Seventh

Hi guys!

Már egy hete, hogy boldogítalak titeket ezzel a történetemmel és ennek tiszteletére ismét egy részt hoztam. Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem nekik. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

Puszi Fanni~ 

      

~Harry Styles~

Örültem, hogy Liam átjött az este és így Tif nem maradt egyedül, amíg én egy csinos cicababával randiztam. Miután elindultam a randira, valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha bűntudatom lenne, amiért más lánnyal találkozok, miközben Tiffanyt rásóztam Liamre. Napról napra úgy értem szerelmes vagyok belé és nem csak a külseje miatt. Ahogy megnevetett és beszélget velem, teljesen magába bolondít. Ez pedig nem helyes, hiszen valamilyen szinten mégis csak a rokonom, még ha genetikailag nem is. Egy étterem előtt találkoztam Carlyval és az este további része is elég kellemes hangulatban telt. Vacsora után sétálni mentünk, majd Carly lakásán kötöttünk ki hatalmas csókcsatába bonyolódva. Ezután, hagytuk, hogy megtörténjen az, aminek meg kellett történnie. Valamiért csak Tif arca lebegett a szemeim előtt és rá tudtam gondolni. Egész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy vajon mit csinálhat. Másnap reggel amilyen gyorsan csak tudtam igyekeztem meglépni. Minél előbb Tiffany mellett akartam lenni és megbizonyosodni, hogy jól van. Előtte viszont még le kellett ráznom magamról Carlyt és közölni vele, hogy nem tervezek vele közös jövőt. Két pofon után el is húztam a csíkot. Tiffany és Liam az udvaron üldögéltek, és ahogy elnéztem őket egészen jó barátok lettek. Remélem ez így is marad és egyikük sem vett szemet a másikra. De ahogy ránéztem az unokatestvéremre látszott rajta, hogy sokkal mosolygósabb, és ahogyan ránéz, az egyik legjobb barátomra az arca felragyog. Az pedig, hogy ők valaha összejöjjenek, nem történhet meg. Liam részéről nem kellett aggódnom, hiszen neki barátnője van, akit szeret. A nap további részében nagyon jól érzetem magam. Mostanában nem volt ilyen vízi csatában részem a barátaimmal és azzal a lánnyal, aki titokban már a világot jelenti nekem. Próbáltam a közelébe kerülni és magamhoz húzni, de mivel az ellenséges csapatba kerültem Lou mellé, így nem igazán sikerült. Végig kellett nézzem, hogy Liam hátán lóg, és a nyakába kapaszkodik. Egy egészen picit féltékeny lettem rá. Nem egészséges, hogy féltékeny vagyok egy barátomra, akinek ismétlem, barátnője van, akit szeret és helyette az én unokatestvéremet fogja. Persze ha nem lennék szerelmes belé teljesen, akkor még azt mondanám, hogy Liammel teljesen összepasszolnak. De velem is rengeteg közös pontja van és hozzám sokkal jobban illik. Jó ezt be kellene végre fejeznem. Miután a srácok késő este búcsút intettek neki álltunk rendet tenni a teraszon. Persze Niall a maradék ételt elcsomagolta és elvitte magával útravalónak. Feltűnő volt számomra, hogy Liam milyen sokáig ölelgette Tiffanyt, így kénytelen voltam egy pacsival szétválasztani őket. Kényes téma a lányoknál a szelem és nem is tudom, hogyan merjek előhozakodni a kérdéssel, hogy érez-e valamit Payne barátom iránt. Ha igen, akkor nehezebb dolgom lesz meghódítani a szívét, mint ahogyan hittem.

- Jó kis nap volt nem gondolod? – kérdeztem, miközben az utolsó tányért is a mosogató gépbe helyeztem. Tif pedig a pulton ülve figyelt.

- Sosem nevettem ennyit egy nap sem még, mint amennyit ma. A srácok imádni valóak. El sem hiszem, hogy van olyan ember a földön, aki ne kedvelne titeket. – mondta nevetve. Hát pedig elég sok ember akad, aki nem bír valamiért bennünket. Néha eléggé padlóra tudnak küldeni pár csípős megjegyzéssel, de amíg ott van a több ezer rajongónk szerte a világon, addig mi erősek maradunk.

