Ninth

Hi guys!
Ismét nagyon köszönöm a visszajelzéseket, nagyon örültem nekik. Hát a részhez annyi hozzáfűzni valóm van talán, hogy páran biztosan vártátok már ezt a pillanatot... Jó olvasást! Szívesen várom a véleményeket.
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Rettenetesen mérges vagyok Harryre, amiért képes volt kémkedni és követni engem. Nem is tudom, hogy gondolhatta az egészet. Nem tartozok neki semmiféle magyarázattal, hiszen nem vagyok már kislány, hogy egy dadát szabadítson rám, jelen esetben pedig saját magát és Liamet. Benne is csalódtam, amiért neki sem volt annyi esze, hogy lebeszélje az én bolond unokatestvéremet arról, hogy utánam jöjjön. Ami pedig abszolút kiakasztott az-az, hogy neki állt még feljebb, hogy számon mertem kérni. Attól tartok odahaza még folytatni fogjuk ezt a vitát. Nick a kezemet megfogva indult el egy közeli gyorsbüfé felé. Nem sok étvágyam volt, mert kezdtem magam kicsit rosszul érezni, amiért olyan csúnyán beszéltem Harryvel. Hiszen mégis csak nála lakok és ő tart el. De egy bizonyos szinten mégis csak megérdemelte, hiszen nem bízik bennem. Nick kedves srácnak látszik és kétlem, hogy bármi rosszat tenne velem. A vacsora után megkértem, hogy kísérjen haza. Nem volt sok kedvem már az egész randizáshoz sem. Hála Harrynek és Liamnek. Nem értem ő is minek jött utánam és miért nem a barátnőjét hívogatja, ha már annyira szereti és küzd azért a halott kapcsolatért. Ha nagyon meg akarnám bántani, akkor azt mondanám rá, hogy ez már a szánalom szintje nála. Fel sem tűnik neki, hogy a barátnője hülyét csinál belőle. Nagy csöndben burkolózva sétáltam a gondolataimba mélyen elmerülve. Nick pedig nem nagyon erőltette a beszélgetést.

- Szerintem ne foglalkozz az unokatestvéreddel. Nem kezelhet téged úgy, mintha a tulajdona lennél. Elég nagy vagy már ahhoz, hogy tudd mi a helyes. Nem tűnsz olyanak, akinek engedélyre lenne szüksége vagy bébi csőszhöz. Ha nem fogadja el a döntésedet, akkor talán jobb lenne, ha nem élnél vele együtt. Van egy barátom, akinél szívesen meghúzhatod magad, amíg itt vagy. Ez a beképzelt híres gyerek pedig megpukkadhat mérgében. – mondta, de nem nagyon érdekelt az, amit mond.

- Köszi, de talán nem lesz rá szükség. – sóhajtottam és meg is érkeztünk Harry villája elé. A kapuban ácsorogtam és a cipőm orrát bámultam. Nick hirtelen az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet és mélyen a szemeimbe nézett. Az kézfejével óvatosan végigsimított az arcomon és elkezdett közeledni felém. A szemeit lehunyta és az ajkaival elkezdett vészesen közeledni az enyémek felé.  Hirtelen lesokkoltam és mozdulni nem bírtam, de az utolsó pillanatban lehajoltam és így kitértem a csókja elől. Sosem csókolóztam még és nem is ezen az estén szeretnék túl lenni az első csókomon. Ahhoz még nem döntöttem el, hogy Nick-e a megfelelő ember. A másik pedig, hogy a hangulatom túl szörnyű hozzá. – Sajnálom, de nem megy. – motyogtam és igyekeztem minél előbb a szobámba lenni.

- Semmi baj. – sóhajtotta, de a hangján érződött valami sértődés.

- Majd valamikor még beszélünk. Szia. – intettem tőle búcsút és besiettem a kapu túl oldalára, hogy véletlenül se próbálja meg újra az iménti kísérletét. Attól tartok, hogy idegességemben vele is összevesznék. Pedig ő nem tehet semmiről, főleg nem arról, hogy Harry felbosszantott. A nappaliban égett a villany, amikor beléptem. Ő pedig ott ült a kanapén és idegesen rázta a lábait. Rá sem hederítettem, csak lerúgtam a cipőimet és elindultam az emelet felé.

- Tif szeretnék beszélni veled! – kiabált utánam, de én úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna. Azonban ahogy sejtettem utánam jött és a lépcső közepén kénytelen voltam megállni.

- Mit szeretnél Harry? – fordultam vele szembe és hideg voltam vele.

- Szeretnék egy szívességet kérni tőled… - mondta. A kezeimet türelmetlenül fontam össze a mellem előtt és vártam arra, hogy kinyögje, mit akar.

- Nem hiszem, hogy most abba az állapotban lennél, hogy szívességeket kérj pont tőlem. – feleltem kimérten.

- Nem akarom, hogy többször találkozz ezzel a fiúval. Nem szimpatikus nekem és nem akarom, hogy valami bajod essen mellette. Túlságosan is…furcsa. – keresgélte a szavakat. A pumpa pedig még jobban felment bennem. Hiába próbáltam meg mély levegőt venni és visszafogni magam, nem ment.

- Elég legyen. Mit képzelsz ki vagy te, hogy nekem dirigálj és megszabd, hogy kivel találkozhatok? Nagylány vagyok már és tudok magamra vigyázni. Nem értem miért kellet utánam jönnöd. Bízz, bennem könyörgöm Harry. – kiabáltam vele dühösen.

- Tif és te ezt el is hiszed, amit mondtál? – kérdezte kedvtelenül.

- Igen képzeld el. – mondtam neki már kicsit lecsillapulva.

- Még mindig haragszol, mert utánad mentem? Be sem mutattad a srácot, kitudja milyen pszichopata állat? Ha mégsem moziba vitt volna, hanem megerőszakolt volna egy sötét sikátorba? Bele sem gondoltál? Tiffany az élet nem egy tündérmese és sok gazember van akik báránybőrbe bújnak. – magyarázta, de én csak a fejemet ráztam.

- Bocsi, hogy meg vagyok sértődve, amiért nem tudsz bízni bennem. – kiabáltam rá.

- Oh, igen én meg azért kérek bocsánatot, amiért féltelek és aggódók érted, és azért mert szeretlek. De te ezt képtelen vagy megérteni, mivel egy naiv és hiszékeny csaj vagy – kiabálta vissza teli torokból.

- Ha tényleg szeretnél Harry, akkor bíznál bennem. – mondtam és éreztem, hogy könnyek kezdik szurkálni a szemeimet. Amikor dühős vagyok, olyankor minden alkalommal sírni kezdek. Mintha az érzelmeimnek a könnycsatornámmal lenne összekötve. Nem akartam ő előtte sírni, de véletlenül a tudtom nélkül kezdtek sorjában kifolyni a szememből. Ezt pedig ő is észrevette.

- Tif sajnálom, hogy kiabáltam veled. – mondta sajnálkozva és elindult felém. A karjait széttárta, hogy átöleljen, de rögtön sarkon fordultam és a szobámba szaladtam. Hallottam, ahogyan trappol utánam, de az orra előtt csaptam be a szobaajtómat és a kulcsot elfordítottam a zárban. Az ágyamra zuhantam és az arcomat a párnákba fúrtam és csak sírtam. Mindig is voltak Harryvel kisebb veszekedéseink, de ennyire csúnyán sosem beszéltünk egymással. Nem tudom mi változhatott meg ennyire közöttünk, hogy ő hirtelen ilyen bizalmatlan lett velem. A szemeim lassan elnehezedtek és mély álomba merültem.

Reggel borús napra ébredtem fel. Remek, mintha az időjárás megfelelne a jelenlegi hangulatommal. A tegnap este viselt ruháimban aludtam el. A hajam pedig olyan volt, mint egy szénaboglya. Felkaptam a törölközőm és a fürdő felé indultam. A ruháimat a szennyes közé dobtam és megengedtem a kádba a vizet. A tükörbe bele nézve, amíg várakoztam és elborzadtam a saját tükörképem látványától. A szemeim kisírtak voltak, míg a bőröm pedig sápadt. Kifésültem a hajamat és óvatosan bele ültem a kádba. Mély levegőt vettem és lebuktam a víz alá. Megmosakodtam a kedvenc tusfürdőmmel, majd samponommal gyorsan megmostam a hajam. Miután kiszálltam a kádból gyorsan megszárítottam és a szobámba siettem, egy egyszerű szürke pólót vettem fel egy melegítő gatyával. A lakás túl csendes volt, így tudtam, hogy Harry nincs itthon. A konyhába lesiettem, hogy megreggelizzek, mielőtt haza érne. Visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a gépemet. Jött pár üzenetem Nialltől és Louistól. Meg sem néztem őket, úgy is tudtam, hogy Harry már őket is beavatta. Kiléptem a facebookomból és elindítottam a zenelejátszási listámat és háttérzajjá alakítottam. A mobilom közben rezegni kezdet és Liam képe ugrált a kijelzőn. Nem volt hangulatom hozzá, hogy egy alapos fejmosást kapjak tőle, amiért randizni mentem. Nem kellett sok idő és a csengő is megszólalt odalent. Nagy nehezen lecsoszogtam és ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre Liam állt ott életnagyságban. Szívem szerint rá csuktam volna az ajtót, de a lábát gyorsan oda tolta. Mély lélegzetet vettem és arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.

~Liam Payne~

Váratlanul ért, amit Harry mondott már az autóban, hogy Tifnek randija van. Azt hittem, hogy csak Hazza bonyolítsa túl a dolgokat. Egészen odáig nem is zavart a tudat, amíg meg nem láttam őket én is együtt kézen fogva kijönni a teremből a film végén. A srác abszolút nem Tiffany stílusa, sőt annak a teljes ellentéte. Különös érzés kerített hatalmába, amikor láttam, hogy kézen fogva sétálnak, majd Tif már előttünk állt és Harryvel kiabált. Egész végig az arcában gyönyörködtem és azon tűnődtem, hogy egy ilyen szép lány, hogyan tudja összeszűrni a levet, egy ilyen sráccal, mint aki mögötte állt. Amikor Harry ráparancsolt, hogy azonnal jöjjön velünk haza, egy kicsit megnyugodtam, hogy nem kell egész éjszaka azon rágódnom, hogy ez az alak miket művel vele. De ő váratlanul elment inkább azzal a kis nem is tudom mivel. Nekem sem volt a gyerek egyáltalán szimpatikus. Sőt ellenszenves volt. Ahogy Tifre nézett, mintha bármelyik pillanatban olyat tehetne vele, amit Tif nem akarna. Bevallom nem sok kellett ahhoz, hogy én magam induljak utána és rángassam bele Harry barátom kocsijába. De a bunkó barátja a végén még megvádolna emberrablással. Bár tojnák rá magasból, nekem csak az a fontos, hogy Őt biztonságban tudjam.

Miután Hazza kirakott minket a villa előtt és közeledett az alvás ideje elég ideges voltam. Fürdés után elindultam a konyhába, hogy egy nyugtató kakaót készítsek magamnak, amikor a csengőre valaki szó szerint rátenyerelt. Érdeklődve nyitottam ajtót és Harry volt az.

- Valami baj van? – kérdeztem rémülten. Közben elindultam a konyha felé. Harry pedig utánam jött és idegességében elő kapott a szekrényből egy üveg whiskyt.

