Twenty-fifth

Hi Guys!
Megérkezett a következő rész is, ami  suli idő első blog bejegyzése is egyben. Remélem ti is túléltétek az első hetet ami igazából csak 4 nap volt. Aggodalomra semmi ok hiszen a történetet továbbra is folytatni fogom a tanévben is csak kisebb csúszások közre játszhatnak. Köszönöm a pipákat és a kommenteket. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Harry Styles~

Bűntudat. Ez az az érzés, amit már jó pár napja csak érezni tudok. Tudom, egy igazi seggfej módjára viselkedek Tiffanyval miközben teljesen beleszerettem. Amikor kimondtam a szakítást akkor csak a puszta düh vezérelt. Nem gondoltam át, hogy pontosan miket is vágok a fejéhez. Azt terveztem, hogy a részegségem másnapján beszélek vele és helyrehozok mindent. De sajnálatos módon ehhez nem volt bátorságom. Talán ha egy mentséget kellene felmutassak, akkor azt mondanám, hogy Tiffany betegsége miatt nem kerítettem sort a beszélgetésre. Na, jó kit is akarok ilyen ostoba és gyenge indokokkal meggyőzni? Egy gyáva nyúl vagyok, aki nem meri kimondani azt az egyszerű mondatot, hogy,,Sajnálom hibáztam és ne haragudj". Egy vérbeli beszari vagyok és ebben Louisnak is igaza van. Igen a legjobb barátom ezekkel a szavakkal illetett, amikor kis híján elsírtam magam. Értek az életem elszúrásához nem kérdéses. Sokat gondolkodtam rajta, hogy megváltozom és előbb gondolkodom, majd aztán beszélek. De eddig ezzel sosem jártam sikerrel. A hév mindig elragad és olyanokat vágok mások fejéhez, amit aztán később nagyon is megbánok. Ahhoz pedig már nincsen merészségem, hogy elnézést is kérjek. Azt a bizonyos cselekedetet végzem, hogy egyszerűen úgy teszek, mintha Tiffanyt észre sem venném. Pedig jól tudom, hogy meg kellene beszélnem vele mindent, mert már nem sok időt fog velünk lenni. Hamarosan elhagyja Angliát és visszatér az Államokba. Talán nagy hiba volt őt belerángatni abba a bizarr kapcsolatba, ami köztünk volt. Magamban azt reméltem, hogy talán majd ő jön oda hozzám és elegyed szóba. De tévedtem, mert szinte került engem pont úgy ahogyan én őt. Makacsok vagyunk mindketten. Ezt a megállapítást is Louis tette amikor győzködött, hogy béküljek ki vele. Örülök neki, hogy Liam vele van jó barát módjára és nem hagyja miattam szontyolodni. Pedig elmondások szerint rengeteget sírt miattam a szobája biztonságában. Ezért is szörnyen érzem magamat, hogy én miattam áztatta a sós könnyeivel a gyönyörű arcát. A szemei pedig miattam vörösödtek ki. Rettentően féltékeny személy vagyok és néha a srácokat sem engedném a közelébe, akik a legjobb barátaim. Liamre különösképpen féltékeny tudok lenni, amikor látom ölelgetni vele Tiffanyt. Sejtem, hogy mindketten érdeklődnek egymás felé, de eddig nem kellett félnem afelől, hogy bármi is legyen köztük mivel Liamnek ott volt Sophia. Azonban már semmi sem állná útjukat, hogy egy párt alkossanak. Tiffany a kezdetek óta szerelmes volt Liambe. Azt nem is értettem, hogy ha Ő tetszett neki, akkor miért ment bele ebbe az egész kapcsolatba. Talán irántam is érzett odabent valami hasonlót csak sikerült darabokra törjem az egészet. Értek hozzá az nem kérdéses. A gondolatmenetemből Louis barátom hangoskodása rántott ki. Muszáj volt megráznom a fejemet, hogy segítsen visszatérni a jelenbe. Louis a tengerparton kergette a sirályokat, amit sokan rosszállóan figyeltek. Közben én a homokban ültem és a tenyerembe véve a homokot engedtem el lassan a szemeket a gyenge széllel szállni. Miután Tommo megunta a szerencsétlen madarak riogatását leült mellém. Szótlanul ücsörögtem így ő törte meg a csendet.

- Megint Tiffanyn jár az eszed? – kérdezte szokásosan. Mély levegőt vettem majd megszólaltam.

- Rajta is és azon, hogy elbasztam mindent. – válaszoltam miközben a távolba meredtem.

