Awards #8 #9 #10

Hi Guys!
Amint látjátok is most nem egy újabb résszel hanem a blog újabb díjaival jelentkezem amikért rettentő hálás vagyok mindhárom remek bloggerinának! Nem is húznám az időt itt a további fecsegésemmel.
U.i.: A következő résznek több mint a fele készen van így biztosan fogom tudni hozni szombaton xXx.


#8 Ezt a díjat a Felejthetetlen blog írójától kaptam és nagyon köszönöm neki! 

SZABÁLYOK:

• Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!
• Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!
• Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
• Írj 12 dolgot a saját blogodról!
• Válaszolj a díjazó által feltett kérdésekre!
• Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
• Kommentelj annak a blogján egy általad választott fejezethez, hiszen ez mindenkinek visszajelzés! Ez lehet kritika vagy véleményezés, a lényeg, hogy építő jellege legyen.
• Cseréljetek linket!
• Küldd tovább tizenkét embernek a díjat!
• Tedd ki a "plecsnit egy jól látható helyre, hogy az én blogomra vezessen!

12 dolog Mrs. Hemmings blogjáról:

1. A történet úgy kezdődik, hogy a főszereplőlány kórházban ébred
2. A főszereplő lányt Alicenek hívják
3. Autóbalesetet szenvedett
4. Amint kiderült agyrázkódás miatt került kórházba
5. A kórteremben az édesanyja és egy nővér tartózkodott vele
6. Az agyrázkódása mellett amnéziában is szenved a főszereplőlány
7. Tyler a szerelme, akire nem emlékszik
8. 3 év emléke veszett el
9. Alice apjának új családja lett
10. Codyba szerelmes, aki régen a szerelme volt
11. Luna Alice régi legjobb barátnője
12. Senki nem meséli el neki a múltját a gyógyulása érdekében

12. dolog a saját blogomról: 

1. Tiffany Mills-t csecsemő korában örökbe fogadták
2. Londonban született akár csak a mostoha unokatestvére
3. Az unokatestvére Harry Styeles
4. Tiffany Amerikába költözött a nevelőszüleivel
5. Az érettségije után látogatóba utazik unokatestvéréhez
6. Az idő teltével Harry beleszeret Tiffanyba, aki szintén vonzódni kezd a fiúhoz
7. A történetnek semmilyen valóság alapja sincsen, hiszen a saját képzeletem szüleménye
8. Amikor Harry bemutatja a lányt a legjobb barátainak, ők teljesen a szívükbe zárják
9. Tiffany és Liam között egyéb szerelmi szállak fonódnak 
10. Harry rettentő féltékeny lesz barátjára aki egyben a bandatársa is, amikor tudomást szerez róla, hogy Liam és Tiffany között mi is van pontosan
11. A történet maga fanfiction, de nem sablon szerű
12. Még számos fordulat fog következni a történetben, aminek köszönhetően a történet vége nem kiszámítható

Válaszaim Mrs. Hemmings kérdéseire:

1. El kellett, hogy olvasd a történetet. Tetszett? Vélemény? Igen elolvastam az eddigi részeket és be kell ismernem nagyon megtetszett a történet így fel is iratkoztam rá.
2. Mit gondolsz, kicsoda Tyler Alice múltjából? Úgy gondolom talán a barátja lehetett.
3. Szerinted visszatér valaha az emlékezete? Szerintem a történet végén igen.
4. Mit gondolsz a blog kinézetéről? A fejléc tetszik, esetleg még egy chatet lehetne kitenni és néhány további modult. De ennek ellenére tetszik.
5. Mi a véleményed Tyler viselkedéséről? Biztosan nagyon fájhat neki, hogy az a lány akibe szerelmes és a barátnője volt egy másik fiú után vágyakozik. Le a kalappal előtte, hogy így tartja magát annak ellenére milyen pokoli érzés lehet mindez.
6. Szerinted Lunával miért nincs már jóba Alice? Elképzelésem szerint Luna és Cody között lehetett valami és ez váltotta ki azt, hogy Luna és Alice már nincsenek jobban.
7. Mit fog reagálni Cody, ha megtudja, hogy Alice azzal a tudattal él, hogy ők ketten együtt vannak? Lehetséges, hogy megpróbálja visszahódítani magához és visszaél a lehetőséggel?
8. Tyler helyében mit tennél? Nem szívesen lennék a helyében. Talán apró dolgokkal sugallnám azt, hogy köztük mégis volt valami.  
9. És Alice helyében? Nem igazán tudom mit tennék a helyében.
10. Lesz jövője szerinted a Tyler-Alice párosnak? Remélem, hogy igen én Tylernek szurkolok.
11. Hogy képzeled el Alice-t? Tylert? Luna-t? Nincs igazán elképzelésem még róluk a további részekben talán ez még alakul számomra.
12. Megbántad, hogy elolvastad a fent lévő fejezeteket? Egyértelműen nem. 

Kérdéseim:

1. Találkoztál már a blogommal a díj előtt is?
2. Mi volt a véleményed a blogról első olvasás előtt?
3. Mi a véleményed a történetről így olvasás után?
4. Kinek szurkolsz? Harrynek vagy Liamnek?
5. Mire tippelsz mi lesz a történet vége?
6. Mi a véleményed a blog kinézetéről?
7. Ki a kedvenc karaktered? 
8. Mit gondolsz Tiffany karakteréről? 
9. Melyik szereplő bőrébe bújnál szívesen? 
10. Továbbra is olvasni fogod a történetet? 
11. Szerinted mekkora botrány lesz, ha az a bizonyos családi titok napvilágot lát?
12. Szerinted milyen a fogalmazásom?

Akiknek tovább küldőm: 

Vilcsiii

~F

#9 #10 Ezeket a díjakat a Half a Heart és a You make me strong blogok íróitól kaptam nekik is nagyon hálás vagyok érte ^-^ 

Szabályok:

•        Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad
•        Írj 10 dolgot arról akitől kaptad
•        Válaszolj 10 kérdésre
•        Tegyél fel 10 kérdést
•        Küldd tovább embereknek

10 dolog magamról: 

1. 18 éves vagyok 
2. Végzős vagyok egy gimnáziumban
3. Imádok a barátnőimmel lógni 
4. Szeretek a barátommal lenni
5. Szeretek zenét hallgatni
6. Az írás a hobbim
7. Van egy húgom
8. Szeretnék egyszer eljutni Angliába
9. Ez a második blogom amit be is fejezzek
10. Imádok sorozatokat nézni

Válaszok Sophie kérdéseire: 

1.   Miért kezdtél el blogolni? Pár évvel ezelőtt olvastam egy blogot és úgy gondoltam kipróbálom magam én is az írás világában.

2.     Hányadszor kapsz ilyen díjat? Ezzel a kettővel együtt ez a 4. díjam ebben a kategóriában.

3.     Vissza szoktad olvasni a részeket nem feltétlenül ellenőrzés miatt, hanem mert mondjuk izgalmas? Volt már rá példa :D

4.     Ez az első blogod? Ez már a sokadik blogom, de ez lesz a második, amit be is fejezzek.

5.     Meg vagy elégedve a blogoddal? Tudom, van pár dolog ami nem igazán tökéletes a blogommal, de ennek ellenére igen.

6.     Mennyire tartod magad jó írónak? Nem tartom magam profi írónak, de az ember még fejlődhet.

7.     Hány részesre tervezed a blogot? A terveim szerint 30 részt terveztem plusz az epilógust, de nagy valószínűséggel még több lesz.

8.     Honnan jött az ötlet ehhez a bloghoz? Éppen a szóbeli előrehozott érettségim előtti estén izgultam és igyekeztem már nem a tanulásra koncentrálni így az írás világába menekültem. Aztán valahogy megszületett egy elképzelésem a történetről. A többi pedig jött magától.

9.     Pizza vagy hamburger? Pizza.

10. Nézel sorozatokat? Imádok sorozatokat nézni. Hatalmas Vámpírnaplók fan vagyok.

Válaszok Vilcsiii kérdéseire: 

1. Mit változtatnál meg a világban, ha megtehetnéd? Hát több dolgon is változtatnék, ha lehetőségem lenne rá így nem nagyon tudok kiemelni külön egyet sem.
2. Mi az a három dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? Papír, ceruza, családom.
3. Vált már valóra szülinapi kívánságod? Eddig még nem, vagyis nem emlékszek rá.
4. Sírtál már valaha a szerelem miatt? Sajnos igen…
5. Szoktál káromkodni? Ez is a rossz tulajdonságaim közé tartozik…
6. Hiszel a világvégében? Hát néha igen is meg nem is. Bonyolult ahhoz, hogy kifejtsem.
7. Milyen stílusú filmeket szoktál nézni? Leginkább romantikus és a fantasy filmeket részesítem előnyben.
8. Milyen szerepet töltesz be az osztályod életében? Hát leginkább meghúzom magam és csendesen figyelem az eseményeket.
9. Kivel maradnál legszívesebben huzamosabb ideig összezárva? Barátommal és unokatestvéreimmel.
10. Ígértél már valaha olyat, amit nem tudtál teljesíteni? Azt hiszem egy esetben volt ilyen.

10 kérdésem: 

1.     Mióta blogolsz? 

2.     Szerinted mitől jó egy blog?

3.     Mi ihletett meg, hogy írni kezdj?

4.     Támogat valaki az írásban? 

5.     Mit szeretnél mindenképpen elérni az életedben? 

6.     Melyik a kedvenc blogod? Miért pont az?

7.     Ki a példaképed?

8.     Van kedvenc sorozatod?

9.     Blogokon kívül szoktál könyveket is olvasni?

10.  Bárhová elutazhatnál akkor hová mennél?

Akiknek tovább küldőm: 

