Third

Hi guys!

Megérkezett a harmadik rész is. Nagyon szépen köszönöm a sok megtekintést hiszen alig három nap alatt majd 300 a megtekintések száma. Ez mellett pedig nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket mind megjegyzés és mind pipa formájában. Pluszban köszönöm még a féliratkozásokat is. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Már közel egy hete vagyok Londonban a szeretett unokatestvéremnél Harry-nél. Nagyon jól érzem magam nála, bár néha elég furcsán viselkedik. Bár pasiból van és az ő gondolkodásukat pedig nem lehet nyomon követni, még ha akarná is az ember lánya. A minap épp a medence mellett napoztam mikor a lépteit hallottam. De a szemeimet nem bírtam egyszerűen kinyitni, mert élveztem a nap meleg sugarait és egy pillanatra sem akartam elfordulni tőlük. Hallottam, hogy a másik napozóágy megnyikordul mikor leült rá.

- Alszol? – kérdezte halkan.

- Nem. – kuncogtam és érdeklődve felé néztem.

- Mit szólnál hozzá, hogyha bemutatnám ma a barátaimat? – kérdezte reménykedve én pedig csak az alsó ajkamat rágcsáltam.

- Úgy érted a banda társaidnak? – kérdeztem vissza értetlenül.

- Igen. Délután átmehetnénk hozzájuk, mert már nagyon kíváncsiak rád, hiszen sokat meséltem rólad nekik. De ha nincs kedved…- tette fel a kezeit mentegetésül. Sok mindent hallottam már róluk, hiszen az interneten a facebook oldalam tele van Harry miatt is velük. Állítólag nagyon szeleburdik és igen játékosak. Kicsit félek, hogy mit fognak gondolni rólam, hiszen ők világsztárok alig húsz évesen, míg én csak egy átlagos lány.

- Harry hát hogy ne lenne kedvem! Hiszen te a One Direction-nek akarsz bemutatni el sem hiszem. Láthatom a kedvenceimet és te azt gondolod, hogy nincsen kedvem?! Hát te napszúrást kaptál? – sikítottam és úgy tettem, mint egy örült rajongó. Harry arcára pedig valami félelem és rémületszerűség ült ki. Gondolom, most azon gondolkodik, hogy mind a négy kerekem megvan-e vagy pedig, hogy most jött rá, hogy esetleg egy örült rajongót akar rászabadítani a barátaira. Az arckifejezését viszont nem tudtam tovább faképpel kibírni így a nevetés kitört belőlem. Harry is elmosolyodott, hogy csak szívatás volt az előbbi érzelem kitörésem.

- Tudod ez most jó volt. Nem szeretnéd a srácok előtt is megcsinálni? Kíváncsi lennék a képükre, hogy mit csinálnának. – bazsalygott és gonosz vigyor játszott az arcán.

- Dehogynem, hogy aztán már az első benyomásra örültnek higgyenek. Ha nem tizenkilenc éves lennék, hanem mondjuk úgy kilenc, akkor meg is csinálnám a kedvedért. – nyújtottam rá ki a nyelvemet.

- Idővel úgy is rájönnek, hogy örült vagy. – nevetett ki Harry majd egy bombát ugrott a medencébe.

A délelőtt további részében kint voltunk, majd az ebéd után kinyúltunk a kényelmes kanapén a nappaliban. Harry bekapcsolta a tévét és Spongyabob kockanadrágot kezdett el nézni. Bevallom én is jót szórakoztam a sárga kis szivacson és társain. De pár rész után úgy döntöttünk felöltözünk és átmegyünk meglátogatni a 1D maradék három tagját. A szekrényből kikaptam egy fekete cicanadrágot és egy fehér pólót. A hajamat gyors tempóban kifésültem és egy copfba kötöttem. Felvettem egy szandált és lesiettem a nappaliba ahol Harry ült és telefonált éppen.

- …Jó majd nemsokára megyünk. Szia Liam. – mondta majd le is tette a készüléket. – Indulhatunk? – kérdezte érdeklődve.

- Persze. – mosolyogtam rá és megfogta a kezem és a kocsihoz vezetett. Körülbelül tíz perc alatt értünk oda egy másik nagy villához. Ugyan olyan kapuja volt, mint amilyen Harryé is.

- Figyelj, a srácok elég dinkák tudnak lenni. Ha bármelyikük is elkezdene nyomulni, szólj csak és leállítom őket. Liammel nem lesz gond, mert neki barátnője van. Niall pedig inkább csak etetni fog a csokijaival, ha megkedvel. Louis az egyedüli tag, aki most éli kanossága világkorát. – magyarázta belőlem pedig kitört egy kis nevetőgörcs.

- Létezik ilyen szó? – nevettem tovább.

