Fourth

Hi guys!
Ismét egy új nap így ismét egy új rész. Köszönöm a sok oldalmegjelenítést és pipákat és az újabb féliratkozásnak is nagyon örültem. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi ~Fanni

~Liam Payne~

Harry unokatestvére igazán aranyos lánynak tűnik számomra. Bár most találkoztam vele elsőnek. Nem tűnt egy beképzelt és nyafogós kis picsának, mint ahogyan néhány Kaliforniai lányt képzelek el. Kedves és barátságos, ez azt is bizonyítsa, hogy nem küldte el a fenébe Louist, aki éppen fűzte volna az agyát és folyamatosan zavarba hozta. Nem is értem, hogy Harry miért nem szólt rá erényesebben Loura. Eleinte nem nagyon mertem közeledni felé, ugyanis Tommo épp eléggé megrémítette. Először találkozik velünk és ketten máris rávetik magukat. Mintha az első nőnemű lénnyel találkoztak volna. Meg amúgy is biztosan van barátja, aki oda haza várja. Ezek meg a legelső találkozáskor majdnem megkérik a kezét. Kész vicc volt számomra az egész. A délután többi részében ahogyan beszélgettünk vele jobban megismertem és felkeltette magára az érdeklődésemet. Szinte minden szavát csak ittam és hallgattam. Néha beleszóltam a beszélgetésbe és a határán voltam, hogy Lou perverz beszólásai miatt behúzok egyet neki. Hiszen ő még egy tizenkilenc éves kislány. Jó nem néz ki nagyon kislányosan, hiszen ahogyan Harry barátom is leírta gyönyörű és modellszerű külsővel rendelkezik. De nekem barátnőm van és szeretem. Bár igaz olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz. Vagyis a teljes ellentétek. De sokan mondják azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Egyesek szerint összeillünk, de sokak szerint nem. Mostanában egyre többször kapunk össze minden féle ostobaságon. Sokszor pedig úgy érzem én küzdők egyedül a kapcsolatunkért. Amibe már egy kicsit kezdek bele fáradni. Lefekvés előtt rá kerestem Tiffanyra a facebookon és ismerősnek jelöltem. Szinte pár másodperc múlva jött is az értesítőm, hogy elfogadta az ismerősnek jelölést és visszaigazolt. Aznap este pedig először álmodtam vele.

Reggel elég korán keltem és úgy éreztem tele vagyok energiával és teljesen fel vagyok töltődve. Kikászálódtam az ágyból és felvettem egy pólót és egy melegítő alsót. Bele bújtam gyorsan egy szürke zokniba, majd a telefonomat és a fülhallgatómat felkapva trappoltam le a lépcsőn. Bele léptem a futócipőmbe és az első udvarba pár nyújtás után elindítottam a lejátszási listámat és futni kezdtem. Számomra a sport nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Amikor turnézni vagyunk, képtelen vagyok beérni a szállodák konditermével de, amikor itthon vagyunk, örömmel tudok futni, járni a közeli parkba. Ilyenkor nem az a híres Liam Payne vagyok, hanem egy kicsit hétköznapi srác, aki sportol és élvezi a kora reggeleket. Szeretek néha futás közben leülni a parkban és a mesterséges tavat csodálni, ahol néhány vízi madár úszkál. A fák és a bokrok között pedig mókusok futkosnak. Miután úgy éreztem kezdtem elfáradni, hazafelé indultam. Amikor beértem a cipőmet lerúgtam és a hátsó kertbe szaladtam. A ruháimat szerte szétdobtam le és egy szál bokszerben ugrottam bele a kellemes hőmérsékletű medencébe. Néhány hosszt úsztam, majd jobbnak láttam, ha kiszállok és megszárítkozok. Hiszen miután összeszedem, magam el kell, menjek kiengesztelni Sophia-t. A ruhákat összeszedtem és elindultam az emeleten lévő saját fürdőszobám felé. Kellemes érzés töltött el, ahogyan a víz ellazította a fáradt testrészeimet. Felvettem egy tiszta alsónadrágot és egy kék farmert és egy fehér pólót, majd bele bújtam a fekete bőrdzsekimbe.  

Beültem a kocsimba és a legközelebbi Starbuckshoz hajtottam, ahol Sophia kedvenc sütijét és kávéját vettem meg. Negyed óra múlva már a lakása előtt topogtam egyik lábamról a súlyt a másikra helyezve. Pár perc múlva álmos fejjel nyitott ajtót.

