Second

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a pipákat és a sok megtekintést. Ezekből talán arra tudok következtetni, hogy folytassam a blogot. Így hát meg is írtam a következő részt is. Jó olvasást!
~Fanni~

~Tiffany Mills~

Miután túl vagyok egy hosszú repülőúton, másra sem vágyok csak egy gyors zuhanyra. Azonban még egy kocsikázás Holmes Chapelig hátra van. De az a tudat vigasztal, hogy legalább Harryvel fogom eltölteni az utat nevetgélve és minden féléről majd elcsacsogunk. Mikor felálltam a helyemről kicsit kinyújtóztattam az elgémberedett testrészeimet. Hosszas keresgélés után a bőröndjeimre is rá találtam és elindultam a terminál felé. A nagy helység tele volt emberekkel és képtelen voltam észrevenni az unokatestvéremet. Miután nem láttam sehol fogtam magam és leültem egy sarokba és csak vártam. Már kezdtem kétségbe esni, hogy netán elfelejtette az érkezésemet, mikor egy alak állt meg előttem.

- Tiffany? – kérdezte bizonytalanul, mire én meglepődve figyeltem fel rá. Majd mikor az arcára pillantottam, akkor hatalmas mosoly kúszott az arcomra.

- Harry! – pattantam fel és kis híján fellöktem. – Annyira jó téged újra látni. – nevettem miközben szorosan ölelt magához.

- Téged is kislány. – kuncogott, majd felkapott a földről. Az idő során eléggé kiizmosodott és megerősödött. A lábaimat a dereka köré fontam és nevettem rajta. Pár perc múlva pedig a talajra helyezet. – Hogy telt az utad? Nem vagy éhes? Anyu üdvözöl téged, de pár órája el kellett utaznia a nagyihoz pár hétre így nálam fogsz lakni, ha nem gond. – kacsintott és és megfogta az egyik bőröndömet.

- Mondhatni elég jól utaztam, csak kicsit fáradt vagyok. – mondtam és a másik csomagomat húzni kezdtem magam után.

Ez után Harry arról beszélt még a kocsijáig, hogy mennyire örül, hogy végre itt vagyok és talán ezt a nyarat együtt tudjuk tölteni, ha a városban maradok vele, mert ezen a nyáron nem lesz sok koncertjük, ha pedig éppen lesz, akkor elmehetek vele vagy addig elvisz Holmes Chapelbe Anne-hez. Nem mertem neki mondani, de magamban megjegyeztem, hogy amíg arról beszél, hogy vele legyek az nekem teljesen megfelel. Londonban amúgy is sokkal több a szórakozási lehetőség. Büszke vagyok rá, hogy ennyi idősen már mennyi mindent elért és mennyien szeretik. Sajnos sokan gyűlölködnek rá és érdekes jelzőkkel illetik. Negyed óra autózás után egy villasoron álltunk meg. Harry egy távirányító megnyomása után kinyitott egy kaput ami utána be is csukódott. Az autót a bejárat előtt hagyta és kiszállt a kocsiból.

- Ez a tiéd? – böktem a ház felé álmélkodva, amikor kiszálltam a járműből.

- Igen de sajnos nem sok időt tudok itt eltölteni. Sokszor úton vagyunk meg rengeteget vagyunk a stúdióban is az új album miatt. – magyarázta, mikor kivette a csomagjaimat a csomagtartóból. Az ajtó nyitódása után még jobban lenyűgözött a hely. A cipőjét hanyagul lerúgta én pedig követtem a példáját. A csomagokkal az emelet felé vette az irányt. – Ez lesz a te szobád, amíg nálam laksz. Az én szobám ott van a másik szobába. – mondta és letette az ágyra a bőröndjeimet. Csomagolj nyugodtan ki, én addig összedobok neked valami vacsorát. Lent megtalálsz a konyhában, ha valamire szükséged lenne. Jaj el is felejtettem, hogy a fürdőszoba ott van a folyosó elején. – hadarta én pedig felmértem a szobát.

