2015. október 30., péntek

Thirty-first

Hi Guys!
Ismét itt az új rész. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat. Délután szerettem volna felrakni az új részt, de koncertre megyek így nem lenne rá időm. Tegnap előtt felkerült másik blogomra is az új rész hosszú kihagyás után így akit érdekel az kukkantson be oda is, amit ITT megtehet. Jó olvasást a részhez és élvezzétek ki a szünet utolsó napjait.
Puszi Fanni


~Tiffany Mills~

Kétségbeesés, félelem, rettegés. Ezek az érzelmek dúltak bennem. Fogalmam sem volt róla, hogy hol lehetek. Egy sötét alaksorban tértem magamhoz egy székhez kikötözve. Az utolsó emlékem az az volt, hogy miután odaértünk a fotózás helyszínére és nekiláttak a sminkem elkészítésének egy lilás színű üdítőitalt kaptam. Majd a fotózás kelős közepén szédelegni kezdtem és minden elmosódott és elvesztettem az eszméletemet.  Egy gyér fény világított a lépcsőlejáró felé és egy férfi alakját véltem felfedezni. Hunyorogva pislogtam felé, de egyszerűen nem ismertem fel.

- Szia cica! - köszöntött gúnyosan majd elröhögte magát. Amikor a felismerés szörnyű érzése a tudatomig ért borzasztóan éreztem magam még ennél a helyzetnél is. Nem tudtam egyszerűen elhinni, hogy valóban az a személy tart itt fogva, akiben megbíztam. Azt hittem, hogy már a kapcsolatunk kezd baráti lenni. Hányinger kapott el amikor megláttam az arcát és így teljesen megbizonyosodtam, hogy igen Ő az.

- Nick? - kérdeztem bátortalanul, amikre ő csak tovább vigyorgott. - Mit keresek itt? Hogy kerültem ide? Megtennéd, hogy elengedsz és ideadnád a mobilomat? - zúdítottam rá a kérdésbombáimat.

- Attól tartok nem engedhetlek el. - mondta egy kaján vigyor kíséretében.

- Mi-miért? - dadogtam miközben próbáltam a kezeimet kiszabadítani nem sok sikerrel.

- Mert terveim vannak veled és a barátaiddal. Remélem megértesz és nem fogsz haragudni rám, ha egy kicsit elszórakozok veled. - mondta, miközben egyre közelebb jött hozzám.

- Tudod te mivel szórakozzál! - keltem ki magamból, majd a következő pillanatban egy nagy csattanást éreztem az arcomon. A tenyerének a nyoma csak úgy égett a bőrömön. - Ezért az egészért még nagyon szívni fogsz. A srácok előbb vagy utóbb megtalálnak és elintézik azt, hogy börtönbe csukjanak hiszen oda való vagy. Még mindig nem válaszoltál arra, hogy miért vagyok itt és mit akarsz pontosan a srácoktól? - hadartam és egyre ingerültebb lettem.

- A barátaid fizetni fognak azért, hogy téged visszakaphassanak. Remélem elnézed, hogy mégiscsak valamiből fizetnem kell a tandíjamat és a fotózással járó költségvetéseket is fizetnem kell. Te pedig átvertél engem. Egy randi után összejöttél azzal a göndör hajú bohóccal. Mit sem törődtél azzal, hogy én közben valóban éreztem irántad valamit vagy sem. Bár igaz az utóbbi az igazság mivel más lányt szerettem és szeretek is jelenleg. Ami a legeslegjobb az nem más, minthogy a te kis barátodat úgy palira tudja venni ismét, mint ahogyan régen is. Sophia amíg azzal az énekes majommal kevert a hírneve miatt végig az én barátnőm volt. Folyamatosan átverte és a szemébe hazudta azt, hogy szereti miközben rám gondolt és énrám vágyott. Sophia ki sem tette a lábát Londonból amikor annak az ütődött pasidnak azt mondta máshol kapott munkát. - mesélte miközben elégedett vigyor ült az arcán.

