Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem tudtam új részt hozni, de ismét csak egy indokot tudok felhozni:
i s k o l a - v é g z ő s é v - t a n u l á s ... De nagyon örültem a kommenteknek és a pipáknak is. Átgondoltam a bloggal a további terveimet. Körülbelül még 3-4 rész várható plusz az epilógus. Be kell vallanom, hogy nagyon a szívemhez nőt ez a történetem és ez az eddigi legsikeresebb blogom és nem szívesen engedem el és fejezem be. Felmerült a gondolataimban egy második évad, de nem tudom mit tudnék még ezek után kihozni belőle. Szerintem eléggé lezárt lesz a vége a történetnek, ami a fejemben nagyjából össze is állt. Ez a blogom után szeretném befejezni még a Forever Love című blogomat és a My Life's Not Perfect című blogomat is mielőtt az érettségire kerülne a sor. Legyen mindenkinek szép hétvégéje! Jó olvasást!
PusziFanni ~
~Tiffany Mills~
Még mindig rettenetesen meg voltam ijedve és a könnyeim
megállás nélkül gördültek le az arcomon. Habár már a többiek mellett ültem
teljes biztonságban miközben Liam a kezemet szorongatta. Szívem szerint
odabújtam volna hozzá és az arcomat a mellkasába fúrtam volna. Vágytam arra,
hogy átöleljen és nyugtatgatni kezdjen. Elől Harry szitkozódását hallottam
csak, aki arra készült, hogy visszamenjen és még jobban elássa annak a
szemétládának a baját. Louis azonban emlékeztette rá, hogy semmi szüksége,
hiszen ő sokkal jobb nála. Így azzal igyekezett nyugtatgatni, hogyha
legközelebb feltűnik a közelemben, akkor azonnal felhívják a rendőrséget. Egyenesen
a házukhoz hajtottunk és Lou a garázsba állt. Lottie apró mosollyal az arcán
ölelt át amikor becsuktam magam mögött az autó ajtaját. Szorosan öleltem át
miközben a sírás ismét rázni kezdte a testemet.
- Most már minden oké lesz. Vigyáznak rád a srácok! –
nyugtatgatott és a hátamat simogatta.
- Borzalmas volt. – motyogtam miközben még mindig szorosan
öleltem magamhoz. Pár perc múlva már Harry ölelgetett és a karjaiba véve vitt
be a lakásba, ahol egyenesen az emeletre indult el velem a szobám felé.
Óvatosan fektetett le az ágyra akár egy porcelánbabát. A zsebéből pedig egy
csomag zsebkendőt varázsolt elő, amit a kezembe nyomott. Leült mellém az ágyra
és várta, hogy kicsit lenyugodjak. Kifújtam az orromat, majd mély lélegzetet
vettem és próbáltam megtalálni a hangomat.
- Harry köszönöm, hogy megmentettél. Nem is tudom, hogy mi
lett volna akkor, ha ez a szemétláda tovább fogva tart. Ez az egy éjszaka is
egy örökkévalóságnak tűnt számomra. Sajnálom, amiért nem hittem neked és egy
bugyuta naiv kislányként viselkedtem. Te figyelmeztettél és igyekeztél távol
tartani tőle, de én idióta veszekedni kezdtem veled emiatt. Bárcsak
visszatekerhetném az időt és úgy minden vitánkat, amik emiatt voltak
megváltoztathatnám…. – hadartam miközben a könnyeim ismét szaporán kezdtek el
potyogni a szemeimből és a látásom is elhomályosult emiatt.
- Nem a te hibád, hogy igyekszel minden emberben csak a jót
látni. Bevallom rettenetesen féltékeny is voltam. De Tif ez már mit sem
változtat a történteken. Felejtsük el a múltat és tekintsünk inkább előre. –
simított végig a karomon miközben próbált lenyugtatni. Amikor egy fájóbb
ponthoz ért az arcom kissé eltorzult a fájdalom miatt így ő rögtön elrántotta a
kezét. – Ne haragudj. – motyogta és lehajtotta a fejét.
