta a ruhám cipzárját és
vele együtt a ruhámból is sikerült kihámoznia. A szájától elszakadva hagytam
apró csókokat a nyakától kezdve egészen a hasáig haladva. Ez a tettem pedig
apró sóhajokat váltott ki belőle. A nadrágja övévvel kezdtem bíbelődni, de
ekkor mintha a villám csapott volna belé ismét a hátamra fektetett és az
ajkaimnak esett. Mohon és akaratosan falta az ajkai az enyémeket és úgy éreztem
ezzel sosem fogok tudni betelni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Most én akarlak kényeztetni téged. – suttogta a fülembe és
egy gyengéd csókot hagyott a mögötte lévő érzékeny és vékony bőrön. Ahogyan egy
száll fehérneműbe feküdtem előtte az eddigi bátorságom kezdett elpárologni.
Liam a hasamat halmozta be apró nedves puszikkal, amik belőlem apró sóhajokat
váltottak ki. Amikor ezt a tevékenységét befejezte felmászott mellém és egy
lágy csókot hagyott az ajkaimon. – Istenem, kicsim látnod kéne milyen gyönyörű
vagy. – mondta, amire én teljesen zavarba jöttem. Ismét megcsókolt én pedig a
karjaimat a nyaka köré fontam. A nyelveink a szokásos táncukat járták a
másikéval. A csókcsatánk közben pedig alig tűnt fel, hogy Liam észrevétlenül
megfosztott az eddig a felsőrészem takaró egyetlen ruhadarabomtól is. –
Szeretlek. – suttogta és ismét csókokkal hintette be a testem szabad felületét.
Mielőtt az utolsó fehérneműtől is megfosztott volna felhúztam magamhoz és
megcsókoltam. Azért, hogy egy kicsit én magam is húzzam az agyát gyengéden az
ajkába haraptam és pimaszul vigyorogtam rá. – Itt tartunk édesem? Oké te
kezdted. – nevetett és azzal a féloldalas vigyorával ismét eltűnt odalent.
Éreztem, ahogyan a fehérnemű szélénél megmarkolja, a darabot majd óvatosan lehúzza
rólam. Ekkor szégyenlősen lehunyt szemekkel feküdtem és az ajkamba haraptam és
a pokrócba markoltam. A mellkasom hevesen emelkedett fel-le, ami azt
tanúsította, hogy a légzésem eléggé szapora. Nem csak a légzésem volt a gyors,
hanem a szívverésem is. Olykor már azt hittem, hogy a szívem heves dübörgése
átszakítja a mellkasomat és kitör onnan. Néhány perc múlva Liam áttért az
ajkaim kényeztetésére. – Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte bizonytalanul. A
hangomat nem találtam így a beszéddel nem is próbálkoztam csak bólintottam
egyet. Nem tudtam, hogy pontosan mennyire fog fájni az első alkalom. Csupán
hallomásból volt róla némi fogalmam. – Ha nagyon fáj, vagy bármit olyat teszek,
ami neked fájdalmat okozz, csak szólj és abba hagyjuk oké? – kérdezte, amire
szintén csak bólintani tudtam. Ismét megcsókolt miközben odalent éreztem,
ahogyan óvatosan és gyengéden belém vezette a férfiasságát. Egy apróbb
fájdalmat éreztem, de Liamnek és a csókjainak köszönhetően sikerült elterelni
róla a figyelmemet és így nem arra koncentráltam. – Hát akkor most ismerkedünk.
– mondta és szélesen és vidáman mosolygott rám. Ezt pedig jó pár percig így is
tettük. Mozdulatlanul feküdtünk, majd amikor úgymond kezdtem megszokni a
méretét a csípőjét óvatosan kezdte előre hátra mozgatni. Közben pedig egy
pillanatra sem szakadt el az ajkaimtól. A fájdalom pedig kezdett elviselhetőbbé
válni. A kezeimmel Liam hátába markoltam és néha véletlenül a körmeimet is belé
eresztettem. Kapkodva vettem a levegőt akár csak a varázslatos mogyoróbarna szemű
fiú, akit a saját életemnél is jobban szerettem. Az alhasamban valami különös
érzés igyekezett kitörni, amitől aztán az egész hátam egy ívbe feszült. Néhány
perc múlva pedig Liam is zihálva feküdt le mellém. A fejemet a mellkasára
hajtottam és úgy próbáltam összeszedni magamban a gondolataimat. Egyszerűen még
nem jutott el a tudatomig az, hogy valóban megtettük. Talán korai volt, még de
nem tudott ez valahogyan most meghatni. Ahogyan a pokrócon feküdtünk összebújva
és a csillagos eget tanulmányoztuk olyan megnyugtató és békés volt. Liam közben
halkan dúdolgatott, amit én csak mosolyogva hallgattam és közben az arcát
bámultam. Kis idő múlva ezt pedig észre is vette és ő is engem kezdett
figyelni. – Énekeljek neked? – kérdezte még mindig mosolyogva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen légy oly szíves. – kuncogtam és visszamosolyogtam rá.
Ő pedig egy csók után hangosan kezdett énekelni a They don’t know about us-t. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- People say we shouldn’t be together we’re too young to
know about forever but i say they don’t know what they’re talk-talk-talkin’
about…. – ahogyan nekem énekelte a dalt a szemembe könnyek szöktek és csak
mosolyogva hallgattam az énekét. Varázslatos hanggal rendelkezik és teljesen
megbabonáz olyankor. Amikor befejezte az éneklést, az arcomat a két tenyere
közé vette és az ajkát az enyémre tapasztotta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire. – suttogtam és
egy könnycsepp végiggördült az arcomon. Ő persze azonnal letörölte az ujjával. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te sem tudod elképzelni milyen fontos vagy számomra. –
mondta és egy puszit nyomott a homlokomra és átölelt. A percek és az idő
telésével a szemhéjamat egyre nehezebbnek éreztem és az álom hamarosan
elnyomott. Az egyetlen dolog, ami a fejemben járt, hogy Liammel történt meg és
nem mással. Ennél fantasztikusabb és csodálatos érzés pedig nem lehetett volna.
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<h4>
~Liam Payne~ </h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A felkelő nap sugaraira ébredtem fel. Ahogyan próbáltam
megfordulni valami meggátolt benne és a szememet kinyitva jöttem rá az okra,
hogy miért nem sikerült. Tiffany az oldalamhoz bújva aludt és az arca olyan
ártatlannak tűnt. Eszembe jutott az éjszaka folyamán történtek eseménysorozata
és ekkor tudatosult bennem, hogy ezt a tulajdonságát én vettem el tőle. Ezt
pedig megtiszteltetésnek vettem a részéről, amiért így bízott bennem, hogy az
ártatlanságának a kulcsát a kezembe adta. Szívesen vártam volna még rá, de ő
akarta, hogy megtörténjen, ami megtörtént. Egyrészről bűntudatom van, hiszen
mégiscsak az egyik legjobb barátom unokahúgával enyelegtem az éjszaka folyamán.
A minimum, amit megtehetek az nem más, minthogy én magam veszem a bátorságot és
elé állva elmondom a történteket. Feltéve, ha nem akarjuk, hogy az a bizonyos
este megismétlődjön, amikor Harry észrevette a Tifel való enyelgésemet. Akkor
óvatlanok voltunk és mindenki számára az lesz a legjobb, ha elmondjuk legalább
Harrynek. A telefonom óráját megnézve jöttem rá arra, hogy még jócskán hajnal
van. Méghozzá negyed hat. Nem szívesen akartam felébreszteni Tiffanyt és szívem
sem lett volna hozzá, hiszen annyira törékenyen és tündérien aludt mellettem.
Szerintem nem tudta a tudatalattija, hogy hol is van. Óvatosan kezdtem
cirógatni az arcát, miközben végig csak őt néztem. Annyira békés és megnyugtató
érzés volt tudni, hogy itt van mellettem. Minden reggelt így akarok kezdeni.
Muszáj volt felkeltsem, majd minél előbb visszavigyem a szállásunkra mielőtt
egy lesifotós így kap le minket. Nem szeretném a médiát is belevonni még a
kapcsolatunkba, hiszen még jócskán az elején tartunk. Azt sem szeretném, hogy
pletykálni kezdjenek róla és zaklatni kezdjék. Félek attól, hogy a bántásokat a
szívére és a lelkére venné. Ismerem oly annyira, hogy tudjam mennyire érzékeny
és törékeny lány. A média és a sajtó pedig teljesen rászállna és különböző
hazugságokat kezdenének terjeszteni róla. Tartok attól is, hogy esetleg az
elvetemültebb rajongóim is zaklatni kezdenék. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt édesem! – mondtam mosolyogva miközben továbbra
is az arcát cirógattam ő pedig álmosan pislogott felém hunyorogva. – Sajnálom,
de elaludtunk itt és vissza kellene menjünk a szállásra, mielőtt bárki is így
meglátna minket. – magyaráztam sajnálkozva és ülőhelyzetbe tornáztam magam. Ő
csak fáradtan bólogatott és ő is elkezdte a ruháit magára kapkodni.
Összecsomagoltam a pokrócot is és kézen fogva a szállás felé igyekeztünk. A
szerencsénknek köszönhető, hogy egy árva lélekkel sem találkoztunk. A kosarat
és a plédet ledobtam az egyik székre és Tiffanyt a karjaimba kapva cipeltem be
a szobájába. Néhány percen keresztül éberen feküdt miközben az egyik kezével
szorosan húzott magához. De aztán az álmosság ismét eluralkodott rajta. Jó
darabig csak feküdtem mellette majd óvatosan kibontakoztam az öleléséből és a
saját szobám felé indultam. A tegnap esti ruháimat ledobáltam a bőröndöm mellé
majd egy gyors zuhanyt vettem, hogy kissé felfrissítsem magam. A tusfürdő
tubusát a kezembe vettem és a tenyerembe nyomva kentem szét alaposan a testem
egész felületén a szokásos illata pedig üdítően hatott rám. Jó darabig
álldogáltam lehunyt szemekkel és hagytam, hogy a kellemes langyos víz a
testemen végig folyón. Negyed óra után viszont egy törülközőt a derekam köré
csavarva csattogtam végig a szobámig. A bőröndből kikotortam egy tiszta
alsónadrágot. Egy trikót vettem még magamra, majd egy hasast ugorva dőltem be
az ágyamba. Az arcomat a párnába fúrtam és hagytam, hogy az álom még egy ideig
a hatalmába kerítsen. </div>
<div class="MsoNormal">
Aznap olyan tíz óra körül tértem magamhoz. A hasam vadul
korgott jelezve, hogy élelem után kiáltozik. Így hát nem is tétováztam tovább
rögtön a konyha felé masíroztam. Az asztalnál már Niall és Lottie turbékolt
Tiffany pedig ott ült velük szemben. Az aprócska kezében pedig egy pohár
narancslét szorongatott. Nem foglalkozva a két szöszivel rögtön Tiffhez siettem
és lehajolva hozzá gyengéden megcsókoltam. Ő hirtelen megdermedt gondolom az
ijedtségtől vagy a meglepődéstől, hogy mások előtt is megmerem csókolni.
Szégyenlősen pislog rám a hosszú pillái mögül az ajkát pedig óvatosan
beharapta. Ilyenkor olyan kislányosan fest pedig egyáltalán nem olyan. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Olyan cukik együtt! – lelkesedett és nyávogta Lottie. A
tekintetem eközben nem szakítottam el Tifétől. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én cukibb vagyok náluk. – mormogta Niall miközben az orrát
felhúzta és sértődőséget tettetett. Ezt persze nem bírtam ki nevetés nélkül.