- Haza jött, de még neki áll feljebb. – morogta és bele ivott az italba. – Nem akartam vele még jobban összeveszni, így inkább átjöttem. Sírva futott be a szobájába és bezárkózott. – mondta én pedig együtt érzően hátba veregettem. Megnyugtatott a hír, hogy már otthon van a nélkül a felfuvalkodott köcsög nélkül. Ha bármit tett volna vele, amit ő nem akarna, a saját kezemmel húznák be neki egy hatalmasat. Általában nyugodt ember vagyok, de Tif mondhatni elég közel került hozzám. Barátok lettünk és nem hagynám, hogy bármi baja essen. Harry egy ideig még iszogatott és elvonult az itteni szobájába. A kakaó készítése közben a gondolataim elkalandoztak és arra lettem figyelmes, hogy a tejet a padlóra öntöm, ugyanis a bögre már tele volt. Szitkozódva takarítottam fel, majd leültem az asztalhoz és a kertre figyeltem. A holdfény szépen világította meg a füvet és a bokrokat. Miután a kakaómat elfogyasztottam és elmostam nem bírtam megállni, hogy ne menjek ki az udvarra. A holdat figyeltem és azt, hogy mennyi csillag ragyog körülötte. A hold fénye szépen játszott a medencénk felszínén is. A gondolataimat ismét engedtem elkalandozni és akaratom ellenére is Tiffany körül forgott mindenem. Megjelent a lelki szemeim előtt az arca, ahogyan felragyog és a gyönyörű ajkai mosolyra húzódnak. Eszembe jutott az-az este, amikor kicsit becsiccsentett és nekem kellett becipelnem a házba. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy roppant fáradt vagyok, és ideje lenne, elmenjek és bedőlni az ágyamba és aludni. Ezt pedig így is tettem. Percek alatt mély álomtalan álomba zuhantam.

Reggel borús napra ébredt London lakossága. Az ablakon kinézve elhúztam a számat, ugyanis az eső is szemerkélt. Elhatároztam, hogy amint összekapom, magam átmegyek Harry lakására és megnézem mi a helyzet Tifel. Felvettem egy pólót és egy farmert, majd a fiókból egy pár tiszta zoknit is magamra rángattam. Bele bújtam egy szürke pulcsiba is és elindultam lefelé. Niall a konyhában falatozott.

- Jó reggelt! – köszöntem neki.

- Neked is. – mondta, majd tovább rágcsálta a szendvicsét.

- Niall, ha a többiek keresnének, akkor mond nekik, hogy átmentem megnézni, hogy van Tiffany. Majd valamikor jövők. – mondtam neki, mire ő értetlenül nézett.

- Szóval mondjam még Lounak? – kérdezte értetlenül. Ja csak most esett le, hogy ő már aludt akkor, amikor Harry beállított az éjszaka.

- Itt van Harry is. Összevesztek Tifel és átjött. – magyaráztam gyorsan, mert minél előbb el akartam végre indulni.

- Szólj majd, ha beszéltél vele. – mondta komolyan, míg én csak bólintottam és felkaptam a kocsi kulcsom.

 Átsétáltam a garázsba és kiálltam a kocsimmal. Óvatosan vezettem, hiszen az eső miatt az út egy kicsit csúszós volt. Türelmetlenül vártam a piros lámpáknál, miközben az ujjaimmal a kormányon doboltam. A szélvédőn az ablaktörlő folyamatosan járt jobbra-balra, hogy a kocsimra zúduló vizet eltűntesse. Szép lassan odaértem és elkezdtem a telefonját csörgetni, de nem vette fel. Így hát a kapun bepötyögtem a kódot és bementem. Futva tettem meg az utat a bejárati ajtóig, ahol csengetni kezdtem, mint egy őrült. Pár perc múlva pedig kitárta az ajtót, de ahogy észrevett már rögtön csapta is volna a képembe. Szerencsére a lábamat oda tettem, így nem sikerült neki. Mély levegőt vett, majd mégis úgy döntött, hogy beenged. Leültem a nappaliban a kanapéra, míg ő velem szembe ült le a fotelban. Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát és az is feltűnt, hogy kerüli a tekintetemet.

- Mit szeretnél Liam? – törte meg kis idő múlva a csendet.

- Aggódtam, hogy-hogy vagy így gondoltam megnézlek. – mondtam, de ő csak savanyú képet vágott.

- Nincs semmi bajom, szóval, ha gondolod, mehetsz is és beszélgethetsz a barátnőddel. – tanácsolta, miközben a hangjában egy kis gúnyt véltem felfedezni.

- Tif nem haragudhatsz Harryre azért, mert aggódik érted. – mondtam, de ő csak az alsó ajkát rágcsálta. – Szeret téged, hiszen az unokahúga vagy. Ne hibáztasd ezért. Nem volt helyes húzás utánad menni, de érdekelte az, hogy ki az a szerencsés srác. – magyaráztam neki, de nem nagyon tűnt úgy, hogy figyelne rám. – Este nem aludt itt, mert átjött a villába hozzánk, mert nem akart még jobban összeveszni veled. Rám pedig nem tudom miért haragszol, amikor nem csináltam semmit. Nem tudtam azt, hogy randin vagy. Harry valamit magyarázott, de csak azt hittem, hogy szívat. Ha tényleg tudtam volna, akkor Harryt is megállítottam volna. – hadartam és mintha kezdett volna megtörni.

- Sajnálom, hogy veled is kiabáltam. Kedvellek titeket nagyon és mindegyikőtöket szeretlek, de nem bírom elviselni, ha valaki szabályozza nekem, hogy mit csinálhatok vagy mit sem. Életem legelső randija volt, de Harrynek akkor is el kellett szúrnia. – mondta és próbált barátságosan rám mosolyogni.

- Ugyan. – legyintettem. – Amúgy hol találkoztál… mi is a neve? – kérdeztem és a tarkómat vakargattam közbe.

- Nick a neve… a parkban találkoztam vele, amikor ti stúdióztatok és benne voltatok abban az esti műsorban. – mesélte és az ujjait piszkálta.

- Te pedig első látásra bele zúgtál? – kérdeztem viccelődve. Ő erre elhallgatott és pár percig meg sem szólalt. Már kezdtem volna elnézést kérni a kérdésemért, amikor megszólalt.

- Nem vagyok bele szerelmes. Csak próbálok egy másik emberen tovább lépni és elfelejteni. – motyogta és lesütötte a szemeit.

- Tudja az a szerencsés fickó, hogy szereted? – kérdeztem tovább. Ő csak a fejét rázta.

- Nem lenne helyes, ha velem lenne. Azt hiszem, hogy mást szeret. – mondta és a hangjában keserűséget véltem felfedezni. A szívem pedig majd bele hasadt a fájdalmas arckifejezése miatt.

- Az a srác egy idióta lehet, hogy nem vesz téged észre. Hiszen csodálatos lány vagy Tif. Én úgy gondolom, hogy ami a legrosszabb, amit egy fiú tehet egy lánnyal, hogy figyelmen kívül hagyja, míg a lány teljes szívéből szereti őt. Szerintem mond el neki az érzéseidet. – tanácsoltam neki. Bár a lelkem mélyén azon reménykedtem, hogy nem teszi. – Tegnap este megvolt az első csók Nickel? – kérdeztem, bár tudtam a választ rá, hogy biztosan. A gondolatba pedig ismét belesajdult a szívem.

- Nem… ő meg akart csókolni, de én elugrottam és kicselezve őt besurrantam a kapun. – vallotta be és totálisan elpirult. Belőlem pedig egy kisebb nevetés tört ki. Majd egy olyan ötletem támadt, amiért Harry száz százalék, hogy lelőne, ha lenne neki pisztolya. Persze nem csak ő, hanem Sophia is totálisan kiakadna. Nem mertem előhozakodni a témával, de minden vágyam volt, hogy megtegyem, mióta a megismerkedésünk napján a kertben üldögéltünk.

- Mi lenne, ha hamar túleshetnél rajta? Ha gondolod, megmutatom, hogy is kell pontosan és akkor már nem kell, feszengj a barátod közelében.. Vagyis nem kell, elugrálj, ha ő meg szeretne csókolni. – mondtam, bár nem mertem a szemébe nézni.

- Ezt komolyan mondod? – kérdezte döbbenten és körülbelül csak pislogni tudott. Mikor a gyönyörű arcára néztem egyáltalán nem vettem jelét annak, hogy mérges lenne az ötletem miatt. Az arca lágy volt, csak a váratlan ötletem egy kicsit sokkolhatta.

- Persze és nem kell tudnia róla senkinek. – mondtam és kedvesen rámosolyogtam.

- Oké. – sóhajtotta, mire én túlságosan is örültem, mint kellett volna. Oda sétáltam elé és a kezénél fogva felállítottam és elkezdtem közel hajolni hozzá. – Várj! – tolt el magától.

- Meggondoltad magad? – kérdeztem kicsit félénken.

- Nem, de mindig is arról ábrándoztam, hogy az első csók különleges lesz… - motyogta zavartan. Az ajkamba haraptam és kinéztem az éppen szakadó esőre. Máris támadt egy újabb ötletem és a kert felé húztam. – Mit csinálsz? – kérdezte rémülten, amikor és kisétáltam az esőbe. Másodpercek alatt vizes lett a hajam és a ruhámon is csurgott le az eső. Intetem neki, hogy jöjjön ide, mire ő bátortalanul lépet ki és értetlenül nézett rám. Feszengve állt meg előttem és nem tudott mit kezdeni a helyzettel. A kézfejemmel végig simítottam az arcán és az álla alá nyúlva, néztem mélyen a szemeibe. Majd kicsit még habozva szüntettem meg a köztünk való távolságot és gyengéden nyomtam az ajkaimat az övére. A kezeimet a derekára helyeztem, míg az ő kezei ösztönösen a nyakam köré fonta. A nyelvemmel bebocsájtást kértem, amit szinte rögtön meg is adott. Valamiért földöntúli boldogságot éreztem, pedig tudtam amit teszek az egyáltalán nem helyes a barátnőmre tekintve. De jelen pillanatban nem érdekelt semmi sem. Pusztán élveztem a pillanatot. 

Eighth

Hi guys!
Elsőnek is szinte szóhoz sem jutok, nagyon szépen köszönöm a 3 kommentet és az új féliratkozásokat és a pipákat és persze a rengeteg oldalmegtekintést. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Lázas izgalommal álltam egy száll fehérneműben az ágyam előtt és egyszerűen nem tudtam, hogy melyik ruha a legillőbb egy első randira. Egy egyszerű vékony kék farmere és egy fekete fehér csíkos blúzra esett a választásom. Mivel csak moziba megyünk, így nem terveztem kisestélyit húzni. Gyorsan felöltöztem és a biztonság kedvéért a fekete blézeremet a derekam köré kötöttem. Majd egy válltáskába pakoltam némi pénzt, telefont és zsebkendőt. A tükör előtt gyorsan megfésültem a hajamat és egy egyszerű vékony hajpántot tettem a fejemre. A sminkelést sem vittem túlzásba, maradtam egy kevés kis alapozónál, szempillaspirálnál és a kedvenc barackszínű szájfényemnél. Egy kevés parfümmel befújtam magam, majd a tükörből figyeltem a végeredményt. Nagyjából meg voltam elégedve magammal, így egy mosoly kíséretében indultam le a földszintre. Miután belebújtam a tornacipőmbe oda álltam Harry mellé, aki a tévével volt lekötve. Majd miután észrevett érdeklődve mért végig.

- Hová mész ilyen csinosan? – kérdezte érdeklődve.

- Egyik nap találkoztam egy nagyon rendes sráccal a parkban. Elhívott moziba és én igent mondtam. Szóval most elmegyek és valamikor majd jövők. – magyaráztam és fél lábbal már indultam volna.

- Nem mész te sehova. Miért akarsz szívatni Tif? – kérdezte és a tévére szegezte a tekintetét.

- Harry nem szívatlak, ne aggódj. Most megyek. Szia. – köszöntem el tőle és egy puszit nyomtam az arcára. De lerántott maga mellé és kifaggatott, hogy hova is megyek pontosan és kivel. – Most már mehetek? – kérdeztem kicsit ingerlékenyen. A hangomból pedig kicsengett a türelmetlenség.