- Melyikre gondolsz? A kanossága világkorára gondolsz? Ne nevess már így nem lehet veled beszélni komolyan.  Tudod Lou évek óta együtt volt a barátnőjével El-el csak pár hónapja szakítottak. Azóta pedig nem tudom megszámolni, hogy mennyi csajt hozott ide. Most pedig gyere. – mondta én pedig megpróbáltam nagy levegőt venni és lenyugodni és nem beégni unokatestvérem barátai előtt. A kocsi ajtaja éppen, hogy becsukódót, de máris mind a három srác az ajtóban állt.

- Sziasztok! – pacsizott le velük Harry. Én pedig nem hittem a szememnek, hogy tényleg itt vagyok előttük. – Srácok ő itt Tiffany. Tiffany ők itt a srácok. – mutatott be minket egymásnak.

- Örülök, hogy megismerhetlek Harry már sok szép dolgot mondott rólad. – lépett elő a szőke hajú Niall és megölelt.

- Merem képzelni. – kuncogtam egyet majd hirtelen már a levegőben kalimpáltam Louis karjai között.

- Én is örülök, hogy megismerhetek egy nőnemű Styles-t. Nagyon szép vagy valóban ebben Harry nem hazudott.  Louis vagyok és szingli. – mondta majd letett a talajra és büszkén karba tette a kezeit és rám kacsintott. Harry pedig szúrósan méregette a barátját.  

- Szia, én Liam vagyok. – mosolygott, és ahogyan a mogyoróbarna szemeibe néztem rögtön megbabonázott. Nem ölelt meg és nem is kapott fel olyan örülten, mint az előtte lévő Louis. Ő távolságtartó maradt.

- Szereted a csokoládét? – kérdezte váratlanul Niall és elkezdett a kezemnél fogva befelé rángatni. – Van Oreo, epres…. – sorolta és es lenyomott egy székre.

- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy, de most nem igazán szeretnék enni. – kuncogtam. Közben pedig megjelent Harry és a másik két barátja.

- Azt ne mond, hogy te is egy olyan lány vagy, aki nem eszik semmilyen édességet, mert annyira vigyázz az alakjára. – fújtatott és elém rakott vagy öt különböző fajta csokit.

Meglepődve és segítség kérően néztem Harryre, aki azonnal rá szólt barátjára. Közben pedig kimentünk a hátsó udvarukba és elhelyezkedtünk a kényelmes kerti bútorokon. Harry mellém ült és az egyik karjával átölelt, míg én a fejemet a vállára hajtottam és úgy társalogtam a srácokkal.

- Hogy érzed magad itt Londonban? – kérdezte kedvesen Niall.

- Egész jól. Amerika is egy klassz hely, de néha kell egy kis változatosság. – magyaráztam a szőke fiúnak.

- Meddig leszel itt? – tette fel a következő kérdést Louis.

- Hát sajnos Augusztus utolsó előtti hetén kell vissza utaznom, mert még a maradék holmim össze kell pakolnom, mert főiskolára megyek. – mondtam miközben a számat kissé elhúztam.

- Hol fogsz tovább tanulni? – kérdezte Liam érdeklődve.

- Pasadenaban Caltech-en. – válaszoltam mosolyogva.

- No és Harry milyen érzés egy ilyen csinos lánnyal együtt lakni? – kérdezte Louis. Egy kicsit zavarban éreztem magam és nem is mertem felnézni sem. Éreztem, ahogyan Harry teste egy kissé megfeszül az idegességtől. – Azt mondta rád, hogy olyan szép vagy, mint egy modell. – tette hozzá.

- Tomlinson fog vissza magad. – szólt rá dühösen Harry. Barátja pedig csak kinevette.

- Nyugodj le Styles. Tudod, hogy Lou csak hülyéskedik. Majd az unokatesód is megszokja, hogy nem kell komolyan venni. – nyugtatgatta Liam a mellettem lévő ideges Harry-t.

