Kicsit csalódott voltam amiért az előző részhez szint alig érkezett bármi visszajelzés. Ha valami nem igazán tetszik az egyes részekben azt is szívesen elolvasom és próbálok változtatni esetleg a továbbiakban rajta. Viszont ennek ellenére meghoztam a következő részt is. Nem tudom, hogy a következő részt mikor hozom ugyanis pénteken nyaralni megyek, ami azt illeti nem leszek gép közelében. Bár meg van írva így lehet, hogy amint hazaérek és a drágalátos gépem elé kerülők felrakom az újat, de ha mégsem akkor egy hét múlva jelentkezem vele. Addig is jók legyetek és jó olvasást. Ne felejtsétek el megosztani velem a véleményeteket.
Puszi Fanni~
~Liam Payne~
Egyszerűen nem tudom, hogy mi lehet velem. De minden percben
csak egy lány neve és arca jelenik meg a fejemben. A tény, hogy közel állok
hozzá és mégsem olyan közel, mint ahogyan azt én szeretném, elkeserít. Úgy
érzem, hogy kétségbeesetten és visszavonhatatlanul bele szerettem. Ez pedig
szánalmas, hiszen látszik rajta, hogy én nem érdeklem úgy. Valószínű, hogy amíg
én elvoltam foglalva a saját magam sajnáltatásával és a sebeimet nyalogatva
ücsörögtem a szobámban, Ő addig talált magának más valakit, aki rabul ejtette a szívét. A szívem mélyén
pedig reméltem, hogy az a valaki nem Nick. Mostanában nem beszélt nekem róla, pedig
érdekelne, hogy mi a helyzet kettejükkel. Bár szerintem nem lehet köztük nagy
szerelem mivel akkor Tiffany vele lenne és nem a mi villánkban ücsörögne
köztünk és Harryvel sem lennének ilyen jóban, hiszen ő ki nem bírja állni azt a
fiút. Amit nem is csodálok, hiszen nekem sem szimpatikus az a srác. Túlságosan
jófiúnak adja elő magát, ami számomra már egy kicsit feltűnő. Lehet, hogy
Tiffanyt sikerült ügyesen megtévesztenie, de engem és Harry barátomat már nem. Valami
bűzlik vele kapcsolatban és rá fogok jönni, hogy mi. Az éjszaka közepén
jobbra-balra dobáltam magam az ágyamba, de egyszerűen képtelen voltam elaludni.
A lelki szemeim előtt az lebegett, hogy az a kis nyálasszájú gyerek átöleli
Tiffanyt és megcsókolja. A gondolatba is beleborzongtam és próbáltam elhessegetni
az elmémből, nem sok sikerrel. Végül úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom
tovább, így a telefonomat kitapogattam az éjjeliszekrényemről és megnyomtam
rajta a gombot. A hirtelen világosság kissé bántotta a szemeimet és hunyorogva
néztem meg rajta az időt. Éjjel fél egy. A túlsó szobából Niall horkolása
szűrődött át a vékony falakon. Miután megszokta a szemem a telefonom nyújtotta
fényt eldöntöttem, hogy felnézzek twittere és bekövetek pár szerencsés
rajongót. Miután ezzel is megvoltam elhatároztam magam, hogy lesétálok a
konyhába és megiszok egy pohár kakaót. A lépcsőn lassan lépkedtem lefelé és
ahogyan a konyhába értem és feloltottam a lámpát a frász jött rám. Tiffany az
egyik széken ült és a tenyerei között egy bögrét szorongatott. Őt is meglepte
az érkezésem és a fény miatt hunyorogva nézet rám.
- Te sem tudsz aludni? – kérdeztem tőle, miközben a
szekrényhez léptem és kivettem belőle a kedvenc bögrémet. Majd elő szedtem a
helyéről a nyuszis kakaóport és Niall kedvenc tárgyából, a hűtőből kihalásztam
a tejet. Miután összeállítottam az italomat és kis időre a mikrohullámos sütőbe
tettem. Majd leültem Tiffany mellé és kortyolgatni kezdtem a kakaómat.
- Nem igazán. – húzta el a száját és édes grimaszt vágott.
- Akkor már ketten vagyunk. – mosolyogtam rá, mire ő
felkuncogott. – Bánt valami? – kérdeztem tőle, de nem mertem ránézni. Egy halk
sóhaj szökött ki az ajkai közül, mire kérdőn fordultam felé.
