Second

Hi Guys!
Ismét sajnálom a késést, de az indokaim ismét csak azok, amik mostanában mindig. Viszont sikerült befejezzem a részt. Hibák még lehetnek benne mivel nem volt időm átolvasni, de amint tudom kijavítom. Köszönöm a kommenteket és a pipákat az előző részhez. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

::: H a r p e r  P a y n e :::

Egy száll fehérneműben sminkeltem magam a fürdőszobai tükröm előtt miközben a szobámban hangosan szólt a zene. Őszintén bevallva semmi kedvem sem volt elkészülni és elmenni itthonról, azonban tudom, hogy Mia úgysem hagyná ennyiben, hogy nélkülem menjen el Tom Barker szokásos házibulijába. Szívem szerint bebújnék az ágyamba a számítógépemmel az ölemben és filmet néznék vagy pedig írnám a beadandó dolgozatomat. Tudom, hogy elég strébernek tűnők amiatt, hogy péntek este a bulizás helyett a tanulást választanám, de őszintén kinek van kedve ahhoz, hogy csont részeg tinik közt üldögéljen hajnalig? Amúgy sem szeretem annyira az alkoholt főleg nem az emberekre gyakorolt hatását. Nem értem az embereket, hogy miért kell ahhoz segg részegre inni magukat, hogy ,,jól érezzék” magukat, amikor a nélkül is tudnának szórakozni. Legalábbis én tudok alkohol nélkül is múlatni és kikapcsolódni. Azonban néhányan attól érzik, csak jól magukat másnap pedig szenvednek a fejfájástól, de olyankor egy cseppet sem tudom őket sajnálni, sőt véleményem szerint meg is érdemlik. Megértem én azt is, hogy inni kell, de lehet azt mértékkel is tenni. Miután elkészültem a sminkemmel belebújtam egy sötétkék háromnegyedes ujjú mini ruhába, aminek az ujját és a hátát csipkék fedik. A hajamat a sütővasammal begöndörítettem, majd egy körülbelül egy kiló hajlakkot magamra fújtam. A fekete magas sarkúmmal és a ridikülömmel indultam meg lefelé. A szüleim a nappaliban tévéztek összebújva miközben az asztalon egy üveg bor volt mellette pedig egy-egy borospohár. Úgy látom ma jobb lesz az, ha nem leszek itthon. Szeretem a romantikát, mint minden korombeli lány, de szingliként nem igazán tudom elviselni a nyálas dolgok látványát. Bár nem mintha párkapcsolatra vágynék, hiszen így is remekül megvagyok a barátaim mellett. Egy barát amúgy is csak lekorlátozna és elvenné szinte minden időmet, amit a tanulásra kellene szentelnem.

- Már indulsz is? – kérdezte érdeklődve édesapám.

- Elviszem a kocsimat is. Nem maradok olyan sokáig és úgysem iszom. Majd jövök. – nyomtam puszit az arcukra.

- Ugyan már tinédzser vagy és nyugodtan szórakozz a barátaiddal, de természetesen vigyázz magadra. Ha bármi gond adódna, akkor feltétlenül telefonálj. – vágott közbe anyu.

- Oké-oké. – motyogtam, majd a slusszkulcsomat felkapva indultam meg a garázs felé. Amikor elindultam a rádióval kezdtem el énekelni és az egyik piros lámpánál megállva írtam egy sms-t Mianak, hogy hamarosan ott vagyok érte és jó lenne, ha most kivételesen nem kellene rá fél órát várakoznom ugyanis fehérneműbe rohangál a szekrénye előtt, mert nem tudja eldönteni, hogy milyen ruhát vegyen fel. Valami csoda folytán, amikor leálltam a hídjukon már topogott is kifelé a házukból. Egy vörös ruhát viselt, ami gyönyörűen állt az alakjához.