- Rendben. – tettem hozzá és megöleltem. Majd magamra hagyott. A ruháimat a beépített szekrényekbe helyeztem. A laptopomat és a többi elektronos kütyümet az asztalra tettem. A fürdőszobai holmikat pedig a fürdőben lévő üres polcra pakoltam ki. Az éjjeliszekrényre néhány otthoni közös képet tettem a szüleimmel és a mondhatni egyetlen barátnőmmel. Lefekvés előtt muszáj lesz még egy emailt írnom, hogy ne aggódjanak miattam. Lesétáltam a konyhába ahol már finom illatok szálltak.

- Kicsomagoltál? – kérdezte mosolyogva.

- Aha. Köszi, mindnet amúgy. – motyogtam és a hajamat babráltam. Egyszer csak megjelent előttem és a karjaival szorosan magához húzott.

- El sem tudod képzelni mennyire hiányoztál Tif. – mormolta és egy puszit nyomott a homlokomra. – Most pedig gyere együnk, mert kitudja mikor ettél legutóbb. – nevetett és lenyomott egy székre és egy nagy tányér rántottát tett le elém. Elég gusztusosnak nézett ki, hiszen mellé több zöldségfélét vágott kis kockákra. – Itt a kakaód is épp úgy ahogy mindketten szeretjük. – nyomta a kezembe és leült velem szembe. Harryvel ugyan csak mostoha unokatestvérek vagyunk, de mégis rengeteg közös hasonlóság van köztünk. Ugyan azon a napon születtünk, ugyan azokat az ételeket szeretjük és a viselkedésünk is hasonló. Kicsit rémisztő, de vicces is egyben. A vacsora közben én is kérdezgettem, hogy mi a helyzet a bandában és ő vele. Állítása szerint egész jól megvan. A bandából pedig az egyik barátja kiválása eléggé megviselte, de a többiekkel szorosabb lett a kapcsolata, mint ami valaha volt.

- Segítsek elmosogatni? – kérdeztem illedelmesen, mire ő csak vállat vont.

- Nem szükséges, ha gondolod, elmehetsz lefürödni utána meg ha van kedved nézhetünk valami filmet is. – mondta miközben a tányérokat a mosogatógépbe tette.  

- Rendben akkor sietek. – mosolyogtam rá és felszaladtam a szobámba.

Felkaptam egy pántos pizsama trikót és egy hozzá passzoló rövidnadrágot. A fürdőben azonban egyetlen tiszta törülközőt sem találtam, így kénytelen voltam kérni a drága unokatesómtól. Percek múlva már a zuhany alatt álltam és csurgattam magamra a kellemes meleg vizet. A kedvenc tusfürdőmet magamra kentem minden szabad bőrfelületemre. Alaposan leöblítettem magamról a habot és a törülközőt magam köré csavartam. Belebújtam a pizsamámba a hajamat pedig leengedtem, ami tincsekben omlott a derekamig. Odalent már sötét volt csak Harry szobája felöl égett a villany. Így hát az ajtaján kopogtattam, hogy szabad-e. Az szőnyegen ült egy kupac film között és válogatott.

- Mit szeretnél nézni? Neveletlen hercegnő? Másnaposok? Csajok háborúja? –sorolta én pedig a Neveletlen hercegnőt kivettem a kezéből. Betette a lejátszóba én pedig addig felmásztam az ágyára. Lekapcsolta a lámpát a film pedig elindult. Elfeküdt a párnái közé és megpaskolta maga mellett a helyet. Körülbelül fél órán belül elnyomott az álom és minden elsötétült előttem.

~Harry Styles~

Emlékszem a minap épp a srácokkal a közös villánkban lógtunk, amikor a telefonom megcsörrent. A kijelzőn anya fényképe villogott. Mosolyogva vettem fel mire ő közölte, hogy az unokatestvérem Tiffany, akit körülbelül nyaranta láttam csak ismét meglátogat minket otthon Holmes Chapelben, de a repülője Londonba hozza és nekem kellene kimenjek elé és egy pár hétig velem lakna, mivel neki a nagyihoz kellett utazni, akinek valami nagy segítségre volt szüksége anyától.

