2015. november 22., vasárnap

Thirty-third

Hi Guys!
Kicsit késve de megérkezett az új rész. Nagyon köszönöm a pipákat és a kommenteket ismét. Az iskolára való jókívánságokat is köszönöm. A hetem elég mozgalmas volt ismét szóval elnézést, hogy a rész kissé lapos lett esetleg rövidebb mint szokott. Ennek ellenére remélem tetszeni fog. A résszel úgy körülbelül most az éjszaka közepén sikerült befejeznem szóval helyesírási hibákért is elnézést.
Puszi Fanni~


~Liam Payne~



Iszonyatos bűntudat uralkodott rajtam, amiért nem voltam mellette, amikor szüksége lett volna rám ezek után, amiken keresztülment. Csapnivaló barát vagyok ezt kétségkívül kár tagadni. Azonban tudtam, hogy Harry vele lesz, ugyanis amíg ő felment vele sms-ben megbeszéltük, hogy itt az ideje annak a bulinak a megtartására. Luke és a többiek is a városba jöttek már így csupán a buli pontos helyszínét és időpontját kellett kitűznöm. Ez pedig egységesen sikerült is minden résztvevővel megbeszélnem. Nem tudtam mást kifogást találni, minthogy a nővéremmel találkozok. Miattam pedig Louisnak és a többieknek is hazudnia kell Tiffanynak. De ez afféle kegyes hazugság, ami a másik jóléte miatt történik csak meg. Legalábbis én ezzel nyugtatgattam magam. Kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot fog vágni amikor meglátja a bulijának a helyszínén a színpadon a srácokat amint éppen neki énekelnek. Szerintem elfogja magát sírni hiszen tudom, hogy mennyire odavan a srácokért. Luke miatt egy minimális féltékenységem is akad, hiszen mielőtt engem személyesen megismert volna Tif addig ő róla álmodozott. Hogy ezt mégis honnan tudom? Tiffany mesélte el szinte szóról szóra az egészet, amikor kissé becsiccsentve üldögéltünk a hátsóudvarban és iszogattunk miközben egyszerűen élveztük egymás társaságát és közelségét. Furcsának tartottam, hogy Harry semmiféle hátsószándék nélkül igyekszik nekem a parti szervezést lebonyolítani anélkül, hogy Tiffany és én közém állna. Épp a lufikat kötöttem ki a korlátokra, amikor Harry betoppant.

- Bocsi siettem, ahogyan csak tudtam. Itt a ruhád öltözz át. Louis megnézeti vele a Harry Potter első részét aztán Lottie véletlenül kitalálja, hogy menjenek el bulizni így kisminkeli és idejönnek mindnyájan. – hadarta, majd a kezembe nyomta a ruhámat, amit egy szatyorba hajtogatott.

- Kösz! A srácok is hamarosan érkeznek. Fejezd be ott a díszítést és kész vagyunk. A vendégek körülbelül félóra múlva érkeznek. Mit mondtál neki hová készülsz kicsípve? – érdeklődtem miközben ledobtam a pólómat és egy fehér trikót aggattam magamra egy bordó színű kockás ing kíséretében.

- Más nem jutott eszembe minthogy randira megyek. De azt hiszem bevette.. – motyogta Harry azonban a hangjából sugárzott a bűntudat.

- Örülni fog ennek az egésznek szerinted? – kérdeztem aggódva egy picit.

- Igen de foglalkozz vele nagyon sokat. Érezze azt, hogy szereted és szükséged van rá. Azt hiszi, hogy már nem szereted és helyette az a lotyó exbarátnődet választod. Az is bántja, hogy a te gyerekedet várja állítólag. – mondta miközben leült az egyik bőrkanapéra az egyik boxban.

- Erről ő honnan tud? Te mondtad el neki? – kérdeztem és igyekeztem megemészteni a hallottakat.