- Hát van valami, amit fogalmam sincsen, hogy mondjam el
Harrynek. Már a puszta név hallatán felkapná a vizet és nem engedne el. Inkább
bezárna a házba, mint sem bele egyezzen. – magyarázta és az alsó ajkát
rágcsálva kavargatta a bögréjében a kakaót. Nekem pedig ennyi elég volt ahhoz,
hogy a féltékenykedésem utat törjön ahogy a kíváncsiságom is.
- Mi lenne az? – ráncoltam a szemöldököm és a válaszára
vártam.
- Azt hiszem már mondtam neked, de lehet, hogy nem… -
kezdett bele majd vállat vonva folytatta. – Nicknek megígértem, hogy elmegyek
egy barátja fotózására. Szerinte remek modell lennék és már jó ideje hitegetem
szegényt. Amúgy is kipróbálnám magam modellként. De tudom, hogy nem enged el
rá. Viszont elszökni sem szeretnék, hiszen akkor nagyon kiakadna. – hadarta és
egy nagy kortyot ivott. Néma csend állt be köztünk, mivel hirtelen nem tudtam,
hogy milyen bölcsességgel szolgálhatnék számára.
- Szerintem
mindenképpen mond el neki, hogy ez neked milyen sokat jelentene, ha támogatna
abban, hogy kipróbálhasd magad a modell szakmában. Szerintem is nagyon szép
vagy és lenne esélyed arra, hogy befuss és idővel felkapott modell váljon
belőled. A pasik meg fognak érted őrülni. Biztosan hisztit fog csapni, de ha
tényleg annyira fontos vagy neki, mint unokatestvére, akkor támogatni fog és
melletted fog állni. – mondtam és egy biztató mosolyt küldtem felé. Erre
bizakodva bólintott majd hirtelen a vékonyka kezeit körém fonta és egy puszit
nyomott az arcomra. Hihetetlen jó érzés volt és az ajkai helye ahol a bőrömhöz
ért, szinte perzselt. Ha nem lenne még itt, akkor most a kezemet oda tenném és
magamban újra és újra lejátszanám a pillanatot. Attól tartok, hogy ezt is fogom
tenni, amint felérek a szobámba és becsukom magam mögött az ajtót. Viszont amíg
vele vagyok, addig igyekszem még több ilyet kicsenni tőle.
- Köszönöm Liam! – súgta és óvatosan elengedett. – Amúgy
hogy vagy? – kérdezte tőlem és zöld szemeiből aggódást véltem felfedezni, amit
nem is értettem egyáltalán, hogy miért.
- Jól vagyok. – mondtam egyszerűen, aztán leesett, hogy mire
gondolt. – Már egyáltalán nem gondolok rá. Igyekszem minél jobban összeszedni
magam és a zenével foglalkozni. Nem fog megváltozni semmi sem, ha csak magamat
marcangolom odafent. Nem volt valami egészséges. – húztam el a számat és a
kakaót kavargattam.
- Szerintem teljesen normális volt a reakciód. De nem
érdemelte meg azt, hogy ennyi ideig szomorkodj miatta. Ha valóban annyira
szeretett volna, mint ahogyan te őt, akkor nem csinálta volna ezt. De hidd el,
hogy fogsz te még találni magadnak egy rendes lányt is, aki tiszta szívéből fog
szeretni magad miatt, és nem azért aki vagy. – simított végig a karomon és
barátságosan mosolygott rám. A szívem pedig úgy éreztem, hogy elszorult azon,
amit mondott. Találok magamnak egy másik lányt. Mondjuk, ő honnan tudhatná azt,
hogy én titkon belezúgtam? Hiszen jeleket sem küldök számára, amiből esetleg
következtethetne. A szemében én csak egy jó fej srác vagyok, aki megtanította
csókolózni és egy nagyon jó barátnak tart. Úgy éreztem, hogy el kell, neki
mondjam, hogy mit érzek iránta, de egyszerűen nem ment. Pedig most itt lenne a
remek alkalom. Nincs barátnőm, aki miatt aggódnom kellene. A többiek odafent
alszanak, és nem hiszem, hogy reggel nyolcnál előbb felébrednének és
lejönnének. De valami mégis meggátolt abban, hogy kimondjam. A szavak már a
nyelvem hegyén voltak és egyszerűen csak kicsúsztak a számon.