Far away

The one that never let go

New Life in Scotland

Twenty-seventh

Hi Guys!
Először is szörnyen sajnálom az egy hetes csúszást, de az iskola mellett nem sok időm van az írásra, pedig a fejemben már szinte össze is állt a történet hátralévő része. A múlt héten szinte ha egy órám volt az írásra, de nem sikerült befejeznem és így nem tudtam friss résszel szolgálni. Osztálykirándulásom is volt a hétvégén pedig szüreti fesztivál volt a városomban és így azon vettem részt családommal és a barátommal. Mivel ez a végzős évem az iskolában így a tanulást nem szabad elhanyagolnom már most sem így kevesebb időm jut írni. Legtöbbször csak este jut időm arra, hogy néhány mondatot bepötyögjek. De most nem is szeretném az értékes időtöket ezzel rabolni. A lényeg, hogy meghoztam az új részt és kijelenthetem, hogy nincs ok aggodalomra, hogy esetleg befejezném ennek a történetnek az írását. Várom továbbra is a visszajelzéseket feliratkozások, pipák és kommentek formájában. Az előzőket pedig nagyon köszönöm! Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Hosszas napok óta egy szívből jövő mosollyal az arcomon ébredtem fel. Az ablakon és a lágy függöny mögül beszűrődő napfény melege csiklandozta a bőrömet, de kellemes érzésként hatott rám. Perceken át feküdtem mozdulatlanul a szemeimet lehunyva, hogy a napsugarak még a szemhéjamat is melengethessék. A boldogságomnak a legnagyobb okozója azonban nem a napsugarak voltak, hanem a tudat. Az a tudat, hogy végre nem kellett attól tartanom, hogy az unokatestvérem ismét levegőnek fog nézni egész nap. Talán a tegnap estének köszönhetően sikerült ismét egyenesbe hoznunk a kapcsolatunkat családi szinten. Kedvelem Harryt ne tessék félreérteni, de ő az unokatestvérem és az egyik legjobb barátom egyben. Amikor úgymond összejöttem vele akkor éppenséggel eléggé gyenge lelkiállapotban voltam attól, hogy Liam Sophia után utazott abból az okból, hogy kibéküljön vele. Harry pedig mondhatni jó időben volt jó helyen és élt a lehetősséggel. Én pedig mondhatni a lelkem mélyén örültem neki, hogy egy valaki számára igenis fontos vagyok és szüksége van rám. Bár nem számítottam rá, hogy Harry mit érez pontosan irántam. Én pedig nem szerettem volna őt megbántani és egyáltalán nem volt közömbös számomra így bontakozott ki a szerelmi kapcsolatunk. Azonban az a kapcsolat csupán annyiból állt, hogy néha csókolóztunk és sokat ölelkeztünk összebújva a kanapén. No meg persze együtt aludtunk. A szerencsének köszönhetően viszont sosem léptük át azt a bizonyos határt. A lelkünk mélyén mindketten tudhattuk azt, hogy talán ez az egész rosszul is végződhet. De a boldogság és a szerelem gondolata elvakított minket ettől az opció gondolatától, így amikor a szakítás kimondása következett eléggé váratlanul és rosszul esett. Sokat gondolkodtam rajta az ágyamban fekve, hogy mennyivel könnyebb lenne felszállni egy gépre és haza repülni. Azonban a problémákat nem oldottam volna meg vele ilyen egyszerűen. Sőt nem tudom mi lett volna akkor, ha mégis rászánom magam, hogy felüljek egy Kaliforniába tartó gépre. Talán életem egyik legnagyobb baklövését követtem volna el. Nem jöhettem volna ide Hawaiira és nem jöhettem volna össze Liammel sem. Így is még alig tudom elhinni, hogy köztünk valami igenis van, ami sokkal több, mint puszta barátság. Fontos számomra és nélküle sem lennék képes élni. Borzasztóan fog hiányozni ő és Harry is, no meg persze a többieket is a szívembe zártam. Lottie is hiányozni fog, hiszen az ő személyében egy igazi legjobb barátnő személyére leltem. Furcsa lesz nélkülük tölteni a mindennapjaimat a kollégiumban. Bár van egy olyan érzésem, hogy a sok tanulás mellett nem lesz olyan sok szabadidőm, ahol búslakodhatnék és szomorkodhatnék, amiért olyan távol leszek tőlük. A bánatomat pedig majd senkivel sem fogom tudni megosztani, hogy értse, miről beszélek. Amint elhagyná az a bizonyos mondat a számat, hogy a One Direction tagjai a barátaim sőt az egyikük az unokatestvérem és egy másik tag a barátom szó szerint bolondnak és egy élénk képzelőerővel rendelkező fanatikus rajongónak titulálnának. Az életem teljesen felfordulna, ha a nagyközönség elé is kitudódna a kapcsolatom Liammel. A gondolat, hogy alig három hét múlva az életem visszatér a megszokott kerékvágásba, ahol ők nincsenek ott elkeserít. De bízom benne, hogy azért továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot egymással. Mikor meguntam a sütkérezést elhatároztam, hogy összeszedem magam és odabújok valamelyikükhöz. Egy fehér trikót rángattam magamra egy világoskék farmer rövidnadrággal. A hajamat olyan volt akár a szalmaboglya így hát miután hosszas perceken át fésültem sikerült egy minimális szinten megelégednem a külsőmmel. Halkan nyitottam ki a szobaajtót és lábujjhegyen lopakodtam el az a bizonyos két szobaajtó elé. Nem nagyon tudtam választani, hogy pontosan melyikbe is lépjek be és tegyem boldoggá az éppen felébredő fiú reggelét. Az ajkam belső felét harapdáltam, amíg próbáltam magamban zöldágra verődni. A döntésem pedig most Harryre esett. Régen bújhattam oda hozzá, mint az unokatestvéremhez. Mivel már nem sok reggel áll rendelkezésünkre így hát abba a kis időbe, ami még előttünk van, bele kell préselnünk az elszalasztott napokat is. Szeretem Liamet tiszta szívemből, de számomra a család az első. Ezt pedig tudom, hogy ő is megérti és elfogadja a döntésemet. Halkan nyitottam be a szobába. A nap sugarai ezt a szobát is beragyogták akár csak az enyémet. Harry az ágyában feküdt és még mélyen az igazak álmát aludta. A fejét a párnába fúrta és úgy szuszogott. A mellkasa egyenletesen emelkedet fel s le. A göndör haja pedig egyenlőtlenül terült szét a feje tetején. Az éjszaka közepén egészen biztosan összekócolta a sok forgolódás során. Óvatosan kuporodtam oda mellé és csak bámultam az arcát. Lassan mocorogni kezdett és hirtelen egy bágyadt tekintetű zöld szempárral találtam szemben magam. Az arcomra egy apró mosoly kúszott, ahogyan a kissé kómás arckifejezéssel pislogott rám. Talán magában azt gondolhatja, hogy valóban én fekszem-e mellette vagy pedig csak álmodik.

- Jó reggelt! – köszöntem neki halkan és az arcomon továbbra is egy mosoly helyezkedett el.

- Jó reggelt neked is Tif! – búgta és egy nagyot ásított, amit a tenyerével igyekezett eltakarni. – Mióta vagy itt? – kérdezte érdeklődve.

- Pár perce jöttem be. – vontam vállat. – Ugye nem én ébresztettelek fel? – kérdeztem tőle aggódva, mire ő csak gyengéden megingatta a fejét. Amennyire persze fekve az lehetséges.

- Hát olyan érzésem volt mintha figyelne valaki. – mosolyogta el magát, ami belőlem egy apró kuncogást váltott ki. – De egészen jó volt erre a látványra ébredni. – simított végig a kézfejével az arcomon. A tekintettem azonnal lesütöttem és mélyen szívtam be a levegőt. Kis ideig bent tartottam majd sóhajtva engedtem ki.

- Harry nem szabad. – motyogtam zavartan és menekülési lehetőségeket kerestem magamnak.

- Tudom. Liammel együtt vagytok ugye? – kérdezte kissé keservesen. Válaszul pedig egy aprót biccentettem még mindig csukott szemekkel. – Hé, néz rám Tif! – noszogatott és végigsimított ismét az arcomon. A hangja kérlelő volt és lágy. – Tudod, hogy szeretlek és bármit megtennék azért, hogy visszacsináljak mindent arra a napra. Egy vérbeli idióta vagyok és pusztán értek a jó dolgok elszúrásához. Nem bíztam benned eléggé és nem kellett volna kiabálnom sem veled. Én csak… Egy balfék vagyok. – hadarta és közben végig a szemembe nézett. – De megértem, hogy Őt választottad, hiszen ő ott volt melletted, amikor én nem. Tudom, hogy szereted és ő is szeret téged. Ennek ellenére azt akarom, hogy tudd én is nagyon szeretlek. Még ha ezt nem is mutatom úgy ki ahogyan azt egy normális ember tenné. Helyette megbántottalak. – magyarázta, amíg én csak csendben feküdtem és emésztgettem a szavait.

- Harry ennek nincs értelme, hogy gyötörd magad. Én is hibás voltam, hiszen én erőltettem az egész fotós témát. Zárjuk le azt az egészet rendben? Nincsen már olyan sok idő, amit veletek tölthettek és bevallom marhára nincs semmi kedvem ezt a kevés időt további veszekedéssel tölteni. – mondtam és próbáltam kipislogni a szememet szurkáló könnyeket.

- Hé Tif nehogy nekem elkezdj itt sírni. Nem fogunk veszekedni többet megígérem. Abban pedig biztos lehetsz, hogy gyakrabban fogsz minket látni attól még mert visszamész Amerikába. Tudod arra is szoktunk koncertezni. Ha van kedved akkor majd a szünetekben jöhetsz ott velünk. Meglátod jó lesz minden. De most nem szomorkodunk, hanem felkelünk és reggelizünk valamit oké? – magyarázta és közben ülőhelyzetbe tornázta magát. Mielőtt viszont teljesen kimászott volna az ágyából szorosan magához ölelt. Úgy tartott a karjaiban mintha bármelyik pillanatban elveszíthetne. Mély lélegzetet vettem és a szemeimet lehunyva tartva próbáltam egy mosolyt az arcomra varázsolni. Óvatosan engedett el és segített talpra állni majd egymás mellett haladva értünk le a konyhába. Senki sem volt ébren Niall kivételével.

- Jó reggelt szöszi! – öleltem át vidáman és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. A karjait körém fonta és szintén vidáman viszonozta az ölelésem.

- Szép jó reggelt neked is hercegnő! – kuncogott és egy puszit nyomott a homlokomra. Niall számomra olyan mintha a testvérem lenne. – Mit kérsz enni? Egy jó kis Niall bácsi féle szendvics megfelel? – kérdezte miközben óvatosan elengedett és az egyik szék felé terelt.

- Tökéletes lesz. – nevettem el magam. Harry a hűtőben keresgélt de Niall szinte mindent kihelyezett már az asztalra, amit ő nem vett észre. Imádom, amikor ennyire kómás, hogy szinte alig tud magáról bármit is. Ilyenkor annyira aranyos és édes. Na, jó ideje visszafognom magam ezekkel a bókokkal.

