Twenty-second

Hi Guys!

Megérkezett a következő rész is. Ez a rész kicsit unalmas lett és hát nem is a legjobbra sikeredett, de remélem ennek ellenére tetszeni fog.

Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Több okból is rosszul voltam. Egy azért, mert teljesen rázott a hideg és úgy éreztem nem tudok felkelni, mivel az ágyam egyszerűen magához láncolt. Másodszor pedig még mindig nem beszéltem Harryvel arról, hogy komolyan gondolta-e a kettőnk furcsa és különös kapcsolatának a befejezését. Liam próbált velem lenni és jobb kedvre deríteni, de nem sok sikert ért el. Talán a közérzetem romlása is jelezte azt, hogy beteg leszek, de nem foglalkoztam vele a szakítás miatt. De Liam sem tudta, hogy mi a helyzet az egészségem kis romlásával mivel az éjszaka felé közeledve megkértem, hogy hagyjon egyedül. A vendégszobában húztam meg magamat. Vacsora nélkül bújtam bele az ágyba egy gyors zuhanyzás után. Reggel pedig arra ébredtem, hogy teljesen rosszul vagyok. Az életkedvem sem olyan volt, mint az átlagos hétköznapokon. Kora reggel Niall dugta be a fejét az ajtómon, és amikor látta, hogy ébren fekszek és a plafont bámulom mosolyogva jött be. Leült az ágyra és a lábait törökülésbe helyezte. Azonban látta rajtam, hogy valami nincsen rendben velem a kezeit automatikusan a homlokomra tette. Ritkán szoktam beteg lenni. Általában csak évente egyszer vagy kétszer. De olyankor mindig elég súlyos panaszaim szoktak lenni. A torkom fájni szokott oly annyira, hogy egy szó sem tud kijönni rajta és a lázam is a harminckilenc és a negyven fok körül mozog. A testem pedig egyszerűen rázkódik attól, hogy ráz a hideg. Kisebb koromban anya az éjszakaközepén dugott bele a fürdőkádba, hogy a hidegvíz lehűtse valamely szinten a testemet. A mai napig ezt a módszertét szoktam alkalmazni ilyenkor, de már önálló módon. A hajam undorítóan tapadt az arcomhoz és a hátamhoz, ugyanis az egész testem ragadt az izzadságtól. Nem akarom, hogy a többiek is így lássanak. Ilyenkor szeretek egyedül lenni és pihenni.

- Úristen Tif tiszta forró a homlokod és nem azért, hogy bántsalak, de szörnyen festesz. Hozzak fel neked lázcsillapítót? – kérdezte aggódva és az alsó ajkát kétségbeesetten beharapta és az egyik kezével a szőke hajába túrt.

- Azt megköszönném. – krákogtam és a torkom iszonyatosan fájt. Biccentett majd elviharzott a szobából. Nem akartam, hogy továbbra is így lásson ő vagy bármelyikük ezért elhatároztam, hogy lezuhanyozok és felveszek egy tiszta pizsamát és a hajamat is rendbe teszem. Kimásztam az ágyból és az említett ruhadarabbal a fürdőbe siettem. Egy kissé kóvályogtam és úgy éreztem, hogy forog velem a világ.  A rajtam lévő ruhákat a földre dobtam és beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a hűs és kellemes vizet. Miután pedig úgy éreztem, hogy egy minimális szinten lehűtötte a testemet elzártam a csapot. A törülközőt pedig magam köré csavarva léptem ki a zuhanykabinból. Majd a ruhámat magamra kapkodva vágtattam vissza a hálószobába. Éppen hogy bemásztam a takaró alá és a fejemet a párnára hajtottam máris kopogás hallatszót az ajtóm irányából, majd Niall, Liam és Louis dugta be rajta a fejét. Niall ruganyos léptekkel telepedett le az ágyam mellett és a kezében egy pohár vizet és egy lázcsillapító pirulát szorongatott. Kérés nélkül tűntettem el magamban a gyógyszert és a vizet. A többiek is lekuporodtak az ágy mellett és aggódva figyeltek rám.