- Szia csajszi! – köszönt, amikor beült az anyósülésre. – Készen állsz a bulira? – érdeklődőt és a vak is látta rajta, hogy ő mennyire be van zsongva ettől a paritól már most. Nem szerettem volna ünneprontó lenni így igyekeztem lelkesnek mutatni magam. – Hidd el nekem, hogy nagyon jól fogod magad érezni. Ha jól hallottam ott lesz Ric Grey is és azt csiripelték a madarak, hogy eléggé bejössz neki. – kacsintott rám, mire én csak a szemeimet forgattam rá. Ric valóban helyes fiú, de mégsem tudnám magamat mellette elképzelni és azt is kötve hiszem, hogy én valóban tetszenék neki.

- Túl élénk a fantáziád Mia. – mondtam, majd gázt adtam a kocsinak és elindultunk a parti helyszíne felé. Az út odafelé elég jó hangulatban telt. Miaval együtt énekeltük a dalokat és a piros lámpáknál az ujjaimmal a kormányon doboltam a ritmust. Talán mégsem volt olyan rossz dolog otthon maradni a szobám rejtett kis zugában. Az autót pár házzal odébb tudtam csak leparkolni onnan pedig gyalog tettük meg a maradék utat a bejáratig. Már kintről hallatszót a zene hangos basszusa odabent pedig majd meg süketültem tőle. Odabent tele volt az egész ház korunkbeli fiatalokkal, akik szemlátomást jól mulattak. Jó páran táncoltak, míg mások a falat támasztva beszélgettek. Mia szinte egyből magamra hagyott, amikor meglátta Tom-ot. Szép kis barátnő, de elnézem, neki mivel tudom, hogy tényleg szerelmes abba a fiúba. Csak ezért jöttem el ide semmi másért, de ki tudja talán én is jól fogom érezni magamat még ha ezt most még nem is hiszem el. A konyhába mentem egyenesen, majd egy pohár üdítőt megragadva igyekeztem elvegyülni a többi ember között. Amíg az italommal voltam elfoglalva, addig a táncoló embereket figyeltem.

- Szia. – ült le mellém Ric, amitől én teljesen meglepődtem.

- Szia. – mondtam és kortyoltam egyet ismét az italomból.

- Azon gondolkodtam, hogy miért ül itt ez a gyönyörű lány egymagába egy ilyen nagyszerű buliban. – mondta, de belőlem kitört a nevetés ettől az ócska dumától. Nem hiszem el, hogy minden jól kinéző pasi ezzel próbálkozik, ahelyett hogy normálisan megszólítaná csak a lányt. – Van kedved táncolni velem? – kérdezte reménykedve és egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém. Kis gondolkodás után felé nyújtottam a kezem és hagytam, hogy a táncparkettre húzzon. A pörgős zenére a csípőmet jobbra-balra ringattam és éreztem, ahogyan Ric keze a hasamon pihen. Igyekeztem nem tudomást venni róla, de a lehelete csiklandozni kezdte a nyakamat, ahogyan apró csókokat hagy rajta. Bevallom Ric igazán helyes fiú talán még el is tudnám magamat mellette képzelni, mint a barátnőjét, de ez a tempó nekem akkor is gyors. Nem szeretem, mikor azt hiszik, hogy attól mert jól néznek ki és menők rögtön az ágyukba tudnak csalogatni, mint egy kis buta libát. – Van kedved feljönni az egyik emeleti szobába? – kérdezte a fülemhez hajolva. Rögtön abbahagytam a táncolást és éreztem, hogy ledermedek. Leráztam magamról a kezét és szembefordultam vele. Kérdőn felvontam az egyik szemöldökömet és a mellem előtt összefontam a kezeimet.

- Seggfej. – mondtam, majd otthagytam. Úgy éreztem, hogy nekem elég is lesz ebből a buliból. Kár volt eljönnöm, hiszen ebben a társaságban valahogy nem találom a helyemet, ami egy bizonyos szempontból nevetséges, hiszen ők nagyrészt az iskolatársaim, akikkel nap mint nap összefutok az iskolában. Próbáltam megtalálni Mia-t, hogy szóljak neki, hogy hazamegyek. Bőven elég volt ennyi részeg tinédzsert látnom ma estére. Azonban nem igazán jártam sikerrel a barátnőm keresgélése közben. A konyhában töltöttem magamnak az asztalon kirakott puncsból és nagy kortyokban döntöttem magamban. Éreztem, hogy az alkohol szétáramlik a testemben és rögtön megbántam azt, hogy ittam belőle. Így tuti nem vezethetek különben azt a jogosítványom bánná, ha útban hazafelé keresztezné az utam egy rendőrrel. Nem hinném, hogy a szüleim ellennének tőle ragadtatva, hogy az őrsre kellene értem befáradniuk. Az érzékszerveim lelassultak és lassabban tudtam gondolkodni is. Aztán egyszerűen nem érdekelt semmi más, hanem ismét táncolni kezdtem néhány szurkolólánnyal együtt. A táskámban lévő telefonom rezegni kezdett és azt gyorsan próbáltam felvenni.