A délután további részében már Louis is normálisan viselkedett velem bár néha-néha egy perverz megjegyzést tett. De már nem vettem magamra egyáltalán, hanem jót nevettem rajta a többiekkel együtt. Liam is jobban megnyílt és beszélgetett velem. Eleinte fájt, hogy olyan távolságtartó volt velem odakint, de mit várhatnék? Ő egy sztár, míg én csak egy egyszerű kis amerikai lány egy teljesen hétköznapi életben. Vagyis az volt, amíg Harryből nem lett énekes. Bár nem verem senkinek sem nagy dobra, hogy Harry Styles a One Direction énekese az unokatestvérem, bár semmilyen vérrokonsági kapcsolat nem áll fent közöttünk, Ő mégis szeret. Ami pedig még szebb a dologban az, hogy a mi kapcsolatunk szinte testvéri már. Bár kiskorunkban, titokban szerelmes voltam belé. Aztán szerencsére az idő folyamán az az érzés elmúlt. Hogyha nem lennénk rokonok és csak esetleg közeli barátok lennénk, akkor adnánk talán egy esélyt magunknak. Hiszen a vak is látja, hogy milyen helyesen néz ki. Lányok milliói szerelmesek belé és bármelyikük lenne talán a helyemben, hogy egy házban élje vele. Viszont Liam eléggé felkeltette magáról a figyelmet. De amilyen mázlista én vagyok, persze hogy barátnője van, akivel biztosan boldog. Amúgy sem lenne helyes összejönnöm egyik bandatársával sem Harrynek. Hiszen a legjobb barátai, és ha a szerelmi kapcsolatom esetleg zátonyra futna, lemerném fogadni, hogy erős vita keletkezne közte és valamelyik barátja között. Azt pedig nem engedhetem meg neki, hiszen elég szoros testvéri kapcsolata van a srácokkal is. Meg aztán én a világ másik felére fogok visszamenni közel két hónap múlva és esetleg csak egy év múlva fogok ide visszajönni. Egy év pedig bőven elé ahhoz, hogy egy kapcsolatot tönkretegyen. Mindkét fél eltávolodik egymástól. Bár nem mintha éltem volna már távkapcsolatban, sőt semmilyen kapcsolatban sem. Ezért is vagyok elég hiszékeny, bár nem sűrűn éreztem azt, hogy szerelmes lennék. Volt egy srác a giminkben aki igazán tetszett. De neki nem feleltem meg eléggé, helyettem pedig összejött az iskola egyes számú ribancával. Fájt a pofára esés, de hosszú idő után teljesen kiszerettem belőle. Az egyetlen barátnőm pedig azzal nyugtatott, hogy meg sem érdemelt volna engem. Viszont a szívnek nem lehet parancsolni. Pedig bár lehetne, akkor az ember nem törné össze a szívét egy olyan ember miatt, aki meg sem érdemelné.

Estefelé Niall kitalálta, hogy süssünk egy kis palacsintát. Így hát hosszas hülyéskedések és koszolások során sikerült kisütni egy jó nagy adag palacsintát. Liam volt az egyedüli aki fogta magát és felment a szobájába, majd kis idő után a barátnőjével együtt jelent meg.

- Sophia ő itt Harry unokatesója Tiffany. Tiffany ő pedig a barátnőm Sophia. – mutatott be minket egymásnak majd kivonultak a nappaliba. A kedvemet pedig kissé elszúrta a lány érkezése. Reménykedtem benne, hogy ő is segít esetleg valamit a vacsora elkészítése érdekében. Amikor Louis és Harry segített megteríteni az asztalt engem ért az a megtisztelő feladat, hogy szóljak a szerelmespárnak, hogy ha gondolják, jöhetnek enni. Ám az ajtóban kicsit megtorpantam, amikor láttam, hogy egymás szájával vannak elfoglalva. Kicsit elég gyagya arcképet vághattam, mert hirtelen mögöttem termett Lou is és hangosan elrikkantotta magát, hogy vacsora. Erre Liam véletlenül rá harapott Sophia szájára. Ezért természetesen Louis egy enyhe lecseszést kapott Liam részéről. A konyhába visszamenet Louis hirtelen megszólalására nem tudtam mit mondani.

- Ne foglalkozz vele. Ez a csaj ezt csinálja folyton, ha Liam közelébe lát egy nála sokkal szebb hölgyet. Hagyd figyelmen kívül. – tanácsolta és magához húzott. Harry érdeklődve nézett ránk amikor Lou engem ölelve lépett be a konyhába.

- Tif hány palacsintát kérsz? Ugye te is nutellával eszed? – kérdezgetett Niall, mire én csak bólogattam.

- Valami baj van? – kérdezte Harry, miközben leültem mellé. Mire bármit mondhattam volna megjelent Liam aki dühösen fújtatott.

- Büszke vagy magadra Louis?! Sophia elment miattad! – kiabált a kékszemű fiúval aki egy adag palacsintát gyömöszölt a szájába. Majd miután lenyelte így felelt.

- Máskor ne harapj rá a szájára és a borzalmas csóktudásod miatt ne engem hibáztass. – mondta a srácok pedig hangosan kiröhögték.

- Ne nevessétek már ki szegényt. – szóltam rájuk, mire Liam végre kedvesen elmosolyodott és egy hálálkodó pillantást küldött felém. A vacsorájához nem sokat nyúlt, mert még mindig mérges volt Louisra. Miután befejeztük az evést kimentem kicsit a kertbe levegőzni. A gondolataim pedig az akaratom ellenére is Liam körül forogtak. Egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögül és leült mellém a fűbe. Nem néztem rá, helyette a csillagos eget bámultam.

