Thirty-third

Hi Guys!

Kicsit késve de megérkezett az új rész. Nagyon köszönöm a pipákat és a kommenteket ismét. Az iskolára való jókívánságokat is köszönöm. A hetem elég mozgalmas volt ismét szóval elnézést, hogy a rész kissé lapos lett esetleg rövidebb mint szokott. Ennek ellenére remélem tetszeni fog. A résszel úgy körülbelül most az éjszaka közepén sikerült befejeznem szóval helyesírási hibákért is elnézést.

Puszi Fanni~

~Liam Payne~

Iszonyatos bűntudat uralkodott rajtam, amiért nem voltam mellette, amikor szüksége lett volna rám ezek után, amiken keresztülment. Csapnivaló barát vagyok ezt kétségkívül kár tagadni. Azonban tudtam, hogy Harry vele lesz, ugyanis amíg ő felment vele sms-ben megbeszéltük, hogy itt az ideje annak a bulinak a megtartására. Luke és a többiek is a városba jöttek már így csupán a buli pontos helyszínét és időpontját kellett kitűznöm. Ez pedig egységesen sikerült is minden résztvevővel megbeszélnem. Nem tudtam mást kifogást találni, minthogy a nővéremmel találkozok. Miattam pedig Louisnak és a többieknek is hazudnia kell Tiffanynak. De ez afféle kegyes hazugság, ami a másik jóléte miatt történik csak meg. Legalábbis én ezzel nyugtatgattam magam. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot fog vágni amikor meglátja a bulijának a helyszínén a színpadon a srácokat amint éppen neki énekelnek. Szerintem elfogja magát sírni hiszen tudom, hogy mennyire odavan a srácokért. Luke miatt egy minimális féltékenységem is akad, hiszen mielőtt engem személyesen megismert volna Tif addig ő róla álmodozott. Hogy ezt mégis honnan tudom? Tiffany mesélte el szinte szóról szóra az egészet, amikor kissé becsiccsentve üldögéltünk a hátsóudvarban és iszogattunk miközben egyszerűen élveztük egymás társaságát és közelségét. Furcsának tartottam, hogy Harry semmiféle hátsószándék nélkül igyekszik nekem a parti szervezést lebonyolítani anélkül, hogy Tiffany és én közém állna. Épp a lufikat kötöttem ki a korlátokra, amikor Harry betoppant.

- Bocsi siettem, ahogyan csak tudtam. Itt a ruhád öltözz át. Louis megnézeti vele a Harry Potter első részét aztán Lottie véletlenül kitalálja, hogy menjenek el bulizni így kisminkeli és idejönnek mindnyájan. – hadarta, majd a kezembe nyomta a ruhámat, amit egy szatyorba hajtogatott.

- Kösz! A srácok is hamarosan érkeznek. Fejezd be ott a díszítést és kész vagyunk. A vendégek körülbelül félóra múlva érkeznek. Mit mondtál neki hová készülsz kicsípve? – érdeklődtem miközben ledobtam a pólómat és egy fehér trikót aggattam magamra egy bordó színű kockás ing kíséretében.

- Más nem jutott eszembe minthogy randira megyek. De azt hiszem bevette.. – motyogta Harry azonban a hangjából sugárzott a bűntudat.

- Örülni fog ennek az egésznek szerinted? – kérdeztem aggódva egy picit.

- Igen de foglalkozz vele nagyon sokat. Érezze azt, hogy szereted és szükséged van rá. Azt hiszi, hogy már nem szereted és helyette az a lotyó exbarátnődet választod. Az is bántja, hogy a te gyerekedet várja állítólag. – mondta miközben leült az egyik bőrkanapéra az egyik boxban.

- Erről ő honnan tud? Te mondtad el neki? – kérdeztem és igyekeztem megemészteni a hallottakat.

- Természetesen nem, hanem attól a vadállattól, akivel te egyedül hagytad és így sikerült neki elrabolnia tőlünk egy egész éjszakára te zseni. – mondta Harry miközben a szemeit forgatta. – A féltékenysége pedig teljesen jogos. Csajból van így természetes, hogy nem akarja, hogy a pasiját elveszítse egy mániákusan hazudozó liba miatt. Csak azt nem értem, hogy pont arra a tyúkra legyen féltékeny, amikor ők ég és föld teljes mértékben… - sóhajtott és kezeit összefonta a tarkóján.

- Dehogy hagynám el Sophiáért és azért vigyázz a szádra Styles! Még mindig a nőkről beszélsz, akik érző lények akár csak te. – oktattam, majd egy nagy sóhaj után folytattam. – Ne nézz bolondnak természetesen nem hiszek Sophianak, hogy terhes lenne pláne tőlem amikor közel egy hónapja szakítottunk és előtte sem érintkeztünk testileg. Főleg úgy, hogy védekezni szoktunk és ő gyógyszert szed. A gyerekemet szeretném mindennél jobban, de őt ugyan úgy utálnám és megvetném akár csak most. Nem fogom miatta elveszíteni Tiffanyt. Ma este bebizonyítom neki, hogy nagyon szeretem és számomra a világot jelenti. – mondtam miközben lezökkentem Harry barátommal szemben és a fejemet az asztalra hajtottam.