- Valamikor ezt meg kellene ismételni. – javasoltam, Tif pedig helyeselte a dolgot. – Van kedved egy kicsit borozgatni a medence mellett? – kérdeztem és elő vettem egy igazán finom bort.

- Persze. – mosolygott és elővett két poharat. A lábunkat a vízbe lógattuk és mindkét pohárba töltöttem egy keveset. Egy ideig csak szagolgattuk a bort, majd koccintottunk és bele ittunk. Mikor körülbelül az üveg tartalmának nagy része elfogyott elkezdtem kérdezgetni, hogy mit gondol Liamről. Tudnom kell, hogy van-e okom féltékenynek lenni vagy csak pusztán a képzeletem szórakozik velem.

- Úgy látom Liammel rendkívül jól kijöttök egymással… - kezdtem bele.

- Nagyon jó fej és megértő. – mosolygott maga elé.

- Talán nem szerelmes itt valaki? – húztam az agyát, de ő csaj totál elpirult és lehunyta a szemeit. – Csak nem bele trafáltam? – ugrattam továbbra is, de ő csendben ült.

- Egy picit talán igen. – vallotta be pár perc múlva. Én pedig úgy éreztem totál kikészülök. Nincs annál rosszabb, ha akit szeretsz az ő szíve másért dobog. – De ne mond el senkinek, kérlek! – kérlelt kiskutyaszemekkel. Eszem ágában sem volt elmondani senkinek sem. A végén még Liam elbízná magát és dobná a barátnőjét az unokatestvéremért, akit magamnak akarok megszerezni. Valamit tennem kell, hogy megváltoztassam az érzéseit.

Holnap beszélek Liammel, hogy mi a véleménye Tifről. Ha pedig elkezd róla áradozni, akkor tudni fogom, hogy ő is viszont szereti-e.

- Liamnek barátnője van. – feleltem egyszerűen, mintha ezzel akarnám elvenni tőle a kedvét. Ezzel a mondattal pedig bele is sikerült lépnem a lelkivilágába. Az arcáról a mosoly teljesen eltűnt és tisztára elszontyolodott.

- Tudom és Liam szereti… - sóhajtotta és igyekezett felhagyni a témával. Letettem a poharam és közelebb ültem hozzá. Szorosan magamhoz szorítottam és a hátát kezdtem el simogatni. Mámorító illatú a haja és kellemes érzés őt a karjaim közt tartani. Valamilyen biztonságérzetet adott az, hogy velem van.

- Neked olyas valakire van szükséged, aki mindig melletted lenne és tudod, hogy feltétel nélkül szeret és elfogad. Aki elég régóta ismer téged minden hibáddal együtt és megvéd a félelmeidtől, ha valóra válnának. – mondtam majd elhajoltam egy kicsit tőle, de még mindig a karjaimban tartottam. Egy tincse bele lógott az arcába, így az óvatosan a füle mögé igazgattam. Mélyen néztem a gyönyörű szemeibe és szinte teljesen elmerültem bennük. Óvatosan közelebb hajoltam az arcommal hozzá és ő nem húzta el a fejét. Lehet, hogy a bor dolgozott bennünk, de nem sok kellett hozzá, hogy megcsókoljam. De nem akarom elrontani ezt a meghitt pillanatot, így csak egy apró puszit nyomtam a szája csücskére. Mély sóhaj tört elő belőle és a fejét a nyakamba fúrta. Nem tudom meddig ülhettünk ott mozdulatlanul, de az ásítása törte meg a csendet. – Gyere, menjünk be aludni. – fogtam meg a kezét és az emeltet felé vettük az irányt. Bement a szobájába, hogy fürödni induljon. Addig pedig elterveztem, hogy egy kicsit felvidítom és énekelek neki valamit. Gyorsan beszaladtam a szobámba, ahol a sarokban lévő fotelban pihent az én szeretett gitárom. Pár perc alatt behangoltam és a szobájába siettem. Szerencsére még a fürdőben volt. Leültem az ágyára és vártam, hogy bejöjjön. Pár perc után az ajtó kinyílt én pedig rögtön gitározni kezdtem, majd énekelni a Little Things című számunkat, ami az én egyik személyes kedvencem.