- Köszi, hogy megvédtél a srácok előtt. – mondta azon a kellemes mély hangján.

- Nincs, mit megköszönöd. – mosolyogtam rá. Tovább képleltem az eget, majd beállt köztünk az a bizonyos kínos csönd. Egyikünk sem tudott mit mondani a másik számára.

- Hiányzik a barátod biztosan… igaz? – kérdezte és én a kérdésén egészen meglepődtem. Nem értem, hogy hogyan jött ez a kérdés. Gondolom, ha már én is találkoztam az ő barátnőjével, akkor érdekli, hogy az én házam tájékán mi a helyzet. Hát pedig ott lehet bőven keresgélni, hiszen egy fiúm sem volt sosem. Már épp kinyögtem volna, hogy tizenkilenc évesen még sosem volt egy barátom sem, amikor Harry a teraszról kiabált, hogy menjek, ugyanis indulunk haza. Felkeltem a földről és a ház felé siettem. Szerencsére megúsztam azt, hogy egy kínos helyzetbe kerüljek. A lakásajtóban még Niall és Louis megölelgetett és szívesen fogadtam az ölelésüket.

- Olyan kár, hogy elmentek. Holnap nem jöttök át megint? Este elmehetnénk szórakozni a városba. – nyafogott a szőkeség és reménykedve pislogott rám.

- Ha Harrynek megfelel, akkor nekem is. – mosolyogtam rá melegen.

- Oké akkor holnap randink lesz, na meg ez a többi majom is ott lesz. – tapsikolt Lou. Nevettem rajta majd elindultam Harry után a kocsiba. Félúton azonban Liam utánam kiabált.

- Nem válaszoltál a kérdésemre… - mondta és arra várt, hogy mondjak valamit.

- Nem.. Nem hiányzik. – mosolyogtam rá, majd beszálltam az unokatestvérem mellé.

Az út hazáig elég csendesen telt. A rádiót hallgattuk és épp a See you again ment, amit Harry örömmel dúdolgatót mellettem, miközben az ujjaival a kormányon dobolt. Megjegyeztük mindketten, hogy elég jó kis nap volt a mai, majd mindketten a szobánkba vonultunk. Bekapcsoltam a számítógépem és felléptem a skype-ra, hogy a szüleimmel vagy a barátnőmmel beszélgessek egy kicsit a mai napról. Szerintem Amy alig fogja elhinni, hogy kikkel találkoztam ma. Jó azt is kételkedve fogadta, hogy Harry az unokatestvérem. Az hogy még a másik három taggal is találkoztam az sokkolni fogja. Amy egy kicsit oda és vissza van a srácoktól. Mivel nem volt fent egyikük sem ezért egy gyors üzenetet dobtam nekik, amelyben letömörítettem a mai napot. Amikor felmentem a facebook oldalamra egyből érkezett két felkérésem is. Rá kattintottam és nagy meglepetésemre Niall és Louis jelölt ismerősnek. Gondolom ez a privát oldaluk lehet. Visszaigazoltam őket és mosolyogva figyeltem az üzenetet amit Niall a tweeterre posztolt és engem is megjelölt a posztban és egy palacsinta sütés közben való képet is megosztott. A tweethez pedig Louis is reagált, hogy nagyon örül, amiért megismerhetett és alig várja a holnapot, amiért újra láthat. Niall még a facebookon írt egy üzenetet, hogy aludjak jól és várja a holnapot. Visszaírtam neki, majd elindultam a fürdőszobába az esti teendőimet elintézni. Gyorsan letusoltam majd a pizsamámban csattogtam vissza a szobámba a fogmosás után. Már befeküdtem az ágyamba amikor Harry egy kopogás után bedugta a fejét.

- Csak azt akartam kérdezni, hogy jól érezted magad tényleg a srácokkal? – kérdezte és leült az ágyamra.

- Persze, nagyon jó fejek. Látszik, hogy a legjobb barátaid, hiszen egyformán őrültek tudtok lenni. – kuncogtam, amire Harry is elmosolyodott.

- Te is ugyan ilyen vagy, mint mi tudom. Na de hagylak aludni. Álmodj szépeket. – mondta és egy puszit adott a homlokomra.

- Te is és neked is jó éjszakát. – motyogtam és elhelyezkedtem kényelmesen a puha párnák között.

- Jó éjt Tif. – mormolta még az ajtóban majd kiment. Én pedig készen voltam elaludni, de a telefonom rezegni kezdett. Egy facebook értesítés érkezett és Liam neve és profilképét mutatta. Őt is mosolyogva igazoltam vissza, majd láttam, hogy ő is posztolt nemrégiben, ahová azt írta, hogy ma megismerkedett egy nagyszerű lánnyal. Az arcomon egy hatalmas mosollyal merültem mély álomba, miközben a gondolataim Liamen és a holnapi napon pörgött.