2015. augusztus 5., szerda

Twentieth

Hi guys!
Kicsit csalódott voltam amiért az előző részhez szint alig érkezett bármi visszajelzés. Ha valami nem igazán tetszik az egyes részekben azt is szívesen elolvasom és próbálok változtatni esetleg a továbbiakban rajta. Viszont ennek ellenére meghoztam a következő részt is. Nem tudom, hogy a következő részt mikor hozom ugyanis pénteken nyaralni megyek, ami azt illeti nem leszek gép közelében. Bár meg van írva így lehet, hogy amint hazaérek és a drágalátos gépem elé kerülők felrakom az újat, de ha mégsem akkor egy hét múlva jelentkezem vele. Addig is jók legyetek és jó olvasást. Ne felejtsétek el megosztani velem a véleményeteket.
Puszi Fanni~


~Liam Payne~


Egyszerűen nem tudom, hogy mi lehet velem. De minden percben csak egy lány neve és arca jelenik meg a fejemben. A tény, hogy közel állok hozzá és mégsem olyan közel, mint ahogyan azt én szeretném, elkeserít. Úgy érzem, hogy kétségbeesetten és visszavonhatatlanul bele szerettem. Ez pedig szánalmas, hiszen látszik rajta, hogy én nem érdeklem úgy. Valószínű, hogy amíg én elvoltam foglalva a saját magam sajnáltatásával és a sebeimet nyalogatva ücsörögtem a szobámban, Ő addig talált magának más valakit, aki rabul ejtette a szívét. A szívem mélyén pedig reméltem, hogy az a valaki nem Nick. Mostanában nem beszélt nekem róla, pedig érdekelne, hogy mi a helyzet kettejükkel. Bár szerintem nem lehet köztük nagy szerelem mivel akkor Tiffany vele lenne és nem a mi villánkban ücsörögne köztünk és Harryvel sem lennének ilyen jóban, hiszen ő ki nem bírja állni azt a fiút. Amit nem is csodálok, hiszen nekem sem szimpatikus az a srác. Túlságosan jófiúnak adja elő magát, ami számomra már egy kicsit feltűnő. Lehet, hogy Tiffanyt sikerült ügyesen megtévesztenie, de engem és Harry barátomat már nem. Valami bűzlik vele kapcsolatban és rá fogok jönni, hogy mi. Az éjszaka közepén jobbra-balra dobáltam magam az ágyamba, de egyszerűen képtelen voltam elaludni. A lelki szemeim előtt az lebegett, hogy az a kis nyálasszájú gyerek átöleli Tiffanyt és megcsókolja. A gondolatba is beleborzongtam és próbáltam elhessegetni az elmémből, nem sok sikerrel. Végül úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom tovább, így a telefonomat kitapogattam az éjjeliszekrényemről és megnyomtam rajta a gombot. A hirtelen világosság kissé bántotta a szemeimet és hunyorogva néztem meg rajta az időt. Éjjel fél egy. A túlsó szobából Niall horkolása szűrődött át a vékony falakon. Miután megszokta a szemem a telefonom nyújtotta fényt eldöntöttem, hogy felnézzek twittere és bekövetek pár szerencsés rajongót. Miután ezzel is megvoltam elhatároztam magam, hogy lesétálok a konyhába és megiszok egy pohár kakaót. A lépcsőn lassan lépkedtem lefelé és ahogyan a konyhába értem és feloltottam a lámpát a frász jött rám. Tiffany az egyik széken ült és a tenyerei között egy bögrét szorongatott. Őt is meglepte az érkezésem és a fény miatt hunyorogva nézet rám.

- Te sem tudsz aludni? – kérdeztem tőle, miközben a szekrényhez léptem és kivettem belőle a kedvenc bögrémet. Majd elő szedtem a helyéről a nyuszis kakaóport és Niall kedvenc tárgyából, a hűtőből kihalásztam a tejet. Miután összeállítottam az italomat és kis időre a mikrohullámos sütőbe tettem. Majd leültem Tiffany mellé és kortyolgatni kezdtem a kakaómat.

- Nem igazán. – húzta el a száját és édes grimaszt vágott.

- Akkor már ketten vagyunk. – mosolyogtam rá, mire ő felkuncogott. – Bánt valami? – kérdeztem tőle, de nem mertem ránézni. Egy halk sóhaj szökött ki az ajkai közül, mire kérdőn fordultam felé.

