2015. december 14., hétfő

Thirty-fourth

Hi Guys!
Hogy is kezdhetném?! Szörnyen röstellem magam, amiért elég hosszú ideig eltűntem. Az iskola mellett elég kevés időm jut az írásra és ihletem sem igen volt mostanában. Jó hír, hogy mindjárt téli szünet csupán pár nap. Ezt már féllábon állva is kitudjuk bírni. A szünetben igyekszek megírni a hátralévő részeket és talán szilveszterig be is tudnám fejezni a blogot. Vagyis a terveim eddig így néznek ki. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat is egyaránt.Kitartást a sulihoz a szünetig. Jó olvasást!
Puszi
Fanni~


~Liam Payne~


Széles mosollyal az arcon ébredtem napok óta először. A fejemet oldalra hajtva láttam, hogy Tiffany még békésen szuszog mellettem. Olyan békés, ártatlan és gyönyörű volt egyszerre akár egy angyal. Imádtam őt nézni, amikor aludt és a szépségében gyönyörködni. Olyan megnyugtató érzés volt őt magam mellett tudni. Forgolódni kezdett, mint mindig mielőtt felébredne. Óvatosan simogatni kezdtem az arcát miközben a vállán apró puszikat hagytam. Majd a szemeit lassan kinyitotta és a gyönyörű mosolyát is megvillantotta felém amivel minden alkalommal elkápráztat.

- Jó reggelt szépségem! – köszöntem neki és megvillantottam felé egy vigyort.

- Jó reggelt! – nyomott egy puszit az arcomra, majd a fejét a mellkasomra hajtotta. A karjaimat köré fontam és szorosan öleltem magamhoz.

- Hogy aludtál? – kérdeztem érdeklődve miközben kifésültem az arcából egy kósza hajtincset.

- Így remekül. – mondta majd a fejét felemelve mosolyt villantott felém. – Hiányozni fog ez, hogy veled alhassak. Körülbelül egy hét múlva indul a gépem. Nem akarok elmenni, de muszáj lesz. Hogy fogjuk tartani a kapcsolatot? – kérdezte és a könyökére támaszkodva nézett a szemeimbe.

- Te is rettenetesen fogsz hiányozni nekem édesem. Nem tudom még, hogy pontosan mi lesz, de megoldjuk. – csókoltam bele a másik tenyerébe, majd az ujjainkat összefontam az övével. – Most viszont élvezzük ki az időt. Most viszont ideje lenne felkelni és reggelizni valamit. Később még átjönnek a srácok is, hogy beszélgethess még velük. Szeretnének téged jobban megismerni. – mondtam miközben a szabad kezemmel az arcát simogattam. Tif álla pedig szinte a földet súrolta a döbbenettől.

- Úgy érted, hogy a 5SOS tagjai szeretnének engem megismerni jobban? Ezt el sem tudom hinni. De hiszen nem is vagyok valami nagy szám és még érdekesnek se mondható… - kezdett bele azonban félbeszakítottam.

- Édesem te még mindig nem látod magad tisztán. Gyönyörű, okos, kedves és megértő vagy. Azt hiszem, önző leszek és nem foglak elengedni és itt tartalak örökké, hogy csak velem legyél. – mondtam miközben szélesen vigyorogtam rá.

- Nem is hangzik rosszul. – kacsintott rám ellenállhatatlanul, amitől az önkontrollomat szinte teljesen elveszítettem. Az ajkamat az övére tapasztottam és mohon kezdtem falni. Tiffany ülő helyzetbe tornázta magát, azonban az ajkaimtól egy pillanatra sem szakadt el. A csípőmre ült és a kezeivel a mellkasomra támaszkodott. A haja szinte függönyként omlott az arcunk köré. A kezeim a derekán pihentek és akaratom ellenére is elkezdtem a pólóját felfelé húzni.

- Szép jó reggelt cukorborsóim! – vágódott ki az ajtó, amin Louis lépett be nagy vinnyogással. Mi pedig úgy váltunk szét egymástól, mint akikbe a villám csapott. – Hoppá csak nem megzavartam itt valamit?! – vigyorgott ránk mindent tudóan, majd leült az ágy végébe. Tiffany szégyenlősen bújt az oldalamhoz miközben a takarót magára terítette és az arcát a párnájába fúrta.

- Tomlinson neked nem szokásod kopogni? – kérdeztem tőle költőien.

