Twenty-sixth

Hi Guys!
Köszönöm a több mint 20.000 oldalmegtekintést és a kommenteket és a pipákat. Remélem tetszeni fog az új rész is. Kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Az eddigi tizenkilenc évem alatt most éreztem igazán azt, hogy élek és feltétel nélküli szeretet vesz körül. Igaz Harryvel még mindig nem sikerült felnőtt emberek módjára megbeszélnünk a történetet. Pedig igazán rossz érzés vele haragban lenni. Sőt ez talán nem is a megfelelő kifejezés rá, hogy harag. De máshogyan elég nehéz dolog megmagyarázni, hogy mindenki számára érthetővé váljon. Ha valami közelítő kifejezést kellene mondanom akkor talán úgy fogalmaznék, hogy tehetetlenek vagyunk egymással szemben. Egyikünk sem ártatlan, hiszen meggondolatlanul vágtuk egymás fejéhez a szavakat értelmetlen mondatokba foglalva, hogy nem számoltunk magunkban a következményekkel. De az időkerekét visszapörgetni és semmisé tenni a történteket lehetetlen. Az egyetlen megoldás a kettőnk bonyolult kapcsolatának lezárására az, hogy mindketten továbblépünk. Bár elég nehéz úgy csinálni mintha semmi sem lett volna közöttünk puszta mostoha-unokatestvéri kapcsolaton kívül. Hiszen a barátnője voltam, akit képes volt egy kisebb vita keretein belül ellökni magától. Hazudnék, ha azt mondanám nem vonzódtam Harryhez, hiszen nem tagadhatom le még saját magam előtt sem. Azonban a másik térfélen ott van Liam. Aki immáron minden szabad percét arra szánja, hogy megpróbáljon boldoggá tenni. Elmondása szerint szeret és ezt minden elcsattant csók után elmotyogja. Az arcomra pedig olyankor egy hatalmas vigyor kúszik és a szívem egész idő alatt vadul kalapál a mellkasomban, mintha bármelyik pillanatban ki akarna törni onnan. Azt sem kell szerintem senkinek sem külön elmesélnem, hogy ezek szerint teljesen belezúgtam a mogyoróbarna szemű fiúba. Az első találkozásunk pillanatában éreztem, hogy bele szerettem. Ahogyan az egyik kedvenc írom fogalmazta meg az egyik könyvében, aki nem más mint John Green a Csillagainkban a hiba szerzője, úgy szerettem bele csendesen és lassan, ahogyan az ember elalszik. Az első csókom is vele csattant el így azzal is sikerült mély benyomást tennie rám. Fantasztikusan csókol és úgy érzem nem tudok betelni a csókjával és ahogyan az ölelésével sem. Az érintésétől megborzongók persze a jó értelemben véve. A becézéseitől pedig néha teljesen zavarba esek és az aranyos kölyökkutya tekintete is teljesen levesz a lábamról. Hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy teljesen belezúgtam. Igaz nem sok tapasztalatom van a szerelem terén, de biztos vagyok benne, hogy még sosem szerettem ennyire senkit, mint ahogyan őt. Nála jobb emberrel sem találkoztam, még aki ennyire törődő és gondoskodó lenne. Ezért nem is tudom megérteni a volt barátnőjét. Mégis hogyan tudta őt ennyire kihasználni és az orránál fogva vezetni. De úgy vélem, hogy ez az egész meg volt írva valamilyen nagykönyvben, ami nem más, mint a nagybetűs élet, hogy mindketten menjünk át azokon a helyzeteken, hogy végül egymásra találjunk. Bár butaság volt a részemről, hogy hagytam magam az érzéseimnek irányítani és elkezdeni Harryvel azt az egész szerelmi szállakat. De nem tagadhatom le azt sem, hogy nem volt vele minden perc tökéletes. A karjaiban feküdni és a fejemet a mellkasán