Közben Tiffany kezéből kivettem a poharat és az asztalra helyeztem. A kezét
megfogva felsegítettem majd lustán a helyére ültem őt pedig az ölembe húztam. A
nyaka és a válla közötti pontra pedig egy lágy csókot nyomtam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te is édes vagy bébi, de csak néz rájuk. Ne mond, hogy nem
egymásnak lettek teremtve. – mondta még mindig vigyorogva Lottie, majd egy
gyors puszit nyomott a barátja arcára. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Milyen volt az estétek? Mikor értettek haza? Éjjel sokáig
fent voltunk, de nem hallottam mikor jöttetek meg. – kérdezte Niall és a
tekintette mindentudó volt. Tif óvatosan hátrafordult az ölelésemben és a reakciómat
várta, hogy mit fogok válaszolni Niall kérdésére. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Egész jó volt igaz kicsim? Sétáltunk, vacsoráztunk és csak
a szokásos… - vontam vállat miközben az arcomra egy széles vigyor ült ki.
Niallnek pedig ebből azonnal leesett a tantusz. Tiffany szégyenlősen fúrta az
arcát a nyakamba, de előtte még a tekintetéből kiolvastam azt, hogy <i>ezért</i> <i>még meglakolsz Payne</i>. Szeretem őt cukkolni és zavarba hozni, hiszen
ilyenkor annyira aranyos és egyben szexi. Na, jó ezekkel a kifejezésekkel le
kell állnom mivel nem szokásom ilyeneket mondani. De Tif úgy érzem egy kicsit
megváltozta,t a jó értelemben. A lábára apró köröket rajzoltam miközben Niall
és Lottie beszélgetését hallgattam. Elmesélték az ő estéjüket és arról is
beszámoltak, hogy amint visszatérünk Londonba pár nap múlva elutaznak egykét
napra Írországba mivel Niall szeretné Lottiet bemutatni a szüleinek. Bevallom
én is gondolkodtam ezen, hogy mi lenne ha Tiffanyt elvinném Wolverhamptonba.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon jól kijönne a nővéreimmel és a
szüleimmel is. De talán majd máskor mivel egy picit talán túl korai lenne.
Előbb én szeretnék a szüleivel megismerkedni és jó benyomást tenni rájuk is és
bebizonyítani, hogy vigyázok a lányukra és jó helyen van mellettem. Meg persze
Harryvel biztosan visszautaznak még az indulása előtt Holmes Chapelbe Annehez.
A legutóbbi látogatásukat ugyanis én magam tettem tönkre a depressziómmal. A
srácok pedig nem tudtak velem mit kezdeni ezért azt látták a legjobbnak, hogy
Harryt visszarángatják és vele együtt Tiffanyt is. Ez a döntésük pedig utólag
nézve nem is volt olyan rossz ötlet. Viszont nem számítottam arra, hogy közben
egy párként térnek vissza. Emlékszem arra a napra amikor a szobám sötétjében
feküdtem az ágyamon, mint egy rakás szerencsétlenség és Niall végig arról
papolt nekem, hogy nem szabad ennyire elhagynom magam egy szakítás miatt. Akkor
pedig nem sok kellett ahhoz, hogy megsértsem elég keményen, bár így is elég
bunkó voltam vele. A fejéhez vágtam azt, hogy ő már csak tudja mit okozz egy
komolyabb szakítás amikor neki még barátnője se volt, akivel komolyabb
kapcsolatot ápolt volna. Ezután ő egy szó nélkül magamra hagyott és nem jött be
többé. Persze miután kimondtam azokat a szavakat rögtön meg is bántam. De
képtelen voltam felkelni és utána menni. Louistól pedig egy alapos fejmosást
kaptam, hogy mégis miért kellett így viselkednem Niallel. Utáltam magam amiatt,
hogy így megsértettem, amikor ő csak jót akart nekem. Ezért is örülők annak,
hogy megtalálta a boldogságot Lottie mellett. Nála jobb lányt nem is
találhatott volna. Ez pedig fordítva is igaz. De nálam senki sem lehetett
boldogabb, hiszen a tudat már önmagában feldobott, hogy Tiffany az én barátnőm.
Szeretem őt mindennél jobban. Bármit megtennék érte, hogy boldoggá tegyem.
Ahhoz pedig minden tőlem telhetőt elfogok követni. A mosolyánál nincsen szebb
és nekem minden pénzt megér, hogy vidáman és boldogan lássam. Ebben egészen
biztos vagyok. </div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-58783020835135529672015-09-28T15:40:00.002+02:002015-09-28T15:42:31.923+02:00Awards #8 #9 #10Hi Guys!<br />
Amint látjátok is most nem egy újabb résszel hanem a blog újabb díjaival jelentkezem amikért rettentő hálás vagyok mindhárom remek bloggerinának! Nem is húznám az időt itt a további fecsegésemmel.<br />
U.i.: A következő résznek több mint a fele készen van így biztosan fogom tudni hozni szombaton xXx.<br />
<br />
<br />
<b>#8 Ezt a díjat a <a href="http://felejthetetlen1996.blogspot.hu/" target="_blank">Felejthetetlen</a> blog írójától kaptam és nagyon köszönöm neki! </b><br />
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgOPqefINwwzpDxmd8pN5wxhcyQ15gjedd-hQHQr1SjoHhAoBuMpRfy0kopnkD-mq0C-1-dqmdLajQIDGmn6436Kp-fNEpU38s5tX82r65JK5cwfrj3b6yNVBHExVEAKiCbpYVgH53MY8/s1600/logo.png" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<b>SZABÁLYOK:</b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ul>
<li>Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!</li>
<li>Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!</li>
<li>Írj 12 dolgot az illető blogjáról!</li>
<li>Írj 12 dolgot a saját blogodról!</li>
<li>Válaszolj a díjazó által feltett kérdésekre!</li>
<li>Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!</li>
<li>Kommentelj annak a blogján egy általad választott
fejezethez, hiszen ez mindenkinek visszajelzés! Ez lehet kritika vagy
véleményezés, a lényeg, hogy építő jellege legyen.</li>
<li>Cseréljetek linket!</li>
<li>Küldd tovább tizenkét embernek a díjat!</li>
<li>Tedd ki a "plecsnit egy jól látható helyre, hogy az én
blogomra vezessen!</li>
</ul>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>12 dolog Mrs. Hemmings blogjáról:</b></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<ol start="1" style="margin-top: 0cm;" type="1">
<li class="MsoNormal">A
történet úgy kezdődik, hogy a főszereplőlány kórházban ébred</li>
<li class="MsoNormal">A
főszereplő lányt Alicenek hívják</li>
<li class="MsoNormal">Autóbalesetet
szenvedett</li>
<li class="MsoNormal">Amint
kiderült agyrázkódás miatt került kórházba</li>
<li class="MsoNormal">A
kórteremben az édesanyja és egy nővér tartózkodott vele </li>
<li class="MsoNormal">Az
agyrázkódása mellett amnéziában is szenved a főszereplőlány</li>
<li class="MsoNormal">Tyler
a szerelme, akire nem emlékszik </li>
<li class="MsoNormal">3 év
emléke veszett el</li>
<li class="MsoNormal">Alice
apjának új családja lett</li>
<li class="MsoNormal">Codyba
szerelmes, aki régen a szerelme volt</li>
<li class="MsoNormal">Luna
Alice régi legjobb barátnője</li>
<li class="MsoNormal">Senki
nem meséli el neki a múltját a gyógyulása érdekében</li>
</ol>
</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<b>12. dolog a saját blogomról:</b> </div>
<ol>
<li>Tiffany Mills-t csecsemő korában örökbe fogadták</li>
<li>Londonban született akár csak a mostoha unokatestvére</li>
<li>Az unokatestvére Harry Styeles</li>
<li>Tiffany Amerikába költözött a nevelőszüleivel</li>
<li>Az érettségije után látogatóba utazik unokatestvéréhez</li>
<li>Az idő teltével Harry beleszeret Tiffanyba, aki szintén vonzódni kezd a fiúhoz</li>
<li>A történetnek semmilyen valóság alapja sincsen, hiszen a saját képzeletem szüleménye</li>
<li>Amikor Harry bemutatja a lányt a legjobb barátainak, ők teljesen a szívükbe zárják</li>
<li>Tiffany és Liam között egyéb szerelmi szállak fonódnak </li>
<li>Harry rettentő féltékeny lesz barátjára aki egyben a bandatársa is, amikor tudomást szerez róla, hogy Liam és Tiffany között mi is van pontosan</li>
<li>A történet maga fanfiction, de nem sablon szerű</li>
<li>Még számos fordulat fog következni a történetben, aminek köszönhetően a történet vége nem kiszámítható</li>
</ol>
<div>
<div class="MsoNormal">
<b>Válaszaim Mrs. Hemmings kérdéseire:</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li><b>El kellett, hogy olvasd a történetet. Tetszett? Vélemény?</b> <i>Igen elolvastam az eddigi részeket és be
kell ismernem nagyon megtetszett a történet így fel is iratkoztam rá.</i></li>
<li><b>Mit gondolsz, kicsoda Tyler Alice múltjából?</b> <i>Úgy gondolom talán a barátja lehetett.</i></li>
<li><b>Szerinted visszatér valaha az emlékezete?</b> <i>Szerintem a történet végén igen.</i></li>
<li><b>Mit gondolsz a blog kinézetéről?</b> <i>A fejléc tetszik, esetleg még egy chatet lehetne kitenni és néhány
további modult. De ennek ellenére tetszik.</i></li>
<li><b>Mi a véleményed Tyler viselkedéséről?</b> <i>Biztosan nagyon fájhat neki, hogy az a lány akibe szerelmes és a
barátnője volt egy másik fiú után vágyakozik. Le a kalappal előtte, hogy így
tartja magát annak ellenére milyen pokoli érzés lehet mindez.</i></li>
<li><b>Szerinted Lunával miért nincs már jóba Alice?</b> <i>Elképzelésem szerint Luna és Cody között
lehetett valami és ez váltotta ki azt, hogy Luna és Alice már nincsenek jobban.</i></li>
<li><b>Mit fog reagálni Cody, ha megtudja, hogy Alice azzal a
tudattal él, hogy ők ketten együtt vannak?</b> <i>Lehetséges,
hogy megpróbálja visszahódítani magához és visszaél a lehetőséggel?</i></li>
<li><b>Tyler helyében mit tennél?</b> <i>Nem szívesen lennék a helyében. Talán apró dolgokkal sugallnám azt,
hogy köztük mégis volt valami. </i></li>
<li><b>És Alice helyében?</b> <i>Nem
igazán tudom mit tennék a helyében.</i></li>
<li><b>Lesz jövője szerinted a Tyler-Alice párosnak?</b> <i>Remélem, hogy igen én Tylernek szurkolok.</i></li>
<li><b>Hogy képzeled el Alice-t? Tylert? Luna-t?</b> <i>Nincs igazán elképzelésem még róluk a
további részekben talán ez még alakul számomra.</i></li>
<li><b>Megbántad, hogy elolvastad a fent lévő fejezeteket?</b> <i>Egyértelműen nem. </i></li>
</ol>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>Kérdéseim: </b></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<ol start="1" style="margin-top: 0cm;" type="1">
<li class="MsoNormal">Találkoztál
már a blogommal a díj előtt is? </li>
<li class="MsoNormal">Mi
volt a véleményed a blogról első olvasás előtt?</li>
<li class="MsoNormal">Mi a
véleményed a történetről így olvasás után? </li>
<li class="MsoNormal">Kinek
szurkolsz? Harrynek vagy Liamnek? </li>
<li class="MsoNormal">Mire
tippelsz mi lesz a történet vége?</li>
<li class="MsoNormal">Mi a
véleményed a blog kinézetéről? </li>
<li class="MsoNormal">Ki a kedvenc
karaktered? <o:p></o:p></li>
<li class="MsoNormal">Mit gondolsz Tiffany
karakteréről? <o:p></o:p></li>
<li class="MsoNormal">Melyik szereplő bőrébe
bújnál szívesen? <o:p></o:p></li>
<li class="MsoNormal">Továbbra is olvasni
fogod a történetet? <o:p></o:p></li>
<li class="MsoNormal">Szerinted mekkora
botrány lesz, ha az a bizonyos családi titok napvilágot lát?<o:p></o:p></li>
<li class="MsoNormal">Szerinted milyen a
fogalmazásom?<o:p></o:p></li>
</ol>
<div>
<b>Akiknek tovább küldőm: </b></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="http://myonedirectionfanfiction.blogspot.hu/" target="_blank">Vilcsiii</a></div>
<div>