- Mi van akkor, ha már tetszik egy lány egy ideje csak eddig
beszari voltam, hogy elmondjam neki az érzéseimet? Szerinted, ha még
elmondanám, változhatna a kapcsolatom vele? Vagy pedig akkor mindent elszúrnék
azzal az idétlen érzelgősségemmel? – kérdeztem és félve pislogtam felé. Egy
darabig gondolkodott és közben a haját piszkálgatta.
- Hát ezt több szempontból is meg lehet vizsgálni. Attól
függ, hogy a lánynak van-e már valaki más az életében? Lehet, hogy már valóban
késő van hozzá… - motyogta és lesütötte a tekintetét. A torkom teljesen
összeszorult attól, amit mondott, vagyis igazam volt van valakije már. Csakis
én lehetek olyan szerencsétlen, hogy ilyenkor tervezem neki bevallani azt, ami
már hetek óta nyomja a szívemet. Csak eddig teljesen vak voltam Sophia miatt és
lemaradtam róla. Megittam a maradék kakaóm és a mosogatóba helyezve gyorsan
elmostam majd megindultam a lépcső felé. Már az egyik lábammal a lépcső alsó
fokán álltam, amikor hirtelen utánam szaladt és megfogta a kezemet és maga felé
fordított. Megtorpanva pislogtam rá értetlenül, amire ő azonnal átölelt és az
arcát a mellkasomba fúrta. A karjaim eleinte erőtlenül lógtak az oldalamon,
majd magamhoz térve fontam köré és szorosan a karjaimba zártam.
- Ne haragudj, kérlek. – motyogta halkan. Ezt pedig nem
akartam tőle tovább hallgatni és az egyik kezemet a szája elé tettem. Nem neki kell,
elnézést kérjen, hiszen nem várhatott rám az örökkévalóság végéig. Egy barom
voltam, amiért nem vettem észre korábban az érzéseimet. Nem kellett volna
hazudnom neki és a sarkamra kellett volna álljak férfi módra és elmondjam neki,
hogy szeretem, és nem érdekel Sophia se senki más. De nem nekem el kellett
rontsam az egészet egyetlen egy hazug mondattal. Mit is képzeltem akkor. Ha
bármilyen módon visszamehetnék arra a reggelre, akkor erősen fejbe csapnám
magam egy ásóval, hogy még véletlenül se mondjam ki azt. Tudom, hogy akkor
rontottam el mindent.
- Én sajnálom, hogy ezzel így letámadtalak. Én csak azt
hittem, hogy most már talán lenne némi esélye a dolognak úgy, hogy nincsen
semmilyen akadály már az utunkban. Nem tudtam, hogy neked idő közben lett
valakid. Sajnálom, tényleg egy barom vagyok. Meg sem érdemlem, hogy az éjszaka
közepén itt beszélgessek veled. Viszont szeretném, hogy tudd, ha bármiben
segíthettek én itt leszek, és a barátod leszek. Nem akarom, hogy ez a hülye
érzelemkitörésem mindent elrontson, mert én nagyon jól érzem magam veled. Sok
mindent meg tudok veled beszélni és rövid időn belül a szívembe dobtad magad.
Ha azzal a másik sráccal nem jön össze, akkor is számíthatsz rám. Várni fogok
rád Tif. – magyaráztam hosszasan, majd egy gyors puszit nyomtam a homlokára és
otthagytam és felmenekültem a szobámba. A fejemben pedig az kattogott, hogy ezt
most jól elintéztem. Ha ezt elmondja Harrynek belőlem tutira palacsinta lesz.
Már nem mintha félnék Harrytől, hiszen én jobb kondiban vagyok, nála azt
hiszem. Csak félek, hogy mi lesz rá a reakciója. Biztosan ki fog akadni azon,
hogy belezúgtam az unokahúgába. Elfeküdtem az ágyamba és a takarót magamra
húzva vártam, hogy álom jöjjön a szemeimre. Addig pedig végig csak rá gondoltam
és arra, hogy milyen szerencsétlen alak vagyok.
Elég későn dobott ki az ágyam magából. Az éjjeliszekrényemen
lévő óra már a tíz órát is elhagyta. Nagyot ásítva ültem fel, majd a lábaimat
és a karjaimat is kinyújtóztattam. A fejemet vakargatva lépkedtem a fürdőszobám
felé. Az alsónadrágomat a szennyes kosárba hajítottam, majd beálltam a
zuhanyzókabinba és a vizet kellemes langyosra állítottam. Pár percen keresztül
folyattam magamra simán a vizet, majd mikor kezdtem unatkozni és a hasam
morgása térített magamhoz úgy döntöttem, hogy gyorsan lemosakszok és kiszállok.