- Your hand fits in mine like it's made just for me but bear this in mind it was meant to be… - ahogyan énekeltem és teljesen bele éltem magam a dalba, minél közelebb jött és leült mellém az ágyra. A szemei könnybe lábadtak a meghatottságtól. A dal végén pedig erősen ölelt magához.

- Köszönöm, hogy felvidítottál. Imádlak. – nyomott egy puszit az arcomra. Perceken át ültünk egymás mellett és beszélgettünk minden féléről. Az arcán végre az a gyönyörű mosolya játszott, amitől beragyogott az egész hibátlan arca.  De láttam rajta, hogy fáradt, így elköszöntem tőle és magára hagytam. A gitáromat visszatettem a helyére és jobbnak láttam, hogy gyorsan lemosakodjak és elmerüljek az álmok mély birodalmába. Szokatlan módon pedig hamar elaludtam, miközben végig csak rá gondoltam.

~Tiffany Mills~

Reggel elég korán kidobott az ágyam. Nem igazán aludtam valami jól, hiszen túlságosan melegem volt és csak forgolódtam jobbra-balra. Egy ideig még feküdtem és próbálkoztam azzal, hogy hátha sikerül visszaaludnom, de fél óra múlva inkább kimásztam az ágyamból. Az asztalomhoz mentem és felnéztem a közösségi oldalaimra. Újabb követők hada jelent meg a twitter értesítőimnél. Írtam pár sort Amynek, hogy hadd örüljön annak, hogy még mindig a barátnőmnek tartom. Apunak is írtam egy kisebb regényt a tegnapi napról és arról is, hogy mennyire megkedveltem a srácokat. Miután befejeztem a levelek írását elhatároztam, hogy felöltözők és készítek valami reggeli félét. Egy sima fehér trikót vettem fel és egy rövidnadrágot. A hajamat miután nagy nehezen kifésültem egy copfba kötöttem. Lecaplattam a lépcsőn egyenesen a konyhába. A szekrényből elő szedtem egy müzlis tálat és a kedvenc csokis reggeliző pelyhemmel töltöttem meg.  Majd azt nyakon öntöttem tejjel és leültem az asztalhoz és minden falatot alaposan rágtam meg, mielőtt lenyeltem volna. A gondolataimat pedig szabadon engedtem, hogy hadd száguldozzanak. Leginkább a tegnapi nap eseményei forogtak végig ismét a fejemben. Az egészben az tetszett a legjobban amikor Liammel kettesben ültünk az udvaron és beszélgetni tudtunk minden féléről. Aztán pedig mikor már a medencében voltunk és Liam hátán lógtam, mint egy kis majom. Amikor pedig a derekamat néha megfogta, olyankor furcsa érzés futott végig a testemen. De Harrynek este igaza volt. Liam és én nem igazán vagyunk egymáshoz valóak. Legalábbis úgy látszik a kívülállók részéről így tűnik. Elég kedves gesztus volt Harry részéről a dal, amit énekelt nekem. Miután befejeztem a reggelit, a tányért gyorsan elmosogattam és a csurgatóra helyeztem. Lassan sétáltam át a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. A tévét bekapcsoltam és apránként váltogattam a csatornák között. Alig ment valami érdekes műsor, így a határán voltam, hogy fogom és kikapcsolom. Ám az utolsó pillanatban az egyik zenecsatornára tévedtem, ahol egy Bruno Mars számot játszottak. A tévével együtt kezdtem halkan énekelni és közben a tenyereimmel doboltam a lábamon. Annyira lekötötte a figyelmemet a zene és a klip, hogy észre sem vettem, hogy Harry a falnak támaszkodva, mosolyogva engem figyelt. Rögtön befejeztem az éneklést és mosolyogva üdvözöltem.