- Kakaó megfelel? – kérdezte a válla felett hátraforduló szőkeség és ezzel engem kirántott a gondolatmenetemből, amit most kivételesen nem is bántam. Aprót bólintottam és a körmeimet kezdtem el piszkálgatni. Harry velem szemben ült le míg Niall az egyik mellettem lévő székre helyezte le magát. A szendvicset apránként rágcsáltam el miközben apró kortyokat ittam a híres Niall Horan féle kakaómból. Ez is hiányozni fog majd, ha távol leszek tőlük. A húszas évek elején járnak, de a reggeli készítésüket egy mesterszakács is megirigyelhetné. Azt hiszem, ha ezzel is eldicsekednék bárkinek, hogy Niall által készített kakaót ittam bolondnak néznének és senki sem hinné el. Hirtelen két kar fonódott körém és az érintéséből egyből tudtam, hogy Liam az. Az arcomra egyből egy hatalmas mosoly kerekedett és ültőmben igyekeztem hátrafordulni hozzá, hogy átölelhessem. Az ő arcán is egy vigyor foglalt helyet és egy kacsintással és egy lélegzetelállító szájharapással jutalmazott, amitől a szívem kis híján megállt és levegőt is megfeledkeztem venni. Azért magamat visszafogva egy öleléssel köszöntem neki. Hiszen itt ül velem szemben Harry, mégsem csókolhatom meg előtte Liamet. Tudom, hogy így is mennyire maga alatt van. Nem törhetem össze ennél még jobban a szívét. Nem lennék képes utána tükörbe nézni anélkül, hogy rosszul ne lennék saját magamtól. A reggelihez végül csatlakozott a két Tomlinson testvér is. Egy kissé nyálas, de egyben cuki Niall-Lottie féle szerelmi jelenetnek lehettünk fül és szemtanúi. Louis ezt már kevésbé díjazta és ennek hangot is adott. A nevetésem nehezen, de visszafojtottam nehogy Lou megsértődjön, amiért én is kinevetem akár csak a többi cimborája.

A reggeli után elhatároztuk Liammel, hogy sétálni indulunk. Louis megkérte Harryt, hogy legalább ő ne hagyja cserben, aznap ha már a húga lepasszolta őt Niallért. A papucsomat a kezemben cipeltem, ahogyan a meleg és egyben kellemes homokban sétáltam miközben a másik kezemet Liam szorongatta és az ujjainkat összefonta. Nm tudom egyszerűen szavakba foglalni azt, hogy mennyire szeretem őt. Úgy érzem úgy is hiányzik, amikor itt van közvetlen mellettem. Ez pedig nem tudom, hogy normális érzés-e. A gondolataimba mélyedve lépkedtem miközben a hullámzó tengert szemléltem. A vízen már többen szörfdeszkát ragadtak és a hullámok hátán lovagoltak. Liam hirtelen megállt és óvatosan maga felé fordított. A kézfejével végigsimított az arcomon és gyengéden húzott magához közelebb miközben végig a szemembe nézett.

- Minden rendben van Kicsim? – kérdezte tőlem aggódva.  – Elég hallgatag vagy ma reggel. – jegyezte meg és próbált egy biztató mosolyt küldeni felém.

- Csak egy kicsit rosszul érzem magam Harry miatt. Reggelinél is olyan keserves fejet vágott, amikor megjelentél és átöleltél. Reggel bementem hozzá a szobájába… - makogtam és közben a szám belső felét rágcsáltam.

- Nem muszáj róla beszélned. Ő az unokatestvéred és nem fogom tőled elvárni, hogy ne menj oda hozzá. Nem leszek, féltékeny ne aggódj. Harry biztosan jobban lesz. A reakciója teljesen normális, de majd túl lesz ezen az egészen. – magyarázta és ismét megsimogatta az arcomat, ám most az álam alá nyúlva emelte fel a fejemet és az ajkait óvatosan az enyémekre nyomta. A puha ajkai simogatták az enyémeket és úgy éreztem nem tudok betelni vele. A kezemben lévő papucsomat a földre dobtam és a kezeimet a nyaka köré fontam, hogy még jobban megszüntethessem a kettőnk között lévő távolságot. A mellkasa és a teste az enyémhez préselődött, míg ő kezei a derekamon pihentek és egy kissé eltolt magától, amikor kezdtünk egy bizonyos határ felé közeledni. – Bocsánat egy kicsit megfeledkeztem az önkontrollomról. – mondta zavartan és közben a tarkóját vakargatta.

- Nekem is sikerül néha elvesztenem az uralmam. – kuncogtam és a fejemet a nyakába fúrtam. A karjait körém fonta és úgy dülöngélt velem. Szerettem volna megállítani az időt és végig így maradni vele egészen az örökkévalóságig. De köztudott tény, hogy ez lehetetlen. Bár nem bánnám, ha meglehetne valósítani.

- Szeretlek. – hangzott el a szájából, ami az én arcomra egy újabb mosolyt varázsolt. A hangjából lehetett érezni a szeretetét, amit persze eddig is tudtam és éreztem. De mindig hatalmas boldogsággal tölt el, ha halhatom.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam rá és egy gyenge puszit nyomtam a szájára, ami egy vigyort váltott ki belőle.

- Estére egy meglepetéssel készülnék neked. Lenne kedved eljönni velem egy éjszakai piknikre? – kérdezte reménykedve. A mogyoróbarna szemei pedig úgy csillogtak akár egy kölyökkutyának.

- Persze szívesen. – mosolyogtam rá. Magamban pedig már alig vártam azt az esti pikniket.

- Remek. – mondta majd a karjaiba kapott és felemelt. Közben pedig vidáman nevetett. Amikor pedig leeresztett a saját lábamra óvatosan megcsókolt és átölelt. Kétségbe sem fér, hogy mennyire szerettem és mekkora hatással van rám. Ezt pedig nem is tagadom sem magam előtt sem előtte.

Ahogyan az este közeledett annál idegesebb és izgatottabb lettem.  A ruhámat Lottie segített kiválasztani, ahogyan a sminkemet és a hajamat is ő készítette el. Nem is tudom, mire mennék nélküle. Szívem szerint magammal vinném Amerikába is szobatársnak a főiskolára. Egy barackszínű egybe ruhát választott és ahhoz illő barackárnyalatú sminket készített. A hajamat pedig oldalt egy copfba fonta.

- Liam el lesz tőled ájulva. – mondta elégedetten, amikor az utolsó simításokat is elvégezte rajtam. Elégedetten lépett hátra és mért végig alaposan, hogy netán valamit elfelejtett-e. De szerencsére mindent elvégzett rajtam a tervei szerint. Bátortalanul pillantottam bele a tükörbe és néztem végig magamon. Bár nem mintha kételkedtem volna Lottie munkájában, hiszen elképesztően szokott máskor is kifesteni és kicsípni. Szerintem ő még sokra fogja vinni ezt a tehetségét a modellek és a sminkesek világában. Nem csalódtam benne most sem. Jó magam is alig tudtam szavakat találni a kinézetemre. Nehezen tudtam magam felismerni, hiszen egy igazán csinos fiatal nő nézett vissza a tükörből.

- Köszönöm Lottie! – öleltem át. – Te elképesztő vagy. Mindig sikerül lenyűgöznöd. – hálálkodtam szívemből szólva.

- Nagyon szívesen, de ne húzd az időt és ne várakoztasd Liamet, hanem irány oda hozzá. Várj, előre megyek, hogy láthassam a reakcióját, amikor meglát. – csicseregte vidáman és már ott sem volt a szobában. Mély levegőt véve hagytam el a négy falat és lépkedtem végig a nappali felé vezető folyóson. Liam nekem háttal állt és kifelé nézelődött a tenger felé. Louis és Niall pedig a kanapén terpeszkedett és valamiről egész komolyan beszélgettek. Bár Nialltől azért hallatszott a nevetése. Amikor azonban megpillantottak a szavuk is elakadt és csak mosolyogva figyeltek rám. A gyomromban pillangók százainak repdesését éreztem és úgy éreztem forog velem a világ. Azonban csak Liamre tudtam koncentrálni és arra, hogy minél előbb csak vele lehessek kettesben. Ahogyan a srácok abbahagyták a beszélgetést Liam úgy fordult hátra és pillantott meg. A mosolyom az arcomon egyre nagyobb lett, ahogy őt figyeltem. Meg sem tudott szólalni éppen úgy, ahogyan azt Lottie is jósolta a sminkelésem során.

- Tif.. Nem találok szavakat.. gyönyörű vagy! – lépet oda hozzám miközben kedvesen mosolygott. Én közben természetes ügy, hogy teljesen zavarba estem és csak álltam, mint egy rakás szerencsétlenség.

- Köszi. – habogtam gyagyán és szívem szerint elsüllyedtem volna.

- Indulhatunk? – kérdezte közvetlen elém lépve. Én csak bólogattam és nem mertem a többiekre nézni. Percek múlva pedig kézen fogva hagytuk el a szállást és az utunk egyenesen a tengerpart felé vezetett. Liam még párszor megdicsérte a kinézetemet és lényegtelen dolgokról kezdett fecsegni. Lassan pedig megérkeztünk egy gyertyákkal megvilágított helyre. Egy pokróc volt leterítve, amin egy fontkosár helyezkedett el. Liam vidáman letelepedett és a példáját követve leültem a pokrócra. Az ezt követő események pedig teljesen felgyorsultak számomra.