- Veled csalta meg akkor is amikor szakítottak... - mondtam undorodva.

- Még szép. - mondta és rám kacsintott. - Jó a kapcsolatunk nem olyan mint a rendes pároké. Ő is elszórakozik más pasikkal így ő sem akad ki, ha én is más lányokkal töltőm el az időmet. Ezért sem haragszik, hogy itt vagyok veled kettesben miközben ő a lakásán ül miközben a te kretén pasid hívását várja. Egyébként nem volt nehéz őt a délután folyamán eltávolítani. Tudtad, hogy Liamtől lesz gyereke Sophianak? Vagy a barátocskád erről már nem tett említést neked? - mondta miközben előttem ácsorgott.

- Ez hazugság! Nem lehet Liamtől gyereke... lehetetlen... - motyogtam és belül kezdtem kétségbeesni.

- A te kretén pasid viszont nem fogja magára hagyni ebben Sophiát és ismét összefog vele jönni. Nem felejtette még el őt. - mondta de én képtelen voltam hinni neki. Ez az egész olyan furcsa volt számomra. Kettejüknek nem lehet közös gyermekük hiszen már jó pár hét eltelt azóta, hogy szakítottak. Nem válaszoltam erre semmit helyette lehunytam a szemeimet és igyekeztem felébredni ebből a rossz álomból. De amint ismét kinyitottam a szemeimet rögtön rájöttem, hogy ez a valóság.

- Nem fog vele összejönni mivel boldog velem és szeretjük egymást. Ez a szeretet pedig olyan, amit te sosem fogsz megkapni és érezni sem fogsz hozzá hasonlót sem. Liam nem fogja megbocsájtani Sophianak azt, hogy megcsalta és ahogyan azt sem, hogy hagyja neked azt, hogy itt fogva tarts. Bucsut mondhatsz ennek az idióta tervednek, hogy lehúzd a srácokat és átverjétek továbbra is Liamet. Mindent elfogok neki mondani, amint innen kiszabadulok. - hadartam dühösen miközben a könnyeimet igyekeztem visszafojtani.

- Édesem kinek kell a szerelem, amikor csak a baj van vele, elmondanád? A szerelem az emberek gyenge pontja. Értelmetlen és bonyolult az egész. Adok egy tanácsot: ne légy szerelmes! Ha kötődsz egy emberhez, akkor már nem úgy cselekedsz, ahogyan azt igazából a szíved mélyén is tennéd. – morfondírozott miközben fel és le mászkált.

- Ezt csak azért mondod, mert jól tudod téged sosem fog szeretni senki igazán. Amit persze meg is érdemelsz részemről ezek után. 

- Hidd el szívi nem az én világom a szerelem. Túl nyálas és értelmetlen az egész. Számomra a sima testi kapcsolatok sokkal többet érnek. Ha szeretnéd be is bizonyíthatom neked szépen, hogy milyen is az. – vigyorgott kajánul, amitől nekem hányingerem lett és a gyomrom is görcsbe szűkült.

- Ne merészelj hozzám érni! – sziszegtem az összeszorított fogaimon keresztül.

- Mert különben mi lesz cicababa? Nem tehetsz ellenem semmit és a kis barátaid sem tudják azt, hogy hol vagy. Bár telefonon kerestek már… illetlenség lenne, ha nem hívnánk őket vissza nemde bár? – mondta miközben előszedte a zsebéből az én mobilomat. – Most pedig beszélünk a barátaiddal. Ha pedig jók lesznek és fizetik a lóvét akkor hamarosan vissza is kapnak téged. – tette hozzá önelégült arckifejezéssel. A telefont kihangosította és a fejem közelébe helyezte. Pár csengés után azonnal fel is vették a telefont.

- Tif merre vagy? – kérdezte aggódva Liam. A hangja hallatán pedig azonnal könnybe lábadt a szemem és a szívem is gyorsabban kezdett verni. Magam elé képzeltem az arcát ahogyan kétségbeesve néz maga elé a gyönyörű mogyoróbarna szemeivel. Ám mielőtt megszólalhattam volna Nick azonnal elhúzta tőlem a telefont.