- Ennyi erővel én azt kérdezhetném tőletek, hogy nem szokásotok bezárni az ajtót, amikor éppen huncutkodni van kedvetek. – mondta felhúzott orral én pedig úgy éreztem, hogy szívem szerint fejbe csapnám saját magamat. – Egyébkén pedig unatkozom ezért jöttem ide hozzátok. Lottie és Niall folyamatosan csak smárolnak és nem foglalkoznak velem. Harry a szobájába fekszik és depizik. De látom ti sem vagytok jobbak, mint az a kettő jómadár odalent. – sóhajtott drámaian.  

- Mi a baja Harrynek? – kérdezte Tif aggódva.

- Nem érdekes. Nem lett volna szabad kikotyogjam. A szokásos problémáira tippelek, de majd túlteszi magát rajta. – mondta miközben a szőnyeget fixírozta. Nekem pedig azonnal leesett, hogy mi is az a dolog, ami annyira böki Harry barátunk csőrét. Még mindig szerelmes méghozzá az én barátnőmbe. Nem fog ennek jó vége lenni, ha megjátssza csupán, hogy nem zavarja ez az egész, ami köztem és Tif között van, miközben ő odabent fortyog a féltékenységtől. Kezd most már nagyon elegem lenni a viselkedéséből, hiszen nem ilyenek ismertem meg egyáltalán évekkel ezelőtt. Vissza akarom kapni azt a Harry Styelest, aki minden héten más nőket hozz haza és nem érdeklik a komoly kapcsolatok. Én pedig papolhatok neki arról, hogy ez miért is nem helyes és felelőtlen cselekedet. Azelőtt azt hittem, hogy az üres falakhoz beszélek, amikor a komoly kapcsolat előnyeiről magyaráztam neki és arról, hogy hagyjon fel ezzel az egy éjszakás kalandos életformával. Most valahogy visszasírom az a Harryt magamban.

- Beszéljek vele? – kérdezte Tiffany.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. – vágtam rá hirtelen, amire Tif rögtön felém kapta a tekintetét. Nem akarom, hogy ő beszéljen Harryvel arról, hogy érez-e még valamit iránta. - Inkább én beszélnék vele, ha nem gond. – tettem hozzá és köhintettem egyet. Louis mindent tudóan tekintett rám.

- Tif szerintem is jobb, ha Liam beszélne vele. Ez olyan fiús ügy, ha érted mire gondolok. Jobb, ha te ebből kimaradsz. – mondta és megfogta a barátnőm kezét. Kissé szúrós szemekkel néztem rá, de tudom, hogy Louis csak barátként tekint rá főleg ezek után, hogy tudja, mennyire szeretem ezt a csodálatos lányt. Nem fogom engedni, hogy bármi is közénk álljon és elválasszon tőle. Számomra ő a jelenem és a jövőm. Vicces hogyha a jövőmre gondolok akkor csak vele tudom elképzelni igazán. Egy jó öt év múlva örülnék neki, ha már a feleségem lenne és utána nem sokkal megszületne az első kis tündéri kisbabánk. Mindennél jobban vágyom erre a jövőben.

- Miért nem beszélhetek én? Tudom Liam féltesz attól, hogy Harry érez irántam valamit. Majd beszélgetés közben elcsavarná a fejemet és szívesebben lennék vele. Így van igaz? – kérdezte és úgy éreztem beletrafált a dolgok közepébe és a lényegre tapintott. Aprót bólintottam és lesütöttem a szemeimet. – Hát nem érted valóban. – hallottam a hangján, hogy csalódott. Közben azt is jól hallottam, hogy Louis csendesen szó nélkül távozik a szobából. – Liam én téged szeretlek! Sokszor úgy érzem, hogy én sokkal jobban szeretlek téged, mint te engem. Minden percben attól rettegek, hogy mikor veszed észre, hogy bennem nincsen semmi különleges és mikor határozod el, hogy elhagysz egy másik lányért, akinek az élete sokkal izgalmasabb és színesebb, mint az enyém. – ekkor már rá néztem és a szívem minden szavánál egyre jobban összeszorult. A gyönyörű szemei könnyekkel voltak teli. Nem tudtam tovább hallgatni ezt ahogyan magáról beszélt.

- Tif… - suttogtam őt megszakítva.

- Még várj. – mutatta fel az egyik ujját. – Ezzel az egésszel csak annyit akartam kimondani, hogy sosem szerettem még senkit ennyire, mint téged. Nagyon-nagyon szeretlek Liam! – mondta és az első könnyei azonnal utat törtek maguknak. Szó nélkül öleltem át szorosan és az ajkaimat az övére nyomtam.

- Rosszul hiszed, ha azt gondolod, hogy kevésbé szeretek én téged, mint te engem. – mondtam miután az ajkaink szétváltak egymástól levegőhiány miatt. – Te vagy nekem a mindenem érted? Szeretlek mindennél jobban. – mondtam magabiztosan majd az arcát a két tenyerem közé véve csókoltam meg ismét.