Twenty-sixth

Hi Guys!
Köszönöm a több mint 20.000 oldalmegtekintést és a kommenteket és a pipákat. Remélem tetszeni fog az új rész is. Kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Az eddigi tizenkilenc évem alatt most éreztem igazán azt, hogy élek és feltétel nélküli szeretet vesz körül. Igaz Harryvel még mindig nem sikerült felnőtt emberek módjára megbeszélnünk a történetet. Pedig igazán rossz érzés vele haragban lenni. Sőt ez talán nem is a megfelelő kifejezés rá, hogy harag. De máshogyan elég nehéz dolog megmagyarázni, hogy mindenki számára érthetővé váljon. Ha valami közelítő kifejezést kellene mondanom akkor talán úgy fogalmaznék, hogy tehetetlenek vagyunk egymással szemben. Egyikünk sem ártatlan, hiszen meggondolatlanul vágtuk egymás fejéhez a szavakat értelmetlen mondatokba foglalva, hogy nem számoltunk magunkban a következményekkel. De az időkerekét visszapörgetni és semmisé tenni a történteket lehetetlen. Az egyetlen megoldás a kettőnk bonyolult kapcsolatának lezárására az, hogy mindketten továbblépünk. Bár elég nehéz úgy csinálni mintha semmi sem lett volna közöttünk puszta mostoha-unokatestvéri kapcsolaton kívül. Hiszen a barátnője voltam, akit képes volt egy kisebb vita keretein belül ellökni magától. Hazudnék, ha azt mondanám nem vonzódtam Harryhez, hiszen nem tagadhatom le még saját magam előtt sem. Azonban a másik térfélen ott van Liam. Aki immáron minden szabad percét arra szánja, hogy megpróbáljon boldoggá tenni. Elmondása szerint szeret és ezt minden elcsattant csók után elmotyogja. Az arcomra pedig olyankor egy hatalmas vigyor kúszik és a szívem egész idő alatt vadul kalapál a mellkasomban, mintha bármelyik pillanatban ki akarna törni onnan. Azt sem kell szerintem senkinek sem külön elmesélnem, hogy ezek szerint teljesen belezúgtam a mogyoróbarna szemű fiúba. Az első találkozásunk pillanatában éreztem, hogy bele szerettem. Ahogyan az egyik kedvenc írom fogalmazta meg az egyik könyvében, aki nem más mint John Green a Csillagainkban a hiba szerzője, úgy szerettem bele csendesen és lassan, ahogyan az ember elalszik. Az első csókom is vele csattant el így azzal is sikerült mély benyomást tennie rám. Fantasztikusan csókol és úgy érzem nem tudok betelni a csókjával és ahogyan az ölelésével sem. Az érintésétől megborzongók persze a jó értelemben véve. A becézéseitől pedig néha teljesen zavarba esek és az aranyos kölyökkutya tekintete is teljesen levesz a lábamról. Hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy teljesen belezúgtam. Igaz nem sok tapasztalatom van a szerelem terén, de biztos vagyok benne, hogy még sosem szerettem ennyire senkit, mint ahogyan őt. Nála jobb emberrel sem találkoztam, még aki ennyire törődő és gondoskodó lenne. Ezért nem is tudom megérteni a volt barátnőjét. Mégis hogyan tudta őt ennyire kihasználni és az orránál fogva vezetni. De úgy vélem, hogy ez az egész meg volt írva valamilyen nagykönyvben, ami nem más, mint a nagybetűs élet, hogy mindketten menjünk át azokon a helyzeteken, hogy végül egymásra találjunk. Bár butaság volt a részemről, hogy hagytam magam az érzéseimnek irányítani és elkezdeni Harryvel azt az egész szerelmi szállakat. De nem tagadhatom le azt sem, hogy nem volt vele minden perc tökéletes. A karjaiban feküdni és a fejemet a mellkasán pihentetni miközben a szívverését hallgatni. Az ő csókja is elképesztő hatással bírt rám hatni. Egyszerre volt vad és mohó és egyben lágy és romantikus. A vágy, hogy ismét átéljem ezeket egy picit fölém kerekedett. De tudom annak már vége és kétlem, hogy lenne folytatása. Addig biztosan nem amíg Liam itt van, hiszen képtelen lennék megbántani és összetörni a szívét épp úgy, mint ahogyan azt a volt barátnője Sophia is tette. Félek, akkor elveszíteném őt és meggyűlölne. Épp ettől az érzéstől félek Harryvel kapcsolatban is. Ha megtudja, hogy Liam és köztem valami komoly dolog vette kezdetét, hogy kibontakozzon, teljesen össze fog törni és utálni fog. Azt pedig elég nehezen viselném, hiszen akkor az unokatestvéremet is elveszíteném. Így is nehéz oly távol lenni tőle lelkileg miközben itt szokott lenni a közelemben. Ennél a mostani helyzettel vele még az is jobb lenne, ha nem lennék itt. Bár ez hamarosan valóra is fog válni, hiszen engem visszahív Amerika és az ottani életem. A srácokat pedig a karrierjük és a rajongóik fogják lekötni. Hallottak alapján ismerem, hogy milyen egy 1D tag barátnőjének lenni. Megvannak az előnyei és a hátrányai is. Az előnyökhöz sorolható, hogy egy csodálatos és ritka fiú barátnőjének tudhatja az ember lánya magát. Azonban ott a sok őrült és gyűlölködő rajongó, akik azt várják, hogy szeretett sztárjuk mikor hagyja ott azt a lányt. A sajtó is figyelni fogja a lépéseidet. Ez mellett pedig a szeretett barátod hiányához is hozzá kell szokni, hiszen hosszas hónapokig elutazik, akár egy másik kontinensre is. Neked pedig ebbe az egészbe bele kell törődni, hiszen az a dolgod, hogy támogasd a barátodat. Azonban magamat ismerve ezeket nem biztos, hogy végig tudnám vinni. Túlságosan is beleszerettem Liambe és képtelen lennék tőle megválni. Bár tudom, ez biztosan meg fog történni. Be kell, érjem a telefonbeszélgetésekkel és a videó hívásokkal. A távkapcsolatok pedig nem a legkönnyebb kapcsolatok közé tartoznak. A távolság néha a legerősebb és a legboldogabb szerelmi kapcsolatokat is tönkre teszi idővel. Az ember hiába bízik a másikban, hogy az kitart mellette és nem csalja meg. De a gondolat ott motoszkál a fejekben mélyen, hogy mi van akkor, ha mégis? Persze utána az emberben bűntudat éled, hogy mégis miként jutott ilyen badarság az eszébe. Azonban a sok tűnődés egy vita során könnyen emésztő tűzet lobbanthat, amihez ez a kis parázs is elég ahhoz, hogy elpusztítsa a kapcsolatot. Ezeket a gondolatokat igyekeztem minél előbb kizárni a fejemből és a jelenre koncentrálni ahol éppen Liam mellett ücsörögtem és a kezemben egy rózsaszín színű italt tartogattam, amit ő rendelt nekem. Közben a zene hangosan dübörgött és a körülöttünk lévő emberek sem szólították le őt pedig biztosra veszem azt, hogy felismerték. A magam részéről nem mertem semmit sem tenni, amivel esetleg bajba sodorhatnám a médiában a pletykák és a találgatások kereszttűzében. Bár biztosra veszem, hogy néhány cikk napvilágot fog látni arról, hogy velem látták elég sokat. Ő azonban nem törődött senkivel és semmivel sem rajtam kívül. A tekintetétől néha teljesen zavarba estem és csak ültem miközben az arcomon egy hatalmas mosoly helyezkedett el kényelmesen. Liam bátran húzott magához és hagyott apró és édes puszikat a nyakamon és az arcomon.

- Mit bámulsz annyira? – kérdeztem tőle kuncogva, miután perceken keresztül csak bámult rám és ismét zavarban éreztem magam.

- Gyönyörű vagy. – mondta és a fülem mögé tűrt egy kósza tincset.

- Liam… - motyogtam zavartan és éreztem, hogy az egész arcom lángra kap.

- Nincs Liamezés oké? Nem érdekel, hogy ki hallja és ki nem. Az igazat mondom édesem. Gyönyörű vagy és te egyáltalán nem látod még mindig tisztán magad. Pedig ezt már pár alkalommal a tudatodra adtam. De ha erre van szükséged, akkor még jó párszor elmondom neked. Egészen addig, amíg el nem hiszed, amit mondok. Ha megkérdeznénk az embereket, akkor egészen biztos egyetértenének velem. De nem akarom, hogy bárki más nézegessen téged rajtam kívül. Azonban nem csak ezért szeretlek, mert ilyen csinos vagy ne értsd félre. Te egy olyan lány vagy, aki mindenkivel kedves és nem várod el, hogy bármivel is viszonozza azt bárki. Megértesz engem és nem zavar téged az sem, hogy mekkora hírnevem van. Bátran kimondod azt, amit gondolsz az adott helyzetben és eléred, hogy meggondoljam magam, ha éppen hülyeséget készülők tenni. Mindig jó tanácsokkal látsz el. Úgy érzem te vagy az én őrangyalom és a jobbik felem. Nagyon különleges lány vagy Tiffany. Én pedig a földkerekség egyik legszerencsésebb idiótájának tudhatom magam, amiért ezt megtehetem. – hadarta, de úgy hogy megértsem, majd hirtelenjében a mondókája végén egy gyors, de egyben gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. Amikor az ajkaink elváltak egymástól az arcára egy elégedett mosoly ült ki, hogy ezt a kört ő nyerte.

- Most hogy szóba hoztad ezt a hírneves dolgot… Én csak arra utazom. – kacsintottam rá majd elnevettem magam az arckifejezésén. – Tudom ez beteg poén volt sajnálom tényleg. – tettem hozzá, mert eszembe jutott Sophia és amit tett vele.

- Semmi gond csak nehéz kicsit szembenézni a ténnyel, hogy kihasználtak. De váltsunk erről inkább. – mondta és kortyolt egyet a saját italából.

- Nem félsz, hogy talán holnap reggel az internet világa tele lesz azzal, hogy egy ismeretlen lánnyal szórakozol és jól észlelhetően szorosabb viszony köt hozzá? – kérdeztem tőle halkabban.

- Nem. – vágta rá gondolkodás nélkül. – Te talán igen? – kérdezte bátortalanul.

- Egy picit. – hajtottam le a fejemet és nem mertem rá nézni. Túlságosan féltem attól is, hogy mit fog kiolvasni a szememből, amit magamtól nem mondanék ki. Liam jó emberismerő és tudom, hogy egyből rájönne az aggodalmam okára. Az egyik kezével az állam alá nyúlt és a fejemet óvatosan maga felé fordította, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Édesem az egész világ imádni fog téged, ha egyszer kiderül, hogy velem vagy. Utálkozók mindig is lesznek, de a munkám során megtanultam azt, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Sokkal többen lesznek azok, akik szeretni fognak. Az igazi rajongóim pedig örülni fognak annak, hogy én boldog vagyok veled. Tudom nem egyszerű és hétköznapi dolog velem lenni, de úgy érzem, megéri. Sosem találkoztam senkivel, aki ennyire megért engem, mint ahogyan te engem. Melletted igazán önmagam tudok lenni és nem kell megjátszanom magam. Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. De nem is ettől tartasz igaz? – kérdezte, mire én ismét lesütöttem a szemeimet. – Tif nem kell attól tartanod, hogy kihasznállak. Szeretlek és fontos vagy számomra. Nem tudom, ezt mivel tudnám még jobban bebizonyítani neked. – tette hozzá én pedig valami különös érzést éreztem. Szorosan bújtam oda hozzá és a fejemet a vállára hajtottam. A karjait körém fonta és csak ölelt. Az egyik kezével néha a hátamat simogatta. Azonban mint általában minden jó és különleges pillanatban vége szakad ezzel is így történt. Hogy is gondolhattam, hogy ez egy filmbeillő jelenet lehetne. Hiszen ez a valóság, ahol éppen Louis aggodalmas tekintetével találkozott össze a tekintetem. Azonnal láttam rajta, hogy valami komoly baja lehet. Rögtön elhúzódtam Liamtől és aggódva figyeltem az előttünk ácsorgó fiút.

- Igen Louis mit szeretnél? – kérdezte tőle Liam, de Louis mit sem törődött a hozzá feltett kérdéssel a szavait azonnal felém intézte.

- Beszéltél vele? – kérdezte, mire én csak értetlenül pislogtam felé.

- Kivel? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Hát Harryvel. Utoljára mikor beszéltem vele hozzád készült menni, hogy kibéküljön veled. De az óta nem láttam semerre sem. Viszont ha lelépett, akkor már értem miért. – hadarta kétségbeesetten és a tekintetét köztem és Liam közt váltogatta. A kék szemeivel áthatóan nézett rám segítségkérően. Rögtön felálltam és az italok hatására egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és megtántorodtam. Viszont pár pillanat múlva egyenesen meg tudtam indulni.

 - Merre mész mégis Tif? – kérdezte Liam és visszahúzott magához.