- Harper! Előbb voltam itt nálatok, de a szüleid mondták, hogy bulizni vagy. Hoztam egy jó kis filmet és rágcsálnivalót is. – szólt bele Theo az arcomra pedig egy hatalmas vigyor szökött.

- Theo! Sajnálom, ma nem vagyok otthon. – nevettem el magam és kicsit megtántorodtam, de szerencse, hogy ő a vonal másik feléről mit sem sejt. – Van kedved eljönni ide? – kérdeztem nagylelkűen miközben még mindig vigyorogtam, mint akinek nincs ki mind a négy kereke.

- Már elindultam hazafelé majd talán máskor. Azért köszönöm a meghívást. Jó a buli egyébként? – kérdezte érdeklődve, de a jókedvem egy kicsit lelankadt az miatt, mert nem jön ide.

- Nagyszerű, de sokkal jobb lesz ha idejössz. Elküldöm üzenetben a címet. – mondtam nemet nem tűrő hangon, majd ismét valami oknál fogva nevetni kezdtem, mint mindig amikor kicsit a pohár aljára nézek.

- Harper, te be vagy rúgva? – kérdezte döbbenten.

- Azt hiszem egy picit talán igen. – vonogattam a vállam, amit ő nem láthatott.

- Küld azt a címet gyorsan, mert elhozlak onnan, mielőtt valami bajba keverednél. – sóhajtott nagyot én pedig ismét rettentő boldog lettem, amiért idejön csakis miattam. Már éppen mondtam volna neki, hogy mennyire várom, amikor bontotta a vonalat. Ahogyan csak tudtam igyekeztem lepötyögni a pontos címet és elküldeni neki. Miután az sikeresen megtörtént nem tudtam, hogy idebent várakozzak rá vagy pedig odakint a ház előtt. Végül is a teraszt választottam. Ismét iszogatni kezdtem és már türelmetlenül várakoztam Theora. Az időérzékemet pedig már egy jó ideje elvesztettem.

- Harper cica! Odabent már agyon kerestelek téged odabent. Nem volt szép tőled, hogy csak otthagytál bent. – ült le mellém szorosan.

- Ric kopj le rólam légy szíves. Azt hittem te más vagy, mint a többiek, de rájöttem, hogy te is csak egy beképzelt majom vagy, aki csak arra megy rá, hogy megdöntse a nőket. Kösz, de abból nem kérek. – mondtam és próbáltam lelökni magamról a kezét, ami a combomat simogatta. – Nem akarok tőled semmit se. – tettem hozzá és undorodva néztem rá.

- Ugyan már Harper cica, ne csináld ezt. – mondta akár egy durcás kisgyerek, aki nem kapja meg azt, amit akar. – Tudod, hogy mennyire tetszel nekem és ha jól tudom én is igencsak bejövök neked. – vigyorgott nagyképűen.

- Ha eddig tetszettél is egy nagyon picikét az már elmúlt. El kell, hogy keserítselek, sajnálom. Menj, keress magadnak valami másik csajt, de engem már hagyj békén. – löktem le magamról ismét a kezét, de ő egyre erőszakosabban tapizott. – Fejezd be légy szíves! – szóltam rá, de mintha a falnak beszéltem volna.

- Azt mondta elég lesz, nem érteted meg?! Talán süket vagy gyerek?! – szólalt meg egy erényes hang, amire azonnal elengedett és az illetőre meredt gyilkos tekintettel. Engem pedig az a hang rögtön a nyugalom tengerére varázsolt, mivel tudtam, hogy most már semmi bajom nem eshet, mivel ő itt van.