- Liam segíts! – sikítottam, hogy jelezzem, szükségem van rá. Közben Nick eldarálta neki a szabadulásom feltételeit. Amikor meghallottam Harry hangját rögtön lejátszódott a fejemben az összes vitánk, ami a fotózás és a Nickel való találkozás ellen szólt. De én makacs és önfejű viselkedésemnek köszönhetően nem hallgattam rá. Sőt leálltam vele veszekedni és próbáltam meggyőzni a véleményének az ellenkezőjéről. Most már belátom, hogy én tévedtem súlyosan. Ha kijutok innen az első dolgom lesz, hogy bocsánatot kérek Harrytől. Addig viszont nem volt más teendőm, minthogy türelmesen várjak arra, hogy a srácok kiszabadítsanak innen. Vagy pedig magánakcióba kezdeni és kiszabadulni magamtól innen. Azonban esélyeim a sikeres szökéshez innen egy a tízezerhez. Az pedig lássuk be nem túlbiztató. Miután bontotta a vonalat a mobilomat a zsebébe süllyesztette. – Nick… ki kell menjek a mosdóba. – mondtam türelmetlenül.

- Az szívás cica. Tartogasd csak nyugodtan, addig én elintézek valamit odafent. – válaszolta hidegen.

- De nem tudom tartani tovább! Kérlek! – könyörögtem és próbáltam bájosan pislogni rá. Mély levegőt vett, majd eloldozta a kezemet és a lábamat is. Viszont erősen szorította a csuklómat miközben maga mellett rángatva lépkedett felfelé a lépcsőn.

- Tessék! De igyekezz! – mutatott az ajtó felé, amikor pedig lökni kezdett felé kis híján lefejeltem az ajtófélfát. Amint magamra csuktam az ajtót rögtön kitört belőlem a zokogás. El akartam menni innen és Liam vagy Harry karjai közé bújni, amik megóvnak mindentől. A mosdóban egy közepes méretű ablak volt. Úgy tippeltem, hogy talán éppen kiférnék rajta. De most nem volt elegendő időm arra, hogy kísérletezzek. Hiszen azt sem tudtam, hogy milyen magason vagyunk. Ha túl magasról ugornék ki, akkor kitörném a lábam és akkor máris lőttek a tervemnek, hogy elszaladjak innen minél távolabb. Próbáltam kissé rendbe szedni magam, de nem sok sikerrel jártam. Addig húztam az időt, amíg csak tudtam, de az ajtó túloldaláról Nick már türelmetlenül kopogott. Így hát a lábaimat lépésre bírva mentem vissza hozzá nulla életkedvvel. Ezután pedig visszarángatott abba az alaksorba, ahol eddig is tartózkodtam. – Ha szabadulni próbálsz innen, akkor tudd, nagyon megbánod világos? – kérdezte, amire én csak erőtlenül bólintottam. Magamra hagyott, de nem kötözött meg. Ezt talán vehetem jó jelnek is, hogy nem fog tovább bántani. Egy kissé kényelmetlen régi kanapéra ültem és akaratom ellenére is elszundítottam. Amikor pedig magamhoz tértem Nick ott ült az utolsó lépcsőfokon és engem figyelt.

- Mikor engedsz el innen végre? – kérdeztem, de nehezen találtam a hangomat.