- Megkeresni Harryt. Ki akart békülni velem és beszélgetni akart. Mire mit láthatott? Hogy veled csókolózok és ölelkezek. Biztosra veszem, hogy totál ki van akadva. Muszáj beszélnem vele és lezárni ezt a gyerekes vitatkozást vele. Jössz te is? – kérdeztem tőle és közben már indultam volna Harry keresésére.

- Még szép, hogy jövők. Nem hagylak egyedül csatangolni, hogy valami bajod essen. Louis te szólj Nialléknek, hogy nézzék meg a szálláson. Lehetséges oda ment duzzogni. Van tipped merre mehetett? – kérdezte türelmetlenül, de azért igyekezett megtartani a hidegvérét.

- Talán a tengerpartra mehetett. Délután is ott voltunk és beszélgettünk. Előfordulhat az is, hogy ott gubbaszt valahol a sötétben. – makogtta és a tarkóját vakargatta.

- Jó mi megnézzük a parton. Te pedig akkor szólj Nialléknek. Az kellene még ma estére, hogy őket is kereshetnénk. – magyarázta Liam és a kezemet fogva húzott ki a szórakozóhelyről.

Sietős tempót vettünk fel és csendesen baktattunk egymás mellett. Magamban pedig magamat hibáztattam. Tudtam, hogy nem helyes nyilvánosan enyelegnünk, hiszen bárki megláthat bennünket. Ezt pedig Harry meg is tette. Gondolom, most magában gyűlöl és látni sem akar. Azt pedig elég nehezen viselném el, hiszen elég fontos a számomra. Szinte az egész partot bejártuk, amikor észrevettem a homokban hanyatt dőlve. Gyorsan elengedtem Liam kezét és felé szaladtam. Közben már Louis is a nyomunkban volt és kocogva beérte Liamet. Az egyik kezét a mogyoróbarna szemű fiú mellkasára helyezte, amivel az volt a szándéka, hogy megakadályozza azt, hogy mellénk jöjjön. Távolabb állva figyelték az eseményeket, de én nem rájuk szándékoztam figyelni, hanem Harryre. Leguggoltam mellé, de nem tudtam mit is mondhatnék. Azonban egy kisebb megkönnyebbülést érzetem, amiért megtaláltuk és épségben volt. Ahogyan a holdfény megvilágította az arcát tisztán látszott rajta a nedvesség, amit a könnyei hagytak hátra. Amik pedig miattam hagyták el a varázslatos szemeit. Az egyik tenyeremet az arcára helyeztem és óvatosan végigsimítottam rajta. Halkan szipogott és nem nézett rám. A sejtésem, hogy netán gyűlöl és haragszik rám kezdett bebizonyosodni. Ami valljuk be igen csak rosszul esett. De most nem játszhatom tovább én sem a sértődött szerepét. Hiszen én voltam az, aki a háta mögött összeszűrtem a levet az egyik legjobb barátjával. Bizonyára nem teszi boldoggá a dolog. De a mi furcsa helyzetünkben még szokatlanabb. Nem értem, ha szeret, akkor miért mondta ki a szakítást. A helyében én támogatnám és elengedném, hogy valaki mással boldog legyen. Neki is tisztában kellene lennie azzal, hogy minden szavunknak és tettünknek következményei vannak. Ő azonban nem úgy csinál, mintha ezt tudná. Helyette ismét az önsanyargató életmódját választja. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, hogy valami értelmes beszélgetést kezdeményezzek vele, ha már ő a megbántott fél. Azonban fogalmam sem volt róla, hogy mégis mit mondhatnék. Végül egy egyszerű „szia” mellett döntöttem.

- Szia. – köszöntem majd a karjaimmal átöleltem a lábamat. A zöld szemei most sötéten izzottak, ami még a gyenge holdfényben is látszott. – Harry én úgy sajnálom, amit láthattál. El akartam mondani, de egyszerűen nem tudtam hogyan beszélhetnék veled, amikor te átnézel rajtam és tudomást sem veszel róla, hogy a közeledbe vagyok. Féltem, hogy elküldesz, mert nem szeretnél velem beszélni. Tudom, most biztosan utálsz, amit megértek teljes mértékben, nem szükséges a szememre hánynod. – hadartam és éreztem, hogy a könnyeim bökdösni kezdik a szememet.

- Tif… - motyogta Harry.

- Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam, hogy ennyire távol kerüljünk egymástól. Az unokatestvérem vagy és egyben az egyik legjobb barátom. Nem bírom ezt tovább folytatni. Ha gondolod, hogy eleged lett belőlem akkor amint visszatérünk, Londonba összeszedem a holmimat és az első Kaliforniába tartó géppel elmegyek. Csak kérlek, szólj hozzám, mert nem tudom ezt már elviselni. Hiányzol. – hadartam és immáron utat engedtem a könnyeimnek, amik szaporán kezdtek el lefolyni az arcomon. Nem érdekelt az sem, hogy gyengének mutatkozok előtte. Én csak vissza akartam szerezni az unokatestvéremet. Akihez odabújhatok az éjszakaközepén is, ha netán rosszat álmodtam. Vagy csak átölelni és úgy tölteni az időt filmnézés közben. Aki emlékeztet rá, hogy milyen érzés önmagamnak lenni és önfeledten szórakozni anélkül, hogy bolondnak nézne. Akivel együtt szórakozhatok egy kissé lepukkadt játszótéren. De Harry ezeknél a dolgoknál jóval többet jelentett nekem. Számomra ő egy elég összetett karakter, aki több szerepet is betöltött az életemben. Ezen pedig a jövőben sem szeretnék változtatni. Pusztán vissza szeretném őt kapni az unokatestvérem személyében. Azért mondom, hogy simán az unokatestvérem szerepében szeretném őt ismét magam mellett tudni, mert képtelen lennék megbántani Liamet azzal, hogy most könyörögve menjek vissza Harryhez. Ő eldöntötte azon a napon és ezzel a döntésével kell tovább élnie. Mindkettőnk számára az a legegészségesebb, ha igyekszünk minél előbb tovább lépni és elfelejteni azt, ami köztünk volt. Én igyekszek így tenni, de ő szemlátomást meg sem próbálja túltenni magát az ügyön. Ez pedig így nem helyes, hiszen ő akart véget vetni a kapcsolatunknak.

- Tif én… - kezdett bele ismét, de esélyt sem adtam rá, hogy folytassa a mondandóját mivel ismét a szavába vágtam.

- Nem kell magadat okolnod érted? Én csak annyit szeretnék, hogy folytassuk ott a kapcsolatunkat ahol még csak terveztünk Holmes Chapelbe utazni rendben? – kérdeztem és letörölgettem a könnyeimet.

- Tiffany hagynád, kérlek, hogy elmondjam, amit én szeretnék anélkül, hogy közbevágnál? – kezdett bele, amire én csak bólintottam egyet. – Nem hibáztatlak téged és nem utállak, mielőtt ezekbe a butaságokba ringatnád magadat. Teljesen megértelek, hogy más karjaiban keresed a boldogságot, mert megérdemled. Csúnyán bántam veled és nem kellett volna hagynom, hogy a dühöm és a féltékenykedésem irányítson. Tanulnom kellett volna a leckéből, hogy előtte volt már egy csúnya veszekedésünk. Kész barom voltam. Nem hibáztatlak téged sem Liamet. Hálás vagyok érte, amiért ő ott volt melletted, amikor én nem. Nem volt helyes tőlem tudom. De bevallom őszintén meglepett a dolog, amit láttam.  Kicsit hideg zuhanyként ért az eset. Mindenesetre azt akarom, hogy tudd, én még mindig ugyanúgy szeretlek. Várni fogok rád. – hadarta és közben az egyik kezét a lábamra helyezte. A könnyeim még mindig potyogtak mint a záporeső. Óvatosan felsegített a talajról és szorosan magához vont és átölelt. Ekkor éreztem azt, hogy visszakaptam az unokatestvéremet. Tudom, hogy nem fogjuk tudni valóban ott folytatni a kapcsolatunkat, mint amikor semmi sem volt közöttünk. De reménykedek benne, hogy már nem fogunk több hasonló veszekedést rendezni. Számomra ő egy nagyon fontos személy és nem tudnék nélküle tovább élni. Ebben a dologban is teljesen biztos voltam.  

Awards #3 #4 #5 #6 #7

Hi Guys!

Először szóhoz sem tudtam jutni  meglepődéstől, hogy 5 díjjal is megleptetek.

Nagyon szépen köszönöm a díjakat Raquel, Christina, Sophie, Abby, Tündi  bloggerináknak :)

#3 #4 Ezeket a  díjakat a Tanárom a párom  és a Half a Heart blog írójától kaptam

Szabályok:

• Írd le, hogy kitől kaptad!
• Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog magamról:

1. Szeretek írni
2. 18 éves vagyok
3. Szeretem az állatokat
4. Ez lesz a második blogom amit be is fejezek
5. Könnyen barátkozós típus vagyok
6. Szeretek a barátaimmal lenni 
7. Imádok zenét hallgatni
8. Van egy húgom
9. Gimiben tanulok
10. Végzős vagyok  

 10 válaszom Tüni kérdéseire:

1. Mi a véleményed a blogom kinézetéről? - Tetszik ahogyan a háttér passzol a fejléchez
2. Mi a véleményed a blogom történetéről? (Ha olvasod.) - Eddig még nem olvastam, de ahogyan időm lesz elfogom.
3. Van háziállatod? - Mióta városba költöztem azóta nincs :c
4. Voltál már szerelmes? - Voltam már párszor és jelenleg is az vagyok c:
5. Melyik hírességgel házasodnál össze, ha ez lehetséges lenne? - Azt hiszem Liam Payne lenne a választottam akkor.
6. Miért pont ez lett a blogod címe? - Hát nem szerettem volna valami túl bonyolultat de egyszerűet sem és a történetemhez ez a cím lett azt hiszem a legjobb választásom, mert nehezen lehet ebből is kitalálni, hogy éppen kire utal a ,,my love" kifejezés.
7. Játszol valamilyen hangszeren? - nem, de gitáron szeretnék megtanulni játszani.
8. Szeretsz sportolni? - iskolai tesi órák keretein belül foci. 
9. A családtagjaid tudják, hogy írsz? - tudják
10. Milyen témájú blogokat/könyveket/filmeket/sorozatokat kedvelsz a legjobban? - Hát kedvelem az igényesebben megírt fanfiction, fantasy és love story témájú blogokat. Filmekből és sorozatokból pedig a fantasy és szintén a love story viszi a pálmát. 