- Ki volt az? – kérdezte érdeklődve Louis.

- Anyum volt az. Holnap érkezik az unokatestvérem Kaliforniából. Minden nyáron szinte nálunk van már mesélhettem róla. – magyaráztam.

- Arról a csajról beszélsz, akit a nagybácsikád vagy kid fogadott örökbe? – kérdezte összevont szemöldökkel Liam.

- Igen pontosan róla. Két hétig velem lesz Londonba, aztán majd elviszem Holmes Chapelbe anyuhoz. A saját villámba viszem, hogy ne zavarjon titeket esetleg, ha valaki a barátnőjét át szeretné hozni ide. – meséltem tovább.

- Hogy hívják az uncsitesód? – kérdezte Niall egy szendvics majszolása közepette.

- Tiffany Mills a neve. – mondtam mosolyogva. Alig várom már, hogy holnap érte mehessek és vele lóghassak két hétig. Rég nem találkoztunk már.

- Iskolás még? – érdeklődőt Lou.

- Azt hiszem, ma fogja megkapni az érettségi bizonyítványát. Aztán nem tudom, hol fogja folytatni a tanulást. De egész nyáron itt lesz Angliába. Látnátok, hogy milyen szép. Körülbelül elmehetne modellnek is. – bazsalyogtam, mire a srácok csak a szemüket forgatták és kiröhögtek.

- Harry ő az unokatestvéred, nem gondolkodhatsz róla úgy, mint a többi csajról. Inkább csak vigyázz rá mintha a testvéred lenne. – oktatott ki Louis. – Ha pasi kell neki, akkor rám úgy is számíthat már. – tette hozzá elégedetten.

- Inkább a közeledbe sem engedem. Egyikőtök sem fog rá hajtani értve vagyok? – fenyegettem őket de csak a képembe röhögtek.

- Tudod nyuszi pofi, ezt majd ő dönti el, hogy szeretne e a jövendőbeli Mrs Tomlinson lenni. – ábrándozott tovább Lou, mint aki ügyet sem vetne arra, hogy az előbb mit mondtam.

- Megnézném, hogy alakítanál vele ki bármilyen kapcsolatot, amikor ő Kaliforniai, te meg ide valósi vagy. Amúgy meg lehet, hogy van barátja… - mondtam és ezt a vitát úgy érzem én nyertem meg. Ezt pedig Liam és Niall hallgatása is bizonyította.

Másnap egész nap a stúdióban ültünk és énekeltünk egészen estig. Épp azon voltam már, hogy haza megyek, amikor eszembe jutott az, hogy nekem kellene, kimenjek Tiffany elé a reptérre. Villám gyorsan pattantam be a kocsimba és egyenesen a repülőtér felé vettem az irányt.  Az érkezők csarnoka már szinte kiürült. Épp azon voltam, hogy felhívom anyámat, mikor egy eldugottabb sarokban ült az én gyönyörű unokatestvérem. Nagyon jó érzés újra látni és kész felnőtt nőnek néz már ki. Régen sosem mondtam rá ilyen jelzőket, maradtam a kedves és aranyos szók használatánál, ám most még a szám is tátva maradt szinte tőle.

- Tiffany? – kérdeztem tőle, hiszen lehet, csak hasonlít rá.

- Harry! – vigyorgott rám és azonnal megölelt. Szemlátomást ő is örült annak, hogy viszont lát. Egy kicsit még ott beszélgettünk, majd a csomagját megfogva indultam el vele a kocsim felé. Szinte egyikünk sem tudta a száját befogni, hiszen majd egy év eseményeit kell, hogy megbeszéljük. Mikor megérkeztünk a házamhoz ő szinte ámulva figyelte. Ezen magamban persze jót szórakoztam. Elmagyaráztam neki, hogy két hétig velem fog itt lakni, és ha kedve van a nyár további részében is lakhat velem, de ha gondolja, akkor elviszem anyámhoz.  