pihentetni miközben a szívverését hallgatni. Az ő csókja is elképesztő hatással bírt rám hatni. Egyszerre volt vad és mohó és egyben lágy és romantikus. A vágy, hogy ismét átéljem ezeket egy picit fölém kerekedett. De tudom annak már vége és kétlem, hogy lenne folytatása. Addig biztosan nem amíg Liam itt van, hiszen képtelen lennék megbántani és összetörni a szívét épp úgy, mint ahogyan azt a volt barátnője Sophia is tette. Félek, akkor elveszíteném őt és meggyűlölne. Épp ettől az érzéstől félek Harryvel kapcsolatban is. Ha megtudja, hogy Liam és köztem valami komoly dolog vette kezdetét, hogy kibontakozzon, teljesen össze fog törni és utálni fog. Azt pedig elég nehezen viselném, hiszen akkor az unokatestvéremet is elveszíteném. Így is nehéz oly távol lenni tőle lelkileg miközben itt szokott lenni a közelemben. Ennél a mostani helyzettel vele még az is jobb lenne, ha nem lennék itt. Bár ez hamarosan valóra is fog válni, hiszen engem visszahív Amerika és az ottani életem. A srácokat pedig a karrierjük és a rajongóik fogják lekötni. Hallottak alapján ismerem, hogy milyen egy 1D tag barátnőjének lenni. Megvannak az előnyei és a hátrányai is. Az előnyökhöz sorolható, hogy egy csodálatos és ritka fiú barátnőjének tudhatja az ember lánya magát. Azonban ott a sok őrült és gyűlölködő rajongó, akik azt várják, hogy szeretett sztárjuk mikor hagyja ott azt a lányt. A sajtó is figyelni fogja a lépéseidet. Ez mellett pedig a szeretett barátod hiányához is hozzá kell szokni, hiszen hosszas hónapokig elutazik, akár egy másik kontinensre is. Neked pedig ebbe az egészbe bele kell törődni, hiszen az a dolgod, hogy támogasd a barátodat. Azonban magamat ismerve ezeket nem biztos, hogy végig tudnám vinni. Túlságosan is beleszerettem Liambe és képtelen lennék tőle megválni. Bár tudom, ez biztosan meg fog történni. Be kell, érjem a telefonbeszélgetésekkel és a videó hívásokkal. A távkapcsolatok pedig nem a legkönnyebb kapcsolatok közé tartoznak. A távolság néha a legerősebb és a legboldogabb szerelmi kapcsolatokat is tönkre teszi idővel. Az ember hiába bízik a másikban, hogy az kitart mellette és nem csalja meg. De a gondolat ott motoszkál a fejekben mélyen, hogy mi van akkor, ha mégis? Persze utána az emberben bűntudat éled, hogy mégis miként jutott ilyen badarság az eszébe. Azonban a sok tűnődés egy vita során könnyen emésztő tűzet lobbanthat, amihez ez a kis parázs is elég ahhoz, hogy elpusztítsa a kapcsolatot. Ezeket a gondolatokat igyekeztem minél előbb kizárni a fejemből és a jelenre koncentrálni ahol éppen Liam mellett ücsörögtem és a kezemben egy rózsaszín színű italt tartogattam, amit ő rendelt nekem. Közben a zene hangosan dübörgött és a körülöttünk lévő emberek sem szólították le őt pedig biztosra veszem azt, hogy felismerték. A magam részéről nem mertem semmit sem tenni, amivel esetleg bajba sodorhatnám a médiában a pletykák és a találgatások kereszttűzében. Bár biztosra veszem, hogy néhány cikk napvilágot fog látni arról, hogy velem látták elég sokat. Ő azonban nem törődött senkivel és semmivel sem rajtam kívül. A tekintetétől néha teljesen zavarba estem és csak ültem miközben az arcomon egy hatalmas mosoly helyezkedett el kényelmesen. Liam bátran húzott magához és hagyott apró és édes puszikat a nyakamon és az arcomon.