10 válaszom Sophie kérdéseire:

1. Mi szeretnél lenni felnőtt korodban? - az álmom az újságírás de mostanában a borturisztika is érdekel.
2.  Ez az első blogod? hát ez már a sokadik blogom, de ez lesz a második befejezett blogom.
3.  Mi a véleményed a desgnról? - Nekem tetszik :)
4. Mi lenne az a három dolog amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? - A családomat, a barátaimat és pár füzetet és tollat hogy írni tudjak.
5. Ki a top 3 álompasid? - Liam Payne, Nick Bateman, Taylor Lautner
6. Mennyire tartod magad jó bloggernek? - Hát nem tartom magam a legjobbak között, 10-es skálán olyan 5-ös 6-os körül tartom magam
7. Mi a kedvenc színed? - lila
8. Mi a kedvenc kajád? - lassagne
9.  Mi a kedvenc országod? - USA
10. Melyik a kedvenc filmed? - Ahol a szivárvány véget ér
11. Mi a hobbid? - blogolás
12. Mi a kedvenc blogod? Do_Payne összes története, amiket ITT megtaláltok ti is.

10 kérdésem:

1. Van kedvenc blogod? Ha igen mi a címe?
2. Mióta blogolsz? 
3. Szerinted mitől jó egy blog?
4. Mi a véleményed a paródia blogokról? Olvastál már ilyesfajta blogot?
5. Ki a példaképed?
6. Mit szeretnél mindenképpen elérni az életedben? 
7. Ha egy álomnyaralásra mehetnél bárhova, hová utaznál? 
8. Szerinted melyik a legjobb ezek közül: Nyaralás családdal vagy nyaralás barátokkal? 
9. Támogat valaki az írásban? 
10. Mi ihletett meg, hogy írni kezdj?

Akiknek tovább küldőm: 

Abby - Heart

Fray Hastrain - My Brother

Aurora M - Tiltott szerelem

Klau M - Story of My Life

#5 #6 #7 Ezeket a díjakat a Heart , A lány aki boszorkánynak született és az Undercover blogok íróitól kaptam. Nagyon szépen köszönöm nekik, hogy gondoltak rám. 

• Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.
• Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
• Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
• Írj 12 dolgot a saját blogodról.
• Válaszolj 12 kérdésre.
• Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.
• Kommentálj annak a blogjához, akitől a díjat kaptad. (Lehet kritika, véleményezés, bármi a lényeg, hogy építő jelegű legyen)
• Cseréljetek linket.
• Küldd tovább 12 embernek a díjat.
• Tedd ki a plecsnit jól látható helyre.

12 dolog Abby blogjáról:

1. A főszereplő lány Lucynak hívják
2. Liam és Lucy barátok lesznek
3. Lucy szülei autóbalesetben életüket vesztik
4. Lucynak van egy kishúga, akit Stellának hívnak
5. Londonba költöznek
6. A 1D fiúk a szomszédjaik lesznek
7. Lucy két műszakban is dolgozik, hogy eltudja tartani magukat
8. A történetben Zayn is szerepel
9. Lucy bátyja is távozott az élők sorából
10. Harry szerelmes lesz Lucyba
11. Lucy beleszeret Liambe
12. Egyedül neveli a 3 éves kishúgát

12 dolog a saját történetemről: 

1. Tiffany Mills-t csecsemő korában örökbe fogadták
2. Londonban született akár csak a mostoha unokatestvére
3. Az unokatestvére Harry Styeles
4. Tiffany Amerikába költözött a nevelőszüleivel
5. Az érettségije után látogatóba utazik unokatestvéréhez
6. Az idő teltével Harry beleszeret Tiffanyba, aki szintén vonzódni kezd a fiúhoz
7. A történetnek semmilyen valóság alapja sincsen, hiszen a saját képzeletem szüleménye
8. Amikor Harry bemutatja a lányt a legjobb barátainak, ők teljesen a szívükbe zárják
9. Tiffany és Liam között egyéb szerelmi szállak fonódnak 
10. Harry rettentő féltékeny lesz barátjára aki egyben a bandatársa is, amikor tudomást szerez róla, hogy Liam és Tiffany között mi is van pontosan
11. A történet maga fanfiction, de nem sablon szerű
12. Még számos fordulat fog következni a történetben, aminek köszönhetően a történet vége nem kiszámítható

Válaszok Abby kérdéseire: 

1. Hogy tetszik a blogom? - Nekem nagyon tetszik a blogod
2. Szerinted, mi lesz az a nagy titok? - Hát ezt még nem igazán tudom
3. Szerinted ki fog derülni valaha is, hogy ki volt a részeg sofőr? - Szerintem igen
4. Ki a kedvenc szereplőd? - Lucy
5. Nagyon sablonos a történetem? - Nem
6. Ki illene jobban Lucyhoz, Harry vagy Liam? - Liam. Szerintem nagyon cukik lennének együtt. 
7. Mi volt a benyomásod első olvasás előtt? - Felkeltette az érdeklődésemet és olvasni kezdtem
8. És utána? - Mondhatni beleszerettem a történetbe és rendszeres olvasója lettem. 
9. Szerinted miben kéne változtatnom? - Nem nagyon tudok ilyet mondani
10. Mit szólsz Lucy karakteréről? - Szerintem példamutató, hogy két állásban is dolgozik, hogy a húgát el tudja tartani.
11. Mi fog történni Stellával mikor Lucy balesetet szenved? - Talán a 1D fiúk fognak rá vigyázni
12. És mi lesz Lucyval a balesetkor? - Remélem semmi komolyabb baja nem fog lenni

12 dolog Christina blogjáról: 

1. A főszereplő lány teljes neve Luna Marcy de  Bellamare
2. New Orleansban játszódik a történet 
3. Luna 17 éves
4. Luna született boszorkány
5. Luna teljesen átlagos külsővel rendelkezik 
6. Hatalmas ereje van
7. Lunanak meg kell tanulnia kezelni az erejét
8. Azonban rengeteg kínnal jár
9. Számára közelálló embereket bánt, így elhatározza, hogy New Orleansba költözik
10. Megismeri a Griffin ikreket
11. Az egyikükkel szorosabb viszonyba kerül
12. Sokan kívánják a halálát, de ő a végsőkig harcol az életéért

Válaszok Christina kérdéseire: 

1. Mi volt az első benyomásod, amikor a blogomra tévedtél? - Rögtön felkeltette az érdeklődésemet.
2. Mi a véleményed az eddigi fejezetekről? - Tetszenek és már alig várom az új részeket
3. Hogyan tetszik a blogom kinézete? - Nekem tetszik ez a lilás színvilág
4. Változtatnál rajta valamit? - Nem.
5. Ha egy dolgot változtathatnál az egész blogon, mi lenne az? - Nincs ilyen.
6. Hogyan jellemeznéd a blogot 3 szóval? - Érdekes, eseménydús, imádnivaló.
7. Kíváncsi vagy a folytatásra? - Igen
8. Szeretnéd ha romantikus részek is lennének benne? - Igen
9. Hogyan tetszik a fülszöveg? - Nekem tetszik, amikor elolvastam rögtön neki is álltam a történet elolvasásának
10. Hogyan tetszik a trailer? - Az is tetszik.
11. Mi tetszik a legjobban a blogon? - A fejléc
12. Ezentúl is olvasni fogod? - Minden bizonnyal igen

12 dolog Raquel blogjáról: 

1. A történet Chicagoban játszódik
2. Az utcákat a különböző bandák uralják
3. A főszereplő lányt Sloan-nak hívják
4. Ő egy New Orleans-i nyomozó
5. Harry Styles az egyik legügyesebb bűnöző 
6. Harry és bandája embercsempészettel foglalkozik
7. Sloan segítséget kér a helyi "Hírszerzés" nevezetű bandától
8. Sloan feltett szándéka rács mögé juttatni Harryt
9. Sloannak két testvére van
10. Louis Harry legjobb barátja
11. Zayn életét nem más mentette meg, mint Harry
12. Sloan régebben Jay-el járt

Válaszok Raquel kérdéseire:

1. Számodra szimpatikus Sloan? Miért? - Igen, mert tetszik a személyisége
2. Mit gondolsz melyik szereplőt lőtték meg a prológusban? - Hát van egy-két tippem
3. Ki a kedvenc szereplőd? Miért? - Harry, mert hiába bűnöző, de megmenti Zayn életét
4. Mit gondolsz, mi lesz a történet végkimenetele? - Talán Harry emberei Sloan nyomába erednek, ha kiderül, hogy beépített ember.
5. Szerinted Harry rá fog jönni, hogy Sloan beépített ember? - Szerintem a történet végén lehetséges, hogy rájön.
6. Louis segíteni, vagy inkább hátráltatni fogja a nyomozást véleményed szerint? - Szerintem hátráltatni mivel Harry legjobb barátja. 
7. Kinek a szemszögéből olvasnál szívesen részt? - Harry szemszögéből
8. Ha nem Chicagóban játszódna a történet, te hol tudnád még elképzelni? - Esetleg még New Yorkban tudnám elképzelni 
9. Szerinted Harry tényleg annyira rossz, mint amilyennek mutatja magát? - Szerintem nem
10. Ki a legösszetettebb karakter? Miért? - Szerintem Harry, mert gonosznak mutatja magát pedig belül mégiscsak jó
11. Kinek szurkolsz inkább, a rendőröknek vagy Harryéknek? - Egyértelműen Harryéknek
12. Kit tudsz jobban elképzelni Sloan mellett? Jayt, Harryt, esetleg egy másik szereplőt? - Szerintem Harryvel tudnám elképzelni

12 kérdésem: 

1. Mi volt a véleményed a blogról olvasás előtt? 
2. Miben változott az előző véleményed a történet elolvasása után?
3. Ki a kedvenc karaktered? 
4. Mit gondolsz Tiffany karakteréről? 
5. Melyik szereplő bőrébe bújnál szívesen? 
6. Továbbra is olvasni fogod a történetet? 
7. Szerinted mekkora botrány lesz, ha az a bizonyos családi titok napvilágot lát?
8. Szerinted milyen a fogalmazásom?
9. Mire tippelsz, Tiffany és Liam együtt maradnak a történet végén?
10. Mennyire sablon sztori szerinted ez az egész?
11. Az előzetes és az eddigi cselekményszálak alapján meg tudnád tippelni a történet végét? 
12. Melyik fiúnak drukkolsz, hogy esetleg vele legyen Tiffany?