- Én hiszek neked Liam, de ezt ne csak mond, hanem bizonyítsd be neki. Ismered, hogy folyton mennyit agyal és általában annak nem lesz jó vége. Ez a buli ráért volna még szerintem és most nem Luke és a többiek éneklésére van szüksége, hanem rád, mint barátjára. Neki elég lett volna, hogy átöleld és azt mond neki, hogy ott vagy vele és nem hagyod többé magára. Meg azt is mondhattad volna, hogy mennyire szereted. De ne nekem kelljen a szádba rágnom, hiszen te jobban értesz gondolom a nőkhöz…. – magyarázta és igaza volt. Ha megjön ide, azonnal átölelem és el se fogom engedni egész éjszaka. Ez után csend következett elég hosszú ideig. Nem volt mit mondanom Harrynek és ő se tudott mit mondani nekem. A csendet az ajtó csapódása törte meg majd hirtelen négyen kezdtek felénk rohanni.

- Liam! Harry! Jó titeket újra látni! – örvendett Luke.

- Titeket is! – pacsizott le velük Harry majd én is.

- Hol van az a csinos kis hölgy, aki olyan nagy rajongónk? – kérdezte pajkosan Ashton, amire én csak szúrós tekintettel jutalmaztam meg. – Jól van, csak hülyéskedek. – röhögte el magát, amire csak a szemeimet forgattam.

- Még mindig beteg a humorod. – feleltem és próbáltam vigyort erőltetni az arcomra. – Még otthon van, de olyan másfél óra múlva érkeznek. Ti addig nyugodtan pakoljatok ott fent össze, amire szükségetek van. A nadrágzsebembe lévő telefonom közben rezegni kezdett rövid ideig, ami azt jelentette, hogy sms érkezett rá. Az ujjammal a képernyőre koppintottam majd megnyitottam a kis borítékot. A feladója pedig nem más volt, mint Tiffany.

,, Merre vagy egész nap? Hiányzol♥”

A torkom ismét elszorul a bűntudat miatt. Nem szeretnék ismét hazudni neki így válaszként annyit pötyögök vissza, hogy - „Ne haragudj, amiért ma nem lehettem veled. Hamarosan újra veled leszek. Szeretlek xXx” – majd a küldés gombra kattintva próbáltam türelmesen várni, hogy az idő elteljen, ő pedig itt lehessen velem. Ezzel az üzenettel pedig nem hazudtam neki többet. Válasz nem érkezett az üzenetre így tudtam, hogy valóban neheztel rám egy kicsit. Ez miatt pedig rosszabbul éreztem magam. Az első vendégek lassan szállingózni kezdtek, majd őket követték a többiek. Többnyire jó ismerőseinket hívtuk meg, mint például az egyik legkedvesebb barátomat Andy-t. Harry már a táncparketten múlatott egy szőke hajú lánnyal, akiről úgy tudom Louis egyik ismerőse. Egyre jobban izgatott lettem, főleg amikor Louis elküldte az sms-t, hogy úton vannak idefelé. A 5SOS-es srácok már készenlétben álltak odafent az emeleten lévő színpadon, amit lentről is jól lehetett látni. A telefonom pedig csörögni kezdett, ami azt jelentette odakint vannak. Az ajtó pedig kinyílt és először Niall és Lottie lépett be kézen fogva, majd Tiffany mögötte Louissal. A lépcsőről állva figyeltem az arcát, amikor meghallotta énekelni a színpadon a srácokat.

- A most következő számunkat Tiffany Millsnek küldjük, akinek a barátja egy piszok mázlista srác amiért ilyen barátnője van. Következzen a She looks so perfect című dalunk csak neked Tiffany!- mondta Luke miközben a mikrofont leszedte az állványról.

 Tiffany a tenyereit a szája elé kapta és láttam, ahogyan a többiek nevetgélve közelebb húzzák. Azonnal énekelni kezdett a srácokkal párhuzamosan. Nem tudtam tovább várni rögtön elindultam felé az embereket pedig óvatosan kerültem ki. Amikor mögé értem a hasa előtt összefontam a karjaimat a nyakára pedig apró puszit leheltem. Az ölelésemben azonnal megfordult és a karjait a nyakam köré vezette.

- Szia! – mondtam mosolyogva.

- Szia! – mondta és apró mosolyt varázsolt az arcára. A szemei kissé könnyesek voltak és nem tudtam eldönteni, hogy a meghatódástól vagy pedig a szomorúságtól, amiért nem voltam vele.