- Természetesen nem, hanem attól a vadállattól, akivel te egyedül hagytad és így sikerült neki elrabolnia tőlünk egy egész éjszakára te zseni. – mondta Harry miközben a szemeit forgatta. – A féltékenysége pedig teljesen jogos. Csajból van így természetes, hogy nem akarja, hogy a pasiját elveszítse egy mániákusan hazudozó liba miatt. Csak azt nem értem, hogy pont arra a tyúkra legyen féltékeny, amikor ők ég és föld teljes mértékben… - sóhajtott és kezeit összefonta a tarkóján.

- Dehogy hagynám el Sophiáért és azért vigyázz a szádra Styles! Még mindig a nőkről beszélsz, akik érző lények akár csak te. – oktattam, majd egy nagy sóhaj után folytattam. – Ne nézz bolondnak természetesen nem hiszek Sophianak, hogy terhes lenne pláne tőlem amikor közel egy hónapja szakítottunk és előtte sem érintkeztünk testileg. Főleg úgy, hogy védekezni szoktunk és ő gyógyszert szed. A gyerekemet szeretném mindennél jobban, de őt ugyan úgy utálnám és megvetném akár csak most. Nem fogom miatta elveszíteni Tiffanyt. Ma este bebizonyítom neki, hogy nagyon szeretem és számomra a világot jelenti. – mondtam miközben lezökkentem Harry barátommal szemben és a fejemet az asztalra hajtottam.

- Én hiszek neked Liam, de ezt ne csak mond, hanem bizonyítsd be neki. Ismered, hogy folyton mennyit agyal és általában annak nem lesz jó vége. Ez a buli ráért volna még szerintem és most nem Luke és a többiek éneklésére van szüksége, hanem rád, mint barátjára. Neki elég lett volna, hogy átöleld és azt mond neki, hogy ott vagy vele és nem hagyod többé magára. Meg azt is mondhattad volna, hogy mennyire szereted. De ne nekem kelljen a szádba rágnom, hiszen te jobban értesz gondolom a nőkhöz…. – magyarázta és igaza volt. Ha megjön ide, azonnal átölelem és el se fogom engedni egész éjszaka. Ez után csend következett elég hosszú ideig. Nem volt mit mondanom Harrynek és ő se tudott mit mondani nekem. A csendet az ajtó csapódása törte meg majd hirtelen négyen kezdtek felénk rohanni.

- Liam! Harry! Jó titeket újra látni! – örvendett Luke.

- Titeket is! – pacsizott le velük Harry majd én is.

- Hol van az a csinos kis hölgy, aki olyan nagy rajongónk? – kérdezte pajkosan Ashton, amire én csak szúrós tekintettel jutalmaztam meg. – Jól van, csak hülyéskedek. – röhögte el magát, amire csak a szemeimet forgattam.

- Még mindig beteg a humorod. – feleltem és próbáltam vigyort erőltetni az arcomra. – Még otthon van, de olyan másfél óra múlva érkeznek. Ti addig nyugodtan pakoljatok ott fent össze, amire szükségetek van. A nadrágzsebembe lévő telefonom közben rezegni kezdett rövid ideig, ami azt jelentette, hogy sms érkezett rá. Az ujjammal a képernyőre koppintottam majd megnyitottam a kis borítékot. A feladója pedig nem más volt, mint Tiffany.

,, Merre vagy egész nap? Hiányzol

A torkom ismét elszorul a bűntudat miatt. Nem szeretnék ismét hazudni neki így válaszként annyit pötyögök vissza, hogy - „Ne haragudj, amiért ma nem lehettem veled. Hamarosan újra veled leszek. Szeretlek xXx” – majd a küldés gombra kattintva próbáltam türelmesen várni, hogy az idő elteljen, ő pedig itt lehessen velem. Ezzel az üzenettel pedig nem hazudtam neki többet. Válasz nem érkezett az üzenetre így tudtam, hogy valóban neheztel rám egy kicsit. Ez miatt pedig rosszabbul éreztem magam. Az első vendégek lassan szállingózni kezdtek, majd őket követték a többiek. Többnyire jó ismerőseinket hívtuk meg, mint például az egyik legkedvesebb barátomat Andy-t. Harry már a táncparketten múlatott egy szőke hajú lánnyal, akiről úgy tudom Louis egyik ismerőse. Egyre jobban izgatott lettem, főleg amikor Louis elküldte az sms-t, hogy úton vannak idefelé. A 5SOS-es srácok már készenlétben álltak odafent az emeleten lévő színpadon, amit lentről is jól lehetett látni. A telefonom pedig csörögni kezdett, ami azt jelentette odakint vannak. Az ajtó pedig kinyílt és először Niall és Lottie lépett be kézen fogva, majd Tiffany mögötte Louissal. A lépcsőről állva figyeltem az arcát, amikor meghallotta énekelni a színpadon a srácokat.