- Mondtam már, ha a haverjaid fizetnek. Addig itt maradsz, amíg én azt nem mondom, hogy elmehetsz. Nemrég beszéltem a kis barátaiddal és holnap reggelre megbeszéltem velük egy találkozót. Ha odaadják a pénzt, máris vihetnek téged, arra amerre csak szeretnének. Ez az egész nem ellened szól csak téged túl könnyen tudtalak befolyásolni, hogy is mondjam másképpen, hogy a te kis gyönge agyad is felfogja?! Téged nagyon egyszerű manipulálni. Amikor a mozi után feltűnt az a göndör és a haverja azt hittem többé nem akarsz találkozni velem és a tervemet féltettem, hogy sikerült keresztbe húzniuk. Ám nagyon is megleptél, amikor igent mondtál a fotózásra. Pánikba estem, hogy nem sikerül Sophia terve, hogy a te együgyű párodat átverje és jó sok pénzt húzzon le róla. Így hát magánakcióba vágtam. A fotózáshoz azt akartam, hogy senki ne jöjjön veled így már csak azt kellett elérnem, hogy senki ne legyen veled. Sophia végül is elérte, hogy a pasid lekopjon innen. Ő pedig mit sem törődve azzal, hogy itt hagy téged egy ismeretlen helyen elment. Ebből is látszik milyen fontos vagy számára. Nem bízott bennem ő sem a kezdetek óta. Mégis elment téged velem hagyva. Hihetetlenek és meglepőek tudnak lenni az emberek. Pedig sokan úgy vélekednek róla, hogy az emberek kiszámíthatóak. Az én véleményem szerint pontosan az ellenkezője. – magyarázta jókedvűen miközben a másik irányba meredt.

- Liam szeret engem és én is őt. Nem azért hagyott itt mert bízott benned. Azért hagyott ott veled, mert bennem bízott mivel én bíztam benned. Azt hittem jó ember vagy! De kiderült, hogy csak egy átkozott bűnöző. Miattad nem tudod hányszor vesztem össze Harryvel mivel ő foggal körömmel ragaszkodott hozzá, hogy veled valami nem stimmel és ne találkozzak veled többé. – hadartam dühösen miközben a térdeimet felhúztam és átöleltem a lábaimat.

.- Ezt is a saját manipuláltságodnak köszönheted. Könnyen meg tudtalak győzni arról, hogy jó fiú vagyok. – vigyorgott elégedetten. – De most ismét magadra hagylak. Holnap reggel, ha minden jól sikerül a barátaiddal elmehetsz innen. – mondta, majd megindult felfelé a lépcsőn. Így hát csak abban reménykedtem, hogy minél előbb kiszabadulhatok innen. A könnyeimnek ismét utat engedtem miközben visszafeküdtem a dohos kanapéra. Álmomban pedig a srácokkal voltam biztonságban és messze ettől a féregtől.


~Harry Styles~


Gyerünk ember most légy igazi tökös férfi. Tiffanynak szüksége van rád most mindennél jobban. Belegondolni is szörnyű, hogy vajon mennyire lehet rémült, és hogy félhet. Ha a kezeim közé kerül ez a Nick gyerek, én esküszöm, hogy olyat teszek vele, amit én magam is megbánok. Persze tudom, az erőszak nem vezet semmihez, de muszáj lesz behúznom neki párat, amiért elmerte rabolni az unokatestvéremet. Idegesen mászkáltam fel-le a nappaliban miközben az új telefonhívást vártuk attól a gerinctelen féregtől. Komolyan gondoltam azt, hogyha Tiffanynak egy haja szála is meggörbül, akkor ellátom a baját egy életre. A rendőrséget viszont nem mertük értesíteni, mivel féltünk attól, hogy olyat tesz Tifel, amitől örökre elveszíthetjük őt. Abba pedig belepusztulnék teljesen. Szívem szerint üvöltöznék odakint, hogy a feszültségemet levezessem. Helyette csendesen szitkozódom és morgolódok. Nem akarom a srácokon levezetni az összes dühömet bár Liam megérdemelné. Tudta jól, hogy nem akartam, hogy Tiffany találkozzon ezzel a Nick gyerekkel mivel nem bíztam benne. Az első találkozás óta ellenszenves volt számomra. Szívesen mondanám azt, hogy én megmondtam, de túl nagyképűnek tűnnék tőle. De ez most mit sem számít és változtat a lényegen miszerint Tiffanyt az a baromarcú fogva tartja valahol.

