Epilogue

Hi Guys!

Hát elérkezett a végső rész is ebből a történetből. Ismét sorokat tudnék csak írni, hogy mennyire hálás vagyok nektek, hogy támogattatok a történet megírása során a pipákkal, a kommentekkel, a díjakkal és a feliratkozásokkal. Ez volt az eddigi legsikeresebb blogom és ezt nektek köszönhetem. Még mindig nehezen tudom elengedni ezt a történetemet, de úgy érzem nem nagyon tudnám tovább húzni Tiffany és Liam bonyodalmas életét (legalábbis az övékét nem). Azonban nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mivel tudnám mégis tovább éltetni ezt a blogomat amíg arra jutottam, hogy egy szereplő bonyodalmas szerelmi életével fogom a szálakat tovább vinni egy új szereplő felbukkanásával. Azonban ezt nem tudom, hogy pontosan mikor hogyan fogom tudni megvalósítani, de igyekezni fogok vele, ha esetleg igényt tartanátok a további írásaim olvasására. Na de nem szeretném az értékes időtöket rabolni, hiszen így is a szünet utolsó napja van és holnap mindnyájan visszakerülünk az iskola padjai közé három hónapig ismét. A részhez jó olvasást! Remélem sikerül ezzel is elnyernem a tetszéseteket.

Puszi Fanni~

~Liam Payne~

Ragyogó fényességre ébredtem kipihenten. A takarót lerúgva magamról ültem fel és nyújtózkodtam egyet aztán a papucsomba bele bújva elindultam lefelé. Az életemben az egyik legfontosabb és varázslatosabb nő a tűzhely mögött alkotott miközben lenyűgöző vidámsággal dudorászott és táncolt. A látványa elgondolkoztatott a régi időkre, amikor beleszerettem. Amikor először megpillantottam tudtam, hogy ő álmaim nője és nincsen más, aki mellett elképzeljem magam. Valahogyan éreztem, hogy szükségem van rá és neki is rám. Igaz akkoriban még Sophia mellett voltam, de a tudatalattim teljesen beleszeretett Tiffany Millsbe. A lányba, aki állandóan mosolyog és vidám, aki nem fél felvállalni az érzéseit és olykor sírva bújik hozzám, amíg én szorosan köré fonom a karjaimat és nyugtatgatni kezdem. Kettőnknek már saját történelme van, hiszen annyi mindent éltünk már át közösen. Szeretem őt és nem tudnám az életemet nélküle elképzelni. Bele gondolni is egyszerűen borzalmas, hogy milyen lenne az életem nélküle. Mi lett volna akkor, ha a turné Kaliforniai állomásán nem megyek utána? Vajon akkor a főiskolán a továbbiakban talált volna magának egy másik fiút, aki elnyerte volna a szívét és talán vele élte volna az életét? Én pedig célomnak tűztem volna ki, hogy találjak egy olyan lányt, aki Tiffanynak a szöges ellentéte? Ezekre a kérdésekre szerencsére sohasem fogok választ kapni, amit nem bánok egy cseppet sem. A turné befejezése után az ígéreteimnek híven lakást vettem magamnak a főiskola közelében, hogy Tiffany mellett ébredhessek és feküdhessek a nap kezdetén és végén. Életem egyik legjobb döntése volt. Néha adódtak apró konfliktusok, de azokon hamar túltettük magunkat, mert a mi szerelmünk más, mint a többi emberré. Számos kihíváson estünk túl, de kitartottunk egymás mellett. Éppen ezért is jutottam el arra döntésre, hogy a második évfordulónkon megkértem a kezét. Valami varázslatos oknál fogva pedig igent mondott és az eljegyzés után másfél év múlva pedig a családunk és a közeli barátaink előtt kimondtuk a boldogító igent. Az esküvő után két hónap telt el, amikor ismét egy varázslatos dolog történt kettőnkkel ugyanis megfogant az első gyerekünk. A terhesség alatt Malibuba költöztünk egy tengerparti családi házba majd február 20.-án látta meg a napvilágot Elizabeth Harper Payne.