- Tetszik a meglepetésed? – kérdeztem tőle érdeklődve miközben a szemeiben teljesen elvesztem.

- Ez a te műved? – kérdezte miközben aprót kuncogott. Bólintottam nem tudtam más válasszal szolgálni számára. – Ezért tűntél el egy egész napra? Tudod elég lett volna ez is, hogy átölelj és kapjak jó néhány ilyet. – mondta majd az édes ajkait az enyémekre nyomta. Az én ajkam szinte azonnal bekebelezte az övét és a kezeimmel a csípőjét markoltam. A nyelveink egymásra találtak és őrületes táncba keveredtek. Levegőhiányában váltunk el egymástól, de még mindig szorosan öleltem magamhoz. – Köszönöm ezt az egészet. – mondta halkan a fülembe suttogva.

- Szeretlek mindennél jobban! El sem tudod képzelni mennyire fontos vagy számomra. A múlt éjszaka volt életem egyik legborzalmasabb éjszakára. Bele betegedtem szinte a gondolatba, hogy elveszítelek, mert egyedül hagytalak azzal a… - hadartam, de az apró tenyerét a számra nyomta. A szemei könnyesek voltak és látszott rajta, hogy zavarba van.

- Nem a te hibád volt Liam. De erről ma este nem akarok beszélni. Én is szeretlek mindennél jobban, de ha te őt szeretnéd választani, akkor megértem. Nem vagyok olyan, mint ő. Tudom, egy részed még szereti őt főleg ezek után, hogy a te állítólagos gyerekedet várja… - hadarta és a könnyei ellen küzdőt. Most rajtam volt a sor, hogy megszakítsam a monológjában.

- Nem szeretem őt. Téged szeretlek és nem érdekel más csak te. – mondtam miközben a kézfejemmel végigsimítottam az arcán. A gyönyörű szemeiből kicsordult az első könnycsepp, amit azonnal lepusziltam a tökéletes arcáról. – Most viszont valakik várnak téged odafent a színpadon. – nevettem el magam és a kezét megfogva indultam el vele felfelé. A srácok miután befejezték a dalt és a közönség kiénezte magát odajöttek hozzánk. Tiffanyi bátortalanul mosolygott rájuk és a kezemet szorongatta. Ettől pedig hatalmas mosoly volt az arcomon.

- Tiffany hadd mutassalak be a srácoknak. Srácok ő itt Tiffany a barátnőm. Ők pedig itt Luke, Calum, Ashton és Michael. De gondolom ismered őket. – nevettem el magam.

- Üdv Mi lady. – hajolt meg Ashton majd egy csókot nyomott Tiffany másik kézfejére, ami éppen nem a kezemet szorongatta. Tiffanyi csak kuncogott ezen a köszönésformán. – Ashton vagyok és már rengeteget hallottam rólad az utóbbi pár hétben ettől az elbűvölő fiatalembertől, aki ön mellett áll. – tette hozzá és röhögés nélkül ausztrál akcentussal beszélt. A többiek csak röhögtek rajta, akár csak én. Közben Louis is csatlakozott hozzánk, aki Tif másik oldalára állt miután lepacsizott a srácokkal. Szépen sorjában bemutatkoztak Tiffanynak, akinek a szorítása kezdett egyre gyengébb lenni.

- El sem hiszem, hogy itt álltok előttem. Az egész olyan mint egy álom. – nevette el magát és látszott rajta, hogy zavarba volt.

- Ilyen, ha az ember lányának egy világsztár a pasija. – tette hozzá Luke és átölelte ügyetlenül. Elengedtem Tif-t, hogy rendesen átölelhessék a többiek is. Félreálltam és hagytam, hogy beszegethessen a srácokkal.

- Rendes volt ez az egész Liam. – tette a kezét a vállamra Lou és megveregette azt. Én közben végig csak Tiffany-t néztem. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogyan ott mosolyogva igyekezett beszélgetni azzal a bandával, akikért odavolt mielőtt megismerkedett velünk személyesen is. Annyira kislányosnak és egyben felnőtt nőnek látszott, ahogyan ott állt és kuncogva hallgatta a fiúk meséléseit. Niall és Lottie is csatlakoztak hozzánk idefent, ahogyan kis idővel később Harry is. Láttam rajta, hogyan néz Tiffanyra és tudtam, hogy még szereti őt és csak miattam és a barátságunk miatt nem meri bevallani. Ezt pedig onnan tudtam ilyen biztosra, mert én is így nézek rá. Tiffany beállt a srácok közé és Niall egy fényképet készített róluk. Valóban boldognak és vidámnak látszott. Az est további részében az a megtiszteltetés is érte, hogy az Amnesia című számukat a srácoknak ő is velük énekelhette. Majd együtt buliztunk odalent elvegyülve a többi ember között. Tánc közben néha odasimultam Tifhez és egy-két csókot loptam a puha ajkairól. Biztosra veszem, hogy nem fogom őt elveszíteni, mert számomra ő jelenti a világomat.