- Mi tart vissza attól, hogy jóvá tedd? – kérdezte Louis cinikusan.

- Mégis hogyan? – vontam fel kérdően a szemöldökömet.

- Mit tudom én. – vonta meg a vállait. – A lányok szeretik, ha valami különlegessel drukkolsz nekik elő. Énekelj neki valami szépet, amitől különlegesnek érezheti magát. – tette hozzá vigyorogva. Az alsó ajkam rágcsáltam miközben magamban a hallott tanácsokat fontolgattam. Abban teljesen igaza volt, hogy valami egészen különlegessel kell előrukkolnom, ha azt szeretném, hogy Tiffany újra a barátnőm legyen. Fontos számomra és nem hagyhatom, hogy egy ostoba vita miatt veszítsem el őt. Közben eszembe jutott, hogy ma estére elvileg valami tengerparti buliba megyünk, ami pont tökéletes lesz arra, hogy elmondjam neki a jelenlegi érzéseimet iránta. Ha pedig a szerencse is mellém szegődik, akkor megbocsájt nekem és ismét megtisztel azzal a különleges titulussal, hogy a barátnőm lesz.

- Azt hiszem kitaláltam valamit. – mondtam elégedett képet vágva.

- Mégis mit forgatsz a göndör kis buksidban? – kérdezte érdeklődve Lou.

- Majd meglátjátok. – kacsintottam és feltápászkodtam a talajról. Estig már nincsen olyan sok időm. Addig pedig magamat is rendbe kell szednem és ki kell találnom a pontos tervet, hogy mégis hogyan megyek oda hozzá. A gondolataim azokat a képeket pörgették le filmszerűen, hogy elküld a fenébe. Tudom, ez miatt nem kellene aggódnom, hogy esetleg ez komolyan megtörténjen mivel Tif nem olyan. Főleg nem velem tenné ezt meg, hiszen egy minimális szinten mégiscsak rokonok volnánk. A család pedig azért van, hogy ott legyen a másik számára, ha esetleg annak szüksége volna rá. Nekem pedig nagy szükségem van Tiffanyra, oly annyira, hogy azt szavakba sem tudom foglalni. Ahogyan az est minél jobban közeledett annál bátortalanabbá és nyugtalanná váltam jó magam. Felkészületlennek éreztem magam. Egy fehér rövid ujjú inget vettem fel egy fekete farmernadrággal. A lábaimat pedig egy fehér converse cipőbe bújtattam. A hajamat hátrafésültem és egy kevés férfiparfümöt fújtam magamra. Türelmetlenül és egyben félénken mászkáltam fel s le a szobámban arra várva, hogy a srácok közül valaki bedugja a fejét és szóljon, hogy indulunk. De amíg ez nem történt meg addig tovább gyártottam a különböző végkimeneteleket a fejemben. Ha Tiffany nem hajlandó kibékülni velem - amit természetesen meg is értenék, hiszen egy igazi tapló voltam vele- akkor nemcsak a barátnőmet veszítettem el a személyében, hanem az unokatestvéremet is, aki az egyik legjobb barátommá vált. De nem szabad azon rágódnom, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül rendeznem vele a szállakat. Pozitívan kell hozzá állnom a dolgokhoz. A tükörben még idegesen kissé végigsimítottam az ingemen és éppen akkor nyílt ki a szobám ajtaja. Niall dugta be rajta a szöszi fejét majd vidáman közölte velem, hogy indulunk a szórakozni. A telefonomat a zsebembe csúsztattam a tárcámmal együtt. Gyalog vetettük bele magunkat az éjszakába. Tiffany szorosan Liam mellett sétálgatott, ami egy kissé zavart. Azt akartam, hogy mellettem sétáljon így és ne az egyik legjobb barátom mellett. De nem kellene, hogy ez az egész zavarjon, hiszen tudomásom szerint csak szoros barátságot ápolnak egymás között. Aggodalomra semmi okom. Nyugodj le Harry ők ketten csak puszta barátok. Ezt az egyszerű mondtatott hajtogattam magamban akár csak egy átkot. A kezeim pedig néha-néha ökölbe szorultak és az izmaim is kifehéredtek és az erek és az inak is kidagadtak a vékony bőröm alól. Louis mellett baktattam és próbáltam minden erőmmel nem az összeesküvés elméleteket gyártani a fejemben. De valami furcsa érzés azt súgta, hogy igenis több van a szeretett lány és az egyik legjobb barátom között, mint puszta egyszerű szoros barátság. Azonban ezt az egész összeesküvés elméleteteket a féltékenységem rovására írtam fel magamban. Abszurdnak találom, hogy a hátam mögött bármi is legyen köztük. Arról már tudnék. Ismerem Liamet mint a rosszpénzt. Tudom mikor szerelmes egy lányba. Nem hinném, hogy fejest ugrana egy új kapcsolatba, amikor nem is olyan régen ért véget elég csúnya módon egy régi kapcsolata. Hülyeség Styles ez az egész kosza massza, ami a fejedben kering. Végül a cipőmre szegeztem a tekintetemet és úgy csattogtam a többiek után. Ma este jobb kedvre kell derülnöm, amihez az szükséges, hogy kibéküljek Tifel. Nem szeretnék továbbra is ünneprontó lenni a nyaralásunk során. Tudom, a többieknek sem esik jól, hogy alig veszek részt a közös programokon. Helyettük inkább a szobámba fekszek és az ablakból nézelődők kifelé a napsütötte tengerpartra. Halk kuncogás hagyta el Tif ajkait. A poénról viszont valahogy a gondolataimba mélyedésemnek köszönhetően lemaradtam. A fejemet megingatva próbáltam magamat visszatéríteni a jelenbe. Ahogyan buli helyszínére érkeztünk én se szó se beszéd nélkül vágtam be magam az emberek közé és egyenesen a fából készült bárpulthoz lépkedtem. Kértem magamnak egy Blue Lagoon koktélt és amint megkaptam a kékes színű löttyöt kényelmesen elkortyolgattam. A nagy része limonádéból áll, de egy másik részében ott található a vodka. Ezeknek közös hatása pedig mámorító ízt ad a csodás italnak. Körülbelül még három vagy négy pohárral ihattam meg belőle, amikor elkezdtem érezni, hogy az alkoholnak köszönhetően kezdtem feloldódni. Nem zavart a korábban látott jelenet az utcán. A féltékenység beszélt belőlem, ami lássuk be nem volt helyes. Kész szerencse, hogy visszatartottam magamat és nem rendeztem semmiféle jelenetet. Attól tartok akkor tényleg eltaszítottam volna őt magamtól. Miután úgy éreztem, hogy egy egészen kis ideig elég az alkoholból a táncoló fiatalok közé vetettem magam. A tekintetemmel a barátaimat kerestem és a tekintetemmel fel is fedeztem az éppen enyelgő szöszi párost. Úgy gondoltam, hogy nem zavarom meg őket így tovább kutakodtam és rábukkantam Louis barátomra. Leültem mellé és a tömeget szemléltem, hogy hátha megpillantom valahol Tiffanyt. Liamet sem találtam sehol így gondoltam, hogy valahol együtt táncolhatnak.