A születése után pedig az életünk még mesésebbé vált, mint valaha volt. Olyan pici és törékeny volt, hogy szinte alig mertem hozzáérni, mert féltem, hogy esetleg kárt teszek benne. Tiffany azonban remek anyuka és feleség volt egyszerre. A következő gyermekünk pedig három évvel később született meg, június 3.-án Charlotte Chloe Payne is a világra jött. A szüleim és a nővéreim gyakran meglátogattak minket. A One Direction pedig hosszú szünetre ment az a bizonyos turné befejezése után. Mindegyikünk a saját karrierjének az egyengetésére szeretett volna összpontosítani és a családalapításra. Nem sokkal Harper születése után Niall és Lottie is saját baba projektbe kezdett és Los Angelesbe költöztek. Louis idővel teljesen belenyugodott abba, hogy az ír barátunk a családjának a tagja lett a húgával való eljegyzése során. Louis Londonban maradt és a szakításukat követően pár évre rá kibékült volt szerelmével Eleanorral. Harry Miamiba helyezte át a lakhelyét és sűrűn meglátogatott bennünket. Kívülállóként látva a Tiffanyval való testvéri kapcsolata igazán különleges és szoros volt. Tiffany főiskolai évei alatt is, amikor csak tehette meglátogatta a húgát és órákat tudtak beszélgetni. Tiffany néhol sírt néha pedig nevetett a beszélgetéseik során, amikor szóba került a számukra igazságtalan múlt.

- Szép jó reggelt szívem! – mosolygott rám Tiffany és táncoló mozdulatokkal közeledett felém. Óvatosan öleltem át és lágy csókot nyomtam a puha ajkaira.

- Apa! Apa! – tapsikolt Chloe az etetőszékében.

- Jó reggelt gyönyörűségem! Hogy aludtál? Milyen finomságot adott neked a mami reggelire? – kaptam ki a székből a vidáman kacagó barna göndör hajú kislányomat.  Az én szemeimet örökölte ő is akár csak a nővére. Chloe tulajdonságai viszont leginkább Tiffanyra hasonlítottak akár a többi vonása. Harper azonban a barátaink és a családunk szerint kiköpött én. Le sem tagadhatnám, hogy az én lányom. Reggeltől estig, amikor csak teheti, mindenféle dalokat énekel. A nagyszülők és számos barátunk szerint előtte még nagy karrier lehetőség áll, amivel biztosan élni fog. A médiától azonban igyekszünk távol tartani őket és sosem engedjük, hogy a lesifotósok fényképezgessék őket.

- Mami fogjon meg. – nevetett a karomban lévő csöppségem.

- Angyalkám a mami most nem tud téged megfogni, mivel készíti apának a reggelit. Én nem is vagyok már jó neked? – simítottam végig a piciny kis arcán.

- Liam a reggeli után el kellene kezdeni a csomagolást. Lottie hívott, hogy megvan a magángép, ami Los Angelesből indul és még semmit sem csomagoltam be. – magyarázta Tif és egy bögre kávét helyezett az asztalra.

- Louis nekem írt, hogy ők már ma érkeznek Olaszországba és lefoglalja a szállást. – mondtam, miközben Chloe-t visszatettem a székbe. Azt talán még nem említettem, hogy a többiekkel egy csoportos kiruccanást szerveztünk egybekötve a Szilveszterrel. Mivel régen nem tudtunk közösen bulizni a gyerekek miatt sem úgy gondoltuk ez egy jó megoldás, hogy az egész csapat együtt legyen. – Harper nem jön reggelizni? – kérdeztem, amikor Tif leült velem szembe. Éppen, hogy kiejtettem a nagyobbik lányom nevét ő már azonnal ugrált be az étkezőbe.

- Szép jó reggelt kis bogaram. – nyomtam puszit a hajába, amikor az ölembe mászott. – Össze pakoltad a játékaidat amiket hozni szeretnél? – kérdeztem tőle, majd Tiffre néztem.