- Jó reggelt! – köszöntem és kikapcsoltam a tévékészüléket.

- Gyönyörű hangod van Tif. El vagyok tőled kápráztatva. – mondta vidáman és leült mellém.

- Uhm… annyira nincsen jó hangom. – motyogtam zavartan. – Mi lesz a mai program? – kérdeztem érdeklődve, mire ő csak elhúzta a száját.

- Hát nekünk a nap nagy részében a stúdióba kell lennünk. Aztán fotózásunk is lesz, majd interjúk sorra. Este pedig azt hiszem, olyan nyolc körül benne leszünk élő adásban a tévében valami beszélgető műsorban. Sajnálom, hogy egyedül maradsz. Szívesen elvinnélek, de ott egész nap csak unatkoznál. – magyarázta.

- Ugyan semmi baj. Majd csak feltalálom magam valamivel. – mosolyogtam rá és próbáltam megnyugtatni, hogy semmi rosszat nem követ el ellenem.

- Egész biztos? – kérdezte félénken.

- Igen. – mondtam kuncogva és látszott rajta, hogy tényleg megkönnyebbült.

- Jaj, készülődnöm kéne hiszen Lou és a többiek mindjárt itt lesznek értem. Én pedig itt ülők egy száll alsógatyában. – csapta fejbe magát és rögtön felszaladt a szobájába.

Nem sokkal később csengetést hallottam az ajtó felől. Oda csoszogtam, hogy ajtót nyissak és Lou rögtön a karjaiba kapott. Mostanra már hozzá szokhattam volna, Louis köszönési formájához, de eddig nem sikerült. Miután letett Niall is átölelt és feltűnt, hogy Liam eléggé furcsán viselkedik. Barátságosan rám köszönt és semmi több. Türelmetlenül várták a göndör hajú unokatestvéremet, aki hosszas készülődés után megjelent. Elköszöntek tőlem és már indultak is. A nap hátralévő részében fogalmam sem volt, hogy mit csinálhatnék. A délelőtt egy részében könyvet olvastam, de nem kötötte le teljesen a figyelmemet. Ebédidőben nem igazán voltam éhes és a lakásban sem tudtam megmaradni, így egy kisebb válltáskámba pakoltam egy kis pénzt és a telefonomat bele dobva, indultam el London belvárosa felé. A nap hét-ágra sütött és kellemes idő volt. Bár mire egy közeli parkba értem a lábamat szinte alig éreztem. Leültem egy padra és onnan nézelődtem, miközben a lábaimat fájlaltam.

- Bocsánat leülhetek? – kérdezte egy húszas évei elején járó srác.

- Persze. – feleltem mosolyogva. Elég helyesen nézett ki, bár nem igazán az én álom pasijaim közé tartozó típusba sorolható. Szőke haját egészen hátra simította. A szemei pedig kékesszürkés árnyalatúak. A karjai nem igazán izmosak, de nem is az a fogpiszkálófajta. A hangja pedig kellemes hangzású.

- Nick. – nyújtott kezet mosolyogva én pedig szívesen viszonoztam azt.

- Tiffany. – mosolyogtam rá vissza.

- Örülők, hogy megismerhetlek. Mondták már neked, hogy milyen szép neved van? Bár te magad is gyönyörű vagy. – bókolt én pedig szokásomhoz híven totál elpirultam és alig bírtam megszólalni.

- Köszi. – motyogtam és az egyik tincsemmel kezdtem el játszani.

- Idevalósi vagy? – kérdezte, de mielőtt bármit is szólhattam volna már meg is válaszolta a kérdésemet. – Nem biztosan nem, mert akkor már feltűnt volna, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal élek egy városban. Honnan jöttél? – kérdezte vidáman.

- Kaliforniából jöttem ide, de csak a nyárra. Az unokatestvéremnél nyaralgatok. – meséltem, miközben ő érdeklődve figyelt rám.

- Ó a csudába akkor rá hibáztam. Azt hittem, hogy a mennyből csöppentél ide. – nevetett és belőlem pedig egy nevetést váltott ki. – De azért Kalifornia sem lehet olyan rossz hely. Gondolom, szereted az ottani jó időt. – tette hozzá.

