2016. február 22., hétfő

Third

Hi Guys!
Sajnálom a késést, de megérkezett az új rész. Nem szeretnék magyarázkodni, mert untatni sem szeretnélek titeket és a drága időtöket rabolni. Az előző részhez a kommentekre még nem volt időm válaszolni, de holnap igyekszem rá. Köszönöm az előző részhez a kommenteket és a pipákat. Jó olvasást!
Puszi Fanni~



::: H a r p e r  P a y n e :::




Erős fejfájással ébredtem fel. A szemeimet képtelen voltam egyszerűen kinyitni, mivel az erős fény bántotta a retinámat. A tegnap estéből nem sok emlékem maradt meg. Igazából arra sem emlékszem, hogy miként kerültem haza. A kezemmel tapogatózni kezdtem az éjjeliszekrényem felé, hogy megnézzem az órát. Azonban a szekrénynek és az órámnak hűlt helye volt. A levegőbe kalimpáltam még a kezemmel, hogy biztosra menjek abban, hogy a szekrény nincs ott. A szemeim is kipattantak és rémülten néztem körbe a számomra idegen szobában. Egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy hol lehetek, de a gyomrom görcsbe rándult. A ruháim rajtam voltak, de az még nem azt jelenti, hogy nem történhetett semmi. Már csak az a kérdés, hogy ki hozott ide és az ide az pontosan hol is van. A szüleim száz százalék, hogy soha többet nem fognak utcára engedni. Abban is egészen biztos vagyok, hogy aggódnak értem, amiért nem jelentkeztem, hogy nem megyek haza éjszakára. Reményeim szerint azt gondolhatják, hogy ott aludtam Mianál. Kimásztam az ágyból és lassú és óvatos léptekkel kinyitottam a szobaajtót. Kikukucskáltam a résnyire nyílt ajtón, majd elindultam a fehér színű folyóson lefelé a mahagóni lépcsőn lefelé. A korlát kellemes bársonyborítás fedte, amit az ember szívesesen érint meg. A falon egy hosszú polc húzódott végig, amin különböző zenei díjak és lemezek helyezkedtek el. A lépcső alján egy újabb folyosón találtam magamat, amit egy nagy boltív kötött össze egy tágas és hatalmas nappalival. Fogalmam sem volt róla még mindig, hogy hol lehetek, amíg meg nem pillantottam egy képet a szekrényen, amiről a Horan házaspár nézett vissza. Szinte már egyszerűen semmit sem értettem, hogy mégis mit keresek itt és miként kerültem oda.

- Felébredtél Csipkerózsika? – jött egy ismerős hang a hátam mögül, amitől megtorpantam. A hajamat hátradobva fordultam felé és néztem rá, amíg ő a formás ajakit egy szexi féloldalas mosolyra húzta. Magamban elmotyogtam egy imát, amiért csak ő az és nem egy teljesen vadidegen fiú és főképpen nem Niall bácsi az.

- Theo! Hogy kerülök ide? – kérdeztem tőle és beharaptam az alsó ajkamat. Ő kuncogni kezdett és megrázta a fejét egyszerűen. Leült a kanapéra és a lábait felrakta az asztalra, majd megpaskolta maga mellett a helyet. A fejemet lehajtva leültem mellé és a lábaimat felhúztam magam elé és az államat a térdeimre helyeztem.

- Teljes képkiesés van a tegnap estéből? – kérdezte kissé játékosan. Aprót biccentettem, mire ő folytatta. – Eléggé megleptél tegnap éjjel egyáltalán nem számítottam arra, hogy ittas állapotban foglak találni akkor, ha felhívlak telefonon. – mondta jókedvűen még mindig, mire én közbevágtam.

- Mi beszéltünk telefonon? – szaladt ki a számon és attól féltem, hogy ittas állapotban vajon miket mondhattam neki. Ezért sem szeretek alkoholt inni, mert annak mindig csúnya következményei vannak. Ez is egy kiváló példa rá: elveszítem az emlékeimet.