 A telefonom is rezegni kezdett a táskámban, ami azt jelentette, hogy Nick már itt van értem. Elköszöntem Harrytől, majd kiszökdécseltem a kapuhoz. Ő már az kapunak dőlve várt.

- Szia, széplány! – köszönt mosolyogva és átölelt.

- Szia! – köszöntem melegen mosolyogva és viszonoztam az ölelését. Pár szót még váltottunk, aztán elindultunk a mozi felé. Útközben rengeteg mindenről beszélgettünk.

- A film után van kedved megenni valamit vagy nagyon sietsz haza? – kérdezte érdeklődve.

- Felőlem ehetünk. – válaszoltam és közben egy kicsit elbámészkodtam. Nick fecseget valamiről, de nem tudtam rá rendesen oda figyelni, mert a gondolataim más körül forogtak. Harry bánatos arca járt a fejemben. Nem értem miért zavarja az, hogy más fiúkkal is töltöm az időmet, mint az ő barátaival. Ő mondta még nekem, hogy nem éri meg Liam után sóvárognom, mert neki a barátnője a legfontosabb. Bosszúsan fújtattam magamban, amiért megint kimondtam magamban a nevét. Valahogyan el kell, érjem, hogy kiszeressek belőle. Nick észrevette, hogy bármit mond nekem, nem válaszolok rá.

- Kicsit szórakozottnak látszol ma este. – jegyezte meg.

- Sajnálom csak kicsit elgondolkodtam néhány dolgon. – magyaráztam és ő csak mosolyogva intett egyet, hogy felejtsük el.

 A továbbiakban igyekeztem rá oda figyelni, hiszen nem ő tehet róla, hogy Liamnek nem én tetszek. Hamarosan megérkeztünk a mozihoz is. Elég hosszú sort kellett állni, hogy a jegyeinket megvegyük. Negyed óra sorban állás után viszont már épp kérni akartam volna a saját jegyemet, amikor Nick hirtelen elém lépett és két jegyet vett a saját pénzéből. Mikor oda akartam adni az árát, ő csak rám parancsolt, hogy azt rögtön tegyem el. Udvariasan megköszöntem és leültem egy kényelmes bőrkanapéra. A terembe még nem lehetett beülni, ugyanis az előző filmről kijövő emberek után takarítottak még.

- Vegyünk kukoricát és kólát? – kérdezte és a büfé felé mutatott.

- Hogyne. – mosolyogtam rá és felálltunk és oda is sorba álltunk. Közben a cipőm orrát tanulmányoztam és a körmeimet piszkáltam. Nick a filmről magyarázgatott én pedig néha helyeseltem és bólogattam. Egyébként, amit mondott az egyik fülemen bement a másikon pedig már jött is ki.

- Jó estét, sziasztok! – köszönt a pultos fiú barátságosan. – Mit adhatok? – kérdezte.

- Szeretnénk két nagyméretű kólát és két közepes méretű kukoricát. – mondta Nick. Miután kifizette a kólákat és a kukoricákat ismét visszaültünk az előbbi helyünkre.

- Milyen napod volt? – kérdezte érdeklődve.

- Hát elég unalmas. – sóhajtottam és visszagondoltam arra, hogy ismét egyedül maradtam otthon.

- Az bizony nem jó. – mondta együtt érzően és végigsimított a hátamon. – Nézd csak, már engedik be az embereket. – mutatott és rögtön felállt.

- Egy pillanat még gyorsan kiugrok a mosdóba. – motyogtam és az említett hely irányába siettem. Mire visszaértem az emberek fele már bement a terembe. Megfogtam a kukoricámat és a kólámat és Nickel az oldalamon beültem a terembe. Nem kellett sok idő és elkezdték vetíteni az előzeteseket, majd elkezdődött végre a film is. A kukoricámat majszolgatva figyeltem a filmre, és a másik kezemet a karfára tettem. A sok akció jelenet nem igazán kötötte le a figyelmemet, de igyekeztem a filmre koncentrálni. Szinte az egész innivalómat megittam és a maradék kukoricámat felajánlottam Nicknek. Amikor a filmnek vége lett nagyot nyújtóztam és ásítottam is egyet.

- Hát ez érdekes film volt. Alig várom, hogy a következő része is kijöjjön. – áradozott Nick, mire én csak helyeseltem, bár őszintén szólva a felére nem is emlékszem, mert a gondolataim másutt jártak. Nick pedig csak a filmről tudott beszélni. Éppen kibotladoztunk a nagy tömegből, hogy egy közeli kis gyorsbüfébe menjünk, amikor két ismerős alakot fedeztem fel egy tábla mögé rejtőzve. – Ezt nem hiszem el! – pufogtam dühösen, mire Nick csak értetlenül nézett le rám. Éppen kérdezni akart valamit, de én a kérdését meg sem vártam, mert rögtön ahhoz a két bolondhoz rohantam és elkezdtem velük kiabálni.

~Harry Styles~

Nem akartam egyszerűen elhinni, hogy Tif valóban randevúra megy. Hiszen a minap még ő mondta nekem, hogy Liambe szerelmes. Aztán puff a semmiből elő jött egy másik srác a képbe. Miután kilépett az ajtón rögtön az ablakból kezdtem kukucskálni utána. A nyálas képű gyerek pedig átölelte. Szívem szerint azonnal kiszaladtam volna és elküldtem volna melegebb éghajlatra és útba igazítást is szívesen nyújtottam volna csak, hogy tűnjön el az én Tiffanym közeléből.  A telefonomat azonnal felkaptam és csörgettem Liamet, hogy azonnal jöjjön velem, mert moziba megyünk mi is. Kicsit sem nézhetem ki viccesen napszemüvegben és sapkában. Gyorsan belebújtam a cipőmbe és felkaptam a kocsi kulcsom. Percek múlva már a 1D villa előtt nyomtam a dudát, mint egy őrült. Nagy meglepetésemre pedig nem csak Liam sétált kényelmesen ki a házból, hanem Lou és Niall is.

- Igazatok van, nem kell sietni, hiszen ráérünk. – kiabáltam ki az ablakon. Liam beült mellém előre a többiek pedig hátra ültek. – Hát ti mit kerestek itt? – kérdeztem, de közben már el is indultam. Az autó motorja életre kelt és már ki is lőtte magát.

- Liam mondta, hogy moziba hívtad. Így hát mi is úgy döntöttünk, hogy eljövünk. – vont vállat egyszerűen Niall.

- Hol van Tiffany? – kérdezte érdeklődve Louis.

- Éppen miatta megyek, vagyis megyünk moziba. Egyik nap találkozott valami ficsúrral és randira hívta. Nem bízok benne ahhoz, hogy ne menjek utána. Ez az első randija és mi van akkor, ha a srác egy pszichopata állat vagy megerőszakolja? – törtem ki és idegesen szorítottam a kormányt, miközben egyre nagyobb sebességgel száguldoztam a mozi felé.

- Hogy merészel engem megcsalni?! – kérte ki magának Lou és tetetett sértődöttséget színlelt. Valahogy ezt nem találtam viccesnek és inkább az útra koncentráltam. Véletlenül egy rossz utcába kanyarodtam be, így a következő saroknál vissza kellett forduljak. A kerekek nagy csikorgásban fordultak meg. Liam egész úton csendben volt és csak az ablakon nézelődőt kifelé. Lassan leparkoltam a mozitól nem messze és elhatároztam, hogy túl feltűnő lenne, ha mind a négyen bemennénk, így Niall és Lou beültek a mozi melletti kajáldába míg én Liamel sorba álltunk a jegyeinkért. De mire bejutottunk, már szinte az előtér üres volt. A legfelső sorba ültünk be és annak is a legszélére. Az egész film alatt próbáltam őket figyelni, de semmi különöset nem láttam. Amint a filmnek vége lett gyorsan kiosontam és egy tábla mögé bújva figyeltem őket, ahogyan mosolyogva és vidáman jönnek ki. Liam mellettem állt és ő is őket figyelte. Tif persze azonnal kiszúrt minket. Azonnal felénk sietett és elég dühős arcot vágott.

- Tif milyen különös meglepetés! Nem is tudtam, hogy te is ebbe a moziba jöttél. – tártam szét a karjaimat, hogy megöleljem, de ő ellökött magától.

- Mit kerestek itt? – kérdezte összefont karral.

- Moziba jöttem a haverommal… talán gond? – kérdeztem értetlenül.

- Valóban? Amíg nem mondtam, hogy randira jövök addig te otthon tévéztél. Követtél? – kérdezte dühösen.

- Nem kellett kövesselek. – mondtam egyszerűen és farkasszemet néztem vele. Természetesen ő nyert.

- Tiffany minden rendben van? – kérdezte a ficsúr.

- Nem egészen, de inkább menjünk. – fordult sarkon.

- Nem fogsz sehová sem elmenni kisasszony tetszik, nem tetszik. Most haza jössz velünk. – ragadtam meg a kezét és visszarántottam.

- Te csak azt hiszed Harry. – rántotta ki a karját a szorításomból és szó nélkül otthagyott. Képes volt elmenni azzal a nem is tudom milyen gyerekkel. Az eszem megáll, hogy vajon mit eszik ezen a gyereken.

- Miért nem csináltál semmit sem? – ripakodtam rá Payne barátomra.

- Mégis mit csinálhattam volna? A te unokahúgod, neked kell neki parancsolni, de látom, nem tudsz. Akkor én mivel állíthattam volna meg? – tárta szét a karjait dühösen.

- Sajnálom, nem veled kellene kiabálnom. Csak annyira zavar, hogy ez a nyálgép van a közelébe. – sóhajtottam keservesen.

- Semmi baj tesó. – veregetett hátba és elindultunk a kocsim felé. Niall és Lou az autó melletti padon üldögélt és érdeklődve pislogtak felém.

- Tif? – kérdezte Lou, de én képtelen voltam válaszolni rá.

- Elment az új barátjával. – mondta Liam kedvtelenül. – Harryvel pedig összevesztek. – magyarázta.

Nem akartam bunkó lenni így beültem a srácokkal az étterembe, hogy Liam is ehessen valamit. Nekem nem sok falat ment le a torkomon, hiszen eléggé rosszul éreztem magam. De a gondolataim csak Tiffany körül forogtak. Nem tehetek ellene, de totálisan bele vagyok esve. Ez pedig szánalmas, hiszen ki az a hülye, aki a saját unokatestvérébe szeret bele, még ha az nem is vérrokon. Ő okos és sosem szeretne engem úgy, ahogyan én őt. Sőt talán már titokban bele is szeretett ebbe a nyálas alakba. Bármilyen csajt megkaphatnék az egész Földön, de nekem mégis csak az-az egy kell, akinek tiltott gyümölcsnek kéne lennie számomra. Szánalmas alak vagy Styles. Ideje lenne tovább lépned és keresni valaki mást. De az eszem hiába próbálja meg azt sulykolni a szívemnek, hogy felejtsem el és ne tekintsek rá úgy, mint ahogyan a többi csajra szoktam, az a makacs szívem nem engedi és helyette itt marcangolom magamat. Az előttem lévő ételt csak éppen, hogy piszkálgattam.

- Megehetem, ha te úgy se eszed meg? – kérdezte Niall én pedig elé toltam.

- Harry ne lógasd az orrodat ennyire. Nagylány már, tud magára vigyázni. Bízz benne egy kicsit jobban. – szólalt meg Louis.

- Benne bízok csak abban a gyerekben nem! – fakadtam ki idegesen. Valóban Tifben teljes mértékig megbízok, de az új barátjelöltjében nem. Túl sunyinak tűnt és én egész jó emberismerő vagyok. Rajta fogom tartani a szemem, és ha kell, saját magam fogok utána nyomozni. Ha az én Tiffanymnak egy haja szála is meggörbül mellette, akkor velem fog meggyűlni a baja, abban biztos lehet. Azért nem hibáztathat, mert féltem, hogy baja esik. Én pedig ezzel a gondolattal nyugtattam magam.