- Fantasztikus hely az biztos. – helyeseltem. – De azért néha kell a változatosság is. – mondtam és a járdán totyogó galambokat figyeltem.

- Modell vagy? – kérdezte érdeklődve.

- Sajnálom, de nem. – ráztam a fejem.

- Nem szeretnéd kipróbálni magad? Az egyik barátom éppen egy fotósorozatot készít fiatalabb lányokkal egy magazinnak. Ha van kedved itt a névjegykártyája és rajta vannak az elérhetőségei és a fotózás helyszíne is. – húzott elő egy papírt és a kezembe nyomta.

- Köszönöm, azért még átgondolom. – feleltem és a táskámba csúsztattam.

 Egy kis ideig még beszélgettünk és az idő szinte repült. Udvariasan meghívott egy fagyira, amit én örömmel fogadtam el. Kellemes volt a társasága és elég könnyen lehetett vele beszélgetni. Elmeséltem néhány érdekes tényt az életemről, hogy eredetileg Londonba születtem én is, csak örökbe fogadtak és Amerikába költöztünk. Majd addig hízelgett, amíg meg nem adtam neki a telefonszámomat és ő is megadta az övét. Egy közös képet is készített a telefonjával, azzal az indokkal, hogy a barátai nem fogják elhinni neki, hogy milyen szép lánnyal találkozott. Miután az órámra tekintettem jobbnak láttam, hogy elindulok hazafelé, valami finom vacsorát szeretnék készíteni Harry számára, hiszen elég fárasztó napja volt. Nick szívesen ajánlotta fel, hogy haza kísér. Leginkább ő beszélt egy kedvenc filmjéről, aminek most jön ki a következő része a mozikban és nincs-e kedvem elmenni vele.

- Várjunk csak, te most randira hívsz? – kérdeztem értetlenül és megálltam a járda közepén, ugyanis már a kapu előtt ácsorogtunk.

- Hát őszintén szólva igen… - hajtotta le a fejét, majd reménykedve pislogott rám, hogy elfogadom az ajánlatát.

- Lehet róla szó. – mosolyogtam rá. A válaszomra féloldalas mosolyra húzta az ajkait és bátortalanul megölelt. Mosolyogva elköszöntem tőle, majd a lakásban a táskámat a kanapéra dobtam és a konyhában neki álltam spagettit főzni. Remélem, hogy Harrynek ízleni fog és örülni fog neki. Miután a vacsora elkészült megterítettem az asztalt és az órára pillantva kaptam észhez, hogy mindjárt kezdődik a műsor, amiben a srácok is benne lesznek. Bekapcsoltam a tévékészüléket és vártam, hogy a műsorvezető felkonferálja a fiúkat. Először Louis, Harry, Niall majd Liam lépett be és foglalt helyett a bordó kanapén. A műsorvezető kérdezgetni kezdte a srácokat, hogy mik a legújabb terveik a jövőbe tekintve és hogy hogyan állnak nő ügyileg. Itt Liam beszélt a Sophiaval való kapcsolatáról, de persze csak a szép dolgokat mondta el. De látszott az arcán, hogy valami nincs rendben vele. Holnap mindenképp beszélnem kell vele, hiszen barátok vagyunk és egy barát dolga, hogy segítsen a barátjának. A rosszullét azonban akkor kapott el, amikor Liam üzent Sophianak, hogy mennyire szereti és nagyon várja már haza. Onnantól kezdve az én hangulatomnak is annyi lett. De ha Liamnek Sophia kell, akkor legyen vele boldog. Én pedig elmegyek mindenféleképpen arra a randira Nickel. A telefonomat rögtön elő is vettem és írtam neki egy üzenetet, hogy írja meg, mikor és hol találkozzunk és melyik nap. Ha Liam így akar játszani, akkor csak tessék. Ha helyre akar hozni egy szinte halott kapcsolatot, akkor sok sikert hozzá. De én többé nem fogom a tanácsaimmal ellátni. Arra ne is számítson egy kicsit sem.