- Harry merre van? – kérdeztem és magamban felkészültem a legrosszabb válaszokra. Mint például lelépett és egy csajjal hempergett valahol. Amiért pedig nekem semmi jogom sem lenne kiakadnom és számon kérjem ugyanis szakított velem. Félek, hogy komolyan gondolta az egészet, hiszen nem jött vissza, hogy megbeszéljük a dolgokat. Eleinte pedig azzal nyugtattam magam, hogy mindent ott fogunk folytatni a vitánk előtt. De tévedtem, mert most egészen biztosan más lánnyal fekszik valahol.

- A szobájában alszik és józanodik. – motyogta Louis alig hallhatóan. – Késő este tudtam csak haza rángatni úgy, hogy szerintem azt sem tudta, hogy ő kicsoda. Azt, hogy én kivagyok azt pedig pláne nem tudta. Kis híján behányt a saját kocsijába. De szerencsére csak kint a füvet sikerült telibe találnia a gyomra tartalmával. – mesélte fintorodva én pedig egy kicsit megnyugodtam, hogy nem más lány mellett keresi a boldogságot, ami nem tartana olyan sokáig csupán egy éjszakán át. Helyette viszont az alkohol édes és egyben fájdalmas mámorába menekült. Nekem eszembe sem jutott, hogy alkoholba fojtsam a bánatom, ugyanis pár korty után kiütném magam, hiszen nem vagyok hozzászokva az ivászathoz. Aztán nem sok mindent tudnék vele elérni az életem helyrerakásával csak egyszerűen annyit, hogy másnap reggel szörnyű és fájdalmas fejfájásokra kelnék fel. – Bár te sem festesz jobban, de merem remélni, hogy te nem a pia miatt vagy ilyen. – tette hozzá epésen, de az szája csücskében ott bujkált egy huncut Tomlinson féle mosoly. A szemeimet megforgatva húztam magamon feljebb a takarómat. Niall az egyik kezével végigsimított a hajamon és aggódva szögezte rám a kék szemeit. A gondolataim pedig az körül forogtak, hogy hogyan fogjuk ezt a helyzetet megoldani kettőnk között. Tényleg szeretem Harryt és nem akarom egy ilyen ostobaság miatt elveszíteni. Talán hiba volt belekezdeni ebbe az egész kapcsolatba, mert így nem csak a barátomat veszítettem el, hanem egyben az unokatestvéremet is.

*~*~*~*

Ahogyan sejtettem is magamban azt, hogy pár nap alatt sikerül leküzdjem ezt a betegséget, amit összeszedtem. A srácok egész idő alatt mellettem voltak és szinte körül ugráltak. Liam kissé távolságtartóvá vált, ami egy kicsit fájt. De megértem őt, hiszen nem szóltam neki arról, hogy Harry új barátnője lettem. Pedig nem is olyan régen még én mondtam azt neki, hogy barátok vagyunk és bármit elmondhatunk egymásnak. Erre én természetes dolog, hogy titkolózni kezdek előtte és nem mondom el neki, hogy barátom van. Aki nem mellesleg az unokatestvérem és az ő bandatársa és barátja egyaránt. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, ami borzalmas érzés számomra. Tudom, hogy ő is hasonlóan érez, odabent csak nem meri kimutatni pedig látszik rajta, hogy ő sem csattan ki a boldogság mámorából. A villa egészen csendes helyé alakult át. Nem megy az a szokásos hangoskodás és nevetés a konyhában vagy a nappaliban. A kert is túlzottan békés menedéké vált. Nem ugrál senki senkinek a hátán és abból nem következik egy nagy esés a puha zöld füvön. Helyette szinte mindenki a szobájában duzzog. Én és Harry sem szólunk egymáshoz, Liam pedig szintén elvan a saját szobája biztonságot nyújtó falai között. Louis még igyekszik elfogadni azt, hogy a húga és legjobb barátja között a szerelem igen csak kibontakozása folyik. De mindig csípős hozzáfűzni valói vannak, amikor szőke cimborája között néha gyengéd érintkezések történek. De általában a szerelmespár csak elneveti az egészet és Lottie is egy nyelvnyújtással elintézi a bátyja piszkálódását. Őket nézve a szívem pedig elszorúl, mert akaratom ellenére is az a göndör hajú fiú jut eszembe, aki a kanapén összegömbölyödve fekszik és meséket néz a tévében. A zöld szemei pedig csak élettelenül csillognak. Szinte az összes holmim átkerült ebbe a villába, hogy ne ott öljük egymást esetleg Harryvel, ha vitázni támadna kedvünk. De attól nem kellene félnünk, ugyanis levegőnek nézzük egymást. Ha kiabálnánk egymással akkor legalább valamilyenszinten társalognánk. Az pedig mégiscsak jobb lenne, mint a mostani helyzet.

