2015. július 22., szerda

Sixteenth

Hi guys!
Egy teljes hét kimaradás után megérkezett a friss rész. Nagyon-nagyon sajnálom, de egy kis ihlet hiány lépett fel és nem szerettem volna egy összecsapott vacak részt hozni számotokra. Nagyon szépen köszönöm a pipákat és a megjegyzéseket. Ti vagytok a legjobbak. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasást!
Puszi Fanni~


~Tiffany Mills~


Már pontosan két nap telt el azóta, hogy visszatértünk Londonba egy állítólagos pletyka miatt, amiről Harry egy szót sem képes nekem szólni. A srácokkal sem találkoztam, mivel az unokatestvérem szerint eléggé elfoglaltak lettek. Viszont amikor az elfoglaltságukról kérdezgetném rögtön témát vált. Egy kicsit érdekesnek találom ezt az egészet, de ha úgy érzi, hogy el akar mondani valamit, akkor majd megteszi, ha úgy érzi, hogy szeretne beavatni a részletekbe. A nappaliban pihentem a kanapén és a figyelmemet a tévé kötötte le teljesen. Istenigazából fogalmam sem volt róla, hogy mit nézek, ugyanis a fejemben lévő gondolatok össze-vissza cikáztak, mint az autópályákon az autók.  A tekintetemet egy pillanatra a bejárati ajtó felé fordítottam, ahol Harry éppen a cipőjét húzta fel. Érdeklődve figyeltem, de ő semmit sem szólt.

- Mész valahová? – kérdeztem tőle mosolyogva, mire ő is elvigyorodott és megindult felém. Lehajolt és az ajkait az enyémekre nyomta és gyengéden megcsókolt. Hát igen el is felejtettem megemlíteni, hogy mi titokban bele kezdtünk ebbe a furcsa kapcsolatba. De persze rajtunk kívül senki sem tud róla, ugyanis Harry szerint, ha bárki tudomást szerezne róla, akkor csúnya vége is lehetne a sok támadás miatt. Persze szerinte a srácok támogatnák, de nem helyeselnék ezt az egészet. Szerinte pedig ez a legjobb megoldás, mivel nem tudhatjuk, hogy mi lesz a kapcsolatunk végkimenetele. Lehetséges, hogy nem fog működni és így nem kell egy világ magyarázkodnia egyikünknek sem.

- Van egy kis elintézni valóm, de sietek haza. – magyarázta, majd egy utolsó csókot lehelt az ajkaimra és elment. Fogalmam sincsen, hogy mivel köthetném le magam, így hát a tévét amilyen gyorsan csak tudtam kikapcsoltam és felmentem az emeletre. A szobámban leültem a számítógépem elé felnéztem a közösségi oldalakra. Napok óta nem is jutott eszembe megnézni bármit is, amikor az időmet végig Harryvel töltöttem. Elkezdtem lefelé haladni a kezdőlapon és egy bizonyos cikken megakadt a szemem. Azonnal megnyitottam és olvasni kezdtem.

Véget ért Liam Payne és barátnője kapcsolata: - A pár két napja a közös szakítás mellett döntött. – nyilatkozta a fiatal páros egyik közeli ismerőse. A szakítás állítólag békés módon zajlott le a lány lakásán. Azonban a hírt sem Liam sem Sophia nem erősítette meg. Mi mindenesetre sajnáljuk, hogy így döntöttek, ugyanis remek párost alkottak. A szakítás okára kíváncsiak vagyunk, ahogyan a rengeteg 1D rajongó is. A találgatások sora pedig akkor kezdődött el, amikor Liam közösségi oldalairól eltűnt minden kép, amivel –volt- barátnőjével pózolt. Reméljük, kedvenceink jól viselik a magánlétet, bár egyiküket sem félteni, hiszen rengetegen megőrülnek mindkettejükért.