- Hát van valami, amit fogalmam sincsen, hogy mondjam el Harrynek. Már a puszta név hallatán felkapná a vizet és nem engedne el. Inkább bezárna a házba, mint sem bele egyezzen. – magyarázta és az alsó ajkát rágcsálva kavargatta a bögréjében a kakaót. Nekem pedig ennyi elég volt ahhoz, hogy a féltékenykedésem utat törjön ahogy a kíváncsiságom is.

- Mi lenne az? – ráncoltam a szemöldököm és a válaszára vártam.

- Azt hiszem már mondtam neked, de lehet, hogy nem… - kezdett bele majd vállat vonva folytatta. – Nicknek megígértem, hogy elmegyek egy barátja fotózására. Szerinte remek modell lennék és már jó ideje hitegetem szegényt. Amúgy is kipróbálnám magam modellként. De tudom, hogy nem enged el rá. Viszont elszökni sem szeretnék, hiszen akkor nagyon kiakadna. – hadarta és egy nagy kortyot ivott. Néma csend állt be köztünk, mivel hirtelen nem tudtam, hogy milyen bölcsességgel szolgálhatnék számára.

-  Szerintem mindenképpen mond el neki, hogy ez neked milyen sokat jelentene, ha támogatna abban, hogy kipróbálhasd magad a modell szakmában. Szerintem is nagyon szép vagy és lenne esélyed arra, hogy befuss és idővel felkapott modell váljon belőled. A pasik meg fognak érted őrülni. Biztosan hisztit fog csapni, de ha tényleg annyira fontos vagy neki, mint unokatestvére, akkor támogatni fog és melletted fog állni. – mondtam és egy biztató mosolyt küldtem felé. Erre bizakodva bólintott majd hirtelen a vékonyka kezeit körém fonta és egy puszit nyomott az arcomra. Hihetetlen jó érzés volt és az ajkai helye ahol a bőrömhöz ért, szinte perzselt. Ha nem lenne még itt, akkor most a kezemet oda tenném és magamban újra és újra lejátszanám a pillanatot. Attól tartok, hogy ezt is fogom tenni, amint felérek a szobámba és becsukom magam mögött az ajtót. Viszont amíg vele vagyok, addig igyekszem még több ilyet kicsenni tőle.

- Köszönöm Liam! – súgta és óvatosan elengedett. – Amúgy hogy vagy? – kérdezte tőlem és zöld szemeiből aggódást véltem felfedezni, amit nem is értettem egyáltalán, hogy miért.

- Jól vagyok. – mondtam egyszerűen, aztán leesett, hogy mire gondolt. – Már egyáltalán nem gondolok rá. Igyekszem minél jobban összeszedni magam és a zenével foglalkozni. Nem fog megváltozni semmi sem, ha csak magamat marcangolom odafent. Nem volt valami egészséges. – húztam el a számat és a kakaót kavargattam.

- Szerintem teljesen normális volt a reakciód. De nem érdemelte meg azt, hogy ennyi ideig szomorkodj miatta. Ha valóban annyira szeretett volna, mint ahogyan te őt, akkor nem csinálta volna ezt. De hidd el, hogy fogsz te még találni magadnak egy rendes lányt is, aki tiszta szívéből fog szeretni magad miatt, és nem azért aki vagy. – simított végig a karomon és barátságosan mosolygott rám. A szívem pedig úgy éreztem, hogy elszorult azon, amit mondott. Találok magamnak egy másik lányt. Mondjuk, ő honnan tudhatná azt, hogy én titkon belezúgtam? Hiszen jeleket sem küldök számára, amiből esetleg következtethetne. A szemében én csak egy jó fej srác vagyok, aki megtanította csókolózni és egy nagyon jó barátnak tart. Úgy éreztem, hogy el kell, neki mondjam, hogy mit érzek iránta, de egyszerűen nem ment. Pedig most itt lenne a remek alkalom. Nincs barátnőm, aki miatt aggódnom kellene. A többiek odafent alszanak, és nem hiszem, hogy reggel nyolcnál előbb felébrednének és lejönnének. De valami mégis meggátolt abban, hogy kimondjam. A szavak már a nyelvem hegyén voltak és egyszerűen csak kicsúsztak a számon.

