Twenty-eighth

Hi Guys!
Megérkezett a következő rész is. Kicsit szomorú voltam amiért csak egy komment érkezett az előző részhez. De ettől függetlenül itt az új rész. Jó olvasását és kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

 A homokban ülve egyszerűen nem tudtam másra gondolni csakis az előttem pár centire ülő Liamre, akinek az arcáról a szokásos mosolya sugárzott. Az ember pedig egyszerűen képtelen nem viszonozni a mosolyát. Az idő kellemes meleg volt még mindig, a Nap pedig egyre hamarabb kezdett eltűnni a tenger habjaiban. Ez pedig egy újabb nap végét jelentette, ami számomra felért annyival, hogy ismét egy nappal közelebb kerültem ahhoz, hogy az útjaim elváljanak az övéiktől és haza menjek. A repülőút nagy részét számításaim szerint végig fogom sírni. Ez pedig annak köszönhető, hogy az érzelmeim nagyon szoros kapcsolatban állnak a könnycsatornáimmal. Ha boldog vagyok, akkor is elsírom magam. Ha pedig szomorú és bánatos, akkor úgyszintén könnyekben török ki. De ez ellen nem tudok tenni semmit sem, ahogyan az ellen sem, hogy az időt lelassítsam. Az egyetlen dolog amit tehetek az az, hogy kiélvezzem a velük töltött idő minden pillanatát. A napsugarak mielőtt aznap végleg a víz alá buktak volna még utoljára gyönyörű fényjátékot játszottak a vízfelszínén. Engem pedig a látványa teljesen kábulatba ejtett.

- Hiányozni fog ez a hely. – mondtam csendesen, de a tekintetem még mindig a vizet bámulta.

- Nekem is. De te többet fogod látni ugyan ezt a vizet Kaliforniában, mint én Londonban vagy Európa más országaiban. – szólalt meg Liam is és a hangjából is lehetett hallani, hogy mosolyog. Amikor pedig rápillantottam erről meg is győződtem.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen közel kerültök a szívemhez mindnyájan. Normális, hogy szívem szerint nem mennék el a főiskolára és itt maradnék veletek? – kérdeztem kuncogva. Persze nem jókedvemből nevettem el magam, hanem kínomban. El szerettem volna vele rejteni a bánatomat, amit az a gondolat okozott, hogy el kell tőlük válnom hosszabb időre.

- Nem szívesen foglak felengedni arra a gépre. Sőt lehet, kénytelen leszek téged elrabolni és fogva tartani. Különben a hiányod komoly fizikai és lelki problémákat okozna számomra. – mondta egy csibészes féloldalas mosollyal, amit annyira imádok benne a többi lélegzetelállító tulajdonsága mellett.

- Ez nem is hangzik olyan rosszul. – kuncogtam incselkedve és az egyik ujjammal hívogatóan csalogattam magam felé.

- Szerintem sem. Olyan jól el lennénk egész nap. – hajolt közelebb és az arca pár centiméterre volt csak az enyémtől. A meleg leheletét már a bőrömön éreztem és egy késztetés fogott el, hogy megcsókoljam.

- Ugyan már egész nap mit tudnál kezdeni velem? – kérdeztem és játékosan felvontam az egyik szemöldökömet.

- Hát lenne egy két tippem… például egész nap csak feküdnék melletted és ölelgetnélek és puszilgatnálak. – magyarázta, mire én közbe szakítottam.

- Ne magyarázd, hanem csináld te majom. – mondtam kuncogva és a nyaka köré fontam a karjaimat, az ajkamat pedig az övére tapasztottam. Hirtelen az első reakciója az volt, hogy meglepődött majd gyorsan észbe kapott és rögtön visszacsókolt. A nyelve hegyével végig siklott az alsó ajkamon majd bebocsátást kért, amit egyből meg is adtam neki. A csókja egyszerre volt szenvedélyes, vad, lágy és gyengéd. A szeretetét pedig éreztem minden porcikájából. Az egyik keze a hátamon pihent, míg a másik fel-le járkált az oldalamon. Óvatosan hanyatt dőltem a pokrócon és az egyik kezemmel ügyeskedni próbáltam kigombolni az ingét. Ez a cselekedetem után a csókunknak pedig hirtelen vetett végett.