- Azt hiszem lefürdők és átöltözök. – mondtam halkan és
óvatosan és lassan talpra álltam és a szekrényemből előszedtem egy laza bő
pólót és egy fekete cicanadrágot. A fiókból előszedtem egy tiszta fehérneműt
majd magam után bezártam a fürdőszobaajtót. A ruháimat lekapkodtam magamról és
a szennyes kosár mélyére hajítottam. A testemet több pontban is lila foltok
borították, amiket Nick okozott. A zuhany alatt állva próbáltam magamról
lemosni az egészet, mintha az emlékeimet is így törölhetném, ahogyan a piszkot
a bőrömről. Hosszas perceken át mozdulatlanul álltam és élveztem, ahogyan a
kellemes meleg víz ellazítja az izmaimat. A tenyerembe nyomtam egy keveset a
levendula illatú tusfürdőmből, amit a testemen kentem szét miközben az illatát
élveztem. A tenyerembe egy kevés sampont is nyomtam amit a hajamba dörgöltem és
hosszas perceken át álltam továbbra is a víz alatt. Miután úgy döntöttem elég
lesz elzártam a vizet és egy törölközőbe csavarva magamat kiléptem. Igyekeztem
szárazra törölni magam, majd a tiszta ruháimat magamra kapkodtam. A hajamat
kifésültem és nagyjából megszárítottam. Egy újbóli fésülködés után pedig
visszamentem a szobámba. Ekkora már kissé sikerült lenyugodnom és másra sem
vágytam, minthogy Liam oldalához bújva álomra hajtsam a fejem, miközben tudom, hogy
vigyázz rám. Ez a vágyam azonban rögtön szertefoszlott, amint a lábamat
visszatettem a szobámba. Harry az ágyamon ült, miközben a telefonját nyomkodta.
Amikor felé lépkedtem a tekintetét rám emelte és apró mosolyt küldött felém.
- Liam nem jött be? – kérdeztem érdeklődve, miközben a
hajamba túrtam. Válaszadásképpen megrázta a fejét gyengéden és egy szomorkás
mosolyt küldött. A tekintetemből kiolvashatta a csalódottságot és az ezt okozó
szomorúságot.
- Nem a te hibád. Nem is azért nem jön be, mert netán már
nem szeret. Tudom, hogy szeret, hiszen egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem
aludt. A telefonja mellett gubbasztott hajnalban is, amikor lementem.
Rettenetesen bűntudata van, amiért otthagyott téged egyedül azzal a
vadállattal. Magát hibáztatja az egészért. Úgy gondolja, ha nem ment volna el
onnan, akkor ez az egész nem történt volna meg. A bűntudata miatt pedig nem mer
a közeledbe menni. Nem tudna neked mit mondani. Próbálja magát erősnek mutatni,
de szerintem az elmúlt évek alatt nem aggódót annyit, amennyit az éjszaka
folyamán érted. Ez az egyik oka annak is, hogy nem tudlak tőle elvenni. De ez
most nem érdekes. – legyintett, majd megfogta a kezemet.
- De ez hülyeség! – csattantam fel. – Nem ő tehet róla,
hanem Nick és én. Én akartam elmenni arra a hülyeségre. Ő próbált engem
lebeszélni, de hajthatatlan voltam. Végig rossz érzése volt, de rábeszéltem őt
akkor is, hogy vigyen el. Ha nem lettem volna annyira oda az egészért, akkor
nem történt volna meg! Az egész az én kibaszott hibám! – keltem ki magamból a
hirtelen ingerültség miatt.
- Tiffany nyugodj le kérlek. – fogta meg a kezemet
szorosabban és nyugtatgatni kezdett. – Nem a te hibád, hanem azé a vadállaté.
De most már itt vagy az a lényeg és egy ujjal sem érhet hozzád soha többé. Ezt
megígérem neked. Most pedig biztosan fáradt vagy. Nem akarsz aludni egy
kicsit? - kérdezte érdeklődve és
felhajtotta a takarómat, hogy alá bújjak.
- Sophia miatt nem akar velem lenni igaz? Annak a hárpiának
sikerült őt visszabolondítania azzal, hogy azt hazudta Liamnek, hogy terhes
tőle? Hazudtak neki Harry! Sophia végig kihasználta őt és Nickkel jár régóta. Nem
veszíthetem el őt egy hazugság miatt Harry! – álltam fel és éreztem, ahogyan a
könnyeim szurkálni kezdik a szemeimet.
- Nem terhes? Nem is Liamtől? – kérdezte értetlenül.
- Nem! Ki akarja használni a pénze miatt és a hírneve miatt
miközben még mindig azzal a szemétládával csalná őt. – mondtam, miközben
próbáltam mély levegőt venni és lenyugodni.
- Kizárt, hogy Liam bevenné. Sophia egyszer már megcsalta
nem hinném, hogy ismét leállna vele. Azt pedig nem hiszem, hogy nem kételkedik.