- Igen, mert elmentem hozzátok, hogy lenne-e kedved filmet nézni velem, de a szüleid mondták, hogy bulizni mentél. Azután felhívtalak hazafelé jövet, de te azt akartad, hogy elmenjek oda ahol vagy. Nem akartam elmenni, de a hangodból hallottam, hogy valami nem stimmel veled így végülis elmentem oda. Szerencsére éppen időben érkeztem, mivel az egyik srác majdnem megerőszakolt odakint a teraszon. Azután elhoztalak ide, mert mégsem hagyhattam, hogy vezess olyan állapotban. A szüleidet felhívtam és mondtam nekik, hogy a bulit meguntad és eljössz hozzám filmet nézni és itt is alszol. Azt üzenték, hogy semmi gond és jó szórakozást kívántak. Nagyjából ennyi történt tegnap este. Ja meg folytattuk az ivást nálunk aztán csókolózni kezdtünk, majd lefeküdtünk. – vonta meg a vállát egyszerűen és a kezeit összefonta a feje mögött. Az arca teljesen komoly volt, amitől én teljesen berezeltem. Az nem lehet, hogy lefeküdtem vele és nem emlékszem rá, hiszen annak minden pillanatára emlékezni szeretnék, akár csak a csókjára és az érintésére.

- Komoly? – szaladt magasra a hangom és vele együtt a szemöldököm is. Nem tudom, hogy mit olvashatott le az arcomról, de hirtelen kitört belőle a hangos nevetés.

- Nem, de viszont tényleg jó szórakozást kívántak a filmezéshez. Azonban te annyira kivoltál ütve, hogy azon nyomban elaludtál, amint a vendégszobába vittelek. – mesélte, amitől én egyszerre éreztem magam nyugodtnak és egyben csalódottnak is.

- Hülye! – bokszoltam bele játékosan a vállába. – Nem tudtad, hogy nem illik a lányok szüzességével szórakozni? – szökött ki a számon véletlenül, amit utána egyből meg is bántam.

- Bocs, nem tudtam. – mondta megbánóan, majd hogy a hangulatot enyhítse az oldalam csiklandozásába kezdett. Hangosan kacagtam és könyörögtem, hogy fejezze be, mivel így is majd szétmegy a fejem. Azonban ő nem foglalkozott velem, hanem tovább kínzott. A könnyeim már szabályosan folytak a nevetéstől. Óvatosan a csípőmre ült és esélyt sem adott arra, hogy meneküljek tőle. – Gyere, adok gyógyszert. – szállt le rólam és maga után húzott a konyhájukba. Leültetett az asztalhoz és a szekrényhez lépett. Néhány pillanat múlva néhány pirulát és egy pohár vizet helyezett le elém. Megvárta amíg beveszem őket, majd ismét visszahúzott a nappaliba.

- Lassan haza kellene mennem. – motyogtam, amikor leültem mellé.

- Hova ilyen sürgősen? Azt hittem, hogy ma csinálunk valamit közösen, mint régen. Ahhoz, hogy igazán jó barátok legyünk ismét sok időt kellene együtt töltsünk. Én arra, gondoltam nézhetnénk, valami filmet azután pedig kimehetnénk a medencéhez. – sorolta a terveit lelkesen. Talán igaza van abban, hogy ismét össze kellene csiszolódnunk, hogy a barátságunkat megalapozzuk.  – Azt is javasolhatnám még, hogy igyunk valami finomat Niall bácsi bárszekrényéből. – húzta széles vigyorra az ajkait.

- Igazad van Horan! Teljes mértékben, hiszen másnaposan mi is lehet annál jobb, hogy ismét leigyam magam?! – tettem fel a költői kérdést, majd a szemeimet forgattam.

- Ugyan már Payne! Lazíts kicsit csak szórakozok. – emelte fel játékosan maga elé a kezeit védekezésképpen. – Viszont a filmnézést komolyan gondoltam. Van rengeteg dvd a szekrényben szóval egyet választhatnánk. A gyógyszer pedig addig meg is hozná a végére a hatását. – mondta továbbra is lelkesen. Végül elfogadtam az ajánlatát és egy humoros film mellett döntöttünk, ami nem más volt, mint a Fák jú tanár úr. Az egész filmet végignevettük és a film végére valóban kezdtem magam jobban érezni. Azonban ettől függetlenül még nem kapott el az a vágy, hogy alkoholt fogyasszak. Az ebéd közledtével Theo úgy határozott, hogy rendel egy kis kínai kaját, amit utána szintén jó hangulatban fogyasztottunk el.

- Nekem lassan ideje lenne hazamennem, hogy apuék lássák azt, hogy még élek és egészben vagyok. – kuncogtam el magam, majd a telefonom kijelzőjét figyeltem.

- Rendben. – mondta és közben a mobilját nyomkodta ő is. Hát ennyit arról, hogy egymásra figyelünk és próbálkozunk összebarátkozni ismét. Nem igazán udvarias az, amikor hozzá beszélek és ő annyira sem méltat, hogy rám nézzen.