Megmutattam neki a szobáját és magára hagytam, hogy nyugodtan tudjon kicsomagolni. Addig én, mint remek házigazda neki álltam vacsorát főzni. Szörnyülködve figyeltem, hogy a hűtőm szinte teljesen üres. Látszik, hogy nem sokat vagyok itthon, mivel általában csak a srácokkal közös villánkban lakok, ahol mindig van rengeteg étel, hiszen Niall miatt szinte pár naponta muszáj bevásárolni, ugyanis az egész hűtőt képes egyedül elpusztítani. Ebbe a házba csak akkor szoktam főzni, ha esetleg randira hozok egy csinos lányt, de mostanában nem nagyon fordult elő ilyen esett. Így hát egy kis tojásrántottát ütöttem össze Tiffany számára. Épp már a paradicsomot vágtam össze apró kockákra, amikor megjelent és a szekrénynek támaszkodva beszélgettet velem. Az est további részében míg ő fürödni ment, addig gyorsan felhívtam a srácokat, akik a telefont persze, hogy kihangosították, hogy mindegyikük hallja.

- Srácok emlékeztek, hogy azt mondtam milyen gyönyörű… az nem teljesen igaz rá, mert hogyan is fogalmazzam meg érthetően… Nagyon dögös és tényleg elmehetne modellnek. Holnap elviszem várost nézni, szóval ne zaklassatok, ha lehet. Köszi-puszi. – mondtam majd bontottam a vonalat, ugyanis nem voltam kíváncsi a srácok perverz kérdéseire. Lekapcsoltam a lenti lámpákat és felmentem a szobámba.

Egy rakat filmet elő pakoltam és azok közül is csajosabb filmeket próbáltam kiválogatni. Egyszer csak megjelent az ajtóban és kopogni kezdett. Nem tudtam egyedül eldönteni neki melyik tetszene, így hát rá bíztam a döntést. A filmet elindítottam, majd elfeküdtünk az ágyamon. Nem kellett sok idő, arra lettem figyelmes, hogy Tiffany egyenletesen szuszog.  Ránézve meg is állapítottam azt, hogy elaludt. Óvatosan megfogtam és a szobájába cipeltem. Betakargattam, mire meglepő módón lehúzott magához. Gondolom a egy nagy macinak nézhetett. Kibontottam magam az öleléséből és magára hagytam. Gyorsan lemosakodtam és meztelenül dőltem be az ágyamba. Az álom pedig elég hamar elnyomott.

Másnap reggel gyönyörű napsütéses napra ébredtem. Jó darabig csak lustálkodtam, ugyanis képtelen voltam megválni a puha ágyamtól. Ám fél óra elteltével fogtam magam és felvettem egy bokszeralsót. A konyha felé indultam, de különös hangokat hallottam unokatestvérem szobája felől. Így hát halkan benyitottam és láttam, hogy valakivel épp a számítógépjén beszélget.

- Jó reggelt. – köszönt vigyorogva.

- Jó reggelt Tif. – mosolyogtam rá vissza és lehasaltam az ágyára. A hangszóróból hallottam nagybácsikám vidám hangját. – Mennyi az idő? – kérdeztem nagyot ásítva.

- Reggel tíz. – kuncogott.

- Képes vagy ilyenkor felkelteni Joe bácsit? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Ne félj kölyök éjszakázni voltam szóval nemrég értem haza. – magyarázta a számítógépből Joe. – Na jók legyetek és vigyázatok egymásra. Szeretlek kincsem. – köszönt el Joe. Gondolom, most megy aludni vagy esetleg kellemetlen volt számára, hogy amióta én bejöttem őt kizárjuk a beszélgetésből.

- Rendben apu, majd beszélünk. Puszi. – köszönt el az apjától, majd lecsukta a gépet. – Mit csinálunk ma? – kérdezte és lehuppant mellém.

- Miután elkészültünk el kéne menni, bevásárolni, meg elviszlek várost nézni. – soroltam a lehetőségeket, mire neki a városnézésre felcsillant a szeme. - De lehet, jobban járnánk, ha a városnézést estére hagynánk a sok ember miatt. – mondtam és elhúztam a számat. Az egyetlen egy dolog, ami miatt nem szeretek sztár lenni, hogy mindenhova emberek követnek és rögtön körbe vesznek, és nem tudok rendesen kimozdulni itthonról.