~ Nick Parker~

Az arcomon nagy vigyorral csöngettem a gyönyörű szeretőm lakásának ajtajában. Hosszas percek teltek el, mire végre ajtót nyitott.

- Szia, édes. – csókoltam meg szenvedélyesen és a fenekébe csíptem.

- Szia. – csókolt vissza és a karjait a nyakam köré fonta. Az ingemnél megragadva húzott befelé és lenyomott a kanapéjára. – Hogy sikerült az első ,,randi” azzal a kis beképzelt majommal? – kérdezte érdeklődve, miközben az arcán gonosz mosoly terült szét.

- Elég jól, de az idióta göndör és a hülye pasid megjelent és totált elszúrták a hangulatát. De szerencsére utána fel tudtam vidítani és kicsit az unokatestvére ellen oltottam. – meséltem és kényelmesen feltettem az asztalra a lábaimat.

- Vedd le onnan rögtön a lábaidat. – csapott rám. – El kell érnünk, hogy Liam megutálja a csajt. Láttam, hogy hogyan néz rá és félek, hogy idővel lecserélne erre az amerikai picsára. – magyarázta, miközben a haját csavargatta. – Várj megcsókoltad már? – tette fel a kezét maga elé és érdeklődve figyelt.

- Este a mozi után megpróbáltam, de nem engedte. De sikerült rábeszélnem arra a fotózásra, ahol azt hiszi, hogy milyen nagy modellt faragnak belőle. Nagyon hiszékeny a csaj. – mondtam röhögve és Sophia combját kezdtem el simogatni.

- De a hiszékenységét kihasználva el tudjuk érni, hogy visszamenjen ahonnan jött. Szegény kis butus liba, majd örökre elmegy a kedve a modellkedéstől, ha megtudja milyen fotózáson lesz része milyen magazin számára. – vigyorgott és egyszerre kezdtünk el nevetni.

- De előbb a pasidat és a többieket kellene valahogy eltávolítani a közeléből. – mondtam, de Sophianak éreztem már, hogy erre is van egy terve.

- Liamet könnyű lesz lekoptatni róla. Érd el, hogy előtte csókold meg. – javasolta elégedett képet vágva. – Aztán az csak az első lépés lesz… a többi még csak azután lesz. – vigyorgott és megcsókolt.

- Remélem, hamar fogod te meg padlóra küldeni a kis barátodat.. – mondtam neki, de szinte meg sem hallotta. Sophiaval remek párost alkotunk szerintem. Évek óta velem van, csak kihasználja azt a kis énekes gyereket. Aki persze nem képes békén hagyni az én barátnőmet. A nyomorék azt hiszi, hogy Sophia éppen New Yorkban van, miközben egész idő alatt itt van Londonban. A túlságos kedvessége és jófiússága fogja a vesztét okozni. 

Seventh

Hi guys!

Már egy hete, hogy boldogítalak titeket ezzel a történetemmel és ennek tiszteletére ismét egy részt hoztam. Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket, nagyon örültem nekik. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

Puszi Fanni~ 

      

~Harry Styles~

Örültem, hogy Liam átjött az este és így Tif nem maradt egyedül, amíg én egy csinos cicababával randiztam. Miután elindultam a randira, valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha bűntudatom lenne, amiért más lánnyal találkozok, miközben Tiffanyt rásóztam Liamre. Napról napra úgy értem szerelmes vagyok belé és nem csak a külseje miatt. Ahogy megnevetett és beszélget velem, teljesen magába bolondít. Ez pedig nem helyes, hiszen valamilyen szinten mégis csak a rokonom, még ha genetikailag nem is. Egy étterem előtt találkoztam Carlyval és az este további része is elég kellemes hangulatban telt. Vacsora után sétálni mentünk, majd Carly lakásán kötöttünk ki hatalmas csókcsatába bonyolódva. Ezután, hagytuk, hogy megtörténjen az, aminek meg kellett történnie. Valamiért csak Tif arca lebegett a szemeim előtt és rá tudtam gondolni. Egész idő alatt azon kattogott az agyam, hogy vajon mit csinálhat. Másnap reggel amilyen gyorsan csak tudtam igyekeztem meglépni. Minél előbb Tiffany mellett akartam lenni és megbizonyosodni, hogy jól van. Előtte viszont még le kellett ráznom magamról Carlyt és közölni vele, hogy nem tervezek vele közös jövőt. Két pofon után el is húztam a csíkot. Tiffany és Liam az udvaron üldögéltek, és ahogy elnéztem őket egészen jó barátok lettek. Remélem ez így is marad és egyikük sem vett szemet a másikra. De ahogy ránéztem az unokatestvéremre látszott rajta, hogy sokkal mosolygósabb, és ahogyan ránéz, az egyik legjobb barátomra az arca felragyog. Az pedig, hogy ők valaha összejöjjenek, nem történhet meg. Liam részéről nem kellett aggódnom, hiszen neki barátnője van, akit szeret. A nap további részében nagyon jól érzetem magam. Mostanában nem volt ilyen vízi csatában részem a barátaimmal és azzal a lánnyal, aki titokban már a világot jelenti nekem. Próbáltam a közelébe kerülni és magamhoz húzni, de mivel az ellenséges csapatba kerültem Lou mellé, így nem igazán sikerült. Végig kellett nézzem, hogy Liam hátán lóg, és a nyakába kapaszkodik. Egy egészen picit féltékeny lettem rá. Nem egészséges, hogy féltékeny vagyok egy barátomra, akinek ismétlem, barátnője van, akit szeret és helyette az én unokatestvéremet fogja. Persze ha nem lennék szerelmes belé teljesen, akkor még azt mondanám, hogy Liammel teljesen összepasszolnak. De velem is rengeteg közös pontja van és hozzám sokkal jobban illik. Jó ezt be kellene végre fejeznem. Miután a srácok késő este búcsút intettek neki álltunk rendet tenni a teraszon. Persze Niall a maradék ételt elcsomagolta és elvitte magával útravalónak. Feltűnő volt számomra, hogy Liam milyen sokáig ölelgette Tiffanyt, így kénytelen voltam egy pacsival szétválasztani őket. Kényes téma a lányoknál a szelem és nem is tudom, hogyan merjek előhozakodni a kérdéssel, hogy érez-e valamit Payne barátom iránt. Ha igen, akkor nehezebb dolgom lesz meghódítani a szívét, mint ahogyan hittem.

- Jó kis nap volt nem gondolod? – kérdeztem, miközben az utolsó tányért is a mosogató gépbe helyeztem. Tif pedig a pulton ülve figyelt.

- Sosem nevettem ennyit egy nap sem még, mint amennyit ma. A srácok imádni valóak. El sem hiszem, hogy van olyan ember a földön, aki ne kedvelne titeket. – mondta nevetve. Hát pedig elég sok ember akad, aki nem bír valamiért bennünket. Néha eléggé padlóra tudnak küldeni pár csípős megjegyzéssel, de amíg ott van a több ezer rajongónk szerte a világon, addig mi erősek maradunk.

- Valamikor ezt meg kellene ismételni. – javasoltam, Tif pedig helyeselte a dolgot. – Van kedved egy kicsit borozgatni a medence mellett? – kérdeztem és elő vettem egy igazán finom bort.

- Persze. – mosolygott és elővett két poharat. A lábunkat a vízbe lógattuk és mindkét pohárba töltöttem egy keveset. Egy ideig csak szagolgattuk a bort, majd koccintottunk és bele ittunk. Mikor körülbelül az üveg tartalmának nagy része elfogyott elkezdtem kérdezgetni, hogy mit gondol Liamről. Tudnom kell, hogy van-e okom féltékenynek lenni vagy csak pusztán a képzeletem szórakozik velem.

- Úgy látom Liammel rendkívül jól kijöttök egymással… - kezdtem bele.

- Nagyon jó fej és megértő. – mosolygott maga elé.

- Talán nem szerelmes itt valaki? – húztam az agyát, de ő csaj totál elpirult és lehunyta a szemeit. – Csak nem bele trafáltam? – ugrattam továbbra is, de ő csendben ült.

- Egy picit talán igen. – vallotta be pár perc múlva. Én pedig úgy éreztem totál kikészülök. Nincs annál rosszabb, ha akit szeretsz az ő szíve másért dobog. – De ne mond el senkinek, kérlek! – kérlelt kiskutyaszemekkel. Eszem ágában sem volt elmondani senkinek sem. A végén még Liam elbízná magát és dobná a barátnőjét az unokatestvéremért, akit magamnak akarok megszerezni. Valamit tennem kell, hogy megváltoztassam az érzéseit.

Holnap beszélek Liammel, hogy mi a véleménye Tifről. Ha pedig elkezd róla áradozni, akkor tudni fogom, hogy ő is viszont szereti-e.

- Liamnek barátnője van. – feleltem egyszerűen, mintha ezzel akarnám elvenni tőle a kedvét. Ezzel a mondattal pedig bele is sikerült lépnem a lelkivilágába. Az arcáról a mosoly teljesen eltűnt és tisztára elszontyolodott.

- Tudom és Liam szereti… - sóhajtotta és igyekezett felhagyni a témával. Letettem a poharam és közelebb ültem hozzá. Szorosan magamhoz szorítottam és a hátát kezdtem el simogatni. Mámorító illatú a haja és kellemes érzés őt a karjaim közt tartani. Valamilyen biztonságérzetet adott az, hogy velem van.

- Neked olyas valakire van szükséged, aki mindig melletted lenne és tudod, hogy feltétel nélkül szeret és elfogad. Aki elég régóta ismer téged minden hibáddal együtt és megvéd a félelmeidtől, ha valóra válnának. – mondtam majd elhajoltam egy kicsit tőle, de még mindig a karjaimban tartottam. Egy tincse bele lógott az arcába, így az óvatosan a füle mögé igazgattam. Mélyen néztem a gyönyörű szemeibe és szinte teljesen elmerültem bennük. Óvatosan közelebb hajoltam az arcommal hozzá és ő nem húzta el a fejét. Lehet, hogy a bor dolgozott bennünk, de nem sok kellett hozzá, hogy megcsókoljam. De nem akarom elrontani ezt a meghitt pillanatot, így csak egy apró puszit nyomtam a szája csücskére. Mély sóhaj tört elő belőle és a fejét a nyakamba fúrta. Nem tudom meddig ülhettünk ott mozdulatlanul, de az ásítása törte meg a csendet. – Gyere, menjünk be aludni. – fogtam meg a kezét és az emeltet felé vettük az irányt. Bement a szobájába, hogy fürödni induljon. Addig pedig elterveztem, hogy egy kicsit felvidítom és énekelek neki valamit. Gyorsan beszaladtam a szobámba, ahol a sarokban lévő fotelban pihent az én szeretett gitárom. Pár perc alatt behangoltam és a szobájába siettem. Szerencsére még a fürdőben volt. Leültem az ágyára és vártam, hogy bejöjjön. Pár perc után az ajtó kinyílt én pedig rögtön gitározni kezdtem, majd énekelni a Little Things című számunkat, ami az én egyik személyes kedvencem.

- Your hand fits in mine like it's made just for me but bear this in mind it was meant to be… - ahogyan énekeltem és teljesen bele éltem magam a dalba, minél közelebb jött és leült mellém az ágyra. A szemei könnybe lábadtak a meghatottságtól. A dal végén pedig erősen ölelt magához.