Akiknek tovább küldőm: 

Áldozat

Together Again

Fall in Love 

Poison 

Twenty-fifth

Hi Guys!
Megérkezett a következő rész is, ami  suli idő első blog bejegyzése is egyben. Remélem ti is túléltétek az első hetet ami igazából csak 4 nap volt. Aggodalomra semmi ok hiszen a történetet továbbra is folytatni fogom a tanévben is csak kisebb csúszások közre játszhatnak. Köszönöm a pipákat és a kommenteket. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Harry Styles~

Bűntudat. Ez az az érzés, amit már jó pár napja csak érezni tudok. Tudom, egy igazi seggfej módjára viselkedek Tiffanyval miközben teljesen beleszerettem. Amikor kimondtam a szakítást akkor csak a puszta düh vezérelt. Nem gondoltam át, hogy pontosan miket is vágok a fejéhez. Azt terveztem, hogy a részegségem másnapján beszélek vele és helyrehozok mindent. De sajnálatos módon ehhez nem volt bátorságom. Talán ha egy mentséget kellene felmutassak, akkor azt mondanám, hogy Tiffany betegsége miatt nem kerítettem sort a beszélgetésre. Na, jó kit is akarok ilyen ostoba és gyenge indokokkal meggyőzni? Egy gyáva nyúl vagyok, aki nem meri kimondani azt az egyszerű mondatot, hogy,,Sajnálom hibáztam és ne haragudj". Egy vérbeli beszari vagyok és ebben Louisnak is igaza van. Igen a legjobb barátom ezekkel a szavakkal illetett, amikor kis híján elsírtam magam. Értek az életem elszúrásához nem kérdéses. Sokat gondolkodtam rajta, hogy megváltozom és előbb gondolkodom, majd aztán beszélek. De eddig ezzel sosem jártam sikerrel. A hév mindig elragad és olyanokat vágok mások fejéhez, amit aztán később nagyon is megbánok. Ahhoz pedig már nincsen merészségem, hogy elnézést is kérjek. Azt a bizonyos cselekedetet végzem, hogy egyszerűen úgy teszek, mintha Tiffanyt észre sem venném. Pedig jól tudom, hogy meg kellene beszélnem vele mindent, mert már nem sok időt fog velünk lenni. Hamarosan elhagyja Angliát és visszatér az Államokba. Talán nagy hiba volt őt belerángatni abba a bizarr kapcsolatba, ami köztünk volt. Magamban azt reméltem, hogy talán majd ő jön oda hozzám és elegyed szóba. De tévedtem, mert szinte került engem pont úgy ahogyan én őt. Makacsok vagyunk mindketten. Ezt a megállapítást is Louis tette amikor győzködött, hogy béküljek ki vele. Örülök neki, hogy Liam vele van jó barát módjára és nem hagyja miattam szontyolodni. Pedig elmondások szerint rengeteget sírt miattam a szobája biztonságában. Ezért is szörnyen érzem magamat, hogy én miattam áztatta a sós könnyeivel a gyönyörű arcát. A szemei pedig miattam vörösödtek ki. Rettentően féltékeny személy vagyok és néha a srácokat sem engedném a közelébe, akik a legjobb barátaim. Liamre különösképpen féltékeny tudok lenni, amikor látom ölelgetni vele Tiffanyt. Sejtem, hogy mindketten érdeklődnek egymás felé, de eddig nem kellett félnem afelől, hogy bármi is legyen köztük mivel Liamnek ott volt Sophia. Azonban már semmi sem állná útjukat, hogy egy párt alkossanak. Tiffany a kezdetek óta szerelmes volt Liambe. Azt nem is értettem, hogy ha Ő tetszett neki, akkor miért ment bele ebbe az egész kapcsolatba. Talán irántam is érzett odabent valami hasonlót csak sikerült darabokra törjem az egészet. Értek hozzá az nem kérdéses. A gondolatmenetemből Louis barátom hangoskodása rántott ki. Muszáj volt megráznom a fejemet, hogy segítsen visszatérni a jelenbe. Louis a tengerparton kergette a sirályokat, amit sokan rosszállóan figyeltek. Közben én a homokban ültem és a tenyerembe véve a homokot engedtem el lassan a szemeket a gyenge széllel szállni. Miután Tommo megunta a szerencsétlen madarak riogatását leült mellém. Szótlanul ücsörögtem így ő törte meg a csendet.

- Megint Tiffanyn jár az eszed? – kérdezte szokásosan. Mély levegőt vettem majd megszólaltam.

- Rajta is és azon, hogy elbasztam mindent. – válaszoltam miközben a távolba meredtem.

- Mi tart vissza attól, hogy jóvá tedd? – kérdezte Louis cinikusan.

- Mégis hogyan? – vontam fel kérdően a szemöldökömet.

- Mit tudom én. – vonta meg a vállait. – A lányok szeretik, ha valami különlegessel drukkolsz nekik elő. Énekelj neki valami szépet, amitől különlegesnek érezheti magát. – tette hozzá vigyorogva. Az alsó ajkam rágcsáltam miközben magamban a hallott tanácsokat fontolgattam. Abban teljesen igaza volt, hogy valami egészen különlegessel kell előrukkolnom, ha azt szeretném, hogy Tiffany újra a barátnőm legyen. Fontos számomra és nem hagyhatom, hogy egy ostoba vita miatt veszítsem el őt. Közben eszembe jutott, hogy ma estére elvileg valami tengerparti buliba megyünk, ami pont tökéletes lesz arra, hogy elmondjam neki a jelenlegi érzéseimet iránta. Ha pedig a szerencse is mellém szegődik, akkor megbocsájt nekem és ismét megtisztel azzal a különleges titulussal, hogy a barátnőm lesz.

- Azt hiszem kitaláltam valamit. – mondtam elégedett képet vágva.

- Mégis mit forgatsz a göndör kis buksidban? – kérdezte érdeklődve Lou.

- Majd meglátjátok. – kacsintottam és feltápászkodtam a talajról. Estig már nincsen olyan sok időm. Addig pedig magamat is rendbe kell szednem és ki kell találnom a pontos tervet, hogy mégis hogyan megyek oda hozzá. A gondolataim azokat a képeket pörgették le filmszerűen, hogy elküld a fenébe. Tudom, ez miatt nem kellene aggódnom, hogy esetleg ez komolyan megtörténjen mivel Tif nem olyan. Főleg nem velem tenné ezt meg, hiszen egy minimális szinten mégiscsak rokonok volnánk. A család pedig azért van, hogy ott legyen a másik számára, ha esetleg annak szüksége volna rá. Nekem pedig nagy szükségem van Tiffanyra, oly annyira, hogy azt szavakba sem tudom foglalni. Ahogyan az est minél jobban közeledett annál bátortalanabbá és nyugtalanná váltam jó magam. Felkészületlennek éreztem magam. Egy fehér rövid ujjú inget vettem fel egy fekete farmernadrággal. A lábaimat pedig egy fehér converse cipőbe bújtattam. A hajamat hátrafésültem és egy kevés férfiparfümöt fújtam magamra. Türelmetlenül és egyben félénken mászkáltam fel s le a szobámban arra várva, hogy a srácok közül valaki bedugja a fejét és szóljon, hogy indulunk. De amíg ez nem történt meg addig tovább gyártottam a különböző végkimeneteleket a fejemben. Ha Tiffany nem hajlandó kibékülni velem - amit természetesen meg is értenék, hiszen egy igazi tapló voltam vele- akkor nemcsak a barátnőmet veszítettem el a személyében, hanem az unokatestvéremet is, aki az egyik legjobb barátommá vált. De nem szabad azon rágódnom, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül rendeznem vele a szállakat. Pozitívan kell hozzá állnom a dolgokhoz. A tükörben még idegesen kissé végigsimítottam az ingemen és éppen akkor nyílt ki a szobám ajtaja. Niall dugta be rajta a szöszi fejét majd vidáman közölte velem, hogy indulunk a szórakozni. A telefonomat a zsebembe csúsztattam a tárcámmal együtt. Gyalog vetettük bele magunkat az éjszakába. Tiffany szorosan Liam mellett sétálgatott, ami egy kissé zavart. Azt akartam, hogy mellettem sétáljon így és ne az egyik legjobb barátom mellett. De nem kellene, hogy ez az egész zavarjon, hiszen tudomásom szerint csak szoros barátságot ápolnak egymás között. Aggodalomra semmi okom. Nyugodj le Harry ők ketten csak puszta barátok. Ezt az egyszerű mondtatott hajtogattam magamban akár csak egy átkot. A kezeim pedig néha-néha ökölbe szorultak és az izmaim is kifehéredtek és az erek és az inak is kidagadtak a vékony bőröm alól. Louis mellett baktattam és próbáltam minden erőmmel nem az összeesküvés elméleteket gyártani a fejemben. De valami furcsa érzés azt súgta, hogy igenis több van a szeretett lány és az egyik legjobb barátom között, mint puszta egyszerű szoros barátság. Azonban ezt az egész összeesküvés elméleteteket a féltékenységem rovására írtam fel magamban. Abszurdnak találom, hogy a hátam mögött bármi is legyen köztük. Arról már tudnék. Ismerem Liamet mint a rosszpénzt. Tudom mikor szerelmes egy lányba. Nem hinném, hogy fejest ugrana egy új kapcsolatba, amikor nem is olyan régen ért véget elég csúnya módon egy régi kapcsolata. Hülyeség Styles ez az egész kosza massza, ami a fejedben kering. Végül a cipőmre szegeztem a tekintetemet és úgy csattogtam a többiek után. Ma este jobb kedvre kell derülnöm, amihez az szükséges, hogy kibéküljek Tifel. Nem szeretnék továbbra is ünneprontó lenni a nyaralásunk során. Tudom, a többieknek sem esik jól, hogy alig veszek részt a közös programokon. Helyettük inkább a szobámba fekszek és az ablakból nézelődők kifelé a napsütötte tengerpartra. Halk kuncogás hagyta el Tif ajkait. A poénról viszont valahogy a gondolataimba mélyedésemnek köszönhetően lemaradtam. A fejemet megingatva próbáltam magamat visszatéríteni a jelenbe. Ahogyan buli helyszínére érkeztünk én se szó se beszéd nélkül vágtam be magam az emberek közé és egyenesen a fából készült bárpulthoz lépkedtem. Kértem magamnak egy Blue Lagoon koktélt és amint megkaptam a kékes színű löttyöt kényelmesen elkortyolgattam. A nagy része limonádéból áll, de egy másik részében ott található a vodka. Ezeknek közös hatása pedig mámorító ízt ad a csodás italnak. Körülbelül még három vagy négy pohárral ihattam meg belőle, amikor elkezdtem érezni, hogy az alkoholnak köszönhetően kezdtem feloldódni. Nem zavart a korábban látott jelenet az utcán. A féltékenység beszélt belőlem, ami lássuk be nem volt helyes. Kész szerencse, hogy visszatartottam magamat és nem rendeztem semmiféle jelenetet. Attól tartok akkor tényleg eltaszítottam volna őt magamtól. Miután úgy éreztem, hogy egy egészen kis ideig elég az alkoholból a táncoló fiatalok közé vetettem magam. A tekintetemmel a barátaimat kerestem és a tekintetemmel fel is fedeztem az éppen enyelgő szöszi párost. Úgy gondoltam, hogy nem zavarom meg őket így tovább kutakodtam és rábukkantam Louis barátomra. Leültem mellé és a tömeget szemléltem, hogy hátha megpillantom valahol Tiffanyt. Liamet sem találtam sehol így gondoltam, hogy valahol együtt táncolhatnak.

