2015. július 7., kedd

Twelfth

Hi guys!
Itt egy újabb rész, de mielőtt még elkezdenétek olvasni szeretném megköszöni a pipákat és a többi visszajelzést. Felkerült tegnap a blog előzetese is amit ITT megtekinthettek. Jó olvasást!
Puszi Fanni~


~Liam Payne~


Szörnyű fejfájásra ébredtem fel és a szobámba beáradó fény bántotta a gyenge szemeimet. Fogalmam sem volt, hogy miként kerültem fel a szobámba, valószínű rendesen beállhattam. Próbáltam visszaemlékezni arra, hogy mi is történhetett, de csak kósza emlékfoszlányok maradtak meg. Soha életemben nem voltam még ilyen rosszul, talán azért, mert abszolút nem szoktam egy italnál többet inni. Talán valamelyik marha tett valami piát a puncsba is, amit szeretettel magam részére készítettem. Lassan kezdtem magamhoz térni és éreztem, hogy a kezemmel valakit szorosan fogok magamhoz. Nagy erőfeszítéssel a szemeim kipattantak és megláttam a mellettem szuszogó Tiffanyt. A takaró magunkra volt húzva, így óvatosan belestem először magamra, hogy az alsónadrágom rajtam van és ugyan úgy megnyugodtam, mikor észrevettem, hogy a fehérneműje rajta is ott díszeleg. Viszont az ágy végében ott gyűrődött a tegnap este viselt ruhája és az én ruháim is a szobám különböző részein voltak szétdobálva. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Ébresszem fel, vagy inkább gyönyörködjek benne, hogy milyen gyönyörű még álmában is. Olyan ártatlan még mielőtt én a tegnapi nap folyamán elő hozakodtam azzal az ötletemmel, hogy ha gondolja, szívesen megtanítom csókolózni. Bár bele gondolva tudom, hogy helytelenül cselekedtem. Megcsaltam a barátnőmet. Fogalmam sincsen, hogy mi vezethetett odáig. Talán a távolság, hogy túl sokat vagyok nélküle és kezdek beletörődni abba, hogy a mi kapcsolatunk menthetetlen. Nem tehetek érte már semmit. Én igazán erősen próbáltam küzdeni kettőnkért, de talán a legjobb megoldás a szakítás lenne. Bár tudom, hogy a kettőnk kapcsolata sem működne Tiffanyval, mivel ő másfél hónap múlva visszautazik Kaliforniába. A világ másik felére és nem igazán fogom látni. A másik meg Harry reakciója. Tudom, egy gyáva nyúl vagyok, aki nem mer kockáztatni a saját maga boldogságáért, de Harry a barátom. Az egyik legjobb barátom. Mégsem sokkolhatom azzal, hogy szemet vetettem az unokatestvérére. Bár nem vérrokonok, szóval biológiailag semmi közük nincsen egymáshoz. Talán Harry is ezért szeretett bele. Nem mondta még el egyikünknek sem, de mivel egy jó ideje ismerjük így a vak is látja, hogy szerelmes Tifbe. Az arca szinte felragyog, amikor róla beszél, vagy ha meglátja. A nyálát meg úgy csurgatja utána, mint egy helyes kis kölyökkutya. Nem számítana, ha Tiffany is szeretne Harryvel lenni, ha úgy döntene, hogy hanyagolja azt a Nick gyereket. Nem szívesen tenném, de lemondanák róla, ha arra kerülne a sor. Talán még mégis ott van egy kis parázs a kapcsolatomban Sophiaval. Miközben a gondolataimba merülve vacilláltam, addig Tif ébredezni kezdett. Megdörgölte a szemeit és a tegnap esti sminkjét úgy elkente, mintha egy pandamaci lenne. Az arcomra a látványától rögtön mosoly szökött.

- Jó reggelt Liam! – köszönt és nagyot ásított.

- Jó reggelt Tiffany! – köszöntem vissza és egy tincsét az ujjaim köré csavartam és azzal kezdtem el babrálni.

- Fáj a fejem, úgy érzem, majd szétrobban. Borzalmas volt ez a tegnap este. El akarom felejteni az egészet, úgy ahogy van. – magyarázta, bennem pedig néhány emlék kezdett felszínre törni. Ahogyan belém szaladt este és miattam elesett. Ahogyan Harry a karjaimba nyomta. Ahogyan a táncparketten csókolgatni kezdtem és ő ellökött magától. Ahogyan a lépcső aljánál szó szerint letámadtam, majd a szobámba kötöttünk ki, ahol majdnem megtörtént az, aminek nem lett volna szabad. Nem vagyok az a srác, aki megcsalja a barátnőjét, de úgy látszik csatlakoztam a klubhoz. Ha ezt Sophia megtudja biztosan utamnak ereszt. Majd a média előtt elmondja, hogy milyen szörnyű barát vagyok. Akiben nem lehet megbízni és félrelép. Szinte már láttam az egész cikket magam előtt.

- Melyik részre gondolsz? – kérdeztem értetlenül.

- Arra, hogy képes voltam ezt csinálni. Nekem barátom van, míg neked pedig barátnőd, akit szeretsz. – hadarta és kimászott az ágyból. Támaszkodva az egyik oldalamra fordultam és őt figyeltem. A formás alakjára kapkodta a tegnapi ruháit és közben pedig magát hibáztatta. Lehet, hogy barátnőm van, de már fele annyira sem azt érzem iránta, mint amit Tif iránt. De jól mondta, hogy neki pedig barátja van. Helytelen dogot tettünk, még ha nem is feküdtünk le. Akkor még rosszabbul érezném magam. Mivel akkor már két kapcsolatot is tönkre zúztam volna. Sőt még Harry fájdalmas és mérges tekintetével is szembe kerültem volna.

- Sajnálom, hogy úgy rád vetettem magam. Nem tudom mi lehetett velem. Tudom, hogy barátnőm van, akit szeretek. – kezdtem el magyarázni és néhány szavamból csak úgy csenget a hazugság, legalábbis a saját fülemnek. – Nick bizonyára nem örülne neki úgy, mint Sophia sem. Az a lényeg, hogy az nem történt meg. Tőlem nem fogja megtudni senki sem. Magammal viszem a sírba is, ha szeretnéd. Ígérem többet nem lesz ilyen. – magyaráztam, bár át sem gondoltam a szavaimat, csak igyekeztem lenyugtatni. Miután már eldaráltam a mondandómat, akkor ütött fejbe a felismerés, hogy most löktem el magamtól. De ha neki Nickre van szüksége hát akkor legyen. Számomra ő fontos ahhoz, hogy a boldogsága útjába álljak. Így nem kell, szembenézek Hazzaval és elmondjam neki, hogy mit érzek Tiffany iránt. Ő pedig így nem lesz rám mérges és ideges és nem tervez megverni. Már nem mintha félnék attól, hogy a Harryvel való verekedésben alul maradnék, de képtelen lennék visszaütni neki. Megpróbálok egy utolsó erőfeszítést bevetni a kapcsolatom megmentésére. Ha pedig elbukok, akkor élvezem a szingliség nyújtotta lehetőségeket.

- Oké, úgy jó lesz, - nyögte ki, bár a szavakat elég nehezen találta meg. Megfordult és szinte felém sem nézett. Kis időbe telt mire rájöttem, hogy sír. A vállai rázkodtak egy picit és kapkodva szedte a levegőt is.

- Jó isten Tiffany te sírsz? – kérdeztem és oda botladoztam hozzá.

- Dehogy is! – nyögte és a hangja elcsuklott. Az arcát pedig megtörölte.

- Sajnálom én sem akartam megcsalni a barátnőmet. Nick nem fogja megtudni, ha attól félsz. Ahogyan senki más. Ha most felöltözünk és lemegyünk neki állni, takarítani, akkor senki sem fogja megtudni. Ahogy a csendet hallom szerintem mindenki alszik még. Lemegyek én előre és ellenőrzöm, hogy van-e már ébren valaki. – hadartam és szorosan magamhoz öleltem. – Minden rendben van Tif. – nyugtatgattam.

- Tudom. – motyogta.

- Jól van én szerintem gyorsan felöltözök, hogy aztán te is rendbe tud tenni magad. – mondtam, majd a szekrényemhez siettem és kikaptam belőle egy tiszta pólót és egy farmert. Bele bújtam mindegyikbe és már magára is hagytam Tiffanyt. Lesiettem a lépcsőn és nagy meglepetésemre a kanapén Niall aludt egy hálózsákba bújva. A lakás kész csatatér volt: a műanyag poharak szerte szétdobálva és összetaposva. A földön különböző chips maradványok szétszórva. Ahogy a konyhába mentem ott még szörnyűbb látvány fogadott. A konyhapult ragadt a kiömlött italoktól. A borzalmas alkohol szagról nem is beszélve. Rögtön ablakot nyitottam, hogy szellőzőn ki az alkohol szaga. Úgy látom rengeteg teendőm akad, így biztosan nem fogok unatkozni. A srácokat ismerve késő délutánig aludni fognak. Ami azt jelenti, hogy nekem kell, kitakarítsak egyedül. Leültem az egyik székre és onnan figyeltem szörnyülködve a helyiséget. Pár perc múlva pedig Tiffany is hasonló arckifejezést vágva lépett be a konyhába.

- Itt meg mi történt? Bombát robbantottak? – kérdezte és leült mellém.

- Csak a srácok buliztak minden erejüket bele adva. – vontam vállat. – Ami a legjobb, hogy ezt nekem kell, feltakarítsam, mivel őnagyságai délutánig aludni fognak. – morogtam és a lelki szemeim előtt láttam, hogy mire végre ismét szép tiszta és rendezett lesz a ház, akkor fognak elő bukkanni egymás után. Minden egyes buli után ez megy. Nem is számítok már meglepetésekre.

- Segítek takarítani. – jelentette ki én pedig igazán hálás lettem érte. Legalább lesz társaságom közben.

A konyhaszekrényből elő szedtem néhány szemeteszsákot, majd a seprűt és a felmosót is elő halásztam a helyükről. Sokkal gyorsabban ment az egész takarítás valahogy, mint szokott. Talán azért mert alig vártam, hogy befejezzük és kettesben elfoglaljuk magunkat valamivel. Talán megnézhetnénk, valami filmet vagy pusztán beszélgethetnénk a szokásos témáinkról. A rádiót bekapcsoltuk így még mókásabban is telt a takarítás. Tif a seprővel táncolt és ugrált. Az arcomra pedig egy hatalmas vigyor kúszott a látványától. Nem is értem, hogy miért nem volt neki barátja odahaza. Talán nem vették észre, hogy milyen szép, kedves, okos és vicces? Ahová csak belép ott rögtön jókedv lesz úrrá a teremben. Néhány pillanatig elképzeltem, hogy milyen lenne vele járni. Ha az én barátnőm lenne és nem azé a Nick gyereké. Ha hozzám bújna oda és az én kezemet fogná és énrám mosolyogna úgy, mint ahogyan a moziban arra a bájgúnárra, mielőtt észrevett minket. De ezek csak mind elképzelések. Hiszen ahogy már korábban említettem semmi esélyünk nem lenne. Egy kis idejű kavarásnak pedig semmi értelme nem lenne az égvilágon. Ahhoz pedig, hogy felismerjük, a nagy szerelmet még fiatalok vagyunk túlságosan is. A távkapcsolatok pedig nem tesznek jót még a legerősebb szerelmi kapcsolatoknak sem. Mikor elkezdtem Sophiaval járni, akkor ugyan így éreztem, mint ahogyan most Tif iránt. A koncertek közé viszont nehezen tudtam időt szakítani a barátnőmre és közben neki is elindult a modellkarrierje. Aztán elkezdtünk egymástól eltávolodni. Nem akarom ezt még egyszer megismételni, hiszen nekem továbbra is a koncertek és az interjúk és fotózások fogják kitölteni a mindennapjaimat, míg Tiffanynak a főiskola és a tanulás. Méghozzá a világ másik felén. Az én szenvedésemet még elviselném és bevállalnám, de nem akarnám azt, hogy ő is szenvedjen. Bár a mostani barátnőm számára nem igazán okoz szenvedést az, hogy ritkán vagyunk együtt. Neki teljesen kényelmes a kapcsolatunk, úgy ahogy van. A média előtt álompárként jelenünk meg, de azt már semmilyen külső személy nem érzékeli, hogy a paradicsomban milyen nagy szakadék kezd húzódni közénk. De nem én akarok az a személy lenni, aki kimondja a szakítást. Azt inkább ráhagyom Sophiara. Pár óra múlva a lakás már szépen ragyogott a tisztaságtól.

- Jó csapat vagyunk. – mondta nevetve Tif és a megpaskolta a vállamat.

- Az biztos Tif. – mosolyogtam rá vissza. Ha egyedül kellett volna ezt mind megcsinálnom, akkor van egy olyan sejtésem, hogy a felével sem végeztem volna még. Kisétáltunk a teraszra és a kényelmes kanapéra felhúztuk a lábunkat és a kertet figyeltük. – Mit gondolsz menni fog most már Nickel? – kérdeztem, de közben elég hülyén és kínos helyzetben éreztem magam.

- Mire gondolsz? – kérdezte értetlenül.

- Hát a csókra. Este egészen jól ment már. – jegyeztem meg mire ő tisztára zavarba jött. – Aranyos, vagy amikor zavarba jössz. – mosolyogtam rá és végig simítottam az arcán. Lehunyta a szemeit és a vállamra hajtotta a fejét. – Álmos vagy? – kérdeztem tőle.

- Ühüm. – hümmögte engem pedig mosolyogva átöleltem.

- Na végre itt vagytok! – könnyebbült meg Niall. De amikor észrevette, hogy a karom Tif körül van akkor értetlenül kezdett pislogni ránk. Valószínű abban a szőke kis buksijában most olyan gondolatok forognak, hogy vajon mi lehet közöttünk. Már a nyelvemen volt, hogy rá szóljak, hogy ne gondoljon semmi rosszra. Hiszen Tif és én csak barátok vagyunk. Barátok, akik egyszer kétszer csókolóznak, és akiknek barátjuk és barátnőjük van. De ezzel már nem szeretném terhelni Niall kis lelkivilágát. Hiszen végül is semmi köze sem lenne hozzá, hogy magyarázkodni kezdjek neki. Ez maximum Harryre tartozik még, de vele nem szeretnék ezen összekapni.

- Látom felébredtél szöszi. – mosolygott rá Tif.

- Ti pedig úgy vettem észre, hogy kitakarítottatok. Ügyesek vagytok. – ült le mellénk és a kezét vakargatta. – Hova tűntél az éjjel? – kérdezte Tifet és éreztem, hogy megdermed a karjaim között.

- Velem volt az éjjel egészen reggelig. – mondtam egyszerűen, mire Niall szemei kikerekedtek.

- Szóval ti ketten együtt vagytok? – kérdezte dadogva és felénk mutogatott.

- Dehogy is! – vágtuk rá Tiffanyval egyszerre.

- Niall semmi sincs köztünk barátságon kívül. Ne kezdj el kombinálni. – mondtam erényesen. Niall pedig a hirtelen kemény hangnememtől összerezdült.

- Este kicsit sokat ittam és Liam felvitt a szobájába és vigyázott rám. – magyarázta és a szeme sarkából rám sandított.

- Így van, ahogyan Tif is mondja. – helyeseltem és Niall pedig teljesen elhitte az egészet. Egy kissé bűntudatom van, amiért hazudunk neki, de így sokkal jobb lesz. Hiszen több ilyen alkalom úgysem lesz.

- Sajnálom én azt hittem, hiszen elég furcsák tudtok lenni, ha együtt vagytok. De nem is tudom, hogy gondolhattam ezt, amikor Liamnek ott van Sophia és sosem lenne képes megcsalni őt. – mondta én pedig még rosszabbul éreztem magam.

- Tiffanynak pedig ott van a barátja Nick. – jegyeztem meg.
- Oh tényleg. Nem csak azért találkozgatsz vele, hogy Harryt bosszantsad? – kérdezte nevetve.

- Nem. Nick elég kedves srác, de nem tudom, mit érzek iránta. Nem vagyok szerelmes belé. – motyogta zavartan.

- Idővel talán bele szeretsz. – mondta Niall és kedves mosolyt küldött felé.

- Hát nem is tudom. Inkább egy egyszerű barátként tudok rá tekinteni… úgy, mint például rátok. – magyarázta. Hát ez szívás Payne. Belezúgtál egy olyan lányba, aki csak pusztán barátként tekint rád.

- De ha nem belé vagy szerelmes, akkor kibe? – érdeklődőt tovább a szőkeség.

- Hát egy olyan személybe, akivel nem szabadna együtt lennem több szempontból sem. Meg amúgy sem hinném, hogy nagy jövőnk lenne. – magyarázta szomorkásan. Az öklöm pedig ökölbe szorult a gondolattól, hogy más fiú miatt szomorú.

- Biztosan egy idióta a srác. Ne is foglalkozz vele, nem is érdemelne meg. – morogta Niall és a lábait felhúzta maga mellé.
Tif erre nem mondott már semmit, helyette lehunyta a szemeit és próbált pihenni. Csend alakult ki és nem az a kínosabb csendfajta. – Kéne enni valamit. – szólalt meg Niall.

- Vigyelek el a Nando’s-ba? – kérdeztem tőle nagylelkűen.

- Valahogy most nem kívánom a csirkét. – húzta el az orrát.

- Te beteg vagy? Hiszen az a kedvenced? Mi az, hogy nem kívánod? – kérdeztem tőle értetlenül. De ő egy egyszerű vállrántással elintézte.

- Tudjátok mit? Főzők nektek valamit csak nehogy elkezdjetek ezen veszekedni, hogy miért nem kell a csirke. – pattant fel Tif és a konyha felé szedte az irányt. Niallel pedig értetlenül pislogtunk egymásra. Majd amikor felfogtuk, hogy mit fog csinálni rögtön utána szaladtunk.

- Kell segítség? – kérdezte Niall és majd szétcsappant a boldogságtól, hogy valaki főz neki és nem kell szendvicset egyen.

- A spagettit szeretitek ugye? – kérdezte és elő halászott a szekrényből két csomag tésztát. Mi Niallel pedig hevesen bólogattunk. – Ugye van hús a fagyasztóban? – kérdezte mi pedig csak vállat vontunk. – Á remek van szerencsétekre. – vette ki a fagyos csomagolást és a mosogatóba helyezte. Elő vett egy tálat, amibe forró vizet engedett a húst pedig bele tette olvadni. – Jól van, srácok addig menjetek nyugodtan tévézni vagy bánom én, de most kifelé a konyhából. – hessegetett minket, majd becsukta az ajtót.

Niallel kényelembe helyeztük magunkat a kanapén és bekapcsoltuk a tévét. Nem találtunk semmi érdekeset sem, így az egyik mesecsatornán kezdtünk el rajzfilmeket nézni. Engem különösképpen nem kötött le a képernyő, így a gondolataimnak adtam át magam. Vajon mikor Tif arról a fiúról beszélt kire gondolhatott? Nekem azt mondta még, hogy sosem volt szerelmes ezelőtt. Talán hazudott és nem merte beismerni, hogy igen is táplált gyengébb érzelmeket egy személy iránt, akivel nem szabadna, hogy együtt legyen? Talán csak félt, hogy gyengének hinném vagy fogalmam sincsen. Észre sem vettem, hogy Louis és Harry is csatlakozott hozzánk, hiszen mindketten elég csendben voltak, amíg el nem kezdtek veszekedni a távirányítón. Niall csak röhögve figyelte őket, de nekem egyáltalán nem volt vicces, ahogyan egy távirányítón civakodnak. Úgy vettem észre, hogy elég kipihentek. Végül is nem csodálom, amikor egész nap aludtak és a szobájukban feküdtek. A konyha felől pedig már finom illatok kezdtek el kifelé szállni.

- Mi ez az isteni illat? – kérdezte Louis és rögtön a konyha felé kapkodta a lábait. Harry pedig rögtön megragadta a távirányítót.


- Tiffany vacsorát főz nekünk. – dicsekedett Niall. Végszóra pedig Tif kinyitotta az ajtót. Majd intett, hogy mehetünk enni. A konyhába belépve mind a négyen meglepődtünk. Az asztal meg volt terítve és a finom spagetti pedig ott várt minket az asztalon. Tif leült az asztalfőhöz, míg Harry az egyik oldalára a másikra pedig én ültem le villámgyorsan. Niall leült mellém, Lou pedig Hazza mellé telepedett le. Furcsa érzés volt, hogy nem anyukám főtt ételét eszem és nem is a szokásos rendelt vacsorát. Hiszen általában a srácokkal vagy elmegyünk enni egy gyorsbüfébe vagy házhoz rendelünk pár pizzát. Sophia sem szokott főzni, helyette inkább étterembe járunk. Pedig lány létére neki kéne főznie. Reggelente is mindig én készítem a palacsintát, mert ő még azt sem tudja megcsinálni. Ez volt az első olyan vacsoránk, amikkor hülyéskedés nélkül és az étellel való játszadozás nélkül sikerült elfogyasztani mindent. 

2 megjegyzés:

  1. Úristen, ez a rész megint fantasztikus lett!
    A videó előzetes pedig szuper.
    Siess a kovivel! :) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :)
      Már fent is van a következő rész ;)
      Puszi Fanni~

      Törlés