- Gyerekek csomagoljatok össze gyorsan mind egy pár napra. – ugrott le a lépcsőről Niall és vidáman ugrált össze-vissza a nappaliban. Mindenki furcsán nézett rá hiszen nem volt szó semmilyen elutazásról.

- Mégis miért? – kérdezte Louis miközben beleharapott a kezében tartott répába majd alaposan összerágta és lenyelte.

- Nyaralni megyünk és kicsit kikapcsolódni. – vigyorgott a szőkeség és elégedett fejet vágva egy borítékot dobott le a dohányzóasztal közepére. Liam kibontotta és néhány frissen nyomtatott papírt kezdett nézegetni. A válla felett átlesve egy csodaszép tengerparti villa képét pillantottam meg.

- Ez Hawaii-on van? – szökött fel a szemöldököm és a képre böktem a képre.

- Aha és még ma éjjel megy a gépünk. Minden le van rendezve, szóval csomagoljatok gyorsan. – sürgetett minket. Nekünk pedig több sem kellett szinte egy emberként pattantunk fel és rohamoztuk meg a szobánkat. Igyekeztem gyorsan becsomagolni. Talán Niall ezt az egészet azért találta ki, hogy visszahozza a barátai körébe a jókedvet. Izgatottan ácsorogtam a bőröndöm mellett, miközben azon gondolkodtam, hogy mit fogok itt hagyni.

- Liam. – szóltam rá, amikor láttam elmenni a szobám előtt. Érdeklődve tolatott hátra és dugta be a fejét.

- Igen Tif? – kérdezte és próbált mosolyt varázsolni az arcára.

- Mit vegyek fel a repülőútra? Hiszen mégis csak nyilvánosan mutatkozok veletek és nem akarok égő lenni. – hadartam idegesen mire Liam csak nevetet.

- Nyugodtan gyere valami kényelmesbe, hiszen közel tizenhét órát fogunk repülőn ülni. A megjelenés miatt meg ne aggódj, mert magángéppel megyünk. Nyugi lazíts. – kuncogott és a bőröndömön lévő napszemüveget az orromra csúsztatta majd annak a végét játékosan bökte meg. Ezután pedig magamra hagyott. Az események ezután pedig filmszalag szerűen gyorsultak fel. Észre sem vettem és már a repülőn ültünk útban Hawaii felé. A naplemente gyönyörű látványt nyújtott az ablakból csodálva miközben a fülhallgatóval a fülemben a kedvenc zenelejátszási listámat hallgattam. Amíg kint pedig sötétedet addig végig csak az járt a fejemben, hogy alig pár hét múlva egyedül fogom ezt az utat megtenni Kalifornia felé. A srácokkal pedig csak az internet segítségével fogom tartani a kapcsolatot. Nagyon fognak hiányozni még Louis perverz megszólalásai és a jövő tervezése, a Niallel való közös nassolások. Liam és a megnyugtató beszélgetéseink és végül Harry. Harryhez és Liamhez is sorolhatnék számos dolgot, hogy mi fog tőlük hiányozni. De akkor jó darabig sorolhatnám a dolgokat, amihez jelenleg fáradt vagyok. A tekintetem végigvezettem a körülöttem lévő srácokon. Niall és Lottie összebújva ültek és fülhallgatón zenét hallgattak és néha egykét csókot loptak a másiktól. Louis és Harry a repülő másik végében üldögéltek és úgy tűnt, hogy alszanak. Liam pedig egy fotelban ücsörgött és a telefonját nyomkodta. Óvatosan mellé ültem és az arcát kémleltem. Egy videót nézet ahol még mind az öten rajta voltak valószínű, hogy még az X Faktor idejéből származó videó napló egyike lehet az. A repülőn már sötét volt csak egy kis dér fény világított. Azonban a telefonja fényéből tisztán látszott az, hogy az arca csillog a nedvességtől, amit a könnyei okoztak. Bizonyára hiányzik az egyik legjobb barátja, aki úgy döntött, hogy külön utakon folytatja az életét. A fejemet a vállára hajtottam és mélyen beszívtam a kellemes illatát. Pár percig még szipogott, majd a fejét az enyémnek döntötte. Lehunytam a szemeimet és néhány pillanat múlva az álmok mély birodalmába csöppentem. Jelenleg pedig nem érdekelt, hogy Harry esetleg meglát így aludni Liammel. Napok óta hozzám sem szólt és úgy viselkedik, mint egy nagyra nőtt óvodás. Én csak értelmes felnőtt emberek módjára próbáltam meg beszélni vele, de vele egyszerűen képtelenség bármit is megbeszélni. De nem érdekel a hisztizése és a szakítása sem. Ha neki így jobb akkor legyen de amint hazaérünk a nyaralásból és mielőtt haza utaznék Kaliforniába száz százalék, hogy rész veszek azon a fotózáson. Ha elkísér valaki ha nem. Elég nagy vagyok ahhoz, hogy saját magam irányítsam az életemet és nem kérek abból az örökös dirigálásból, amit mindenhonnan kapok.