*~*~*~*~*~*~*

Körülbelül olyan hajlani fél-kettő felé értünk haza. Én voltam a sofőr szokás szerint, mint amikor máskor is bulizni megyünk. Ám az utóbbi időben erre nem sokszor került sor. Tiffany elől ült mellettem az anyósülésen. Louis és Harry leghátul ültek és mondhatni elég szépen sikerült becsiccsenteniük. Lottie és Niall páros a józanság és a részegség között mozogtak. A rádió csendben szólt, miközben a tekintetemmel görcsösen az utat figyeltem. A közlekedési szabályoknak megfelelően vezettem és igyekeztem felelősségteljesen vezetni és mindenkit biztonságban hazajuttatni épségben. Tiffanyn is látszott, hogy bizony a pohár fenekére nézett párszor. De szerencse, hogy itt vagyok én és majd vigyázok rá, hogy nehogy bántódása essék.  Vezetésközben egyszer csak megéreztem az enyémhez képest apró kezét amint a combom környékén simogatni kezd. A kezeimmel erősen szorítottam a kormányt. Ahogyan a szemeibe néztem a tekintete igéző volt és varázslatos egyaránt. A fejemet megráztam jelezve, hogy ennek nem itt a helye most éppen. Körülbelül huszonöt perc elteltével már a garázsból támogattam befelé Tiffanyt, aki kis híján elaludt a karom között. Óvatosan a karomba fogtam, amikor a lépcsőn felfelé cipeltem. Az ágyára fektettem és betakargattam, majd leszaladtam és Tommot és Harryt is a saját szobájába tuszkoltam. Úgy láttam, hogy a szöszi páros boldogul magától is így a saját szobámat vettem célba. Hiába éreztem magam fáradtak muszáj volt letusolnom. Egy tiszta alsónadrágot vettem elő a fiókomból és a fürdőmbe vonultam. Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A csapot kellemes langyosra állítottam és igyekeztem olyan hamar végezni, ahogy csak tudtam. Leöblítettem magamról a habot és egy törölközőt magam köré csavarva kiléptem a kabinból. Szárazra töröltem magam, majd belebújtam az

alsónadrágomba és a csaphoz lépve pár perc alatt megmostam a fogaimat. Miután ezzel is kész lettem a szobámba belebújtam egy trikóba, majd az ágyamra vettettem magam. Kis ideig forgolódtam, de sehol sem találtam a helyemet. Így hát egy hirtelen gondolat vezérlésével kitakaróztam és a takarómat a kezembe fogva elindultam lábujjhegyen a folyóson az Ő szobája felé. Amikor beléptem hozzá halkan csuktam be az ajtót. Olyan ártatlannak és gyengének tűnt miközben az igazak álmát aludta. A haja szétterült az arca körül a párnáján. Óvatosan feküdtem le mellé és ekkor a szemei kissé kinyíltak.

- Liam te vagy az? – kérdezte kábán.

- Én vagyok az Édesem! Itt vagyok melletted, nem hagylak magadra megígértem. Nagyon szeretlek. Álmodj szépeket hercegnőm! – nyomtam egy puszit a homlokára majd hozzá bújtam és a fejemet a párnára hajtottam. Úgy helyezkedett, hogy a feje a mellkasomon pihent. Jó darabig hallgattam az édes szuszogását, majd én is az álmok mély birodalmába csöppentem. Tiffany nélkül valóban nem találom a helyemet, ugyanis úgy érzem helyesnek, hogy minden percben vele legyek a közelébe ahogyan csak lehetséges. Nagyon szeretem és nem fogom hagyni, hogy Sophia és szinte egy kontinens és óceán elválasszon tőle. Úgy érzem senki másra nincs szükségem csak rá. Ha kell bevállalom az ingázó fél szerepét csakhogy a közelébe tudhassam magam a napok végén és elalvás előtt az ő bájos arcát láthassam utoljára aznap. Reggelente ő az első gondolatom, ahogyan napvégén az utolsó is. Szerelmes vagyok belé teljes mértékben és nem szégyellem ezt felvállalni. Még ha ez nyálasnak is hangzik az én számból. Kibaszottul szeretem őt és ha kell ezt világgá is ordítom. 