A szám szó szerint elkerekedett, miután a rövid kis cikk végére értem. Egyszerűen nem tudtam felfogni azt, amit olvastam. Szakítottak. Hát Harry persze, hogy ezt titkolta előlem. Nincs is semmilyen pletyka csupán a barátja mellett akart lenni. Ezek szerint a srácok elfoglaltsága nem más, mint Liam. Mondanám, hogy nem fáj az, hogy Liam nem szólt nekem róla. De akkor hazudnék, ugyanis nagyon fáj. Elméletileg ez a rövid ismeretségünk ideje alatt a legjobb barátom lett. Közelebb érzem magamhoz, mint Amy-t, aki óvodás korom óta a legjobb barátnőmnek mondhatja magát. Jó én sem szóltam Liamnek arról, amikor moziba készültem menni Nickel. Gyorsan lecsuktam a gépemet és a dzsekimet felkapva indultam meg lefelé. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, ügyelve arra, hogy ne essek le. Belebújtam a fehér tornacipőmbe, majd a kulcsokat és a telefonom zsebre vágva indultam el gyalog a srácok villája felé. Az eső szerencsére nem esett, bár az égbolt eléggé el volt felhősödve. Már kezdtem bánni, hogy nem hoztam magammal esernyőt is. Menet közben a cipőm orrát nézegettem és azon gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék Liamnek. De lehet, hogy olyan állapotban van, hogy nem szívesen látna. Hiszen ha látni szeretett volna, akkor már szólt volna. De nem tette, ami egyet jelent azzal, hogy nem kíváncsi rám. Ám én most mégis hozzá siettek, hogy meggyőződjek róla, hogy mi történt pontosan. Amikor a kapun beléptem szinte futva tettem meg azt a kevés utat a bejárati ajtóig, ugyanis az eső elkezdett szemerkélni. A csengőt körülbelül őrült módjára kezdtem el nyomni, mintha a tenyeremet oda ragasztotta volna valaki. Néhány perc múlva Niall nyitott ajtót. Az arcán pedig meglepettség tükröződött.

- Tiffany milyen meglepetés, hogy itt vagy! – próbált erőltetetten mosolyogni, de közben a tekintetében valami mást is felmertem fedezni. Méghozzá tanácstalanságot, ugyanis nem tudta eldönteni, hogy engedjen, be vagy pedig küldjön el.

- Hol van? – kérdeztem és türelmetlenül ácsorogtam.

- Mármint kicsoda? – adta a hülyét, amire én csak a szemeimet forgattam.

- Liam. Most azonnal beszélnem kell vele. – hadartam, mire ő kezdett lesápadni, majd nagyot nyelt.

- Szóval tudsz róla… - motyogta az orra alatt, míg én csak aprót bólintottam és arra vártam, hogy had mehessek be hozzá. – Az a helyzet, hogy nem nagyon van beszédes kedvében és velünk is éppen, hogy beszél egy keveset, amikor kijön a barlangjából. – magyarázta sajnálkozva.

- Egyszóval csak velem nem akar találkozni igaz? – kérdeztem aggódva, amire Niall sajnálkozva megölelt. – Niall beszélnem kell vele, szóval légy oly szíves és engedj be hozzá. – könyörögtem mire ő behúzott maga után. Mosolyogva egy puszit nyomtam az arcára és intettem a nappaliban tévét néző Louis felé. Ő is szemlátomást meglepődőt, amikor észrevett. Talán Liam tényleg nem akar velem beszélni. Csak nem értem, hogy miért. Hiszen barátok vagyunk és tudtommal semmi rosszat nem mondtam neki, amiért esetleg megsértődhetett volna.

- Odafent van. Sok sikert hozzá, hogy beszélj vele. – ölelt át még egyszer Niall, majd elindultam a lépcsőn felfelé. A szobája előtt egy kissé haboztam, majd párat kopogtattam az ajtón. Nem érkezett jó ideig válasz így úgy döntöttem, hogy benyitok. Odabent csak némi dér fény uralta a szobát. Liam az ágyán feküdt és a fején egy fejhallgató volt, így gondolom a zenehallgatás miatt nem hallotta, hogy kopogtatnak neki. Azonban amikor felkapcsoltam a villanyt jelezve, hogy bent vagyok akkor rögtön felém fordult. Az arcán meglepettség suhant át, majd helyét a döbbenet foglalta el.

- Tiffany hát te mit keresel itt? – kérdezte dadogva, majd levette a fejéről a fülhallgatót. Láttam rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy itt vagyok.