- Tif ezt nem lenne szabad és nem itt. – dadogta zavartan miközben végig a szemembe nézett azokkal a varázslatos mogyoróbarna szemeivel.

- Liam tudom, hogy szeretsz, és nem kell tovább bizonygatnod. Azt is pontosan tudom, hogy nem akarsz kihasználni, akkor már számtalan alkalomkor megtehetted volna. De most én is akarom… - magyaráztam nagyot nyelve és végig simítottam az arcán miközben bátorítóan próbáltam rámosolyogni. Nem gondoltam volna magamról, hogy egyszer ilyen rámenős legyek. De úgy érzem a nyár folyamán eléggé megváltoztam és sikerült levetkőzzem a gátlásaimat. A régi énem még meg sem merte volna magától csókolni egyetlen egy fiút sem. Nemhogy éppen arra kérlelje, hogy lefeküdjön vele. Az arcán tisztán látszódott a belső vívódása, hogy eldöntse mi helyes és mi nem az. Ha nem éppen idekint lennénk egy eldugott kis sziklákkal körbevett zugban, hanem mondjuk a szálláson, alig pár ajtónyira Harrytől akkor nem lennék képes erre az egészre. Szerintem Liam sem, mivel Harry az egyik legjobb barátja és nem szeretné őt ennél is jobban megbántani, mint ahogyan azt akarata ellen is sikerült elérnie. Bár Harry nem mondja ki, hogy haragszik Liamre mégis érezhet némi dühöt odabent a lelke mélyén. De persze kimondani képtelen, hiszen fontos számára a barátságuk. Még egyszer végigsimítottam az arcán mire ő egy nagy levegőt vett és az ajkait az enyémekre helyezte és gyengéden csókolt meg. Bár kissé habozott előtte. Tudom, hogy nagy valószínűséggel helytelen az, amit csinálunk, hiszen Harry csak tegnap szerzett tudomást a mi kapcsolatunkról és még esélye sem volt feldolgozni mindezt. Most pedig az egyik legjobb barátjával és bandatársával készülők lefeküdni. De nem tehetek róla, mivel szeretem Liamet és érezni akarom minden emberileg lehetséges módon. Nem így terveztem el az első alkalmat, de ennél különlegesebb kötve hiszem, hogy lehetne. Az ajkaim csókolgatásáról áttért a nyakamra és lágy nedves puszikat hagyott rajta. Az akaratom ellenére is egy sóhaj szökött ki az ajkaim közül, amit Liam bátorításnak vett. Ismét felém kerekedett és újból csókban forrtunk össze. Az ujjaim a haját túrták, míg az ő keze simogatta az oldalamat. A hajáról pedig az ujjáról áttértek az inge gombjaihoz. Szorgosan gomboltam kifelé, majd ő maga vált meg az ingétől és a pokróc másik felébe hajította. A meztelen izmos felsőtestén végigsimítottam. A tekintetét közben pedig végig magamon éreztem. A mogyoróbarna szemeibe nézve pedig látszódott a vágy. Tudtam, hogy ő is akarja csak félt, hogy én még nem állok rá készen. Pedig igenis készen álltam arra, hogy érezzem őt minden lehetséges módon. Senkit sem szerettem eddigi életem során úgy, mint ahogyan őt. Na jó egyetlen ember kivételével, aki nem más mint Harry.  Fölém hajolva ismét megcsókolt és közben a ruhám cipzárjával kezdett el babrálni. Szinte alig észrevehetően fordított a helyzetünkön így ő került alulra és én a mellkasán támaszkodva folytattam a csókolózást vele, miközben ő egyetlen mozdulattal lehúzta a ruhám cipzárját és vele együtt a ruhámból is sikerült kihámoznia. A szájától elszakadva hagytam apró csókokat a nyakától kezdve egészen a hasáig haladva. Ez a tettem pedig apró sóhajokat váltott ki belőle. A nadrágja övévvel kezdtem bíbelődni, de ekkor mintha a villám csapott volna belé ismét a hátamra fektetett és az ajkaimnak esett. Mohon és akaratosan falta az ajkai az enyémeket és úgy éreztem ezzel sosem fogok tudni betelni.