- Ühöm. – hümmögött és a rénszarvasos bögréjéből belekortyolt a kakaójába. – A mami azt mondta, hogy Niall bácsiék is velünk jönnek Lottie nénivel. Remélem Niall bácsi unokaöccse is ott lesz, mert annyira aranyos. – lelkendezett a kislányom, amin Tiffanyval csak jót kacagtunk.

- Édesem, Theo idős hozzád és nem hiszem, hogy ő is jönne. Majd a repülőn megkérdezheted Nialltől. A reggeli további része csendesen telt. Amíg Tiffany elmosogatott és rendbe tette a konyhánkat, addig én a gyerekeket a szobájukba tereltem, hogy segítsek nekik felöltözni. A csomagolásban igyekeztem besegíteni a feleségemnek, de inkább csak az autóba való kihordásban segédkeztem. Tiffany a fél házat képes volt szinte felpakolni egyetlen hét miatt. Azonban nem mertem egy szót sem szólni mivel azzal csak én húztam volna ki a gyufát. Körülbelül fél egykor sikerült a gyerekeket az autóba ültetni és így elindulni Los Angeles reptere felé. Tiffany az anyósülésen ült és éppen Lottie-t hívta, hogy elindultunk. A kocsiban együtt énekeltem Harperrel, amit Tif mosolyogva hallgatott. Miután a reptérre értünk a gyerekek még izgatottabbak voltak, mint az autóba ültetésük előtt. A magángépen találkoztunk Lottieval és Niallel, akinek a gyerekek rettentően örültek. A jó pár órás repülő út egészen hamar eltelt, ami nem is csoda ugyanis a mondás is úgy szól, hogy jó társaságban hamar eltelik az idő. A szilvesztert megelőző napon már mindenki megérkezett az olaszországi szállásunkra. A szállás egészen otthonos volt. A falakat fa fedte és a kandallóban csak úgy ropogott a tűz miközben melegséget árasztott. Harry elhúzta bemutatni számunkra az új barátnőjét, aki igazán bájos volt, de semmi pénzért sem cserélném el Tiffanyra. A lányaink odavoltak nagybácsikájukért, ahogyan ő is az unokahúgaiért. Folyamatosan nyúzta őket, de ezt a lányok nem bánták egy percig sem. Szilveszter estjén a Lottie és Tiffany neki látott egy különleges vacsora elkészítésének, amíg Eleanor a pár hónapos kisbabájukat dajkálta és Louis énekelt nekik. Harry a barátnőjével, az én lányaimmal játszott a szőnyegen. A vacsora után a lányokat a szobájukba vittük és lefektettük őket aludni ugyanis a bácsikájuknak köszönhetően eléggé fáradtak lettek a sok szánkózásban és hó csatában. Mi felnőttek a nappaliban lévő kanapékon ücsörögtünk és különböző olasz borokat kóstolgattunk.

- Kicsim te nem is iszol belőle? – kérdeztem Tiffanyt és felé nyújtottam a poharamat.

- Nem lehet, ugyanis nem ihatok. – mondta és rám mosolygott. Értetlenül néztem rá azonban a szobában tartózkodó többi lány azonnal sejtelmes mosolygásba kezdett.

- Miért nem? Pedig nagyon finom. Ilyesmit ittunk a nászutunkon is. – erősködtem, de ő makacsul visszautasította.

- Liam nem ihatok alkoholt. Itt szerettem volna elmondani neked is mindenki előtt egy jó hírt. Az a helyzet, hogy ismét várandós vagyok. – nyögte ki és az alsó ajkát beharapva nézett rám.

- Micsoda? – kérdeztem, mert féltem, hogy rosszul hallottam.