- Nem akarom elrontani a pillanatot, de a srácok most hívtak, hogy tízperc múlva itt vannak. – dugta be a fejét Lou. Válaszadásképpen egy párnát dobtam felé, de mire a párna a közelébe ért ő már visszacsukta az ajtót. Így a párna halk puffanással a földön kötött ki. Tiffany jókedvűen kuncogott a remek dobóképességemen. Csendben felkelt és a fürdőszobája felé vonult.

- Hova ilyen sebesen szép hölgy? – kaptam el a derekánál és a nyakába csókoltam.

- Zuhanyozni és készülődni mivel normálisan szeretnék kinézni, ha találkozok a srácokkal. – mondta mosolyogva.

- A zuhanyozás remekül hangzik. Azonban úgy vélem kötelességem veled tartani és vigyázni rád, hiszen egy ilyen ifjú és gyönyörű hölgyre rengeteg veszély leselkedhet a zuhanyzókabinban. – mondtam és meghajoltam előtte a mosolyomat visszatartva.

- Azt hiszem, most ezt az ajánlatot kénytelen leszek visszautasítani, mivel kevés az időnk most és nem csak egyszerű zuhanyozás lenne belőle. – kacsintott rám én pedig hirtelen egy pillanatra megdermedtem. Számomra még újdonság, hogy Tiffany ennyire nyílt velem szemben. Eddig azt hittem kerüli a témát és esetleg megbánta azt, ami a nyaraláson történt azon a bizonyos éjszakán, amikor az ártatlanságának a kulcsát a kezembe nyomta. – Most viszont várj meg itt nyugodtan. – nyomott egy puszit az arcomra.

- Szavadon foglak! – kiáltottam utána, mielőtt még becsukhatta volna a fürdőszobájának az ajtaját. Napról-napra és percről-perce egyre jobban csak szeretem őt mindennél jobban. Mindig meg tud lepni valamivel, amikor már azt hittem róla, hogy ismerem a teljes énjét.


~Tiffany Mills~


Sosem gondoltam, hogy valaha lesz olyan személy az életemben, akit annyira fogok szeretni, hogy azt szavakban sem lehet kifejezni. Ha nincs mellettem, akkor örökösen körülötte forognak a gondolataim. A mozdulataink pedig szinte mágnesként működnek. Ha mellettem van akkor a szívem oly hevesen dobog, hogy majd’ kiugrik a mellkasomból, amíg a gyomromban pillangók ezreinek bizsergető szárnycsapkodásait érzem. Ezelőtt rengeteget olvastam erről az érzésről és több rendező próbálta a mozivászonra vetíteni ezt az érzést. Az azonban semmit sem ad át arról pontosan, hogy milyen is valójában. Az életemnél is jobban szerettem Liamet és minden egyes porcikám ő utána sóvárgott kétségbeesetten. Olyan volt ő számomra akár egy drog. Ami minden egyes alkalommal egyre erősebben hatott rám. A gondolataimat pedig bilincsbe ejtve saját magára összpontosította. Minden egyes percet ki akartam használni, amit vele tölthettek mielőtt visszautaztam volna Kaliforniába. A jelenre koncentráltam csupán és nem agyaltam azon, hogy mit fog rejtegetni számunkra a jövő. Percekig folyattam magamra a langyos hőmérsékletű vizet mire az orchidea illatú tusfürdőm után nyúltam, amit szétkentem az összes szabad porcikámon. Az illata kellemes hatással volt rám, de jobbnak véltem, ha elzárom a csapot és készülődni kezdek. Fogalmam sincsen, hogy mégis miként érdemeltem ki Liam szerelmét, azt pedig pláne nem, hogy az egyik legkedvesebb együttesemnek a tagjainak az érdeklődését miként váltottam ki. Még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha találkozni fogok velük. Miután elzártam a csapot egy törülközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból. Tiszta ruhát azonban elfelejtettem behozni így kénytelen voltam ezt a vékony textildarabot magamon szorongatva dugtam ki a fejemet óvatosan az ajtón. Nagy megkönnyebbülés volt amikor Liamet nem találtam a szobámban. Gyorsan felöltöztem és a hajamat egy copfba kötöttem a fejem tetejére. A szemeimet csak felül kihúztam és szempillaspirált vittem fel. A hajam jobbra-balra libegett, amikor a lépcsőn siettem lefelé. Az utolsó lépcsőfoknál azonban megbotlottam és kis híján hasra estem, de Harry éppen idejében kapott el, amikor a nappaliból kifelé sétált.