Hány hét telt el azóta, hogy szakítottak. Nem lehet valóban tőle terhes, ha
egyáltalán az. – mondta, miközben lehúzott maga mellé és átölelt. A fejemet a
mellkasára hajtottam miközben próbáltam abbahagyni a sírást. A kezével átölelt
és a hátamat simogatta.
- Nem veszíthetem el őt Harry, ahogyan téged is. – motyogtam
és közben az álom kezdett magával ragadni. Egyre nehezebbnek éreztem a
szemhéjamat, talán a fáradtság és az izgalmak miatt.
- Engem soha nem fogsz elveszíteni. Mindig itt leszek neked,
bármi legyen a jövőben. Számíthatsz rám mindenben, ezt megígérem neked. –
mondta, majd egy puszit nyomott a hajamba és azután az álmok mély világába
merültem. Az álmomban pedig ismét abban a dohos koszos pincében voltam.
Teljesen valóságosnak látszót és az egész megmentésem Harry és a srácok
részéről álomnak tűnt. Meg voltam kötözve olyan szorosan, hogy az már szinte
fájt. Hiába könyörögtem neki, hogy engedjen el csak röhögött rajtam, miközben
egyre közelebb jött. A könnyeim megállás nélkül potyogtak és a mellkasom is
hevesen emelkedett fel-le. Amikor közelebb ért a mocskos ajkait a nyakamra
tapasztotta és undorító csókokat hagyott rajta. Próbáltam eltaszítani magamtól
persze sikertelenül. A sírásom egy pillanatig sem állt el. A próbálkozásaimnak
köszönhetően, hogy ellökjem magamtól egy nagy pofon lett a következménye,
amitől a padlóra kerültem. Közben pedig arra ébredtem fel, hogy a padlón
fekszem és az arcomat bevertem a laminált padlóba. Zihálva vettem a levegőt és
próbáltam nyugtatni magamat, hogy ez csak egy rossz álom volt. Az
éjjeliszekrényen lévő órám már az este hatot mutatta. A mai napot szinte
teljesen végigaludtam ezek szerint. Belebújtam a mamuszomba és lassan
elindultam lefelé. Nem tudtam igazán, hogy mégis mit szeretnék csak egymás elé
tettem a lábaimat. A nappaliban a kanapén Louis feküdt és a tévét nézte. Valami
szappanopera szerűség ment, ami az én figyelmemet soha életemben nem tudta
lekötni. Amikor leültem mellé a tekintetét rám emelte és egy halvány mosolyt
küldött felém. Óvatosan magához ölelt, amit be kell vallanom nagyon jól esett.
Louis olyan számomra, mint egy nagy testvér, akire bármikor számíthatok.
- Nagyon megijesztettél minket tegnap. Nagyon aggódtam miattad,
úgy ahogyan a többiek is. Lefekvés előtt az járt a fejemben, hogy milyen
szuperhőssé alakuljak át, hogy a kiszabadításodra igyekezzek. De aztán Harry
megelőzött ebben. – mesélte, majd kuncogni kezdett a saját magán. Ezzel pedig
az én arcomra is mosolyt csalt.
- Ugye a szüleimet nem értesítettétek? – kérdeztem ijedten.
Semmi kedvem nem lenne hozzá, hogy anyával vitatkozzak arról, hogy miért nem
kellene előbb hazautaznom a tervezett időpont előtt. Ha rajta múlna, akkor a
leendő első géppel el kéne hagynom az Egyesült Királyság területét majd az
Egyesül Államokból soha nem engedne el miután a biztonságot nyújtó földre
tettem ismét a lábam.
- Igazából senkinek sem jutott eszébe ez. – rázta a fejét
Lou, amitől én kissé megnyugodtam.
- Liam? – kérdeztem tőle érdeklődve. Louis sóhajtott egyet
mielőtt megszólalt volna.
- Nincs itthon a húga miatt. A városba utazott és azt hiszem
elment elé. – mondta és a tekintetét a képernyőre vezette. Szerencsére megunta
a műsort és átkapcsolta egy zenecsatornára, ahol az All of me kezdődőt éppen.
- Ez az egyik kedvencem. – böktem a tévékészülék felé.
- Igen? Nem is tudtam. – felelte és a hangján hallatszót az,
hogy mosolyog. – Mi lenne ha énekelnéd? – kérdezte reménykedve.
- Nem igazán van jó énekhangom. – húztam el a számat.