A kedvenc tusfürdőmet szétkentem a testem egész területén, majd alaposan leöblítettem
magamról a habot. A víz elzárása után a derekam köré csavartam egy törölközőt
és vizes lábbal csattogtam ki a szobámba. Kis híján pedig majdnem kiterültem a padlón,
de még épp idejében kapaszkodtam meg a mosdókagylóban. Szitkozódva botladoztam
ki és kapkodtam magamra a ruháimat. A napom máris jól kezdődőt, talán jobban
jártam volna, ha fel sem kelek aznap. Miután leértem a földszintre addigra már
jobb kedvre derültem annak ellenére, hogy eszembe jutott az éjszaka történt
beszélgetés Tiffanyval. Szívem szerint fejbe csapnám magam, amiért nem tudtam
csendben maradni. Magamban pedig tényleg komolyan gondoltam azt, hogy várni
fogok rá. Tudom, hogy az a másik alak valamit el fog rontani vele kapcsolatban
és megbántja. Tiffany pedig hozzám fog jönni nagyon remélem. Nekem csakis annyi
a dolgom, hogy csendben meghúzódom a színfalak mögött és várok a remek
lehetőségre, amikor elmondhatom neki, hogy valóban mit érzek iránta. A szívem
mélyén pedig remélem, hogy ő is így fog érezni irántam. A gyönyörű szemeinek a
csillogása is ezt árulja el. A gondolataimba merülve lustán lépek be a
konyhába. Niall és Lottie vidáman reggelizik és mindkettejük arca csupa
maszatos. Egy mosolyt erőltetve az arcomra köszöntem neki, de ők nem nagyon
foglalkoztak velem. Sőt inkább egymással voltak elfoglalva. Elő vettem egy
bögrét és kávét öntöttem bele. Azonban amikor beleittam kis híján kifolytak a
szememből a könnyek. Amilyen gyorsan csak tudtam a mosogatóba öntöttem a
maradékot nehogy véletlenül bárki is beleigyon. Niall hangosan kacarászott
rajtam, miközben Lottie a száját elhúzva piszkálgatta az előtte lévő ételt.
- Ezt melyikőtök csinálta? – kérdeztem tőlük kicsit
hevesebben a kelleténél.
- Lottie meg akart lepni minket, de nem igazán jött neki össze.
– kacagott az ír barátunk, miközben már a hasát fogta.
A szemeimet forgatva inkább kakaót készítettem magamnak és
azt szorongatva ültem ki a teraszra. Hosszas perceket töltöttem kint és
élveztem a reggeli csendet. Nem a legmelegebb volt az idő, de nem is a hidegebb
nyári napok egyike. Épp olyan nap, amikor az ember kellemesen tudja élvezni a
természetet. Amit mi a munkánk miatt nem igazán tudunk tapasztalni. Pedig
szívesen elmennék valamerre kempingezni a srácokkal. De nem tudom, hogy mennyi
esély van rá, hogy belemenjenek. Amikor megittam a kakaóm, úgy döntöttem, hogy
beviszem és elmosogatok. A szőke páros még az asztalnál üldögélt és jókedvűen
piszkálták egymást. Aztán kicsivel később megjelent Louis is, aki furcsa arcot
vágva szemlélte a testvérét és a barátunkat. Vállat vonva köszönt mindenkinek,
majd húga ragacsos arcát látva megborzongott és a lány feje tetejére nyomott
egy puszit. Kicsit irigy lettem Louisra, mert neki most hiába nincsen barátnője,
akiről gondoskodhatna, neki most itt van a húga. Niallt megfigyelve pedig
megállapítottam magamban, hogy totálisan belezúgott az említett barátunk
kishúgába. Szerencséjére ezt pedig Louis még nem vette észre vagy pedig abban
reménykedik, hogy a jól nevelt kishúga majd elküldi a fenébe. Ez az irigység
pedig tovább növekedett bennem, amikor megpillantottam a nevetve egymásba
kapaszkodó Harryt és Tiffanyt. Harry is egy szerencsés idióta, hogy egy ilyen
lánnyal élhet együtt egész nyáron keresztül. Rajta is észrevettem, hogy
teljesen elvarázsolt és teljesen kicserélték. Nem értem, hogy mi okozhatta ezt.