- Most én akarlak kényeztetni téged. – suttogta a fülembe és egy gyengéd csókot hagyott a mögötte lévő érzékeny és vékony bőrön. Ahogyan egy száll fehérneműbe feküdtem előtte az eddigi bátorságom kezdett elpárologni. Liam a hasamat halmozta be apró nedves puszikkal, amik belőlem apró sóhajokat váltottak ki. Amikor ezt a tevékenységét befejezte felmászott mellém és egy lágy csókot hagyott az ajkaimon. – Istenem, kicsim látnod kéne milyen gyönyörű vagy. – mondta, amire én teljesen zavarba jöttem. Ismét megcsókolt én pedig a karjaimat a nyaka köré fontam. A nyelveink a szokásos táncukat járták a másikéval. A csókcsatánk közben pedig alig tűnt fel, hogy Liam észrevétlenül megfosztott az eddig a felsőrészem takaró egyetlen ruhadarabomtól is. – Szeretlek. – suttogta és ismét csókokkal hintette be a testem szabad felületét. Mielőtt az utolsó fehérneműtől is megfosztott volna felhúztam magamhoz és megcsókoltam. Azért, hogy egy kicsit én magam is húzzam az agyát gyengéden az ajkába haraptam és pimaszul vigyorogtam rá. – Itt tartunk édesem? Oké te kezdted. – nevetett és azzal a féloldalas vigyorával ismét eltűnt odalent. Éreztem, ahogyan a fehérnemű szélénél megmarkolja, a darabot majd óvatosan lehúzza rólam. Ekkor szégyenlősen lehunyt szemekkel feküdtem és az ajkamba haraptam és a pokrócba markoltam. A mellkasom hevesen emelkedett fel-le, ami azt tanúsította, hogy a légzésem eléggé szapora. Nem csak a légzésem volt a gyors, hanem a szívverésem is. Olykor már azt hittem, hogy a szívem heves dübörgése átszakítja a mellkasomat és kitör onnan. Néhány perc múlva Liam áttért az ajkaim kényeztetésére. – Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte bizonytalanul. A hangomat nem találtam így a beszéddel nem is próbálkoztam csak bólintottam egyet. Nem tudtam, hogy pontosan mennyire fog fájni az első alkalom. Csupán hallomásból volt róla némi fogalmam. – Ha nagyon fáj, vagy bármit olyat teszek, ami neked fájdalmat okozz, csak szólj és abba hagyjuk oké? – kérdezte, amire szintén csak bólintani tudtam. Ismét megcsókolt miközben odalent éreztem, ahogyan óvatosan és gyengéden belém vezette a férfiasságát. Egy apróbb fájdalmat éreztem, de Liamnek és a csókjainak köszönhetően sikerült elterelni róla a figyelmemet és így nem arra koncentráltam. – Hát akkor most ismerkedünk. – mondta és szélesen és vidáman mosolygott rám. Ezt pedig jó pár percig így is tettük. Mozdulatlanul feküdtünk, majd amikor úgymond kezdtem megszokni a méretét a csípőjét óvatosan kezdte előre hátra mozgatni. Közben pedig egy pillanatra sem szakadt el az ajkaimtól. A fájdalom pedig kezdett elviselhetőbbé válni. A kezeimmel Liam hátába markoltam és néha véletlenül a körmeimet is belé eresztettem. Kapkodva vettem a levegőt akár csak a varázslatos mogyoróbarna szemű fiú, akit a saját életemnél is jobban szerettem. Az alhasamban valami különös érzés igyekezett kitörni, amitől aztán az egész hátam egy ívbe feszült. Néhány perc múlva pedig Liam is zihálva feküdt le mellém. A fejemet a mellkasára hajtottam és úgy próbáltam összeszedni magamban a gondolataimat. Egyszerűen még nem jutott el a tudatomig az, hogy valóban megtettük. Talán korai volt, még de nem tudott ez valahogyan most meghatni. Ahogyan a pokrócon feküdtünk összebújva és a csillagos eget tanulmányoztuk olyan megnyugtató és békés volt. Liam közben halkan dúdolgatott, amit én csak mosolyogva hallgattam és közben az arcát bámultam. Kis idő múlva ezt pedig észre is vette és ő is engem kezdett figyelni. – Énekeljek neked? – kérdezte még mindig mosolyogva.

- Igen légy oly szíves. – kuncogtam és visszamosolyogtam rá. Ő pedig egy csók után hangosan kezdett énekelni a They don’t know about us-t.

- People say we shouldn’t be together we’re too young to know about forever but i say they don’t know what they’re talk-talk-talkin’ about…. – ahogyan nekem énekelte a dalt a szemembe könnyek szöktek és csak mosolyogva hallgattam az énekét. Varázslatos hanggal rendelkezik és teljesen megbabonáz olyankor. Amikor befejezte az éneklést, az arcomat a két tenyere közé vette és az ajkát az enyémre tapasztotta.

- Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire. – suttogtam és egy könnycsepp végiggördült az arcomon. Ő persze azonnal letörölte az ujjával.

- Te sem tudod elképzelni milyen fontos vagy számomra. – mondta és egy puszit nyomott a homlokomra és átölelt. A percek és az idő telésével a szemhéjamat egyre nehezebbnek éreztem és az álom hamarosan elnyomott. Az egyetlen dolog, ami a fejemben járt, hogy Liammel történt meg és nem mással. Ennél fantasztikusabb és csodálatos érzés pedig nem lehetett volna.

~Liam Payne~

A felkelő nap sugaraira ébredtem fel. Ahogyan próbáltam megfordulni valami meggátolt benne és a szememet kinyitva jöttem rá az okra, hogy miért nem sikerült. Tiffany az oldalamhoz bújva aludt és az arca olyan ártatlannak tűnt. Eszembe jutott az éjszaka folyamán történtek eseménysorozata és ekkor tudatosult bennem, hogy ezt a tulajdonságát én vettem el tőle. Ezt pedig megtiszteltetésnek vettem a részéről, amiért így bízott bennem, hogy az ártatlanságának a kulcsát a kezembe adta. Szívesen vártam volna még rá, de ő akarta, hogy megtörténjen, ami megtörtént. Egyrészről bűntudatom van, hiszen mégiscsak az egyik legjobb barátom unokahúgával enyelegtem az éjszaka folyamán. A minimum, amit megtehetek az nem más, minthogy én magam veszem a bátorságot és elé állva elmondom a történteket. Feltéve, ha nem akarjuk, hogy az a bizonyos este megismétlődjön, amikor Harry észrevette a Tifel való enyelgésemet. Akkor óvatlanok voltunk és mindenki számára az lesz a legjobb, ha elmondjuk legalább Harrynek. A telefonom óráját megnézve jöttem rá arra, hogy még jócskán hajnal van. Méghozzá negyed hat. Nem szívesen akartam felébreszteni Tiffanyt és szívem sem lett volna hozzá, hiszen annyira törékenyen és tündérien aludt mellettem. Szerintem nem tudta a tudatalattija, hogy hol is van. Óvatosan kezdtem cirógatni az arcát, miközben végig csak őt néztem. Annyira békés és megnyugtató érzés volt tudni, hogy itt van mellettem. Minden reggelt így akarok kezdeni. Muszáj volt felkeltsem, majd minél előbb visszavigyem a szállásunkra mielőtt egy lesifotós így kap le minket. Nem szeretném a médiát is belevonni még a kapcsolatunkba, hiszen még jócskán az elején tartunk. Azt sem szeretném, hogy pletykálni kezdjenek róla és zaklatni kezdjék. Félek attól, hogy a bántásokat a szívére és a lelkére venné. Ismerem oly annyira, hogy tudjam mennyire érzékeny és törékeny lány. A média és a sajtó pedig teljesen rászállna és különböző hazugságokat kezdenének terjeszteni róla. Tartok attól is, hogy esetleg az elvetemültebb rajongóim is zaklatni kezdenék.

- Jó reggelt édesem! – mondtam mosolyogva miközben továbbra is az arcát cirógattam ő pedig álmosan pislogott felém hunyorogva. – Sajnálom, de elaludtunk itt és vissza kellene menjünk a szállásra, mielőtt bárki is így meglátna minket. – magyaráztam sajnálkozva és ülőhelyzetbe tornáztam magam. Ő csak fáradtan bólogatott és ő is elkezdte a ruháit magára kapkodni. Összecsomagoltam a pokrócot is és kézen fogva a szállás felé igyekeztünk. A szerencsénknek köszönhető, hogy egy árva lélekkel sem találkoztunk. A kosarat és a plédet ledobtam az egyik székre és Tiffanyt a karjaimba kapva cipeltem be a szobájába. Néhány percen keresztül éberen feküdt miközben az egyik kezével szorosan húzott magához. De aztán az álmosság ismét eluralkodott rajta. Jó darabig csak feküdtem mellette majd óvatosan kibontakoztam az öleléséből és a saját szobám felé indultam. A tegnap esti ruháimat ledobáltam a bőröndöm mellé majd egy gyors zuhanyt vettem, hogy kissé felfrissítsem magam. A tusfürdő tubusát a kezembe vettem és a tenyerembe nyomva kentem szét alaposan a testem egész felületén a szokásos illata pedig üdítően hatott rám. Jó darabig álldogáltam lehunyt szemekkel és hagytam, hogy a kellemes langyos víz a testemen végig folyón. Negyed óra után viszont egy törülközőt a derekam köré csavarva csattogtam végig a szobámig. A bőröndből kikotortam egy tiszta alsónadrágot. Egy trikót vettem még magamra, majd egy hasast ugorva dőltem be az ágyamba. Az arcomat a párnába fúrtam és hagytam, hogy az álom még egy ideig a hatalmába kerítsen.

Aznap olyan tíz óra körül tértem magamhoz. A hasam vadul korgott jelezve, hogy élelem után kiáltozik. Így hát nem is tétováztam tovább rögtön a konyha felé masíroztam. Az asztalnál már Niall és Lottie turbékolt Tiffany pedig ott ült velük szemben. Az aprócska kezében pedig egy pohár narancslét szorongatott. Nem foglalkozva a két szöszivel rögtön Tiffhez siettem és lehajolva hozzá gyengéden megcsókoltam. Ő hirtelen megdermedt gondolom az ijedtségtől vagy a meglepődéstől, hogy mások előtt is megmerem csókolni. Szégyenlősen pislog rám a hosszú pillái mögül az ajkát pedig óvatosan beharapta. Ilyenkor olyan kislányosan fest pedig egyáltalán nem olyan.

- Olyan cukik együtt! – lelkesedett és nyávogta Lottie. A tekintetem eközben nem szakítottam el Tifétől.

- Én cukibb vagyok náluk. – mormogta Niall miközben az orrát felhúzta és sértődőséget tettetett. Ezt persze nem bírtam ki nevetés nélkül. Közben Tiffany kezéből kivettem a poharat és az asztalra helyeztem. A kezét megfogva felsegítettem majd lustán a helyére ültem őt pedig az ölembe húztam. A nyaka és a válla közötti pontra pedig egy lágy csókot nyomtam.

- Te is édes vagy bébi, de csak néz rájuk. Ne mond, hogy nem egymásnak lettek teremtve. – mondta még mindig vigyorogva Lottie, majd egy gyors puszit nyomott a barátja arcára.