<a href="http://rightnowbloggger.blogspot.hu/" target="_blank">~F</a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>#9 #10 Ezeket a díjakat a <a href="http://szerelemanygyalfoldonwrittenbyzsofi.blogspot.hu/" target="_blank">Half a Heart</a> és a <a href="http://myonedirectionfanfiction.blogspot.hu/" target="_blank">You make me strong</a> blogok íróitól kaptam nekik is nagyon hálás vagyok érte ^-^ </b></div>
<div>
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiguQ4T1uqqVZDLL3ju6EcwFvCirYyMsPpFF14hj-T_hxWfWPDYaTQjrqBCHDqiEsDklaUilfHBi-ZL4zcxLbLNKsW_rOseWw9KtX4P39R_8CAOJrHyHvfjx6GZVJ7tGKzvqlyMYLjbp8w/s1600/d%25C3%25ADj.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiguQ4T1uqqVZDLL3ju6EcwFvCirYyMsPpFF14hj-T_hxWfWPDYaTQjrqBCHDqiEsDklaUilfHBi-ZL4zcxLbLNKsW_rOseWw9KtX4P39R_8CAOJrHyHvfjx6GZVJ7tGKzvqlyMYLjbp8w/s1600/d%25C3%25ADj.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>Szabályok:</b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
</div>
<ul>
<li> Köszönd meg a díjat annak, akitől
kaptad</li>
<li> Írj 10 dolgot arról akitől kaptad</li>
<li> Válaszolj 10 kérdésre</li>
<li> Tegyél fel 10 kérdést</li>
<li> Küldd tovább embereknek</li>
</ul>
<div>
<b><br /></b></div>
<div>
<b>10 dolog magamról: </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<ol>
<li>18 éves vagyok </li>
<li>Végzős vagyok egy gimnáziumban</li>
<li>Imádok a barátnőimmel lógni </li>
<li>Szeretek a barátommal lenni</li>
<li>Szeretek zenét hallgatni</li>
<li>Az írás a hobbim</li>
<li>Van egy húgom</li>
<li>Szeretnék egyszer eljutni Angliába</li>
<li>Ez a második blogom amit be is fejezzek</li>
<li>Imádok sorozatokat nézni</li>
</ol>
<div>
<b>Válaszok Sophie kérdéseire: </b></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>1. Miért kezdtél el blogolni? </b><i>Pár évvel ezelőtt olvastam egy blogot és úgy
gondoltam kipróbálom magam én is az írás világában.<o:p></o:p></i></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>2. Hányadszor kapsz ilyen
díjat? </b><i>Ezzel a kettővel együtt ez a
4. díjam ebben a kategóriában.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>3. Vissza szoktad olvasni a
részeket nem feltétlenül ellenőrzés miatt, hanem mert mondjuk izgalmas? </b><i>Volt már rá példa :D<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>4. Ez az első blogod? </b><i>Ez már a sokadik blogom, de ez lesz a
második, amit be is fejezzek.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>5. Meg vagy elégedve a
blogoddal? </b><i>Tudom, van pár dolog ami
nem igazán tökéletes a blogommal, de ennek ellenére igen.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>6. Mennyire tartod magad jó
írónak? </b><i>Nem tartom magam profi
írónak, de az ember még fejlődhet.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>7. Hány részesre tervezed a
blogot? </b><i>A terveim szerint 30 részt
terveztem plusz az epilógust, de nagy valószínűséggel még több lesz. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>8. Honnan jött az ötlet ehhez
a bloghoz?</b> <i>Éppen a szóbeli
előrehozott érettségim előtti estén izgultam és igyekeztem már nem a tanulásra
koncentrálni így az írás világába menekültem. Aztán valahogy megszületett egy
elképzelésem a történetről. A többi pedig jött magától. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>9. Pizza vagy hamburger? </b><i>Pizza.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>10. Nézel sorozatokat? </b><i>Imádok
sorozatokat nézni. Hatalmas Vámpírnaplók fan vagyok.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<b>Válaszok Vilcsiii kérdéseire: </b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li><b>Mit változtatnál meg
a világban, ha megtehetnéd? </b><i>Hát több
dolgon is változtatnék, ha lehetőségem lenne rá így nem nagyon tudok kiemelni
külön egyet sem.</i></li>
<li><b>Mi az a három dolog,
amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? </b><i>Papír, ceruza, családom.</i></li>
<li><b>Vált már valóra
szülinapi kívánságod? </b><i>Eddig még nem,
vagyis nem emlékszek rá.</i></li>
<li><b>Sírtál már valaha a
szerelem miatt? </b><i>Sajnos igen…</i></li>
<li><b>Szoktál káromkodni? </b><i>Ez is a rossz tulajdonságaim közé tartozik…</i></li>
<li><b>Hiszel a
világvégében? </b><i>Hát néha igen is meg
nem is. Bonyolult ahhoz, hogy kifejtsem.</i></li>
<li><b>Milyen stílusú
filmeket szoktál nézni? </b><i>Leginkább
romantikus és a fantasy filmeket részesítem előnyben.</i></li>
<li><b>Milyen szerepet
töltesz be az osztályod életében? </b><i>Hát
leginkább meghúzom magam és csendesen figyelem az eseményeket.</i></li>
<li><b>Kivel maradnál
legszívesebben huzamosabb ideig összezárva? </b><i>Barátommal és unokatestvéreimmel.</i></li>
<li><b>Ígértél már valaha
olyat, amit nem tudtál teljesíteni? </b><i>Azt
hiszem egy esetben volt ilyen.</i></li>
</ol>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>10 kérdésem: </b></div>
<div>
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->1.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Mióta blogolsz? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->2.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Szerinted mitől jó egy blog?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->3.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Mi ihletett meg, hogy írni kezdj?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->4.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Támogat valaki az írásban? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->5.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Mit szeretnél mindenképpen elérni az
életedben? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->6.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Melyik a kedvenc blogod? Miért pont az?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->7.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Ki a példaképed? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->8.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Van kedvenc sorozatod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->9.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Blogokon kívül szoktál könyveket is
olvasni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->10.<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]--> Bárhová elutazhatnál akkor hová mennél? <span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>Akiknek tovább küldőm: </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="http://farawaybybellalili.blogspot.com/" target="_blank">Far away</a></div>
<div>
<a href="http://felloffamountain.blogspot.hu/" target="_blank">The one that never let go</a></div>
<div>
<a href="http://bestboysofmylife.blogspot.hu/" target="_blank">New Life in Scotland</a></div>
<div>
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
</div>
<div>
<br /></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /></b></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-53709263384336408742015-09-26T00:01:00.000+02:002015-09-26T00:01:43.319+02:00Twenty-seventhHi Guys!<br />
Először is szörnyen sajnálom az egy hetes csúszást, de az iskola mellett nem sok időm van az írásra, pedig a fejemben már szinte össze is állt a történet hátralévő része. A múlt héten szinte ha egy órám volt az írásra, de nem sikerült befejeznem és így nem tudtam friss résszel szolgálni. Osztálykirándulásom is volt a hétvégén pedig szüreti fesztivál volt a városomban és így azon vettem részt családommal és a barátommal. Mivel ez a végzős évem az iskolában így a tanulást nem szabad elhanyagolnom már most sem így kevesebb időm jut írni. Legtöbbször csak este jut időm arra, hogy néhány mondatot bepötyögjek. De most nem is szeretném az értékes időtöket ezzel rabolni. A lényeg, hogy meghoztam az új részt és kijelenthetem, hogy nincs ok aggodalomra, hogy esetleg befejezném ennek a történetnek az írását. Várom továbbra is a visszajelzéseket feliratkozások, pipák és kommentek formájában. Az előzőket pedig nagyon köszönöm! Jó olvasást!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<h4>
~Tiffany Mills~</h4>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW7F8xum9o4orocZnijod1SLvXP71Gic6nkh0-wv6muxq1kgbNJCz6VkdVBf3hi0JRFWcZvZEAoeO5sWf-fWfhb83gZF6tqnOwHyQuMnvaUyFRZT-VJQNpnUvRFnv1JXCXd715vgiAzJk/s1600/tumblr_n9st9wZq9n1s2a4cno6_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW7F8xum9o4orocZnijod1SLvXP71Gic6nkh0-wv6muxq1kgbNJCz6VkdVBf3hi0JRFWcZvZEAoeO5sWf-fWfhb83gZF6tqnOwHyQuMnvaUyFRZT-VJQNpnUvRFnv1JXCXd715vgiAzJk/s320/tumblr_n9st9wZq9n1s2a4cno6_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Hosszas napok óta egy szívből jövő mosollyal az arcomon
ébredtem fel. Az ablakon és a lágy függöny mögül beszűrődő napfény melege
csiklandozta a bőrömet, de kellemes érzésként hatott rám. Perceken át feküdtem
mozdulatlanul a szemeimet lehunyva, hogy a napsugarak még a szemhéjamat is
melengethessék. A boldogságomnak a legnagyobb okozója azonban nem a napsugarak voltak,
hanem a tudat. Az a tudat, hogy végre nem kellett attól tartanom, hogy az
unokatestvérem ismét levegőnek fog nézni egész nap. Talán a tegnap estének
köszönhetően sikerült ismét egyenesbe hoznunk a kapcsolatunkat családi szinten.
Kedvelem Harryt ne tessék félreérteni, de ő az unokatestvérem és az egyik
legjobb barátom egyben. Amikor úgymond összejöttem vele akkor éppenséggel
eléggé gyenge lelkiállapotban voltam attól, hogy Liam Sophia után utazott abból
az okból, hogy kibéküljön vele. Harry pedig mondhatni jó időben volt jó helyen
és élt a lehetősséggel. Én pedig mondhatni a lelkem mélyén örültem neki, hogy
egy valaki számára igenis fontos vagyok és szüksége van rám. Bár nem
számítottam rá, hogy Harry mit érez pontosan irántam. Én pedig nem szerettem
volna őt megbántani és egyáltalán nem volt közömbös számomra így bontakozott ki
a szerelmi kapcsolatunk. Azonban az a kapcsolat csupán annyiból állt, hogy néha
csókolóztunk és sokat ölelkeztünk összebújva a kanapén. No meg persze együtt
aludtunk. A szerencsének köszönhetően viszont sosem léptük át azt a bizonyos
határt. A lelkünk mélyén mindketten tudhattuk azt, hogy talán ez az egész rosszul
is végződhet. De a boldogság és a szerelem gondolata elvakított minket ettől az
opció gondolatától, így amikor a szakítás kimondása következett eléggé
váratlanul és rosszul esett. Sokat gondolkodtam rajta az ágyamban fekve, hogy
mennyivel könnyebb lenne felszállni egy gépre és haza repülni. Azonban a problémákat
nem oldottam volna meg vele ilyen egyszerűen. Sőt nem tudom mi lett volna
akkor, ha mégis rászánom magam, hogy felüljek egy Kaliforniába tartó gépre.
Talán életem egyik legnagyobb baklövését követtem volna el. Nem jöhettem volna
ide Hawaiira és nem jöhettem volna össze Liammel sem. Így is még alig tudom
elhinni, hogy köztünk valami igenis van, ami sokkal több, mint puszta barátság.