- Mi a helyzet haver? – kérdezte vigyorogva Louis. – Mikor fogsz beszélni vele? – tette hozzá. A választ pedig nem igazán tudtam még.

- Ahhoz még innom kell egy keveset. – ismertem be zavartan és Lou jó barát módjára csak kiröhögött. Igazi barát, aki mindig mellettem van és támogat. Na meg persze kihagytam azt a csodás információt, hogy imád rajtam szórakozni. Mostanában már az egyik hobbijává vált. De mi más lenne egy igazán jó barát dolga, ha nem ez? Nehéz erre a kérdésre is választ találni.

- Nem értelek Styles komolyan. Ha tényleg szereted, akkor mit tökölsz itt mellettem ülve ahelyett, hogy fognád magad és odatolnád hozzá a hátsó fertályodat. – hadarta és a tekintetéből semmit sem tudtam kiolvasni.

- Mert félek. – nyögtem ki az igazságot miközben nagyot nyeltem.

- Szívatsz ugye haver? A nagy nőcsábász Harry Styles be van tojva egy lánytól? – kérdezte döbbenten. Tudom, hogy nem bántásból szívat, hanem próbálja belém a bátorságot önteni. De Tif nem csak egy egyszerű lány, mint a többi. Ő teljesen más.

- Ez van. – vontam vállat és a szórakozó embereket figyeltem.

- Nem akarok köcsög lenni haver, de ha nem te mozdulsz meg akkor valaki más fog. Te pedig elveszíted őt örökre. Amilyen szerencsétlen leszel, akkor pedig az egészet végig fogod nézni. Mi fontosabb a számodra Ő vagy a méltóságod? Itt az ideje, hogy eldöntsed, mert bevallom kezd elegem lenni abból, hogy a problémáidat nem tudod önállóan megoldani egy felnőtt ember módjára hanem helyette mindig a sárgaföldig teszed magad egyenlővé az ivászataid során. Le kellene, róla már komolyan szokj. Tudod az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan azt te szeretnéd. Ez bizonyítja az is, hogy elvesztettem azt a lányt, akit az életemnél is jobban szerettem. Ne ess te is abba a hibába, mint amibe akkor én. Hagytam elmenni és még a mai napig látom a könnyekkel teli szemeit és a szavai is a fejembe járnak. – hadarta idegesen. Nagyon úgy fest, hogy előbújt a komoly Louis. A nagytestvér szerepében, aki próbálja gatyába rázni a kicsiket.

- Nem veszíthetem el. – motyogtam miközben a cipőm orrát tanulmányoztam. Mintha annyira érdekes lenne.

- Akkor menj oda hozzá. – unszolt, de én csak bátortalanul az alsó ajkam szívogattam. – Na, mi lesz már? – rángatott fel. Sóhajtva indultam meg a táncoló emberek között és Tiffanyt kerestem a tekintetemmel. Már kezdtem kétségbeesni, amikor a tekintetem megakadt egy bizonyos jeleneten. Az egész testemmel ledöbbentem és úgy éreztem, hogy minden szétesik körülöttem. Nem tudtam hinni a saját szemeimnek. Egyszerre több érzelem is kavargott bennem és nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mit is érzek. A látvány, amin megakadt a szemem nem más volt, mint Liam ajkai az én Tiffanym nyakán. A karjai pedig a lány hasa előtt összefonva pihent. Arra vártam, hogy Tif esetleg hirtelen megfordul és lekever egy taslit, amiért Liam átlépte a barátságuk határát. Ehelyett viszont csak mosolygott azzal a gyönyörű mosolyával és élvezte a pillanatot. Boldognak tűnt és nem volt hozzá szívem, hogy megzavarjam a boldogságát okozó pillanatot. Csak csendben álltam ott és őket figyeltem. Magamban ordítani tudtam volna a fájdalomtól, amit a csalódottság okozott. A kitörni készülő könnyeim ellen küszködtem minden erőmmel. A sós könnyek már mardosták a szemeimet, de a fájdalom lekötötte róla a figyelmemet. A mécses pedig számomra ott tört el teljesen, amikor Liam a nyakáról áttért az ajkaira és Tif a karjait az említett fiú nyaka köré fonta. Nekem pedig több sem kellett ahhoz, hogy lelépjek a buliból. Dühösen trappoltam a tengerpart irányába a sziklákhoz. Muszáj volt kiszelőztetnem a fejemet és megemésztenem az imént látottakat. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy valóban megtörtént az, aminek szemtanúja voltam. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Abban reménykedtem, hogy a legrosszabb esetben Tiffany elküld és nem foglalkozik velem, amikor oda mentem volna hozzá. Azonban ez az egész ő és Liam közti incidens hidegzuhanyként ért. A legvadabb álmaimban sem tudtam arra gondolni, hogy ők esetleg többek egymásnak, mint pusztán jó barátok. De most már sok minden kezdett magyarázatot kapni és világossá válni. Hogy pocsékol éreztem-e magam? Nem kérdéses a válasz, hiszen egyszerűen rosszul voltam. Úgy éreztem forog velem a világ és minden bűnömért így fizetek meg, hogy elvesztek egy számomra fontos embert. Egy olyan embert, aki számomra sokkal több, mint egy mostoha unokatestvér. Számomra ő volt az igaz szerelmem. Oké ez most eléggé nyálasan és csöpögősen hangzott. De nem tehetek róla tényleg így érzem és pontosan így is gondolom. Szeretem Tif-t és nem fogom elveszíteni. Vissza fogom szerezni és nem érdekel sem Liam se senki más.

~Liam Payne~

Kicsit csalódott voltam, amiért a ma estére kitervelt újabb randi ugrott. De feltűnő lett volna, ha egyedül mi ketten nem jelennénk meg a többiekkel együtt egy bulin. Az egyetlen dolog, ami vigasztalni tudott, hogy Tiffanyval lehetek legalább ott is. Igaz nem kettesben ugyanis körülöttünk reményeim szerint sok ember lesz, aminek köszönhetően könnyen elvegyülhetek vele együtt. Nehéz volt visszatartanom magamat, hogy a többiek előtt semmi félreérhetőt ne tegyek, ami esetleg arról árulkodna, hogy én és Tif között több van, mint puszta barátság. Szívem szerint egész végig vele lettem volna csak. Hozzá akartam bújni és átölelni. Érezni akartam a hirtelen gyorsuló szívverését, amit az okozna, hogy gyengéden megcsókolom. De erről egy kis ideig kénytelen leszek lemondani és beletörődni a ma esti helyzetbe. Amikor megérkeztünk a szórakozóhelyre Harry azonnal faképnél hagyta a társaságunkat és a bárpultot vette egyenesen célba. Reménykedni tudtam csak, hogy nem tervezi magát leinni ma este is. Nem igazán van kedvem és erőm sem ahhoz, hogy hazacipeljem Louisal és Niallel egyaránt. Még a nyaralóban megbeszéltük indulás előtt, hogy senki sem ihat annyit, hogy ne tudjon a saját lábán visszagyalogolni. Az újságok címlapján sem kellene egyikünknek sem szerepelnie azzal a főcímmel, hogy a One Direction tagjai még vakáció közben is csont részegre iszák magukat. Ahhoz sem lenne semmi erőm, hogy a holnapi napomon a másnapossággal szenvedőkkel foglalkozzak. Nyaralni és pihenni jöttem ide én is akár csak ők. Nem szeretnék mindenkire úgy figyelni, ahogyan azt Angliában is teszem, amikor szórakozni megyünk egy emberekkel zsúfolt éjszakai klubba. Érezzék jól magukat a különböző erős alkoholtartalmú italok nélkül is. Én sem szoktam sokat inni és mégis egészen jól érzem magam. Fölöslegesnek tartom, hogy az emberek leigyák magukat minden hétvégén kikapcsolódás címszó alatt. Nem azt mondom, hogy alkalomadtán nem lehet alkoholt is fogyasztani, de a mértéket be lehetne tartani. Ez pedig nagyon sok embernek nem sikerül. Tisztelet a kivételnek természetesen. Kis ideig mi is ott üldögéltünk Lou mellett, de amikor a Niall és Lottie alkotta páros hirtelen félre vonult, akkor én is táncolni hívtam a mellettem üldögélő vidám lányt. Miközben egy gyorsabb zenére táncoltunk végig az járt a fejemben, hogy mekkora szerencsém van, amiért valamilyen bizonytalan oknál fogva, amit jó magam sem értek egészen, hogy Tiffany mit szerethet bennem. De próbáltam nem azon rágódni és egyszerűen csak élveztem a pillanatot, hogy vele lehetek. Tudom már nem volt sok időm, hogy vele legyek, mivel ő hamarosan visszarepül az Államokba. A nyárból visszamaradt pár hét pedig szinte észrevétlenül fog elrepülni. Hiszen az eddigi hetek is egy szempillantás alatt a múlttá váltak. Szívem szerint sokkal előbb véget vetettem volna a Sophiaval való kapcsolatomnak és azon a bizonyos reggelen nem engedtem volna elmenni Tiffanyt, hogy ne közöltem volna vele az érzéseimet iránta. Akkor Harrynek és Tifnek esélye sem lett volna belekezdeni abba a számomra furcsa és bizarr kapcsolatba. Most pedig nem kellene aggódnom azon, hogy közöljem a göndör hajú barátommal a tényt, hogy teljesen odavagyok az unokatestvéréért. A zene lassulni kezdett és egy érzelmesebb romantikus számot kezdett a dj pörgetni. Tiffany megindult arra amerre Lou üldögélt, de még az utolsó pillanatban öleltem át hátulról és ezzel a cselekedetemmel megakadályoztam azt, hogy elmenjen. Egy gyenge csókot hintettem a nyakára, majd magam felé fordítva csókoltam meg. A vékony karjait a nyakam köré fonta és ő is próbálta megszüntetni a köztünk lévő távolságot. Jelen esetben nem érdekelt, hogy bárki megláthat minket. Pusztán a jelennek éltem és kiélveztem a pillanatot. Rá érek majd holnap cselekedni és agyalni, ha esetleg lekapnak minket egy kamerával. Levegőhiány miatt kissé zihálva váltunk szét egymástól. A kicsit kipirult arcán végigsimítottam a kézfejemmel majd átölelve ismét dülöngélni kezdtem vele a zene ritmusára. A fejét a mellkasomra hajtotta, míg én az államat a feje búbján pihentettem. Az kezei a vállamon nyugodtak, míg az én karjaim a dereka körül pihentek és biztonságot nyújtó zugként szolgáltak számára. A fejemben pedig ismét csak az a gondolat kavargott, hogy mennyire szeretem őt és én vagyok a világ legszerencsésebb embere, amiért egy ilyen csodálatos lány tudhatok magam mellett.