Thirty-second

Hi Guys!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam új részt hozni, de ismét csak egy indokot tudok felhozni:

i s k o l a - v é g z ő s é v - t a n u l á s ... De nagyon örültem a kommenteknek és a pipáknak is. Átgondoltam a bloggal a további terveimet. Körülbelül még 3-4 rész várható plusz az epilógus. Be kell vallanom, hogy nagyon a szívemhez nőt ez a történetem és ez az eddigi legsikeresebb blogom és nem szívesen engedem el és fejezem be. Felmerült a gondolataimban egy második évad, de nem tudom mit tudnék még ezek után kihozni belőle. Szerintem eléggé lezárt lesz a vége a történetnek, ami a fejemben nagyjából össze is állt. Ez a blogom után szeretném befejezni még a Forever Love című blogomat és a My Life's Not Perfect című blogomat is mielőtt az érettségire kerülne a sor. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó olvasást!

Puszi
Fanni ~

~Tiffany Mills~

Még mindig rettenetesen meg voltam ijedve és a könnyeim megállás nélkül gördültek le az arcomon. Habár már a többiek mellett ültem teljes biztonságban miközben Liam a kezemet szorongatta. Szívem szerint odabújtam volna hozzá és az arcomat a mellkasába fúrtam volna. Vágytam arra, hogy átöleljen és nyugtatgatni kezdjen. Elől Harry szitkozódását hallottam csak, aki arra készült, hogy visszamenjen és még jobban elássa annak a szemétládának a baját. Louis azonban emlékeztette rá, hogy semmi szüksége, hiszen ő sokkal jobb nála. Így azzal igyekezett nyugtatgatni, hogyha legközelebb feltűnik a közelemben, akkor azonnal felhívják a rendőrséget. Egyenesen a házukhoz hajtottunk és Lou a garázsba állt. Lottie apró mosollyal az arcán ölelt át amikor becsuktam magam mögött az autó ajtaját. Szorosan öleltem át miközben a sírás ismét rázni kezdte a testemet.

- Most már minden oké lesz. Vigyáznak rád a srácok! – nyugtatgatott és a hátamat simogatta.

- Borzalmas volt. – motyogtam miközben még mindig szorosan öleltem magamhoz. Pár perc múlva már Harry ölelgetett és a karjaiba véve vitt be a lakásba, ahol egyenesen az emeletre indult el velem a szobám felé. Óvatosan fektetett le az ágyra akár egy porcelánbabát. A zsebéből pedig egy csomag zsebkendőt varázsolt elő, amit a kezembe nyomott. Leült mellém az ágyra és várta, hogy kicsit lenyugodjak. Kifújtam az orromat, majd mély lélegzetet vettem és próbáltam megtalálni a hangomat.

- Harry köszönöm, hogy megmentettél. Nem is tudom, hogy mi lett volna akkor, ha ez a szemétláda tovább fogva tart. Ez az egy éjszaka is egy örökkévalóságnak tűnt számomra. Sajnálom, amiért nem hittem neked és egy bugyuta naiv kislányként viselkedtem. Te figyelmeztettél és igyekeztél távol tartani tőle, de én idióta veszekedni kezdtem veled emiatt. Bárcsak visszatekerhetném az időt és úgy minden vitánkat, amik emiatt voltak megváltoztathatnám…. – hadartam miközben a könnyeim ismét szaporán kezdtek el potyogni a szemeimből és a látásom is elhomályosult emiatt.

- Nem a te hibád, hogy igyekszel minden emberben csak a jót látni. Bevallom rettenetesen féltékeny is voltam. De Tif ez már mit sem változtat a történteken. Felejtsük el a múltat és tekintsünk inkább előre. – simított végig a karomon miközben próbált lenyugtatni. Amikor egy fájóbb ponthoz ért az arcom kissé eltorzult a fájdalom miatt így ő rögtön elrántotta a kezét. – Ne haragudj. – motyogta és lehajtotta a fejét.

- Azt hiszem lefürdők és átöltözök. – mondtam halkan és óvatosan és lassan talpra álltam és a szekrényemből előszedtem egy laza bő pólót és egy fekete cicanadrágot. A fiókból előszedtem egy tiszta fehérneműt majd magam után bezártam a fürdőszobaajtót. A ruháimat lekapkodtam magamról és a szennyes kosár mélyére hajítottam. A testemet több pontban is lila foltok borították, amiket Nick okozott. A zuhany alatt állva próbáltam magamról lemosni az egészet, mintha az emlékeimet is így törölhetném, ahogyan a piszkot a bőrömről. Hosszas perceken át mozdulatlanul álltam és élveztem, ahogyan a kellemes meleg víz ellazítja az izmaimat. A tenyerembe nyomtam egy keveset a levendula illatú tusfürdőmből, amit a testemen kentem szét miközben az illatát élveztem. A tenyerembe egy kevés sampont is nyomtam amit a hajamba dörgöltem és hosszas perceken át álltam továbbra is a víz alatt. Miután úgy döntöttem elég lesz elzártam a vizet és egy törölközőbe csavarva magamat kiléptem. Igyekeztem szárazra törölni magam, majd a tiszta ruháimat magamra kapkodtam. A hajamat kifésültem és nagyjából megszárítottam. Egy újbóli fésülködés után pedig visszamentem a szobámba. Ekkora már kissé sikerült lenyugodnom és másra sem vágytam, minthogy Liam oldalához bújva álomra hajtsam a fejem, miközben tudom, hogy vigyázz rám. Ez a vágyam azonban rögtön szertefoszlott, amint a lábamat visszatettem a szobámba. Harry az ágyamon ült, miközben a telefonját nyomkodta. Amikor felé lépkedtem a tekintetét rám emelte és apró mosolyt küldött felém.