Fontos számomra és nélküle sem lennék képes élni. Borzasztóan fog hiányozni ő
és Harry is, no meg persze a többieket is a szívembe zártam. Lottie is
hiányozni fog, hiszen az ő személyében egy igazi legjobb barátnő személyére
leltem. Furcsa lesz nélkülük tölteni a mindennapjaimat a kollégiumban. Bár van
egy olyan érzésem, hogy a sok tanulás mellett nem lesz olyan sok szabadidőm,
ahol búslakodhatnék és szomorkodhatnék, amiért olyan távol leszek tőlük. A
bánatomat pedig majd senkivel sem fogom tudni megosztani, hogy értse, miről
beszélek. Amint elhagyná az a bizonyos mondat a számat, hogy a One Direction
tagjai a barátaim sőt az egyikük az unokatestvérem és egy másik tag a barátom
szó szerint bolondnak és egy élénk képzelőerővel rendelkező fanatikus
rajongónak titulálnának. Az életem teljesen felfordulna, ha a nagyközönség elé
is kitudódna a kapcsolatom Liammel. A gondolat, hogy alig három hét múlva az
életem visszatér a megszokott kerékvágásba, ahol ők nincsenek ott elkeserít. De
bízom benne, hogy azért továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot egymással. Mikor
meguntam a sütkérezést elhatároztam, hogy összeszedem magam és odabújok
valamelyikükhöz. Egy fehér trikót rángattam magamra egy világoskék farmer
rövidnadrággal. A hajamat olyan volt akár a szalmaboglya így hát miután hosszas
perceken át fésültem sikerült egy minimális szinten megelégednem a külsőmmel.
Halkan nyitottam ki a szobaajtót és lábujjhegyen lopakodtam el az a bizonyos
két szobaajtó elé. Nem nagyon tudtam választani, hogy pontosan melyikbe is
lépjek be és tegyem boldoggá az éppen felébredő fiú reggelét. Az ajkam belső
felét harapdáltam, amíg próbáltam magamban zöldágra verődni. A döntésem pedig
most Harryre esett. Régen bújhattam oda hozzá, mint az unokatestvéremhez. Mivel
már nem sok reggel áll rendelkezésünkre így hát abba a kis időbe, ami még
előttünk van, bele kell préselnünk az elszalasztott napokat is. Szeretem Liamet
tiszta szívemből, de számomra a család az első. Ezt pedig tudom, hogy ő is
megérti és elfogadja a döntésemet. Halkan nyitottam be a szobába. A nap sugarai
ezt a szobát is beragyogták akár csak az enyémet. Harry az ágyában feküdt és
még mélyen az igazak álmát aludta. A fejét a párnába fúrta és úgy szuszogott. A
mellkasa egyenletesen emelkedet fel s le. A göndör haja pedig egyenlőtlenül
terült szét a feje tetején. Az éjszaka közepén egészen biztosan összekócolta a
sok forgolódás során. Óvatosan kuporodtam oda mellé és csak bámultam az arcát.
Lassan mocorogni kezdett és hirtelen egy bágyadt tekintetű zöld szempárral
találtam szemben magam. Az arcomra egy apró mosoly kúszott, ahogyan a kissé
kómás arckifejezéssel pislogott rám. Talán magában azt gondolhatja, hogy
valóban én fekszem-e mellette vagy pedig csak álmodik. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt! – köszöntem neki halkan és az arcomon továbbra
is egy mosoly helyezkedett el. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt neked is Tif! – búgta és egy nagyot ásított,
amit a tenyerével igyekezett eltakarni. – Mióta vagy itt? – kérdezte
érdeklődve. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Pár perce jöttem be. – vontam vállat. – Ugye nem én
ébresztettelek fel? – kérdeztem tőle aggódva, mire ő csak gyengéden megingatta
a fejét. Amennyire persze fekve az lehetséges. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát olyan érzésem volt mintha figyelne valaki. –
mosolyogta el magát, ami belőlem egy apró kuncogást váltott ki. – De egészen jó
volt erre a látványra ébredni. – simított végig a kézfejével az arcomon. A
tekintettem azonnal lesütöttem és mélyen szívtam be a levegőt. Kis ideig bent tartottam
majd sóhajtva engedtem ki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry nem szabad. – motyogtam zavartan és menekülési
lehetőségeket kerestem magamnak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom. Liammel együtt vagytok ugye? – kérdezte kissé
keservesen. Válaszul pedig egy aprót biccentettem még mindig csukott szemekkel.
– Hé, néz rám Tif! – noszogatott és végigsimított ismét az arcomon. A hangja
kérlelő volt és lágy. – Tudod, hogy szeretlek és bármit megtennék azért, hogy
visszacsináljak mindent arra a napra. Egy vérbeli idióta vagyok és pusztán
értek a jó dolgok elszúrásához. Nem bíztam benned eléggé és nem kellett volna
kiabálnom sem veled. Én csak… Egy balfék vagyok. – hadarta és közben végig a
szemembe nézett. – De megértem, hogy Őt választottad, hiszen ő ott volt melletted,
amikor én nem. Tudom, hogy szereted és ő is szeret téged. Ennek ellenére azt
akarom, hogy tudd én is nagyon szeretlek. Még ha ezt nem is mutatom úgy ki
ahogyan azt egy normális ember tenné. Helyette megbántottalak. – magyarázta,
amíg én csak csendben feküdtem és emésztgettem a szavait. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Harry ennek nincs értelme, hogy gyötörd magad. Én is hibás
voltam, hiszen én erőltettem az egész fotós témát. Zárjuk le azt az egészet
rendben? Nincsen már olyan sok idő, amit veletek tölthettek és bevallom marhára
nincs semmi kedvem ezt a kevés időt további veszekedéssel tölteni. – mondtam és
próbáltam kipislogni a szememet szurkáló könnyeket. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hé Tif nehogy nekem elkezdj itt sírni. Nem fogunk
veszekedni többet megígérem. Abban pedig biztos lehetsz, hogy gyakrabban fogsz
minket látni attól még mert visszamész Amerikába. Tudod arra is szoktunk
koncertezni. Ha van kedved akkor majd a szünetekben jöhetsz ott velünk.
Meglátod jó lesz minden. De most nem szomorkodunk, hanem felkelünk és
reggelizünk valamit oké? – magyarázta és közben ülőhelyzetbe tornázta magát.
Mielőtt viszont teljesen kimászott volna az ágyából szorosan magához ölelt. Úgy
tartott a karjaiban mintha bármelyik pillanatban elveszíthetne. Mély lélegzetet
vettem és a szemeimet lehunyva tartva próbáltam egy mosolyt az arcomra
varázsolni. Óvatosan engedett el és segített talpra állni majd egymás mellett
haladva értünk le a konyhába. Senki sem volt ébren Niall kivételével. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó reggelt szöszi! – öleltem át vidáman és egy cuppanós
puszit nyomtam az arcára. A karjait körém fonta és szintén vidáman viszonozta
az ölelésem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szép jó reggelt neked is hercegnő! – kuncogott és egy
puszit nyomott a homlokomra. Niall számomra olyan mintha a testvérem lenne. –
Mit kérsz enni? Egy jó kis Niall bácsi féle szendvics megfelel? – kérdezte
miközben óvatosan elengedett és az egyik szék felé terelt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tökéletes lesz. – nevettem el magam. Harry a hűtőben
keresgélt de Niall szinte mindent kihelyezett már az asztalra, amit ő nem vett
észre. Imádom, amikor ennyire kómás, hogy szinte alig tud magáról bármit is.
Ilyenkor annyira aranyos és édes. Na, jó ideje visszafognom magam ezekkel a
bókokkal. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Kakaó megfelel? – kérdezte a válla felett hátraforduló szőkeség
és ezzel engem kirántott a gondolatmenetemből, amit most kivételesen nem is
bántam. Aprót bólintottam és a körmeimet kezdtem el piszkálgatni. Harry velem
szemben ült le míg Niall az egyik mellettem lévő székre helyezte le magát. A
szendvicset apránként rágcsáltam el miközben apró kortyokat ittam a híres Niall
Horan féle kakaómból. Ez is hiányozni fog majd, ha távol leszek tőlük. A húszas
évek elején járnak, de a reggeli készítésüket egy mesterszakács is
megirigyelhetné. Azt hiszem, ha ezzel is eldicsekednék bárkinek, hogy Niall
által készített kakaót ittam bolondnak néznének és senki sem hinné el. Hirtelen
két kar fonódott körém és az érintéséből egyből tudtam, hogy Liam az. Az
arcomra egyből egy hatalmas mosoly kerekedett és ültőmben igyekeztem
hátrafordulni hozzá, hogy átölelhessem. Az ő arcán is egy vigyor foglalt helyet
és egy kacsintással és egy lélegzetelállító szájharapással jutalmazott, amitől
a szívem kis híján megállt és levegőt is megfeledkeztem venni. Azért magamat
visszafogva egy öleléssel köszöntem neki. Hiszen itt ül velem szemben Harry,
mégsem csókolhatom meg előtte Liamet. Tudom, hogy így is mennyire maga alatt
van. Nem törhetem össze ennél még jobban a szívét. Nem lennék képes utána
tükörbe nézni anélkül, hogy rosszul ne lennék saját magamtól. A reggelihez
végül csatlakozott a két Tomlinson testvér is. Egy kissé nyálas, de egyben cuki
Niall-Lottie féle szerelmi jelenetnek lehettünk fül és szemtanúi. Louis ezt már
kevésbé díjazta és ennek hangot is adott. A nevetésem nehezen, de
visszafojtottam nehogy Lou megsértődjön, amiért én is kinevetem akár csak a
többi cimborája. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A reggeli után elhatároztuk Liammel, hogy sétálni indulunk.
Louis megkérte Harryt, hogy legalább ő ne hagyja cserben, aznap ha már a húga
lepasszolta őt Niallért. A papucsomat a kezemben cipeltem, ahogyan a meleg és
egyben kellemes homokban sétáltam miközben a másik kezemet Liam szorongatta és
az ujjainkat összefonta. Nm tudom egyszerűen szavakba foglalni azt, hogy
mennyire szeretem őt. Úgy érzem úgy is hiányzik, amikor itt van közvetlen
mellettem. Ez pedig nem tudom, hogy normális érzés-e. A gondolataimba mélyedve
lépkedtem miközben a hullámzó tengert szemléltem. A vízen már többen
szörfdeszkát ragadtak és a hullámok hátán lovagoltak. Liam hirtelen megállt és
óvatosan maga felé fordított. A kézfejével végigsimított az arcomon és
gyengéden húzott magához közelebb miközben végig a szemembe nézett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Minden rendben van Kicsim? – kérdezte tőlem aggódva. – Elég hallgatag vagy ma reggel. – jegyezte
meg és próbált egy biztató mosolyt küldeni felém. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak egy kicsit rosszul érzem magam Harry miatt.
Reggelinél is olyan keserves fejet vágott, amikor megjelentél és átöleltél.
Reggel bementem hozzá a szobájába… - makogtam és közben a szám belső felét
rágcsáltam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem muszáj róla beszélned. Ő az unokatestvéred és nem
fogom tőled elvárni, hogy ne menj oda hozzá. Nem leszek, féltékeny ne aggódj.
Harry biztosan jobban lesz. A reakciója teljesen normális, de majd túl lesz
ezen az egészen. – magyarázta és ismét megsimogatta az arcomat, ám most az álam
alá nyúlva emelte fel a fejemet és az ajkait óvatosan az enyémekre nyomta. A
puha ajkai simogatták az enyémeket és úgy éreztem nem tudok betelni vele. A
kezemben lévő papucsomat a földre dobtam és a kezeimet a nyaka köré fontam,
hogy még jobban megszüntethessem a kettőnk között lévő távolságot. A mellkasa
és a teste az enyémhez préselődött, míg ő kezei a derekamon pihentek és egy
kissé eltolt magától, amikor kezdtünk egy bizonyos határ felé közeledni. –
Bocsánat egy kicsit megfeledkeztem az önkontrollomról. – mondta zavartan és
közben a tarkóját vakargatta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem is sikerül néha elvesztenem az uralmam. – kuncogtam
és a fejemet a nyakába fúrtam. A karjait körém fonta és úgy dülöngélt velem.