- Mit bámulsz annyira? – kérdeztem tőle kuncogva, miután perceken keresztül csak bámult rám és ismét zavarban éreztem magam.

- Gyönyörű vagy. – mondta és a fülem mögé tűrt egy kósza tincset.

- Liam… - motyogtam zavartan és éreztem, hogy az egész arcom lángra kap.

- Nincs Liamezés oké? Nem érdekel, hogy ki hallja és ki nem. Az igazat mondom édesem. Gyönyörű vagy és te egyáltalán nem látod még mindig tisztán magad. Pedig ezt már pár alkalommal a tudatodra adtam. De ha erre van szükséged, akkor még jó párszor elmondom neked. Egészen addig, amíg el nem hiszed, amit mondok. Ha megkérdeznénk az embereket, akkor egészen biztos egyetértenének velem. De nem akarom, hogy bárki más nézegessen téged rajtam kívül. Azonban nem csak ezért szeretlek, mert ilyen csinos vagy ne értsd félre. Te egy olyan lány vagy, aki mindenkivel kedves és nem várod el, hogy bármivel is viszonozza azt bárki. Megértesz engem és nem zavar téged az sem, hogy mekkora hírnevem van. Bátran kimondod azt, amit gondolsz az adott helyzetben és eléred, hogy meggondoljam magam, ha éppen hülyeséget készülők tenni. Mindig jó tanácsokkal látsz el. Úgy érzem te vagy az én őrangyalom és a jobbik felem. Nagyon különleges lány vagy Tiffany. Én pedig a földkerekség egyik legszerencsésebb idiótájának tudhatom magam, amiért ezt megtehetem. – hadarta, de úgy hogy megértsem, majd hirtelenjében a mondókája végén egy gyors, de egyben gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. Amikor az ajkaink elváltak egymástól az arcára egy elégedett mosoly ült ki, hogy ezt a kört ő nyerte.

- Most hogy szóba hoztad ezt a hírneves dolgot… Én csak arra utazom. – kacsintottam rá majd elnevettem magam az arckifejezésén. – Tudom ez beteg poén volt sajnálom tényleg. – tettem hozzá, mert eszembe jutott Sophia és amit tett vele.

- Semmi gond csak nehéz kicsit szembenézni a ténnyel, hogy kihasználtak. De váltsunk erről inkább. – mondta és kortyolt egyet a saját italából.

- Nem félsz, hogy talán holnap reggel az internet világa tele lesz azzal, hogy egy ismeretlen lánnyal szórakozol és jól észlelhetően szorosabb viszony köt hozzá? – kérdeztem tőle halkabban.

- Nem. – vágta rá gondolkodás nélkül. – Te talán igen? – kérdezte bátortalanul.

- Egy picit. – hajtottam le a fejemet és nem mertem rá nézni. Túlságosan féltem attól is, hogy mit fog kiolvasni a szememből, amit magamtól nem mondanék ki. Liam jó emberismerő és tudom, hogy egyből rájönne az aggodalmam okára. Az egyik kezével az állam alá nyúlt és a fejemet óvatosan maga felé fordította, majd kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Édesem az egész világ imádni fog téged, ha egyszer kiderül, hogy velem vagy. Utálkozók mindig is lesznek, de a munkám során megtanultam azt, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Sokkal többen lesznek azok, akik szeretni fognak. Az igazi rajongóim pedig örülni fognak annak, hogy én boldog vagyok veled. Tudom nem egyszerű és hétköznapi dolog velem lenni, de úgy érzem, megéri. Sosem találkoztam senkivel, aki ennyire megért engem, mint ahogyan te engem. Melletted igazán önmagam tudok lenni és nem kell megjátszanom magam. Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. De nem is ettől tartasz igaz? – kérdezte, mire én ismét lesütöttem a szemeimet. – Tif nem kell attól tartanod, hogy kihasznállak. Szeretlek és fontos vagy számomra. Nem tudom, ezt mivel tudnám még jobban bebizonyítani neked. – tette hozzá én pedig valami különös érzést éreztem. Szorosan bújtam oda hozzá és a fejemet a vállára hajtottam. A karjait körém fonta és csak ölelt. Az egyik kezével néha a hátamat simogatta. Azonban mint általában minden jó és különleges pillanatban vége szakad ezzel is így történt. Hogy is gondolhattam, hogy ez egy filmbeillő jelenet lehetne. Hiszen ez a valóság, ahol éppen Louis aggodalmas tekintetével találkozott össze a tekintetem. Azonnal láttam rajta, hogy valami komoly baja lehet. Rögtön elhúzódtam Liamtől és aggódva figyeltem az előttünk ácsorgó fiút.

- Igen Louis mit szeretnél? – kérdezte tőle Liam, de Louis mit sem törődött a hozzá feltett kérdéssel a szavait azonnal felém intézte.

- Beszéltél vele? – kérdezte, mire én csak értetlenül pislogtam felé.

- Kivel? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Hát Harryvel. Utoljára mikor beszéltem vele hozzád készült menni, hogy kibéküljön veled. De az óta nem láttam semerre sem. Viszont ha lelépett, akkor már értem miért. – hadarta kétségbeesetten és a tekintetét köztem és Liam közt váltogatta. A kék szemeivel áthatóan nézett rám segítségkérően. Rögtön felálltam és az italok hatására egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom és megtántorodtam. Viszont pár pillanat múlva egyenesen meg tudtam indulni.