- Te meg ki a fene vagy? – állt fel, de rögtön megtántorodott.

- Az, aki mindjárt ellátja a bajodat, ha most azonnal nem húzol oda befelé. Meg ne lássalak még egyszer a közelében világos? – mutatott felém, majd elkezdte befelé lökdösni. Majd visszatért hozzám. – Veled minden oké? – kérdezte aggódva és a gyönyörű szép kék szemeivel áthatóan vizslatott. Aprót bólintottam, majd megpróbáltam felállni, de kissé szédültem. – Gyere, segítek, most pedig elviszlek innen. – nyúlt a lábam alá és könnyedén felkapott. Hadakozni készültem vele, de túl gyengének és részegnek éreztem magam ahhoz. A fejemet a vállára hajtottam és a finom illatát magamba szívtam. Az arcomra pedig levakarhatatlan vigyor kerekedett, amit Theo közelsége váltott ki belőlem. Beültetett óvatosan az autóm anyósülésére ő pedig kocogva kerülte meg a kocsit és a volán mögé ült. Bekötötte a biztonsági övem, majd a sajátját is. Szó nélkül gyújtást adott rá és elindult. Nem tudtam azt, hogy merre tartunk és valahogyan nem is érdekelt. A tekintetemet végig rajta tartottam és igyekeztem nem elhányni magam, mivel az nem vetne rám jó fényt. Bár már most is meglehet rólam a véleménye saját magában, amit nem mer kimondani, de biztosan arra gondol, hogy egy felelőtlen tini lány vagyok. Nem is tudom, hogy mennyi idő telhetett el, mire egy villa előtt találtam magam az autóban. Ismét a karjába fogva vitt befelé, de az ajtó előtt kicsit a saját lábamra helyezett, de az egyik karjával még így is a derekamnál fogva tartott magához, hogy nehogy elessek. A másik kezével a zárral babrált, majd ismét felvéve vitt be a nappaliba. Ismeretlen hely volt, de a falon képek lógtak Niall bácsiról és Lottie néniről, így sejtettem azt, hogy az ő házukba hozhatott. Kis időre eltűnt, majd egy pohár vizet nyomott a kezembe. – Idd meg ezt. – adta ki az utasítást, amit szinte azonnal teljesítettem.

- Nem láthatnak így meg Niall bácsiék. Elfogja mondani apámnak és akkor nekem végem lesz abban teljesen biztos vagyok. – estem kissé pánikba. 

- Ne aggódj nincsenek itthon egész hétvégén. Golfozni mentek a klubba, majd csak vasárnap este jönnek haza. Segítek felmenni az emeletre a vendégszobába. Jobb lesz, ha kialszod magad, mert van egy olyan érzésem, hogy holnap nagyon másnapos leszel. – vigyorogta el magát. Igaza van, de valamiért úgy éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok álmos. Azonban tényleg jobb lenne, ha aludnék, mivel fent áll az esélye arra, hogy hülyét csinálok magamból előtte még ennél is jobban és különböző dolgokat fecsegnék ki. Bólintottam, mivel többre úgy éreztem nem vagyok képes és ahogy láttam és érzékeltem, most nem is várta el tőlem azt, hogy beszéljek. Ismét a térdhajlatom alá nyúlt én pedig a nyaka körül összefontam a karjaimat és úgy kapaszkodtam belé. Egy hatalmas franciaágyra helyezett le és takart be. Óvatosan végigsimított az arcomon, majd egy „jó éjszakát” elmotyogása után rögtön az álmok mély birodalmába csöppentem. Hallottam, ahogyan még ő is jó éjszakát kíván, majd leoltja a lámpát és magamra hagy. Rettentő hálás vagyok érte, amiért eljött értem és vigyázz rám. Azonban a szüleimnek még így is egy magyarázattal tartozom, amiért nem mentem haza, de majd valami jó dolgot kitalálok addigra. Most arra tudtam csak gondolni, hogy másnap miként fogom ezt tudni meghálálni Theonak.