Szerettem volna megállítani az időt és végig így maradni vele egészen az
örökkévalóságig. De köztudott tény, hogy ez lehetetlen. Bár nem bánnám, ha
meglehetne valósítani. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szeretlek. – hangzott el a szájából, ami az én arcomra egy
újabb mosolyt varázsolt. A hangjából lehetett érezni a szeretetét, amit persze
eddig is tudtam és éreztem. De mindig hatalmas boldogsággal tölt el, ha
halhatom. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én is szeretlek. – mosolyogtam rá és egy gyenge puszit
nyomtam a szájára, ami egy vigyort váltott ki belőle. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Estére egy meglepetéssel készülnék neked. Lenne kedved
eljönni velem egy éjszakai piknikre? – kérdezte reménykedve. A mogyoróbarna
szemei pedig úgy csillogtak akár egy kölyökkutyának. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze szívesen. – mosolyogtam rá. Magamban pedig már alig
vártam azt az esti pikniket. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Remek. – mondta majd a karjaiba kapott és felemelt. Közben
pedig vidáman nevetett. Amikor pedig leeresztett a saját lábamra óvatosan
megcsókolt és átölelt. Kétségbe sem fér, hogy mennyire szerettem és mekkora
hatással van rám. Ezt pedig nem is tagadom sem magam előtt sem előtte. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogyan az este közeledett annál idegesebb és izgatottabb
lettem. A ruhámat Lottie segített
kiválasztani, ahogyan a sminkemet és a hajamat is ő készítette el. Nem is
tudom, mire mennék nélküle. Szívem szerint magammal vinném Amerikába is
szobatársnak a főiskolára. Egy barackszínű egybe ruhát választott és ahhoz illő
barackárnyalatú sminket készített. A hajamat pedig oldalt egy copfba fonta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam el lesz tőled ájulva. – mondta elégedetten, amikor az
utolsó simításokat is elvégezte rajtam. Elégedetten lépett hátra és mért végig
alaposan, hogy netán valamit elfelejtett-e. De szerencsére mindent elvégzett
rajtam a tervei szerint. Bátortalanul pillantottam bele a tükörbe és néztem
végig magamon. Bár nem mintha kételkedtem volna Lottie munkájában, hiszen
elképesztően szokott máskor is kifesteni és kicsípni. Szerintem ő még sokra
fogja vinni ezt a tehetségét a modellek és a sminkesek világában. Nem csalódtam
benne most sem. Jó magam is alig tudtam szavakat találni a kinézetemre. Nehezen
tudtam magam felismerni, hiszen egy igazán csinos fiatal nő nézett vissza a
tükörből. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm Lottie! – öleltem át. – Te elképesztő vagy.
Mindig sikerül lenyűgöznöd. – hálálkodtam szívemből szólva. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nagyon szívesen, de ne húzd az időt és ne várakoztasd
Liamet, hanem irány oda hozzá. Várj, előre megyek, hogy láthassam a reakcióját,
amikor meglát. – csicseregte vidáman és már ott sem volt a szobában. Mély
levegőt véve hagytam el a négy falat és lépkedtem végig a nappali felé vezető
folyóson. Liam nekem háttal állt és kifelé nézelődött a tenger felé. Louis és
Niall pedig a kanapén terpeszkedett és valamiről egész komolyan beszélgettek. Bár
Nialltől azért hallatszott a nevetése. Amikor azonban megpillantottak a szavuk
is elakadt és csak mosolyogva figyeltek rám. A gyomromban pillangók százainak
repdesését éreztem és úgy éreztem forog velem a világ. Azonban csak Liamre
tudtam koncentrálni és arra, hogy minél előbb csak vele lehessek kettesben.
Ahogyan a srácok abbahagyták a beszélgetést Liam úgy fordult hátra és
pillantott meg. A mosolyom az arcomon egyre nagyobb lett, ahogy őt figyeltem.
Meg sem tudott szólalni éppen úgy, ahogyan azt Lottie is jósolta a sminkelésem
során. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tif.. Nem találok szavakat.. gyönyörű vagy! – lépet oda
hozzám miközben kedvesen mosolygott. Én közben természetes ügy, hogy teljesen
zavarba estem és csak álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszi. – habogtam gyagyán és szívem szerint elsüllyedtem
volna. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Indulhatunk? – kérdezte közvetlen elém lépve. Én csak
bólogattam és nem mertem a többiekre nézni. Percek múlva pedig kézen fogva
hagytuk el a szállást és az utunk egyenesen a tengerpart felé vezetett. Liam
még párszor megdicsérte a kinézetemet és lényegtelen dolgokról kezdett
fecsegni. Lassan pedig megérkeztünk egy gyertyákkal megvilágított helyre. Egy
pokróc volt leterítve, amin egy fontkosár helyezkedett el. Liam vidáman
letelepedett és a példáját követve leültem a pokrócra. Az ezt követő események
pedig teljesen felgyorsultak számomra.</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-74678059112384710482015-09-12T10:14:00.001+02:002015-09-12T10:14:44.284+02:00Twenty-sixthHi Guys!<br />
Köszönöm a több mint 20.000 oldalmegtekintést és a kommenteket és a pipákat. Remélem tetszeni fog az új rész is. Kellemes hétvégét mindenkinek!<br />
Puszi Fanni~<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
~Tiffany Mills~</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBMXBrXL0gP05tmuYoDPYmozhAuTzI4emqxa5byxOwJVV2lxRpSHQvr0yDC3sWoxxMKdTNWRIxx2DloPqWwK5-nxAB-uQhbwiW6kH82h-_26L0M4YL_DvVtpuk1jZbsgIAc_pRrOe7gmc/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBMXBrXL0gP05tmuYoDPYmozhAuTzI4emqxa5byxOwJVV2lxRpSHQvr0yDC3sWoxxMKdTNWRIxx2DloPqWwK5-nxAB-uQhbwiW6kH82h-_26L0M4YL_DvVtpuk1jZbsgIAc_pRrOe7gmc/s320/giphy.gif" width="320" /></a>Az eddigi tizenkilenc évem alatt most éreztem igazán azt,
hogy élek és feltétel nélküli szeretet vesz körül. Igaz Harryvel még mindig nem
sikerült felnőtt emberek módjára megbeszélnünk a történetet. Pedig igazán rossz
érzés vele haragban lenni. Sőt ez talán nem is a megfelelő kifejezés rá, hogy
harag. De máshogyan elég nehéz dolog megmagyarázni, hogy mindenki számára
érthetővé váljon. Ha valami közelítő kifejezést kellene mondanom akkor talán
úgy fogalmaznék, hogy tehetetlenek vagyunk egymással szemben. Egyikünk sem ártatlan,
hiszen meggondolatlanul vágtuk egymás fejéhez a szavakat értelmetlen mondatokba
foglalva, hogy nem számoltunk magunkban a következményekkel. De az időkerekét
visszapörgetni és semmisé tenni a történteket lehetetlen. Az egyetlen megoldás
a kettőnk bonyolult kapcsolatának lezárására az, hogy mindketten továbblépünk.
Bár elég nehéz úgy csinálni mintha semmi sem lett volna közöttünk puszta
mostoha-unokatestvéri kapcsolaton kívül. Hiszen a barátnője voltam, akit képes
volt egy kisebb vita keretein belül ellökni magától. Hazudnék, ha azt mondanám
nem vonzódtam Harryhez, hiszen nem tagadhatom le még saját magam előtt sem.
Azonban a másik térfélen ott van Liam. Aki immáron minden szabad percét arra
szánja, hogy megpróbáljon boldoggá tenni. Elmondása szerint szeret és ezt
minden elcsattant csók után elmotyogja. Az arcomra pedig olyankor egy hatalmas
vigyor kúszik és a szívem egész idő alatt vadul kalapál a mellkasomban, mintha
bármelyik pillanatban ki akarna törni onnan. Azt sem kell szerintem senkinek
sem külön elmesélnem, hogy ezek szerint teljesen belezúgtam a mogyoróbarna
szemű fiúba. Az első találkozásunk pillanatában éreztem, hogy bele szerettem.
Ahogyan az egyik kedvenc írom fogalmazta meg az egyik könyvében, aki nem más
mint John Green a Csillagainkban a hiba szerzője, úgy szerettem bele csendesen
és lassan, ahogyan az ember elalszik. Az első csókom is vele csattant el így
azzal is sikerült mély benyomást tennie rám. Fantasztikusan csókol és úgy érzem
nem tudok betelni a csókjával és ahogyan az ölelésével sem. Az érintésétől megborzongók
persze a jó értelemben véve. A becézéseitől pedig néha teljesen zavarba esek és
az aranyos kölyökkutya tekintete is teljesen levesz a lábamról. Hazudnék, ha
nem mondanám azt, hogy teljesen belezúgtam. Igaz nem sok tapasztalatom van a
szerelem terén, de biztos vagyok benne, hogy még sosem szerettem ennyire
senkit, mint ahogyan őt. Nála jobb emberrel sem találkoztam, még aki ennyire
törődő és gondoskodó lenne. Ezért nem is tudom megérteni a volt barátnőjét.
Mégis hogyan tudta őt ennyire kihasználni és az orránál fogva vezetni. De úgy
vélem, hogy ez az egész meg volt írva valamilyen nagykönyvben, ami nem más,
mint a nagybetűs élet, hogy mindketten menjünk át azokon a helyzeteken, hogy
végül egymásra találjunk. Bár butaság volt a részemről, hogy hagytam magam az
érzéseimnek irányítani és elkezdeni Harryvel azt az egész szerelmi szállakat.
De nem tagadhatom le azt sem, hogy nem volt vele minden perc tökéletes. A
karjaiban feküdni és a fejemet a mellkasán pihentetni miközben a szívverését
hallgatni. Az ő csókja is elképesztő hatással bírt rám hatni. Egyszerre volt
vad és mohó és egyben lágy és romantikus. A vágy, hogy ismét átéljem ezeket egy
picit fölém kerekedett. De tudom annak már vége és kétlem, hogy lenne
folytatása. Addig biztosan nem amíg Liam itt van, hiszen képtelen lennék
megbántani és összetörni a szívét épp úgy, mint ahogyan azt a volt barátnője
Sophia is tette. Félek, akkor elveszíteném őt és meggyűlölne. Épp ettől az
érzéstől félek Harryvel kapcsolatban is. Ha megtudja, hogy Liam és köztem valami
komoly dolog vette kezdetét, hogy kibontakozzon, teljesen össze fog törni és
utálni fog. Azt pedig elég nehezen viselném, hiszen akkor az unokatestvéremet
is elveszíteném. Így is nehéz oly távol lenni tőle lelkileg miközben itt
szokott lenni a közelemben. Ennél a mostani helyzettel vele még az is jobb
lenne, ha nem lennék itt. Bár ez hamarosan valóra is fog válni, hiszen engem
visszahív Amerika és az ottani életem. A srácokat pedig a karrierjük és a
rajongóik fogják lekötni. Hallottak alapján ismerem, hogy milyen egy 1D tag
barátnőjének lenni. Megvannak az előnyei és a hátrányai is. Az előnyökhöz
sorolható, hogy egy csodálatos és ritka fiú barátnőjének tudhatja az ember
lánya magát. Azonban ott a sok őrült és gyűlölködő rajongó, akik azt várják,
hogy szeretett sztárjuk mikor hagyja ott azt a lányt. A sajtó is figyelni fogja
a lépéseidet. Ez mellett pedig a szeretett barátod hiányához is hozzá kell szokni,
hiszen hosszas hónapokig elutazik, akár egy másik kontinensre is. Neked pedig
ebbe az egészbe bele kell törődni, hiszen az a dolgod, hogy támogasd a
barátodat. Azonban magamat ismerve ezeket nem biztos, hogy végig tudnám vinni.