- Köszönöm, hogy felvidítottál. Imádlak. – nyomott egy puszit az arcomra. Perceken át ültünk egymás mellett és beszélgettünk minden féléről. Az arcán végre az a gyönyörű mosolya játszott, amitől beragyogott az egész hibátlan arca.  De láttam rajta, hogy fáradt, így elköszöntem tőle és magára hagytam. A gitáromat visszatettem a helyére és jobbnak láttam, hogy gyorsan lemosakodjak és elmerüljek az álmok mély birodalmába. Szokatlan módon pedig hamar elaludtam, miközben végig csak rá gondoltam.

~Tiffany Mills~

Reggel elég korán kidobott az ágyam. Nem igazán aludtam valami jól, hiszen túlságosan melegem volt és csak forgolódtam jobbra-balra. Egy ideig még feküdtem és próbálkoztam azzal, hogy hátha sikerül visszaaludnom, de fél óra múlva inkább kimásztam az ágyamból. Az asztalomhoz mentem és felnéztem a közösségi oldalaimra. Újabb követők hada jelent meg a twitter értesítőimnél. Írtam pár sort Amynek, hogy hadd örüljön annak, hogy még mindig a barátnőmnek tartom. Apunak is írtam egy kisebb regényt a tegnapi napról és arról is, hogy mennyire megkedveltem a srácokat. Miután befejeztem a levelek írását elhatároztam, hogy felöltözők és készítek valami reggeli félét. Egy sima fehér trikót vettem fel és egy rövidnadrágot. A hajamat miután nagy nehezen kifésültem egy copfba kötöttem. Lecaplattam a lépcsőn egyenesen a konyhába. A szekrényből elő szedtem egy müzlis tálat és a kedvenc csokis reggeliző pelyhemmel töltöttem meg.  Majd azt nyakon öntöttem tejjel és leültem az asztalhoz és minden falatot alaposan rágtam meg, mielőtt lenyeltem volna. A gondolataimat pedig szabadon engedtem, hogy hadd száguldozzanak. Leginkább a tegnapi nap eseményei forogtak végig ismét a fejemben. Az egészben az tetszett a legjobban amikor Liammel kettesben ültünk az udvaron és beszélgetni tudtunk minden féléről. Aztán pedig mikor már a medencében voltunk és Liam hátán lógtam, mint egy kis majom. Amikor pedig a derekamat néha megfogta, olyankor furcsa érzés futott végig a testemen. De Harrynek este igaza volt. Liam és én nem igazán vagyunk egymáshoz valóak. Legalábbis úgy látszik a kívülállók részéről így tűnik. Elég kedves gesztus volt Harry részéről a dal, amit énekelt nekem. Miután befejeztem a reggelit, a tányért gyorsan elmosogattam és a csurgatóra helyeztem. Lassan sétáltam át a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén. A tévét bekapcsoltam és apránként váltogattam a csatornák között. Alig ment valami érdekes műsor, így a határán voltam, hogy fogom és kikapcsolom. Ám az utolsó pillanatban az egyik zenecsatornára tévedtem, ahol egy Bruno Mars számot játszottak. A tévével együtt kezdtem halkan énekelni és közben a tenyereimmel doboltam a lábamon. Annyira lekötötte a figyelmemet a zene és a klip, hogy észre sem vettem, hogy Harry a falnak támaszkodva, mosolyogva engem figyelt. Rögtön befejeztem az éneklést és mosolyogva üdvözöltem.

- Jó reggelt! – köszöntem és kikapcsoltam a tévékészüléket.

- Gyönyörű hangod van Tif. El vagyok tőled kápráztatva. – mondta vidáman és leült mellém.

- Uhm… annyira nincsen jó hangom. – motyogtam zavartan. – Mi lesz a mai program? – kérdeztem érdeklődve, mire ő csak elhúzta a száját.

- Hát nekünk a nap nagy részében a stúdióba kell lennünk. Aztán fotózásunk is lesz, majd interjúk sorra. Este pedig azt hiszem, olyan nyolc körül benne leszünk élő adásban a tévében valami beszélgető műsorban. Sajnálom, hogy egyedül maradsz. Szívesen elvinnélek, de ott egész nap csak unatkoznál. – magyarázta.

- Ugyan semmi baj. Majd csak feltalálom magam valamivel. – mosolyogtam rá és próbáltam megnyugtatni, hogy semmi rosszat nem követ el ellenem.

- Egész biztos? – kérdezte félénken.

- Igen. – mondtam kuncogva és látszott rajta, hogy tényleg megkönnyebbült.

- Jaj, készülődnöm kéne hiszen Lou és a többiek mindjárt itt lesznek értem. Én pedig itt ülők egy száll alsógatyában. – csapta fejbe magát és rögtön felszaladt a szobájába.

Nem sokkal később csengetést hallottam az ajtó felől. Oda csoszogtam, hogy ajtót nyissak és Lou rögtön a karjaiba kapott. Mostanra már hozzá szokhattam volna, Louis köszönési formájához, de eddig nem sikerült. Miután letett Niall is átölelt és feltűnt, hogy Liam eléggé furcsán viselkedik. Barátságosan rám köszönt és semmi több. Türelmetlenül várták a göndör hajú unokatestvéremet, aki hosszas készülődés után megjelent. Elköszöntek tőlem és már indultak is. A nap hátralévő részében fogalmam sem volt, hogy mit csinálhatnék. A délelőtt egy részében könyvet olvastam, de nem kötötte le teljesen a figyelmemet. Ebédidőben nem igazán voltam éhes és a lakásban sem tudtam megmaradni, így egy kisebb válltáskámba pakoltam egy kis pénzt és a telefonomat bele dobva, indultam el London belvárosa felé. A nap hét-ágra sütött és kellemes idő volt. Bár mire egy közeli parkba értem a lábamat szinte alig éreztem. Leültem egy padra és onnan nézelődtem, miközben a lábaimat fájlaltam.

- Bocsánat leülhetek? – kérdezte egy húszas évei elején járó srác.

- Persze. – feleltem mosolyogva. Elég helyesen nézett ki, bár nem igazán az én álom pasijaim közé tartozó típusba sorolható. Szőke haját egészen hátra simította. A szemei pedig kékesszürkés árnyalatúak. A karjai nem igazán izmosak, de nem is az a fogpiszkálófajta. A hangja pedig kellemes hangzású.

- Nick. – nyújtott kezet mosolyogva én pedig szívesen viszonoztam azt.

- Tiffany. – mosolyogtam rá vissza.

- Örülők, hogy megismerhetlek. Mondták már neked, hogy milyen szép neved van? Bár te magad is gyönyörű vagy. – bókolt én pedig szokásomhoz híven totál elpirultam és alig bírtam megszólalni.

- Köszi. – motyogtam és az egyik tincsemmel kezdtem el játszani.

- Idevalósi vagy? – kérdezte, de mielőtt bármit is szólhattam volna már meg is válaszolta a kérdésemet. – Nem biztosan nem, mert akkor már feltűnt volna, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal élek egy városban. Honnan jöttél? – kérdezte vidáman.

- Kaliforniából jöttem ide, de csak a nyárra. Az unokatestvéremnél nyaralgatok. – meséltem, miközben ő érdeklődve figyelt rám.

- Ó a csudába akkor rá hibáztam. Azt hittem, hogy a mennyből csöppentél ide. – nevetett és belőlem pedig egy nevetést váltott ki. – De azért Kalifornia sem lehet olyan rossz hely. Gondolom, szereted az ottani jó időt. – tette hozzá.

- Fantasztikus hely az biztos. – helyeseltem. – De azért néha kell a változatosság is. – mondtam és a járdán totyogó galambokat figyeltem.

- Modell vagy? – kérdezte érdeklődve.

- Sajnálom, de nem. – ráztam a fejem.

- Nem szeretnéd kipróbálni magad? Az egyik barátom éppen egy fotósorozatot készít fiatalabb lányokkal egy magazinnak. Ha van kedved itt a névjegykártyája és rajta vannak az elérhetőségei és a fotózás helyszíne is. – húzott elő egy papírt és a kezembe nyomta.

- Köszönöm, azért még átgondolom. – feleltem és a táskámba csúsztattam.

 Egy kis ideig még beszélgettünk és az idő szinte repült. Udvariasan meghívott egy fagyira, amit én örömmel fogadtam el. Kellemes volt a társasága és elég könnyen lehetett vele beszélgetni. Elmeséltem néhány érdekes tényt az életemről, hogy eredetileg Londonba születtem én is, csak örökbe fogadtak és Amerikába költöztünk. Majd addig hízelgett, amíg meg nem adtam neki a telefonszámomat és ő is megadta az övét. Egy közös képet is készített a telefonjával, azzal az indokkal, hogy a barátai nem fogják elhinni neki, hogy milyen szép lánnyal találkozott. Miután az órámra tekintettem jobbnak láttam, hogy elindulok hazafelé, valami finom vacsorát szeretnék készíteni Harry számára, hiszen elég fárasztó napja volt. Nick szívesen ajánlotta fel, hogy haza kísér. Leginkább ő beszélt egy kedvenc filmjéről, aminek most jön ki a következő része a mozikban és nincs-e kedvem elmenni vele.

- Várjunk csak, te most randira hívsz? – kérdeztem értetlenül és megálltam a járda közepén, ugyanis már a kapu előtt ácsorogtunk.

- Hát őszintén szólva igen… - hajtotta le a fejét, majd reménykedve pislogott rám, hogy elfogadom az ajánlatát.

- Lehet róla szó. – mosolyogtam rá. A válaszomra féloldalas mosolyra húzta az ajkait és bátortalanul megölelt. Mosolyogva elköszöntem tőle, majd a lakásban a táskámat a kanapéra dobtam és a konyhában neki álltam spagettit főzni. Remélem, hogy Harrynek ízleni fog és örülni fog neki. Miután a vacsora elkészült megterítettem az asztalt és az órára pillantva kaptam észhez, hogy mindjárt kezdődik a műsor, amiben a srácok is benne lesznek. Bekapcsoltam a tévékészüléket és vártam, hogy a műsorvezető felkonferálja a fiúkat. Először Louis, Harry, Niall majd Liam lépett be és foglalt helyett a bordó kanapén. A műsorvezető kérdezgetni kezdte a srácokat, hogy mik a legújabb terveik a jövőbe tekintve és hogy hogyan állnak nő ügyileg. Itt Liam beszélt a Sophiaval való kapcsolatáról, de persze csak a szép dolgokat mondta el. De látszott az arcán, hogy valami nincs rendben vele. Holnap mindenképp beszélnem kell vele, hiszen barátok vagyunk és egy barát dolga, hogy segítsen a barátjának. A rosszullét azonban akkor kapott el, amikor Liam üzent Sophianak, hogy mennyire szereti és nagyon várja már haza. Onnantól kezdve az én hangulatomnak is annyi lett. De ha Liamnek Sophia kell, akkor legyen vele boldog. Én pedig elmegyek mindenféleképpen arra a randira Nickel. A telefonomat rögtön elő is vettem és írtam neki egy üzenetet, hogy írja meg, mikor és hol találkozzunk és melyik nap. Ha Liam így akar játszani, akkor csak tessék. Ha helyre akar hozni egy szinte halott kapcsolatot, akkor sok sikert hozzá. De én többé nem fogom a tanácsaimmal ellátni. Arra ne is számítson egy kicsit sem.