Talán egy szerencsés lány, aki elcsavarta göndör hajú barátunk fejét. Harry
régebben nem ilyen volt, de most mióta itt van az unokatestvére rengeteget
változott. Óvja mindentől, amitől csak lehetséges. A szemei pedig csak úgy
ragyognak és az arcára is hatalmas vigyor ül ki amikor Tifről kezd beszélni.
Mosolyogva köszöntek mindenkinek miközben még mindig egymást ölelgették. Louis
persze azonnal kikapta Harry kezei közül Tiffanyt és ő is megölelgette. Nem
mertem tovább nézni őket így csendesen leültem Harry mellé és az asztalról
elkaptam egy palacsintát és magában kezdtem el rajta rágódni. Majd arra
eszméltem fel, hogy két női kéz körém fonódik és egy cuppanós puszit nyomott az
arcomra.
- Jó reggelt neked is Liam. – mondta mosolyogva és a hangja
csakúgy csilingelt.
- Neked is Tif. – öleltem át egy pillanatra, majd
odaszökdécselt Louis mellé. Sajgó szívvel figyeltem őket és valami furcsa érzés
kerített hatalmába. Azt akartam, hogy mellettem üljön, de már így is sokat kaptam
a figyelméből, mint amennyit kívánhattam volna a tegnap éjjel miatt. Bunkón
hagytam ott és meg sem vártam, hogy ő mit mondana esetleg. Kész barom voltam,
mint már sokszor vele kapcsolatosan. Egy darabig ültem közöttük és minden
erőmmel próbáltam jó képet vágni, hogy ne én legyek az, aki elrontja a reggeli vidám
hangulatot. De aztán Louis perverz megszólalásai Tiffany felé kiakasztott. Nem
akartam neki beszólni így aztán feltűnés nélkül siettem fel a szobámba. Az
ajtót gyengéden becsaptam magam mögött és elhasaltam az ágyamon. Az arcomat a
párnámba fúrtam és szívem szerint ordítani tudtam volna. Nem igazán voltam
féltékenységre hajlamos sosem, de a tudat, hogy Tiffany életében van egy fontos
személy, akinek a helyét nem vehetem át, elkeserít. Addig pedig nem tudok
lenyugodni, amíg ki nem derítem, hogy ki az ellenfelem. Niall nem valószínű mivel
ő nagyon úgy fest, hogy Louis ártatlan testvérére vetett szemet. Ha pedig
titokban szerelmes lenne Tiffanyba és kettejük között lenne valami, akkor nem flörtölne
olyan nyilvánvalóan más lánnyal az Ő jelentétében. Miután csendesen kitomboltam
magam a számítógépemet a hasamra helyezve kezdtem el nézelődni a közösségi
oldalaimon. Néhány barátomtól érkező üzenetre visszapötyögtem a választ, majd
különböző videókat néztem, amiket a rajongóink állítottak össze. Némelyik
vicces pillanatot újraéltem magamban és jókat mosolyogtam és nevettem rajtuk. Elképzelni
se tudnám az életemet a banda és a rajongóink nélkül. Ha nem szántam volna rá
magamat arra, hogy másodszorra is elmenjek az X Factorba, akkor talán ma már egy
főiskolai padban ülnék, és testnevelés tanárnak tanulnék vagy pedig önkéntes
tűzoltó lennék otthon. De nem szeretek ilyenekre gondolni, hiszen itt vagyok és
a világ egyik legismertebb embere lettem. Megvan ennek az életemnek is a bája,
ahogyan a hátrányai is. De ha előröl, kezdődne ez az egész, akkor is ugyan
ezeket a lépéseket tenném meg. Semmin sem változtatnék, hiszen azoknak a
hibáimnak és tetteimnek köszönhetem azt az embert, akivé váltam. A
nosztalgiázásomból egy erős kopogás riasztott ki, majd a válaszomat meg sem
várva Louis rontott be az ajtómon. Érdeklődve figyeltem, miközben a
számítógépemet lustán összecsukva magam mellé helyeztem. Ő pedig csak leült az
ágyamra és a lábait is felpakolta és akár egy kisgyerek duzzogva fonta össze a
karjait maga előtt.
- Van valami gondod? – kérdeztem tőle tanácstalanul. Duzzogva
fújtatott párat, majd megeredt a nyelve.
- Az-az idétlen szőke ír. – bökte ki. Felvont szemöldökkel
néztem rá továbbra is. Nem tetszett, hogy így beszél a barátunkról.
- Mit csinált Niall, amivel megsértette a te kis lelkivilágodat?