Túlságosan is beleszerettem Liambe és képtelen lennék tőle megválni. Bár tudom,
ez biztosan meg fog történni. Be kell, érjem a telefonbeszélgetésekkel és a
videó hívásokkal. A távkapcsolatok pedig nem a legkönnyebb kapcsolatok közé
tartoznak. A távolság néha a legerősebb és a legboldogabb szerelmi
kapcsolatokat is tönkre teszi idővel. Az ember hiába bízik a másikban, hogy az
kitart mellette és nem csalja meg. De a gondolat ott motoszkál a fejekben
mélyen, hogy mi van akkor, ha mégis? Persze utána az emberben bűntudat éled,
hogy mégis miként jutott ilyen badarság az eszébe. Azonban a sok tűnődés egy
vita során könnyen emésztő tűzet lobbanthat, amihez ez a kis parázs is elég
ahhoz, hogy elpusztítsa a kapcsolatot. Ezeket a gondolatokat igyekeztem minél
előbb kizárni a fejemből és a jelenre koncentrálni ahol éppen Liam mellett
ücsörögtem és a kezemben egy rózsaszín színű italt tartogattam, amit ő rendelt
nekem. Közben a zene hangosan dübörgött és a körülöttünk lévő emberek sem
szólították le őt pedig biztosra veszem azt, hogy felismerték. A magam részéről
nem mertem semmit sem tenni, amivel esetleg bajba sodorhatnám a médiában a
pletykák és a találgatások kereszttűzében. Bár biztosra veszem, hogy néhány
cikk napvilágot fog látni arról, hogy velem látták elég sokat. Ő azonban nem törődött
senkivel és semmivel sem rajtam kívül. A tekintetétől néha teljesen zavarba
estem és csak ültem miközben az arcomon egy hatalmas mosoly helyezkedett el
kényelmesen. Liam bátran húzott magához és hagyott apró és édes puszikat a
nyakamon és az arcomon. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit bámulsz annyira? – kérdeztem tőle kuncogva, miután
perceken keresztül csak bámult rám és ismét zavarban éreztem magam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Gyönyörű vagy. – mondta és a fülem mögé tűrt egy kósza
tincset. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Liam… - motyogtam zavartan és éreztem, hogy az egész arcom
lángra kap.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs Liamezés oké? Nem érdekel, hogy ki hallja és ki nem.
Az igazat mondom édesem. Gyönyörű vagy és te egyáltalán nem látod még mindig
tisztán magad. Pedig ezt már pár alkalommal a tudatodra adtam. De ha erre van szükséged,
akkor még jó párszor elmondom neked. Egészen addig, amíg el nem hiszed, amit
mondok. Ha megkérdeznénk az embereket, akkor egészen biztos egyetértenének
velem. De nem akarom, hogy bárki más nézegessen téged rajtam kívül. Azonban nem
csak ezért szeretlek, mert ilyen csinos vagy ne értsd félre. Te egy olyan lány
vagy, aki mindenkivel kedves és nem várod el, hogy bármivel is viszonozza azt
bárki. Megértesz engem és nem zavar téged az sem, hogy mekkora hírnevem van.
Bátran kimondod azt, amit gondolsz az adott helyzetben és eléred, hogy
meggondoljam magam, ha éppen hülyeséget készülők tenni. Mindig jó tanácsokkal
látsz el. Úgy érzem te vagy az én őrangyalom és a jobbik felem. Nagyon
különleges lány vagy Tiffany. Én pedig a földkerekség egyik legszerencsésebb
idiótájának tudhatom magam, amiért ezt megtehetem. – hadarta, de úgy hogy
megértsem, majd hirtelenjében a mondókája végén egy gyors, de egyben gyengéd
csókot nyomott az ajkaimra. Amikor az ajkaink elváltak egymástól az arcára egy
elégedett mosoly ült ki, hogy ezt a kört ő nyerte. <br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Most hogy szóba hoztad ezt a hírneves dolgot… Én csak arra
utazom. – kacsintottam rá majd elnevettem magam az arckifejezésén. – Tudom ez
beteg poén volt sajnálom tényleg. – tettem hozzá, mert eszembe jutott Sophia és
amit tett vele. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi gond csak nehéz kicsit szembenézni a ténnyel, hogy
kihasználtak. De váltsunk erről inkább. – mondta és kortyolt egyet a saját
italából. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem félsz, hogy talán holnap reggel az internet világa
tele lesz azzal, hogy egy ismeretlen lánnyal szórakozol és jól észlelhetően
szorosabb viszony köt hozzá? – kérdeztem tőle halkabban. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. – vágta rá gondolkodás nélkül. – Te talán igen? –
kérdezte bátortalanul. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy picit. – hajtottam le a fejemet és nem mertem rá
nézni. Túlságosan féltem attól is, hogy mit fog kiolvasni a szememből, amit
magamtól nem mondanék ki. Liam jó emberismerő és tudom, hogy egyből rájönne az
aggodalmam okára. Az egyik kezével az állam alá nyúlt és a fejemet óvatosan
maga felé fordította, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Édesem az egész világ imádni fog téged, ha egyszer
kiderül, hogy velem vagy. Utálkozók mindig is lesznek, de a munkám során
megtanultam azt, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Sokkal többen lesznek
azok, akik szeretni fognak. Az igazi rajongóim pedig örülni fognak annak, hogy
én boldog vagyok veled. Tudom nem egyszerű és hétköznapi dolog velem lenni, de
úgy érzem, megéri. Sosem találkoztam senkivel, aki ennyire megért engem, mint
ahogyan te engem. Melletted igazán önmagam tudok lenni és nem kell megjátszanom
magam. Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. De nem is ettől tartasz
igaz? – kérdezte, mire én ismét lesütöttem a szemeimet. – Tif nem kell attól
tartanod, hogy kihasznállak. Szeretlek és fontos vagy számomra. Nem tudom, ezt
mivel tudnám még jobban bebizonyítani neked. – tette hozzá én pedig valami különös
érzést éreztem. Szorosan bújtam oda hozzá és a fejemet a vállára hajtottam. A
karjait körém fonta és csak ölelt. Az egyik kezével néha a hátamat simogatta.
Azonban mint általában minden jó és különleges pillanatban vége szakad ezzel is
így történt. Hogy is gondolhattam, hogy ez egy filmbeillő jelenet lehetne.
Hiszen ez a valóság, ahol éppen Louis aggodalmas tekintetével találkozott össze
a tekintetem. Azonnal láttam rajta, hogy valami komoly baja lehet. Rögtön elhúzódtam
Liamtől és aggódva figyeltem az előttünk ácsorgó fiút. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen Louis mit szeretnél? – kérdezte tőle Liam, de Louis
mit sem törődött a hozzá feltett kérdéssel a szavait azonnal felém intézte. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Beszéltél vele? – kérdezte, mire én csak értetlenül
pislogtam felé. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Kivel? – kérdeztem felvont szemöldökkel. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát Harryvel. Utoljára mikor beszéltem vele hozzád készült
menni, hogy kibéküljön veled. De az óta nem láttam semerre sem. Viszont ha lelépett,
akkor már értem miért. – hadarta kétségbeesetten és a tekintetét köztem és Liam
közt váltogatta. A kék szemeivel áthatóan nézett rám segítségkérően. Rögtön
felálltam és az italok hatására egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és
megtántorodtam. Viszont pár pillanat múlva egyenesen meg tudtam indulni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Merre mész mégis
Tif? – kérdezte Liam és visszahúzott magához. </div>
<div class="MsoNormal">
- Megkeresni Harryt. Ki akart békülni velem és beszélgetni
akart. Mire mit láthatott? Hogy veled csókolózok és ölelkezek. Biztosra veszem,
hogy totál ki van akadva. Muszáj beszélnem vele és lezárni ezt a gyerekes
vitatkozást vele. Jössz te is? – kérdeztem tőle és közben már indultam volna Harry
keresésére. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Még szép, hogy jövők. Nem hagylak egyedül csatangolni,
hogy valami bajod essen. Louis te szólj Nialléknek, hogy nézzék meg a
szálláson. Lehetséges oda ment duzzogni. Van tipped merre mehetett? – kérdezte türelmetlenül,
de azért igyekezett megtartani a hidegvérét. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán a tengerpartra mehetett. Délután is ott voltunk és
beszélgettünk. Előfordulhat az is, hogy ott gubbaszt valahol a sötétben. –
makogtta és a tarkóját vakargatta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó mi megnézzük a parton. Te pedig akkor szólj Nialléknek.
Az kellene még ma estére, hogy őket is kereshetnénk. – magyarázta Liam és a
kezemet fogva húzott ki a szórakozóhelyről. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXARRk3UGIzLcW-tZfBqazn2d71TM75vq3GuRC4liYBLfWSpPLRc1XtrBs_VgAaCszwGufRXc6TvPEUVZcX9-FYLBvTiwW2WAQArnppvkDPmG4h_hPsXbVg90Q_Jg-rGIFjdM2bDHSyrU/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXARRk3UGIzLcW-tZfBqazn2d71TM75vq3GuRC4liYBLfWSpPLRc1XtrBs_VgAaCszwGufRXc6TvPEUVZcX9-FYLBvTiwW2WAQArnppvkDPmG4h_hPsXbVg90Q_Jg-rGIFjdM2bDHSyrU/s320/large.gif" width="320" /></a>Sietős tempót vettünk fel és csendesen baktattunk egymás
mellett. Magamban pedig magamat hibáztattam. Tudtam, hogy nem helyes
nyilvánosan enyelegnünk, hiszen bárki megláthat bennünket. Ezt pedig Harry meg
is tette. Gondolom, most magában gyűlöl és látni sem akar. Azt pedig elég
nehezen viselném el, hiszen elég fontos a számomra. Szinte az egész partot bejártuk,
amikor észrevettem a homokban hanyatt dőlve. Gyorsan elengedtem Liam kezét és
felé szaladtam. Közben már Louis is a nyomunkban volt és kocogva beérte Liamet.
Az egyik kezét a mogyoróbarna szemű fiú mellkasára helyezte, amivel az volt a
szándéka, hogy megakadályozza azt, hogy mellénk jöjjön. Távolabb állva
figyelték az eseményeket, de én nem rájuk szándékoztam figyelni, hanem Harryre.
Leguggoltam mellé, de nem tudtam mit is mondhatnék. Azonban egy kisebb megkönnyebbülést
érzetem, amiért megtaláltuk és épségben volt. Ahogyan a holdfény megvilágította
az arcát tisztán látszott rajta a nedvesség, amit a könnyei hagytak hátra. Amik
pedig miattam hagyták el a varázslatos szemeit. Az egyik tenyeremet az arcára
helyeztem és óvatosan végigsimítottam rajta. Halkan szipogott és nem nézett
rám. A sejtésem, hogy netán gyűlöl és haragszik rám kezdett bebizonyosodni. Ami
valljuk be igen csak rosszul esett. De most nem játszhatom tovább én sem a sértődött
szerepét. Hiszen én voltam az, aki a háta mögött összeszűrtem a levet az egyik
legjobb barátjával. Bizonyára nem teszi boldoggá a dolog. De a mi furcsa
helyzetünkben még szokatlanabb. Nem értem, ha szeret, akkor miért mondta ki a
szakítást. A helyében én támogatnám és elengedném, hogy valaki mással boldog
legyen. Neki is tisztában kellene lennie azzal, hogy minden szavunknak és
tettünknek következményei vannak. Ő azonban nem úgy csinál, mintha ezt tudná.