- A most következő számunkat Tiffany Millsnek küldjük, akinek a barátja egy piszok mázlista srác amiért ilyen barátnője van. Következzen a She looks so perfect című dalunk csak neked Tiffany!- mondta Luke miközben a mikrofont leszedte az állványról.
 Tiffany a tenyereit a szája elé kapta és láttam, ahogyan a többiek nevetgélve közelebb húzzák. Azonnal énekelni kezdett a srácokkal párhuzamosan. Nem tudtam tovább várni rögtön elindultam felé az embereket pedig óvatosan kerültem ki. Amikor mögé értem a hasa előtt összefontam a karjaimat a nyakára pedig apró puszit leheltem. Az ölelésemben azonnal megfordult és a karjait a nyakam köré vezette.

- Szia! – mondtam mosolyogva.

- Szia! – mondta és apró mosolyt varázsolt az arcára. A szemei kissé könnyesek voltak és nem tudtam eldönteni, hogy a meghatódástól vagy pedig a szomorúságtól, amiért nem voltam vele.

- Tetszik a meglepetésed? – kérdeztem tőle érdeklődve miközben a szemeiben teljesen elvesztem.

- Ez a te műved? – kérdezte miközben aprót kuncogott. Bólintottam nem tudtam más válasszal szolgálni számára. – Ezért tűntél el egy egész napra? Tudod elég lett volna ez is, hogy átölelj és kapjak jó néhány ilyet. – mondta majd az édes ajkait az enyémekre nyomta. Az én ajkam szinte azonnal bekebelezte az övét és a kezeimmel a csípőjét markoltam. A nyelveink egymásra találtak és őrületes táncba keveredtek. Levegőhiányában váltunk el egymástól, de még mindig szorosan öleltem magamhoz. – Köszönöm ezt az egészet. – mondta halkan a fülembe suttogva.

- Szeretlek mindennél jobban! El sem tudod képzelni mennyire fontos vagy számomra. A múlt éjszaka volt életem egyik legborzalmasabb éjszakára. Bele betegedtem szinte a gondolatba, hogy elveszítelek, mert egyedül hagytalak azzal a… - hadartam, de az apró tenyerét a számra nyomta. A szemei könnyesek voltak és látszott rajta, hogy zavarba van.

- Nem a te hibád volt Liam. De erről ma este nem akarok beszélni. Én is szeretlek mindennél jobban, de ha te őt szeretnéd választani, akkor megértem. Nem vagyok olyan, mint ő. Tudom, egy részed még szereti őt főleg ezek után, hogy a te állítólagos gyerekedet várja… - hadarta és a könnyei ellen küzdőt. Most rajtam volt a sor, hogy megszakítsam a monológjában.

- Nem szeretem őt. Téged szeretlek és nem érdekel más csak te. – mondtam miközben a kézfejemmel végigsimítottam az arcán. A gyönyörű szemeiből kicsordult az első könnycsepp, amit azonnal lepusziltam a tökéletes arcáról. – Most viszont valakik várnak téged odafent a színpadon. – nevettem el magam és a kezét megfogva indultam el vele felfelé. A srácok miután befejezték a dalt és a közönség kiénezte magát odajöttek hozzánk. Tiffanyi bátortalanul mosolygott rájuk és a kezemet szorongatta. Ettől pedig hatalmas mosoly volt az arcomon.