- Liam hát te? – kérdezte meglepetten.

- Hoztam neked egy kis meglepetést. – húztam mosolyra a számat és elő vettem a sütis zacskót.

- Köszönöm. – nyomott egy puszit az arcomra és beinvitált. Leültem vele szembe a konyhában és megvártam, míg befejezi a reggelit.

- Este egy kis városnézésre és szórakozásra megyünk a srácokkal. Van esetleg kedved velünk jönni? – kérdeztem a barátnőmet figyelve.

- Sajnálom Liam, de én pár hétre New Yorkba utazom fotózásra. Délután indul a gépem már be is csomagoltam. – mondta és a legkisebb sajnálat nélkül.

- Oh, milyen kár. – hajtottam le a fejemet. Fájt egy kicsit, hogy nem szólt róla, hogy elutazik hosszabb időre. – Addig esetleg van kedved együtt tölteni az idődet velem? – kérdeztem reménykedve.

- Szívesen tölteném veled az időmet bébi, de el kell menjek a fodrászomhoz és időpontom van a szalonban is a barátnőimmel. De ha visszajövők elutazhatnánk valahova egy hétvégére. Szerintem remek ötlet lenne. Nem gondolod? – kérdezte, de szerintem egyáltalán nem gondolta komolyan.

- Rendben akkor nem is zavarlak. Vigyázz magadra és majd hívj ha tudsz. – keltem fel és öleltem át. A hajába egy puszit leheltem.

- Igyekszem, és addig aztán nehogy összeszedj magadnak valami kiscsajt vigasztalásnak. – nevetett, de inkább úgy tűnt, mintha komolyan is gondolná. Pedig aztán tudhatná, hogy nem igazán vagyok képes megcsalni senkit, ezt az állításomat pedig az előző barátnőm is tanúsíthatja. Egy gyors csók után pedig kissé elszontyolodva mentem haza. A nappaliban már a srácok tévéztek. Köszöntem nekik, majd felmentem a szobámba és az ajtót magamra zártam. Furcsa érzésem volt Sophiaval kapcsolatban. Olyan mintha nem mondott volna nekem igazat és a szemembe hazudott volna. De ezt az érzést próbáltam minél gyorsabban és hamarabb kiverni a fejemből. Egyáltalán milyen barát vagyok én, hogy kételkedek a barátnőm szavaiban? Talán paranoiás vagyok csupán. Kezd az agyamra menni már a sok munka.

~*~*~*~*~*~*~

Már kezdett estefele lenni, amikor a srácok dörömböltek az ajtómon. Napközben már sokszor küldtem el őket. Ők pedig egyáltalán nem adták fel azt, hogy kiszedjék, mi bajom van, amiért reggel óta a szobámba ülők. Igazából magam sem értem, miért akadtam ki ennyire Sophia viselkedésén. Minden erejével azon volt, hogy kifogásokat találjon, csakhogy ne kelljen velem lennie. Ez pedig bánt, hiszen én teljes szívemből szeretem őt. Az idő teltével pedig már egy gyengédebb kopogás szűrődött az ajtóm túloldaláról. Érdeklődve ültem fel és dőltem az ajtónak.

- Liam, bemehetek? – kérdezte egy lágy hang, ami inkább egy angyaléhoz hasonlítanám. Ezt a hangot pedig tegnap hallottam először. Nagy levegőt vettem és az ajtóban a kulcsot elfordítottam, majd visszaballagtam az ágyamhoz. Aztán Tiffany angyali arca jelent meg majd lassan lépkedett felém és leült törökülésben velem szembe. – Minden rendben van? – kérdezte aggódva és a gyönyörű szemeivel áthatóan pillantott rám. Én csak a fejemet ráztam, míg ő türelmesen várta, hogy valamit szóljak.

