Megérkezett az újabb rész is. A héten beteg voltam így nézzétek el nekem, hogy a rész ilyen laposra sikeredett. Az erőm és az energiám ennyire futotta. Továbbra is szívesen várom az új feliratkozásokat és a visszajelzéseknek is örülnék. Jó olvasást és kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi Fanni~
~Liam Payne~
Körülbelül négy nap telt el azóta, hogy hazajöttünk arról a
mesebeli helyről Hawaiiról. Életem egyik legjobb nyaralása volt ezt biztosan
tudom. Hawaii nagy szerepet kapott abban is, hogy összehozott azzal a lánnyal,
aki számomra már a világomat jelenti. Ha a jövőmre gondolok csakis Tiffany
mellett tudom elképzelni magam. Nem tudnék nem vele lenni és a gondolat, hogy
rövid időn belül meg kell válnom tőle kétségbeejtő. Szeretem őt és a hiányát
nagyon nehezen fogom tudni elviselni. Képes lennék feladni az itteni életemet
és Kaliforniába költözni, hogy a közelében lehessek és láthassam őt nap mint
nap. Ám ez nehezen valósulna meg, mivel itt van az együttesünk. Nem szeretném a
srácokat és a rajongóinkat sem cserbenhagyni. Mindnyájan számítanak rám.
Önzőség lenne a részemről a saját boldogságomat választani és ezt az egészet
hátrahagyni, ahogyan Zayn is tette. Szerencsére az utazást mindenki könnyen
kipihente egy nap alatt. Tiffany búcsú buliját pedig már Lottie és Louis el is
kezdték szervezni. Elképzelésük szerint nagy bulit szeretnének csapni neki.
Részemről pedig nagy meglepetéssel szolgálok számára. Elmondása szerint kedveli
a 5 Seconds of Summer együttest és nagy vágya egy koncertjükre eljutni. Még
kész szerencse, hogy a srácokkal jó barátok vagyunk és sokat bulizunk együtt,
ha éppen egy helyen turnézunk. Így arra jutottam, hogy elhozom ide az együttest
arra a bizonyos meglepetés bulira ahol esetleg pár dalt elénekelhetnének
számára és kicsit beszélgethetnének is. Szerintem a srácok is egyből
megkedvelnék Tiffanyt ebben nem kételkedem. Így én is beszálltam a szervezésbe
a két Tomlinson testvér mellé. Niall és Harry kitalálta, hogy Tiffany menjen el
velük bevásárolni így mi nyugodtan szervezkedhettünk. A kanapén ücsörögtem és a
telefonom névjegyzékében keresgéltem Ashton telefonszámát. Amikor rátaláltam
rögtön rányomtam a hívás gombra. Néhány csengés után pedig fel is vette.
- Liam! Haver mi a pálya? – szólt bele vidáman.
- Szevasz Ashton! Úgy tudom a közeljövőben lesz koncertetek
Londonban. Arra gondoltam, hogy eljöhetnétek akkor egy szuper kis általunk
rendezett buliba, ami inkább egy búcsú buli lenne egy számomra nagyon fontos
személynek. – magyaráztam, majd Ashton közbe vágott.
- Talán nem becsajoztál Payno? – kérdezte és magam elé
képzeltem a perverz vigyorgó fejét.
- Talán… a barátnőm nagyon kedveli a zenéteket és titeket is
bír. Arra gondoltam énekelhetnétek neki a bulin, aztán dumálhatnátok vele.
Tudom nagy kérés ez de leköteleznétek ha eljönnétek rá. – mondtam reménykedve.
- Persze, hogy elmegyünk. Várj, mindjárt megbeszélem a
többiekkel is. – a telefont távolabb tartotta magától és hangosan elkiáltotta
magát. Hiába még így is hangos frekvencián érkeztek a sugarak a dobhártyám
számára. Közben nevetgélés és dulakodás foszlányait hallottam majd Ashton
eldarálta nekik azt, amit eddig mondtam. – Természetesen szívesen segítünk
meglepni a kishölgyet, akinek sikerült elcsavarnia a kicsi Payno fejét. –
mondta Ashton, míg a többiek csak röhögtek a háttérben.