- Liam nem jött be? – kérdeztem érdeklődve, miközben a hajamba túrtam. Válaszadásképpen megrázta a fejét gyengéden és egy szomorkás mosolyt küldött. A tekintetemből kiolvashatta a csalódottságot és az ezt okozó szomorúságot.

- Nem a te hibád. Nem is azért nem jön be, mert netán már nem szeret. Tudom, hogy szeret, hiszen egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. A telefonja mellett gubbasztott hajnalban is, amikor lementem. Rettenetesen bűntudata van, amiért otthagyott téged egyedül azzal a vadállattal. Magát hibáztatja az egészért. Úgy gondolja, ha nem ment volna el onnan, akkor ez az egész nem történt volna meg. A bűntudata miatt pedig nem mer a közeledbe menni. Nem tudna neked mit mondani. Próbálja magát erősnek mutatni, de szerintem az elmúlt évek alatt nem aggódót annyit, amennyit az éjszaka folyamán érted. Ez az egyik oka annak is, hogy nem tudlak tőle elvenni. De ez most nem érdekes. – legyintett, majd megfogta a kezemet.

- De ez hülyeség! – csattantam fel. – Nem ő tehet róla, hanem Nick és én. Én akartam elmenni arra a hülyeségre. Ő próbált engem lebeszélni, de hajthatatlan voltam. Végig rossz érzése volt, de rábeszéltem őt akkor is, hogy vigyen el. Ha nem lettem volna annyira oda az egészért, akkor nem történt volna meg! Az egész az én kibaszott hibám! – keltem ki magamból a hirtelen ingerültség miatt.

- Tiffany nyugodj le kérlek. – fogta meg a kezemet szorosabban és nyugtatgatni kezdett. – Nem a te hibád, hanem azé a vadállaté. De most már itt vagy az a lényeg és egy ujjal sem érhet hozzád soha többé. Ezt megígérem neked. Most pedig biztosan fáradt vagy. Nem akarsz aludni egy kicsit?  - kérdezte érdeklődve és felhajtotta a takarómat, hogy alá bújjak.

- Sophia miatt nem akar velem lenni igaz? Annak a hárpiának sikerült őt visszabolondítania azzal, hogy azt hazudta Liamnek, hogy terhes tőle? Hazudtak neki Harry! Sophia végig kihasználta őt és Nickkel jár régóta. Nem veszíthetem el őt egy hazugság miatt Harry! – álltam fel és éreztem, ahogyan a könnyeim szurkálni kezdik a szemeimet.

- Nem terhes? Nem is Liamtől? – kérdezte értetlenül.

- Nem! Ki akarja használni a pénze miatt és a hírneve miatt miközben még mindig azzal a szemétládával csalná őt. – mondtam, miközben próbáltam mély levegőt venni és lenyugodni.

- Kizárt, hogy Liam bevenné. Sophia egyszer már megcsalta nem hinném, hogy ismét leállna vele. Azt pedig nem hiszem, hogy nem kételkedik. Hány hét telt el azóta, hogy szakítottak. Nem lehet valóban tőle terhes, ha egyáltalán az. – mondta, miközben lehúzott maga mellé és átölelt. A fejemet a mellkasára hajtottam miközben próbáltam abbahagyni a sírást. A kezével átölelt és a hátamat simogatta.

- Nem veszíthetem el őt Harry, ahogyan téged is. – motyogtam és közben az álom kezdett magával ragadni. Egyre nehezebbnek éreztem a szemhéjamat, talán a fáradtság és az izgalmak miatt.

- Engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek neked, bármi legyen a jövőben. Számíthatsz rám mindenben, ezt megígérem neked. – mondta, majd egy puszit nyomott a hajamba és azután az álmok mély világába merültem. Az álmomban pedig ismét abban a dohos koszos pincében voltam. Teljesen valóságosnak látszót és az egész megmentésem Harry és a srácok részéről álomnak tűnt. Meg voltam kötözve olyan szorosan, hogy az már szinte fájt. Hiába könyörögtem neki, hogy engedjen el csak röhögött rajtam, miközben egyre közelebb jött. A könnyeim megállás nélkül potyogtak és a mellkasom is hevesen emelkedett fel-le. Amikor közelebb ért a mocskos ajkait a nyakamra tapasztotta és undorító csókokat hagyott rajta. Próbáltam eltaszítani magamtól persze sikertelenül. A sírásom egy pillanatig sem állt el. A próbálkozásaimnak köszönhetően, hogy ellökjem magamtól egy nagy pofon lett a következménye, amitől a padlóra kerültem. Közben pedig arra ébredtem fel, hogy a padlón fekszem és az arcomat bevertem a laminált padlóba. Zihálva vettem a levegőt és próbáltam nyugtatni magamat, hogy ez csak egy rossz álom volt. Az éjjeliszekrényen lévő órám már az este hatot mutatta. A mai napot szinte teljesen végigaludtam ezek szerint. Belebújtam a mamuszomba és lassan elindultam lefelé. Nem tudtam igazán, hogy mégis mit szeretnék csak egymás elé tettem a lábaimat. A nappaliban a kanapén Louis feküdt és a tévét nézte. Valami szappanopera szerűség ment, ami az én figyelmemet soha életemben nem tudta lekötni. Amikor leültem mellé a tekintetét rám emelte és egy halvány mosolyt küldött felém. Óvatosan magához ölelt, amit be kell vallanom nagyon jól esett. Louis olyan számomra, mint egy nagy testvér, akire bármikor számíthatok.

- Nagyon megijesztettél minket tegnap. Nagyon aggódtam miattad, úgy ahogyan a többiek is. Lefekvés előtt az járt a fejemben, hogy milyen szuperhőssé alakuljak át, hogy a kiszabadításodra igyekezzek. De aztán Harry megelőzött ebben. – mesélte, majd kuncogni kezdett a saját magán. Ezzel pedig az én arcomra is mosolyt csalt.

- Ugye a szüleimet nem értesítettétek? – kérdeztem ijedten. Semmi kedvem nem lenne hozzá, hogy anyával vitatkozzak arról, hogy miért nem kellene előbb hazautaznom a tervezett időpont előtt. Ha rajta múlna, akkor a leendő első géppel el kéne hagynom az Egyesült Királyság területét majd az Egyesül Államokból soha nem engedne el miután a biztonságot nyújtó földre tettem ismét a lábam.

- Igazából senkinek sem jutott eszébe ez. – rázta a fejét Lou, amitől én kissé megnyugodtam.

- Liam? – kérdeztem tőle érdeklődve. Louis sóhajtott egyet mielőtt megszólalt volna.

- Nincs itthon a húga miatt. A városba utazott és azt hiszem elment elé. – mondta és a tekintetét a képernyőre vezette. Szerencsére megunta a műsort és átkapcsolta egy zenecsatornára, ahol az All of me kezdődőt éppen.

- Ez az egyik kedvencem. – böktem a tévékészülék felé.

- Igen? Nem is tudtam. – felelte és a hangján hallatszót az, hogy mosolyog. – Mi lenne ha énekelnéd? – kérdezte reménykedve.

- Nem igazán van jó énekhangom. – húztam el a számat.

- Ne viccelj, biztosan gyönyörű hangod van. A beszédhangod is szép szóval…. – biztatott mire mély lélegzetet vettem és énekelni kezdtem a tévével együtt.

- What would I do without your smart mouth? Drawing me in, and you kicking me out. Got my head spinning no kidding, I can’t pin you down. What’s going on in that beautiful mind? I’m on your magical mystery ride and i’m so dizzy, don’t know what hit me, but i’ll be alright. My head’s under water but i’m breathing fine. You’re crazy and I’m out of my mind. ’Cause all of me loves all of you. Love your curves and all your edges. All your perfect imperfections. Give your all to me i’ll give my all to you. You’re my end and my beginning even when i lose i’m winning. ’Cause I give you all of me and you give me all of you, oh….. – a dal éneklése közben teljesen belemélyedtem a gondolataimba, miközben a szemeimet lehunyva tartottam. Amikor vége lett a dalnak nem mertem kinyitni a szememet, mert féltem, hogy milyen reakciót váltottam ki Louból. Ám amikor ránéztem az arcán nagy vigyor ült.

- Gyönyörű hangod van. Komolyan. Nem szeretnél énekesnő lenni? Készíthetnél velünk egy számot… - hadarta, amire én csak kuncogva a fejemet ráztam.

- Elég egy énekes a családba az pedig Harry. – mondtam még mindig kuncogva.

- Nagy kár. – sóhajtott Lou drámaian, amire csak a szemeimet forgattam.

- Valóban gyönyörű hangod van! – mondta Lottie, miközben Niall maga után húzva leültek a kétszemélyes kanapéra. – De bátyus ne erőltesd rá az éneklést. Neki kell éreznie, hogy szeretne-e az lenni vagy sem. – dorgálta a testvérét, amin persze Tommo csak nevetett.