- Nem vagyok jól. Reggel elmentem Sophiahoz reggelit vittem neki és csak vele szerettem volna lenni… de ő kirakott, mert délután New Yorkba utazott pár hétre. Egy kis időt akartam csak vele tölteni, de folyton lerázott és rossz érzésem van vele kapcsolatban. Olyan mintha már nem is szeretne. Mióta velem jár azóta tényleg kap normális fotózási lehetőségeket. Vajon csak a hírnevem miatt jött össze velem? Egy részem ezen gondolkodik, de a másik felem bízik benne, hogy magam miatt, mert szeret. De egy ideje nem érzem, már azt a tűzet, mint az elején. Ez pedig nem normális a részemről, hogy kételkedek a barátnőmben. Hiszen egy kapcsolat alapvető lényege a bizalom. Hogyan legyek vele és engedjem el különböző helyekre, amikor az agyam folyamatosan azon kattog, hogy vajon kivel van, és mit csinálhat. Ami pedig a fő bajom, hogy kezd ellökni maga mellől. Egyre kevesebbet tudok róla, amit ő mond el nekem. Vele járok, de olyanok vagyunk sokszor, mint két idegen. A kapcsolatunk elején is alig tudtunk kijönni egymással. Mármint úgy értem témánk sem volt sok, ahogyan most sem. Veled érdekes mód sokkal jobban tudok beszélgetni, mint vele. Te alig ismersz, de ide jöttél és meghallgatsz. Pedig nem tartozol nekem semmivel. Ő pedig a barátnőm és egyetlen problémám nem tudom vele megbeszélni. Nagyon sokszor úgy érzem én küzdők ezért a kapcsolatért. Amúgy meg ne haragudj, ha esetleg untatlak. – hadartam és szomorkásan rá néztem.

- Nem nagyon ismerlek titeket, de a médiában ti egy álompárnak vagytok beállítva. Lehet, hogy célszerű lenne ezt neki is elmondanod, hogy te miként látod és érzed a dolgokat. Nem azt mondom, hogy szakíts vele, de beszéljétek meg azt, hogy szeretnétek e folytatni ezt a kapcsolatot vagy tartsatok egy kis szünetet. – magyarázta és megsimogatta a karomat.

- Köszönöm ezt lehet, hogy megfogadom. – húztam kisebb mosolyra a számat.

- A srácok aggódnak már érted és lassan indulnának a városnézésre és kíváncsiak, hogy te is jössz e. – mondta és felállt az ágyamról.

- Persze, hogy jövök. – motyogtam és felkeltem én is és magam elé engedve indultunk le a nappaliba ahol a barátaim aggódva kapták rám a fejüket. – Jobban vagyok már. – tettem fel magam elé a kezeimet, mielőtt nekem estek volna a sok aggódó kérdésükkel. Majd bele vetettük magunkat a londoni éjszakába. Tif egész jókat nevetett Louis viccein. Persze Harry és Niall is szórakoztatta, egyedül én voltam elég fakedvű még mindig. Néha rám nézett és elmosolyodott. Olyankor képtelen lettem volna nem visszamosolyogni rá. Örülök, hogy Harry behozta a mi életünkbe is ezt a csodálatos lányt, hiszen alig ismerjük, még de máris közelebb érzem magamhoz, mint a saját barátnőmet.

~Tiffany Mills~

A Liammel töltött beszélgetés sajnálatot ébresztett bennem. Nem értem egy olyan lány, mint Sophia, hogyan lehet egy ilyen tökéletes, kedves és aranyos fiúval, mint Liam. Hiszen a hallottak alapján meg sem érdemli. Értem már, hogy Louis számára is miért olyan unszimpatikus a csaj. Örülők, hogy Liam ennyire megnyílt előttem és beavatott a szerelmi életének a hátterében. A magazinok és a cikkek őt egy erős és küzdő fiúnak írják le, de még ők sem látnak a dolgok hátterébe, hogy észrevegyék, mennyire szenved. Egy kihaló félben lévő kapcsolat pedig elég rossz érzéseket táplálhat az ember lelkében.

Először egy kebabos büfébe mentünk, ugyanis Niall eléggé éhes volt. Louis közben egyfolytában öntötte magából a csajozási dumáit, amiken néha elkerekedtek a szemeim. Olyankor fogtam magam és oda bújtam Harry másik oldalára ahol Niall ment.

- Kérsz? – kínált meg az ennivalójával, de visszautasítottam. Amikor a Temze partjához értünk Harry kitalálta, hogy béreljenek egy kisebb hajót egy körre és megmutassák a várost a folyóról. Azonban Louis felvetette azt az ötletet, hogy helyette üljünk fel a London Eye-ra. Szerencsénkre nem voltak sokan és a srácok egy saját kabint fizettek ki számunkra. Amikor a legtetején álltunk már, Liam odajött mellém.