- Mi a helyzet haver? – kérdezte vigyorogva Louis. – Mikor fogsz beszélni vele? – tette hozzá. A választ pedig nem igazán tudtam még.

- Ahhoz még innom kell egy keveset. – ismertem be zavartan és Lou jó barát módjára csak kiröhögött. Igazi barát, aki mindig mellettem van és támogat. Na meg persze kihagytam azt a csodás információt, hogy imád rajtam szórakozni. Mostanában már az egyik hobbijává vált. De mi más lenne egy igazán jó barát dolga, ha nem ez? Nehéz erre a kérdésre is választ találni.

- Nem értelek Styles komolyan. Ha tényleg szereted, akkor mit tökölsz itt mellettem ülve ahelyett, hogy fognád magad és odatolnád hozzá a hátsó fertályodat. – hadarta és a tekintetéből semmit sem tudtam kiolvasni.

- Mert félek. – nyögtem ki az igazságot miközben nagyot nyeltem.

- Szívatsz ugye haver? A nagy nőcsábász Harry Styles be van tojva egy lánytól? – kérdezte döbbenten. Tudom, hogy nem bántásból szívat, hanem próbálja belém a bátorságot önteni. De Tif nem csak egy egyszerű lány, mint a többi. Ő teljesen más.

- Ez van. – vontam vállat és a szórakozó embereket figyeltem.

