Fifth

Hi guys!

Megérkezett egy újabb rész. Köszönöm a pipákat és a másfajta visszajelzéseket, amik nagyon jól estek. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást! 

Puszi Fanni~ 

~Liam Payne~

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy szempár szegeződik rám. Az ember azt remélné, hogy egy csinos lány figyeli, akivel az éjszaka együtt aludt, de helyette csak egy idegesítő szőrős majom, vagyis Louis volt az. Amikor megláttam a fejét kis híján feltört belőlem egy üvöltés. Ő pedig egyszerre mérges és kíváncsi tekintettel váltogatta köztem és Tiffany között a tekintetét, miközben az ágyam szélénél gubbasztott. Észrevettem, hogy elég közel vagyok Tifhez a kezem pedig a derekán pihent. Ugyan ebben a pózban szoktam aludni Sophiaval is szóval csak a megszokás tette ezt velem. A keletnél gyorsabban kaptam le róla a kezem és húzódtam az ágy másik felébe. De a szívem ezt a tettemet nem helyeselte. Louis is észre vette ezt a cselekedetemet és a szemeivel még szúrósabban figyelt.

- Te meg mi a fenét művelsz a szobámban és miért bámulsz? – ripakodtam rá.

- Én kérdezhetném meg azt, hogy miért van a te ágyadban Tiffany és miért ölelgetted? – kérdezte duzzogva karba font kezekkel.

- Mivel a vendégszobáinkat tele pakoltátok a sok vacak holmitokkal és nem volt máshol aludjon? Hozzátok meg be nem mertem volna engedni, hiszen eléggé be voltatok csípve Harryvel egyaránt és részegen még kanosabbak vagytok, mint józanon általában. – mondtam miközben a fejemet vissza ejtettem a párnámra.

- Ezzel mire célzol? – kérdezte értetlenül, mire én a határán voltam, hogy fejbe csapkodom saját magam.

- Ó pusztán arra, hogy nem akartam, hogy esetleg megfektessétek és a frászt hozzátok rá. Szerintem akkor ült volna fel a legelső Kaliforniába induló gépre. – mondtam halkan, hogy ne ébresszem fel a mellettem alvó lányt.

- Én egyáltalán nem tennék ilyet. – húzta fel az orrát. Szuper még ő van megsértődve. – Csalódtam benned Liam, hiszen nem is tudom, hogyan feltételezhetsz rólam ilyeneket. Én remek parti vagyok ezt több hölgy is bizonyította, nyugodtan felhívhatsz párat, hogy utánuk érdeklődj. Megadom a telefonszámukat egészen nyugodt szívvel. Azért mert te béna vagy a nők körében azért ne engem hibáztass. – nyafogott akár egy óvodás. Szívem szerint kiröhögtem volna, de rá kell beszélnem, hogy ne mondja el Harrynek, hogy az unokatestvére nálam aludt. – Amúgy meg fogadni mernék, hogy te is magadnak akarod megszerezni őt. – tette hozzá. Egy pillanatra kitört belőlem a röhögés, hiába próbáltam visszatartani.

- Lou te hallod magad? Nem tűnt még fel, hogy barátnőm van, akit szeretek? – röhögtem és közben Tif mozgolódni kezdett majd nagyot ásítva kinyitotta a gyönyörű szemeit.

- Jó reggelt! – köszönt mosolyogva és a fejéhez kapott.

- Neked is hercegnő. – vigyorgott rá Lou.

- Mi a baj? – kérdeztem aggódva.

- Nagyon fáj, a fejem úgy érzem, hogy szétmegy. – nyafogott Lou pedig nevetett rajta. Kimásztam az és egyenesen a konyhában lévő fejfájás csillapított céloztam meg. Egy pohár vizet a kezembe fogtam és elindultam vele a szobám felé. Louis szinte elterült azon a helyen, ahol nemrég még én feküdtem. A fejét pedig Tif hasán pihentette.

- Tessék. – nyújtottam felé, mire ő hálálkodva pislogott rám és elfogadta a gyógyszert.

- Te hogy-hogy nem vagy másnapos? – kérdezte Lou-t, aki vigyorogva figyelte a lányt.