~Liam Payne~

Örülök, amiért Niall barátunk kitalálta ezt a kis kiruccanást. Jócskán ránk fér már egy kis kikapcsolódás és nyaralás is. Jó ideje nem pihentünk sehol. Na jó a többiek haza tudtak utazni egy kis időre a családjukhoz, amíg én New Yorkban majd Londonban búslakodtam és gondolkodtam az életem értelmein. De ezt a fejezetet már lezártam az életemben és nincsen semmi kedvem és erőm sem róla beszélni. Az időeltolódásnak köszönhetően az utazás nagy részét átaludtam. Reggel pedig a napsugarak fényére ébredtem fel. Tiffany feje még mindig a vállamon pihent, míg az egyik kezemmel a kezét fogtam. Óvatosan elengedtem mielőtt még valamelyik nagyeszű barátom esetleg komplikálni kezdene. Meg amúgy sem szeretnék Harryvel sem vitatkozni. Elméletileg szakítottak és az óta nem szólnak egymáshoz. Sőt Harry szinte senkihez sem szól hozzá. Louis szerint tudja, hogy egy igazi barom volt, de nem tud egyszerűen Tif elé állni és elmondani neki azt, hogy sajnálja. Az említett lány pedig szörnyen érzi magát és én sem könnyítem meg a helyzetét. Bevallom nem is az a bajom, hogy titkozottak előttem és hogy másik srácba szerelmes, hanem az fáj a legjobban, hogy pont Harry az, akitől egyszerűen képtelen lennék elcsábítani őt. Az egyik legjobb barátom és szinte már a testvérem. Észre kellett volna, vegyem azt, hogy valami van közöttük. De túlságosan is lekötötte az a bizonyos elméletem a gondolataimat, hogy Tif és az a kis sunyi gyerek között van valami. Néhány óra elteltével a gép földet ért és nagy izgalommal szálltunk be a taxiba, ami a Niall által kibérelt villához vitt minket. A lányok szinte tátott szájjal bámultak kifelé és az arcukat kis híján felnyomták az üvegre. A látványuktól egy apró mosoly szökött az arcomra. Néhány kanyargós út után pedig a jármű megállt és leparkolt a képről ismerős villa előtt. Egy hatalmas fehér épületrendszer terült szét a pálmafák sokassága között. A ház pedig belülről is fantasztikus volt. A nappaliból egy üvegajtó nyílott a kertre, ahonnan a zöld füves udvarra, majd a homokos tengerpartra nyújtott lélegzetelállító látványt. Mindenki lefoglalta a saját itteni szobáját. Nekem az első dolgom volt, hogy a csomagomból elő kotorjam a fürdőgatyámat, majd abba azonnal bele ugorva szaladtam ki a kertbe. Utánam pedig Louis kiabált. Mögötte lemaradva pedig Lottie és Niall sétálgatott kézen fogva, míg ő mögöttük Tiffany lépkedet. Bevártam a többieket a füves rész végén ugyanis a homok égette a talpamat. A kijárat felé hunyorogtam, de Harryt nem láttam elő bukkanni. Remélem, hogy nemsokára ő is csatlakozik hozzánk, de nem látok arra sok esélyt.