- Ne viccelj, biztosan gyönyörű hangod van. A beszédhangod
is szép szóval…. – biztatott mire mély lélegzetet vettem és énekelni kezdtem a
tévével együtt.
- What would I do without your smart mouth? Drawing me in,
and you kicking me out. Got my head spinning no kidding, I can’t pin you down.
What’s going on in that beautiful mind? I’m on your magical mystery ride and
i’m so dizzy, don’t know what hit me, but i’ll be alright. My head’s under
water but i’m breathing fine. You’re crazy and I’m out of my mind. ’Cause all
of me loves all of you. Love your curves and all your edges. All your perfect
imperfections. Give your all to me i’ll give my all to you. You’re my end and
my beginning even when i lose i’m winning. ’Cause I give you all of me and you
give me all of you, oh….. – a dal éneklése közben teljesen belemélyedtem a
gondolataimba, miközben a szemeimet lehunyva tartottam. Amikor vége lett a
dalnak nem mertem kinyitni a szememet, mert féltem, hogy milyen reakciót
váltottam ki Louból. Ám amikor ránéztem az arcán nagy vigyor ült.
- Gyönyörű hangod van. Komolyan. Nem szeretnél énekesnő
lenni? Készíthetnél velünk egy számot… - hadarta, amire én csak kuncogva a
fejemet ráztam.
- Elég egy énekes a családba az pedig Harry. – mondtam még
mindig kuncogva.
- Nagy kár. – sóhajtott Lou drámaian, amire csak a szemeimet
forgattam.
- Valóban gyönyörű hangod van! – mondta Lottie, miközben
Niall maga után húzva leültek a kétszemélyes kanapéra. – De bátyus ne erőltesd
rá az éneklést. Neki kell éreznie, hogy szeretne-e az lenni vagy sem. –
dorgálta a testvérét, amin persze Tommo csak nevetett.
- Igazuk van Tif! Valóban kápráztató a hangod. – tette hozzá
Niall, miközben átölelte a barátnőjét. Kicsit irigykedve figyeltem őket, mivel
én is szerettem volna így odabújni Liamhez, akiről fogalmam sem volt, hogy
vajon merre lehet. A gondolataimból Harry hangja ragadott ki, amikor mögöttem
megszólt.
- Gyerekek leléptem itthonról majd valamikor jövök. – mondta
vigyorogva.
- Nocsak, nocsak… Merre mész galambocskám? – kérdezte Lou.
Niall pedig a kérdés hallatán felröhögött. Lottie rosszallóan nézte a
testvérét, aki ezzel mit sem törődött és foglalkozott.
- Nem kötök mindent az orrodra Tommo mert hamar megöregszel.
– röhögött Harry miközben a cipőjét húzta.
- Szóval ennyit ér a barátságunk? – kérdezte tetetett
sértődöttséggel Lou.
- Randim lesz legyen ennyi elég. – mondta és ezzel lezárta a
témát a részéről legalábbis.
- Megcsalsz te szemét? – visította és az arcát a párnába
fúrta és sírást színlelt. A szöszi fiú ezen az egész szituáción csak röhögött
és a könnyei már folytak az arcán a nevetéstől.
- Tomlinson állj le! Megijeszted Tiffanyt. – szidta le
Harry.
- Ő legalább itt marad velem nem úgy, mint te. Képes vagy őt
is itt hagyni, mint Liam? – kérdezte Lou már megkomolyodva.
- Liam hol van? – kérdezte Harry, miközben az ajtófélfának
támaszkodott.
- Lelépett a városba a húgához. – vont vállat Lou. A
beszélgetésük közben én csendben ültem és a körmeimről kapargattam a lakkot.
- Mikor jön haza? – kérdezte és már indulásra készen állt.
- Nem tudni. – kotyogott bele Niall is. Harry hümmögni
kezdett és fel-le mászkált. Az alsó ajkamat rágcsálva figyeltem őt, ahogyan egy
tincsét az ujjai köré tekerve gondolkozik.
- Nem baj, ha elmegyek? Megleszel a srácokkal ugye? –
kérdezte és leguggolt elém.
- Persze. – mosolyogtam rá, miközben ő megfogta a kezemet.
- Lou beszélhetnénk odakint? – kérdezte Louis felé fordulva.
- Aha. – hümmögte Lou és feltápászkodott mellőlem. Harry egy
gyors puszit nyomott a homlokomra búcsúzóul, majd a többiektől is elköszönt.