- Köszi. – habogtam és a rémülettől kissé nehezen kaptam a levegőt és a szívem is gyorsabban vert.

- Hányszor kell neked elmondani azt, hogy vigyázz magadra jobban? A legegyszerűbb megoldás lenne téged körbetekerni buborékos fóliával és az legalább megvédene téged az ügyetlenkedésedtől. – nevetett rajtam jókedvűen miközben a fejét rázta.

- Hahaha nagyon vicces vagy Harry! – nyújtottam ki rá a nyelvem amikor elengedett. A párbeszédünknek Liam és Louis is szemtanúja volt.

- Mi történt? – kérdezte Liam amikor mellé értem, de a kérdését inkább Harrynek intézte. Szó nélkül bújtam oda hozzá és a karjait szorosan, de mégis gyengéden fonta körém.

- Szokásos bénázása. – nevetett ismét a göndör. Idegesen néztem rá mivel kezdett elegem lenni abból, hogy engem szekál.

- Befejeznéd végre? Nem történt semmi bajom! Nem értem miért kell a bolhából elefántot csinálni! – fakadtam ki akaratom ellenére. A hangomból pedig kissé sugárzott az ingerültség.

- Bocs, hogy foglalkozok és törődök veled! Bocs, azért mert nem akarom, hogy bármi bajod essen! Tényleg… - kiabált, amitől kissé összerezzentem a barátom karjai között. Tudom nem kellett volna kiakadnom, mert igaza van. Valóban ügyetlen vagyok, de nem tudok ellene tenni semmit. Szerintem már megszokhatta volna tőlem. Harry dühösen trappolt felfelé én pedig kibontakoztam Liam öleléséből és a hátsóudvarra vonultam. Leültem a hintára és csendben lökődtem magam a földtől. Jó ideig csendben ültem és az égen repülő madarakat szemléltem.

- Hé Tif minden oké? – jött közelebb Louis. – Mi volt ez az egész odabent? – kérdezte, amikor leült mellém a másik hintába.

- Nem tudom. Egyszerűen csak megint kezdődik az, hogy örökösen szekál, hogy milyen ügyetlen vagyok és s a többi. Én csak… - kezdtem el hadarni.

- Szereted. – jelentette ki Louis, amire én a fejemet azonnal felkaptam.

- Persze, hogy szeretem hiszen az unokatestvérem. – mondtam, miközben a cipőm orrát tanulmányoztam, amit még kifelé menet kaptam magamra.

- Nem úgy értettem tudod jól. Ne kertelj nekem tudom, hogy szereted még te is Harryt ahogyan ő is szeret téged. Természetesen tudom, hogy Liamet is nagyon szereted, mert látom ahogyan rá nézel. De azt is látom, ahogyan Harryre pillantasz akaratod ellenére is. Olyan kapcsolat van kettőtök között, amit képtelenség megmagyarázni. Tökéletesen hasonlítotok egymásra. Még sohasem láttam senkit akik így kiegészítenék egymást, mint ti ketten Harryvel akik nem testvérek. – magyarázta, amit én csendben hallgattam.

- Lou ez nevetséges. Harryvel ezt már megbeszéltük és nem lenne értelme a szüleink véleménye miatt sem. Liam pedig az életemet jelenti. Úgy érzem ő a nagy Ő és nem akarom őt elveszíteni. Kedves tőled, hogy így aggódsz, de nincs értelme. – sóhajtottam nagyot és eltűrtem egy tincset a fülem mögé.

- Nekem hazudhatsz, de saját magadnak nem tudsz Tiffany. Nem egy nőt láttam szerelmesen nézni tudom milyen az. – vigyorogta el magát és igyekezett jókedvre deríteni. – Nem felejtetted még őt el és igyekszel minden erőddel egy új kapcsolatba menekülni Liam mellett.

- Nem tudom Lou… - kezdtem volna bele de a teraszról Luke és a többiek integettek felénk.