Sixth

Hi guys!
Nagyon köszönöm ismét a pipákat és a többi visszajelzést is. Ebbe a részbe próbáltam egy kis melegséget és nyári hangulatot bele csempészni, ha már nyári szünet van. Bár a kinti időjárás nem ezt tanúsítja sajnos. Jó olvasást és várom a visszajelzéseket.
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Boldog voltam, amiért Harry Liamet kérte meg arra, hogy amíg ő randizik addig Liam szórakoztasson el. Bár a filmválaszték nem volt a legjobb, de az érzés, hogy hozzá bújhattam mindent jóvátett. Tudom nem helyes bele zúgnom, mivel neki barátnője van és szereti. Ezt pedig ő mondta el nekem a sok érzelgős beszélgetéseink során. De a szívemnek egyszerűen képtelen vagyok parancsolni. Hiszen ő az unokatestvérem egyik legjobb barátja. Szemet sem szabadna vetnem rá. De a józan eszem azzal nyugtatott, hogy Liam amúgy sem nézne rám olyan szemmel, mint ahogyan én őrá. Tulajdonképpen ő mesebeli herceg, aki sosem fog eljönni számomra. Louis pedig tudom, hogy csak jobb kedvre akart deríteni azzal, hogy szerinte szebb vagyok Sophianal. Ha Liam is úgy gondolná, akkor nem lenne vele együtt. El sem hiszem, hogy egy olyan széplány, hogyan tud így bánni egy ilyen tökéletes fiúval, mint Liam. Ha az én barátom lenne és örülnék, ha vele lehetnék. Nem pedig a kifogásokat keresném, hogy miért nem tudok vele lenni. Bolond a csaj az száz százalék. Reggel gyönyörű napsütéses napra ébredtem fel. Az ágyban megfordulva láttam, hogy a mellettem lévő hely üres. Ami azt jelenti, hogy vagy csak álmodtam azt, hogy Liam ismét velem alszik, vagy pedig már ébren van. Én az utóbbira tippelnék. Kimásztam az ágyból és mosolyogva léptem az ablakomhoz. Az ablakot sarokig tártam és csak gyönyörködtem a kék égen. Néhol egy-két bárányfelhő úszott a nagy kékségen, de jelét sem mutatta, hogy esni készülne az eső. Jó néhány percig csak álldogáltam és sütettem az arcomat, majd úgy döntöttem ideje felöltözzek. Egy lenge nyári ruhát vettem ki a szekrényemből. A hajamat kifésültem és egy hajpánttal hátra fogtam. Mielőtt lementem volna ellenőriztem magam a tükörben és a ruhámon végig simítottam. Lassan lépkedtem lefelé és a konyhába beérve egy terített asztal várt. Liam pedig a tűzhely mögött állt és egy palacsintát tett egy kisebb kupac tetejére.

- Jó reggelt! – köszöntem neki vidáman és felültem a pultra, ahonnan a tevékenységét figyeltem. Kicsit beolajozta a palacsintasütőt majd egy kanál tésztát tett bele és szépen kör alakúra egyengette.

- Neked is szép jó reggelt! Szép napunk van igaz? – kérdezte mosolyogva.

- Pontosan. – bólogattam és a körmeimet piszkálgattam. Ahogy elnéztem lassan rám férne egy újabb körömfestés. Az egyik ujjamról a lakk már szinte teljesen hiányzott.

- Harry még nem ért haza. Gondolom a randi jól sikerülhetett neki. – bazsalygott. Szinte már meg is feledkeztem az unokatestvéremről. Ez is bizonyítja, hogy mennyire hatalmas vonzereje van Liamnek. Teljesen elfeledteti az emberrel a külvilágot. – Így ha szeretnéd, akkor veled maradhatok, amíg nem ér haza. Úgysincsen jobb dolgom, mint otthon ülnék, miközben azt figyelném Niall miként fosztja ki a hűtőnket. – magyarázta és nehezemre esett volna nem nevetni rajta. Niall egy eléggé kedves fiú, de nem igazán az én esetem, ha szabad így fogalmazni. Inkább csak puszta barát típus. Ez pedig igaz Louisra is. Vele sem tudnám elképzelni magam. Túl rosszfiús hozzám nézve a sok tetkója miatt. Nem azt mondom, hogy ő sem néz ki jól, mert Ő is és szőke hajú barátja is rendkívül helyesek, de nem hozzám valóak. Az én esetem az inkább a Liam stílusú srácok. Bár sosem voltam még szerelmes és az otthoni srácok sem jöttek be igazán. Az otthoni legjobb barátnőm pedig azzal ugratott, hogy biztosan nem is a fiúkat szeretem. Ilyenkor körülbelül csak a szemeimet forgattam és közöltem vele, hogy téved csak nem igazán megfelelőek az itteni fiúk. Amy pedig hitetlenkedő pillantásokat küldött felém, mert szerinte elég sok irtó helyes srác jár a mi sulinkba is. Az igaz, hogy pár helyes fiú is járt oda, de a legtöbbjük egy beképzelt felfújt majom. Nem hinném, hogy pár éjszakai alkalomnál tovább járjanak egy lánnyal. A többségük is azokért a lányokért volt oda, akiknél egyenes út vezetett a szoknyájuk alá. Liam észrevette, hogy a gondolataim eléggé elterelődtek és érdeklődve figyelt rám. Persze, hogy engem nézett, hiszen úgy bámultam, mintha egy élő Dávid szobrot csodálnék. Egy újabb palacsintát szedett ki, majd a tűzhelyet lezárta. Elkaptam róla a tekintetemet és kissé elpirulva sütöttem le a szemeimet. Liam a palacsintákat az asztalra tette és szólt, hogy jöhetek enni. Nagyot sóhajtva rugaszkodtam le a pultról és leültem az egyik székre. Vettem a tányéromra egy palacsintát és alaposan megkentem juharsziruppal. Liam közben két bögrét vett elő. – Kávét vagy kakaót kérsz? – kérdezte érdeklődve.

- Uhm… kakaót. – nyögtem ki gyorsan.

- Helyes döntés. – kacsintott rám és hátat fordított, hogy elkezdje készíteni az italomat. Nem kellett sok idő és már készen is volt. – Parancsolj. – tette le elém.

- Köszönöm. – motyogtam és nagyot ittam belőle. Valami isteni íze volt. – Liam ez nagyon finom lett. – mondtam és beleharaptam a palacsintába is. Komótosan rágtam meg és nyeltem le minden falatot.

- Eredeti Payne recept. – kacsintott és egy ellenállhatatlan félmosolyra húzta az ajkait. Kis híján leállt tőle a szívem is.

Lassan befejeztük a reggelizést és az utolsó korty kakaót is magamba erőszakoltam. Liam persze elkezdett rajtam hangosan nevetni. Értetlenül pislogtam rá, ugyanis nem értettem, mi ilyen vicces a számára.

- Jól vagy? – kérdeztem összevont szemöldökkel. Fogalmam sem volt, mi lelte hirtelen.

- Látnád az arcodat. – nevetett tovább. – Kakaó bajszod van. – nyögte ki és egy-két könnycsepp is kicsordult a szeméből.

- Ez olyan vicces a számodra? Rendes vagy. – forgattam a szemeimet.

- Várj mindjárt letörlöm. – fogta meg az egyik kezem és az asztalon át közelebb hajolt, majd egy szalvétával letörölte a számat. Pár centiméter választotta el az arcunkat egymástól. Olyan késztetés jött rám, hogy meg akarom csókolni. De aztán eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogy kell csinálni így rögtön a pánik lett úrrá rajtam. Nem akarom magam leégetni előtte a bénázásomon. Aztán pedig a másik opció is ott villogott a fejemben. Sophia. Liam barátnője, akit szeret. Semmi pénzért sem én akarok lenni, aki véget vett a kapcsolatuknak, mert tudom, hogy szeretik egymást. Pontosítva Liam szereti Sophiat, ő pedig a maga kis furcsa módján szereti Liamet. Habár semmi hasonlóság nincsen köztem és a barátnője között, abban minden lány pontosan egyforma, hogy utálja azt, ha a pasija megcsalja. Már a puszta gondolat is szörnyű a lányok számára. Liam mosolyogva végigsimított az arcomon, majd óvatosan hátradőlt a székén. Az érintése pedig áramütésként szaladt végig rajtam. Ahol megérintett, ott forróság maradt maga után. Miután elpakoltunk és kiültünk az udvarba nem kellett sok idő és a szeretett unokatestvérem is megjelent.

- Sziasztok! – integetett felénk majd elém lépett és a karjait széttárta. Gyorsan megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.

- Milyen volt a randid? – kérdeztem érdeklődve és lehúztam magam mellé. Közben Liammel lepacsizott és mesélni kezdett.

- Hát a csaj nem volt rossz. Sőt… - vigyorgott perverzen és gondolom maga elé képzelte a jeleneteket, amiket én szívem szerint hallani sem akarnék. – Irtó dögös maca volt ekkora mellekkel. Méghozzá derékig érő hosszú hajjal. – mutatta Liammel mi meg csak összenézve röhögtünk rajta.

- Ahelyett, hogy a külsejét írnád, le inkább mesélhetnél a belső tulajdonságairól. – tanácsoltam neki.

- Belső tulajdonságnak számít az, hogy milyen hangosan tudja sikítani a nevemet? – kérdezte önelégült képpel.

- Mi a neve a lánynak? – faggattam tovább.

- Carly. – felelte mosolyogva. Talán a nagy Harry Styles nem szerelmes?

- Fogtok még találkozni? – kérdezte Liam.

- Nem tudom. Azok után ahogyan otthagytam nem hiszem. – húzta el a száját.

- Mi történt? – kérdezte aggódva.

- Hát körülbelül szó nélkül akartam meglógni a lakásából. De mielőtt épp kiléptem volna azon a nyavalyás ajtón megjelent mögöttem. Lesmárolt majd megkérdezte, hogy nem szeretném-e a napomat vele tölteni és esetleg mi lenne, ha járni kezdenénk. Nem állok készen egy kapcsolatra még és nem tervezem magam a közeljövőben lekötni egy lány mellett sem. Élni akarom az életem… így hát ezt elmondtam neki és egy szemét szoknyapecérnek nevezett és eljöttem… - magyarázta, majd a gondolataiba merült.

- Harry egy lány sem szereti azt, hogy kihasználják. Szerintem szóba sem fog veled állni többször. Ha valaki velem bánna, így és csak kihasználna többé látni sem akarnám. – mondtam neki a fejemet rázva. Liam egészen csendben hallgatott és a talajt tanulmányozta.

- Most már mindegy. Eggyel több lány utál a földön. Mit számít? – vont vállat és a bandával kapcsolatos dolgokat kezdte el megbeszélni Liammel. Dél körül kitaláltuk, hogy mi lenne, ha áthívnánk a banda másik két tagját is és csapnánk egy kis grillpartit és egy kis medencés bulit. Részemről teljesen rendben volt az egész, amíg Liam is itt van. Megterítettem a kerti asztalt és néhány színes üdítős poharat helyeztem el rajtuk. A konyhából kipakoltam a frissítőket is és színes tálakba rágcsálnivalót szórtam. Lassan Louis és Niall is megérkezett, akik nagy öleléssel köszöntöttek és megjegyezték, hogy milyen csinos vagyok ebben a ruhámban. Mosolyogva megköszöntem a bókokat, majd kíváncsian tekintettem Harryre és Liamre, akik a grill begyújtásával szórakoztak. Niall leült a hintaágyba, de menet közben megragadta az egyik chips-es tálat. Leültem mellé és lassan hintázni kezdtünk.

- Kérsz? – kérdezte és felém tolta a tálat.

- Pár szemet csak. – mosolyogtam és elfogadtam a kínálását. Bele markoltam a sajtos chipsbe és apránként elrágcsáltam.

Közben a srácoknak sikerült az első adag virslit a grillre rakniuk. Liam vállalta a felelősséget az étel sütésért, így hát aztán Harry nagy örömmel újságolta az éjszakáját Louisnak. Látom megtalálta a tökéletes embert arra, hogy a piszkos dolgokat is megossza valakinek. Niall közben már az egész tálal felfalta, de Louis elkobozta tőle, mivel az ő kedvence a sajtos és nem is érti Niall, hogy neki miért nem akart adni belőle. Niall azonban nem búslakodott talált magának másik rágcsálnivalót is az asztalon.