- Nekem úgy is jó. – mosolygott.

- Tudod, mit menjünk ki a medencébe fürödni meg napozni egyet és este fele meg elugrunk vásárolni. – csaptam össze a tenyereimet.

- Jó ötlet, de előtte reggelizünk valamit, mert éhes vagyok…- motyogta és a hasát simogatta.

- Rendben gyere akkor. – álltam fel őt pedig a hátamra kaptam és leugráltam vele a lépcsőn és a konyhapultra ültettem.

 Elő halásztam a szekrényből két müzlis tálat és két kanalat. A hűtőből elő vettem egy doboz tejet majd a csokis gabonapelyhet is megtaláltam a szekrény felső polcán. Jó ízűen fogyasztottuk el a reggelinket majd a tálakat a mosogatóba tettük és versenyt szaladtunk az emeletig fürdőruhát húzni. Majd a verseny második fele abból állt, hogy melyikünk ér előbb a medencéhez. Természetesen a versenyt én magam nyertem, mivel nekem csak a fürdőnadrágomba kellett bele ugorjak és már trappoltam is le a medencéhez. Az egyik napozóágyon ledobtam a törülközőmet és a lábam a medencében kezdtem el lógatni. Pár perc múlva azonban megjelent egy zöldeskék színű bikiniben, ami kiemelte a hatalmas kék szemeit. Az alakja pedig tökéletes volt. Vékony, de mégsem olyan, hogy az összes csontja kiállna. Azok a lányok nem igazán az én eseteim. Általában velük csak egy éjszakát és egy menetet tervezek és kész. De Tiffany egyszerűen tökéletes és éppen az esetem. Na, jó Styles nem szabadna erre gondolnod, hiszen mégis csak rokonod, még ha nem vérszerinti, akkor sem. Anyu kitekerné a nyakamat, ha ezt megtudná, hogyan tekintek az unokatestvéremre. Ha pedig Tif gondolatolvasó lenne, amiért áldom az eszem, hogy nem az, most helybe felpofozna és bele lökne a medencébe. Amit meg is érdemelnék. Szinte az egész szám kiszáradt a látványától a szívem pedig elég hevesen kezdett dobogni. Képtelen voltam bármit is mondani, ugyanis a gondolataim olyan dolgok körül forogtak, amiről még álmodoznom sem lenne szabad, nem hogy még az egészet eltervezzem pár pillanat alatt a fejemben. Leült mellém és a lábait ő is a vízbe tette. Hátra dőlt és a kezeivel támaszkodott. Ebből a szögből tökéletes belátás nyílt a csodálatos idomaira is. Na, jó itt már muszáj volt valahogy vissza fognom, mert egyéb testrészem is működésbe lépett már-már. Gyorsan beleugrottam a hideg vízbe, hogy lehűtsem magam. Szerencsére talán semmit sem vett észre abból, ahogyan megbámultam őt. Vagyis csak nagyon reméltem. A nap hátralévő részében megpróbáltam uralkodni magamon és a kis Styles-on is, nagyobb sikerekkel. Szerencsére sokat beszélgettünk, szóba került a szerelmi életünk és nagy boldogság fogadott, hogy még szingli és sosem volt barátja. Na ennek sem szabadna örülnöm, hiszen akkor legalább lenne egy indokom még arra, hogy miért lenne helytelen dolog belevágnom olyanba, ami helytelen a külvilág részére. Sőt minden normális ember részére. Estefelé mikor elkészültünk mindketten bele vetettük magunkat London alkonyodó utcáiba és a város nevezetességeibe. Rég szórakoztam ilyen jól, mint ahogyan ma este. Rengeteget nevettünk és viccelődtünk és egymás agyát szívattuk. Talán még sosem voltam ennyire önmagam, mint Tif mellett. Ez az érés amit iránta kezdtem el érezni pedig idegesített, mivel nem tudtam mi az.