- Igaz a hír? – kérdeztem és érdeklődve pislogtam felé. Erre ő csak nagyot sóhajtott és felkuporodott és megpaskolta maga mellett a helyet. Csendesen lépkedtem oda hozzá és törökülésbe helyet foglaltam mellette.

- Kitalálom a neten találtál valamit… - motyogta szomorúan. Az arckifejezésétől pedig a szívem hasadt meg érte. – Milyen idiótaság kering az interneten, mert nem nagyon voltam fent, hogy láttam volna.. – magyarázta és várta, hogy válaszoljak a kérdésére.

- Tömören annyi, hogy békésen és jó viszonyban szakítottatok közös megegyezés alapján. – feleltem egyszerűen, mire ő csak felhorkant. Érdeklődve kaptam rá a tekintettem. Az arcán pedig egy savanyú mosoly ült. – Nem így történt? – kérdeztem az alsó ajkaimat rágcsálva.

- Kicsit sem így. Nem tudom a srácok mennyi mindent mondtak el neked. Hiszen megkértem rá őket, hogy ne sokat csak annyit, hogy elutaztam. Elmentem New Yorkba, hogy meglepjem és kibéküljek vele. Az állítólagos fotózása helyszínén közölték velem azt, hogy Sophia hónapok óta nem járt náluk. Így hát felhívtam, hogy beszéljek vele, de nem tudta azt, hogy New Yorkban vagyok. Hazudott nekem a telefonban, mint a vízfolyás. Pár napot ott maradtam egy hotelba, majd küldött egy este egy üzenetet, hogy Londonba jön és találkozhatunk. Én persze az első géppel jöttem vissza és elmentem egyből a lakására, hogy vele lehessek. Abban a tudatban reménykedtem, hogy vagy sikerül vele kibéküljek és megbocsátom a hazudozását feltéve, ha leáll vele. Amikor oda értem nekem esett, hogy mit képzelek magamról, amiért szó nélkül oda mentem. Aztán férfihangokat hallottam a szobájából és egy vékony kis fürdőköpenyt viselt. Megcsalt… Engem, aki úgy szerette, ahogyan egy férfi sem fogja soha a büdös életben. Fogalmam sincs miért tette és hogy volt rá egyáltalán képes. Hatalmasat csalódtam benne. Teljesen összetörte a szívem és a padlóra küldött. Kitudja, hogy hány alkalommal hempergett más pasikkal, amíg én itthon vártam rá. Nagyon sajnálom, amiért nem hívtalak fel és mondtam el neked. De mentségemre szóljon, hogy nem akartalak a szar életemmel fárasztani. Hiszen neked is megvannak a saját gondjaid. Nem hiányzott volna még az én problémám és nyafogásom a hátad közepére sem. Olyan egy szánalmas alaknak érzem magam így is, hogy nem tudom mióta verte át az agyamat. – magyarázta és néha egy könnycsepp legördült az arcán, amit a kézfejével azonnal le is törölt. Hitetlenkedve hallgattam miközben magam elé bámultam. Eddig sem volt Sophia egy pillanatra sem szimpatikus, de ezek után pláne, hogy nem. Undorodok tőle, amiért így megbántotta Liamet. Hogy tehette ezt vele, hiszen ő tiszta szívéből szerette. Míg ő csak csúnyán kihasználta és a háta mögött gondolom szépen kiröhögte. Ha meglátnám valahol az utcán, akkor nem tenné zsebre azt, amit tőlem kapna. Ha még egy árva szóval s megmerné bántani Liamet, akkor nem garantálnám azt sem, hogy megrepegetném a póthaját.

- Liam én úgy sajnálom… - kezdtem el mondani, majd megfogtam a kezét.

- Ugyan nem te tehetsz róla, hogy a volt barátnőm egy ribanc. – legyintett egyet és nem sok kellett hozzá, hogy ismét elsírja magát.