- Milyen volt a tegnapi estétek Liammel? – kérdezte Louis, miközben leült a másik oldalamra és az egyik karját átvetette a fejem mögött.

- Filmet néztünk. – mondtam egyszerűen.

- Aha… és milyen filmet? – érdeklődőt tovább.

- Valami horrort. Liam választotta, de én elaludtam rajta. – meséltem és közben ügyesen kicenzúráztam azt a részt, hogy féltem rajta és hozzá kellett bújjak az említett fiúhoz.

- Akkor gondolom izgalmas egy film lehetett. – jegyezte meg Harry.

- Felmegyek, felveszem a ruhám alá a bikinimet. – álltam fel és a bejárat felé sétáltam. Hallottam ahogyan Lou felajánlja, hogy segíti bekapcsolni a bikinimet, de nem éltem a lehetőséggel és úgy érzem nem is fogok.

Gyorsan ledobtam a ruhámat és magamra kapkodtam a zöld színű bikinimet. A ruhát visszavettem és a csuklómra egy hajgumit tettem. A napszemüvegemet is megragadtam és elindultam vissza lefelé a srácokhoz. A hangulat a távollétemben sem romlott meg. Nagy nevetgélésekre léptem ki és visszaültem Lou és Niall közé. Niall elővette a telefonját és készítettünk egy közös hármas képet, amit azonnal ki is posztolt a tweeterjére. Amíg Liam a második adag virslit is megsütötte addig hülyéskedéssel és viccelődéssel ütöttük el az időt. Harry egy pár percig eltűnt, majd megjelent két hangfallal és a mobilját rá kötötte és bekapcsolta a zenelejátszási listáját. Niall a zene hallatára azonnal felrángatott és addig nyaggatott, hogy táncoljak vele Katy Perri Hot n Cold című számára. Hát, amit mi ketten leműveltünk az mindennek tekinthető volt csak táncnak nem. Jobbra-balra ugráltunk a zene ritmusára a refréneket pedig közösen énekeltük a zenével együtt. Louis és Harry is csatlakozott hozzánk, Liam pedig félre tette a kisült virsliket és a telefonját elő bányászta és videózni kezdett. Rengeteget nevettem a srácokon és már most érzem azt, hogy nehezemre fog esni itt hagyni őket és visszamenni Amerikába abba az átlagos életemben. A gondolat, hogy már nincs vissza másfél hónap, hogy velük legyek elkeserített.

- Ez a videó nem láthat sehol napvilágot. – mondtam nekik nevetve és leültem Liam és Niall mellé az asztalnál.

- Ugyan már jók vagyunk. Amúgy meg gyönyörű hangod van, nem is tudtuk, hogy ilyen szépen tudsz énekelni. – mondta Lou és rám kacsintott.

- Hát a szobámon kívül nem nagyon szoktam énekelni sehol. Maximum az iskolában a kötelező műsorokon az énekkarral. – vallottam be nevetve.

- Szóval énekkaros voltál… még nem is mondtad nekem sem. – hümmögte Harry. Vállat vontam és a tányéromra tettem egy virslit és egy szelet kenyeret. A ketchup után nyúltam de Liammel a kezünk hirtelen összeért. A reggeli villámcsapás hirtelen ismét megismétlődőt.

- Tessék. – engedte el Liam és a kezét elhúzta.

- Tölthetek inni? – kérdezte udvariasan Niall.

- Köszi és persze azt is megköszönném. – mosolyogtam a szőke hajú fiúra. Melegen visszamosolygott és elvette a poharamat. Az evés nagy része továbbra is jókedvben telt. Niall és Louis versenyezni kezdtek, hogy melyikük tud több virslit megenni. Harry már a hatodik után feladta. Liammel undorodva néztünk a két srácra. De a versenyt számítani lehetett, hogy az ír barátunk nyeri meg.

- Rosszul vagyok. – dőlt hátra Lou. Niall pedig ugyan úgy tett. Van egy sejtésem, hogy fél óra múlva még mindig fog tudni enni. 

Harry kitalálta, hogy itt az ideje csobbanni egyet a medencébe. A virágmintás ruhámat az egyik napozóágyra dobtam és ügyesen beleöltem az egyik rózsaszín színű fánkszerű úszógumiba. A srácok sem haboztak sokáig, ők is ledobálták a ruháikat és fürdőgatyában ugrottak be a medencébe. Louis és Harry majdnem felborítottak a gumiból. Szerencse Liam még idejében a megmentésemre úszott. Niall is igyekezett engem menteni, így egy strandlabdával fejbe sózta Louist. Liam és Harry egyszerre röhögték ki barátjukat. De Louis addig ügyeskedett, amíg alulról fel nem borította a számomra kényelmes vízi fotelemet. Pár másodperc után miután a felszínre értem Liam hátára csimpaszkodtam és onnan fröcsköltem Louist. Majd lemásztam Liamről és elhatároztam, hogy lenyomom Lou-t a víz alá bosszúból. Bár be kellett látnom, hogy egyedül ez nem fog megvalósulni, így Niall segítségére volt szükségem. Louis a derekamnál fogva szorított magához és nem úgy nézett ki, hogy egyhamar elenged. Harry és Liam és csatát folytatott és ír szövetségesem az támadom háta mögé surrant és lenyomta a víz alá. Azonban azzal nem számoltunk, hogy Lou magával ránt engem is. Miután a felszínre jöttünk mindketten nevetésben törtünk ki. Aztán Harry kiugrott a medencéből és a lakásba rohant. Pár perc múlva pedig egy kisebb dobozzal tért vissza és a doboz tartalmát a medencébe borította. Vizi pisztolyok voltak és egyet azonnal megragadott és rögtön feltöltötte vízzel. Mindegyikünk meg fogott egyet és kimásztunk a vízből és a fűben kezdtük kergetni egymást. Úgy éreztem magam, mintha még mindig kisgyerek lennék és az ovis társaimmal játszanék. Miután elfáradtunk kissé a rohangálásban szünetet tartottunk és leültünk a teraszon és pár pohár frissítőt ittunk. Majd Liam kitalálta, hogy bonyolítsanak le egy egyszerű vízilabda meccset. A srácok bele is mentek és megkértek rá, hogy legyek én a bíró és a tartalék játékos. Bele egyeztem és leültem a víz mellé és csak a lábamat lógattam bele. Harry- Louis és Liam- Niall alkották a csapatokat. Eleinte Harryiék álltak nyerő szériában, de a meccs hátralévő részében az állást Liamnek köszönhetően elvesztették. Niall azonnal lepacsizott csapattársával majd velem is, mintha nekem is járna a részvételi pacsi, aztán kimászott a medencéből és valami győzelem táncot kezdett lejteni. Vicces látványt nyújtott be kell, hogy valljam. Louis pedig az unokatestvéremet hibáztatta, amiért nem ők nyertek. Oda úsztak hozzám és ölelést kértek, amit örömmel adtam meg nekik. A mai nap volt a legjobb nap amióta Londonba jöttem. A srácok egészen feldobják az életemet és mellettük az embernek szomorkodni sincs ideje sem kedve. Bár ha valaki egy pillanatra is elszontyolodna a többiek már körbe is veszik és jobb kedvre derítik. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy remek nyár áll még előttünk, ami tele lesz vidámsággal és kalanddal, egy csipetnyi jókedvvel dúsítva. 

Fifth

Hi guys!

Megérkezett egy újabb rész. Köszönöm a pipákat és a másfajta visszajelzéseket, amik nagyon jól estek. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást! 

Puszi Fanni~ 

~Liam Payne~

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy szempár szegeződik rám. Az ember azt remélné, hogy egy csinos lány figyeli, akivel az éjszaka együtt aludt, de helyette csak egy idegesítő szőrős majom, vagyis Louis volt az. Amikor megláttam a fejét kis híján feltört belőlem egy üvöltés. Ő pedig egyszerre mérges és kíváncsi tekintettel váltogatta köztem és Tiffany között a tekintetét, miközben az ágyam szélénél gubbasztott. Észrevettem, hogy elég közel vagyok Tifhez a kezem pedig a derekán pihent. Ugyan ebben a pózban szoktam aludni Sophiaval is szóval csak a megszokás tette ezt velem. A keletnél gyorsabban kaptam le róla a kezem és húzódtam az ágy másik felébe. De a szívem ezt a tettemet nem helyeselte. Louis is észre vette ezt a cselekedetemet és a szemeivel még szúrósabban figyelt.

- Te meg mi a fenét művelsz a szobámban és miért bámulsz? – ripakodtam rá.

- Én kérdezhetném meg azt, hogy miért van a te ágyadban Tiffany és miért ölelgetted? – kérdezte duzzogva karba font kezekkel.

- Mivel a vendégszobáinkat tele pakoltátok a sok vacak holmitokkal és nem volt máshol aludjon? Hozzátok meg be nem mertem volna engedni, hiszen eléggé be voltatok csípve Harryvel egyaránt és részegen még kanosabbak vagytok, mint józanon általában. – mondtam miközben a fejemet vissza ejtettem a párnámra.

- Ezzel mire célzol? – kérdezte értetlenül, mire én a határán voltam, hogy fejbe csapkodom saját magam.

- Ó pusztán arra, hogy nem akartam, hogy esetleg megfektessétek és a frászt hozzátok rá. Szerintem akkor ült volna fel a legelső Kaliforniába induló gépre. – mondtam halkan, hogy ne ébresszem fel a mellettem alvó lányt.

- Én egyáltalán nem tennék ilyet. – húzta fel az orrát. Szuper még ő van megsértődve. – Csalódtam benned Liam, hiszen nem is tudom, hogyan feltételezhetsz rólam ilyeneket. Én remek parti vagyok ezt több hölgy is bizonyította, nyugodtan felhívhatsz párat, hogy utánuk érdeklődj. Megadom a telefonszámukat egészen nyugodt szívvel. Azért mert te béna vagy a nők körében azért ne engem hibáztass. – nyafogott akár egy óvodás. Szívem szerint kiröhögtem volna, de rá kell beszélnem, hogy ne mondja el Harrynek, hogy az unokatestvére nálam aludt. – Amúgy meg fogadni mernék, hogy te is magadnak akarod megszerezni őt. – tette hozzá. Egy pillanatra kitört belőlem a röhögés, hiába próbáltam visszatartani.

- Lou te hallod magad? Nem tűnt még fel, hogy barátnőm van, akit szeretek? – röhögtem és közben Tif mozgolódni kezdett majd nagyot ásítva kinyitotta a gyönyörű szemeit.

- Jó reggelt! – köszönt mosolyogva és a fejéhez kapott.

- Neked is hercegnő. – vigyorgott rá Lou.

- Mi a baj? – kérdeztem aggódva.

- Nagyon fáj, a fejem úgy érzem, hogy szétmegy. – nyafogott Lou pedig nevetett rajta. Kimásztam az és egyenesen a konyhában lévő fejfájás csillapított céloztam meg. Egy pohár vizet a kezembe fogtam és elindultam vele a szobám felé. Louis szinte elterült azon a helyen, ahol nemrég még én feküdtem. A fejét pedig Tif hasán pihentette.

- Tessék. – nyújtottam felé, mire ő hálálkodva pislogott rám és elfogadta a gyógyszert.

- Te hogy-hogy nem vagy másnapos? – kérdezte Lou-t, aki vigyorogva figyelte a lányt.

- Hozzá vagyok már szokva. Liam nem akarsz valami reggelit készíteni számunkra. Niall is nagyon díjazná, miután felébred. Harry pedig van egy érzésem, hogy egész nap a szobájában fog feküdni. – hadarta vidám kedvű barátom.

- Azt kötve hiszem. Nekem tiszta ruháim sincsenek, itt szóval haza kell, hogy vigyen. – kezdett el pánikba esni Tif.  Én pedig megpróbáltam megnyugtatni, hogy nem kell aggódnia, pihenjen ma csak az én ruháimban, és ha Harry jobban lesz, akkor haza mennek.