- Mi van akkor, ha már tetszik egy lány egy ideje csak eddig beszari voltam, hogy elmondjam neki az érzéseimet? Szerinted, ha még elmondanám, változhatna a kapcsolatom vele? Vagy pedig akkor mindent elszúrnék azzal az idétlen érzelgősségemmel? – kérdeztem és félve pislogtam felé. Egy darabig gondolkodott és közben a haját piszkálgatta.

- Hát ezt több szempontból is meg lehet vizsgálni. Attól függ, hogy a lánynak van-e már valaki más az életében? Lehet, hogy már valóban késő van hozzá… - motyogta és lesütötte a tekintetét. A torkom teljesen összeszorult attól, amit mondott, vagyis igazam volt van valakije már. Csakis én lehetek olyan szerencsétlen, hogy ilyenkor tervezem neki bevallani azt, ami már hetek óta nyomja a szívemet. Csak eddig teljesen vak voltam Sophia miatt és lemaradtam róla. Megittam a maradék kakaóm és a mosogatóba helyezve gyorsan elmostam majd megindultam a lépcső felé. Már az egyik lábammal a lépcső alsó fokán álltam, amikor hirtelen utánam szaladt és megfogta a kezemet és maga felé fordított. Megtorpanva pislogtam rá értetlenül, amire ő azonnal átölelt és az arcát a mellkasomba fúrta. A karjaim eleinte erőtlenül lógtak az oldalamon, majd magamhoz térve fontam köré és szorosan a karjaimba zártam.

- Ne haragudj, kérlek. – motyogta halkan. Ezt pedig nem akartam tőle tovább hallgatni és az egyik kezemet a szája elé tettem. Nem neki kell, elnézést kérjen, hiszen nem várhatott rám az örökkévalóság végéig. Egy barom voltam, amiért nem vettem észre korábban az érzéseimet. Nem kellett volna hazudnom neki és a sarkamra kellett volna álljak férfi módra és elmondjam neki, hogy szeretem, és nem érdekel Sophia se senki más. De nem nekem el kellett rontsam az egészet egyetlen egy hazug mondattal. Mit is képzeltem akkor. Ha bármilyen módon visszamehetnék arra a reggelre, akkor erősen fejbe csapnám magam egy ásóval, hogy még véletlenül se mondjam ki azt. Tudom, hogy akkor rontottam el mindent.

- Én sajnálom, hogy ezzel így letámadtalak. Én csak azt hittem, hogy most már talán lenne némi esélye a dolognak úgy, hogy nincsen semmilyen akadály már az utunkban. Nem tudtam, hogy neked idő közben lett valakid. Sajnálom, tényleg egy barom vagyok. Meg sem érdemlem, hogy az éjszaka közepén itt beszélgessek veled. Viszont szeretném, hogy tudd, ha bármiben segíthettek én itt leszek, és a barátod leszek. Nem akarom, hogy ez a hülye érzelemkitörésem mindent elrontson, mert én nagyon jól érzem magam veled. Sok mindent meg tudok veled beszélni és rövid időn belül a szívembe dobtad magad. Ha azzal a másik sráccal nem jön össze, akkor is számíthatsz rám. Várni fogok rád Tif. – magyaráztam hosszasan, majd egy gyors puszit nyomtam a homlokára és otthagytam és felmenekültem a szobámba. A fejemben pedig az kattogott, hogy ezt most jól elintéztem. Ha ezt elmondja Harrynek belőlem tutira palacsinta lesz. Már nem mintha félnék Harrytől, hiszen én jobb kondiban vagyok, nála azt hiszem. Csak félek, hogy mi lesz rá a reakciója. Biztosan ki fog akadni azon, hogy belezúgtam az unokahúgába. Elfeküdtem az ágyamba és a takarót magamra húzva vártam, hogy álom jöjjön a szemeimre. Addig pedig végig csak rá gondoltam és arra, hogy milyen szerencsétlen alak vagyok.