- Igazuk van Tif! Valóban kápráztató a hangod. – tette hozzá Niall, miközben átölelte a barátnőjét. Kicsit irigykedve figyeltem őket, mivel én is szerettem volna így odabújni Liamhez, akiről fogalmam sem volt, hogy vajon merre lehet. A gondolataimból Harry hangja ragadott ki, amikor mögöttem megszólt.

- Gyerekek leléptem itthonról majd valamikor jövök. – mondta vigyorogva.

- Nocsak, nocsak… Merre mész galambocskám? – kérdezte Lou. Niall pedig a kérdés hallatán felröhögött. Lottie rosszallóan nézte a testvérét, aki ezzel mit sem törődött és foglalkozott.

- Nem kötök mindent az orrodra Tommo mert hamar megöregszel. – röhögött Harry miközben a cipőjét húzta.

- Szóval ennyit ér a barátságunk? – kérdezte tetetett sértődöttséggel Lou.

- Randim lesz legyen ennyi elég. – mondta és ezzel lezárta a témát a részéről legalábbis.

- Megcsalsz te szemét? – visította és az arcát a párnába fúrta és sírást színlelt. A szöszi fiú ezen az egész szituáción csak röhögött és a könnyei már folytak az arcán a nevetéstől.

- Tomlinson állj le! Megijeszted Tiffanyt. – szidta le Harry.

- Ő legalább itt marad velem nem úgy, mint te. Képes vagy őt is itt hagyni, mint Liam? – kérdezte Lou már megkomolyodva.

- Liam hol van? – kérdezte Harry, miközben az ajtófélfának támaszkodott.

- Lelépett a városba a húgához. – vont vállat Lou. A beszélgetésük közben én csendben ültem és a körmeimről kapargattam a lakkot.

- Mikor jön haza? – kérdezte és már indulásra készen állt.

- Nem tudni. – kotyogott bele Niall is. Harry hümmögni kezdett és fel-le mászkált. Az alsó ajkamat rágcsálva figyeltem őt, ahogyan egy tincsét az ujjai köré tekerve gondolkozik.

- Nem baj, ha elmegyek? Megleszel a srácokkal ugye? – kérdezte és leguggolt elém.

- Persze. – mosolyogtam rá, miközben ő megfogta a kezemet.

- Lou beszélhetnénk odakint? – kérdezte Louis felé fordulva.

- Aha. – hümmögte Lou és feltápászkodott mellőlem. Harry egy gyors puszit nyomott a homlokomra búcsúzóul, majd a többiektől is elköszönt.

Percek teltek el és Lou még mindig nem tért vissza. Nem akartam zavarni Niallt és Lottiet az enyelgésükben így jobbnak tartottam kimenni a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár ásványvizet és az egészet kiittam. A hasam is korgásba kezdett és csak akkor jöttem rá arra, hogy tegnap ebéd óta egy tulajdonképpen falatot sem ettem. Felmértem a hűtőszekrény tartalmát és kipakoltam minden lehetséges alapanyagot, ami egy jó meleg szendvicshez szükséges. Miután összeállítottam a szendvicseket egy serpenyőbe helyezve betettem a sütőbe. Amíg a szendvicsek sültek készítettem magamnak egy bögre habos kakaót. Amíg várakoztam a szendvics megsülésére addig egy magazint kezdtem lapozgatni, ami a kuka mellé volt dobva. Volt benne egy cikk Sophiaról és a többi ex 1D barátnőről. Érthető már, hogy miért került oda ez a szerencsétlen papírdarab.

- Mi a helyzet hercegnő? – lépett be a konyhába Lou vigyorogva és a pultnak dőlt.

- Vacsorát csinálok. Fel sem tűnt eddig, hogy tegnap dél óta semmit sem ettem. Mit akart Harry? – kérdeztem tőle érdeklődve, miközben felültem a pultra és a lábaimat óvatosan lóbálni kezdtem.

- Kapok én is belőle? – bökött a sütő felé miközben kiskutyaszemekkel bámult rám.

- Hát persze. – mondtam nevetve. Lou pedig egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.  

- Ha csinálnál nekem is egy olyan fincsi kakaót annak is nagyon örülnék. – pislogott rám miközben vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Lou ne etesselek is majd meg? – kérdeztem tőle kuncogva.

- Hmm nem hangzik rosszul. – kacsintott rám, majd nevetni kezdett. Játékosan rácsaptam a vállára, majd kiszedtem a sütőből a szendvicseket és két tányéra helyezve őket az asztalra tettem. Vacsora után a nappaliban ücsörögtünk és a Harry Potter első részét néztük, miközben a kakaóinkat szürcsölgettük. Louisnak sikerült elterelnie a gondolataimat ezzel a filmezős estével arról, hogy mi történt velem a tegnapi nap folyamán. Ezért az egészért pedig nagyon hálás voltam neki.