- Versenyfutás egészen a vízig? – kérdezte játékosan Louis és reménykedve pislogott körbe.

- Aki utoljára ér a vízbe az veszi meg a többiek koktélját este. – tette fel a tétet Niall, majd Tommoval egy pacsit ejtve rajtra készen álltak. Oda sétáltam Tif mellé, de a látványától egész kicsit zavarba jöttem. A tekintetemmel végigmértem az egész testét és a gondolataim olyan dolgok körül forogtak, ami egyáltalán nem helyes és baráthoz méltó. A pulzusom kezdett megemelkedni és a szám is kiszáradt a látványtól. Ami pedig még rosszabb, hogy az egyéb lenti testrészem is kezdett működésbe lépni. Gyorsléptekkel szaladtam a rajt kimondása után. A homok égette a talpam így az is ösztökélt a gyorsabb iramra. A víz kellemes hűvössége azonnal jó hatással lett rám amint fejel a hullámok közé buktam. Amikor pedig a felszínre buktam a tekintetemmel azonnal Tif után kutakodtam. Louis hátán csimpaszkodott és az arcán a gyönyörű mosolya terült szét.

- Mi a helyzet Payno? – kérdezte Niall amikor mellém úszott.

- Mi lenne? – kérdeztem vállat vonva és közben értetlen arckifejezés díszelgett az arcomon.

- Hát veled meg vele. – intett a fejével a gyönyörű barnahajú lány felé. – Furcsán viselkedsz vele amióta kiderült, hogy jártak Harryvel. Haragszol rá esetleg valamiért? – magyarázta miközben arrébb úsztunk, hogy a többiek véletlenül se hallják meg, hogy miről beszélgetünk. Niallnek pedig persze, hogy most kell mindent észrevennie, amikor barátnője van. Ahelyett, hogy az én életemmel foglalkozna, törődhetne az övévvel. De az helyett, hogy megbántsam valami csípős megjegyzéssel inkább visszafogtam magam. Nem szeretnék gonosz paraszt lenni az egyik legjobb barátommal csak azért, mert törődni akar velem és érdekli az életem. – Tudom, hogy bejön neked, ne is tagad. Látom azt, ahogyan ránézel. Fülig bele vagy zúgva mi? – kérdezte a végét elröhögve. Én persze magamhoz híven fülig elvörösödtem ezzel pedig tényleg beismertem Niall előtt. – Tudtam haver! – vágott elégedett képet.

- Ha bárkinek elmered mondani én esküszöm, hogy olyat teszek veled szöszi amit még én is megbánok. – fenyegettem, de ő csak jót derült rajtam.

- Nyugi már kinek mondanám el? Szerintem te is bejössz neki. – közölte még mindig vigyorogva.

- Ezt miből gondolod? – kérdeztem értetlenül.

- Látom, ahogyan rád néz ő is. Lehet, hogy Harryvel volt valami közöttük, de téged is szeret. Szerintem hívd el egy randizni. – tanácsolta én pedig nem tudtam elhinni neki, hogy talán Tif szeret engem. Hiszen kosarat adott nekem, amikor bevallottam neki azt, amit érzek iránta. Jó akkor éppen Harryvel járt. Talán most lenne itt az ideje annak, hogy egy újabb esélyt kérjek tőle és randizni vigyem. De vajon igent fog mondani vagy ismét kiadja az utamat? Az egészhez pedig Harry mit fog szólni? Nem hiszem, hogy repkedni fog a boldogságtól, de ami köztük volt az nem helyes egyáltalán. Ahogyan ránéztem teljesen biztos lettem abba, hogy szeretem és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a barátnőm legyen. Ha kell addig küzdők érte, amíg csak tudok. De egy dologban már teljesen biztos voltam. Őt nem fogom elveszíteni.