Elég későn dobott ki az ágyam magából. Az éjjeliszekrényemen lévő óra már a tíz órát is elhagyta. Nagyot ásítva ültem fel, majd a lábaimat és a karjaimat is kinyújtóztattam. A fejemet vakargatva lépkedtem a fürdőszobám felé. Az alsónadrágomat a szennyes kosárba hajítottam, majd beálltam a zuhanyzókabinba és a vizet kellemes langyosra állítottam. Pár percen keresztül folyattam magamra simán a vizet, majd mikor kezdtem unatkozni és a hasam morgása térített magamhoz úgy döntöttem, hogy gyorsan lemosakszok és kiszállok. A kedvenc tusfürdőmet szétkentem a testem egész területén, majd alaposan leöblítettem magamról a habot. A víz elzárása után a derekam köré csavartam egy törölközőt és vizes lábbal csattogtam ki a szobámba. Kis híján pedig majdnem kiterültem a padlón, de még épp idejében kapaszkodtam meg a mosdókagylóban. Szitkozódva botladoztam ki és kapkodtam magamra a ruháimat. A napom máris jól kezdődőt, talán jobban jártam volna, ha fel sem kelek aznap. Miután leértem a földszintre addigra már jobb kedvre derültem annak ellenére, hogy eszembe jutott az éjszaka történt beszélgetés Tiffanyval. Szívem szerint fejbe csapnám magam, amiért nem tudtam csendben maradni. Magamban pedig tényleg komolyan gondoltam azt, hogy várni fogok rá. Tudom, hogy az a másik alak valamit el fog rontani vele kapcsolatban és megbántja. Tiffany pedig hozzám fog jönni nagyon remélem. Nekem csakis annyi a dolgom, hogy csendben meghúzódom a színfalak mögött és várok a remek lehetőségre, amikor elmondhatom neki, hogy valóban mit érzek iránta. A szívem mélyén pedig remélem, hogy ő is így fog érezni irántam. A gyönyörű szemeinek a csillogása is ezt árulja el. A gondolataimba merülve lustán lépek be a konyhába. Niall és Lottie vidáman reggelizik és mindkettejük arca csupa maszatos. Egy mosolyt erőltetve az arcomra köszöntem neki, de ők nem nagyon foglalkoztak velem. Sőt inkább egymással voltak elfoglalva. Elő vettem egy bögrét és kávét öntöttem bele. Azonban amikor beleittam kis híján kifolytak a szememből a könnyek. Amilyen gyorsan csak tudtam a mosogatóba öntöttem a maradékot nehogy véletlenül bárki is beleigyon. Niall hangosan kacarászott rajtam, miközben Lottie a száját elhúzva piszkálgatta az előtte lévő ételt.

- Ezt melyikőtök csinálta? – kérdeztem tőlük kicsit hevesebben a kelleténél.

- Lottie meg akart lepni minket, de nem igazán jött neki össze. – kacagott az ír barátunk, miközben már a hasát fogta.
A szemeimet forgatva inkább kakaót készítettem magamnak és azt szorongatva ültem ki a teraszra. Hosszas perceket töltöttem kint és élveztem a reggeli csendet. Nem a legmelegebb volt az idő, de nem is a hidegebb nyári napok egyike. Épp olyan nap, amikor az ember kellemesen tudja élvezni a természetet. Amit mi a munkánk miatt nem igazán tudunk tapasztalni. Pedig szívesen elmennék valamerre kempingezni a srácokkal. De nem tudom, hogy mennyi esély van rá, hogy belemenjenek. Amikor megittam a kakaóm, úgy döntöttem, hogy beviszem és elmosogatok. A szőke páros még az asztalnál üldögélt és jókedvűen piszkálták egymást. Aztán kicsivel később megjelent Louis is, aki furcsa arcot vágva szemlélte a testvérét és a barátunkat. Vállat vonva köszönt mindenkinek, majd húga ragacsos arcát látva megborzongott és a lány feje tetejére nyomott egy puszit. Kicsit irigy lettem Louisra, mert neki most hiába nincsen barátnője, akiről gondoskodhatna, neki most itt van a húga. Niallt megfigyelve pedig megállapítottam magamban, hogy totálisan belezúgott az említett barátunk kishúgába. Szerencséjére ezt pedig Louis még nem vette észre vagy pedig abban reménykedik, hogy a jól nevelt kishúga majd elküldi a fenébe. Ez az irigység pedig tovább növekedett bennem, amikor megpillantottam a nevetve egymásba kapaszkodó Harryt és Tiffanyt. Harry is egy szerencsés idióta, hogy egy ilyen lánnyal élhet együtt egész nyáron keresztül. Rajta is észrevettem, hogy teljesen elvarázsolt és teljesen kicserélték. Nem értem, hogy mi okozhatta ezt. Talán egy szerencsés lány, aki elcsavarta göndör hajú barátunk fejét. Harry régebben nem ilyen volt, de most mióta itt van az unokatestvére rengeteget változott. Óvja mindentől, amitől csak lehetséges. A szemei pedig csak úgy ragyognak és az arcára is hatalmas vigyor ül ki amikor Tifről kezd beszélni. Mosolyogva köszöntek mindenkinek miközben még mindig egymást ölelgették. Louis persze azonnal kikapta Harry kezei közül Tiffanyt és ő is megölelgette. Nem mertem tovább nézni őket így csendesen leültem Harry mellé és az asztalról elkaptam egy palacsintát és magában kezdtem el rajta rágódni. Majd arra eszméltem fel, hogy két női kéz körém fonódik és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.