- Hozzá vagyok már szokva. Liam nem akarsz valami reggelit készíteni számunkra. Niall is nagyon díjazná, miután felébred. Harry pedig van egy érzésem, hogy egész nap a szobájában fog feküdni. – hadarta vidám kedvű barátom.

- Azt kötve hiszem. Nekem tiszta ruháim sincsenek, itt szóval haza kell, hogy vigyen. – kezdett el pánikba esni Tif.  Én pedig megpróbáltam megnyugtatni, hogy nem kell aggódnia, pihenjen ma csak az én ruháimban, és ha Harry jobban lesz, akkor haza mennek.

A nap hátralévő részét hármasban töltöttük, amíg Harry és Niall fel nem ébredt. Én a számítógépemmel voltam elfoglalva és pár rajongót bekövettem és válaszolgattam a tweetjeikre. Louis az ágyamban feküdt Tiffany pedig középre préselődött, amikor az Ír származású barátunk is mellé akart feküdni. Ők a tévémmel voltak elfoglalva és V, mint Viktóriát néztek majd Madagaszkár pingvinjeit és még sorolhatnám. Az ebédjüket már pedig nem voltam hajlandó ágyba hozni nekik. Egy kicsit féltékeny voltam rájuk hiszen az én ágyamban fekszik ez a szépséges lány és még sem én lehettek mellette. De nem akartam bunkó lenni így nem szóltam a srácokra, hogy tipli van. Mikor Harry is megjelent olyan délután három körül értetlenül bámulta az unokatestvére öltözékét, aztán a fejét megrázva feküdt oda a többiek lábához. Szerencsétlen ágyam nem tapasztalt még ehhez hasonlót, hogy ennyi majom fekszik rajta. Sophia-t pedig hiába próbáltam elérni nem sikerült. Ez pedig napokon keresztül folytatódott. Úgy éreztem mintha kerülne engem és nem akarna velem beszélni. De ha ő így játszik, akkor én is tudok vele hideg lenni. Ezért is kezdtem el minél közelebb kerülni Harry unokatestvéréhez. Bár tudom, hogy ő még egy ártatlan ,,kislány” aki nem tapasztalt a fiúk terén, hiszen ő mondta el nekem többször is amikor késő este telefonáltunk egymásnak. Sokszor elmondtam, hogy Sophia mennyire távolságtartó velem és kezdek napról napra belefáradni ebbe a kapcsolatba. Ő pedig sajnál engem és azt javasolja, hogyha nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, akkor jobb, ha a kiutat keresem belőle. Néha rosszul érzem magam, amiért ő ennyire kedves velem és vigasztalni próbál és jó tanácsokkal ellátni, míg én csak kihasználni készülők őt. De a végén kitudja mi alakul ki közöttünk, lehet, hogy talán szerelem lesz a dologból. De amíg bármit is érzek, a barátnőm iránt addig nem hiszem. Úristen, ha erről a tervemről Harry tudomást szerezne, szerintem nekem abban a pillanatban harangoznának és több ezer rajongóm rázná meg a halálom híre. A puszta gondolatba is bele borzongtam, ahogy elképzeltem a világot saját magam nélkül. Nem szeretnék váratlanul elmenni az élők sorából. Előbb szeretnék még valami olyat alkotni, amitől az emberek tovább fognak rám emlékezni és gyerekeket is szeretnék. Amíg az életem hátralévő részét tervezgettem a fejemben a mobiltelefonom rezegni kezdett a zsebemben. Egy pillanatra megriadtam, amikor Harry neve villogott a kijelzőn. Gondlom most fogja a fejemhez vágni, hogy milyen egy szélhámos vagyok. Egy ideig vártam majd gyorsan felvettem. Meglepő módón a hangja kedves volt és szinte ezt a hangnemét csak akkor használja, amikor kérni akar tőlem valamit.

- Mit szeretnél Hazza? – kérdeztem vonakodva. Legutóbb segítenem kellett egy csajt levakarni róla, hogy a lány barátnőjét tudja fűzögetni. Utána a másik lány engem zaklatott és Sophia kis híján szakított velem, mert a bolond csaj azt állította, hogy lefeküdtem vele. Ami számomra kész vicc volt és a srácok számára is, ugyanis ismernek és tudják, hogy nem lennék képes egyetlen barátnőmet sem megcsalni.