- De tehetek, mert nem voltam itt veled előbb. Liam én azt hittem, hogy barátok vagyunk. Bár tudom jól, hogy nem ismerjük egymást olyan régóta, de én közelebb érezlek téged magamhoz, mint az otthoni legjobb barátnőmet. Ha bármi bajod van, akkor nyugodtan hívj akár az éjszaka közepén is érted? – mondtam neki és gyengéden megszorítottam a kezét. Az arcára egy kisebb mosoly kúszott és arra eszméltem fel, hogy magához húz és megölel. Szorosan tartott a karjaiban és megéreztem, ahogy a könnyei a nyakamba hullnak. Nem húzódtam el csak hagytam, hogy kiadja magából a fájdalmát. A kezeimet a háta mögött összefontam és mély levegőt véve simítottam végig a hátán. Percek teltek el amire elhúzódott és az arcát törölgette.

- Most biztos egy hisztis alaknak nézel. – húzta savanyú mosolyra a tökéletes ajkait.

- Ellenkezőleg Liam. – csóváltam a fejem hevesen és bátorítóan mosolyogtam rá.

- Köszönöm, hogy itt vagy.  – nyomott egy puszit az arcomra.

- Ahogy már mondtam korábban is… ez a barátok dolga, hogy ott legyenek, ahol szükség van rájuk legyen szó már miről. De ismered ezt biztosan, hiszen itt vannak a srácok is. Nyílván ezért akart Harry is hazajönni pár nap után. – magyaráztam, amíg Liam csak csendben hallgatott maga elé meredve. Ezek után csak csendben ültünk egymással szemben. De nem éreztem azt a kínos csendet. Szerintem Liam sem, hiszen tudom, hogy ilyen helyzetben már a barátok puszta csendes jelenléte is mennyit jelent valaki számára. Én pedig itt leszek mellette, amíg csak szüksége lesz rám. Ezen pedig senki és semmi nem változtathat.

~Harry Styles~


Amióta haza tértünk Londonba úgy érzem, hogy teljesen más emberré váltam. Ezt pedig az én gyönyörű és elbűvölő unokatestvéremnek köszönhetek, aki teljes mértékben magába bolondított és ellopta a szívem összes darabját. Mióta ide jött az óta egyetlen másik nőre sem tudok rá nézni. Bár a Carlyval töltött éjszaka csak egy próbálkozás volt arra, hogy kiverjem a fejemből azokat a piszkos gondolatokat, hogy megszerezzem magamnak. De Holmes Chapel mindent megváltoztatott. Valamilyen csoda folytán és is bejövők neki és mondhatni eléggé jól kijövünk egymással. Persze rajtunk kívül senki sem tudd arról. Hogy titokban randizgatnánk. Ez pedig így van rendjén, hiszen nem kell félnünk az miatt, hogy a média letámadna minket azzal, hogy együtt lennénk, hiszen a szemükbe nevethetnénk és megmondhatnánk, hogy őrültek mivel unokatestvérek vagyunk. De persze egy részről bűntudatom van, hogy a srácoknak nem mondom el. Tudom, hogy mindenben támogatnak és mellettem állnak, de nem tudhatom, hogy erre milyen reakciót váltanék ki belőlük. Talán megmondanák, hogy azonnal fejezzem, be ugyanis nem vagyok normális teljes mértékben. Emellett pedig betegnek nyilvánítanának. Az pedig még csak enyhe reakció lenne tőlük. A média és az utálóim ennél sokkal ,,kedvesebb” megjegyzéseket tenne a kapcsolatunkra. A nagybácsikám és anyukám véleményétől már előre félek. De a fő oka annak, hogy nem szeretném nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat – ami még csak éppen, hogy randizgatásnak számít- az, hogy szeretnék egy nyugodt kapcsolatban élni, ami a médiától teljesen el van szigetelve. Persze nem azért, mert szégyellem Tif-et. Hanem azért, mert eddig minden kapcsolatomnak a médiában keltett pletykák vetetek véget. Nem akarom Őt is elveszíteni pár ostoba és féltékeny rosszindulatú megjegyzés és kitaláció miatt. Éppen azért, hogy a kapcsolatunkat egy kissé magasabb szintre emeljem, egy romantikus vacsorát tervezek készíteni a számára. Úgy érzem ma jött el a megfelelő pillanat arra, hogy megkérdezzem, hogy szeretne-e a barátnőm lenni. Ideges vagyok a válaszától, hiszen lehet, hogy megijesztem és észbe kap, hogy amit teszünk az helytelen. De a félelmeim ellenére is kockáztatok. Szívesen maradtam volna otthon vele a kanapén összebújva miközben a tévét nézzük. De meglepetést is szeretnék okozni a számára. A bevásárlás eléggé akadozva ment, ugyanis pár rajongó felismert és bátortalanul oda jöttek hozzám. Megkérdezték, hogy szabadna-e egy fotót készíteni velem és alá íratták a telefonjuk hátlapját. Miután páran elmentek tovább folytattam a vásárlást. A csokoládék és bonbonok előtt ácsorogtam és azon gondolkodtam, hogy vajon Tiffany melyiket szereti jobban. Egy fiatalabb lány állt mögöttem, aki lekapott egy tábla csokit és a kosarába téve indult volna meg, ha nem szólok utána.