- Holnap találkozunk? – kérdeztem tőle egyszerű hangnemben. – Theo hozzád beszélek! – kaptam ki a kezéből a készüléket és játékosan a hátam mögé dugtam.

- Nem tudom még, majd akkor csörgök oké? – kérdezte én pedig az alsó ajkamat rágcsálva bólintottam egyet. – Visszakapom a telefonom? – kérdezte és a varázslatos kék tekintetének nem tudtam ellenállni. A tenyerébe pottyantottam, majd óvatosan feltápászkodtam. – Várj, kikísérlek a kocsidhoz. – állt fel ő is és egymás mellett lépkedve igyekeztünk kifelé.

- Hát akkor, szia Horan. – nyújtottam a kezem egy pacsira búcsúzásképpen.

- Szia Payne. – húzta vigyorra a tökéletes ajkait, majd belecsapott, aztán hirtelen valahogy a karomnál fogva szorosan magához rántott és átölelt. Mosolyogva ültem be a volán mögé és kissé fájó szívvel hajtottam el tőle. A rádióban valami pörgős popzene szólt, aminek a ritmusát a kormányon doboltam. Miután hazaértem leparkoltam a garázsban és a kezemmel végigsimítottam a szeretett autóm motortetőén. A cipőmet lerúgva mezítláb csattogtam felfelé a szobámba. A táskám ledobtam az ágyamra és a fürdőszobába vezetett a további utam. A ruhámat a földre dobtam és a fehérneműtől is megszabadultam. A hajamat egy lófarokba kötöttem a fejem tetejére, majd beléptem a zuhany alá. A vizet kellemes hőmérsékletűre állítottam és hagytam, hogy a víz lehűtse a felhevült testemet. A sminkemet is hagytam, hogy lemossa, majd a kedvenc csoki és rózsa illatú tusfürdőm után nyúltam, aminek az illata szokásához híven most is elvarázsolt. Miután leöblítettem magamról a habot, elráztam a csapot és egy törülközőt magam köré csavarva léptem be a szobámba. A felöltözés után tiszteletemet tettem a konyhába, hogy lássák épségben hazakerültem karcolások vagy bármiféle baleset nélkül. Ezt pedig egyrészről Theonak köszönhetem. A szobámban ücsörögve a falat bámultam amikor a húgom nagy lendülettel landolt az ágyamon.

- Chloe! Minden oké? Mi ez a hiperaktívság? – kérdeztem tőle kuncogva, mire ő csak vigyorogva nézett rám.

- Mesélj el mindent. Milyen volt a tegnap este? Pasinál aludtál vagy miért nem jöttél haza eddig? – esett nekem a kérdésáradatával.

- Fogjuk rá, hogy pasinál aludtam, de ne gondolj semmi rosszra… a bulin valahogy a puncsba alkohol került és sikerült tőle becsiccsentsek és valahogyan reggel Theonál ébredtem fel. – sóhajtottam nagyot, a drágalátos húgocskám arcára pedig még nagyobb vigyor kerekedett. Ennyit arról, hogy figyelmezettem, hogy ne gondoljon semmi rosszra. Arra az elhatározásra jutottam, hogy inkább ráhagyom, hogy higgyen amit csak akar, ugyanis én tudom, hogy mi az igazság és mások véleménye pedig nem igazán izgat.


:::…:::…:::…:::…:::


Hangosan sóhajtva csaptam be a szobám ajtaját miután Ryant magam elé engedtem. Ismét eltelt egy hét az iskolából és szerencsére ismételten péntek délután van. Theoval lassan már két hete nem beszéltem mióta eljöttem tőle az a bizonyos szombat délután. Egy részem hiányolja őt míg a másik teljesen a jó oldalát látja annak, hogy nem találkozunk. Van időm arra, hogy mással foglalkozzak és véletlenül se tudjak beleszeretni ismét, mert félek annak nem lenne jó oldala. A barátaim pedig ebben rengeteget segítenek, akár csak a testvéreim. Jó az öcsém orrára nem mertem rábízni már a titkomat miszerint fogalmam sincsen, hogy mit érzek Theo iránt, hiszen számomra is megmagyarázhatatlan. Tudom, hogy ő sosem tekintene rám olyan szemmel, mint esetleg én rá. Az pedig eléggé szánalmas dolog lenne a részemről, hogy belezúgjak egy olyan fiúba, aki még a barátjának is alig tart. Két ember vajon hogyan tudott legjobb barátságból úgy eltávolodni egymástól, mint két idegen? Miért keresett meg az a vacsora után és akarta, hogy ismét barátok legyünk, ha most ismét ellök magától? Én nem kerestem volna őt, de ő megtette és ennek így most nem sok értelmét látom. Az a biztos, hogy nem engedhetem közel magamhoz, mert nem tudnám elviselni a visszautasítását ismét.