 - Merre mész mégis Tif? – kérdezte Liam és visszahúzott magához.

- Megkeresni Harryt. Ki akart békülni velem és beszélgetni akart. Mire mit láthatott? Hogy veled csókolózok és ölelkezek. Biztosra veszem, hogy totál ki van akadva. Muszáj beszélnem vele és lezárni ezt a gyerekes vitatkozást vele. Jössz te is? – kérdeztem tőle és közben már indultam volna Harry keresésére.

- Még szép, hogy jövők. Nem hagylak egyedül csatangolni, hogy valami bajod essen. Louis te szólj Nialléknek, hogy nézzék meg a szálláson. Lehetséges oda ment duzzogni. Van tipped merre mehetett? – kérdezte türelmetlenül, de azért igyekezett megtartani a hidegvérét.

- Talán a tengerpartra mehetett. Délután is ott voltunk és beszélgettünk. Előfordulhat az is, hogy ott gubbaszt valahol a sötétben. – makogtta és a tarkóját vakargatta.

- Jó mi megnézzük a parton. Te pedig akkor szólj Nialléknek. Az kellene még ma estére, hogy őket is kereshetnénk. – magyarázta Liam és a kezemet fogva húzott ki a szórakozóhelyről.

Sietős tempót vettünk fel és csendesen baktattunk egymás mellett. Magamban pedig magamat hibáztattam. Tudtam, hogy nem helyes nyilvánosan enyelegnünk, hiszen bárki megláthat bennünket. Ezt pedig Harry meg is tette. Gondolom, most magában gyűlöl és látni sem akar. Azt pedig elég nehezen viselném el, hiszen elég fontos a számomra. Szinte az egész partot bejártuk, amikor észrevettem a homokban hanyatt dőlve. Gyorsan elengedtem Liam kezét és felé szaladtam. Közben már Louis is a nyomunkban volt és kocogva beérte Liamet. Az egyik kezét a mogyoróbarna szemű fiú mellkasára helyezte, amivel az volt a szándéka, hogy megakadályozza azt, hogy mellénk jöjjön. Távolabb állva figyelték az eseményeket, de én nem rájuk szándékoztam figyelni, hanem Harryre. Leguggoltam mellé, de nem tudtam mit is mondhatnék. Azonban egy kisebb megkönnyebbülést érzetem, amiért megtaláltuk és épségben volt. Ahogyan a holdfény megvilágította az arcát tisztán látszott rajta a nedvesség, amit a könnyei hagytak hátra. Amik pedig miattam hagyták el a varázslatos szemeit. Az egyik tenyeremet az arcára helyeztem és óvatosan végigsimítottam rajta. Halkan szipogott és nem nézett rám. A sejtésem, hogy netán gyűlöl és haragszik rám kezdett bebizonyosodni. Ami valljuk be igen csak rosszul esett. De most nem játszhatom tovább én sem a sértődött szerepét. Hiszen én voltam az, aki a háta mögött összeszűrtem a levet az egyik legjobb barátjával. Bizonyára nem teszi boldoggá a dolog. De a mi furcsa helyzetünkben még szokatlanabb. Nem értem, ha szeret, akkor miért mondta ki a szakítást. A helyében én támogatnám és elengedném, hogy valaki mással boldog legyen. Neki is tisztában kellene lennie azzal, hogy minden szavunknak és tettünknek következményei vannak. Ő azonban nem úgy csinál, mintha ezt tudná. Helyette ismét az önsanyargató életmódját választja. Igyekeztem összeszedni a gondolataimat, hogy valami értelmes beszélgetést kezdeményezzek vele, ha már ő a megbántott fél. Azonban fogalmam sem volt róla, hogy mégis mit mondhatnék. Végül egy egyszerű „szia” mellett döntöttem.

- Szia. – köszöntem majd a karjaimmal átöleltem a lábamat. A zöld szemei most sötéten izzottak, ami még a gyenge holdfényben is látszott. – Harry én úgy sajnálom, amit láthattál. El akartam mondani, de egyszerűen nem tudtam hogyan beszélhetnék veled, amikor te átnézel rajtam és tudomást sem veszel róla, hogy a közeledbe vagyok. Féltem, hogy elküldesz, mert nem szeretnél velem beszélni. Tudom, most biztosan utálsz, amit megértek teljes mértékben, nem szükséges a szememre hánynod. – hadartam és éreztem, hogy a könnyeim bökdösni kezdik a szememet.