- Bocsánat tudnál nekem segíteni? – kérdeztem tőle, mire ő szinte lefagyott miután rám nézett. Amilyen mázlista vagyok, lemerem fogadni, hogy ő is egy rajongó lehet.

- Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva.

- Hát egy lánynak szeretnék csokit venni, de fogalmam sincsen, hogy melyik a kedvence. – magyaráztam és eléggé zavarban voltam. De legalább meg is van a holnapi címlap sztori. Harry Styles képtelen eldönteni, hogy milyen édességre van szüksége egy lánynak. Már a puszta gondolattól is nevethetnékem támadt, de nem szeretném magam jobban bolondnak látszhatni a lány előtt. A polchoz lépett, majd levett egy nagy táblás Milka oreo-t nyomott a kezembe.

- Ezt szerintem minden lány szereti. – mosolygott rám, majd elment.

 Én pedig tovább folytattam a vásárlást. A kocsit magam előtt tolva olvasgattam a listámat, hogy mikre lesz szükségem a vacsora elkészítéséhez. Nem akartam holmi egyszerű ételt főzni neki. Ő ugyanis többet érdemel annál. Miután az ételhez szükséges alapanyagok mind a bevásárlókocsiban voltak, elindultam néhány dekoráció beszerzésére. Néhány illatgyertyát és rózsaszirmokat vettem. Desszertnek pedig fizetés után megálltam egy cukrászdánál és egy csokoládétortát vettem. Tudom, hogy szereti, ugyanis a búcsú vacsorájára anyu mindig csoki tortát vesz neki. Miután kifizettem a tortát és az anyósülésre helyeztem átfutottam a másik oldalra és beléptem egy virágboltba. Illedelmesen elmondtam, hogy milyen virágot szeretnék majd a kedves idős hölgy oda adta. Ismételt fizetés után pedig elindultam hazafelé. A ház üres volt és Tifnek se híre se hamva nem volt. Ezek szerint biztosan elugrott valamerre. Most pedig nem bántam, ugyanis elő tudtam készíteni a meglepetés vacsorát számára. Bekapcsoltam a zenelejátszót és a főzés közben vidáman dudorásztam. Amíg a tésztát főztem addig megpucoltam a gombákat. Tudom azt akartam, hogy valami különlegeset főzzek, de aztán beláttam, hogy talán majd máskor tesztelem a további főzőképességeimet. Másfél óra múlva izgatottan terítettem meg az asztalt. A gyertyákat a nappaliban és az ebédlő asztalon is elhelyeztem. Majd a rózsaszirmokat az asztalon és a kanapé körül szétszórtam. Lassan kezdett odakint sötét lenni és az órák is teltek múltak, de Tiffany nem jelentkezett. Már éppen hívtam volna telefonon, amikor a bejárati ajtó kinyílt. Levette a dzsekijét és a cipőjét majd megszeppenve pislogott körbe-körbe.

- Harry ezt te csináltad? – kérdezte elérzékenyülve, mire én felé lépkedtem és szorosan megöleltem.