- Jó reggelt neked is Liam. – mondta mosolyogva és a hangja csakúgy csilingelt.

- Neked is Tif. – öleltem át egy pillanatra, majd odaszökdécselt Louis mellé. Sajgó szívvel figyeltem őket és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Azt akartam, hogy mellettem üljön, de már így is sokat kaptam a figyelméből, mint amennyit kívánhattam volna a tegnap éjjel miatt. Bunkón hagytam ott és meg sem vártam, hogy ő mit mondana esetleg. Kész barom voltam, mint már sokszor vele kapcsolatosan. Egy darabig ültem közöttük és minden erőmmel próbáltam jó képet vágni, hogy ne én legyek az, aki elrontja a reggeli vidám hangulatot. De aztán Louis perverz megszólalásai Tiffany felé kiakasztott. Nem akartam neki beszólni így aztán feltűnés nélkül siettem fel a szobámba. Az ajtót gyengéden becsaptam magam mögött és elhasaltam az ágyamon. Az arcomat a párnámba fúrtam és szívem szerint ordítani tudtam volna. Nem igazán voltam féltékenységre hajlamos sosem, de a tudat, hogy Tiffany életében van egy fontos személy, akinek a helyét nem vehetem át, elkeserít. Addig pedig nem tudok lenyugodni, amíg ki nem derítem, hogy ki az ellenfelem. Niall nem valószínű mivel ő nagyon úgy fest, hogy Louis ártatlan testvérére vetett szemet. Ha pedig titokban szerelmes lenne Tiffanyba és kettejük között lenne valami, akkor nem flörtölne olyan nyilvánvalóan más lánnyal az Ő jelentétében. Miután csendesen kitomboltam magam a számítógépemet a hasamra helyezve kezdtem el nézelődni a közösségi oldalaimon. Néhány barátomtól érkező üzenetre visszapötyögtem a választ, majd különböző videókat néztem, amiket a rajongóink állítottak össze. Némelyik vicces pillanatot újraéltem magamban és jókat mosolyogtam és nevettem rajtuk. Elképzelni se tudnám az életemet a banda és a rajongóink nélkül. Ha nem szántam volna rá magamat arra, hogy másodszorra is elmenjek az X Factorba, akkor talán ma már egy főiskolai padban ülnék, és testnevelés tanárnak tanulnék vagy pedig önkéntes tűzoltó lennék otthon. De nem szeretek ilyenekre gondolni, hiszen itt vagyok és a világ egyik legismertebb embere lettem. Megvan ennek az életemnek is a bája, ahogyan a hátrányai is. De ha előröl, kezdődne ez az egész, akkor is ugyan ezeket a lépéseket tenném meg. Semmin sem változtatnék, hiszen azoknak a hibáimnak és tetteimnek köszönhetem azt az embert, akivé váltam. A nosztalgiázásomból egy erős kopogás riasztott ki, majd a válaszomat meg sem várva Louis rontott be az ajtómon. Érdeklődve figyeltem, miközben a számítógépemet lustán összecsukva magam mellé helyeztem. Ő pedig csak leült az ágyamra és a lábait is felpakolta és akár egy kisgyerek duzzogva fonta össze a karjait maga előtt.

- Van valami gondod? – kérdeztem tőle tanácstalanul. Duzzogva fújtatott párat, majd megeredt a nyelve.

- Az-az idétlen szőke ír. – bökte ki. Felvont szemöldökkel néztem rá továbbra is. Nem tetszett, hogy így beszél a barátunkról.