- Kisbabánk lesz ismét. – kuncogott én pedig azonnal felkaptam és csókok sokaságát nyomtam az arcára majd a hasára is. Leírhatatlan boldogságot éreztem és ennél jobb hírt nem is kaphattam volna. A többiek is átölelték Tiffanyt és mindkettőnknek gratulálni kezdtek. Biztosra veszem, hogy az életünket az a kis csöppség még vidámabbá fogja tenni. Egyszerűen már alig várom, hogy őt is a karomba tarthassam. Jobb választásom nem is lehetett volna, mint amikor elmentem az X Faktor válogatására másodszor is. Bele sem tudok gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha nem állunk össze egy bandaként és a verseny után nem folytattuk volna a zenélést. Talán egy tanár lennék vagy tűzoltóként dolgoznék. Nem ismerhettem volna meg Tiffanyt sem és nem lennének a gyönyörű lányaink sem, akiket az életemnél is jobban szeretek akár csak a varázslatos feleségemet sem. Egy dolgot tanultam meg az élettől: néha a legváratlanabb találkozások változtatják meg az életünket teljes mértékben, de a mi kezünkben van az, hogy ezeket az embereket mennyire engedjük közel magunkhoz.

~Tiffany Mills~

Szinte lehetetlen szavakba foglalni az érzelmeimet Liam iránt, aki már maga a családom. Életem egyik legszebb napja volt, amikor megkérte a kezem az esküvőnk pedig maga volt az álom. Az első várandóságom ideje alatt végig mellettem volt, akár csak a másodiknál. Leste minden kívánságomat és azonnal ugrott azért a valamiért még az éjszaka közepén is. Liam tökéletes férj és igazi családapa. Tudom, hogy bármit megtenne a lányainkért és értem is, ez pedig fordítva is igaz. Mindennél fontosabb számomra a gyerekeinkkel együtt. Sosem gondoltam, hogy valaha is olyan boldog lehetek nap mint nap, mint ő mellette. Igaz néha vannak nehezebb napjaim, de ő ott van mellettem és támogat. Addig nem nyugszik amíg nem tud mosolyt csalni az arcomra. Számomra ő a nagy Ő és nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Mellette akarom leélni az életemet és nincsen más akire annyira szükségem lenne, mint őrá. Ha valaha is elhagyna egy másik nőért én tudom, hogy abba belepusztulnék. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lenne velem, ha azon a napon nem jött volna utánam a főiskolára és nem vallotta volna be az érzéseit. Akkor azt hittem, hogy hazudik nekem és ismét össze akarja törni a szívemet, mint amikor a tévében meghallottam azt, hogy azzal az örült libával kavar. Nem értettem, hogy mit akar tőlem, hiszen én hozzá képest egy senki vagyok. Aggódtam, hogy a terhességem után elhagy azért, mert talál egy nálam sokkal jobban hozzáillő nőt. Ám nem tette, hanem velem maradt és ugyan olyan szeretettel szeretett, mint a kapcsolatunk elején. A szikra egy pillanatnyilag sem hűlt ki kettőnk között, hanem az idő múlásával csak egyre erősebbé vált. Tudom butaság volt arra gondolni, hogy elhagy miután feleségül vett és szégyellem is érte magamat. Az oltárnál megfogadta nekem, hogy örökké szeretni fog és ezen semmi sem fog tudni változtatni. Amikor rá nézzek, a szívem egyre hevesebben ver, mint mindig, amikor a közelembe van vagy csak rá gondolok. Hiszem, hogy az új terhességem is csak még jobban össze fog tartani bennünket, bár ennél jobban nem gondolom, hogy még szorosabban lehetne bárkihez ragaszkodni vagy bárkit szeretni.  Az ablak mellett álldogáltam és néztem kifelé a hóesésbe, amikor két kezet éreztem meg a derekam körül. Mosolyogva fordultam meg a karjai között és hajtottam a fejemet a mellkasára. A szokásos finom illata megnyugtatott és elűzte az aggodalmaimat, hogy köztünk bármi gond adódhatna valaha is.

- Féltem, hogy nem akarod ezt a kisbabát és esetleg arra kérsz, hogy vetessük el. – motyogtam halkan és leszegeztem a fejemet.

- Tiffany… - nyúlt az állam alá és felemelte a fejemet. – Mond mégis, hogyan lehettél ilyen buta, hogy ilyen ostobaságokon törd azt a szép fejedet? Hát még mindig nem érted? – kérdezte, amíg én egy apró lélegzetet vettem.

- Micsodát? – kérdeztem és kifújtam a levegőt, ami a tüdőmben volt.