- Nem akarok köcsög lenni haver, de ha nem te mozdulsz meg akkor valaki más fog. Te pedig elveszíted őt örökre. Amilyen szerencsétlen leszel, akkor pedig az egészet végig fogod nézni. Mi fontosabb a számodra Ő vagy a méltóságod? Itt az ideje, hogy eldöntsed, mert bevallom kezd elegem lenni abból, hogy a problémáidat nem tudod önállóan megoldani egy felnőtt ember módjára hanem helyette mindig a sárgaföldig teszed magad egyenlővé az ivászataid során. Le kellene, róla már komolyan szokj. Tudod az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan azt te szeretnéd. Ez bizonyítja az is, hogy elvesztettem azt a lányt, akit az életemnél is jobban szerettem. Ne ess te is abba a hibába, mint amibe akkor én. Hagytam elmenni és még a mai napig látom a könnyekkel teli szemeit és a szavai is a fejembe járnak. – hadarta idegesen. Nagyon úgy fest, hogy előbújt a komoly Louis. A nagytestvér szerepében, aki próbálja gatyába rázni a kicsiket.

- Nem veszíthetem el. – motyogtam miközben a cipőm orrát tanulmányoztam. Mintha annyira érdekes lenne.

- Akkor menj oda hozzá. – unszolt, de én csak bátortalanul az alsó ajkam szívogattam. – Na, mi lesz már? – rángatott fel. Sóhajtva indultam meg a táncoló emberek között és Tiffanyt kerestem a tekintetemmel. Már kezdtem kétségbeesni, amikor a tekintetem megakadt egy bizonyos jeleneten. Az egész testemmel ledöbbentem és úgy éreztem, hogy minden szétesik körülöttem. Nem tudtam hinni a saját szemeimnek. Egyszerre több érzelem is kavargott bennem és nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mit is érzek. A látvány, amin megakadt a szemem nem más volt, mint Liam ajkai az én Tiffanym nyakán. A karjai pedig a lány hasa előtt összefonva pihent. Arra vártam, hogy Tif esetleg hirtelen megfordul és lekever egy taslit, amiért Liam átlépte a barátságuk határát. Ehelyett viszont csak mosolygott azzal a gyönyörű mosolyával és élvezte a pillanatot. Boldognak tűnt és nem volt hozzá szívem, hogy megzavarjam a boldogságát okozó pillanatot. Csak csendben álltam ott és őket figyeltem. Magamban ordítani tudtam volna a fájdalomtól, amit a csalódottság okozott. A kitörni készülő könnyeim ellen küszködtem minden erőmmel. A sós könnyek már mardosták a szemeimet, de a fájdalom lekötötte róla a figyelmemet. A mécses pedig számomra ott tört el teljesen, amikor Liam a nyakáról áttért az ajkaira és Tif a karjait az említett fiú nyaka köré fonta. Nekem pedig több sem kellett ahhoz, hogy lelépjek a buliból. Dühösen trappoltam a tengerpart irányába a sziklákhoz. Muszáj volt kiszelőztetnem a fejemet és megemésztenem az imént látottakat. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy valóban megtörtént az, aminek szemtanúja voltam. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Abban reménykedtem, hogy a legrosszabb esetben Tiffany elküld és nem foglalkozik velem, amikor oda mentem volna hozzá. Azonban ez az egész ő és Liam közti incidens hidegzuhanyként ért. A legvadabb álmaimban sem tudtam arra gondolni, hogy ők esetleg többek egymásnak, mint pusztán jó barátok. De most már sok minden kezdett magyarázatot kapni és világossá válni. Hogy pocsékol éreztem-e magam? Nem kérdéses a válasz, hiszen egyszerűen rosszul voltam. Úgy éreztem forog velem a világ és minden bűnömért így fizetek meg, hogy elvesztek egy számomra fontos embert. Egy olyan embert, aki számomra sokkal több, mint egy mostoha unokatestvér. Számomra ő volt az igaz szerelmem. Oké ez most eléggé nyálasan és csöpögősen hangzott. De nem tehetek róla tényleg így érzem és pontosan így is gondolom. Szeretem Tif-t és nem fogom elveszíteni. Vissza fogom szerezni és nem érdekel sem Liam se senki más.