Percek teltek el és Lou még mindig nem tért vissza. Nem
akartam zavarni Niallt és Lottiet az enyelgésükben így jobbnak tartottam
kimenni a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár ásványvizet és az egészet
kiittam. A hasam is korgásba kezdett és csak akkor jöttem rá arra, hogy tegnap
ebéd óta egy tulajdonképpen falatot sem ettem. Felmértem a hűtőszekrény
tartalmát és kipakoltam minden lehetséges alapanyagot, ami egy jó meleg
szendvicshez szükséges. Miután összeállítottam a szendvicseket egy serpenyőbe
helyezve betettem a sütőbe. Amíg a szendvicsek sültek készítettem magamnak egy
bögre habos kakaót. Amíg várakoztam a szendvics megsülésére addig egy magazint
kezdtem lapozgatni, ami a kuka mellé volt dobva. Volt benne egy cikk Sophiaról
és a többi ex 1D barátnőről. Érthető már, hogy miért került oda ez a
szerencsétlen papírdarab.
- Mi a helyzet hercegnő? – lépett be a konyhába Lou
vigyorogva és a pultnak dőlt.
- Vacsorát csinálok. Fel sem tűnt eddig, hogy tegnap dél óta
semmit sem ettem. Mit akart Harry? – kérdeztem tőle érdeklődve, miközben
felültem a pultra és a lábaimat óvatosan lóbálni kezdtem.
- Kapok én is belőle? – bökött a sütő felé miközben
kiskutyaszemekkel bámult rám.
- Hát persze. – mondtam nevetve. Lou pedig egy cuppanós
puszit nyomott az arcomra.
- Ha csinálnál nekem is egy olyan fincsi kakaót annak is
nagyon örülnék. – pislogott rám miközben vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Lou ne etesselek is majd meg? – kérdeztem tőle kuncogva.
- Hmm nem hangzik rosszul. – kacsintott rám, majd nevetni
kezdett. Játékosan rácsaptam a vállára, majd kiszedtem a sütőből a
szendvicseket és két tányéra helyezve őket az asztalra tettem. Vacsora után a
nappaliban ücsörögtünk és a Harry Potter első részét néztük, miközben a
kakaóinkat szürcsölgettük. Louisnak sikerült elterelnie a gondolataimat ezzel a
filmezős estével arról, hogy mi történt velem a tegnapi nap folyamán. Ezért az
egészért pedig nagyon hálás voltam neki.
Kedves Fanni!
VálaszTörlésElég sejtelmes rész lett, de nem ilyenre számítottam. Szerintem egy kicsit ezt összecsaptad, de ettől függetlenül nem lett rossz :)
Itt jön az a kérdés hogy Liam hol van? Elrabolják a szerelmét és mikor hazaviszik nincs mellette? Ez milyen már? Meg hülye válasz hogy a húgával...
Harry meg mit sugdulózott Louval? Szóval most nagyon kíváncsivá tettél. És egyben szomorúvá is hiszen mint említetted mindjárt itt a vége. Második évad meg már erőltetett lenne nem tudom hogyan lehetne ezt még tovább húzni második évaddal de hiányozni fog. Nem tudom miért de valahogy én még 5-7 részre számítok még.
Nagyon remélem hogy hamar hozod most afolytatást, tudom suli meg minden de remélem jövő hétvégére hozod :)
Sok sikert a suliban!
Ölel, Míra
Kedves Míra!
TörlésKöszönöm, hogy ismét írtál :) Lehetséges, hogy több lesz még mint 5+ epilógus de nem akarok semmit sem elkiabálni még ;)
Puszi Fanni xXx.
Imadom ❤❤❤❤ folytasd gyorsan!!!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik :)
TörlésMár fent is van a következő ;)
Kedves Fanni!
VálaszTörlésNEm is tudom, hogy hol kezdjem...
Érdekes.
Liam nem volt vele. Harry hamar eltünt.
Én úgy még kb 7-8 részre számítok 3-4 helyett.
De te tudod csak kérlek ne csapd össze!
Hiányozni fog ablog mert nagyon megszerettem! :)
Várom a folytatást remélem a héten fogod hozni és sok sikert a suliban! :)
xx Viki xx
Kedves Viki :)
TörlésÖrülök, hogy tetszett a rész és köszönöm, hogy írtál :) Az iskolára való jókívánságaidat is köszönöm :) Hát lehetséges, hogy több rész várható még mint 5+epilógus, de nem szeretnék elkiabálni semmit. A rész pedig már fent is van ;)
Puszi Fanni xXx.