- Ezt a beszélgetést még folytatjuk. – kacsintott rám Lou és segített kikelni a hintából. Óvatosan megölelt és csiklandozni kezdtem, amitől a nevetésem azonnal kirobbant. Miután üdvözöltük a srácokat a teraszon telepedtünk le. Lottie Niall ölében ücsörgött és jókat kacagott Ashton viccein a szöszi barátjával együtt. Liam kicsivel később csatlakozott hozzánk Harryvel az oldalánál. Nem nézett rám hanem úgy tett velem, mint aki ott sem lenne. A feszültség szinte tapintható volt közöttünk. A gondolataim az körül jártak amiket Lou mondott nekem. Mi van akkor, ha igaza van és a tudatalattim egy része még mindig nem felejtette el Harryt. Mi van akkor, ha ez valóban így van? Akkor egy szörnyű ember lennék? Olyan aki egyszerre szerelmes két férfiba? Ahogy a nap egyre jobban eltelt egyre több kérdés merült fel magamban, amikor éppen senki sem beszélgetett velem. Liam mellettem ült és a kezemet simogatta. Próbáltam mosolyogva figyelni Luke-ék beszélgetésére és megfelelően válaszolni a nekem feltett kérdésekre. Ez pedig többnyire könnyen ment. Azt este közeledtével kitalálták a többiek, hogy további kikapcsolódásként iszogassunk egy kicsit. Nem szerettem volna sokat inni, mivel nem másnapossággal szerettem volna a másnapomat tölteni. Amint az alkohol kissé mámorító ereje hatással lett a gondolataimra, annál világosabban kezdtem látni azt, amit Tommo említett. Szó nélkül keltem fel Liam mellől és sétáltam be a lakásba. A konyhába a pult szélébe kapaszkodva igyekeztem összeszedni a gondolataimat. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor léptek zaját hallottam a hátam mögül.

- Tif minden rendben van? – kérdezte Lou. A fejemet megráztam és mély lélegzetet véve szólásra nyitottam a számat.

- Igazad volt. Még nem felejtettem el őt teljesen hiába próbálkoztam. – motyogtam miközben a könnyeim utat törtek maguknak. Lou szorosan ölelt magához és a hátamat kezdte el simogatni. A sarok felől egy árnyékot véltem felfedezni, ami gyors léptekkel távozott kifelé. Tudtam, hogy ki lehetett az és azt is pontosan tudtam, hogy minden bizonnyal megsértettem, de képtelen voltam utána menni. Egyszerűen földbegyökerezett a lábam. A gondolataim pedig már a körül keringtek, hogy miként fogom őt kiengesztelni ez miatt. Feltéve, ha még egyáltalán szóba áll velem ezek után. 

8 megjegyzés:

  1. Kedves Fanni V.!
    Eszméletlenül jò rész volt!
    Hùh hàt se Tiffnek se pedig a két fiunak nem könnyű ez a helyzet.
    Tommo imádnivalò, ahogy segît, bátorìt és tanácsot ad...
    Már is nagyon várom a következő részt!
    Szia
    További szép napot mára és egyùttal további kellemes hetet!
    Kitartás nem sokára szüünet ;)

    Szia

    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Nagyon szépen köszönöm a jókívánságodat és végre a szünet meg is érkezett. Köszönöm, hogy írtál és örülök annak is, hogy a rész elnyerte a tetszésedet.
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés
  2. Úristen tegnap kezdtem a blogot és már is végigolvastam imááádom:):) remélem Tiff Harryt választja de csak saját vélemény😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy a blogom elnyerte a tetszésedet :)
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés
  3. Szia.
    Ma találtam rá a blogodra de más is a kedvenceim közé tartozik.
    Imádom. Már nagyon várom a következőt. Kíváncsi vagyok Tiff hogyan dönt. :)
    Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy a blogom elnyerte a tetszésedet :)
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés
  4. Kedves Fanni!
    Jajj ne! Ne mááár az annyira rossz fordulat volt.
    Szeretem a blogodat de ez a fordulat nagyon nem fair. Olyan szépen megfogalmaztad hogy emnnyire szereti Tif Liamet, és mikor Lou mondja hogy Harryt is szereti még akkor már hirtelen szereti Harryt is ? NE mááár ez már gáz egy kicsit. :( Liam a best.
    Várom már nagyon a folytatást! :3
    Hű olvasód, Míra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Míra!
      Köszönöm, hogy ismét írtál. Hát igazándiból Tif érzései Harry iránt komplikáltak. Számára Liam az igazi, de valahogyan Harry iránt is erős érzelmek fűzik. Próbálta a Harry iránti érzéseit elfojtani és úgy tenni mintha mit sem érezne puszta baráti és családi szeretetnél míg nem el is hitte ezt a színjátszását. A lelke mélyén viszont még őt is szerette és ha nem jöttek volna ők össze Liammel akkor könnyű választása lenne, de a gond az, hogy Liamet is mindennél jobban szereti. Louis pedig megpróbálta emlékeztetni arra, hogy Harryt nem tudta még elfelejteni és amíg nem zárják le azt az ügyet addig Liam mellett sem lehet igazán boldog.
      A folytatás pedig fel is került ;)
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés