2015. október 10., szombat

Twenty-ninth

Hi Guys!
Megérkezett az újabb rész is. A héten beteg voltam így nézzétek el nekem, hogy a rész ilyen laposra sikeredett. Az erőm és az energiám ennyire futotta. Továbbra is szívesen várom az új feliratkozásokat és a visszajelzéseknek is örülnék. Jó olvasást és kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi Fanni~


~Liam Payne~


Körülbelül négy nap telt el azóta, hogy hazajöttünk arról a mesebeli helyről Hawaiiról. Életem egyik legjobb nyaralása volt ezt biztosan tudom. Hawaii nagy szerepet kapott abban is, hogy összehozott azzal a lánnyal, aki számomra már a világomat jelenti. Ha a jövőmre gondolok csakis Tiffany mellett tudom elképzelni magam. Nem tudnék nem vele lenni és a gondolat, hogy rövid időn belül meg kell válnom tőle kétségbeejtő. Szeretem őt és a hiányát nagyon nehezen fogom tudni elviselni. Képes lennék feladni az itteni életemet és Kaliforniába költözni, hogy a közelében lehessek és láthassam őt nap mint nap. Ám ez nehezen valósulna meg, mivel itt van az együttesünk. Nem szeretném a srácokat és a rajongóinkat sem cserbenhagyni. Mindnyájan számítanak rám. Önzőség lenne a részemről a saját boldogságomat választani és ezt az egészet hátrahagyni, ahogyan Zayn is tette. Szerencsére az utazást mindenki könnyen kipihente egy nap alatt. Tiffany búcsú buliját pedig már Lottie és Louis el is kezdték szervezni. Elképzelésük szerint nagy bulit szeretnének csapni neki. Részemről pedig nagy meglepetéssel szolgálok számára. Elmondása szerint kedveli a 5 Seconds of Summer együttest és nagy vágya egy koncertjükre eljutni. Még kész szerencse, hogy a srácokkal jó barátok vagyunk és sokat bulizunk együtt, ha éppen egy helyen turnézunk. Így arra jutottam, hogy elhozom ide az együttest arra a bizonyos meglepetés bulira ahol esetleg pár dalt elénekelhetnének számára és kicsit beszélgethetnének is. Szerintem a srácok is egyből megkedvelnék Tiffanyt ebben nem kételkedem. Így én is beszálltam a szervezésbe a két Tomlinson testvér mellé. Niall és Harry kitalálta, hogy Tiffany menjen el velük bevásárolni így mi nyugodtan szervezkedhettünk. A kanapén ücsörögtem és a telefonom névjegyzékében keresgéltem Ashton telefonszámát. Amikor rátaláltam rögtön rányomtam a hívás gombra. Néhány csengés után pedig fel is vette.

- Liam! Haver mi a pálya? – szólt bele vidáman.

- Szevasz Ashton! Úgy tudom a közeljövőben lesz koncertetek Londonban. Arra gondoltam, hogy eljöhetnétek akkor egy szuper kis általunk rendezett buliba, ami inkább egy búcsú buli lenne egy számomra nagyon fontos személynek. – magyaráztam, majd Ashton közbe vágott.

- Talán nem becsajoztál Payno? – kérdezte és magam elé képzeltem a perverz vigyorgó fejét.

- Talán… a barátnőm nagyon kedveli a zenéteket és titeket is bír. Arra gondoltam énekelhetnétek neki a bulin, aztán dumálhatnátok vele. Tudom nagy kérés ez de leköteleznétek ha eljönnétek rá. – mondtam reménykedve.

- Persze, hogy elmegyünk. Várj, mindjárt megbeszélem a többiekkel is. – a telefont távolabb tartotta magától és hangosan elkiáltotta magát. Hiába még így is hangos frekvencián érkeztek a sugarak a dobhártyám számára. Közben nevetgélés és dulakodás foszlányait hallottam majd Ashton eldarálta nekik azt, amit eddig mondtam. – Természetesen szívesen segítünk meglepni a kishölgyet, akinek sikerült elcsavarnia a kicsi Payno fejét. – mondta Ashton, míg a többiek csak röhögtek a háttérben.

- Rendben köszönöm srácok. Majd emailben elküldőm a részleteket. Sziasztok! – mondtam majd bontottam a vonalat. Magamban nyugtáztam, hogy ez könnyen ment. Egy dolog miatt nem várom azt a partit. Méghozzá azért mert rá két napra indul Tiffany gépe.

- Minden oké Liam? – kérdezte aggódva Lottie amikor leült mellém.

- Aha.. miért? – kérdeztem vissza értetlenül.

- Mert elég savanyú pofát vágtál csak azért. Azt hittem valami bajod van. – magyarázta miközben barátságosan mosolygott rám.

- Csak arra gondoltam, hogy Tiffany hamarosan elmegy innen. Nem tudom, hogy fogom bírni a távolságot, ahogyan azt sem, hogy ő hogyan fogja tűrni. Kilenc hónapig folyamatosan úton leszünk. Rettenetesen nehéz lesz nélküle. Ő azt hiszi nekem könnyebb lesz, mivel úgymond rutinos vagyok a kapcsolatokban és a közben a turnézásban is. De téved és pokoli lesz ez az egész. Nélküle más vagyok, szükségem van rá, hogy mellettem legyen. Tudom, a legjobb embernek panaszkodok most. Hiszen nektek is nehéz lesz gondolom Niallel. De te mégis többet fogsz velünk lenni, mint ő. – hadartam miközben a kezeimet a tarkómra tettem és a fejemet a térdem közé szorítottam.

- Liam nyugodj le. Ne aggodalmaskodj, hanem élvezd ki a lehetőségeket ameddig itt van. Niall sem patáliázik, hanem minden időt együtt töltünk, ameddig tudunk. Azt tudom csak ajánlani, hogy ti is ezt csináljátok. Jó nehezebb nektek, mert Harry is ragaszkodó típus így megértem, hogy az unokatestvérével akar lenni. Sőt még haza is fogja vinni Holmes Chapelbe a napokban. Gondolom oda te nem mész… - mondta, miközben a hátamat simogatta nyugtatásképpen. A válaszom egy fejrázás volt csak.

- Amíg haza viszi, addig én segítek a bulit szervezni. Tudom, hogy Harry még próbálkozni fog Tifnél de én bízok benne. Nem vagyok az a féltékeny és folyton ellenőrős típus. Egyébként a srácok eljönnek a buliba most beszéltem meg velük. – mondtam és végre Lottiera néztem.

- Nahát ez remek. Biztosan fergeteges lesz a buli mivel én tervezem leginkább. – vigyorgott és igyekezett jobb kedvre deríteni. – Harry tudja már? – kérdezte bátortalanul. Az alsó ajkamat beszíva gondolkodtam azon, hogy vajon avassam be Lottiet is a bátortalanságomba.

- Még nem. Nem tudom, hogyan mondhatnám el neki azt, ami történt. Bocs haver, de megfektettem az unokahúgod, aki mellékesen a barátnőm és egyben a te volt barátnőd?! Ez olyan bizarrul hangzik. De máshogyan nem tudom. Félek Harry reakciójától. A barátságunk már amúgy sem olyan jó, mint amilyen nyár elején volt. Ez pedig még jobban szakadékot húzna közénk. Tanácstalan vagyok abban, hogy mit tegyek. Sokat agyaltam azelőtt mielőtt összejöttünk volna Tifel, hogy megéri-e kockáztatni a barátságomat Harryvel. Bizonytalan voltam ebben az egész kapcsolatban, de rájöttem arra, hogy valóban szeretem és vele akarok lenni. Ennek a monológnak pedig nincs sok értelme. – nevettem el magam kínosan.

- Liam tudom, hogy szereted Tiffanyt és ez látszik is rajtad. Ez pedig fordítva is igaz és tényleg cukik vagytok együtt. Harry pedig megfogja érteni csak mond el neki. Jobb lesz mindkettőtöknek, ha ebből nem bonyolódna, nagyobb vita miután kiderülne, hogy ismét titkolóztál előtte. – mondta és végigsimított a kezemen. Bevallom nagyon jól estek a szavai miszerint mások számára is úgy tűnik összepasszolunk Tiffanyval.
- Ti is nagyon jól passzoltok Niallel. – mondtam mosolyogva.

- Oh köszi. Megölelhetlek ugye? – kérdezte bizonytalanul, mire én csak mosolyogva és barátságosan átöleltem. Könnyű Lottie barátjának lenni és az ölelése is egészen nyugtató. Akár csak a vele való beszélgetés is. Hála neki elég bátorságra tettem szert, hogy elhatározzam magamban, hogy beszéljek Harryvel.


~Harry Styles~


Remek érzés újra jóban lenni Tiffanyval. Mióta kibékültünk azon az éjszakán Hawaiin folyton fejbe ver a bűntudat, amiért szakítottam vele. Senkit sem szeretek annyira amennyire őt. Az érzéseim iránta egyszerűen leírhatatlanok. Képtelen vagyok magamnak megbocsátani, azért amiért olyan voltam vele. Bizalmatlan és fafejű a féltékenységemnek köszönhetően. De ezen már mit sem változtathatok. A vak is látja, hogy mennyire boldog Liam mellett. Ez pedig Payno barátomra is igaz. Egyetlen egy barátnője mellett sem láttam ennyire boldognak, mint most Tiffanyval. Önzőség lenne a részemről, ha közéjük állnék. De be kell ismernem magamnak azt is, hogy képtelen vagyok rajta továbbjutni. Pedig tényleg próbálkoztam nem rajta agyalni. Miután visszatértünk Londonba rögtön felkerestem egy hölgy ismerősömet, akivel elég közeli viszonyban állok már hosszú ideje. Ám a vele töltött éjszaka után sem tudtam másra gondolni csak Tiffanyra és arra, hogy vissza akarom magamnak szerezni. De valamiért arra lyukadok csak ki, hogy ezzel a barátom és Tiffany boldogságát tenném tönkre. Azonban így én szenvedek, amit nem igazán mutatok kifelé. Sőt inkább arra törekszem, hogy minél vidámabbnak és boldogabbnak lássanak. Miközben belül szenvedek, ám amiről nem tudnak az nem fáj. Vagy valami ilyesmi az a bizonyos mondás. Tudom én baltáztam el mindent és el kellene fogadnom, hogy minden tettemnek következményei vannak. Legalábbis amikor kicsi voltam anyu mindig ezt tanácsolta. Talán jobb is lesz a távolság, ami közén fog kerülni, amikor Tiffany hazautazik. Remélhetően elfelejtem őt abból a szemszögből tekintve, hogy a barátnőm volt.

- Hé, minden oké? – kérdezte nevetve Tiffany miközben az egyik kezét elhúzta az arcom előtt. A fejemet megrázva térítettem magamat vissza a jelenbe. Az egyik hatalmas pláza padján ücsörögtünk és a kezünkben egy tölcsér fagylalt volt. Tudom elég hülyeség, hogy plázákban lógók vele ahol a legtöbb ember lerohanhat a hírnevem miatt. Azonban ők most nem érdekeltek csak a mellettem nevetgélő lány. Niall is velünk tartott amikor elhatároztuk, hogy a mai nap délutánján császkálni és furikázni megyünk a városba. Most pedig ő kissé elkeveredett a férfimosdó keresése során.

- Aha, miért ne lenne? Mi olyan vicces? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, mire ő jobban kezdett nevetni.

- Talán csak az, hogy az egész nadrágod tiszta fagyis. – mutatott nevetve a nadrágom felé.

- A francba! Ez a kedvenc gatyám. – kezdtem el káromkodni miközben egy idősebb pár haladt el mellettünk és rosszállóan pislogtak felém a kirohanásom miatt. A kezemmel kezdtem el dörgölni, hogy leszedjem a foltot, de nem igazán jártam sikerrel. Tif továbbra is rajtam múlatott, majd egy zsebkendőt nyújtott felém.

- Ezzel próbáld meg leszedni, mivel úgy csak jobban szétkened. – mondta és a mosolyát igyekezett elfojtani. Elvettem a felém nyújtott zsebkendőt és azzal igyekeztem eltüntetni a foltot.

- Ilyen vicces látvány vagyok? – kérdeztem és játékosan összevontam a szemöldökömet.

- Mondhatni. – nevetett Tiffany továbbra is. A fagyimat pedig az arcára kentem.

- Ezt is viccesnek találod? – kérdeztem és már belőlem is kitört a nevetés.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte és lefagyott az arcáról a mosoly én pedig kissé megijedtem, hogy megsértődőt esetleg. Én csak vigyorogva vállat vontam és ezzel próbáltam meg kitérni a válasz alól. Közben messzebbről meghallottam amint a nevetem sikítják és jobbnak láttam azt, hogy menekülőre fogjuk az irányt. Tiffany kezét megragadva futottam az emberek között a kijárat felé. Szeretem a rajongókat, ám most nem vagyok olyan formában és hangulatban, hogy vigyorogjak a kamerába. Menet közben Niall is elő bukkant így már az ő nevét is szajkózva szaladtak utánunk. Néhány ember elég furcsán nézett ránk és gondolom miket gondolhattak rólunk. Amilyen gyorsan csak tudtunk beültünk az autómba és gázt adva neki elhagytuk a pláza parkolójának a területét. Niall hátul ült, míg Tiffany elől foglalt helyet az anyósülésen.

- Hát ez igazán izgalmas volt. – jegyeztem meg miközben megálltam egy piros lámpa előtt.

- Miért menekültél el a rajongóid elől? Úgy tudtam szereted a munkádat és ahhoz pedig ez is hozzátartozik. Lehet, hogy olyan lány is volt közöttük, akinek soha többé nem adódik meg a szerencse, hogy ismét láthasson téged élőben. Gondolj csak bele milyen rosszul eshetett nekik az, hogy így elmenekültél előlük. – mondta és közben a lábait felhúzta az ülésre az állát pedig a térdére hajtotta és úgy figyelte a szélvédőn leperdülő esőcseppeket.

- Tudom, hogy nem volt szép tőlem, de nem akartam most bájologni meg aláírásokat osztogatni. Ha ott maradtunk volna, akkor egész délután ott lettünk volna. Tudom te el lettél volna annyi ruhaüzletben. – csipkelődtem, amire ő csak a szemeit forgatta. A vigyor az arcomon pedig egyre csak nagyobb lett. A fején egy fekete baseballsapka volt így a kormányt elengedve az arcába rántottam a sapkát. Ő erre természetesen csak morgott és az orrát fintorogva felhúzta.

- Liam biztos örült volna neki, ha beállítasz egy szexi fehérneműben. – röhögött Niall az ülésen miközben a telefonját nyomkodta. Érdeklődve fordultam hátra és magyarázatra vártam az előző megjegyzéséhez. Tiffany a körmeit kezdte el piszkálni, amíg Niall elég furcsa arckifejezéssel kezdett bámészkodni kifelé az ablakon, miközben a tarkóját kezdte el vakargatni. Ismerem a szőke hajú barátomat és tudom, hogy titkol előlem valamit. Aminek most pontosan köze van Liam és Tiffany kapcsolatához. A fejemben különböző elméletek álltak össze, de igyekeztem a legrosszabbakat elhessegetni. Nem hinném, hogy Liam a hátam mögött megrontotta volna Tif ártatlanságát. Micsoda ostoba és eszement gondolat lenne már. Bár azt sem árulták el, hogy ők összejöttek. Jól van én sem kötöttem a srácok orrára azt, hogy Tiffany a barátnőm, de az egy egészen más eset. Én féltem attól, hogy netán elítélnék a kapcsolatunkat, azért mert mostoha unokatestvérek vagyunk. Jobban kellett volna bíznom bennük, de ez most nem ide tartozik. Szerencséjükre a lámpa éppen zöldre váltott így kénytelen voltam visszafordulni a volánhoz. A témát elraktároztam magamban és amint kettesben maradok Niallel kérdőre vonom, hogy ezt mégis miként értette.
- Merre menjünk? – kérdeztem érdeklődve.

- Együnk valamit, mert én már konkrétan éhen halok, ha rövid időn belül nem juttok ételhez. – nyafogta hátul a szőkeség.

- Te is éhes vagy? – fordultam Tif felé. Még mindig a körmei piszkálása kötötte le a teljes figyelmét. Hol az útra hol pedig rá figyeltem. Úgy tűnt mintha bántaná valami, de nem akartam erőltetni, hogy beszéljen róla. Ha elszeretne mondani akármit akkor tudja, hogy engem hol talál meg és bármikor beszélhet velem. Tabú téma pedig nincsen közöttünk.

- Ehetünk felőlem mindegy, hogy mit. – mondta, majd apró mosolyt erőltetett az arcára, amikor felém fordult. Egyenesen a legközelebbi Mc Donalds felé vettem az irányt.

- Beülünk vagy autós kiszolgálóba megyünk? – kérdeztem a többieket. A kérdésemre azonban nem érkezett válasz így úgy döntöttem beülünk és ott fogyasszuk el az ennivalót. Leparkoltam a kicsikémet a bejárathoz közeli helyre, majd kiszálltam a kocsiból. Odabent hamar sorra kerültünk és a tálcákkal és a burgerekkel a kezünkben ültünk le egy eldugottabb kis zugba. Csendesen ültünk és rágtuk az előttünk lévő egészségtelen ételt. Sajnos ennek ellenére elég sokat eszünk ilyen helyeken. De a munkánk közben folyton rohangálunk és nem igen jut elég időnk arra, hogy rendes főt ételeket együnk. Otthon pedig mindig megkapom édesanyámtól, hogy miért nem eszek rendesen. Hiszen tudok főzni, de egyszerűen időhiányban szenvedek. Ha pihenőm van olyankor jobban szeretek feküdni az ágyamban és zenét hallgatni. Tiffany lustán szürcsölgeti a kóláját, amíg én egy sajtburger eltüntetésén dolgozom.

- A többieknek is rendelhetnénk valamit, ha már itt vagyunk. – mondta Niall teli szájjal, ami teljesen gusztustalan volt. Azonban már hozzá szokhattam volna. Ilyenkor én magam is meglepődők, hogy hogyan tud ilyen illetlen lenni híres ember létére. De Niall az csak Niall marad. A viselkedése ellen pedig nem tudunk semmit sem tenni csupán elfogadni. Néhány rajongó itt is odajött hozzánk és csak azért, hogy Tiffany kedvére tegyek jókedvűen dedikáltam alá szalvétákat és telefontokokat, majd számos képet készítettem velük akár csak Niall. Meglepő módon pedig Tifel is készítettek közös képeket és tőle is kértek aláírást. Ezt pedig őt is meglepően és váratlanul érte. De látszott rajta az, hogy örül neki és szívből mosolygott bele a kamerába. A rajongók megkérdezték tőlünk, hogy Tiffany kicsoda a számunkra, mire közöltem velük, hogy az unokatestvérem. Miután elköszöntek tőlünk folytattuk az evést és a beszélgetést is. Majd rendeltünk még néhány burgert elvitelre a többieknek is. Amint kifizettük a számlát a kezünkben a mekis zacskókkal ballagtunk ki az autóhoz. Nem igazán jutott eszünkbe további program így arra az elhatározásra jutottunk, hogy hazamegyünk a többiekhez és keresünk valami jó filmet és azt nézzük együtt. Az út odafele elég csendesen telt. Tiffany az ablakon bámészkodott kifelé és figyelte az ablakon legördülő és versenyfutó esőcseppeket. Én magam a rádiót hallgattam és a kormányon doboltam a ritmust. A visszapillantó tükörből pedig láttam, hogy Niall ismét a telefonja nyomkodásával van elfoglalva. A késő délutáni és a kora esti órák pedig eléggé kényelmetlenek voltak a számomra. Ugyanis több alkalommal is a szemtanúja voltam annak, ahogyan Liam és Tiffany többször megcsókolták egymást és ölelkeztek. A fejemben pedig újból és újból lejátszódott az a mondat, amit Niall szájából hangzott el a kocsiban. Arra pedig minél előbb rá kell jönnöm, hogy mégis mire értette. Különben teljesen biztos vagyok abban, hogy becsavarodok, ugyanis az agyam csak ezen kattog. Ez pedig igen csak szánalmas a részemről ismét. 

7 megjegyzés:

  1. Kedves Fanni!
    Már egy ideje szemeztem a blogoddal, őszintén szólva nem gondoltam hogy elolvasom, mert nagyon sablonosnak tűnik a kis fülszövegből, annyira tipikus és kiszámítható, meg az alapötlet se egyedi hogy nem akartam elolvasni. Aztán egy nap (3 napja) belekezdtem és nem hagytam abba. Elolvastam az összes eddigi részt. Nem akarlak megbántani, te tényleg nagyon sablonos a sztori, de annyira jól leírod a dolgokat és megfogalmazod, hogy már jó. Ezért fel is iratkoztam ;) (31.feliratkozód vagyok) Imádom mikor Liam szemszögéből írod le a dolgokat, akkor a legjobb, Harry szemszöge mindig csupa nyálas és siránkozó. Tifany nekem nem annyira szimpatikus. De mindezek ellenére mégis MÉGIS TETSZIK a történet.
    Sok sikert kívánok a továbbiakban, ezentúl hű olvasód és kommentelód leszek, de egy jó tanács: Kérlek mellőzd, hogy várod az új feliratkozókat meg a visszajelzéseket. Ez..ez annyira negatív hozzáállás. Majd írnak, ha lesz idejük vagy akarnak..majd feliratkoznak ha megtetszik a történedet. Ilyeneket ne írj!
    (Semmit sem írtam negatívan, tehát nehogy megsétődj valamin)
    Várom a folytatást! :)
    Remélem szombaton hozod! :)
    Üdv.: Sabine

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sabine!
      Örülők, hogy mégis sikerült a blogomnak elnyernie a tetszésedet és köszönöm a jó tanácsokat is :) Már fent is van a következő rész ;)

      Törlés
  2. Drága Fanni!
    Két hete találtam rá a blogodra és ma olvastam el az utolsó részt.
    Nagyon tetszik a sztori, bár tényleg sablonos eléggé, de minden sablont másféleképpen lehet felfesteni a falra/megvalósítani/előadni. (Érted mire gondolok)
    Szeretek olvasni olyan könyveket amiben több szemszögből van írva (inkább kettő) De ott az a kivétel, hogy egy fejezet egy szemszőg, következő másik. De annak nagyon örülök, hogy egy fejezetben nálad nem 3 szemszögvan hanem kettő és mindegyikhez elég tartalmasan írsz, vagyis nem 5-10 sor aztán új szemszög és 5-10 sor.
    A fogalmazásod nagyon tetszik beleélme magam. Tifany karaktere annyira nem tetszik. Fiúk szemszögéből jobban letudod írni a dolgokat. Liam a kedvenc, Harry meg már idegesít. Az istenit legyen tökös már!! Állandóan siránkozik. Iriitáló már.
    De már tényleg várom az új részt. Nagyon remélem hogy ma hozod a részt! :)
    Hű olvasód és kommentelőd leszek, Olyan aki nem csak egy mondatban esetleg két szóban mondja el hogy tetzsik neki a sztori.
    Puszil, Míra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Míra!
      Nagyon örülök neki, hogy a blogom a te tetszésedet is elnyerte :) Már fent is van az új rész és jó hírem van a számodra a kérésedre elkezdtem ismét írni a Forever Love című blogomat is így hamarosan ott is új résszel szolgálhatok :)
      Puszi Fanni

      Törlés
  3. Folytatááááááás?
    Mikor lesz már folytatás? :(
    xx Viki

    VálaszTörlés
  4. Fanniiiiiiiiiiiiiiiiii
    Kérlek hozd a folytatást.. Ne várass meg minket ilyen sokáig :(
    xx Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már fent is van a következő rész ;)

      Törlés