- Hát tudod Liam ugye te remek felvigyázó tudsz lenni? – kezdett bele én pedig már valami rosszra gondoltam és félbeszakítottam.

- Harry nem fogok egy tigrisre sem vigyázni, ha olyan dinka voltál és mégis vettél egyet… - hadartam mire a vonal túlsó feléről élénk nevetés következett.

- Nem-nem Liam egy tigrist sem vettem sehol. – magyarázta nevetve. – Azt szeretném kérdezni, hogy nem-e tudnád ma este szórakoztatni Tiffanyt, mert este randim lesz, és kitudja, meddig húzódik el. Tif-et pedig nem akarom egyedül hagyni, hogy unatkozzon. Ugye számíthatok rád? Te vagy az egyetlen, aki nem szándékozik meghódítani a szívét. Amúgy meg tudom, hogy milyen jól kijöttök egymással. – magyarázott és én egy kicsit eléggé rosszul éreztem magamat. De hagyjak, ki egy estét ahol csak velem lehet? Kizárt dolog.

- Rendben hamarosan átmegyek hozzátok. – sóhajtottam, hiszen nem akartam, hogy Harry észrevegye, mennyire feldobott ez a hír.

- Várlak, és köszi. – mondta, majd bontotta a vonalat. Előkaptam a hátizsákom egy pár tiszta ruhát gyömöszöltem bele. Feltűnően jó kedvem volt, ezt pedig a levakarhatatlan vigyor is bizonyította az arcomon és a folyamatos fütyörészésem is.

- Hová mész? – kérdezte Niall a nappali kanapéján ülve. Valami vígjátékot nézett és egy tál szendvics volt a kisasztalra téve.

- Világgá készülők menni Niall. – sóhajtottam elkeseredetten és a hátizsákom pántját szorongattam a vállamon. Akár egy kis iskolás, aki a legelső napjára készül menni az iskolába. A kék szemei értetlenül kerekedtek el és a szemöldökét is összevonta.

- Miért is? – kérdezte bambán. Én pedig a határán voltam, hogy homlokon csapom magam tőle.

- Niall… dehogy megyek világgá. Harry hívott, hogy áttudok-e menni hozzájuk, mert randira megy és nekem kellene úgymond vigyáznom Tiffanyra. – magyaráztam jókedvűen. Niall csak bólogatott és tovább nézte a filmet. Szerencséje, hiszen ha kitalálta volna azt, hogy hadd jöhessen át ő is, akkor a végén lezártam volna. De nem szeretem Niall-t megbántani, hiszen ő mindig olyan kedves velem és mindenkivel. Pár szót még váltottunk, majd beültem a kocsimba és elindultam Harry saját háza felé. Rövidesen meg is érkeztem és Harry rendkívül boldog volt, amiért megérkeztem. Megölelte és megpuszilta az unokahúgát, majd velem is lepacsizott és elindult. Tif a kanapén felhúzott térdekkel nézte a tévét. Az állát pedig a térdein pihentette.