- Ez a te hibád és én megmondtam. – mutattam Liam felé, aki az arcát a tenyerébe rejtve üldögélt. – Mondtam, hogy az a srác nekem nem szimpatikus. Most már hisztek nekem és a kiváló emberismerő képességemnek? Kiröhögtetek, hogy paranoiás vagyok és féltékeny vagyok. Oké aláírom azt, hogy egy minimális szinten féltékeny voltam, de tényleg nem stimmelt valami a sráccal. Bár ne lett volna igazam… - hadartam és véletlenül belerúgtam teljes erőmből az asztalba. Szitkozódva ugráltam fél lábon a kanapéig, ahova leültem és a lábamat felhúztam rá. Erős fájdalmat éreztem a lábujjam felől.

- Attól tartok Hazza ez eltört. – hozta az orvosi formáját Louis. A többiek is körém gyűltek és aggódva figyelték a lábamat.

- Nem mondod nagyokos! Én is érzem! Valaki vigyen be nagyon gyorsan a kórházba! – kiabáltam a fájdalomtól.  Louis pedig máris rohant a kocsi kulcsáért az előszobába ahol egy kosárkában tartjuk a slusszkulcsokat. Hallottuk, ahogyan kiáll a garázsból egyenesen a bejárati ajtó elé a felhajtón. Niall és Liam két oldalról segítettek kimenni az autóig, amíg Lottie az ajtót nyitotta előttünk. Az anyósülésen foglaltam helyet és csak azt akartam, hogy ez a fájdalom elmúljon és Tiffanyt visszakaphassam. Louis próbált gyorsan a kórházba juttatni amennyire csak tudott, de mégsem tudott száguldozni az utakon. A parkolóban állt le és segített bebotladozni a bejáraton. Körülbelül fél órát kellett várakoznom arra, hogy bárki tudomást szerezzen arról, hogy ott vagyok. Egy orvos nehézkesen de pillantást vetett a lábujjamra. Ekkor pedig az orvos röntgenre küldött majd annak az eredményére várakoztunk vagy egy óra hosszát. Az után ismét pillantást vetett rá és megállapította, hogy csak rándulásról van szó. Az javasolta, hogy pihentessem a lábam és rakjak rá egy kevés jeget. Felírt rá egy fájdalomcsillapító kenőcsőt is, amit hazafelé tartva egy éjszakai patikában be is szereztünk. Vagyis Louis ment be az üzletbe, amíg én az autóban szenvedtem. Amikor haza értünk Louis leparkolt a garázsban és utána segített bedöcögni a házba. A konyhában Lottie egy bögre kakaó fölött ücsörgött amíg Niall egy mogyoróvajas szendvicset majszolt. Megkérdezték, hogy mi volt az orvosnál, amire illedelmesen válaszoltam, majd egy zacskó fagyasztott borsót kivettem a hűtőből és azt egy törülközőbe csomagolva felvonultam ügyetlenkedve az emeletre. A szobámban levetettem magamról a ruháimat és meztelenül vetettem magam a takaróm alá. Miközben a lábamat jegeltem az álom is szépen lassan elnyomott.


*~~~~~*



Másnap reggel, amikor magamhoz tértem az első dolgom volt, hogy a fürdőszobámban megmosakodjak. Próbáltam hamar végezni, hogy lemehessek minél hamarabb inni egy erős kávét, ami segít kissé felébredni és józanabbul gondolkodni. Aztán pedig elkezdeni ötletezni, hogy miképpen is mentsük meg Tiffanyt attól az aljas disznótól. A ruhámat magamra kapkodtam persze amilyen gyorsan csak tudtam úgy, hogy a lábujjamra ügyeljek. A konyhában Liam virrasztott egy bögre kávé mellett, miközben a fejét az asztalra hajtotta és a telefonja ott volt mellette. Eléggé fáradtnak látszott mintha az éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt volna. Kivettem a szekrényből a „H” feliratos bögrét és öntöttek bele némi kávét, majd leültem Liammel szemben.

- Szia. – köszöntem amikor a hátsó felemet a székre tettem.