- Csodálatos a kilátás ugye? – kérdezte mosolyogva.

- Az biztos. – mosolyogtam rá. – Nem győzők gyönyörködni a városban. – tettem hozzá, miközben az éjszakai Londont kémleltem.

- Barátoddal egyszer majd biztos feljössz még ide nem? – kérdezte én pedig ismét meglepődtem. Hátra fordultam és a többiek a másik oldalon nézelődtek.

- Ha egyszer lesz, és ide jövünk, akkor biztosan. – súgtam olyan halkan, hogy csak ő hallja. Meglepődve figyelt rám és értetlenül ráncolta a homlokát.

- De hát tegnap azt mondtad, hogy van… - mondta és a fejét rázta.

- Te azt kérdezted, hogy hiányzik-e és én azt mondtam, hogy nem. Nincs barátom és sosem volt még egy sem, azért nem hiányzik. – magyaráztam még szintén az előző halk hangnememben. – De kérlek, ne add le a drótot Lounak. – kérleltem kiskutya szemekkel.

- Értem és nem fogom. – kacsintott és oda mentünk a többiekhez. Átöleltem Harry-t és úgy figyeltem a csodás kilátást, amíg le nem értünk. Liam onnantól kezdve nem nagyon szólalt meg magától. Amit én nagyon bánok, hiszen Liammel olyan könnyen lehet beszélgetni olyan dolgokról, amiket az ember nem szívesen oszt meg akárkivel. Sőt Harryvel egy kissé kínos is volt róla beszélnem. Szerinte hazudtam, mert nem hiszi el, hogy odahaza egy srácot sem érdekeltem. Én pedig hiába bizonygattam neki, hogy nem, ő meg sem hallotta. Gyalog mentünk vissza a srácok villájáig, majd ott pár ölelés után elváltak volna utjaink, hacsak Harry nem találta volna ki, hogy iszogassunk odabent még egy kicsit. Az előszobába levettem a kabátomat és a fogasra akasztottam, majd beültem a nappaliba Niall mellé. Pár perc múlva Harry és Louis is pár üveg whiskyvel tért vissza. Tessék nyomott a kezembe Egy pohárral Harry.

- Egészségetekre! – kiabálta Lou és a magasba emelte a poharat és egy nagyot ivott belőle. Liam kivételével mindegyikük így tett. Egy kis szagolgatás után pedig én is belekortyoltam. Egy fél óra múlva egy üveg már teljesen üres volt és Niall kitalálta, hogy játszunk, felelsz vagy mersz-t. Eleinte jó ötletnek tűnt, hiszen jókat nevettem a srácok válaszain és egy pár feladatukon. De azonban amikor az átkozott üveg felém fordult és pontosan Louis kérdezett.

- Felelsz vagy mersz szépségem? – bazsalygott.

- Azt hiszem, inkább felelek. – mondtam, hiszen kitudja, milyen feladatot találna ki.

- Hát akkor szeretném hallani, milyen érzés volt az első csókod. – kérdezte és a tenyereit dörzsölgette.

- Na, jó inkább merek. – hebegtem rémülten, ugyanis nem szándékoztam leégetni magam a srácok előtt.  

- Nem most már válaszolnod kell a kérdésre. – hisztizett Lou és Harry-t és Niall-t is bíztatta arra, hogy segítsenek rábeszélni a válaszadásra. Hiába néztem segítségkérően Harry-re, benne az alkohol már rendesen dolgozott. Aztán Liamre néztem, aki rögtön rá is szólt Louisra.

- Lou hagyd. Inkább menjetek most már aludni. Holnap tiszta másnaposak lesztek, ha ezt tovább folytatjátok. – mondta nekik, de ők füttyöt sem vetettek rá.

 Felálltam, hogy egy kicsit kimenjek a levegőre, azonban egy kicsit megszédültem és vissza kellett üljek. De aztán ismét megpróbáltam és sikeresen kijutottam. Lefeküdtem a fűbe és a csillagokat figyeltem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak valaki a nevemet kiabálta a teraszról. De túlfáradt voltam hozzá, hogy visszaszóljak. Ha annyira keres, akkor úgy is meg fog találni. Lépteket hallottam majd mikor leült mellém megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Minden rendben van Tif? – kérdezte aggódva és megsimogatta az arcomat.