- Mintha csak Niall barátomat látnám. – vágódtam le mellé. Érdeklődve rám szegezte a tekintetét és az a gyönyörű mosolya ott játszott az arcán. A mosolygása pedig engem is egy apró mosoly előbukkanására késztetett. – Nincs kedved valami jó filmet megnézni? – kérdeztem, majd átkapcsoltam egy másik csatornára, ahol valami horror film kezdődött éppen. Az eleje nem volt vészes, csak az első negyed órában kezdődtek el a gyilkolások sora.  Tif pedig összerezzent és az apró tenyereivel eltakarta a szemeit. Közelebb csúsztam hozzá és óvatosan átöleltem. A fejét a vállamra hajtotta és onnan nézte tovább a filmet. A hajának kellemes illata szinte teljesen elbódított, és ahogy öleltem rájöttem arra, hogy nem vagyok képes őt kihasználni. Nem tudnám őt bántani, mert rájöttem arra, hogy kezdek iránta valamiféle erős érzelmeket táplálni. A hátralévő életemben pedig nem lennék képes azokba a gyönyörű szemeibe nézni, amik szintén megbabonáznak. Sőt a saját tükörképemre sem tudnék rátekinteni még egy pillanatra sem anélkül, hogy elkapjon a rosszullét. Ennyit nem ér meg a barátnőm féltékennyé tevése, hogy pont az Ő szívét törjem össze, amikor a végén talán Sophiaval maradnék. A film végén nagyot ásítottam. Lepislogtam rá is, de ő nyugodtan szuszogott mellettem. Nem volt szívem felébreszteni így miután a tévét kikapcsoltam a térdei alá nyúltam és a karjaimba fogtam. Óvatosan indultam el vele felfelé a lépcsőn, mintha attól tartanék, hogy leejthetném. A szobáját úgy találtam meg, hogy az ajtaján egy egyszerű nagy lila színű ’’T’’ betű állt. Óvatosan fektettem le az ágyába. Harry elég szép szobát adott neki. A falak halványsárga színűek voltak, míg a beépített szekrények fehérek. Visszamentem a nappaliba és a kanapé karfáján lévő pokrócot magamra terítettem és éreztem, ahogyan elnyom az állom. Hajnali egy körül azonban hangos sikításra riadtam fel. Szinte azonnal rohantam is felfelé a lépcsőn. A lépcső legtetején pedig sikeresen belerúgtam a falba. Botladozva estem be Tiffany szobájába és kapcsoltam fel a lámpáját.

- Tif minden oké? Mi a baj? – kérdeztem aggódva, mire ő csak zihált és levegő után kapkodott.

- Sajnálom csak rémálmom volt. – hadarta, én pedig leültem mellé és átöleltem. Szorosan szorított magához. Jó érzés öntött el, hogy ennyire szüksége van rám.

- Sss már semmi baj, itt vagyok. Csak egy rossz álom volt. – nyugtatgattam és a hátát simogattam.

- Itt aludnál velem? – kérdezte bátortalanul. – Kétlem, hogy vissza tudnék aludni, ha egyedül hagynál. – motyogta és kérlelve nézett rám.

- Rendben itt maradok, de aludjunk, mert nagyon fáradt vagyok. – ásítottam. Óvatosan kihúztam magunk alól a takarót és a lámpát lekapcsolva dőltem be mellé. Szorosan hozzám bújt, ez pedig ismét jó érzés volt számomra. Éreztem, hogy kezd a légzése normálissá válni és lassan el is aludt. Az egyik kezét váratlanul a mellkasomra helyezte.

- Liam… - motyogta én pedig már azt hittem, hogy felébredt, ugyanis olyan tisztán mondta ki a nevemet. – Ne menj el, kérlek. – kérlelt. Én pedig mosolyogni kezdtem, hogy velem álmodik.

Mint ahogy mostanában most is megjelent az álmaimban. Egy színes réten sétálgattunk kézen fogva és boldogok voltunk. Nevettünk és néha átöleltük egymást. Szinte láttam az arcomat, hogy milyen boldogságot vált ki belőlem, amiért a barátnőm. Aztán hirtelen felhők kezdtek gyülekezni az égen és az eső lába a fejünk felett lógott. Aztán a fák közül kilépett Sophia miközben egy pisztolyt szegezett felém. Gonosz vigyor játszott az arcán. Közelebb lépett felénk. Tiffanyt próbáltam arrébb terelni, hogy kitérítsem a golyó útjából. Sophia pedig amikor öt méter távolságon belül ért azt mondta „ Ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié sem.” Majd tíz golyót is eresztett belém. Rögtön összerogytam és a talajra zuhantam. Tif sikítozott segítségért, de senki sem volt a közelünkbe. Felém guggolt és csak zokogott és igyekezett elállítani a vérzést. Az egész keze tele volt az én vörös véremmel. Nem érzetem nagy fájdalmat, de levegőt is nehezen kaptam. A lövedék biztosan sérthette a tüdőmet. Minden kezdett elsötétülni. Aztán nagyot ugorva ébredtem fel. Meggyőződtem róla, hogy csak egy borzalmas állom volt az és a valósághoz semmi köze. Hosszas forgolódás után sikerült mély álomtalan álomba csöppennem.