- Tif… - motyogta Harry.

- Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam, hogy ennyire távol kerüljünk egymástól. Az unokatestvérem vagy és egyben az egyik legjobb barátom. Nem bírom ezt tovább folytatni. Ha gondolod, hogy eleged lett belőlem akkor amint visszatérünk, Londonba összeszedem a holmimat és az első Kaliforniába tartó géppel elmegyek. Csak kérlek, szólj hozzám, mert nem tudom ezt már elviselni. Hiányzol. – hadartam és immáron utat engedtem a könnyeimnek, amik szaporán kezdtek el lefolyni az arcomon. Nem érdekelt az sem, hogy gyengének mutatkozok előtte. Én csak vissza akartam szerezni az unokatestvéremet. Akihez odabújhatok az éjszakaközepén is, ha netán rosszat álmodtam. Vagy csak átölelni és úgy tölteni az időt filmnézés közben. Aki emlékeztet rá, hogy milyen érzés önmagamnak lenni és önfeledten szórakozni anélkül, hogy bolondnak nézne. Akivel együtt szórakozhatok egy kissé lepukkadt játszótéren. De Harry ezeknél a dolgoknál jóval többet jelentett nekem. Számomra ő egy elég összetett karakter, aki több szerepet is betöltött az életemben. Ezen pedig a jövőben sem szeretnék változtatni. Pusztán vissza szeretném őt kapni az unokatestvérem személyében. Azért mondom, hogy simán az unokatestvérem szerepében szeretném őt ismét magam mellett tudni, mert képtelen lennék megbántani Liamet azzal, hogy most könyörögve menjek vissza Harryhez. Ő eldöntötte azon a napon és ezzel a döntésével kell tovább élnie. Mindkettőnk számára az a legegészségesebb, ha igyekszünk minél előbb tovább lépni és elfelejteni azt, ami köztünk volt. Én igyekszek így tenni, de ő szemlátomást meg sem próbálja túltenni magát az ügyön. Ez pedig így nem helyes, hiszen ő akart véget vetni a kapcsolatunknak.

- Tif én… - kezdett bele ismét, de esélyt sem adtam rá, hogy folytassa a mondandóját mivel ismét a szavába vágtam.

- Nem kell magadat okolnod érted? Én csak annyit szeretnék, hogy folytassuk ott a kapcsolatunkat ahol még csak terveztünk Holmes Chapelbe utazni rendben? – kérdeztem és letörölgettem a könnyeimet.

- Tiffany hagynád, kérlek, hogy elmondjam, amit én szeretnék anélkül, hogy közbevágnál? – kezdett bele, amire én csak bólintottam egyet. – Nem hibáztatlak téged és nem utállak, mielőtt ezekbe a butaságokba ringatnád magadat. Teljesen megértelek, hogy más karjaiban keresed a boldogságot, mert megérdemled. Csúnyán bántam veled és nem kellett volna hagynom, hogy a dühöm és a féltékenykedésem irányítson. Tanulnom kellett volna a leckéből, hogy előtte volt már egy csúnya veszekedésünk. Kész barom voltam. Nem hibáztatlak téged sem Liamet. Hálás vagyok érte, amiért ő ott volt melletted, amikor én nem. Nem volt helyes tőlem tudom. De bevallom őszintén meglepett a dolog, amit láttam.  Kicsit hideg zuhanyként ért az eset. Mindenesetre azt akarom, hogy tudd, én még mindig ugyanúgy szeretlek. Várni fogok rád. – hadarta és közben az egyik kezét a lábamra helyezte. A könnyeim még mindig potyogtak mint a záporeső. Óvatosan felsegített a talajról és szorosan magához vont és átölelt. Ekkor éreztem azt, hogy visszakaptam az unokatestvéremet. Tudom, hogy nem fogjuk tudni valóban ott folytatni a kapcsolatunkat, mint amikor semmi sem volt közöttünk. De reménykedek benne, hogy már nem fogunk több hasonló veszekedést rendezni. Számomra ő egy nagyon fontos személy és nem tudnék nélküle tovább élni. Ebben a dologban is teljesen biztos voltam.