A nap hátralévő részét hármasban töltöttük, amíg Harry és Niall fel nem ébredt. Én a számítógépemmel voltam elfoglalva és pár rajongót bekövettem és válaszolgattam a tweetjeikre. Louis az ágyamban feküdt Tiffany pedig középre préselődött, amikor az Ír származású barátunk is mellé akart feküdni. Ők a tévémmel voltak elfoglalva és V, mint Viktóriát néztek majd Madagaszkár pingvinjeit és még sorolhatnám. Az ebédjüket már pedig nem voltam hajlandó ágyba hozni nekik. Egy kicsit féltékeny voltam rájuk hiszen az én ágyamban fekszik ez a szépséges lány és még sem én lehettek mellette. De nem akartam bunkó lenni így nem szóltam a srácokra, hogy tipli van. Mikor Harry is megjelent olyan délután három körül értetlenül bámulta az unokatestvére öltözékét, aztán a fejét megrázva feküdt oda a többiek lábához. Szerencsétlen ágyam nem tapasztalt még ehhez hasonlót, hogy ennyi majom fekszik rajta. Sophia-t pedig hiába próbáltam elérni nem sikerült. Ez pedig napokon keresztül folytatódott. Úgy éreztem mintha kerülne engem és nem akarna velem beszélni. De ha ő így játszik, akkor én is tudok vele hideg lenni. Ezért is kezdtem el minél közelebb kerülni Harry unokatestvéréhez. Bár tudom, hogy ő még egy ártatlan ,,kislány” aki nem tapasztalt a fiúk terén, hiszen ő mondta el nekem többször is amikor késő este telefonáltunk egymásnak. Sokszor elmondtam, hogy Sophia mennyire távolságtartó velem és kezdek napról napra belefáradni ebbe a kapcsolatba. Ő pedig sajnál engem és azt javasolja, hogyha nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, akkor jobb, ha a kiutat keresem belőle. Néha rosszul érzem magam, amiért ő ennyire kedves velem és vigasztalni próbál és jó tanácsokkal ellátni, míg én csak kihasználni készülők őt. De a végén kitudja mi alakul ki közöttünk, lehet, hogy talán szerelem lesz a dologból. De amíg bármit is érzek, a barátnőm iránt addig nem hiszem. Úristen, ha erről a tervemről Harry tudomást szerezne, szerintem nekem abban a pillanatban harangoznának és több ezer rajongóm rázná meg a halálom híre. A puszta gondolatba is bele borzongtam, ahogy elképzeltem a világot saját magam nélkül. Nem szeretnék váratlanul elmenni az élők sorából. Előbb szeretnék még valami olyat alkotni, amitől az emberek tovább fognak rám emlékezni és gyerekeket is szeretnék. Amíg az életem hátralévő részét tervezgettem a fejemben a mobiltelefonom rezegni kezdett a zsebemben. Egy pillanatra megriadtam, amikor Harry neve villogott a kijelzőn. Gondlom most fogja a fejemhez vágni, hogy milyen egy szélhámos vagyok. Egy ideig vártam majd gyorsan felvettem. Meglepő módón a hangja kedves volt és szinte ezt a hangnemét csak akkor használja, amikor kérni akar tőlem valamit.

- Mit szeretnél Hazza? – kérdeztem vonakodva. Legutóbb segítenem kellett egy csajt levakarni róla, hogy a lány barátnőjét tudja fűzögetni. Utána a másik lány engem zaklatott és Sophia kis híján szakított velem, mert a bolond csaj azt állította, hogy lefeküdtem vele. Ami számomra kész vicc volt és a srácok számára is, ugyanis ismernek és tudják, hogy nem lennék képes egyetlen barátnőmet sem megcsalni.

- Hát tudod Liam ugye te remek felvigyázó tudsz lenni? – kezdett bele én pedig már valami rosszra gondoltam és félbeszakítottam.

- Harry nem fogok egy tigrisre sem vigyázni, ha olyan dinka voltál és mégis vettél egyet… - hadartam mire a vonal túlsó feléről élénk nevetés következett.

- Nem-nem Liam egy tigrist sem vettem sehol. – magyarázta nevetve. – Azt szeretném kérdezni, hogy nem-e tudnád ma este szórakoztatni Tiffanyt, mert este randim lesz, és kitudja, meddig húzódik el. Tif-et pedig nem akarom egyedül hagyni, hogy unatkozzon. Ugye számíthatok rád? Te vagy az egyetlen, aki nem szándékozik meghódítani a szívét. Amúgy meg tudom, hogy milyen jól kijöttök egymással. – magyarázott és én egy kicsit eléggé rosszul éreztem magamat. De hagyjak, ki egy estét ahol csak velem lehet? Kizárt dolog.

- Rendben hamarosan átmegyek hozzátok. – sóhajtottam, hiszen nem akartam, hogy Harry észrevegye, mennyire feldobott ez a hír.

- Várlak, és köszi. – mondta, majd bontotta a vonalat. Előkaptam a hátizsákom egy pár tiszta ruhát gyömöszöltem bele. Feltűnően jó kedvem volt, ezt pedig a levakarhatatlan vigyor is bizonyította az arcomon és a folyamatos fütyörészésem is.

- Hová mész? – kérdezte Niall a nappali kanapéján ülve. Valami vígjátékot nézett és egy tál szendvics volt a kisasztalra téve.

- Világgá készülők menni Niall. – sóhajtottam elkeseredetten és a hátizsákom pántját szorongattam a vállamon. Akár egy kis iskolás, aki a legelső napjára készül menni az iskolába. A kék szemei értetlenül kerekedtek el és a szemöldökét is összevonta.

- Miért is? – kérdezte bambán. Én pedig a határán voltam, hogy homlokon csapom magam tőle.

- Niall… dehogy megyek világgá. Harry hívott, hogy áttudok-e menni hozzájuk, mert randira megy és nekem kellene úgymond vigyáznom Tiffanyra. – magyaráztam jókedvűen. Niall csak bólogatott és tovább nézte a filmet. Szerencséje, hiszen ha kitalálta volna azt, hogy hadd jöhessen át ő is, akkor a végén lezártam volna. De nem szeretem Niall-t megbántani, hiszen ő mindig olyan kedves velem és mindenkivel. Pár szót még váltottunk, majd beültem a kocsimba és elindultam Harry saját háza felé. Rövidesen meg is érkeztem és Harry rendkívül boldog volt, amiért megérkeztem. Megölelte és megpuszilta az unokahúgát, majd velem is lepacsizott és elindult. Tif a kanapén felhúzott térdekkel nézte a tévét. Az állát pedig a térdein pihentette.

- Mintha csak Niall barátomat látnám. – vágódtam le mellé. Érdeklődve rám szegezte a tekintetét és az a gyönyörű mosolya ott játszott az arcán. A mosolygása pedig engem is egy apró mosoly előbukkanására késztetett. – Nincs kedved valami jó filmet megnézni? – kérdeztem, majd átkapcsoltam egy másik csatornára, ahol valami horror film kezdődött éppen. Az eleje nem volt vészes, csak az első negyed órában kezdődtek el a gyilkolások sora.  Tif pedig összerezzent és az apró tenyereivel eltakarta a szemeit. Közelebb csúsztam hozzá és óvatosan átöleltem. A fejét a vállamra hajtotta és onnan nézte tovább a filmet. A hajának kellemes illata szinte teljesen elbódított, és ahogy öleltem rájöttem arra, hogy nem vagyok képes őt kihasználni. Nem tudnám őt bántani, mert rájöttem arra, hogy kezdek iránta valamiféle erős érzelmeket táplálni. A hátralévő életemben pedig nem lennék képes azokba a gyönyörű szemeibe nézni, amik szintén megbabonáznak. Sőt a saját tükörképemre sem tudnék rátekinteni még egy pillanatra sem anélkül, hogy elkapjon a rosszullét. Ennyit nem ér meg a barátnőm féltékennyé tevése, hogy pont az Ő szívét törjem össze, amikor a végén talán Sophiaval maradnék. A film végén nagyot ásítottam. Lepislogtam rá is, de ő nyugodtan szuszogott mellettem. Nem volt szívem felébreszteni így miután a tévét kikapcsoltam a térdei alá nyúltam és a karjaimba fogtam. Óvatosan indultam el vele felfelé a lépcsőn, mintha attól tartanék, hogy leejthetném. A szobáját úgy találtam meg, hogy az ajtaján egy egyszerű nagy lila színű ’’T’’ betű állt. Óvatosan fektettem le az ágyába. Harry elég szép szobát adott neki. A falak halványsárga színűek voltak, míg a beépített szekrények fehérek. Visszamentem a nappaliba és a kanapé karfáján lévő pokrócot magamra terítettem és éreztem, ahogyan elnyom az állom. Hajnali egy körül azonban hangos sikításra riadtam fel. Szinte azonnal rohantam is felfelé a lépcsőn. A lépcső legtetején pedig sikeresen belerúgtam a falba. Botladozva estem be Tiffany szobájába és kapcsoltam fel a lámpáját.

- Tif minden oké? Mi a baj? – kérdeztem aggódva, mire ő csak zihált és levegő után kapkodott.

- Sajnálom csak rémálmom volt. – hadarta, én pedig leültem mellé és átöleltem. Szorosan szorított magához. Jó érzés öntött el, hogy ennyire szüksége van rám.

- Sss már semmi baj, itt vagyok. Csak egy rossz álom volt. – nyugtatgattam és a hátát simogattam.

- Itt aludnál velem? – kérdezte bátortalanul. – Kétlem, hogy vissza tudnék aludni, ha egyedül hagynál. – motyogta és kérlelve nézett rám.

- Rendben itt maradok, de aludjunk, mert nagyon fáradt vagyok. – ásítottam. Óvatosan kihúztam magunk alól a takarót és a lámpát lekapcsolva dőltem be mellé. Szorosan hozzám bújt, ez pedig ismét jó érzés volt számomra. Éreztem, hogy kezd a légzése normálissá válni és lassan el is aludt. Az egyik kezét váratlanul a mellkasomra helyezte.

- Liam… - motyogta én pedig már azt hittem, hogy felébredt, ugyanis olyan tisztán mondta ki a nevemet. – Ne menj el, kérlek. – kérlelt. Én pedig mosolyogni kezdtem, hogy velem álmodik.

Mint ahogy mostanában most is megjelent az álmaimban. Egy színes réten sétálgattunk kézen fogva és boldogok voltunk. Nevettünk és néha átöleltük egymást. Szinte láttam az arcomat, hogy milyen boldogságot vált ki belőlem, amiért a barátnőm. Aztán hirtelen felhők kezdtek gyülekezni az égen és az eső lába a fejünk felett lógott. Aztán a fák közül kilépett Sophia miközben egy pisztolyt szegezett felém. Gonosz vigyor játszott az arcán. Közelebb lépett felénk. Tiffanyt próbáltam arrébb terelni, hogy kitérítsem a golyó útjából. Sophia pedig amikor öt méter távolságon belül ért azt mondta „ Ha az enyém nem lehetsz, akkor senkié sem.” Majd tíz golyót is eresztett belém. Rögtön összerogytam és a talajra zuhantam. Tif sikítozott segítségért, de senki sem volt a közelünkbe. Felém guggolt és csak zokogott és igyekezett elállítani a vérzést. Az egész keze tele volt az én vörös véremmel. Nem érzetem nagy fájdalmat, de levegőt is nehezen kaptam. A lövedék biztosan sérthette a tüdőmet. Minden kezdett elsötétülni. Aztán nagyot ugorva ébredtem fel. Meggyőződtem róla, hogy csak egy borzalmas állom volt az és a valósághoz semmi köze. Hosszas forgolódás után sikerült mély álomtalan álomba csöppennem.