- Szia Harry. – sóhajtott majd nagyot ivott a kávéjából.

- Egész éjjel itt ültél? Aludtál te egyáltalán? – kérdeztem érdeklődve, bár a válaszát már sejtettem előre a külseje alapján. Liam mindig kipihentnek látszik még a rossz és húzós napjain is. Most azonban olyan volt, mint egy gyűrött rongy.

- Nem tudtam aludni. – sóhajtotta és megdörzsölte az arcát. – Túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy aludni tudjak. Tiffanyra tudok csak gondolni és arra, hogy meg kell mentsem. Ahogyan a telefonban a nevemet sikítva kiabált, hogy segítsek neki, miközben én tehetetlen vagyok és itt kell ülnöm…. Egyszerűen szörnyű érzés. – rázta a fejét miközben maga elé meredt.

- Sajnálom, hogy téged hibáztattalak az egészért. Nehéz helyzetben vagy a helyedben lennék talán én is elviharoztam volna onnan. Szerinted Sophia valóban tőled vár gyereket? – kérdeztem majd én is belekortyoltam a kávémba.

- Nem tudom Harry. Szeretnék hinni neki de nem megy. Mi van ha hazudik? Jó ideig megcsalt és a szemembe hazudott, amíg a barátnőm volt. Most miért ne hazudna? Mi van ha nem is tőlem terhes, hanem attól akivel engem csalt? De egy gondolat mégis ott motoszkál a fejemben, hogy mi van akkor, ha talán mégis az én gyerekemet hordja a szíve alatt… már ha van neki egyáltalán szíve. Akkor a saját gyerekemet dobom el magamtól? Nem lennék jó apa akkor egyáltalán. – hadarta miközben a szemei majd leragadtak az álmosságtól.

- Jelentkezett az a szemét? – kérdeztem miközben a telefonja felé böktem. Liam csak a fejét ingatta válaszadásképpen. Nagyot sóhajtott és tovább itta a kávéját.

- Meg kell találnom. Addig nem tudok lenyugodni, amíg itt nem lesz mellettünk. Esküszöm, nem fogom elengedni, amíg fel nem ül a Kaliforniába tartó gépre. – mondta miközben egy fancsali vigyort villantott.

- Ahhoz nekem is lesz egy pár szavam. – jegyeztem meg. Ezután csendesen üldögéltünk és egyikünk sem szólt a másikhoz.

- Szereted még? – kérdezte és a kérdése váratlanul érintett.

- Az unokatestvérem.. Még jó hogy szeretem. – vontam vállat és reménykedtem benne, hogy nem boncolja és erőlteti tovább a témát.

- Úgy értettem, hogy úgy szereted-e még? – kérdezte, amire én nagyot sóhajtottam.