- Tiffany hadd mutassalak be a srácoknak. Srácok ő itt Tiffany a barátnőm. Ők pedig itt Luke, Calum, Ashton és Michael. De gondolom ismered őket. – nevettem el magam.

- Üdv Mi lady. – hajolt meg Ashton majd egy csókot nyomott Tiffany másik kézfejére, ami éppen nem a kezemet szorongatta. Tiffanyi csak kuncogott ezen a köszönésformán. – Ashton vagyok és már rengeteget hallottam rólad az utóbbi pár hétben ettől az elbűvölő fiatalembertől, aki ön mellett áll. – tette hozzá és röhögés nélkül ausztrál akcentussal beszélt. A többiek csak röhögtek rajta, akár csak én. Közben Louis is csatlakozott hozzánk, aki Tif másik oldalára állt miután lepacsizott a srácokkal. Szépen sorjában bemutatkoztak Tiffanynak, akinek a szorítása kezdett egyre gyengébb lenni.

- El sem hiszem, hogy itt álltok előttem. Az egész olyan mint egy álom. – nevette el magát és látszott rajta, hogy zavarba volt.

- Ilyen, ha az ember lányának egy világsztár a pasija. – tette hozzá Luke és átölelte ügyetlenül. Elengedtem Tif-t, hogy rendesen átölelhessék a többiek is. Félreálltam és hagytam, hogy beszegethessen a srácokkal.

- Rendes volt ez az egész Liam. – tette a kezét a vállamra Lou és megveregette azt. Én közben végig csak Tiffany-t néztem. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogyan ott mosolyogva igyekezett beszélgetni azzal a bandával, akikért odavolt mielőtt megismerkedett velünk személyesen is. Annyira kislányosnak és egyben felnőtt nőnek látszott, ahogyan ott állt és kuncogva hallgatta a fiúk meséléseit. Niall és Lottie is csatlakoztak hozzánk idefent, ahogyan kis idővel később Harry is. Láttam rajta, hogyan néz Tiffanyra és tudtam, hogy még szereti őt és csak miattam és a barátságunk miatt nem meri bevallani. Ezt pedig onnan tudtam ilyen biztosra, mert én is így nézek rá. Tiffany beállt a srácok közé és Niall egy fényképet készített róluk. Valóban boldognak és vidámnak látszott. Az est további részében az a megtiszteltetés is érte, hogy az Amnesia című számukat a srácoknak ő is velük énekelhette. Majd együtt buliztunk odalent elvegyülve a többi ember között. Tánc közben néha odasimultam Tifhez és egy-két csókot loptam a puha ajkairól. Biztosra veszem, hogy nem fogom őt elveszíteni, mert számomra ő jelenti a világomat.