- Hát azt, hogy mennyire szeretlek. Sosem lennék képes tőled ilyet kérni Tiffany. Már most alig várom, hogy a karomban tarthassam azt a kis apróságot, amit ismételten mi ketten hoztunk össze. – nyomott egy csókot az ajkaimra.

- Úgy érzem fiú lesz. – mosolyogtam el magam.

- Honnan tudod? – kérdezte értetlenül.

- Anyai megérzés. – vontam vállat. – Ha a babára gondolok akkor egy fiú jelenik meg, aki kiköpötten a te másod. A lányokat majd nem fogja tudni levakarni magáról. Ha a te szemeidet örökli majd, akkor bármelyik csajt leveszi a lábáról úgy ahogyan te is engem. – kuncogtam el magam. Liam kezei a hátamat simogatták és ezzel kellemes érzéseket okozott.

- Erre a nézésre gondolsz?! – kérdezte és a mogyoróbarna tekintetét az enyémbe fúrta. Aprót bólintottam és a karjaimat a nyaka köré fonva húztam közelebb egy csókra.

- Soha sem fogok mást annyira szeretni, mint téged. Tudom, hogy néha elviselhetetlen voltam a múltba, de a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy te vagy az igazi és nem vágyok másra csak te rád. – mondtam és nem engedtem el a tekintetét az enyémmel.

- Ebben tévedsz. – mondta halál komoly arccal, de látta, hogy értetlenül nézek rá így gyorsan hozzátette. – Ott vannak a gyerekeink is. Remekül összehoztuk őket és senki sem tud úgy szeretni bárkit, mint ahogyan én szeretlek titeket. Te vagy életem legjobb döntése. – csókolt meg és teljesen kizártuk a külvilágot. A pillanatot Harry zavarta meg, amikor egy pohár pezsgőt nyomott Liam kezébe, az enyémbe pedig gyerekpezsgőt. A nappali közepén álltunk immáron egy körbe és számoltuk a másodperceket, amik ebből az évből maradtak csak vissza. Amikor a számláló a nullához ért Liam az ajkait az enyémekre nyomta, ahogyan ezt a többi pár is tette. Liam után Harryvel koccintottam először. Az idő telésével igazi testvérek lettünk és amiben csak tehettük támogattuk a másikat. Jobb volt, hogy később derült ki a titok miszerint ikrek vagyunk, mintha sosem tudhattuk volna meg. Az évek során sikerült elfogadnunk mindkettőnknek Anne akkori döntését. Rájöttünk, hogy nem volt más választása, ha normális életet akart biztosítani a kettőnk számára. Ám még időben tudhattuk meg és nem volt hozzá túl késő, hogy ott legyünk egymásnak. Az életem nem teljesen hétköznapi, de ilyen család és barátok mellett képtelenség is lenne, ha az lenne. Szeretem az életemet és ennél jobbat álmodni sem lehetne nemhogy megvalósítani. Néha nem a mi döntéseink befolyásolják az életünket, de nekünk kell rajta változtatni mivel a mi sorsunk irányítása a saját kezünkben van. Nem szabad félni a félelmeinktől és a legrosszabb és legkilátástalanabb pillanatokban is erősnek kell maradnia az embernek. Sosem szabad feladni a bizakodást, mert különben búcsút vehettünk attól a valamitől abban a minutumban. Bíztam benne, hogy Liam mellett igazi boldog életem lehet és ez a bizakodásom be is vált. Egy másodpercig sem bizonytalanodtam el abban, hogy Liamet választottam volna-e akkor is, ha nem derült volna ki az igazság rólam és Harryről. Liam az én múltam, a jelenem és az egyetlen jövőm. Elképzelni sem tudnék magamnak másik életet, amiben ő ne lenne benne. Adódhat ezeregy problémánk az életben, költözhetünk bárhová nem probléma, mivel tudom, hogy együtt maradunk bármi is történjék az életben. Ezen pedig senki és semmi nem fog tudni változtatni. Liam Payne életem nagy szerelme és mindörökké az is marad.

~THE END~