- Igen, de látom, hogy boldog veled és nem szeretnék a kapcsolatotokba rondítani. Ő jobbat érdemel nálam. Sokszor megbántottam akaratom ellenére is és te voltál ott mellette, hogy megvigasztald. Megérdemlitek egymást haver. Amúgy is a mi kapcsolatunkból nem lett volna komoly és elég hosszú távú. A nagybácsikám és anyu sem támogatta volna a dolgot. Amúgy is Harry Styles vagyok, a 1D-ből. A média árgus szemmel figyel minden lépésemet. Mekkora botrány tőrt volna ki akkor, ha kitudatott volna az, hogy az unokatestvéremmel jártam, még ha nem is vér szerinti rokonom? – magyaráztam és próbáltam megnyugtatni Liamet arról, hogy nem kell miattam aggódnia, hogy netán visszahódítást készülők tervezni. Azonban ahogyan hangosan is kimondtam be kellett ismernem, hogy nekem és Tiffanynak nem sok esélyünk lenne az együtt járásnak. Ezt pedig igen fájdalmas elhinni és beismerni. De mondják, hogy néha az igazság fáj. Liam telefonja közben megcsördült és Tiffany képe villogott a kijelzőn. A készüléket kihangosította, hogy én is hallhassam. Nick eldarálta, hogy hol találkozzunk majd bontotta a vonalat. Liam azonnal felszaladt, hogy szóljon a többieknek, hogy kezdjenek el készülődni. Én pedig türelmetlenül ücsörögtem a kávém fölött és arra tudtam gondolni, hogy Tiffany hamarosan újra velünk lesz. Körülbelül fél óra múlva egy kávézótól nem messze parkoltunk az autóval. Én a kocsiban maradtam a többiek akarata miatt. Liam egy hátizsákba pakolt össze némi pénzt, ami a váltságdíjként szolgált. Idegesen üldögéltem egyedül miközben a rádiót hallgattam, amiben valami hatvanas évekbeli zene szólt. Az út túloldalán láttam leparkolni egy kisebb sötétített üvegű mikrobuszt, aminek a sofőrje nem más, mint Nick volt az. A kávézó felé sétált és amint láttam, hogy bement én rögtön kipattantam a kocsiból. Az úton kis híján elütöttek, de én bicegve is átszaladtam és próbáltam kinyitni az autó ajtaját. Végül egy trükkel, amit még kölyökkoromban tanultam Holmes Chapelben sikerült kinyissam a csomagtartót. Tiffany könnyes szemekkel megkötözve és leragasztott szájjal feküdt. Az arcán és a testén különböző lilás árnyalatú foltok éktelenkedtek. Amikor meglátott még jobban sírni kezdett. Leszedtem róla a széles ragasztószalagot persze óvatosan, hogy ne okozzak nagyobb fájdalmat neki, mint amekkorát eddig szenvedett.

- Harry! – mondta a nevemet, miközben a könnyei megállás nélkül gördültek végig az arcán.


- Itt vagyok Tif. Nem eshet már semmi bajod. – mondtam, miközben eloldoztam róla a kötelet. Majd segítettem neki kimászni a furgonból. Visszamentem a kezét szorongatva a mi kocsinkba és nyugtatni próbáltam miközben írtam egy üzenetet Liaméknek, hogy egy fityinget se fizessenek, annak a szemétnek ugyanis Tiffany itt van mellettem. Pár perc múlva pedig egymás sarkában loholva siettek az autóhoz. Liam volt legelöl és szinte kitépte az ajtót olyan sebesen ölelte át Tiffanyt is. Amikor pedig megláttam Nicket, ahogyan éppen elhagyja a kávézót és értetlenül közelít felénk az ideg és az eddig bennem gyülemlett méreg elborította az agyamat. Gondolkodás nélkül szálltam ki a járműből és a kezeimet ökölbe szorítottam. Amikor elém ért a kezemet felé lendítettem és egy behúztam neki egyet alaposan. – Ezt azért, mert elraboltad és bántottad őt. – mondtam, majd a kissé sajgó öklömmel visszaültem a kocsiba immáron a többiek mellé. Louis vette át a vezetést, amíg én az anyósülésen ültem. Azt hiszem mindannyiunk nevében nyilatkozhattam, hogy hatalmas kő gurult le a szívünkről és fellélegezhettünk, amiért Tiffany ismét velünk volt. Addig pedig nem nyugszom meg, amíg az a szemét alak rács mögé nem kerül. Arról pedig gondoskodni fogok abban száz százalékig biztos voltam. Egy életre megbánja amiért ki merte vívni a haragomat. 





4 megjegyzés:

  1. Kedves Fanni V!
    Nagyon nagyon jó rész lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BezTina :)
      Nagyon örülők, hogy tetszett a rész, már fent is van a kövi ;)

      Törlés
  2. Kedves Fanni!
    Nagyon nagyon jó rész lett!
    SzegényTiff.
    De remélem gyorsan hozod az új részt mert már kíváncsi vagyok és remélem már egy kicsitt boldogabb rész lesz :)
    Ölel, Míra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Míra :)
      Örülök neki, hogy a résznek sikerült ismét elnyernie a tetszésedet már fel is került a következő ;)
      Puszi Fanni xXx.

      Törlés