- Mit csinált Niall, amivel megsértette a te kis lelkivilágodat? – kérdeztem tőle és minden erőmmel azon voltam, hogy ne röhögjem el magam az arckifejezésén.

- Mit? Mit? Hát randizni viszi a húgomat úgy, hogy engem előtte meg sem kérdezett. Pedig tőlem kellett volna, engedélyt kérjen, mivel én vagyok a nagy erős és bátor bátyó. Aztán amikor azt mondtam nekik, hogy szó sem lehet róla még a húgom esett nekem, hogy én mit gondolok magamról. Nem engedhettem meg, hogy randizni vigye a húgomat mivel ő még fiatal hozzá. Neki még barbie babákkal kellene játszania nem pedig pasizni. A sok kis köcsög összetöri a szívét. De kit is érdekelnek az én tanácsaim? Inkább én kérek tőlük elnézést, mert nem rajongók az ötletért, hogy ők ketten egymásba gabalyodnak. Ha tudtam volna ezt, akkor nem engedem meg Lottienak, hogy ide jöjjön. – fújtatta és közben maga előtt kalimpált a kezeivel. Vicces látványt nyújtott, de nem akartam rossz barát lenni, hogy a szemébe röhögjek, hiszen ő is mindig meghallgat engem, ha bármi problémám akad. Hozzá bármikor odamehetek és ellát a bölcs Tomlinson féle tanácsokkal. Így hát a mosolyomat visszafogva hallgattam a további kirohanásait.


- Figyelj Lou! Lottie már nem olyan kislány, mint amilyen volt mielőtt te eljöttél volna hazulról. Közben az idő ott is ugyan úgy telik, mint itt nálunk Londonba. A húgod már egy fiatal felnőtt nő. Szerinted otthon nem volt még neki barátja? Niallnél pedig még keresve sem találhatna jobbat. Nincsen agyontetoválva és a haját sem nyírja le kopaszra és nem festi be röhejesre a haját. Nincsen tele a szája és az orra piercinggel sem. Valld be, hogy a húgod számára a legjobb választás lenne. Niallnek meg tudod, hogy még sosem volt egy komoly kapcsolata sem. Szerinted ő nem vágyik már egy lányra, akit szerethet és az a lány pedig viszont szereti őt? Szerintem összepasszolnak. Niall nem fogja kihasználni az miatt ne aggódj. Csak menj le és mond el nekik, hogy az áldásodat adod rájuk. Csak gyorsan mielőtt a húgod egy seggfejnek tartana. – magyaráztam és látszott rajta, hogy hatnak rá az érveim és az is, hogy igazam van. A száját elhúzva kászálódott fel, majd rohant lefelé. Utána sétáltam, de a fülemet megcsapta a Harry szobájából kiszűrődő kiabálás. Döbbenve álltam ott és hallgattam azokat a szavakat, amiket egymás fejéhez vágtak. A fülemnek pedig egyszerűen képtelen voltam hinni. 

8 megjegyzés:

  1. Hallod... Meghaltam.
    Fanni kész vagyok.
    Hogy tudsz (megint) ilyen jo részt irni?
    Egy percig se hidd hogy valamit rosszul csinalsz.
    xxx, Dorina.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik ez a rész is :)
      Puszi Fanni~

      Törlés
  2. Nem hiszem el..hogy tudsz ilyen gonosz lenni?:(
    Itt abba hagyni??:o
    Hogy gondolhatod hogy rosszul csinálsz valamit?? Olyan jó részeket hozol :DD
    Most is tűkön ülve várom a kövi részt:D
    Siess vele!! puszi, Naomy ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik ez a rész is :)
      Már fent van a kövi ;)
      Puszi Fanni~

      Törlés
  3. Úristen!! o.O
    Rosszul kezdődik. Pontosabban végződik.:D
    Rosszat sejtek. Bár lehet hogy csak "néhány" csúnya szót hallott. Bár nem valószínü.:/
    Imádlak!:33
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett ez a rész is :)
      Már fent is van a kövi ;)
      Puszi Fanni~

      Törlés
  4. Áááááááááááá könyörgőm folytasd nagyon nagyon gyorsan !!!!! Én inkább Liam párti vagyok, szóval neki drukkolok :D ♥♥ Siess a kövivel puszy Torii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a rész :)
      Már fent van a kövi rész is ;)
      Puszi Fanni~

      Törlés