- Kicsit szédelgek. Azt hiszem egy picit becsiccsentettem. – mutogattam az ujjaimmal a mértéket miközben vidáman kuncogtam.

- Azt veszem észre. Nyugi reggelre kialszod, és jobban leszel. – mondta nevetve. Szóval szórakozik rajtam.

- Ha így kinevetsz, akkor inkább haza megyek. – próbáltam mérges hangnemet megütni, de nem sikerült. Amikor pedig fel szerettem volna kelni, hogy a ház felé induljak szólni Harrynek, hogy menjünk haza, sikeresen visszapottyantam a földre. Liamet persze ez is szórakoztatta. – Szólnál Harrynek, hogy vigyen haza? – kérdeztem, miközben egy fűszállal játszadoztam.

- Attól tartok, hogy Hazza nincs abban az állapotban, hogy haza vezessen. Szerintem itt töltitek ma ti is az éjszakát. Nemrég raktam őket ágyba Niall segítségével, de aztán ő is kidőlt, mint egy krumpliszsák. – magyarázta jókedvűen, miközben gondolom maga elé képzelte a jelenetet.

- Mennyi ideje jöttem ki? – kérdeztem az ajkamat rágcsálva.

- Körülbelül kicsivel több, mint fél órája. Azért aggódtam érted, hogy nincs-e valami bajod esetleg. – mondta komolyan. Nekem pedig valami boldogság féle lobogtatta meg a szívemet, hogy aggódik értem. Nagyot ásítottam közben elmosolyodtam. – Gyere beviszlek és aludhatsz is. – mondta és hirtelen felkapott, mintha egy könnyű rongybaba lennék. Épp tiltakozni akartam, amikor ruganyos léptekkel elindult velem a ház felé. Az egyik kezével a térdeim alá nyúlt, míg a másikkal a derekamat fogta. A fejemet a vállának hajtottam és onnan próbáltam az arcát nézni.

- Hol fogok aludni? – kérdeztem egy kicsit kábultan.

- Mivel nem merem kockáztatni, hogy bemerjelek tenni Harry mellé, mert akkor, amikor részeg neki teljesen mindegy milyen nőre mászik rá. Louis mellé pedig úgy szint nem merlek betenni. A vendégszobánk most tele van pakolva dobozokkal, így ha gondolod, aludhatsz az én szobámban velem. – mondta mire én elvigyorodtam. – Szóval jó lesz? – kérdezte nevetve. Bólogattam egy kicsit és küzdöttem az ellen, hogy elaludjak a karjaiba. Óvatosan fektetett be az ágyába, mintha attól féltene, hogy kárt tenne bennem. A szekrényéhez ment és elő vett egy pólót és egy alsónadrágot, amit nekem adott. – Fel tudod venni egyedül is? – kérdezte, mire én bólintottam. Azonban amikor egyedül hagyott, hogy átvetkőzzek kis híján lefejeltem az éjjeli szekrényét. Pár perc múlva pedig bekopogott, hogy kész vagyok-e. Aztán Bejött és a ruháit a földre dobálva bemászott az ágyába. Kényelmes az ágya és elég finom illata is van Liamnek. Azonban amikor az éjjeli szekrénye felé fordultam és megláttam a közös képét Sophiaval az agyam teljesen más dolgokon kezdett kattogni. Az ágyában fekszem ahova a barátnőjét is elég sokszor hozhatja és kitudja, milyen dolgokat végezhetnek itt. Ezen egy kicsit undorodva ugrottam ki az ágyából. – Mi a baj? – kérdezte Liam aggódva. Nem tudtam, hogy elmerjem-e mondani neki, hogy mi a problémám az ágyával.

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e itt aludjak. - motyogtam zavartan és lesütöttem a szemeimet.

- Miért is? – kérdezte összevont szemöldökkel. Mivel az alkohol bennem is ott volt jócskán így véletlenül ki is csúszott a számon.

- Mert a barátnőddel kitudja miket műveltek itt… - mondtam és éreztem, ahogyan az arcomat forróság önti el.

- Ó attól nem kell aggódnod. Itt sosem történt semmi sem. – magyarázta jókedvűen, miközben nevetett. – Na, gyere és aludjunk már, mert elég fáradt vagyok. – kérlelt én pedig vissza feküdtem, és betakaróztam. Éreztem, ahogyan a szemeim egyre nehezebbek lesznek, majd percek múlva az álmok mély birodalmába csöppentem.