- Milyen volt az estétek? Mikor értettek haza? Éjjel sokáig fent voltunk, de nem hallottam mikor jöttetek meg. – kérdezte Niall és a tekintette mindentudó volt. Tif óvatosan hátrafordult az ölelésemben és a reakciómat várta, hogy mit fogok válaszolni Niall kérdésére.

- Egész jó volt igaz kicsim? Sétáltunk, vacsoráztunk és csak a szokásos… - vontam vállat miközben az arcomra egy széles vigyor ült ki. Niallnek pedig ebből azonnal leesett a tantusz. Tiffany szégyenlősen fúrta az arcát a nyakamba, de előtte még a tekintetéből kiolvastam azt, hogy ezért még meglakolsz Payne. Szeretem őt cukkolni és zavarba hozni, hiszen ilyenkor annyira aranyos és egyben szexi. Na, jó ezekkel a kifejezésekkel le kell állnom mivel nem szokásom ilyeneket mondani. De Tif úgy érzem egy kicsit megváltozta,t a jó értelemben. A lábára apró köröket rajzoltam miközben Niall és Lottie beszélgetését hallgattam. Elmesélték az ő estéjüket és arról is beszámoltak, hogy amint visszatérünk Londonba pár nap múlva elutaznak egykét napra Írországba mivel Niall szeretné Lottiet bemutatni a szüleinek. Bevallom én is gondolkodtam ezen, hogy mi lenne ha Tiffanyt elvinném Wolverhamptonba. Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon jól kijönne a nővéreimmel és a szüleimmel is. De talán majd máskor mivel egy picit talán túl korai lenne. Előbb én szeretnék a szüleivel megismerkedni és jó benyomást tenni rájuk is és bebizonyítani, hogy vigyázok a lányukra és jó helyen van mellettem. Meg persze Harryvel biztosan visszautaznak még az indulása előtt Holmes Chapelbe Annehez. A legutóbbi látogatásukat ugyanis én magam tettem tönkre a depressziómmal. A srácok pedig nem tudtak velem mit kezdeni ezért azt látták a legjobbnak, hogy Harryt visszarángatják és vele együtt Tiffanyt is. Ez a döntésük pedig utólag nézve nem is volt olyan rossz ötlet. Viszont nem számítottam arra, hogy közben egy párként térnek vissza. Emlékszem arra a napra amikor a szobám sötétjében feküdtem az ágyamon, mint egy rakás szerencsétlenség és Niall végig arról papolt nekem, hogy nem szabad ennyire elhagynom magam egy szakítás miatt. Akkor pedig nem sok kellett ahhoz, hogy megsértsem elég keményen, bár így is elég bunkó voltam vele. A fejéhez vágtam azt, hogy ő már csak tudja mit okozz egy komolyabb szakítás amikor neki még barátnője se volt, akivel komolyabb kapcsolatot ápolt volna. Ezután ő egy szó nélkül magamra hagyott és nem jött be többé. Persze miután kimondtam azokat a szavakat rögtön meg is bántam. De képtelen voltam felkelni és utána menni. Louistól pedig egy alapos fejmosást kaptam, hogy mégis miért kellett így viselkednem Niallel. Utáltam magam amiatt, hogy így megsértettem, amikor ő csak jót akart nekem. Ezért is örülők annak, hogy megtalálta a boldogságot Lottie mellett. Nála jobb lányt nem is találhatott volna. Ez pedig fordítva is igaz. De nálam senki sem lehetett boldogabb, hiszen a tudat már önmagában feldobott, hogy Tiffany az én barátnőm. Szeretem őt mindennél jobban. Bármit megtennék érte, hogy boldoggá tegyem. Ahhoz pedig minden tőlem telhetőt elfogok követni. A mosolyánál nincsen szebb és nekem minden pénzt megér, hogy vidáman és boldogan lássam. Ebben egészen biztos vagyok.