- Természetesen csak neked. – mondtam és egy puszit nyomtam a szájára. – A vacsorája már várja kisasszony. – fogtam meg a kezét és a konyhába húztam. Kihúztam neki a széket és megvártam, amíg helyet foglal rajta. Mosolyogva tettem le elé az ételt és vele szemben ültem le én is. A vacsora remek hangulatban telt. Sokat nevettem és viccelődtem vele. A mosolyától pedig úgy éreztem, hogy teljesen megáll a szívem. Miután befejeztük az evést magam után húztam a kanapéhoz.

- Köszönöm Harry ezt a csodás estét. – motyogta és hozzám bújt. A derekánál fogva átöleltem és egy gyenge csókot leheltem a puha ajkaira. A szívem pedig egész végig vadul dübörgőt a mellkasomban.

- Neked tudod, hogy bármit megadnék, amit csak szeretnél. – mondtam és letörtem egy tábla csokit és a szájába adtam. – Nagyon szeretlek. – motyogtam és lepusziltam a szája sarkából egy kis csoki morzsát. Az arcára egy apró mosoly ült ki és a karjait a nyakam köré fonva csókolt meg. A kezeim a derekán pihentek, majd néha-néha fel-le jártak az oldalán. Eleinte gyengéden csókoltam, majd az egész kezdett egy teljesen másik irányba áttérni. Mohóbban és követelőzőbben csókoltam és szinte már alig kaptam levegőt. Uralkodnom kell magamon és muszáj, magam visszafogjam. Nem tehetek olyat, amit később megbánnék. Tiffanyval semmit sem szeretnék elkapkodni. Zilálva váltunk szét egymástól és levegő után kapkodtunk. Ennyire érzelmesen még sosem csókolóztam egy lánnyal sem. Általában ilyenkor már rég letépem róluk a ruhájukat, amit ők örömmel és boldogan fogadnak. De Tif ahogyan már korábban említettem teljesen megváltoztatott. Nem szeretném, hogy azt higgye, hogy csak azt szeretném tőle. Nem lennék képes kihasználni őt. A többi nőt sem akartam kihasználni, de sima szexnél többet nem tudtam elképzelni velük. Nem igazán az én esetem volt egyik sem. – Tif valamit szeretnék kérdezni… - mondtam és kissé elkomolyodtam. Itt az idő Styles, hogy feltedd a kérdést, ami vagy boldoggá tesz vagy pedig…. na, jó gondolni sem merek nemleges válaszra. Muszáj lesz igent mondania, hiszen ő is szeret engem. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit szeretnék tőle kérdezni, de a komolyságom láttán kicsit megrémült. Érdeklődve pislogott rám azokkal a gyönyörű szemeivel, amik teljesen elvarázsoltak. Mély levegőt vettem aztán lehunytam a szemeimet. – Lennél a barátnőm? – nyögtem ki végül. Jól van Styles ennél aztán kreatívabb módon is megkérdezheted volna. Látszott rajta a döbbentség, de aztán az ajkaiba harapott és kimondta a számomra a legboldogságosabb választ.


- Hát persze te gügye. – nevetett aztán egy gyors puszit nyomott az ajkaimra. Én pedig ennél boldogabbnak rég nem éreztem magam. Az ujjainkat összefontuk és ismét gyengéd csókokban forrtunk össze. Magamban pedig azt kívántam, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Számomra ő jelenti a jelenemet és jövőmet. Vele szeretnék lenni és örökké mellette tölteni a hátralévő életemet. 

4 megjegyzés:

  1. Nagyoon jó lett! :333 :D imádom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :)
      Puszi Fanni~

      Törlés
  2. Úristen!*----*
    Nem rég találtam rá a blogodra de már is a megszállotja lettem!
    Team Harrys vagyok!:D
    Imádom a szerelmi háromszöges sztorikat mert ilyenkor jókat lehet veszeledni a többi olvasóval!:DDD
    Hivatalosan is megalapítom a Team Harry clubbot.
    Emberek, lehet csatlakozni!:)
    Egyébként mondták már hogy szép neved van??:DDD
    (Egó:DD)
    Ui. Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) Örülők, hogy rátaláltál és hogy elnyerte a tetszésedet :D
      Köszi, neked is szép neved van és még a monogramod is szép :D
      Ui: Már fent is van a kövi ;)

      Törlés