Helyette ismét az önsanyargató életmódját választja. Igyekeztem összeszedni a
gondolataimat, hogy valami értelmes beszélgetést kezdeményezzek vele, ha már ő
a megbántott fél. Azonban fogalmam sem volt róla, hogy mégis mit mondhatnék.
Végül egy egyszerű „szia” mellett döntöttem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia. – köszöntem majd a karjaimmal átöleltem a lábamat. A
zöld szemei most sötéten izzottak, ami még a gyenge holdfényben is látszott. –
Harry én úgy sajnálom, amit láthattál. El akartam mondani, de egyszerűen nem
tudtam hogyan beszélhetnék veled, amikor te átnézel rajtam és tudomást sem
veszel róla, hogy a közeledbe vagyok. Féltem, hogy elküldesz, mert nem
szeretnél velem beszélni. Tudom, most biztosan utálsz, amit megértek teljes
mértékben, nem szükséges a szememre hánynod. – hadartam és éreztem, hogy a
könnyeim bökdösni kezdik a szememet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tif… - motyogta Harry. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam, hogy ennyire távol
kerüljünk egymástól. Az unokatestvérem vagy és egyben az egyik legjobb barátom.
Nem bírom ezt tovább folytatni. Ha gondolod, hogy eleged lett belőlem akkor
amint visszatérünk, Londonba összeszedem a holmimat és az első Kaliforniába
tartó géppel elmegyek. Csak kérlek, szólj hozzám, mert nem tudom ezt már
elviselni. Hiányzol. – hadartam és immáron utat engedtem a könnyeimnek, amik
szaporán kezdtek el lefolyni az arcomon. Nem érdekelt az sem, hogy gyengének
mutatkozok előtte. Én csak vissza akartam szerezni az unokatestvéremet. Akihez
odabújhatok az éjszakaközepén is, ha netán rosszat álmodtam. Vagy csak átölelni
és úgy tölteni az időt filmnézés közben. Aki emlékeztet rá, hogy milyen érzés
önmagamnak lenni és önfeledten szórakozni anélkül, hogy bolondnak nézne. Akivel
együtt szórakozhatok egy kissé lepukkadt játszótéren. De Harry ezeknél a
dolgoknál jóval többet jelentett nekem. Számomra ő egy elég összetett karakter,
aki több szerepet is betöltött az életemben. Ezen pedig a jövőben sem szeretnék
változtatni. Pusztán vissza szeretném őt kapni az unokatestvérem személyében.
Azért mondom, hogy simán az unokatestvérem szerepében szeretném őt ismét magam
mellett tudni, mert képtelen lennék megbántani Liamet azzal, hogy most
könyörögve menjek vissza Harryhez. Ő eldöntötte azon a napon és ezzel a
döntésével kell tovább élnie. Mindkettőnk számára az a legegészségesebb, ha
igyekszünk minél előbb tovább lépni és elfelejteni azt, ami köztünk volt. Én
igyekszek így tenni, de ő szemlátomást meg sem próbálja túltenni magát az
ügyön. Ez pedig így nem helyes, hiszen ő akart véget vetni a kapcsolatunknak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tif én… - kezdett bele ismét, de esélyt sem adtam rá, hogy
folytassa a mondandóját mivel ismét a szavába vágtam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem kell magadat okolnod érted? Én csak annyit szeretnék,
hogy folytassuk ott a kapcsolatunkat ahol még csak terveztünk Holmes Chapelbe
utazni rendben? – kérdeztem és letörölgettem a könnyeimet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Tiffany hagynád, kérlek, hogy elmondjam, amit én szeretnék
anélkül, hogy közbevágnál? – kezdett bele, amire én csak bólintottam egyet. –
Nem hibáztatlak téged és nem utállak, mielőtt ezekbe a butaságokba ringatnád
magadat. Teljesen megértelek, hogy más karjaiban keresed a boldogságot, mert
megérdemled. Csúnyán bántam veled és nem kellett volna hagynom, hogy a dühöm és
a féltékenykedésem irányítson. Tanulnom kellett volna a leckéből, hogy előtte
volt már egy csúnya veszekedésünk. Kész barom voltam. Nem hibáztatlak téged sem
Liamet. Hálás vagyok érte, amiért ő ott volt melletted, amikor én nem. Nem volt
helyes tőlem tudom. De bevallom őszintén meglepett a dolog, amit láttam. Kicsit hideg zuhanyként ért az eset. Mindenesetre
azt akarom, hogy tudd, én még mindig ugyanúgy szeretlek. Várni fogok rád. –
hadarta és közben az egyik kezét a lábamra helyezte. A könnyeim még mindig
potyogtak mint a záporeső. Óvatosan felsegített a talajról és szorosan magához
vont és átölelt. Ekkor éreztem azt, hogy visszakaptam az unokatestvéremet.
Tudom, hogy nem fogjuk tudni valóban ott folytatni a kapcsolatunkat, mint
amikor semmi sem volt közöttünk. De reménykedek benne, hogy már nem fogunk több
hasonló veszekedést rendezni. Számomra ő egy nagyon fontos személy és nem
tudnék nélküle tovább élni. Ebben a dologban is teljesen biztos voltam. </div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7798254922363965243.post-85299669526753936142015-09-05T14:41:00.000+02:002015-09-05T21:10:07.130+02:00Awards #3 #4 #5 #6 #7Hi Guys!<br />
<div>
Először szóhoz sem tudtam jutni meglepődéstől, hogy 5 díjjal is megleptetek.<br />
<div>
Nagyon szépen köszönöm a díjakat Raquel, Christina, Sophie, Abby, Tündi bloggerináknak :)</div>
<div>
<br /></div>
<h4>
#3 #4 Ezeket a díjakat a <a href="http://atanaromaparom.blogspot.hu/" target="_blank">Tanárom a párom</a> és a <a href="http://szerelemanygyalfoldonwrittenbyzsofi.blogspot.hu/" target="_blank">Half a Heart</a> blog írójától kaptam</h4>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVJfUhsdgDSrVln5C_YRd-armP7bZhU7a4FQm57NLmUhHp6YdtOzqlODxzAJrejgUiPTGlRIkVLFZsL-RTJ-iLztitVFm0X2ZiISCo4K0x2aj_LFbAz7gmYPXdp1ob02mJDZqtlYbcEII/s1600/d%25C3%25ADj.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVJfUhsdgDSrVln5C_YRd-armP7bZhU7a4FQm57NLmUhHp6YdtOzqlODxzAJrejgUiPTGlRIkVLFZsL-RTJ-iLztitVFm0X2ZiISCo4K0x2aj_LFbAz7gmYPXdp1ob02mJDZqtlYbcEII/s1600/d%25C3%25ADj.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<h4>
<u>Szabályok:</u></h4>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ul>
<li>Írd le, hogy kitől kaptad!</li>
<li>Írj magadról 10 dolgot!</li>
<li>Válaszolj 10 kérdésre!</li>
<li>Tegyél fel 10 kérdést!</li>
<li>Küldd tovább 10 embernek!</li>
</ul>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<b><u>10 dolog magamról:</u></b></div>
<div>
<ol>
<li>Szeretek írni</li>
<li>18 éves vagyok</li>
<li>Szeretem az állatokat</li>
<li>Ez lesz a második blogom amit be is fejezek</li>
<li>Könnyen barátkozós típus vagyok</li>
<li>Szeretek a barátaimmal lenni </li>
<li>Imádok zenét hallgatni</li>
<li>Van egy húgom</li>
<li>Gimiben tanulok</li>
<li>Végzős vagyok </li>
</ol>
<b><u>10 válaszom Tüni kérdéseire:</u></b></div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li>Mi a véleményed a blogom kinézetéről? - Tetszik ahogyan a háttér passzol a fejléchez</li>
<li>Mi a véleményed a blogom történetéről? (Ha olvasod.) - Eddig még nem olvastam, de ahogyan időm lesz elfogom.</li>
<li>Van háziállatod? - Mióta városba költöztem azóta nincs :c</li>
<li>Voltál már szerelmes? - Voltam már párszor és jelenleg is az vagyok c:</li>
<li>Melyik hírességgel házasodnál össze, ha ez lehetséges lenne? - Azt hiszem Liam Payne lenne a választottam akkor.</li>
<li>Miért pont ez lett a blogod címe? - Hát nem szerettem volna valami túl bonyolultat de egyszerűet sem és a történetemhez ez a cím lett azt hiszem a legjobb választásom, mert nehezen lehet ebből is kitalálni, hogy éppen kire utal a ,,my love" kifejezés.</li>
<li>Játszol valamilyen hangszeren? - nem, de gitáron szeretnék megtanulni játszani.</li>
<li>Szeretsz sportolni? - iskolai tesi órák keretein belül foci. </li>
<li>A családtagjaid tudják, hogy írsz? - tudják</li>
<li>Milyen témájú blogokat/könyveket/filmeket/sorozatokat kedvelsz
a legjobban? - Hát kedvelem az igényesebben megírt fanfiction, fantasy és love story témájú blogokat. Filmekből és sorozatokból pedig a fantasy és szintén a love story viszi a pálmát. </li>
</ol>
<div>
<b><u>10 válaszom Sophie kérdéseire:</u></b></div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li>Mi szeretnél lenni felnőtt korodban? - az álmom az újságírás de mostanában a borturisztika is érdekel.</li>
<li> Ez az első blogod? hát ez már a sokadik blogom, de ez lesz a második befejezett blogom.</li>
<li> Mi a véleményed
a desgnról? - Nekem tetszik :)</li>
<li>Mi lenne az a
három dolog amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? - A családomat, a barátaimat és pár füzetet és tollat hogy írni tudjak.</li>
<li>Ki a top 3
álompasid? - Liam Payne, Nick Bateman, Taylor Lautner</li>
<li>Mennyire tartod
magad jó bloggernek? - Hát nem tartom magam a legjobbak között, 10-es skálán olyan 5-ös 6-os körül tartom magam</li>
<li>Mi a kedvenc
színed? - lila</li>
<li>Mi a kedvenc
kajád? - lassagne</li>
<li> Mi a kedvenc
országod? - USA</li>
<li>Melyik a kedvenc filmed? - Ahol a szivárvány véget ér</li>
<li><st1:metricconverter productid="11. Mi" w:st="on">Mi</st1:metricconverter>
a hobbid? - blogolás</li>
<li><st1:metricconverter productid="12. Mi" w:st="on">Mi</st1:metricconverter>
a kedvenc blogod? Do_Payne összes története, amiket <a href="http://babyyoustolemyheart1d.blogspot.hu/p/blogjaim.html" target="_blank">ITT</a> megtaláltok ti is.</li>
</ol>
<br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<div>
<b><u>10 kérdésem:</u></b></div>
<div>
<ol>
<li>Van kedvenc blogod? Ha igen mi a címe?</li>
<li>Mióta blogolsz? </li>
<li>Szerinted mitől jó egy blog?</li>
<li>Mi a véleményed a paródia blogokról? Olvastál már ilyesfajta blogot?</li>
<li>Ki a példaképed?</li>
<li>Mit szeretnél mindenképpen elérni az életedben? </li>
<li>Ha egy álomnyaralásra mehetnél bárhova, hová utaznál? </li>
<li>Szerinted melyik a legjobb ezek közül: Nyaralás családdal vagy nyaralás barátokkal? </li>
<li>Támogat valaki az írásban? </li>
<li>Mi ihletett meg, hogy írni kezdj?</li>
</ol>
<div>
<b><u>Akiknek tovább küldőm: </u></b></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Abby - <a href="http://theheartwanswhatitwans.blogspot.com/" target="_blank">Heart</a></div>
<div>
Fray Hastrain - <a href="http://mybrotherlukehemmings.blogspot.hu/" target="_blank">My Brother</a></div>