– kérdeztem tőle és minden erőmmel azon voltam, hogy ne röhögjem el magam az
arckifejezésén.
- Mit? Mit? Hát randizni viszi a húgomat úgy, hogy engem
előtte meg sem kérdezett. Pedig tőlem kellett volna, engedélyt kérjen, mivel én
vagyok a nagy erős és bátor bátyó. Aztán amikor azt mondtam nekik, hogy szó sem
lehet róla még a húgom esett nekem, hogy én mit gondolok magamról. Nem
engedhettem meg, hogy randizni vigye a húgomat mivel ő még fiatal hozzá. Neki még
barbie babákkal kellene játszania nem pedig pasizni. A sok kis köcsög összetöri
a szívét. De kit is érdekelnek az én tanácsaim? Inkább én kérek tőlük elnézést,
mert nem rajongók az ötletért, hogy ők ketten egymásba gabalyodnak. Ha tudtam
volna ezt, akkor nem engedem meg Lottienak, hogy ide jöjjön. – fújtatta és
közben maga előtt kalimpált a kezeivel. Vicces látványt nyújtott, de nem
akartam rossz barát lenni, hogy a szemébe röhögjek, hiszen ő is mindig
meghallgat engem, ha bármi problémám akad. Hozzá bármikor odamehetek és ellát a
bölcs Tomlinson féle tanácsokkal. Így hát a mosolyomat visszafogva hallgattam a
további kirohanásait.
- Figyelj Lou! Lottie már nem olyan kislány, mint amilyen
volt mielőtt te eljöttél volna hazulról. Közben az idő ott is ugyan úgy telik,
mint itt nálunk Londonba. A húgod már egy fiatal felnőtt nő. Szerinted otthon
nem volt még neki barátja? Niallnél pedig még keresve sem találhatna jobbat.
Nincsen agyontetoválva és a haját sem nyírja le kopaszra és nem festi be
röhejesre a haját. Nincsen tele a szája és az orra piercinggel sem. Valld be,
hogy a húgod számára a legjobb választás lenne. Niallnek meg tudod, hogy még
sosem volt egy komoly kapcsolata sem. Szerinted ő nem vágyik már egy lányra,
akit szerethet és az a lány pedig viszont szereti őt? Szerintem összepasszolnak.
Niall nem fogja kihasználni az miatt ne aggódj. Csak menj le és mond el nekik,
hogy az áldásodat adod rájuk. Csak gyorsan mielőtt a húgod egy seggfejnek
tartana. – magyaráztam és látszott rajta, hogy hatnak rá az érveim és az is,
hogy igazam van. A száját elhúzva kászálódott fel, majd rohant lefelé. Utána
sétáltam, de a fülemet megcsapta a Harry szobájából kiszűrődő kiabálás.
Döbbenve álltam ott és hallgattam azokat a szavakat, amiket egymás fejéhez
vágtak. A fülemnek pedig egyszerűen képtelen voltam hinni.
Hallod... Meghaltam.
VálaszTörlésFanni kész vagyok.
Hogy tudsz (megint) ilyen jo részt irni?
Egy percig se hidd hogy valamit rosszul csinalsz.
xxx, Dorina.
Örülök, hogy tetszik ez a rész is :)
TörlésPuszi Fanni~
Nem hiszem el..hogy tudsz ilyen gonosz lenni?:(
VálaszTörlésItt abba hagyni??:o
Hogy gondolhatod hogy rosszul csinálsz valamit?? Olyan jó részeket hozol :DD
Most is tűkön ülve várom a kövi részt:D
Siess vele!! puszi, Naomy ^^
Örülök, hogy tetszik ez a rész is :)
TörlésMár fent van a kövi ;)
Puszi Fanni~
Úristen!! o.O
VálaszTörlésRosszul kezdődik. Pontosabban végződik.:D
Rosszat sejtek. Bár lehet hogy csak "néhány" csúnya szót hallott. Bár nem valószínü.:/
Imádlak!:33
Siess a kövivel!^^
Örülök, hogy tetszett ez a rész is :)
TörlésMár fent is van a kövi ;)
Puszi Fanni~
Áááááááááááá könyörgőm folytasd nagyon nagyon gyorsan !!!!! Én inkább Liam párti vagyok, szóval neki drukkolok :D ♥♥ Siess a kövivel puszy Torii
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett a rész :)
TörlésMár fent van a kövi rész is ;)
Puszi Fanni~