- Rendben köszönöm srácok. Majd emailben elküldőm a
részleteket. Sziasztok! – mondtam majd bontottam a vonalat. Magamban nyugtáztam,
hogy ez könnyen ment. Egy dolog miatt nem várom azt a partit. Méghozzá azért
mert rá két napra indul Tiffany gépe.
- Minden oké Liam? – kérdezte aggódva Lottie amikor leült
mellém.
- Aha.. miért? – kérdeztem vissza értetlenül.
- Mert elég savanyú pofát vágtál csak azért. Azt hittem
valami bajod van. – magyarázta miközben barátságosan mosolygott rám.
- Csak arra gondoltam, hogy Tiffany hamarosan elmegy innen.
Nem tudom, hogy fogom bírni a távolságot, ahogyan azt sem, hogy ő hogyan fogja
tűrni. Kilenc hónapig folyamatosan úton leszünk. Rettenetesen nehéz lesz
nélküle. Ő azt hiszi nekem könnyebb lesz, mivel úgymond rutinos vagyok a
kapcsolatokban és a közben a turnézásban is. De téved és pokoli lesz ez az
egész. Nélküle más vagyok, szükségem van rá, hogy mellettem legyen. Tudom, a
legjobb embernek panaszkodok most. Hiszen nektek is nehéz lesz gondolom
Niallel. De te mégis többet fogsz velünk lenni, mint ő. – hadartam miközben a
kezeimet a tarkómra tettem és a fejemet a térdem közé szorítottam.
- Liam nyugodj le. Ne aggodalmaskodj, hanem élvezd ki a
lehetőségeket ameddig itt van. Niall sem patáliázik, hanem minden időt együtt
töltünk, ameddig tudunk. Azt tudom csak ajánlani, hogy ti is ezt csináljátok.
Jó nehezebb nektek, mert Harry is ragaszkodó típus így megértem, hogy az
unokatestvérével akar lenni. Sőt még haza is fogja vinni Holmes Chapelbe a
napokban. Gondolom oda te nem mész… - mondta, miközben a hátamat simogatta
nyugtatásképpen. A válaszom egy fejrázás volt csak.
- Amíg haza viszi, addig én segítek a bulit szervezni.
Tudom, hogy Harry még próbálkozni fog Tifnél de én bízok benne. Nem vagyok az a
féltékeny és folyton ellenőrős típus. Egyébként a srácok eljönnek a buliba most
beszéltem meg velük. – mondtam és végre Lottiera néztem.
- Nahát ez remek. Biztosan fergeteges lesz a buli mivel én
tervezem leginkább. – vigyorgott és igyekezett jobb kedvre deríteni. – Harry
tudja már? – kérdezte bátortalanul. Az alsó ajkamat beszíva gondolkodtam azon,
hogy vajon avassam be Lottiet is a bátortalanságomba.
- Még nem. Nem tudom, hogyan mondhatnám el neki azt, ami
történt. Bocs haver, de megfektettem az unokahúgod, aki mellékesen a barátnőm
és egyben a te volt barátnőd?! Ez olyan bizarrul hangzik. De máshogyan nem
tudom. Félek Harry reakciójától. A barátságunk már amúgy sem olyan jó, mint
amilyen nyár elején volt. Ez pedig még jobban szakadékot húzna közénk.
Tanácstalan vagyok abban, hogy mit tegyek. Sokat agyaltam azelőtt mielőtt
összejöttünk volna Tifel, hogy megéri-e kockáztatni a barátságomat Harryvel.
Bizonytalan voltam ebben az egész kapcsolatban, de rájöttem arra, hogy valóban
szeretem és vele akarok lenni. Ennek a monológnak pedig nincs sok értelme. –
nevettem el magam kínosan.
- Liam tudom, hogy szereted Tiffanyt és ez látszik is
rajtad. Ez pedig fordítva is igaz és tényleg cukik vagytok együtt. Harry pedig
megfogja érteni csak mond el neki. Jobb lesz mindkettőtöknek, ha ebből nem
bonyolódna, nagyobb vita miután kiderülne, hogy ismét titkolóztál előtte. –
mondta és végigsimított a kezemen. Bevallom nagyon jól estek a szavai miszerint
mások számára is úgy tűnik összepasszolunk Tiffanyval.
- Ti is nagyon jól passzoltok Niallel. – mondtam mosolyogva.
- Oh köszi. Megölelhetlek ugye? – kérdezte bizonytalanul,
mire én csak mosolyogva és barátságosan átöleltem. Könnyű Lottie barátjának
lenni és az ölelése is egészen nyugtató. Akár csak a vele való beszélgetés is.
Hála neki elég bátorságra tettem szert, hogy elhatározzam magamban, hogy
beszéljek Harryvel.
~Harry Styles~
Remek érzés újra jóban lenni Tiffanyval. Mióta kibékültünk
azon az éjszakán Hawaiin folyton fejbe ver a bűntudat, amiért szakítottam vele.
Senkit sem szeretek annyira amennyire őt. Az érzéseim iránta egyszerűen
leírhatatlanok. Képtelen vagyok magamnak megbocsátani, azért amiért olyan
voltam vele. Bizalmatlan és fafejű a féltékenységemnek köszönhetően. De ezen
már mit sem változtathatok. A vak is látja, hogy mennyire boldog Liam mellett.
Ez pedig Payno barátomra is igaz. Egyetlen egy barátnője mellett sem láttam ennyire
boldognak, mint most Tiffanyval. Önzőség lenne a részemről, ha közéjük állnék.
De be kell ismernem magamnak azt is, hogy képtelen vagyok rajta továbbjutni.
Pedig tényleg próbálkoztam nem rajta agyalni. Miután visszatértünk Londonba
rögtön felkerestem egy hölgy ismerősömet, akivel elég közeli viszonyban állok
már hosszú ideje. Ám a vele töltött éjszaka után sem tudtam másra gondolni csak
Tiffanyra és arra, hogy vissza akarom magamnak szerezni. De valamiért arra
lyukadok csak ki, hogy ezzel a barátom és Tiffany boldogságát tenném tönkre.
Azonban így én szenvedek, amit nem igazán mutatok kifelé. Sőt inkább arra
törekszem, hogy minél vidámabbnak és boldogabbnak lássanak. Miközben belül szenvedek,
ám amiről nem tudnak az nem fáj. Vagy valami ilyesmi az a bizonyos mondás. Tudom
én baltáztam el mindent és el kellene fogadnom, hogy minden tettemnek
következményei vannak. Legalábbis amikor kicsi voltam anyu mindig ezt
tanácsolta. Talán jobb is lesz a távolság, ami közén fog kerülni, amikor
Tiffany hazautazik. Remélhetően elfelejtem őt abból a szemszögből tekintve,
hogy a barátnőm volt.
- Hé, minden oké? – kérdezte nevetve Tiffany miközben az
egyik kezét elhúzta az arcom előtt. A fejemet megrázva térítettem magamat
vissza a jelenbe. Az egyik hatalmas pláza padján ücsörögtünk és a kezünkben egy
tölcsér fagylalt volt. Tudom elég hülyeség, hogy plázákban lógók vele ahol a
legtöbb ember lerohanhat a hírnevem miatt. Azonban ők most nem érdekeltek csak
a mellettem nevetgélő lány. Niall is velünk tartott amikor elhatároztuk, hogy a
mai nap délutánján császkálni és furikázni megyünk a városba. Most pedig ő
kissé elkeveredett a férfimosdó keresése során.
- Aha, miért ne lenne? Mi olyan vicces? – kérdeztem tőle
felvont szemöldökkel, mire ő jobban kezdett nevetni.
- Talán csak az, hogy az egész nadrágod tiszta fagyis. –
mutatott nevetve a nadrágom felé.
- A francba! Ez a kedvenc gatyám. – kezdtem el káromkodni
miközben egy idősebb pár haladt el mellettünk és rosszállóan pislogtak felém a kirohanásom
miatt. A kezemmel kezdtem el dörgölni, hogy leszedjem a foltot, de nem igazán
jártam sikerrel. Tif továbbra is rajtam múlatott, majd egy zsebkendőt nyújtott
felém.