<div>
Aurora M - <a href="http://tiltott-szerelem-aurora.blogspot.hu/" target="_blank">Tiltott szerelem</a></div>
<div>
Klau M - <a href="http://storyofmylifewithzayn.blogspot.hu/" target="_blank">Story of My Life</a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<h4>
#5 #6 #7 Ezeket a díjakat a <a href="http://theheartwanswhatitwans.blogspot.com/" target="_blank">Heart</a> , <a href="http://aboszorkany.blogspot.ro/" target="_blank">A lány aki boszorkánynak született</a> és az <a href="http://undercovercpd.blogspot.hu/" target="_blank">Undercover</a> blogok íróitól kaptam. Nagyon szépen köszönöm nekik, hogy gondoltak rám. </h4>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2rwg8zpc00_upi1e-FJOZs65Av1-P81de5mA0qOzpBI3jvZUESWI4ep03Eo2u6aIZZI_tDh9VktOrhX9VBGKpWYWkGxO6DwL3Yr1f33sDBtWsNoDJQecUy-z4JtX-t8JF8Y_rbrRd2VY/s1600/logo.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2rwg8zpc00_upi1e-FJOZs65Av1-P81de5mA0qOzpBI3jvZUESWI4ep03Eo2u6aIZZI_tDh9VktOrhX9VBGKpWYWkGxO6DwL3Yr1f33sDBtWsNoDJQecUy-z4JtX-t8JF8Y_rbrRd2VY/s1600/logo.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ul>
<li>Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.</li>
<li>Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.</li>
<li>Írj 12 dolgot az illető blogjáról.</li>
<li>Írj 12 dolgot a saját blogodról.</li>
<li>Válaszolj 12 kérdésre.</li>
<li>Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.</li>
<li>Kommentálj annak a blogjához, akitől a díjat kaptad. (Lehet
kritika, véleményezés, bármi a lényeg, hogy építő jelegű legyen)</li>
<li>Cseréljetek linket.</li>
<li>Küldd tovább 12 embernek a díjat.</li>
<li>Tedd ki a plecsnit jól látható helyre.</li>
</ul>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><u>12 dolog Abby blogjáról:</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<ol>
<li>A főszereplő lány Lucynak hívják</li>
<li>Liam és Lucy barátok lesznek</li>
<li>Lucy szülei autóbalesetben életüket vesztik</li>
<li>Lucynak van egy kishúga, akit Stellának hívnak</li>
<li>Londonba költöznek</li>
<li>A 1D fiúk a szomszédjaik lesznek</li>
<li>Lucy két műszakban is dolgozik, hogy eltudja tartani magukat</li>
<li>A történetben Zayn is szerepel</li>
<li>Lucy bátyja is távozott az élők sorából</li>
<li>Harry szerelmes lesz Lucyba</li>
<li>Lucy beleszeret Liambe</li>
<li>Egyedül neveli a 3 éves kishúgát</li>
</ol>
<div>
<b><u>12 dolog a saját történetemről: </u></b></div>
<div>
<ol>
<li>Tiffany Mills-t csecsemő korában örökbe fogadták</li>
<li>Londonban született akár csak a mostoha unokatestvére</li>
<li>Az unokatestvére Harry Styeles</li>
<li>Tiffany Amerikába költözött a nevelőszüleivel</li>
<li>Az érettségije után látogatóba utazik unokatestvéréhez</li>
<li>Az idő teltével Harry beleszeret Tiffanyba, aki szintén vonzódni kezd a fiúhoz</li>
<li>A történetnek semmilyen valóság alapja sincsen, hiszen a saját képzeletem szüleménye</li>
<li>Amikor Harry bemutatja a lányt a legjobb barátainak, ők teljesen a szívükbe zárják</li>
<li>Tiffany és Liam között egyéb szerelmi szállak fonódnak </li>
<li>Harry rettentő féltékeny lesz barátjára aki egyben a bandatársa is, amikor tudomást szerez róla, hogy Liam és Tiffany között mi is van pontosan</li>
<li>A történet maga fanfiction, de nem sablon szerű</li>
<li>Még számos fordulat fog következni a történetben, aminek köszönhetően a történet vége nem kiszámítható</li>
</ol>
<div>
<b><u>Válaszok Abby kérdéseire: </u></b></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li>Hogy tetszik a blogom? - Nekem nagyon tetszik a blogod</li>
<li>Szerinted, mi lesz az a nagy titok? - Hát ezt még nem igazán tudom</li>
<li>Szerinted ki fog derülni valaha is, hogy ki volt a részeg
sofőr? - Szerintem igen</li>
<li>Ki a kedvenc szereplőd? - Lucy</li>
<li>Nagyon sablonos a történetem? - Nem</li>
<li>Ki illene jobban Lucyhoz, Harry vagy Liam? - Liam. Szerintem nagyon cukik lennének együtt. </li>
<li>Mi volt a benyomásod első olvasás előtt? - Felkeltette az érdeklődésemet és olvasni kezdtem</li>
<li>És utána? - Mondhatni beleszerettem a történetbe és rendszeres olvasója lettem. </li>
<li>Szerinted miben kéne változtatnom? - Nem nagyon tudok ilyet mondani</li>
<li>Mit szólsz Lucy karakteréről? - Szerintem példamutató, hogy két állásban is dolgozik, hogy a húgát el tudja tartani.</li>
<li>Mi fog történni Stellával mikor Lucy balesetet szenved? - Talán a 1D fiúk fognak rá vigyázni</li>
<li>És mi lesz Lucyval a balesetkor? - Remélem semmi komolyabb baja nem fog lenni</li>
</ol>
<div>
<b><u>12 dolog Christina blogjáról:</u></b> </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<ol>
<li>A főszereplő lány teljes neve Luna Marcy de
Bellamare</li>
<li>New Orleansban játszódik a történet </li>
<li>Luna 17 éves</li>
<li>Luna született boszorkány</li>
<li>Luna teljesen átlagos külsővel rendelkezik </li>
<li>Hatalmas ereje van</li>
<li>Lunanak meg kell tanulnia kezelni az erejét</li>
<li>Azonban rengeteg kínnal jár</li>
<li>Számára közelálló embereket bánt, így elhatározza, hogy New Orleansba költözik</li>
<li>Megismeri a Griffin ikreket</li>
<li>Az egyikükkel szorosabb viszonyba kerül</li>
<li>Sokan kívánják a halálát, de ő a végsőkig harcol az életéért</li>
</ol>
<div>
<b><u>Válaszok Christina kérdéseire:</u></b> </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li>Mi volt az első benyomásod, amikor a blogomra tévedtél? - Rögtön felkeltette az érdeklődésemet.</li>
<li>Mi a véleményed az eddigi fejezetekről? - Tetszenek és már alig várom az új részeket</li>
<li>Hogyan tetszik a blogom kinézete? - Nekem tetszik ez a lilás színvilág</li>
<li>Változtatnál rajta valamit? - Nem.</li>
<li>Ha egy dolgot változtathatnál az egész blogon, mi lenne
az? - Nincs ilyen.</li>
<li>Hogyan jellemeznéd a blogot 3 szóval? - Érdekes, eseménydús, imádnivaló.</li>
<li>Kíváncsi vagy a folytatásra? - Igen</li>
<li>Szeretnéd ha romantikus részek is lennének benne? - Igen</li>
<li>Hogyan tetszik a fülszöveg? - Nekem tetszik, amikor elolvastam rögtön neki is álltam a történet elolvasásának</li>
<li>Hogyan tetszik a trailer? - Az is tetszik.</li>
<li>Mi tetszik a legjobban a blogon? - A fejléc</li>
<li>Ezentúl is olvasni fogod? - Minden bizonnyal igen</li>
</ol>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u>12 dolog Raquel blogjáról: </u></b></div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<div>
<ol>
<li>A történet Chicagoban játszódik</li>
<li>Az utcákat a különböző bandák uralják</li>
<li>A főszereplő lányt Sloan-nak hívják</li>
<li>Ő egy New Orleans-i nyomozó</li>
<li>Harry Styles az egyik legügyesebb bűnöző </li>
<li>Harry és bandája embercsempészettel foglalkozik</li>
<li>Sloan segítséget kér a helyi "Hírszerzés" nevezetű bandától</li>
<li>Sloan feltett szándéka rács mögé juttatni Harryt</li>
<li>Sloannak két testvére van</li>
<li>Louis Harry legjobb barátja</li>
<li>Zayn életét nem más mentette meg, mint Harry</li>
<li>Sloan régebben Jay-el járt</li>
</ol>
<div>
<u><b>Válaszok Raquel kérdéseire:</b></u></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<ol>
<li>Számodra szimpatikus Sloan? Miért? - Igen, mert tetszik a személyisége</li>
<li>Mit gondolsz melyik szereplőt lőtték meg a prológusban? - Hát van egy-két tippem</li>
<li>Ki a kedvenc szereplőd? Miért? - Harry, mert hiába bűnöző, de megmenti Zayn életét</li>
<li>Mit gondolsz, mi lesz a történet végkimenetele? - Talán Harry emberei Sloan nyomába erednek, ha kiderül, hogy beépített ember.</li>
<li>Szerinted Harry rá fog jönni, hogy Sloan beépített ember? - Szerintem a történet végén lehetséges, hogy rájön.</li>
<li>Louis segíteni, vagy inkább hátráltatni fogja a nyomozást
véleményed szerint? - Szerintem hátráltatni mivel Harry legjobb barátja. </li>
<li>Kinek a szemszögéből olvasnál szívesen részt? - Harry szemszögéből</li>
<li>Ha nem Chicagóban játszódna a történet, te hol tudnád még
elképzelni? - Esetleg még New Yorkban tudnám elképzelni </li>
<li>Szerinted Harry tényleg annyira rossz, mint amilyennek
mutatja magát? - Szerintem nem</li>
<li>Ki a legösszetettebb karakter? Miért? - Szerintem Harry, mert gonosznak mutatja magát pedig belül mégiscsak jó</li>
<li>Kinek szurkolsz inkább, a rendőröknek vagy Harryéknek? - Egyértelműen Harryéknek</li>
<li>Kit tudsz jobban elképzelni Sloan mellett? Jayt, Harryt,
esetleg egy másik szereplőt? - Szerintem Harryvel tudnám elképzelni</li>
</ol>
<div>
<b><u>12 kérdésem: </u></b></div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<div>
</div>
<o:p></o:p><br />
<ol>
<li>Mi volt a véleményed a blogról olvasás előtt? </li>
<li>Miben változott az előző véleményed a történet elolvasása után?</li>
<li>Ki a kedvenc karaktered? </li>
<li>Mit gondolsz Tiffany karakteréről? </li>
<li>Melyik szereplő bőrébe bújnál szívesen? </li>
<li>Továbbra is olvasni fogod a történetet? </li>
<li>Szerinted mekkora botrány lesz, ha az a bizonyos családi titok napvilágot lát?</li>
<li>Szerinted milyen a fogalmazásom?</li>
<li>Mire tippelsz, Tiffany és Liam együtt maradnak a történet végén?</li>
<li>Mennyire sablon sztori szerinted ez az egész?</li>
<li>Az előzetes és az eddigi cselekményszálak alapján meg tudnád tippelni a történet végét? </li>
<li>Melyik fiúnak drukkolsz, hogy esetleg vele legyen Tiffany?</li>
</ol>
<div>
Akiknek tovább küldőm: </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="http://hosiesaldozat.blogspot.hu/" target="_blank">Áldozat</a></div>
<div>
<a href="http://wemeetagain-larry.blogspot.hu/" target="_blank">Together Again</a></div>
<div>
<a href="http://fallinlovebyadele.blogspot.hu/" target="_blank">Fall in Love </a></div>
<div>
<a href="http://poisonfanficf.blogspot.hu/" target="_blank">Poison </a></div>
<div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
FanniVhttp://www.blogger.com/profile/02856174151807056214noreply@blogger.com0