*~*~*~*~*~*~*


Körülbelül olyan hajlani fél-kettő felé értünk haza. Én voltam a sofőr szokás szerint, mint amikor máskor is bulizni megyünk. Ám az utóbbi időben erre nem sokszor került sor. Tiffany elől ült mellettem az anyósülésen. Louis és Harry leghátul ültek és mondhatni elég szépen sikerült becsiccsenteniük. Lottie és Niall páros a józanság és a részegség között mozogtak. A rádió csendben szólt, miközben a tekintetemmel görcsösen az utat figyeltem. A közlekedési szabályoknak megfelelően vezettem és igyekeztem felelősségteljesen vezetni és mindenkit biztonságban hazajuttatni épségben. Tiffanyn is látszott, hogy bizony a pohár fenekére nézett párszor. De szerencse, hogy itt vagyok én és majd vigyázok rá, hogy nehogy bántódása essék.  Vezetésközben egyszer csak megéreztem az enyémhez képest apró kezét amint a combom környékén simogatni kezd. A kezeimmel erősen szorítottam a kormányt. Ahogyan a szemeibe néztem a tekintete igéző volt és varázslatos egyaránt. A fejemet megráztam jelezve, hogy ennek nem itt a helye most éppen. Körülbelül huszonöt perc elteltével már a garázsból támogattam befelé Tiffanyt, aki kis híján elaludt a karom között. Óvatosan a karomba fogtam, amikor a lépcsőn felfelé cipeltem. Az ágyára fektettem és betakargattam, majd leszaladtam és Tommot és Harryt is a saját szobájába tuszkoltam. Úgy láttam, hogy a szöszi páros boldogul magától is így a saját szobámat vettem célba. Hiába éreztem magam fáradtak muszáj volt letusolnom. Egy tiszta alsónadrágot vettem elő a fiókomból és a fürdőmbe vonultam. Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A csapot kellemes langyosra állítottam és igyekeztem olyan hamar végezni, ahogy csak tudtam. Leöblítettem magamról a habot és egy törölközőt magam köré csavarva kiléptem a kabinból. Szárazra töröltem magam, majd belebújtam az
alsónadrágomba és a csaphoz lépve pár perc alatt megmostam a fogaimat. Miután ezzel is kész lettem a szobámba belebújtam egy trikóba, majd az ágyamra vettettem magam. Kis ideig forgolódtam, de sehol sem találtam a helyemet. Így hát egy hirtelen gondolat vezérlésével kitakaróztam és a takarómat a kezembe fogva elindultam lábujjhegyen a folyóson az Ő szobája felé. Amikor beléptem hozzá halkan csuktam be az ajtót. Olyan ártatlannak és gyengének tűnt miközben az igazak álmát aludta. A haja szétterült az arca körül a párnáján. Óvatosan feküdtem le mellé és ekkor a szemei kissé kinyíltak.

- Liam te vagy az? – kérdezte kábán.

- Én vagyok az Édesem! Itt vagyok melletted, nem hagylak magadra megígértem. Nagyon szeretlek. Álmodj szépeket hercegnőm! – nyomtam egy puszit a homlokára majd hozzá bújtam és a fejemet a párnára hajtottam. Úgy helyezkedett, hogy a feje a mellkasomon pihent. Jó darabig hallgattam az édes szuszogását, majd én is az álmok mély birodalmába csöppentem. Tiffany nélkül valóban nem találom a helyemet, ugyanis úgy érzem helyesnek, hogy minden percben vele legyek a közelébe ahogyan csak lehetséges. Nagyon szeretem és nem fogom hagyni, hogy Sophia és szinte egy kontinens és óceán elválasszon tőle. Úgy érzem senki másra nincs szükségem csak rá. Ha kell bevállalom az ingázó fél szerepét csakhogy a közelébe tudhassam magam a napok végén és elalvás előtt az ő bájos arcát láthassam utoljára aznap. Reggelente ő az első gondolatom, ahogyan napvégén az utolsó is. Szerelmes vagyok belé teljes mértékben és nem szégyellem ezt felvállalni. Még ha ez nyálasnak is hangzik az én számból. Kibaszottul szeretem őt és ha kell ezt világgá is ordítom. 

6 megjegyzés:

  1. JAjj Fanni, ez nagyon cuki rész lett!
    Sajnos nem olyan hosszú mint szokot de nagyon édi volt.
    már csak két rész+ Epilógus?
    Tehát 35 rész + Epilógus?
    Hiányozni fog de már várom a nagyon boldog befeezést :3 :)
    Főleg a következő részt.
    Ölel, Míra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm,hogy írtál már fent is van a következő rész ;)
      Puszi Fanni

      Törlés
  2. Drága Fanni!
    Milyen cuki már es a Liam.. Nekem is kell egy ilyen pasi! Megmondom öszintén engem Harry néha irritál. Sophianak ajánlom, hogy a gyerek apa ne Liam legyen, mert nem ronthatja el a dolgokat!
    Egyszerre érdekel a vége és keserit el a gondolat, hogy jön a vég!
    xx Mercii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mercii!
      Köszönöm, hogy írtál. Hát a téliszünetbe lesz időm befejezni a blogot így 2 még az idén vége lesz a történetnek és mindenre fény derül ;)
      Puszi Fanni xXX

      Törlés
  3. Folytatááááááááááást !!!! *-*
    xx Viki xx

    VálaszTörlés