- Ezzel próbáld meg leszedni, mivel úgy csak jobban
szétkened. – mondta és a mosolyát igyekezett elfojtani. Elvettem a felém
nyújtott zsebkendőt és azzal igyekeztem eltüntetni a foltot.
- Ilyen vicces látvány vagyok? – kérdeztem és játékosan
összevontam a szemöldökömet.
- Mondhatni. – nevetett Tiffany továbbra is. A fagyimat
pedig az arcára kentem.
- Ezt is viccesnek találod? – kérdeztem és már belőlem is
kitört a nevetés.
- Ezt miért csináltad? – kérdezte és lefagyott az arcáról a
mosoly én pedig kissé megijedtem, hogy megsértődőt esetleg. Én csak vigyorogva vállat
vontam és ezzel próbáltam meg kitérni a válasz alól. Közben messzebbről meghallottam
amint a nevetem sikítják és jobbnak láttam azt, hogy menekülőre fogjuk az
irányt. Tiffany kezét megragadva futottam az emberek között a kijárat felé.
Szeretem a rajongókat, ám most nem vagyok olyan formában és hangulatban, hogy
vigyorogjak a kamerába. Menet közben Niall is elő bukkant így már az ő nevét is
szajkózva szaladtak utánunk. Néhány ember elég furcsán nézett ránk és gondolom
miket gondolhattak rólunk. Amilyen gyorsan csak tudtunk beültünk az autómba és gázt
adva neki elhagytuk a pláza parkolójának a területét. Niall hátul ült, míg
Tiffany elől foglalt helyet az anyósülésen.
- Hát ez igazán izgalmas volt. – jegyeztem meg miközben
megálltam egy piros lámpa előtt.
- Miért menekültél el a rajongóid elől? Úgy tudtam szereted
a munkádat és ahhoz pedig ez is hozzátartozik. Lehet, hogy olyan lány is volt közöttük,
akinek soha többé nem adódik meg a szerencse, hogy ismét láthasson téged
élőben. Gondolj csak bele milyen rosszul eshetett nekik az, hogy így
elmenekültél előlük. – mondta és közben a lábait felhúzta az ülésre az állát
pedig a térdére hajtotta és úgy figyelte a szélvédőn leperdülő esőcseppeket.
- Tudom, hogy nem volt szép tőlem, de nem akartam most bájologni
meg aláírásokat osztogatni. Ha ott maradtunk volna, akkor egész délután ott
lettünk volna. Tudom te el lettél volna annyi ruhaüzletben. – csipkelődtem,
amire ő csak a szemeit forgatta. A vigyor az arcomon pedig egyre csak nagyobb
lett. A fején egy fekete baseballsapka volt így a kormányt elengedve az arcába
rántottam a sapkát. Ő erre természetesen csak morgott és az orrát fintorogva
felhúzta.
- Liam biztos örült volna neki, ha beállítasz egy szexi
fehérneműben. – röhögött Niall az ülésen miközben a telefonját nyomkodta. Érdeklődve
fordultam hátra és magyarázatra vártam az előző megjegyzéséhez. Tiffany a
körmeit kezdte el piszkálni, amíg Niall elég furcsa arckifejezéssel kezdett
bámészkodni kifelé az ablakon, miközben a tarkóját kezdte el vakargatni.
Ismerem a szőke hajú barátomat és tudom, hogy titkol előlem valamit. Aminek
most pontosan köze van Liam és Tiffany kapcsolatához. A fejemben különböző
elméletek álltak össze, de igyekeztem a legrosszabbakat elhessegetni. Nem
hinném, hogy Liam a hátam mögött megrontotta volna Tif ártatlanságát. Micsoda
ostoba és eszement gondolat lenne már. Bár azt sem árulták el, hogy ők
összejöttek. Jól van én sem kötöttem a srácok orrára azt, hogy Tiffany a
barátnőm, de az egy egészen más eset. Én féltem attól, hogy netán elítélnék a kapcsolatunkat,
azért mert mostoha unokatestvérek vagyunk. Jobban kellett volna bíznom bennük,
de ez most nem ide tartozik. Szerencséjükre a lámpa éppen zöldre váltott így
kénytelen voltam visszafordulni a volánhoz. A témát elraktároztam magamban és
amint kettesben maradok Niallel kérdőre vonom, hogy ezt mégis miként értette.
- Merre menjünk? – kérdeztem érdeklődve.
- Együnk valamit, mert én már konkrétan éhen halok, ha rövid
időn belül nem juttok ételhez. – nyafogta hátul a szőkeség.
- Te is éhes vagy? – fordultam Tif felé. Még mindig a körmei
piszkálása kötötte le a teljes figyelmét. Hol az útra hol pedig rá figyeltem. Úgy
tűnt mintha bántaná valami, de nem akartam erőltetni, hogy beszéljen róla. Ha
elszeretne mondani akármit akkor tudja, hogy engem hol talál meg és bármikor
beszélhet velem. Tabú téma pedig nincsen közöttünk.
- Ehetünk felőlem mindegy, hogy mit. – mondta, majd apró mosolyt
erőltetett az arcára, amikor felém fordult. Egyenesen a legközelebbi Mc Donalds
felé vettem az irányt.
- Beülünk vagy autós kiszolgálóba megyünk? – kérdeztem a
többieket. A kérdésemre azonban nem érkezett válasz így úgy döntöttem beülünk
és ott fogyasszuk el az ennivalót. Leparkoltam a kicsikémet a bejárathoz közeli
helyre, majd kiszálltam a kocsiból. Odabent hamar sorra kerültünk és a
tálcákkal és a burgerekkel a kezünkben ültünk le egy eldugottabb kis zugba. Csendesen
ültünk és rágtuk az előttünk lévő egészségtelen ételt. Sajnos ennek ellenére
elég sokat eszünk ilyen helyeken. De a munkánk közben folyton rohangálunk és
nem igen jut elég időnk arra, hogy rendes főt ételeket együnk. Otthon pedig
mindig megkapom édesanyámtól, hogy miért nem eszek rendesen. Hiszen tudok főzni,
de egyszerűen időhiányban szenvedek. Ha pihenőm van olyankor jobban szeretek
feküdni az ágyamban és zenét hallgatni. Tiffany lustán szürcsölgeti a kóláját,
amíg én egy sajtburger eltüntetésén dolgozom.
- A többieknek is rendelhetnénk valamit, ha már itt vagyunk.
– mondta Niall teli szájjal, ami teljesen gusztustalan volt. Azonban már hozzá
szokhattam volna. Ilyenkor én magam is meglepődők, hogy hogyan tud ilyen
illetlen lenni híres ember létére. De Niall az csak Niall marad. A viselkedése
ellen pedig nem tudunk semmit sem tenni csupán elfogadni. Néhány rajongó itt is
odajött hozzánk és csak azért, hogy Tiffany kedvére tegyek jókedvűen dedikáltam
alá szalvétákat és telefontokokat, majd számos képet készítettem velük akár
csak Niall. Meglepő módon pedig Tifel is készítettek közös képeket és tőle is
kértek aláírást. Ezt pedig őt is meglepően és váratlanul érte. De látszott
rajta az, hogy örül neki és szívből mosolygott bele a kamerába. A rajongók
megkérdezték tőlünk, hogy Tiffany kicsoda a számunkra, mire közöltem velük,
hogy az unokatestvérem. Miután elköszöntek tőlünk folytattuk az evést és a
beszélgetést is. Majd rendeltünk még néhány burgert elvitelre a többieknek is.
Amint kifizettük a számlát a kezünkben a mekis zacskókkal ballagtunk ki az
autóhoz. Nem igazán jutott eszünkbe további program így arra az elhatározásra
jutottunk, hogy hazamegyünk a többiekhez és keresünk valami jó filmet és azt
nézzük együtt. Az út odafele elég csendesen telt. Tiffany az ablakon
bámészkodott kifelé és figyelte az ablakon legördülő és versenyfutó
esőcseppeket. Én magam a rádiót hallgattam és a kormányon doboltam a ritmust. A
visszapillantó tükörből pedig láttam, hogy Niall ismét a telefonja
nyomkodásával van elfoglalva. A késő délutáni és a kora esti órák pedig eléggé
kényelmetlenek voltak a számomra. Ugyanis több alkalommal is a szemtanúja
voltam annak, ahogyan Liam és Tiffany többször megcsókolták egymást és
ölelkeztek. A fejemben pedig újból és újból lejátszódott az a mondat, amit
Niall szájából hangzott el a kocsiban. Arra pedig minél előbb rá kell jönnöm,
hogy mégis mire értette. Különben teljesen biztos vagyok abban, hogy becsavarodok,
ugyanis az agyam csak ezen kattog. Ez pedig igen csak szánalmas a részemről
ismét.
Kedves Fanni!
VálaszTörlésMár egy ideje szemeztem a blogoddal, őszintén szólva nem gondoltam hogy elolvasom, mert nagyon sablonosnak tűnik a kis fülszövegből, annyira tipikus és kiszámítható, meg az alapötlet se egyedi hogy nem akartam elolvasni. Aztán egy nap (3 napja) belekezdtem és nem hagytam abba. Elolvastam az összes eddigi részt. Nem akarlak megbántani, te tényleg nagyon sablonos a sztori, de annyira jól leírod a dolgokat és megfogalmazod, hogy már jó. Ezért fel is iratkoztam ;) (31.feliratkozód vagyok) Imádom mikor Liam szemszögéből írod le a dolgokat, akkor a legjobb, Harry szemszöge mindig csupa nyálas és siránkozó. Tifany nekem nem annyira szimpatikus. De mindezek ellenére mégis MÉGIS TETSZIK a történet.
Sok sikert kívánok a továbbiakban, ezentúl hű olvasód és kommentelód leszek, de egy jó tanács: Kérlek mellőzd, hogy várod az új feliratkozókat meg a visszajelzéseket. Ez..ez annyira negatív hozzáállás. Majd írnak, ha lesz idejük vagy akarnak..majd feliratkoznak ha megtetszik a történedet. Ilyeneket ne írj!
(Semmit sem írtam negatívan, tehát nehogy megsétődj valamin)
Várom a folytatást! :)
Remélem szombaton hozod! :)
Üdv.: Sabine
Kedves Sabine!
TörlésÖrülők, hogy mégis sikerült a blogomnak elnyernie a tetszésedet és köszönöm a jó tanácsokat is :) Már fent is van a következő rész ;)
Drága Fanni!
VálaszTörlésKét hete találtam rá a blogodra és ma olvastam el az utolsó részt.
Nagyon tetszik a sztori, bár tényleg sablonos eléggé, de minden sablont másféleképpen lehet felfesteni a falra/megvalósítani/előadni. (Érted mire gondolok)
Szeretek olvasni olyan könyveket amiben több szemszögből van írva (inkább kettő) De ott az a kivétel, hogy egy fejezet egy szemszőg, következő másik. De annak nagyon örülök, hogy egy fejezetben nálad nem 3 szemszögvan hanem kettő és mindegyikhez elég tartalmasan írsz, vagyis nem 5-10 sor aztán új szemszög és 5-10 sor.
A fogalmazásod nagyon tetszik beleélme magam. Tifany karaktere annyira nem tetszik. Fiúk szemszögéből jobban letudod írni a dolgokat. Liam a kedvenc, Harry meg már idegesít. Az istenit legyen tökös már!! Állandóan siránkozik. Iriitáló már.
De már tényleg várom az új részt. Nagyon remélem hogy ma hozod a részt! :)
Hű olvasód és kommentelőd leszek, Olyan aki nem csak egy mondatban esetleg két szóban mondja el hogy tetzsik neki a sztori.
Puszil, Míra
Kedves Míra!
TörlésNagyon örülök neki, hogy a blogom a te tetszésedet is elnyerte :) Már fent is van az új rész és jó hírem van a számodra a kérésedre elkezdtem ismét írni a Forever Love című blogomat is így hamarosan ott is új résszel szolgálhatok :)
Puszi Fanni
Folytatááááááás?
VálaszTörlésMikor lesz már folytatás? :(
xx Viki
Fanniiiiiiiiiiiiiiiiii
VálaszTörlésKérlek hozd a folytatást.. Ne várass meg minket ilyen sokáig :(
xx Viki
Már fent is van a következő rész ;)
Törlés