~Liam Payne~

Kicsit csalódott voltam, amiért a ma estére kitervelt újabb randi ugrott. De feltűnő lett volna, ha egyedül mi ketten nem jelennénk meg a többiekkel együtt egy bulin. Az egyetlen dolog, ami vigasztalni tudott, hogy Tiffanyval lehetek legalább ott is. Igaz nem kettesben ugyanis körülöttünk reményeim szerint sok ember lesz, aminek köszönhetően könnyen elvegyülhetek vele együtt. Nehéz volt visszatartanom magamat, hogy a többiek előtt semmi félreérhetőt ne tegyek, ami esetleg arról árulkodna, hogy én és Tif között több van, mint puszta barátság. Szívem szerint egész végig vele lettem volna csak. Hozzá akartam bújni és átölelni. Érezni akartam a hirtelen gyorsuló szívverését, amit az okozna, hogy gyengéden megcsókolom. De erről egy kis ideig kénytelen leszek lemondani és beletörődni a ma esti helyzetbe. Amikor megérkeztünk a szórakozóhelyre Harry azonnal faképnél hagyta a társaságunkat és a bárpultot vette egyenesen célba. Reménykedni tudtam csak, hogy nem tervezi magát leinni ma este is. Nem igazán van kedvem és erőm sem ahhoz, hogy hazacipeljem Louisal és Niallel egyaránt. Még a nyaralóban megbeszéltük indulás előtt, hogy senki sem ihat annyit, hogy ne tudjon a saját lábán visszagyalogolni. Az újságok címlapján sem kellene egyikünknek sem szerepelnie azzal a főcímmel, hogy a One Direction tagjai még vakáció közben is csont részegre iszák magukat. Ahhoz sem lenne semmi erőm, hogy a holnapi napomon a másnapossággal szenvedőkkel foglalkozzak. Nyaralni és pihenni jöttem ide én is akár csak ők. Nem szeretnék mindenkire úgy figyelni, ahogyan azt Angliában is teszem, amikor szórakozni megyünk egy emberekkel zsúfolt éjszakai klubba. Érezzék jól magukat a különböző erős alkoholtartalmú italok nélkül is. Én sem szoktam sokat inni és mégis egészen jól érzem magam. Fölöslegesnek tartom, hogy az emberek leigyák magukat minden hétvégén kikapcsolódás címszó alatt. Nem azt mondom, hogy alkalomadtán nem lehet alkoholt is fogyasztani, de a mértéket be lehetne tartani. Ez pedig nagyon sok embernek nem sikerül. Tisztelet a kivételnek természetesen. Kis ideig mi is ott üldögéltünk Lou mellett, de amikor a Niall és Lottie alkotta páros hirtelen félre vonult, akkor én is táncolni hívtam a mellettem üldögélő vidám lányt. Miközben egy gyorsabb zenére táncoltunk végig az járt a fejemben, hogy mekkora szerencsém van, amiért valamilyen bizonytalan oknál fogva, amit jó magam sem értek egészen, hogy Tiffany mit szerethet bennem. De próbáltam nem azon rágódni és egyszerűen csak élveztem a pillanatot, hogy vele lehetek. Tudom már nem volt sok időm, hogy vele legyek, mivel ő hamarosan visszarepül az Államokba. A nyárból visszamaradt pár hét pedig szinte észrevétlenül fog elrepülni. Hiszen az eddigi hetek is egy szempillantás alatt a múlttá váltak. Szívem szerint sokkal előbb véget vetettem volna a Sophiaval való kapcsolatomnak és azon a bizonyos reggelen nem engedtem volna elmenni Tiffanyt, hogy ne közöltem volna vele az érzéseimet iránta. Akkor Harrynek és Tifnek esélye sem lett volna belekezdeni abba a számomra furcsa és bizarr kapcsolatba. Most pedig nem kellene aggódnom azon, hogy közöljem a göndör hajú barátommal a tényt, hogy teljesen odavagyok az unokatestvéréért. A zene lassulni kezdett és egy érzelmesebb romantikus számot kezdett a dj pörgetni. Tiffany megindult arra amerre Lou üldögélt, de még az utolsó pillanatban öleltem át hátulról és ezzel a cselekedetemmel megakadályoztam azt, hogy elmenjen. Egy gyenge csókot hintettem a nyakára, majd magam felé fordítva csókoltam meg. A vékony karjait a nyakam köré fonta és ő is próbálta megszüntetni a köztünk lévő távolságot. Jelen esetben nem érdekelt, hogy bárki megláthat minket. Pusztán a jelennek éltem és kiélveztem a pillanatot. Rá érek majd holnap cselekedni és agyalni, ha esetleg lekapnak minket egy kamerával. Levegőhiány miatt kissé zihálva váltunk szét egymástól. A kicsit kipirult arcán végigsimítottam a kézfejemmel majd átölelve ismét dülöngélni kezdtem vele a zene ritmusára. A fejét a mellkasomra hajtotta, míg én az államat a feje búbján pihentettem. Az kezei a vállamon nyugodtak, míg az én karjaim a dereka körül pihentek és biztonságot nyújtó zugként szolgáltak számára. A fejemben pedig ismét csak az a gondolat kavargott, hogy mennyire szeretem őt és én vagyok a világ legszerencsésebb embere, amiért egy ilyen csodálatos lány tudhatok magam mellett.