- Szóval akkor mi lesz a program? – kérdezte érdeklődve Ryan, miközben leült az ágyamra és ezzel kirántott a gondolatmenetemből.

- Nem is tudom. – rágcsáltam az alsó ajkamat.

- Megint rá gondoltál igaz? – kérdezte és a hangja komoly volt. Nem akartam neki hazudni hiszen az egyik legjobb barátom. Így végül megsemmisülve fúrtam bele az arcomat a párnába. – Jaj te lány! Mit tegyek, hogy végre ne rajta agyalj?! – tette fel a költői kérdést. – Á meg is van… szörfözni megyünk utána pedig ha a szüleid is megengedik itt aludnék és valami jó filmet néznénk. Mit szólsz hozzá? Hékás ne fojtsad meg magad azzal a párnába. – nevette el magát és kihúzta a fejem alól a párnát. – Minden oké igaz? – kérdezte, miközben furcsa és vicces grimaszokat kezdett vágni, amitől a nevetés azonnal kitört belőlem.

- Minden remekül hangzik. – mondtam, majd átöleltem. – Köszönök mindent Ryan. – motyogtam.

- Mikre vannak a barátok?! – tette fel a költői kérdést. – Na irány és húzd fel a bikinidet, mert megyünk le a partra most azonnal. – adta ki a parancsot, amit én szívesen teljesítettem. Odakint még mindig hőség volt és ahogyan a papucsommal  a kezemben sétáltam a forró homokban szinte perzselte a talpam, de most valahogyan nem tudtam vele foglalkozni ugyanis a tenger sós illata teljesen elvarázsolt hű szokásához híven. Ryan próbált közben ismét nevettetni, amit nem volt nehéz elérnie. Nála jobb barátot kívánni sem tudnék, hiszen mindig ott van mellettem, amikor valami problémám akadna. Ezért pedig mindig rettentő hálás vagyok. Sokan mondják, hogy egyes fiú-lány barátságok biztosan nem létezhetnek mivel az egyik fél mindig többet fog érezni a másik iránt, még ha ő azt észre sem venné. Azonban szerintem ez hülyeség ugyanis Ryan hosszú évek óta a legjobb barátom és sosem tekintettünk úgy a másikra. Olyanok vagyunk a másik számára, mint a testvérek és azok pedig köztudottan nem szeretnek bele a másikba. Az első utunk James szörfdeszka kölcsönzőjéhez vezetett, ahol egy-egy öleléssel és puszival köszöntem neki, amíg Ryan egy pacsival üdvözölte. A deszkáinkat miután megkaptuk lepakoltuk a törülközőinket egy csendes kis zugba, majd a farmer sortomat lehúzva magamról kentem be a karjaimat naptejjel.


- A hátamat bekennéd? – kérdeztem Ryantől, aki szíves örömest teljesítette a kérésemet. Kicsit hagytam, hogy a bőröm beszívja a krémet közben pedig a tengert figyeltem. Ismét csak azok a gondolatok lepték el az elmémet, hogy elképzelni sem tudnám magam a világon máshol. Miután a vízbe értünk és beúsztunk a mély vízbe, ahol a legjobb hullámok voltak, majd versenyezni kezdtünk, hogy ki tud tovább állva maradni a deszkáján. A nap további részében pedig eszembe sem jutott Theora gondolni ugyanis Ryan minden percben igyekezett lefoglalni, hogy remekül érezzem magam. Ezt pedig sikeresen elérte ismét, amiért ismételten csak hálás voltam neki. Tudom, hogy jöhet számtalan barát és szakítás, de tudom, hogy ő mindig itt lesz mellettem és támogatni fog. Ez pedig fordított esetben is igaz, hiszen ő is számíthat rám majd bármiről is legyen szó. Ez pedig bizonyíték arra, hogy igen is létezik fiú és lány között egy igazán jó barátság. 

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett😊
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés
  2. Juj mar nagyon vartam !!! Nagyon jo lett siess a kovivel pusz !!! ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki, hogy tetszett :)
      Sietek a következővel ;)
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés
  3. Nagyon kezd alakulni a dolog. Nagyon ügyesen írsz. Csak így tovább. Alig várom a kövi részt. ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett ^-^
      Sietek az újjal lehetséges, hogy előbb lesz fent mint szokott ;)
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés